Antik solnhofeni litográfia kő nyomótábla SZEGEDI PAPUCS - CZINNER SZALÁMIGYÁR

Eladási ár: 180 000 HUF

Leírás

[1L329/IRODA]
Antik, szép állapotban megmaradt litográfia nyomó kőzet.

Rajta feliratok:
- SZÉNIPARI ÉS KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
- TABULEX COMPRESSAE ACID ACID SALICUL KÉSZÍTI A MEGVÁLTÓ GYÓGYSZERTÁR LABORATÓRIUMA SZEGEDEN
- CZINNER ÉS TÁRSA SZALÁMIGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
- ELSŐ SZEGEDI CIPŐ CSIZMA ÉS PAPUCSIPARI SZÖVETKEZET

...stb.

Magasság: 6 cm
Szélesség: 27.5 cm
Hosszúság: 38 cm
Súly: 16.3 kg
LITOGRÁFIA
TECHNOLÓGIA

A litográfia (kőnyomtatás) a síknyomtatás elvén működő grafikai eljárás, ill. az így előállított nyomatot is litográfiának (kőnyomat) nevezzük. A szó eredete a  görög lithosz=kő és graphó=írni szavakra utal. Megjelenése forradalmasította a nyomdatechnológiát és rövid idő alatt az egész világon elterjedt.

Az eljárás során egy simára csiszolt kőlapra, mely általában kemény mészkő, egy koromból és zsírból készült anyaggal viszik fel a rajzokat, feliratokat. A mészkőlapot benedvesítik és olajos nyomdafestéket raknak rá. Az olajos festék a rajz vonalain megtapad, de a kőlap nedves részeiről a festék eltávolítható. Ezek után a nyomtatásra szánt papírlapot hozzápréselik a mészkőlaphoz, így a nyomdafestékkel befogott részekről a nagy nyomás hatására a festék átkerül a papírra és elkészül a litográfia.

Többszínű nyomatok esetében az egymás mellé kerülő színeket külön-külön kőlapokról viszik fel a papírlapra, ezért a folyamat a megfelelő kontúrok elérése érdekében nagy precizitást igényel.




TÖRTÉNETE

A bajorországi Solnhofenben 1796-ban Alois Senefelder dolgozta ki az új grafikai eljárást, melyekhez a helyben bányászot kemény solnhofeni mészkövet használta.  A technológia sikerességét és gyors elterjedését bizonyítja, hogy 1799-ben már a budai városházán is megindult a litográfia elvén működő nyomtatás, de pár éven belül nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is széles körben ismerté vált.

A XIX-XX. század folyamán számos művész ismerte fel a litográfiában rejlő lehetőségeket és kezdett el művészi rajzokat litográfiai eljárással sokszorosítani. Közéjük tartozott pl. Toulouse-Lautrec, Miro, Kokoschka, Chagall, Picasso valamint Barabás Miklós, Rippl-Rónai József, Vaszary János és Csók István.

Leglátványosabb felhasználási módja a plakátnyomtatás volt a XX. század elején. Franciaországban Toulouse-Lautrec, mig Ausztriában Alfons Mucha fejlesztette művészi szintre a kőnyomatos plakátkészítést. Magyarországon is kedvelt technikának számított, számos kiváló reklámplakátot köszönhetünk ennek a nyomdai módszernek.

 

SOLNHOFENI LITOKŐ

A solnhofeni mészkő egyedi tulajdonságának köszönhetően vált alkalmassá a litográfia technológiájának kifejlesztéséhez. Maga a feltaláló is solnhofeni mészkőlapokat használt a technológia tökéletesítése során. A kőnyomtatás fénykorában a solnhofeni mészkő az egész világon meghatározóvá vált a nyomdai eljárás során és neve egybefort a litográfiával.

A  nyomtatásra használható ún. litokövek kitermelése a németországi Solnhofenben a mai napig tart és az új ill. felújított köveket a világ számos országába szállítják. 

 

Forrás: https://bnstone.hu/litografia-adatlap/  

 

Engel Lajos (1860–1912) nyomdász, lapkiadó, könyvkereskedő nyomdacége: 

Engel Lajos - a már említett körülmények miatt - 1896. november 20-án igen jutányosán, 196000 K-ért, tehát csak 98 000 Ft-ért vásárolta meg a nyomdafelszerelést, a Szegedi Napló kiadói jogát, a könyv- és papírkereskedést stb., tehát mindazt, amit akkor Bába Sándor áruba bocsátott.35 Emlékeztetünk rá, hogy a város csupán a számára készített nyomtatványokért 1896-ban 19994 Ft-ot fizetett ki Bába Sándornak. A nyomdafelszerelés, a Szegedi Napló, a könyvkereskedés stb. értéke jóval meghaladta az Engel által kialkudott vételárat. Engel valószínűleg kihasználta Bába erkölcsi bukását. 

Bába Sándor üzeme a város legkorszerűbb nyomtató intézete volt már 1895-ben is, amikor az Iskola utcából átköltözött a Híd utca 6. szám alatti Schlauch-féle bérház szu- terénjébe és földszintjére. E helyiségek bérleti díja évi 6000 K volt, ami a nyomda ki- terjedtségére, a tulajdonos gazdagságára, ugyanakkor az Engel-féle vételár alacsony voltára enged következtetni. A nyomda azonban nem sokáig maradt a Híd utcában: az újságnyomtató-gépek éjszakai zakatolása miatt a bérház lakói a nyomda bérletének felmondását követelték Schlauch Lőrinc háztulajdonostól. Engel Lajos, mivel családja az előkelő szegedi pénzügyi körökben is otthonos volt, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbanktól megvásárolta a Dugonics tér 12. sz. alatti épületet, amely a banknál eredetileg elzálogosítva volt. Mivel gazdája nem tudta kiváltani, a pénzintézet tulajdonába került. Már 1895-ben is a banké volt a hozzátartozó Tisza Lajos körút 58. sz. bérházzal.36 A Dugonics téri átjáróházat 36872 Ft 16 kr. államkölcsön terhelte. Engel Lajos ezzel együtt meg tudta vásárolni; a szükséges átalakításokkal együtt 240000 K-ba (tehát 120 ezer Ft-ba) került. A nyomda üzemi részét a Dugonics téri épületben, a szuterénben helyezték el; itt volt a szedő-, a gépterem, míg a magasföldszinten a Szegedi Napló kiadó- hivatala, szerkesztősége, az iroda, a könyv- papír stb. kereskedés. A papírraktár, a raktárra készült nyomtatványok az udvarra néző épületben kaptak helyet. 

Engel Lajosnak nemcsak a Bába-nyomda üzletkörét sikerült megtartania, hanem a nyomtatványigények további erőteljes szélesedésével bővíteni tudta. Folytatta - legalábbis az 1900. évvel bezárólag - a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentéseinek nyomtatását. Több nagy szegedi részvénytársaság, pl. a Szegedi Kenderfonógyár (1910-ig), a Szegedi Téglagyár Társulat, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank igazgatóságai jelentéseit, a piarista gimnázium évkönyveit is készítette. Az újabb megrendelései közé tartozott pl. a Szegedi magy. kir. állami felsőbb leányiskola értesítőjének az 1898-99-es tanévről és néhány későbbi évről szóló értesítőjének nyomdai munkája. Néhány év elteltével már a városi közigazgatás számára is szállított nyomtatványokat, nem beszélve a szépirodalmi, egyesületi, alkalmi nyomtatványok sokaságáról. Nem vállalkozhatunk a nyomda más termékkörének áttekintésére sem, annak rendkívül szerteágazó volta miatt. Mindössze néhány fontosabbnak vélt nyomtatványán keresztül igyekszünk a szedőanyag és a nyomdatechnika fejlődését érzékeltetni. 

Az Engel Lajos cég 1896-tól 1920-ig 131, bibliográfiailag kimutatott nyomtatványt készített: 28 szépirodalmi művet, 6 egyházi jellegű munkát, 1 tankönyvet, 86 szakmunkát, 10 aprónyomtatványt. Természetesen e kimutatásban sem szerepelnek a kispéldányszámú alkalmi kiadványok, sok kiadású tankönyvek és az évkönyvek.37 

A Dugonics téri épület megvásárlása, átalakítása, a nyomda költöztetése miatt annak műszaki fejlesztésre az 1890-es évek végén nem-igen volt mód. Új szedőanyagok alkalmazása inkább csak 1900-tól figyelhető meg. Ez év március 23-án hagyta jóvá a szegedi első fokú iparhatóság a Szegedi Ipartestület módosított alapszabályát, amelyet a testület kinyomtatott Engelnél: a 152 X 227 mm-es, 24 oldalas, drótfűzéses füzetben az alapszabály §-ainak címeit (1. § „A testület czíme.”, 2. § „A testület czélja.” stb.) olyan címbetűvel szedték, amelyet eddig a szegedi nyomdatermékeken nem láttunk: egyezik a bécsi Poppelbaum betűöntöde 1896. évi mintájában bemutatott Rokoko 12 pontos betűjével. Az öntöde e betűt még 16 és 24 pontos grádusokban is előállította. A szabályzat az Antiqua 54 b jelű (Bauersche Giesserei) szövegbetűnek megfelelő gar- mond fokozatú.... 

 

Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/CSOM_Tan_30/?pg=229&layout=s 


Engel Lajos nyomdacége
Engel Lajos - a már említett körülmények miatt - 1896. november 20-án igen jutányosán, 196000 K-ért, tehát csak 98 000 Ft-ért vásárolta meg a nyomdafelszerelést, a Szegedi Napló kiadói jogát, a könyv- és papírkereskedést stb., tehát mindazt, amit akkor Bába Sándor áruba bocsátott.35 Emlékeztetünk rá, hogy a város csupán a számára készített nyomtatványokért 1896-ban 19994 Ft-ot fizetett ki Bába Sándornak. A nyomdafelszerelés, a Szegedi Napló, a könyvkereskedés stb. értéke jóval meghaladta az Engel által kialkudott vételárat. Engel valószínűleg kihasználta Bába erkölcsi bukását.
Bába Sándor üzeme a város legkorszerűbb nyomtató intézete volt már 1895-ben is, amikor az Iskola utcából átköltözött a Híd utca 6. szám alatti Schlauch-féle bérház szu- terénjébe és földszintjére. E helyiségek bérleti díja évi 6000 K volt, ami a nyomda ki- terjedtségére,

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. július. 15.

(A műtárgyat eddig 157-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás

Antik solnhofeni litográfia kő nyomótábla SZEGEDI PAPUCS - CZINNER SZALÁMIGYÁR

[1L329/IRODA] Antik, szép állapotban megmaradt litográfia nyomó kőzet. Rajta feliratok: - SZÉNIPARI ÉS KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG - TABULEX COMPRESSAE ACID ACID SALICUL KÉSZÍTI A MEGVÁLTÓ GYÓGYSZERTÁR LABORATÓRIUMA SZEGEDEN - CZINNER ÉS TÁRSA SZALÁMIGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG - ELSŐ SZEGEDI CIPŐ CSIZMA ÉS PAPUCSIPARI SZÖVETKEZET ...stb. Magasság: 6 cm Szélesség: 27.5 cm Hosszúság: 38 cm Súly: 16.3 kg LITOGRÁFIA TECHNOLÓGIA A litográfia (kőnyomtatás) a síknyomtatás elvén működő grafikai eljárás, ill. az így előállított nyomatot is litográfiának (kőnyomat) nevezzük. A szó eredete a  görög lithosz=kő és graphó=írni szavakra utal. Megjelenése forradalmasította a nyomdatechnológiát és rövid idő alatt az egész világon elterjedt. Az eljárás során egy simára csiszolt kőlapra, mely általában kemény mészkő, egy koromból és zsírból készült anyaggal viszik fel a rajzokat, feliratokat. A mészkőlapot benedvesítik és olajos nyomdafestéket raknak rá. Az olajos festék a rajz vonalain megtapad, de a kőlap nedves részeiről a festék eltávolítható. Ezek után a nyomtatásra szánt papírlapot hozzápréselik a mészkőlaphoz, így a nyomdafestékkel befogott részekről a nagy nyomás hatására a festék átkerül a papírra és elkészül a litográfia. Többszínű nyomatok esetében az egymás mellé kerülő színeket külön-külön kőlapokról viszik fel a papírlapra, ezért a folyamat a megfelelő kontúrok elérése érdekében nagy precizitást igényel. TÖRTÉNETE A bajorországi Solnhofenben 1796-ban Alois Senefelder dolgozta ki az új grafikai eljárást, melyekhez a helyben bányászot kemény solnhofeni mészkövet használta.  A technológia sikerességét és gyors elterjedését bizonyítja, hogy 1799-ben már a budai városházán is megindult a litográfia elvén működő nyomtatás, de pár éven belül nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is széles körben ismerté vált. A XIX-XX. század folyamán számos művész ismerte fel a litográfiában rejlő lehetőségeket és kezdett el művészi rajzokat litográfiai eljárással sokszorosítani. Közéjük tartozott pl. Toulouse-Lautrec, Miro, Kokoschka, Chagall, Picasso valamint Barabás Miklós, Rippl-Rónai József, Vaszary János és Csók István. Leglátványosabb felhasználási módja a plakátnyomtatás volt a XX. század elején. Franciaországban Toulouse-Lautrec, mig Ausztriában Alfons Mucha fejlesztette művészi szintre a kőnyomatos plakátkészítést. Magyarországon is kedvelt technikának számított, számos kiváló reklámplakátot köszönhetünk ennek a nyomdai módszernek.   SOLNHOFENI LITOKŐ A solnhofeni mészkő egyedi tulajdonságának köszönhetően vált alkalmassá a litográfia technológiájának kifejlesztéséhez. Maga a feltaláló is solnhofeni mészkőlapokat használt a technológia tökéletesítése során. A kőnyomtatás fénykorában a solnhofeni mészkő az egész világon meghatározóvá vált a nyomdai eljárás során és neve egybefort a litográfiával. A  nyomtatásra használható ún. litokövek kitermelése a németországi Solnhofenben a mai napig tart és az új ill. felújított köveket a világ számos országába szállítják.    Forrás: https://bnstone.hu/litografia-adatlap/     Engel Lajos (1860–1912) nyomdász, lapkiadó, könyvkereskedő nyomdacége:  Engel Lajos - a már említett körülmények miatt - 1896. november 20-án igen jutányosán, 196000 K-ért, tehát csak 98 000 Ft-ért vásárolta meg a nyomdafelszerelést, a Szegedi Napló kiadói jogát, a könyv- és papírkereskedést stb., tehát mindazt, amit akkor Bába Sándor áruba bocsátott.35 Emlékeztetünk rá, hogy a város csupán a számára készített nyomtatványokért 1896-ban 19994 Ft-ot fizetett ki Bába Sándornak. A nyomdafelszerelés, a Szegedi Napló, a könyvkereskedés stb. értéke jóval meghaladta az Engel által kialkudott vételárat. Engel valószínűleg kihasználta Bába erkölcsi bukását.  Bába Sándor üzeme a város legkorszerűbb nyomtató intézete volt már 1895-ben is, amikor az Iskola utcából átköltözött a Híd utca 6. szám alatti Schlauch-féle bérház szu- terénjébe és földszintjére. E helyiségek bérleti díja évi 6000 K volt, ami a nyomda ki- terjedtségére, a tulajdonos gazdagságára, ugyanakkor az Engel-féle vételár alacsony voltára enged következtetni. A nyomda azonban nem sokáig maradt a Híd utcában: az újságnyomtató-gépek éjszakai zakatolása miatt a bérház lakói a nyomda bérletének felmondását követelték Schlauch Lőrinc háztulajdonostól. Engel Lajos, mivel családja az előkelő szegedi pénzügyi körökben is otthonos volt, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbanktól megvásárolta a Dugonics tér 12. sz. alatti épületet, amely a banknál eredetileg elzálogosítva volt. Mivel gazdája nem tudta kiváltani, a pénzintézet tulajdonába került. Már 1895-ben is a banké volt a hozzátartozó Tisza Lajos körút 58. sz. bérházzal.36 A Dugonics téri átjáróházat 36872 Ft 16 kr. államkölcsön terhelte. Engel Lajos ezzel együtt meg tudta vásárolni; a szükséges átalakításokkal együtt 240000 K-ba (tehát 120 ezer Ft-ba) került. A nyomda üzemi részét a Dugonics téri épületben, a szuterénben helyezték el; itt volt a szedő-, a gépterem, míg a magasföldszinten a Szegedi Napló kiadó- hivatala, szerkesztősége, az iroda, a könyv- papír stb. kereskedés. A papírraktár, a raktárra készült nyomtatványok az udvarra néző épületben kaptak helyet.  Engel Lajosnak nemcsak a Bába-nyomda üzletkörét sikerült megtartania, hanem a nyomtatványigények további erőteljes szélesedésével bővíteni tudta. Folytatta - legalábbis az 1900. évvel bezárólag - a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentéseinek nyomtatását. Több nagy szegedi részvénytársaság, pl. a Szegedi Kenderfonógyár (1910-ig), a Szegedi Téglagyár Társulat, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank igazgatóságai jelentéseit, a piarista gimnázium évkönyveit is készítette. Az újabb megrendelései közé tartozott pl. a Szegedi magy. kir. állami felsőbb leányiskola értesítőjének az 1898-99-es tanévről és néhány későbbi évről szóló értesítőjének nyomdai munkája. Néhány év elteltével már a városi közigazgatás számára is szállított nyomtatványokat, nem beszélve a szépirodalmi, egyesületi, alkalmi nyomtatványok sokaságáról. Nem vállalkozhatunk a nyomda más termékkörének áttekintésére sem, annak rendkívül szerteágazó volta miatt. Mindössze néhány fontosabbnak vélt nyomtatványán keresztül igyekszünk a szedőanyag és a nyomdatechnika fejlődését érzékeltetni.  Az Engel Lajos cég 1896-tól 1920-ig 131, bibliográfiailag kimutatott nyomtatványt készített: 28 szépirodalmi művet, 6 egyházi jellegű munkát, 1 tankönyvet, 86 szakmunkát, 10 aprónyomtatványt. Természetesen e kimutatásban sem szerepelnek a kispéldányszámú alkalmi kiadványok, sok kiadású tankönyvek és az évkönyvek.37  A Dugonics téri épület megvásárlása, átalakítása, a nyomda költöztetése miatt annak műszaki fejlesztésre az 1890-es évek végén nem-igen volt mód. Új szedőanyagok alkalmazása inkább csak 1900-tól figyelhető meg. Ez év március 23-án hagyta jóvá a szegedi első fokú iparhatóság a Szegedi Ipartestület módosított alapszabályát, amelyet a testület kinyomtatott Engelnél: a 152 X 227 mm-es, 24 oldalas, drótfűzéses füzetben az alapszabály §-ainak címeit (1. § „A testület czíme.”, 2. § „A testület czélja.” stb.) olyan címbetűvel szedték, amelyet eddig a szegedi nyomdatermékeken nem láttunk: egyezik a bécsi Poppelbaum betűöntöde 1896. évi mintájában bemutatott Rokoko 12 pontos betűjével. Az öntöde e betűt még 16 és 24 pontos grádusokban is előállította. A szabályzat az Antiqua 54 b jelű (Bauersche Giesserei) szövegbetűnek megfelelő gar- mond fokozatú....    Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/CSOM_Tan_30/?pg=229&layout=s  Engel Lajos nyomdacége Engel Lajos - a már említett körülmények miatt - 1896. november 20-án igen jutányosán, 196000 K-ért, tehát csak 98 000 Ft-ért vásárolta meg a nyomdafelszerelést, a Szegedi Napló kiadói jogát, a könyv- és papírkereskedést stb., tehát mindazt, amit akkor Bába Sándor áruba bocsátott.35 Emlékeztetünk rá, hogy a város csupán a számára készített nyomtatványokért 1896-ban 19994 Ft-ot fizetett ki Bába Sándornak. A nyomdafelszerelés, a Szegedi Napló, a könyvkereskedés stb. értéke jóval meghaladta az Engel által kialkudott vételárat. Engel valószínűleg kihasználta Bába erkölcsi bukását. Bába Sándor üzeme a város legkorszerűbb nyomtató intézete volt már 1895-ben is, amikor az Iskola utcából átköltözött a Híd utca 6. szám alatti Schlauch-féle bérház szu- terénjébe és földszintjére. E helyiségek bérleti díja évi 6000 K volt, ami a nyomda ki- terjedtségére,

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. július. 15.

(A műtárgyat eddig 157-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás

Eladási ár:
180 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y034/Z018] Olaj vászon festmény, üveglap mögött, szép állapotú képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: Balog A. Hátoldalán a kereten Képcsarnok Vállalat címke töredék látható, rajta felirat: A művészeti alkotás címe: LEÁNY Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 5.37 kg Balogh András (képei szignóján az 1960-as évektől Balog) (Budapest, 1919. március 14. — Budapest, 1992. március 18.) festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár. Életpályája és munkássága Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai fölmenői a Székelyföldön: Csíkban, ill. Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként. 1950-töl 1980-ig a Kertészeti Főiskolán (később Kertészeti Egyetem) tanított a kerttervezési tanszéken művészettörténetet, szabadkézi rajzot, ábrázoló geometriát és kertesztétikát. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő. 1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számtalan városában, kiállított Finnországban, Kanadában is. Egyéni kiállításai gyakran katalógusokkal jelentek meg.[1][2][3] Nyaranként Tihanyban vagy Zsennyén alkotott. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, stb.) Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is, 1978 és 1989 közt megfestette Mindszenty József bíboros portréját. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumainkban, olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai, ausztráliai gyűjteményekben vannak.
Balogh András : "Leány" 80 x 60 cm
225 000 HUF
[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF