[0Y867/UZ-K] Antik, hibátlan állapotú, kézi festéssel díszített porcelán teáskészlet fő darabjai: - 1 darab teáskanna (21 x 17.5 x 23.5 cm) A kiömlő része restaurált. - 1 darab tejszínes kiöntő (13 x 12 x 14 cm) Testén hajszálrepedés található lásd fotó. - 1 darab cukorkínáló bonbonier (15 x 12 x 16 cm) Alján jelzés mélynyomással: TK Súly: 1.645 kg

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[1U714/X322] Régi, aranyozással és fekete csipke jellegű motívummal díszített, jelzett, hibátlan állapotú, Hutschenreuther porcelán teáskészlet. Alján zöld koronás márkajelzés: HUTSCHENREUTHER HOHENBERG GERMANY A készlet darabjai: - 12 darab csésze teáscsésze (11.5 x 10.3 x 5.7 cm) - 12 darab alátét tányér (16 cm) Súly: 2.855 kg

[FKA208/Z006] A kép mérete: 100 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Varga Mátyás (Budapest, 1910) alkotása. Jelezve jobbra lent "Varga Mátyás 1970" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. 1926-1929 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte stúdiumait. Steyn János, Kürthy György és Varga Nándor Lajos növendéke volt. Ezután a Nemzeti Színház és más budapesti színházak számára készített díszleteket. A Hunnia Filmgyárban és a Magyar Filmirodalomnál is dolgozott. 1942-1945 között a kolozsvári Nemzeti Színház megbecsült díszlettervezőjeként működött. 1936-39 között, majd 1959-től a szegedi Szabadtéri Játékok tervezője volt. 1952-56 között az Iparművészeti Főiskola színpadtervező tanszakának volt a tanára. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. 1956-ban a szegedi Móra Ferenc Képtárban mutatta be munkáit, 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyszabású életmű-kiállítása. 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó tárlatán és a Barnabás Miklós Céh képzőművészeti kiállításán, 1944-ben pedig ismét a Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállításán szerepelt a Nemzeti Szalonban. 1937-ben a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. 1955-ben Érdemes Művész, 1982-ben Kiváló Művész kitüntetésben részesítették, 1956-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. 1987-ben nejével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői, és stílusbeil ívét bemutató kiállítóhálózat. Varga, mint díszlettervező gazdag virtuális fantáziával rendelkezett. Fametszetei, fekete-fehér vedutái, portréi mesterségbeli felkészültségének bizonyítékai. Monotypiái, olajképei, közvetlen, egyszerű, magától értetődő vallomások erdőről, tájról és virágról. Műveinek nagy része Szeged város tulajdona. 1987 óta Szegeden állandó kiállítása van az általa létrehozott Színháztörténeti Kiállítóházban. (ML, P.Ö.G.: Műv. 1967/12., V. Nagy Zoltán, B.J.: Műv, 1970/6) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. A fővárosi Iparművészeti Főiskolán végezte művészi tanulmányait, majd a Nemzeti Színház és más fővárosi színházak számára készített díszleteket. 1942-1945 k. a kolozsvári Nemzeti Színház megbecsült díszlettervezőjeként működött. Számos hazai és külhoni tárlaton szerepelt. Gyűjteményes tárlata 1970-ben a MNG-ban volt. 1937-ben a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. 1987-ben feleségével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői, és stílusbeil ívét bemutató kiállítóhálózat. Mint díszlettervező gazdag virtuális fantáziával rendelkezett. Fametszetei, fekete-fehér vedutái, portréi mesterségbeli felkészültségének bizonyítékai. Monotypiái, olajképei, közvetlen, egyszerű, magától értetődő vallomások erdőről, tájról és virágról. Műveinek nagy része Szeged város tulajdona. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész (ML,P.Ö.G.: Műv.- 1967/12, B.J.: Műv. 1970/6) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, iparművész, díszlettervező, Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész. Az Iparművészeti Iskolán tanult, a Nemzeti Színház állandó munkatársa, de más színházak részére is tervezett nagy sikerű díszleteket. Bemutatkozott több vidéki városban (Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Debrecen, stb). A határokon túl Csehszlovákiában, Svjácban, Bulgáriában,és Jugoszláviában. Gyűjteményes tárlata 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt. 1937-es párizsi világkiállításon ezüst érmet nyert. 1987-ben feleségével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői és stílusbeli ívét bemutató kiállítóházat. Műveinek nagyrészét Szeged városának adományozta. - Irod.: Szij Rezső: Varga Mátyásról és képeiről, Alföld 2.sz. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő, iparművész, díszlettervező, Kossuth-díjas kiváló művész. Tanulmányait 1926-29 között az Iparművészeti Iskola díszletfestő tanszakán végezte. Színpadi díszlettervezéssel foglalkozik, elsősorban a Nemzeti Színház számára dolgozik. 1952-től 1956-ig az Iparművészeti Főiskola színpadtervező tanszakának tanára volt. 1967-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában nyílt kiállítása. Magyar festők és grafikusok adattára Festő, iparművész, Kossuth-díjas, kiváló művész. A Képző- majd az Iparművészeti Főiskolán tanult; mesterei Kürthy György, Steyn János és Varga Nándor Lajos voltak. Tanulmányutakat tett számos kelet- és nyugat-európai országban. Hosszú ideig a Nemzeti Színház díszlettervezője volt. Bemutatkozott több vidéki városban; önálló tárlatai voltak Csehszlovákiában, Svájcban, Bulgáriában és Jugoszláviában. Gyűjteményes tárlata 1970-ben, a Nemzeti Galériában volt. 1955-ben érdemes, 1982-ben kiváló művészi címet kapott; 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Az 1937-es párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. - Színházi munkálkodása mellett rendszeresen rajzolt és festett, sőt kerámiával és szobrászattal is foglalkozott. Témát a természet, a történelem, a folklór adott számára, de gyakorta merített színházi és színpadi élményeiből is. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Iparművész, grafikus, díszlettervező. 1926-29: MKF, MIF, mesterei: Steyn János, Kürthy György, Varga Nándor Lajos. 1937: a Párizsi Világkiállítás aranyérme; 1955: érdemes művész; 1956: Kossuth-díj; 1982: kiváló művész; 1989: SZOT-díj. 1929-ben a szegedi Városi Színházhoz került, majd 1935-től 1941-ig a Nemzeti Színház díszlettervezője lett. Ekkor a Hunnia Filmgyárban és a Magyar Filmirodánál is dolgozott. 1941-44 között a kolozsvári Nemzeti Színház, 1944-től és 1955-80 között a bp.-i Nemzeti Színház díszlettervező művésze. 1936-39 között, majd 1959-től a szegedi Szabadtéri Játékok tervezője. 1952-től 1956-ig a MIF színpadtervező tanszakának volt a tanára. 1987 óta Szegeden állandó kiállítása van az általa létrehozott Színháztörténeti Kiállítóházban. A drámai tér alakításának elsődlegessége, színpadépítkezés ésszerűsége és funkcionalitása, a drámai cselekményt meghatározó kort és környezetet idéző jelzésértékű stilizált színpadi világ, valamint a fényeffektusok térképező használata jellemzi díszlet- és jelmeztervezői művészetét. Fametszetei középkori formákat idéznek, aprólékosan részletezőek. A 60-as években készült monotípiáiban a kortárs művészet bátor gesztusait elsajátítva teszi elvontabbá, dinamikusabbá eredendően természetelvű és lírai tematikáját. Ek: 1967: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1970: MNG (életmű-kiállítás). Vcsk: 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; A Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállítása, Kolozsvár; 1944: A Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállítása, Nemzeti Szalon (kat.) Irod.: László Gy.: Varga Mátyás képei (kat., Móra F. M., Szeged, 1967); Bögel J. -Jánosa L.: Scenographica Hungarica. Mai magyar díszlet és jelmez, Bp., 1973; Díszlet- és jelmeztervezés 1970-1980, Bp., 1983; Angyal M.: Varga Mátyás díszlettervező, Szeged, 1989. (V. N. Z.)

[FKA520/Bp7/22] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: olaj, akrill, Vászon A kép Áron Nagy Lajos (Budapest, 1913, Székesfehérvár, 1987) alkotása. Jelezve balra lent "Áron" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf írással: 16. Áron Nagy Lajos "Kavicsos domb" 50x70 vegyes t. 1981 Áron Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1933-38 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágost irányítása mellett. Ösztöndíjjal több európai városban járt. 1939-től Székesfehérvárott dolgozott, mint rajzpedagógus. 1935-től vett részt tárlatokon. 1943-ban gyűjteményes kiállítása volt a fővárosban, 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán. Számos műv. díj tulajdonosa. 1938-ban a Balló-díjat, 1943-ban a római collegium Hungaricum-díjat, 1958-ban Alba Regia-díjat, 1965-ben Csók István-díjat, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. "Csongor és Tünde" című pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" című nagyméretű munkája a Székesfehérvári Velence Szállóban található. Műveit a '30-as évek posztimpresszionizmusával ötvöző expresszivitás jellemzi. A lírai hangulatú, finom festőiségű életképektől, tájképektől és portréktól az egészen elvont dekoratív folthatásokig Áron szinte mindent kipróbált. A liptói táj élménye volt az alapindok ahhoz a kísérlethez, mely egész munkásságát foglalkoztatta. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, S.P.: Műv. 1968/3, F.M.K.: Műv. 1978) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1933-1938 között, ahol Benkhardt Ágost volt a mestere. Ösztöndíjjal bejárta a nyugateurópai nagyvárosokat. 1939 óta Székesfehérváron volt rajztanár. 1935 óta jelentkezik a kiállításokon: 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában. 1976-ban Veszprémben és Várpalotán volt önálló tárlata. Számos kitüntetés tulajdonosa: 1958-ban Alba Regia, 1965-ben Csók István díj, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. Posztimpresszionisztikus tájképeket és portrékat festett. "Csongor és Tünde" c. pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" c. nagyméretű alkotása a székesfehérvári Velence Szállóban található. Képei vannak a MNG-ban és a székesfehérvári István király Múzeumban. - ML. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1933-38 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágostnál. Ösztöndíjjal több európai városban járt. 1939-től Székesfehérvárott működött, mint rajztanár. 1935-től szerepelt tárlatokon. 1943-ban gyűjteményes tárlata volt a fővárosban, 1955-ben a budapesti Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán. Számos díj és kitüntetés tulajdonosa. 1938-ban a Balló-díjat, 1943-ban a római Collegium Hungaricum díját, 1958-ban Alba Regia-díjat, 1965-ben Csók István-díjat, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. "Csongor és Tünde" c. pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" c. nagyméretű munkája a székesfehérvári Velence Szállóban található. Munkáit a 30-as évek posztimpresszionizmusával ötvöző expresszivitás jellemzi. A lírai hangulatú, finom festőiségű életképektől, tájképektől és portréktól az egészen elvont dekoratív folthatásokig szinte mindent kipróbált. A liptói táj élménye volt az alapindok ahhoz a kísérlethez, mely egész munkásságát foglalkoztatta. Munkái megtalálhatók a MNB-ban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, S.P.: Műv. 1968/3, F.M.K.: Műv. 1978) Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. 1933-38 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhardt Ágostnál. Ösztöndíjjal bejárta a Ny-európai nagyvárosokat. 1939 óta Székesfehérváron középiskolai tanár. 1943-ban és 1955-ben gyűjt. kiállítása volt Bp.-en, 1964-ben Székesfehérváron. Tájképeket, portrékat fest. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1933-1938 között Benkhardt Ágost növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, majd a Balló Ede-ösztöndíjjal bejárta Nyugat-Európát. Újabban Bulgáriában, Csehszlovákiában, Görögországban, Lengyelországban és Finnországban volt tanulmányúton. 1939 óta Székesfehérvárott művész-pedagógus. 1935 óta jelentkezik a kiállításokon, 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben, 1973-ban, 1981-ben és 1983-ban Székesfehérvárott, 1967-ben és 1982-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán, 1979-ben Dunaújvárosban, 1980-ban a Bolgár Kulturális Központban voltak jelentősebb tárlatai. Számos művészeti elismerés - Alba Regia-díj (1958), Csók István-érem (1965), Velinszky László-díj (1970) stb. - kitüntetettje, a Munkácsy-díj (1956, 1967) tulajdonosa. - Legkedvesebb műfaja a tájkép, indulásakor a Tisza-vidék, később a Velencei tó, a Balaton, majd utazásai nyomán görög, bolgár és szlovákiai tájak ihlették. Stílusbelileg a harmincas évek poszt-impresszionizmusából kinőtt expresszivitás jellemi, amelyen belül szinte minden megoldást kipróbált a lírai életképtől a dekoratív foltfestésig. Művészetének erénye, hogy mindezt saját törvényei szerint oldotta meg, s így e változatosság ellenére is életműve egységes képet mutat.

[FKA822/Bp93/23] A kép mérete: 19 x 27 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Rudnay Gyula (Pelsőc, 1878, Budapest, 1957) alkotása. Jelezve balra és jobbra lent "1941; Rudnay Gyula" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1894-ben a budapesti Iparrajziskolában, 1895-1902 között pedig Münchenben Hollósy Simonnál tanult, közben nyaranta a nagybányai festőiskolában dolgozott. 1902-ben Rómában, 1903-ban Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hódmezővásárhelyen élt, ahol barátságot kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal, Tornyai Jánossal. 1910-ben a fővárosba költözött. 1922-52 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika, Munkácsy realizmusa és a nagybányai iskola. Hódmezővásárhelyi tartózkodása alatt széles horizontú alföldi tájakat festett. Endre Bélával és Tornyai Jánossal egy jellegzetesen alföldi festői stílus kidolgozásán munkálkodtak. Második önálló tárlatán már önálló, kiforrott, egyéni stílusával jelentkezett, erőteljes, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával (Krumplihámozó, 1912; Pihenő hegedűs, 1913). Az I. Világháború alatt drámaian realista képsorozatot festett Losoncon a galíciai menekültekről (Menekülő asszony, 1917). A '20-as, '30-as években újból előtérbe került a magyar történelmi táj vagy történelmi témavilág (A pusztaszeri országgyűlés, 1926; Kuruc lovasok, 1928). 1919-től a Somogy megyei Báhony faluban számos tájképet készített. 1922- től foglalkozott rézkarccal is, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet. Számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Kitűnő, bensőséges, oldottan lírai arcképeket is festett. 1945 után lényegében korábbi stílusában dolgozott. Rudnay lírájának ereje, hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték el. Első egyéni kiállítását Párizsban rendezte, de első nagy sikerét 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezett kolletkív bemutatójával aratta. Önálló tárlata 1953-ban a Szépművészeti Múzeumban, 1969-ben pedig a Magyar Nemzeti Galériában volt. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Brüsszelben, Londonban, majd az USA-beli Pittsburgben fogadták nagy elismeréssel. Több ízben tüntették ki (Kossuth-díj, Kiváló Művész, Pro Arte díj, a székesfőváros képzőművészeti nagy aranyérme, a Céhbeliek jubiláris aranyérme), és külföldi képtárak is vásároltak műveiből. 1926-ban fejezte be egyik legnagyobb szabású alkotását, a képviselőház számára megrendelt "Honfoglalás" című szőnyegkárpit kartonját, majd 1927-ben megfestette két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára (Csokonai diákjai körében, Magyar toborzó a '40-es években). Több műve a Magyar Nemzeti Galériában és vidéki múzeumokba került. (Éber, ML, KMML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. Budapesten az Iparrajziskolában kezdte tanulmányait, majd Münchenben Hollósy Simonnál képezte magát, közben nyaranta a nagybányai művésztelepen dolgozott. Rómában és Párizsban fejezte be tanulmányait. Többnyire vidékre elvonulva (Gömör megye, Hódmezővásárhely, stb.) festette mély tónusú, közvetlen erejű karakteralakjait, mozgalmas tömegképeit (Menekülők, Tánc, Lakoma) és finom hangulatú, egyszerűre fogott tájképeit. Lírájának ereje, hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték el. Rézkarccal is foglalkozott. 1910-ben Budapestre költözött. Első tárlatát Párizsban rendezte, de első nagy sikerét 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezett koll. kiállításával aratta. Ugyanott rendezett gyűjteményes kiállításokat 1919-ben, 1921-ben, 1924-ben, 1929-ben. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Londonban, Brüsszelben, val. az USA-beli Pittsburgban fogadták nagy elismeréssel. Több ízben kitüntették és külföldi képtárak vásároltak műveiből. 1926-ben fejezte be egyik legnagyobb szabású alkotását a képviselőház számára megrendelt "Honfoglalás" c. szőnyegkárpit kartonját. 1927-ben megfestett két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára: "Csokonai diákjai körében" és "Magyar toborzó a 40-es években". 1934-ben megkapta a székesfőváros képzőművészeti nagy aranyérmét, és a Céhbeliek jubiláris aranyérmét. 1922-től három évtizeden át a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett. 1948-ban Pro Arte kitüntetést, 1949-ben Kossuth-díjat, 1953-ban kiváló művész címet kapott. (Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában kezdte 1894-ben, majd 1895-től közel hét évig Münchenben Hollósy Simonnál folytatta; közben nyaranta Nagybányán festett. Egy évre Rómába, majd 1903-ban Párizsba ment, ahonnan csak a következő évben tért haza. Először Gömör megyében, később Hódmezővásárhelyen élt, ahol Tornyai Jánossal került szoros barátságba. 1910-ben Budapestre költözött, első kiállítását a Párizsi Nagyáruház Lotz Termében rendezte Pásztor Jánossal közösen. Következő évben a Műcsarnokban kiállított képei (Pihenj hegedűs, 1913. MNG; Krumplihámozók, 1920. MNG.) már kiforrott stílusát mutatják. Művészetének második korszaka Losonchoz kapcsolódik, ahol az első világháború idején drámai sorozatot festett a háború áldozatairól (Menekülők, 1917. MNG; Gömöri öreg házaspár, 1917. MNG.), amelyet 1918-ban az Ernst Múzeumban mutatott be. 1919-től egyre többet festett a Somogy megyei Bábonyban. 1922-től foglalkozott rézkarcolással, művei 1923-ban albumban is megjelentek. Bensőséges portréi nagy sikerrel szerepeltek itthon és külföldön, Velencétől Barcelonáig és Amerikában is több helyen. Nemzetközi kitüntetéseket, aranyérmeket (Bécs, Genova, Barcelona) kapott, képeit a velencei, római, genovai, brüsszeli múzeum megvásárolta. 1922-től három évtizeden át a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett és művésztelepet alapított. 70 éves korában Pro Arte kitüntetést, 1949-ben Kossuth-díjat, 1953-ban Kiváló művész címet kapott. 1969-ben a MNG emlékkiállítást rendezett műveiből. - Irod.: Bényi László: Rudnay. Bp., 1961.; Bodnár Éva: Rudnay Gyula emlékkiáll. kat bev. 1969.; Aradi Nóra: Rudnay Gyula. MTA 1981 I.; Bodnár Éva: Rudnay Gyula. Diakonia 1982/1. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas, kiváló művész. Bp.-en, majd Münchenben Hollósy Simonnál végezte tanulmányait. Nagybányán, Rómában, Párizsban képezte tovább magát, végül is a maga útját járva teremtette meg festői stílusát, amelyben Goya és Munkácsy örökét ébresztette. 1918-ban volt az első nagy sikerű kiállítása, 1953-ban az utolsó a Szépm. Múz.-ban, s közben számos kiállítást rendezett külföldön is. Mind mondanivalója, mind festői előadásmódja a magyar festészeti romantika legizzóbb hagyományaihoz fűzi őt vérmérséklete, széles ecsetkezelése, kedélyének mélysége, lelkesültsége révén. Témavilága merőben eltért a kortársakétól: letűnt magyar korok hangulatát idézte. Csataképei Rugendas műveire emlékeztetnek. Regényes hangú múltba révedezése mellett valóságos élményei is szerepet játszottak festészetében (katonáskodása idején Losoncban a galíciai menekültek látványa, drámai jelenetsorozata megfestésére ösztökélte, a húszas években a Dunántúl tája, Bábony-falu jelent meg festészetének szelíd lírájában). Hódmezővásárhelyi művész barátaival, az "alföldiekkel": Tornyai Jánossal, Pásztor Jánossal és Endre Bélával, utóbb pedig Koszta Józseffel a nyugati festészeti irányoktól eltérő, sajátosan magyar piktúra megteremtéséért küzdött. Stílusára jellemző az erős fény-árnyék kontraszt. Mint az alföldi iskola vezéralakjának, a bajai művésztelep alapítójának és vezetőjének hatása igen nagy volt. Számos képét őrzi a Nemz. Gal. - Irod. Lázár B.: R. Gy. Bp., 1921; Peterdi A.: R. Gy. Bp., 1931; Bényi L.: R. Gy. Bp., 1961. Bényi László Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Budapesten, Münchenben, Nagybányán, Párizsban tanult s többnyire vidéken elvonulva festette mély tónusú, közvetlen erejű karakteralakjait, mozgalmas tömegképeit (Menekülők, Tánc, Lakoma), és finom hangulatú, egyszerűre fogott tájképeit. Lírájának ereje és hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték fel. Rézkarccal is foglakozik s tanára a Képzőművészeti Főiskolának. Első nagy sikerét 1918. az Ernst Múzeumban rendezett kollektív kiállításával aratta, s ugyanott 1919., 1921., 1924., és 1929., volt gyűjt. kiállítása. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Londonban, Brüsszelben, és Pittsburgban fogadták nagy elismeréssel, többízben kitüntették s külföldi képtárak vásároltak képeiből. 1926. fejezte be egyik legnagyobb szabású művét a képviselőház számára megrendelt Honfoglalás c. szőnyegkárpit kartonját. 1927. festette két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára: Csokonai diákjai körében a debrenceni Nagyerdőben és Magyar toborzó a negyvenes évekből. 1934. megkapta a székesfőváros és a Céhbeli jubiláris aranyérmét. Csipkekendős asszony c. műve és egy tájképe a Szépművészeti Múzeumban, Anya gyermekével, Kozák Koronázás és Falusi ház c. képei a Fővárosi Múzeumban vannak. Rézkarcainak egy sorozatát 1923. Tamás Henrik adta ki. - Irodalom: Lázár B., Rudnay Gyula, Budapest, 1921. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, grafikus. 1894: bp.-i Iparműv. Isk.; 1895-1902 között Hollósy Simonnál tanult Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. 1902-ben Rómában, 1903-ban Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hmvhelyen élt, szoros barátságot kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal. 1922-52 között az MKF tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett. 1948: Pro Arte-díj; 1949: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. Számos nközi kiállítás kitüntetettje. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika, Munkácsy-realizmusa és a nagybányai iskola. Hmvhelyi tartózkodása idején széles horizontú alföldi tájakat festett. Endre Bélával és Tornyai Jánossal egy jellegzetesen alföldi festői stílus kidolgozásán munkálkodtak. Második önálló kiállításán már kiforrott, egyéni stílusával jelentkezett, erőteljes, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával (Krumplihámozó, 1912; Pihenő hegedűs, 1913). Az első világháború alatt drámaian realista képsorozatot festett Losoncon a galíciai menekültekről (Menekülő asszony, 1917). A 20-as, 30-as években újból előtérbe került a magyar történelmi témavilág Rudnay Gyula festészetében (A pusztaszeri országgyűlés, gobelinterv, 1926; Kuruc loavsok, 1928). 1919-től a Somogy megyei Bábony faluban számos tájképet készített. 1922-től foglalkozott rézkarccal, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet; számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Sok kitűnő, bensőséges, oldottan lírai portrét festett. 1945 után lényegében korábbi stílusában dolgozott; posztnagybányai realizmusa megfelelt az 1949 utáni elvárásoknak, bár kifejezetten szocreál tematikájú képet nem festett. Csoportos kiállításon többek között Velencében, Genovában, Milánóban, Rómában, Bécsben, Barcelonában és az USA-ban vett részt. Ek: 1912: Párizsi Nagyáruház, Bp. (Pásztor Jánossal); 1913: Műcsarnok; 1918: Ernst M.; 1925: Milánó (kat.);1953: SZM; 1969: MNG (kat.) Mk: Cá Pesaro, Velence; FK; JPM, Pécs; MNG; Palazzo Bianco, Genova; Palazzo delle Belle Arti, Róma, Tornyai J. M., Hmvhely; Uffizi Képtár Önarcképgyűjt. Firenze. Irod.: Lázár B.: Rudnay Gyula, Bp., 1921; Elek A.: Rudnay Gyula, Műbarát, 1922/4.; Dömötör I.: Rudnay Gyula Auróra, 1922; Pica, V.: Mostra individuale del pittore Rudnay Gyula (kat. bev. tan., Milánó, 1925); Ybl E.: Rudnay Gyula, Budapesti Szemle, 1925; Kállai M.: Rudnay Gyula és művészete, Magyar Művészet, 1926; Peterdi A.: Rudnay Gyula, Bp. 1931; Genthon I.: Az új magyar festőművészet története, Bp., 1935; Pogány Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Bp., 1947; Bényi L.: Rudnay Gyula, Művészettörténeti Tanulmányok, Bp., 1954; Lyka K.: Emlékezés Rudnay Gyulára, Építéstudomány, 1957/2.; Bényi L.: Rudnay Gyula, Bp., 1961; Bodnár É.: Rudnay Gyula (kat., bev. tan., MNG, 1969); Aradi N.: Rudnay Gyula, in; Magyar Művészet 1890-1919, Bp., 1981; Bodnár É.: Rudnay Gyula, Diakonia, 1982/1. (Po.G.)