[0Y760/Z047] Hibátlan állapotú, nagyméretű, fedeles, gyógyszertári porcelán edény tégely. Magasság: 16 cm Szélesség: 9.5 cm Súly: 0.65 kg

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[1H511/BX-8] Régi, hibátlan állapotú, jelzett, oroszlán karmos Herendi porcelán virágkaspó, díszkaspó. A II. világháború alatt készült, az erre jellemző aranyozást helyettesítő barna csíkozással. Alján kék Herendi datált jelzés: HEREND HUNGARIA 1944 Mélynyomással: HEREND Formaszám: 6402 Magasság: 13 cm Szélesség: 14.5 cm Súly: 0.535 kg    

[FKB989/Bp101/41] A kép mérete: 22 x 30 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Magyar művész 1970 körül alkotása. Jelezve Jobbra lent "Várkonyi" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[1J506/X011] Hibátlan állapotú, három színű csorgatott mázas kínai ló szobor, Tang ló szobor talapzaton. Magasság: 20 cm Szélesség: 6.5 cm Hosszúság: 20.5 cm Súly: 0.485 kg A TANG LOVAK:  A Tang-dinasztia uralkodása (i.sz. 600–900) óta tősgyökeres kínai dinasztia nem hódította meg többé Belső-Ázsiát. Az akkori sikert kiváló lovaiknak tulajdonítják. A Tang-kor nemcsak a ló tenyésztésében, hanem ábrázolásában is soha túl nem szárnyalt csúcsot ért el. Legszebbek a háromszín-mázas cseréplovak... Az 1880-as években a Pejvang-hegység lábánál élő parasztok Tang-kori sírokban cserépfigurákra bukkantak. Rendszeresen ásni kezdtek utánuk, egyre jobban belejöttek a restaurálásukba is, majd régiség kereskedőknek adogatták el a talált tárgyakat. A századfordulóra a Longhaj vasútvonal építése elérte Lojangot, a régi keleti fővárost. A vasútépítés közben számos ősi sírt tártak fel, amelyekből tömegével kerültek elő ólommázas kerámia edények és figurák. Ezeket archeológusok kezdték tanulmányozni, s a jó vétel reményében ideözönlöttek a pekingi és sangháji kereskedők is. Ám a sírok hamarosan kiürültek. A régi darabok javítására kinevelődött helybéli kézművesek ekkor az eredeti figurák hasonmásait kezdték gyártani. Ebből mára csaknem százéves hagyomány lett, miközben 400 félét készítenek: edényeket, fejpárnát, ember- és állatfigurákat – s legfőképp gyönyörű Tang-lovakat... Maga a cseréptest fehér, vagy fehér öntőfölddel borított agyagból készül, amelyet főleg sárga (vasoxid), zöld (rézoxid) és fehér (valójában színtelen) fényes ólommázzal öntenek le. Néha mutatóban más színek is megjelennek – a kobalt kékje, a mangán barnája –, de a szaknyelv a háromnál több színűeket is Tang tricolor-mázas kerámiának (Tang-szan-caj) nevezi. A színeket a mesterek rendszerint összefolyatták, sokszor semmi összefüggés sem fedezhető fel a színek és a formák között, mintha találomra, össze-vissza löttyintették volna rájuk a különféle mázakat –, de ez az esetlegesség valami különös, modern varázst ad nekik. Az összefolyó máz fényes ragyogása a kínaiakat a folyó vizére vagy a vonuló fellegekre emlékezteti. A Tang-lovak – még a ma készült műtárgy-másolatok is – rendkívül finoman kidolgozottak, nagy mesterségbeli tudással készülnek. Némelyikük áll, mintha parancsra várna figyelmesen, másikuk vágtázik, ugrik, megrázza sörényét, kitágult, harcra kész orrcimpákkal – sugárzik belőlük az erő, egy letűnt kor elfelejtett szépsége és nagysága.  Forrás: terebes A TANG LOVAK   A Tang-dinasztia uralkodása (i.sz. 600–900) óta tősgyökeres kínai dinasztia nem hódította meg többé Belső-Ázsiát. Az akkori sikert kiváló lovaiknak tulajdonítják. A Tang-kor nemcsak a ló tenyésztésében, hanem ábrázolásában is soha túl nem szárnyalt csúcsot ért el. Legszebbek a háromszín-mázas cseréplovak... Az 1880-as években a Pejvang-hegység lábánál élő parasztok Tang-kori sírokban cserépfigurákra bukkantak. Rendszeresen ásni kezdtek utánuk, egyre jobban belejöttek a restaurálásukba is, majd régiség kereskedőknek adogatták el a talált tárgyakat. A századfordulóra a Longhaj vasútvonal építése elérte Lojangot, a régi keleti fővárost. A vasútépítés közben számos ősi sírt tártak fel, amelyekből tömegével kerültek elő ólommázas kerámia edények és figurák. Ezeket archeológusok kezdték tanulmányozni, s a jó vétel reményében ideözönlöttek a pekingi és sangháji kereskedők is. Ám a sírok hamarosan kiürültek. A régi darabok javítására kinevelődött helybéli kézművesek ekkor az eredeti figurák hasonmásait kezdték gyártani. Ebből mára csaknem százéves hagyomány lett, miközben 400 félét készítenek: edényeket, fejpárnát, ember- és állatfigurákat – s legfőképp gyönyörű Tang-lovakat... Maga a cseréptest fehér, vagy fehér öntőfölddel borított agyagból készül, amelyet főleg sárga (vasoxid), zöld (rézoxid) és fehér (valójában színtelen) fényes ólommázzal öntenek le. Néha mutatóban más színek is megjelennek – a kobalt kékje, a mangán barnája –, de a szaknyelv a háromnál több színűeket is Tang tricolor-mázas kerámiának (Tang-szan-caj) nevezi. A színeket a mesterek rendszerint összefolyatták, sokszor semmi összefüggés sem fedezhető fel a színek és a formák között, mintha találomra, össze-vissza löttyintették volna rájuk a különféle mázakat –, de ez az esetlegesség valami különös, modern varázst ad nekik. Az összefolyó máz fényes ragyogása a kínaiakat a folyó vizére vagy a vonuló fellegekre emlékezteti. A Tang-lovak – még a ma készült műtárgy-másolatok is – rendkívül finoman kidolgozottak, nagy mesterségbeli tudással készülnek. Némelyikük áll, mintha parancsra várna figyelmesen, másikuk vágtázik, ugrik, megrázza sörényét, kitágult, harcra kész orrcimpákkal – sugárzik belőlük az erő, egy letűnt kor elfelejtett szépsége és nagyság

[1K837/X243] Hibátlan állapotú, kézi festéssel díszített fejkendős lány kerámia figura. Kezében tál, gyertyatartóként funkcionálhat. Alján jelzés: J. LIZA Magasság: 14.5 cm Szélesség: 10.3 cm Súly: 0.32 kg Jambrich Liza Keramikus Szigetvár, 1955-06-24 Szerző: Vaszary Emlékház anyaga   Bár részt vett néhány „szakmai” képzésben, pl., elvégezte a pécsi Zsolnai-gyár porcelánfestő iskoláját, úgy tartja, hogy az egyszerű fazekas mesteremberektől tanult igazán. Indíttatása nagyban volt köszönhető a Bakkócán dolgozott Sáfrány Gézának, az Óbányán élt Teimel Istvánnak vagy a kaposvári Tamás Lászlónak. A legnagyobb hatást, egy Marosvásárhelyt született, de Budapesten dolgozó keramikusművész tette Jambrich Lizára: Simó Ágoston munkássága lenyűgözi a mai napig. 17 éves kora óta készíti műveit, amelyek többsége jókedvre deríti a közönséget.   Az ars poeticájáról ennyit mond: „Ha az én bölcsőmbe egy kis tehetséget bele tettek, akkor azoknak az embereknek szeretnék vele segíteni, akik nehezen élnek.” Kaposváron él és alkot.   Válogatott csoportos kiállítások: Több csoportos és egyéni kiállításon szerepelt már munkáival, így többek között Szombathelyen, Kőszegen, Pécsett, Kaposváron. Rendszeresen hívták a szervezők a Művészetek Völgye rendezvényeire. Forrás: artportal.hu