[2B635/146] Olaj farost festmény, hibátlan aranyozott keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelzés balra lent: TM vagy MT Magasság: 44.5 cm Szélesség: 74.5 cm Súly: 1.65 kg

[2B636/132] Olaj farost festmény, festett keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Olvashatatlan jelzés jobbra lent: ... 2003 Magasság: 47.5 cm Szélesség: 66.5 cm Súly: 1.735 kg

[2B637/154] Olaj farost festmény hibátlan állapotú keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelzés jobbra lent: BARNA M. Magasság: 49.5 cm Szélesség: 59.5 cm Súly: 1.54 kg

[2B586/093] Régi, különleges, elegáns sétabot, sétapálca. A fogó részt három darab sólyomszem ásvány díszíti, egymástól réz gyűrűkkel közölve. Hosszúság: 88 cm Súly: 0.11 kg

[2B598/Y024] Falra akasztható, bronz címerpajzs alakú falitartón, ágon ülő kitömött madár, bagoly preparátum, erdei fülesbagoly preparátum. Latin neve: Asio otus. Magasság: 43 cm Szélesség: 21 cm Súly: 0.555 kg Erdei fülesbagoly  Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Közép-Európa egyik leggyakoribb, Magyarország leggyakoribb bagolyfaja.  Magyarországon rendszeresen fészkel, nem vonul. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt elterjedt, a leggyakoribb bagolyfaj. Télire az állomány fel is szaporodik, mert északabbról is érkeznek egyedek. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető. 1995–2002 között hazánkban 6500–12 000 pár fészkelt. Az országos állományváltozás trendje nem ismert, mert azóta nincs elegendő adat.  Közepes nagyságú bagoly: testhossza 35–40 centiméter, szárnyfesztávolsága 90–100 centiméter, testtömege pedig 220–435 gramm közötti. Jól látható tollfülekkel és nagy, narancsvörös szemekkel rendelkezik. A hím, a tojó és a fiatalok hasonló színezetűek. Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket. A kis erdőfoltokat, a folyók ártereit, a parkokat, öreg temetőket kedveli. Ragadozó madár. Rágcsálókra vadászik nyílt területeken. Kedvence a mezei pocok; köpetei ezek koponyáival vannak tele. Havas teleken több madarat is megfog — főleg verebeket. Lesőhelyről csap le zsákmányára, de éjszaka hallás után is vadászik. Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokban 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik e helyeket. A hímek párzási időben a nappalt a fészek közelében töltik fákon vagy bokrokon, ahonnan szemmel tudják tartani a fészket is. Néha csupán embermagasságban ül, és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre, nem repül el, csak nagy szemével kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik. A telet gyakran a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészeli át. Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver, ezzel üti agyon a lábával megfogott áldozatát. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti. (wikipédia) 

[2B599/Y006] Ágat tartó, fali talapzaton álló vadász preparátum, kitömött madár, fácán, fácánkakas. Latin neve: Phasianus colchicus. Magasság: 32 cm Szélesség: 22 cm Hosszúság: 65 cm Súly: 0.465 kg Fácán  A fácán (Phasianus colchicus) a madarak (Aves) osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék. A Phasianus nem a grúziai Rioni (ókori görög nevén: Phászisz) folyóról nyerte elnevezését, a fajnévben szereplő colchicus jelző pedig Kolkhisz vidékére utal, amely szintén a Kaukázus környékén található, és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt. (wikipédia)