[1P823/Z334] Antik, nagy méretű kékkel gazdagon díszített madaras kézzel festett kőcserép tál. Körben az akaszthatóság végett drótozott, nem törött, nem repedt. Szélesség: 46.5 cm Súly: 3.725 kg

[1A648/UZ-N] Gyönyörű antik sómázas cserép kulacs. Mindkét oldala karcolással díszített. Feliratok: FRANZ SDINDELAS GELHART 1879 Magasság: 17 cm Szélesség: 14.5 cm Súly: 0.34 kg

[1R304/X291] Antik, nagy méretű szép állapotban megmaradt, akasztási lehetőséggel rendelkező kézi festéssel díszített cserép tál, fali tál. Alján jelzés, lásd fotó. Magasság: 8.5 cm Szélesség: 31 cm Súly: 1.36 kg

[1R588/X110] Gyönyörű régi patinás állapotú, cserép olajmécses. Alján római jelzés, felirat: CATACOMBE DI SAN CALLISTO ROMA Magasság: 6 cm Szélesség: 10.3 cm Hosszúság: 9.3 cm Súly: 0.54 kg Szent Kallixtus katakombái (Catacombe di San Callisto)  Közel 20 km hosszan kanyarog a föld alatt és az archeológusok mintegy félmillió ember sírját fedezték fel. A folyosókat III. Kallixtusz építtette ki azzal a céllal, hogy itt legyen Róma püspökeinek a hivatalos temetkezési helye. A katakombák négy egymás fölötti szinten oszlanak el. A szépen dekorált ún. Pápák kriptájában a kereszténység első századainak több római püspöke nyugszik: Pontiánusz, Lucius, Eutichianus és II. Sixtus "pápák" érdekes feliratos emlékezéseit olvashatjuk itt. A mártírhalált halt ifjú keresztény Cecíliának (akinek a testét itt találták meg) dedikált Szent Cecília kriptát 7. és 8. századi freskók díszítik. A nekropolisz legősibb szakaszában (2. század) Halak és az Eucharistia szimbólumainak festményeit láthatjuk.  A Callixtus-katakombában az. ún. Pápák kriptája Forrás: wikipédia 

[1G771/X128] Régi jelzett fehér mázas, kézzel festett fazekas munka, cserép falitál, fali tányér. Alján mélynyomott jelzés: VÉKONY HMV Szélesség: 22 cm Súly: 0.45 kg Vékony Sándor Vékony Sándor fazekas 1913-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanott halt meg 2000-ben. Napszámos apa gyermekeként látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott. Édesanyja az elemi iskolái elvégzése után polgáriba is beíratta, de nem tudták fizetni a költségeket, ezért 1926-ban az ipariskolába került. A fazekas mesterséget tanulta nevelő apjától, Csikós István csúcsi fehértálastól, aki a hagyományos fehér alapú kobaltkék írókás díszítést alkalmazta díszedényein. Mellette inaskodott három évig, de a szakma szépségeit csak akkor kezdte megérezni, amikor saját elképzelése szerint formálhatta az agyagot. 1939-ig dolgozott nevelőapja műhelyében, ekkor mestervizsgát tett és önálló műhelyt nyitott. 1942-ben már 9 embert foglalkoztatott műhelyében. A hagyományos paraszti edény iránti szükséglet csökkenésével elsősorban díszedényeket készített. Tárgyaira hatással voltak a Majolikatelepen készült tárgyak valamint a szecesszió stílusjegyei is, melyek keveredtek a népi fazekassággal. Az 1950-es években a Néprajzi Múzeum kerámia osztályának vezetője, Kresz Mária segítette a vásárhelyi fazekasokat a hagyományos fazekassághoz való visszatéréshez, mely Vékony Sándor számára sikeres és eredményes volt. Belépett a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe, melynek 18 évig tagja volt. Munkáját elismerték, több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Budapesten a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban. Minden edényformát megkorongozott, ami a 19. századi mesterektől fennmaradt. Legszebb darabjai a formástálak, a tipikus csúcsi fazekas munkák. A fehér alapon kobaltkék színek hidegségét kisebb vörösbarna és lazúros zöld fontok ellensúlyozzák. Vázáinak tömör, népi formáin pöttyökből és csíkokból alakította ki egyéni díszítési rendszerét. Rákóczi utcai műhelyében múzeumot rendeztek be, emléket állítva a csúcsi tálasoknak. Első önálló kiállítása szülővárosában 1983-ban volt. 1988-ban Pro Urbe díjat kapott. 1954-ben lett népi iparművész.Vékony Sándor fazekas 1913-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanott halt meg 2000-ben. Napszámos apa gyermekeként látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott. Édesanyja az elemi iskolái elvégzése után polgáriba is beíratta, de nem tudták fizetni a költségeket, ezért 1926-ban az ipariskolába került. A fazekas mesterséget tanulta nevelő apjától, Csikós István csúcsi fehértálastól, aki a hagyományos fehér alapú kobaltkék írókás díszítést alkalmazta díszedényein. Mellette inaskodott három évig, de a szakma szépségeit csak akkor kezdte megérezni, amikor saját elképzelése szerint formálhatta az agyagot. 1939-ig dolgozott nevelőapja műhelyében, ekkor mestervizsgát tett és önálló műhelyt nyitott. 1942-ben már 9 embert foglalkoztatott műhelyében. A hagyományos paraszti edény iránti szükséglet csökkenésével elsősorban díszedényeket készített. Tárgyaira hatással voltak a Majolikatelepen készült tárgyak valamint a szecesszió stílusjegyei is, melyek keveredtek a népi fazekassággal. Az 1950-es években a Néprajzi Múzeum kerámia osztályának vezetője, Kresz Mária segítette a vásárhelyi fazekasokat a hagyományos fazekassághoz való visszatéréshez, mely Vékony Sándor számára sikeres és eredményes volt. Belépett a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe, melynek 18 évig tagja volt. Munkáját elismerték, több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Budapesten a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban. Minden edényformát megkorongozott, ami a 19. századi mesterektől fennmaradt. Legszebb darabjai a formástálak, a tipikus csúcsi fazekas munkák. A fehér alapon kobaltkék színek hidegségét kisebb vörösbarna és lazúros zöld fontok ellensúlyozzák. Vázáinak tömör, népi formáin pöttyökből és csíkokból alakította ki egyéni díszítési rendszerét. Rákóczi utcai műhelyében múzeumot rendeztek be, emléket állítva a csúcsi tálasoknak. Első önálló kiállítása szülővárosában 1983-ban volt. 1988-ban Pro Urbe díjat kapott. 1954-ben lett népi iparművész.1956-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet.  Forrás: http://nepmuveszetmesterei.hu/index.php/dijazottak-neve/305-vekony-sandor

[1M298/X304] Régi, szép állapotú, jelzett Liszt Ferenc büszt, mellszobor. A talapzaton felirat: LISZT A talapzat hátoldalán jelzés: ERDEY D. Magasság: 27.5 cm Szélesség: 17 cm Súly: 1.89 kg Erdey Dezső szobrász, éremművész Istvánfölde, 1902-08-22 Névváltozat: Erdei 1920-1928: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Radnai Béla, majd Szentgyörgyi István növendéke volt. Szentgyörgyi asszisztense a főiskolán. 1923: Ferenczy István szobrászati-díj; 1925: Állami ösztöndíj; az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Barta Károly-díja a Műcsarnok Akt kiállításán; 1927: Rökk Szilárd-díj a Műcsarnok Tavaszi Tárlatán; 1928: Rothermere-díj a Műcsarnok Tavaszi Tárlatán; 1929-1930: a római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1940: Vaszary Kolos-díj a Műcsarnok Tavaszi Tárlatán; 1942: az Országos Magyar Iparművészeti Társulat elismerő oklevele a Magyar Keramikai Kiállításon; 1943: az Országos Magyar Iparművészeti Társulat ezüstérme a Társulat kassai kiállításán. 1925-ben állami ösztöndíjjal Párizsban járt. 1929-1930-ban Rómában tanult. 1943-1948 között az Iparművészeti Iskola-ban tanított. 1948-tól 1953-ig a Szépművészeti Múzeum restaurátora volt. Dolgozott a zsennyei művésztelepen. Tagja volt a KÉVÉ-nek. 1922-től kiállító művész. 1925-től minden jelentős hazai csoportos kiállításon részt vett. Klasszicizáló kisplasztikákat, emlékműveket, reneszánsz ihletésű érmeket alkotott. A 40-es évektől porcelánnal is foglalkozott. A Herendi Porcelángyár több művét elkészítette. Az 50-es években főként kisplasztikákat készített. 1939-ben részt vett a Nemzeti Színház Kamaraszínpadán bemutatott Az ember tragédiája szcenikai beállításában. Irodalom N. PÉNZES É.: ~, Művészet, 1961/10. Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985 P. SZŰCS J.: A római iskola, Budapest, 1987. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1963 • Szent István Király Múzeum • Székesfehérvár • Bakonyi Múzeum, Veszprém 1987 • Csikász Galéria, Veszprém. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1925 • Akt kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1927, 1928 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1929 • A KÉVE XX. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1930 • XVII. Velencei Biennálé, Velence 1931 • A római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek I. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • Téli kiállításon a KÉVE jubiláris kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1934 • A Céhbeliek jubiláris kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1937 • Világkiállítás, Párizs 1938 • XXI. Velencei Biennálé, Velence 1939 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Varsó, Krakkó • Világkiállítás, New York A Magyar Művészetért, régi Műcsarnok, Budapest 1941 • Magyar Egyházművészeti Kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest 1942 • Országos Magyar Keramikai Kiállítás, Országos Magyar Iparművészeti Társulat 1942, 1943 • Magyar Képzőművészeti kiállítás, Berlin, Drezda, Bécs, Graz 1944 • Magyar Képzőművészeti kiállítás, Bern, Luzern, Zürich 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1966 • Magyar szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1983, 1984 • Római iskola I., II., Keresztény Múzeum, Esztergom. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. Forrás: artportal.hu