[0Y760/Z047] Hibátlan állapotú, nagyméretű, fedeles, gyógyszertári porcelán edény tégely. Magasság: 16 cm Szélesség: 9.5 cm Súly: 0.65 kg

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FK0112/FL-4] A kép mérete: 40,5 x 49,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Vlasics Károly (Szeged, 1882, Szeged, 1968) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Vlasics K." A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált A festmény hátoldalán a Képzőművészeti Alap jegyzése látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Apja mellett segédkezett, aki templomi felszereléseket készített, közben Károlyi Lajos festőművésztől tanult festeni. 1907-től egy ideig Bécsben tartózkodott. A '10-es években Budapesten élt. Utazásai során elkerült Szentpétervárra, ahol közel egy évig tartózkodott. Hazatérve Szegeden telepedett le, és fontos szerepet töltött be a város művészeti életében. 1945 után Szegeden festőiskolát is vezetett, sok tehetséges festő került ki keze alól. 1962-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításán kb. 100 művét mutatták be. Világos tónusú táj- és figurális képeiből, a higgadt, leszűrt életszemlélet és a lágy színekkel kifejezett líra tükröződik. Sommás előadású munkáin általában alföldi, Tisza-parti részleteket és finoman megfigyelt utcai, piaci jeleneteket rögzített meg. A Szegedi Múzeum több művét őrzi. Állami-díjjal jutalmazták pedagógusi és festői munkásságát. (Sz. Z.: Műv. 1968/7) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Apja mellett segédkezett, aki templomi felszereléseket készített, közben Károlyi Lajostól festőművésztől tanult festeni. 1907-től egy idegi Bécsben tartózkodott. Az 1910-es években Budapesten élt. Utazásai során elkerült Szentpétervárra, ahol közel egy évig tartózkodott. Hazatérve Szegeden telepedett le, és fontos szerepet töltött be a város művészeti életében. 1945 után Szegeden festőiskolában is vezetett. Sok tehetséges festő került ki a keze alól. 1962-ben a Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításán kb. 100 művét mutatták be. Világos tónusú táj- és figurális képeiből, a higgadt, leszűrt életszemlélet és a lágy színekkel kifejezett líra tükröződik. Sommás előadású művein általában alföldi, Tisza-parti részleteket és finoman megfigyelt utcai, piaci jeleneteket rögzített meg. A Szegedi Múzeum több művét őrzi. Állami díjjal jutalmazták pedagógusi és festői munkásságát. (Sz. Z.: Műv.-1968/7) Magyar festők és grafikusok adattára Szeged egykori festő-doyenje, s a város utolsó félszázad képzőművészetének nemcsak hiteles tanúja, de tevékeny részese is volt. Érettségi után atyja mellett segédkezett, aki templomi fölszereléseket készített. Közben folytatta Károlyinál a festés elsajátítását. Az első világháború után a Tanácsköztársaság idején az akkor létrejött helyi forradalmi művész-szakszervezet titkári teendőit látta el. Ettől kezdve kapcsolódott be hosszú évtizedekre menően a szegedi művészeti életbe. A második világháború után a Magyar-Szovjet Baráti Társaság vezetősége képzőművészeti célokra termet adott Vlasicsnak, aki ott egy közel 100 tagú munkás festőiskolát indított be. 1962-ben a Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításán kb. 100 művét mutatták be. A városi tanács és a Móra Ferenc Múzeum több művét (Tisza partján, Batyuzók, Szénrakodás) őrzi. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975.

[FK0811/FL-2] A kép mérete: 49 x 68,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Vágh-Weimann Nándor (Budapest, 1897) alkotása. Jelezve Balra lent "Weimann Nándor" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Vágh-Weimann Mihály bátyja. Budapesten és Bécsben tanult. Igazi mesterei Mednyánszky László és Katona Nándor voltak, akik erős hatást gyakoroltak impresszionizmusára. 1931-ben Párizsban telepedett le, ahol szép karriert futott be. Bejárta Nyugat-Európát, több ideig élt a baszkföldi Urrugne-ban, ahol utcát is elneveztek róla. (LÁ, Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Budapesten és Bécsben tanult. Igazi mesterei mind neki, mind öccsének Vágh-Weimann Mihálynak, Mednyánszky László és Katona Nándor voltak, akik erős hatást gyakoroltak mindkettőjük impresszionizmusára. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Budapesten és Bécsben tanult. Igazi mesterei Mednyánszky László és Katona Nándor voltak, akik erős hatást gyakoroltak impresszionizmusára. (Éber)

[FK0302/Bp44/23] A kép mérete: 42 x 60 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Karton A kép Nemcsics Antal (Pápa, 1927) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Nemcsics 65" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János és Szőnyi István tanítványa volt. Ez utóbbi hatása maradandó: korai alkotásain felfedezhetők a nagy mesterek szuggesztivitásából kisugárzó remineszceniák. 1951-ben a fővárosi Műszaki Egyetem tanára lett, ahol mint adjunktus színkompozícióra, valamint színtanra oktatta a jövő építészeit. 1952 óta vesz részt kiállításokon. Derűs színharmóniájú tájfestményeit, karakteres portréit több mint 30 hazai és külföldi tárlaton mutatta be. A fővárosban és vidéken több sgraffittót készített. Munkásságára a legtovább és a legerősebben a természetelvű posztnagybányai hatásból táplálkozó atmoszférikus festésmód volt jellemző. A Cezánne-i kubizmus tanulságain és az expresszivitáson keresztül, a modern képi felfogás felé ösztönző úton a mozaikszerű folt- és színépítkezéshez jutott el. A falfestészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Nemcsics Antal tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel. Számos előadást tartott több színelméleti kongresszuson, külföldi egyetemen. Rézkarcolással is foglalkozott. A Nemzetközi Színtudományi Akadémia és a Színtervezők Nemzetközi Szövetségének alelnöke, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének elnöke. A Colorid színrendszer, a komplex színharmónia-elmélet, a színdinamikai környezetelméletet, a színreferencia indexszámrendszer kidolgozója. Díjak: VIT-díj; Giorgine-díj; Nemzetközi Színtervezési díj. A Ferihegyi Repülőtér, a budai Várnegyed,a budapesti metró színtervezési munkáit végezte. Mozaikok, falképek, kerámiaképek, színes üvegablakok (többnyire templomokban), többet között Erdélyben, Nyíregyházán, Pásztón és Lengyelországban az ő alkotásai. (ML, S. Szabó Katalin, E. E.: Műv. 1970/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János és Szőnyi István tanítványa volt. Ez utóbbi hatása maradandó: korai művein felfedezhetők a nagy mesterek szuggesztivitásából kisugárzó reminiszceniák. 1951-ben a fővárosi Műszaki Egyetem oktatója lett, ahol mint adjunktus színkompozícióra és színtanra tanította a jövő építészeit. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karakteres portréit 1957-ben és 1959-ben Budapesten, 1965-ben a Derkovits Teremben, 1963-ban Rómában, 1966-ban és 1967-ben Münchenben mutatta be. A fővárosban és vidéken több sgraffittót készített. Munkásságára a legtovább és a legerősebben a természetelvű posztnagybányai hatásból táplálkozó atmoszférikus festésmód volt jellemző. A Cézánne-i kubizmus tanulságain és az expresszivitáson keresztül, a modern képi felfogás felé ösztönző úton a mozaikszerű folt- és színépítkezéshez jutott el. A freskófesztésettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel. Előadott több színelméleti kongresszuson és külföldi egyetemen. Rézkarcolással is foglalkozott. Több kitüntetésben részesült. 1963-ban a "Caselfranco Veneto" című alkotásáért megkapta a Giorgione-díjat. (ML, E.E.: Műv.-1970/3) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János, majd Szőnyi István növendékeként végzett. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karakteres portréit 1957-ben és 1959-ben Budapesten, 1960-ban Pápán, 1961-ben Veszprémben mutatta be, 1965-ben a Derkovits Teremben, 1987-ben Pestlőrincen mutatta be. Külföldi kiállításai: Rómában (1963) és két alkalommal Münchenben (1966, 1967). Budapesten és vidéken több sgrafittót készített. A freskófestészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Ugyancsak tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel, pszchofizikai hatásaival. 1963-ban az olaszországi Castelfranco Venetaben Giorgine-díjat kapott. A budapesti Műszaki Egyetemen a színelmélet tanára. Előadott több színelméleti kongresszuson (Luzern, Drezda, Stockholm stb.) és külföldi egyetemen. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János, majd Szőnyi István növendékeként végzett 1950-ben. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karakteres portréit 1957-ben és 1959-ben Bp.-en, 1960-ban Pápán, 1961-ben Veszprémben mutatta be, 1965-ben a Derkovits-teremben rendeztek műveiből gyűjt. kiállítást. Bp.-en és vidéken több sgraffitót készített. A freskófestészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Ugyancsak tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel, pszichofizikai hatásaival. 1963-ban az olaszo.-i Castelfranco Venetóban Giorgione-díjat kapott. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. 1950-ben végzett a főiskolán, mestere Szőnyi István volt. Tanulmányutakat tett számos kelet- és nyugat-európai országban, megfordult Amerikában. 1949 óta kiállító művész, fontosabb egyéni tárlata a Fényes Adolf Teremben (1959), Rómában (1963), a Derkovits Teremben (1965), Münchenben (1966, 1967), a Balatonfüredi Galériában (1982) és a Csepeli Iskolagalériában (1983) volt. 1951 óta a Műszaki Egyetem tanára, a színelmélet nemzetközi rangú szakembere. 1949-ben VIT-díjat, 1963-ban Giorgione-díjat (Olaszország) kapott, 1980-ban kandidátusi fokozatot nyert a műszaki tudományok tárgyköréből. - Dekoratív, kubisztikus és expresszív tendenciák olvadnak eggyé tartózkodó eleganciával műveiben, amelyek koncentráltan rögzítik a világ jelenségeit. Kiváló művelője a murális műfajoknak, több freskót, mozaikot, üvegablakot stb. készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, színtervező. 1950: MKF, mestere: Szőnyi István. 1980: A műszaki tudományok kandidátusa; 1985: doktora. 1949: VIT-díj; 1963: Giorgione-díj; 1984: Nközi Színtervezési díj. 1951-tól a BME-n színdinamikát oktató egyetemi tanár. A Nközi Színtudományi Bizottság elnökségi tagja. A Magyar Nemzeti Színtudományi Bizottság elnöke. A Nközi Színtudományi Akad. és a Színtervezők Nközi Szöv. alelnöke. Az MTA Építészettud. Bizottság tagja. A Színelméleti Albizottság, az Építőipari Tud. Egyesület Színdinamikai Szakosztálya, a Magyar Rajztanárok Orsz. Egyesületének elnöke. A Coloroid színrendszer, a komplex színharmónai-elmélet, a színdinamikai környezetelmélet, a színreferencia indexszámrendszer kidolgozója. Városképi együttesek, középületek színtervezésével is foglalkozik. Ek: Több mint 30 hazai és külföldi kiállítás közül a fontosabbak: 1959: Fényes A. T.; 1963: Róma; 1965: Derkovits T.; 1966, 1967: München; 1991: Műcsarnok; 1996: Vigadó G.; 2000: Kondor Közösségi H. Km: A budai Várnegyed, a Ferihegyi Repülőtér, a budapesti metró színtervezési munkái. Mozaikok, falképek, kerámiaképek, színes üvegablakok (főleg templomokban), többek között Edelényben, Lengyekben, Pásztón és Nyíregyházán; Lovasok (metlachi dombormű, 1967, Bp. I. ker., Nőegylet u.); Tiszaparti Krisztus halászokkal (secco, 1967, Szeged, Szent Miklós templom) Írásai: Színtan-színdinamika, 1979; Coloroid Colour Atlas, 1988; Színdinamika tudomány, 1989; Nemcsics Antal: Színország törvényei, Bp., 1996. (S. Sz. K.)

[FK1568/Bp19/22] A kép mérete: 80 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Szilvásy Margit (Sajókaza, 1898, Budapest, 1977) alkotása. Jelezve Balra lent "Szilvásy 953" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1936-38 között a budapesti Iparművészeti Iskolában Orbán Antal, Domanovszky Endre és Lux Elek növendéke volt. 1938-42 között stúdiumait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Szőnyi István és Elekfy Jenő irányítása mellett tanult. Első egyéni kállítását 1942-ben rendezte a Műbarát Galériában. Ezt követően a Fókusz Galériában, a Képcsarnokban, a Derkovits Teremben, az Ernst Múzeumban, Salgótartjánban, Helsinkiben, Orivesiben és Mentonban mutatta be önálló tárlaton műveit. Csoportos rendezvényeken a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumben, Sárospatakon és Egerben vett részt. Több európai országban járt tanulmányúton. Még a főiskola megkezdése előtti időkben Sárospatakon népművészeti alkotásokat tanulmányozott: a népi motívumkinccsel kapcsolatos élményeit későbbi művészpályájára nézve is fontosak voltak. Kezdeti alkotásait Rippl-Rónai József finom, visszafogott színvilágú periódusában keletkezett műveinek hatását mutatják. Későbbi munkáin palettája gazdálkodást, kiszínesedést mutat. Érett korszakában keletkezett munkáinak többsége figurális kompozíció. Képein főleg városi alakokat és munkásokat örökített meg. Készített portrékat (Szabó Lőrinc), tájképeket, csendéleteket is. Sz. páratlan színérzéke, festői alakítókedve, impulsív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége, főként a csendélet és a tájkép műfajában érvényesül. Elsősorban olajtemperával és akvarellel dolgozott. (Sz. M. kiállítás, Szabad művészet, 1947, Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait 1936-1943 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Domanovszky Endre, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Tanulmányutat Finnországban, Angliában, Olasz- és Franciaországban tett. Első gyűjteményes kiállítása 1942-ben a Műbarát Galériában, az utolsó 1973-ban az Ernst Múzeumban zajlott le. Külföldön Helsinkiben, Orivesi-ben és Mentonban mutatkozott be önállóan. - Páratlan színérzéke és festői alkotókedve, impulzív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége főként a csöndélet és a tájkép műfajában érvényesül, de mélyen érdeklik az emberi sajátosságok kifejeződései, a portrék is. - Irod.: Oelmacher Anna: Durray Tibor és Szilvásy Margit kiállítása. Szabad művészet, 1947. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Domanovszky Endre, Szőnyi István, Elekfy Jenő növendéke volt. Tanulmányúton járt számos nyugat-európai országban. Több kiállítása volt itthon (Műbarát Galéria, Ernst Múzeum), valamint Helsinkiben, Orivesiben és Mentonban. Páratlan színérzéke és festői alakítókedve, impulzív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége főként a csendélet és tájkép műfajában érvényesül, azonban mélyen érdeklik az emberi sajátosságok kifejeződései, a portrék is. (Sz. M. kiáll./Szabad Műv.-1947) Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1936-tól az Iparművészeti Iskolában Orbán Antal, Lux Elek és Domanovszky Endre, 1938-től a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Elekfy Jenő növendéke volt. Máramarosi és balatoni tájképeiből első kollektív kiállítását 1942-ben rendezte. A felszabadulás óta számos országos és csoportkiállításon s több önálló kiállításon mutatta be tartózkodó színekkel megoldott tájábrázolásait, a nagyváros, a gyárak, bányászok, parasztok életét megjelenítő figurális kompozícióit és jó karakterérzékéről tanúskodó portréit. 1959-ben és 1963-ban a Derkovits Teremben fiával, Szilvásy György keramikussal közösen állított ki. 1960-ban Finno.-ban mutatta be akvarelljeit. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1936-1943 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei Domanovszky Endre, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Többször megfordult Angliában, Olasz- és Franciaországban, Finnországban. 10 gyűjteményes kiállítást rendezett életében, a legutóbbit 1973-ban az Ernst Múzeumban. Külföldön Olaszországban, Finnországban és Franciaországban mutatkozott be. - Impulzív alkatú, kiváló színérzékű mester volt, adottságait a csendéleti és tájképi témákban tudta leginkább kamatoztatni.