Antik PARÁDI EMLÉK feliratú Hollóházi kerámia kulacs dugóval

Verkaufspreis: 44 000 HUF

Leírás

[1W497/X224]
Antik, szép állapotú, jelzetlen, kézzel festett, népi motívumokkal díszített, ritkán előforduló nagy méretű Hollóházi kerámia kulacs, butella eredeti dugójával. Talpán és a zsinór bújtatóinak peremén néhány kisebb lepattanás található.

Oldalán felirat:
PARÁDI EMLÉK

Magasság: 22.6 cm
Szélesség: 5.5 cm
Hosszúság: 16 cm
Súly: 0.5 kg

Tulajdonságok

Jelzett:
Anyag:
Alkotó:

2025. August. 15.

(Das Produkt haben bisher 108-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:

Antik PARÁDI EMLÉK feliratú Hollóházi kerámia kulacs dugóval


nützlich!
[1W497/X224] Antik, szép állapotú, jelzetlen, kézzel festett, népi motívumokkal díszített, ritkán előforduló nagy méretű Hollóházi kerámia kulacs, butella eredeti dugójával. Talpán és a zsinór bújtatóinak peremén néhány kisebb lepattanás található. Oldalán felirat: PARÁDI EMLÉK Magasság: 22.6 cm Szélesség: 5.5 cm Hosszúság: 16 cm Súly: 0.5 kg

Weitere Details
Jelzett:
Anyag:
Alkotó:

2025. August. 15.

(Das Produkt haben bisher 108-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:


Verkaufspreis:
44 000 HUF
Bisher 0 Angebot auf dieses Produkt.

[1X821/132] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Rajta kiállítási raglap a hátoldalon. Datált jelzés jobbra lent: SÁRDY BRUTUS 1919 Hátoldalán a feszítőkereten tollas felirat: SÁRDY BRUTUS KORA TAVASZ Magasság: 50.5 cm Szélesség: 60 cm Súly: 1.55 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : "Kora tavasz" 48.5 x 40 cm
65 000 HUF

gleiche Produkten der Kategorie

[1O012/UZ-K] Márvány talapzaton álló, jelzett, fém hatású kerámia nő szobor virágcsokorral és gyümölcstállal a kezében. A kerámia felülete bronzoxid. Körpecséten jelzés: DEBRECZENI - PELCZ 2008 Magasság: 31.5 cm Szélesség: 10 cm Súly: 1.53 kg Debreceni Zsóka keramikus Szolnok, 1950-04-14 Szerző: Szolláth György 1968: Képzőművészeti Szakközépiskola, mestere: Csekovszky Árpád. 1993: Nyári Tárlat, Eger, Önkormányzat díja; 1993: Szüret a képzőművészetben, Eger, Heves megye díja, 1997: PELSO ’97, Keszthely, Balatoni Múzeum díja, Hévíz Város díja. 1988-93 között a Debreceni Műhely Alkotóközösségben és 1989-92 között a budapesti Manufaktúra Alkotóközösségben figurális kerámiákat készített. 1990 óta férjével, Pelz Zoltánnal együtt dolgozik. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1983 • Medgyesy Terem, Debrecen 1991 • Derkovits Terem, Budapest 1994 • Pince Galéria, Gyöngyös 1995 • Balatoni Múzeum, Keszthely 1997 • Keszthely. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1974 • Iparterv 1975 • Iparművészet ’75 1990 • Nemzetközi kerámiaverseny, Tadino 1990 • Miskolci Téli Tárlat 1992 • Tavaszi Tárlat, Csók Galéria, Budapest 1993 • Egri Nyári Tárlat. Pelcz Zoltán szobrász, keramikus Kaposvár, 1957-05-8 Szerző: Szolláth György-Wehner Tibor 1978-83: Magyar Iparművészeti Főiskola, kerámia szak, mesterei: Csekovszky Árpád, Segesdi György. 1993: Nyári Tárlat, Eger, a Salgótarjáni Önkormányzat díja; 1993: Szüret a képzőművészetben pályázat, Heves Megye díja; 1993: Díszkút-pályázat, Budapest, oklevél; 1997: Pelso ’97, Hévíz Város Díja. 1990-ig leginkább nagyméretű korongolt samott edényeket készített. 1990 óta feleségével, Debreczeni Zsókával közösen tervezik és alkotják figurális, archaizáló kerámiaszobraikat, melyeket samottos masszából magas hőfokon égetnek ki. Figuráik türkiz mázzal vagy fémoxidokkal színezettek. Gyakran alkalmazzák a raku-eljárást. Irodalom KESZTHELYI K.-LACZKÓ I.: A magyar kerámiaművészet I. Alkotók, adatok 1945-1998, Budapest, 1999. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1993 • Eger 1995 • Balatoni Múzeum, Keszthely 2000 • Gulácsy Terem, Szeged. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza (OL) 1984 • Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1987 • Ünnep, Vigadó Galéria, Budapest 1990 • Nemzetközi Kerámia Verseny, Perugia-Gualdo Tadino (OL) 1993 • Szüret a képzőművészetben, Eger 1995 • Magyar Kerámia Tárlat, Csók Galéria, Budapest • Vigadó Galéria, Budapest 1997 • Kerámia Fesztivál, Vigadó Galéria, Budapest • Pelso ’97, Balatoni Múzeum, Keszthely 1997, 1999 • Őszi Kerámia Kiállítás, Palme Ház, Budapest 1998 • In memoriam Tornyai János, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely Pelso ’99, Balatoni Múzeum, Keszthely • G., Ljubljana Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben   Forrás: artportal.hu 
Debreczeni Zsóka és Pelcz Zoltán : Képcsarnokos kerámia szobor 2008 31.5 cm
220 000 HUF