[0Y867/UZ-K] Antik, hibátlan állapotú, kézi festéssel díszített porcelán teáskészlet fő darabjai: - 1 darab teáskanna (21 x 17.5 x 23.5 cm) A kiömlő része restaurált. - 1 darab tejszínes kiöntő (13 x 12 x 14 cm) Testén hajszálrepedés található lásd fotó. - 1 darab cukorkínáló bonbonier (15 x 12 x 16 cm) Alján jelzés mélynyomással: TK Súly: 1.645 kg

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[1U714/X322] Régi, aranyozással és fekete csipke jellegű motívummal díszített, jelzett, hibátlan állapotú, Hutschenreuther porcelán teáskészlet. Alján zöld koronás márkajelzés: HUTSCHENREUTHER HOHENBERG GERMANY A készlet darabjai: - 12 darab csésze teáscsésze (11.5 x 10.3 x 5.7 cm) - 12 darab alátét tányér (16 cm) Súly: 2.855 kg

[FKC946/Bp41/41] A kép mérete: 40,5 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Vass Elemér (Nagyenyed, 1896, Nagyenyed, 1969) alkotása. Jelezve balra lent "Vass E. Sabac 918 (bekarcolva)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf aláírás és képcsarnokos címke látható a 60-as évekből. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Iparművészeti Iskolában Pap Henriknél tanult. Koloritgazdag alkotásaiban a Gresham-kör finom líraisága és Szőnyi István zebegényi korszakának hatása ötvöződött a francia posztimpresszionizmus és Matisse művészetének tanulságaival. Hét évig Párizsban és a Riviérán tartózkodott, 1935-45 között Zebegényben dolgozott, 1945 végén Tihanyba költözött. Itt festette fő műveit (Limonádé, Rákok, Táltos kancsó stb.). A tihanyi félszigeten lett a Balatonnak, Tihanyak klasszikus értelemben vett festője. Több arcképet is festett divatos színészekről, írókról (Illyés Gyula, Szabó Lőrinc), művésztársakról (Ferenczy Béni stb.). Számos itthoni és külföldi tárlaton szerepelt sikerrel. 1957-ben átütő sikerű kiállítást rendezett a budapesti Csók Galériában. Ekkor már súlyos beteg volt. Emlékkiállítása alkalmából poszthumusz Egry-díjjal tüntették ki. Tagja volt a Szinyei Társaságnak és a Gresham-körnek. Művészetét a nagy európai törekvések folytatójának tartják, egyben sajátosan egyéninek és magyarnak. Művei megtalálhatók a Nemzeti Galériában, számos közgyűjteményben, ismert hazai és külföldi magángyűjteményekben. (Műv. 1966/10, FJ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán Pap Henriknél tanult. Koloritgazdag műveiben a Gresham-kör finom líraisága, Szőnyi István zebegényi korszakának hatása ötvöződött a francia posztimpresszionizmus és H.Matisse művészetének tanulságaival. Hét évig Párizsban és a Riviérán tartózkodott, 1935-1945 k. Zebegényben dolgozott, 1945 végén Tihanyba költözött. Itt alkotta fő műveit (Limonádé, Rákok, Táltos kancsó). A tihanyi félszigeten lett a Balatonnak, Tihanynak klasszikus értelemben vett festője. Több arcképet is festett divatos színészekről. Számos hazai és külhoni tárlaton szerepelt sikerrel. 1957-ben átütő sikerű kiállítást rendezett a bp.-i Csók Galériában. Emlékkiállítása alkalmából poszthumusz Egry-díjjal tünették ki. Művészetét a nagy európai törekvések folytatójának tartják, egyben sajátosan egyéninek és magyarnak. (Műv.-1966/10) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán Pap Henriknél tanult. Koloritgazdag műveiben a Gresham-kör finom líraisága, Szőnyi István zebegényi korszakának hatása ötvöződött a francia postimpresszionizmus és H. Matisse művészetének tanulságaival. 1935-1945 között Zebegényben, 1946-tól kezdve Tihanyban dolgozott. Itt alkotta fő műveit (Limonádé, 1954, Rákok, 1955, Táltos kancsó, 1956). 1957-ben átütő sikerű kiállítást rendezett a Csók Galériában. 1966-ban Veszprémben rendezték meg emlékkiállítását. - Irod.: Szij Rezső: Vass Elemér emlékkiállítása Veszprémben, (Művészet, 1966. 10. sz.); Szij Rezső: Vass Elemér Tihanyban, (Veszprém Megyei Múzeumok) Közl. 1967. 6. köt.; Szij Rezső: Vass Elemér útja a Duna-kanyartól Tihanyig. Duna-kanyar Tájékoztató, 1975. 2. sz. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Az Iparművészeti Iskolában Pap Henriknél tanult. 1912-ben mutatkozott be néhány képével a Műcsarnokban. 1917-től a sajtóhadiszálláson dolgozott, ez idő termését 1918-ban a Nemzeti Szalonban mutatta be. Az I. világháború után évekig Olasz- és Franciao.-ban élt, de szorgalmasan küldte vásznait a pesti kiállításokra. 1925-től ismét Bp.-en telepedett le, ekkoriban mondén arcképeket festett divatos színésznőkről. Igen gyakran rendezett kollektív kiállításokat. 1928-ban Amsterdamban volt gyűjt. kiállítása, de számos külföldi városban szerepeltek képei (Bécs, Barcelona, Párizs, Stockholm stb.). 1935-ben tíz évre Zebegényben telepedett le, ahol tájképei és csendéletei Szőnyi István és Berény Róbert hatását mutatták. Ebből az időből származó legjobb műve, a Sárgaruhás nő (1936) megkapóan gyengéd és érzékeny alkotás. Csendéleteket, figurákat festett a finom szürkék kissé fáradt harmóniájában. 1946-ban végül Tihanyba költözött, ahol tehetsége rakétaszerűen emelkedett. Az addigi tónusfestő páratlan koloristává változott, a rálátásos csendéletek elrendezése szuverén biztonságra vall, a színek zománcszerűen ragyognak, s teret alakítanak. Fő művei, a Limonádé (1954), Rákok (1955), Táltos kancsó (1956) francia indíttatásúak, de mélyen egyéniek. 1957-ben a Csók Galériában nyílt kiállítása, 1966-ban Veszprémben rendeztek emlékkiállítást műveiből. Genthon István Művészeti lexikon I-II. Papp Henrik tanítványaként kezdte, majd Olaszországban tanult. Az állam megbízásából megfestette Josipovich volt miniszter arcképét. 1918. a Nemzeti Szalónban, 1921, 1922, 1923, 1927, 1929, 1932. az Ernst Múzeumban, 1932. a Szépművészeti Kiállítások helyiségében volt gyüjt. kiállítása. Többnyire tájképeket fest, impresszionista stílusban. Több tájképe a Szépműv. Múzeumban, Téli napsugár és Olasz leány c. festményei a főváros tulajdonában. 1921. kitüntető elismerést kapott a Műcsarnokban, 1922. Fränkel Ernő díját nyerte.

[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu

[1Z296/X061] Antik, hibátlan állapotú, szecessziós motívumokkal díszített, arany színűre festett, öntöttvas talpon álló, fehér üveg testű petróleumlámpa, 20 cm átmérőjű tejüveg búrával és hibátlan cilinderrel. Magasság: 48 cm Szélesség: 20 cm Súly: 1.47 kg