[1A648/UZ-N] Gyönyörű antik sómázas cserép kulacs. Mindkét oldala karcolással díszített. Feliratok: FRANZ SDINDELAS GELHART 1879 Magasság: 17 cm Szélesség: 14.5 cm Súly: 0.34 kg

[1P823/Z334] Antik, nagy méretű kékkel gazdagon díszített madaras kézzel festett kőcserép tál. Körben az akaszthatóság végett drótozott, nem törött, nem repedt. Szélesség: 46.5 cm Súly: 3.725 kg

[1G771/X128] Régi jelzett fehér mázas, kézzel festett fazekas munka, cserép falitál, fali tányér. Alján mélynyomott jelzés: VÉKONY HMV Szélesség: 22 cm Súly: 0.45 kg Vékony Sándor Vékony Sándor fazekas 1913-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanott halt meg 2000-ben. Napszámos apa gyermekeként látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott. Édesanyja az elemi iskolái elvégzése után polgáriba is beíratta, de nem tudták fizetni a költségeket, ezért 1926-ban az ipariskolába került. A fazekas mesterséget tanulta nevelő apjától, Csikós István csúcsi fehértálastól, aki a hagyományos fehér alapú kobaltkék írókás díszítést alkalmazta díszedényein. Mellette inaskodott három évig, de a szakma szépségeit csak akkor kezdte megérezni, amikor saját elképzelése szerint formálhatta az agyagot. 1939-ig dolgozott nevelőapja műhelyében, ekkor mestervizsgát tett és önálló műhelyt nyitott. 1942-ben már 9 embert foglalkoztatott műhelyében. A hagyományos paraszti edény iránti szükséglet csökkenésével elsősorban díszedényeket készített. Tárgyaira hatással voltak a Majolikatelepen készült tárgyak valamint a szecesszió stílusjegyei is, melyek keveredtek a népi fazekassággal. Az 1950-es években a Néprajzi Múzeum kerámia osztályának vezetője, Kresz Mária segítette a vásárhelyi fazekasokat a hagyományos fazekassághoz való visszatéréshez, mely Vékony Sándor számára sikeres és eredményes volt. Belépett a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe, melynek 18 évig tagja volt. Munkáját elismerték, több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Budapesten a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban. Minden edényformát megkorongozott, ami a 19. századi mesterektől fennmaradt. Legszebb darabjai a formástálak, a tipikus csúcsi fazekas munkák. A fehér alapon kobaltkék színek hidegségét kisebb vörösbarna és lazúros zöld fontok ellensúlyozzák. Vázáinak tömör, népi formáin pöttyökből és csíkokból alakította ki egyéni díszítési rendszerét. Rákóczi utcai műhelyében múzeumot rendeztek be, emléket állítva a csúcsi tálasoknak. Első önálló kiállítása szülővárosában 1983-ban volt. 1988-ban Pro Urbe díjat kapott. 1954-ben lett népi iparművész.Vékony Sándor fazekas 1913-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanott halt meg 2000-ben. Napszámos apa gyermekeként látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott. Édesanyja az elemi iskolái elvégzése után polgáriba is beíratta, de nem tudták fizetni a költségeket, ezért 1926-ban az ipariskolába került. A fazekas mesterséget tanulta nevelő apjától, Csikós István csúcsi fehértálastól, aki a hagyományos fehér alapú kobaltkék írókás díszítést alkalmazta díszedényein. Mellette inaskodott három évig, de a szakma szépségeit csak akkor kezdte megérezni, amikor saját elképzelése szerint formálhatta az agyagot. 1939-ig dolgozott nevelőapja műhelyében, ekkor mestervizsgát tett és önálló műhelyt nyitott. 1942-ben már 9 embert foglalkoztatott műhelyében. A hagyományos paraszti edény iránti szükséglet csökkenésével elsősorban díszedényeket készített. Tárgyaira hatással voltak a Majolikatelepen készült tárgyak valamint a szecesszió stílusjegyei is, melyek keveredtek a népi fazekassággal. Az 1950-es években a Néprajzi Múzeum kerámia osztályának vezetője, Kresz Mária segítette a vásárhelyi fazekasokat a hagyományos fazekassághoz való visszatéréshez, mely Vékony Sándor számára sikeres és eredményes volt. Belépett a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe, melynek 18 évig tagja volt. Munkáját elismerték, több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Budapesten a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban. Minden edényformát megkorongozott, ami a 19. századi mesterektől fennmaradt. Legszebb darabjai a formástálak, a tipikus csúcsi fazekas munkák. A fehér alapon kobaltkék színek hidegségét kisebb vörösbarna és lazúros zöld fontok ellensúlyozzák. Vázáinak tömör, népi formáin pöttyökből és csíkokból alakította ki egyéni díszítési rendszerét. Rákóczi utcai műhelyében múzeumot rendeztek be, emléket állítva a csúcsi tálasoknak. Első önálló kiállítása szülővárosában 1983-ban volt. 1988-ban Pro Urbe díjat kapott. 1954-ben lett népi iparművész.1956-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet.  Forrás: http://nepmuveszetmesterei.hu/index.php/dijazottak-neve/305-vekony-sandor

[1R304/X291] Antik, nagy méretű szép állapotban megmaradt, akasztási lehetőséggel rendelkező kézi festéssel díszített cserép tál, fali tál. Alján jelzés, lásd fotó. Magasság: 8.5 cm Szélesség: 31 cm Súly: 1.36 kg

[1R588/X110] Gyönyörű régi patinás állapotú, cserép olajmécses. Alján római jelzés, felirat: CATACOMBE DI SAN CALLISTO ROMA Magasság: 6 cm Szélesség: 10.3 cm Hosszúság: 9.3 cm Súly: 0.54 kg Szent Kallixtus katakombái (Catacombe di San Callisto)  Közel 20 km hosszan kanyarog a föld alatt és az archeológusok mintegy félmillió ember sírját fedezték fel. A folyosókat III. Kallixtusz építtette ki azzal a céllal, hogy itt legyen Róma püspökeinek a hivatalos temetkezési helye. A katakombák négy egymás fölötti szinten oszlanak el. A szépen dekorált ún. Pápák kriptájában a kereszténység első századainak több római püspöke nyugszik: Pontiánusz, Lucius, Eutichianus és II. Sixtus "pápák" érdekes feliratos emlékezéseit olvashatjuk itt. A mártírhalált halt ifjú keresztény Cecíliának (akinek a testét itt találták meg) dedikált Szent Cecília kriptát 7. és 8. századi freskók díszítik. A nekropolisz legősibb szakaszában (2. század) Halak és az Eucharistia szimbólumainak festményeit láthatjuk.  A Callixtus-katakombában az. ún. Pápák kriptája Forrás: wikipédia 

[0E236/X118] Dec. 16-21-ig minden termékünkre 25% kedvezmény - Hibátlan állapotú, jelzett, anya gyermekével kerámia figura, síp. Alján jelzés: BÁN Alján az Iparművészeti Vállalat papírvignettájának töredéke látható. Magasság: 14 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.212 kg Bán Mariann keramikus Születési hely: Gyöngyös Születési dátum: 1946 Kiállítások az adatbázisban:  Besztof Bán kiállítása  Az agyag hangja III. - Hans Christian Andersen tiszteletére  Bán Mariann: Az agyag hangja szimpózium  Mesterei: Laborcz Ferenc, Tamás Ervin, Litkei József, Z. Gács György, Schrammel Imre. Szakmai tanulmányait a Dési Huber István Szabadiskolában kezdte, Laborcz Ferenc és Tamás Ervin irányítása mellett. A Magyar Iparművészeti Főiskola porcelántervező szakán 1973-ban diplomázott, mesterei Litkei József, Z. Gács György és Schrammel Imre voltak. 1973: Világifjúsági Találkozó-díj II; 2003: Ferenczy Noémi-díj; 1983-ban Írországban a World Craft Council Workshop+Conference programján vett részt, 1984-ben a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgozott. Tárgyaira legnagyobb hatást a népművészet tette, ezt technikájában őrzi (alacsony tűz, engobe, íróka, karc stb.). Minden alkotását jelével és évszámmal pecsételi meg. Egyéni kiállítások 1976 • Magyar Kultúra Háza [Szilasi Annával], Varsó 1981 • Vörös kápolna, Balatonboglár 1988 • Galerie Ton in Ton, Bécs Válogatott csoportos kiállítások 1963 • Modern magyar kerámia, London Mai magyar iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest 1975 • Jubileumi iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Lyda Levi G., Milánó 1976 • Baba Biennálé, Krakkó 1980 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest 1981 • Handwerkmesse, München 1989 • Hungarian Cultural Weeks, Barbican, London 1995 • Babakiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest. 1976 • Brugge 1980 • Galerie Handmade, Bécs 1982 • Magyar Kultúra Háza, Helsinki 1983 • Jyväskylä (FIN) • Fészek Galéria, Budapest Művek közgyűjteményekben Iparművészeti Múzeum, Budapest Pollock's Toy Museum, London. Köztéri művei Figurális, mázas szitafestésű mettlachi burkolat (diplomamunka, 1973, Budapest, Állami Bábszínház büfé).   Forrás: www.artportal.hu