Aranyozott kobaltkék aranyfácános porcelán bonbonier

Eladási ár: 6 900 HUF

Leírás

[2B627/X110]
Régi, hibátlan állapotú, kobaltkék színű, aranyozott virág- és fácándíszítéses, fedeles porcelán ékszertartó, gyűrűtartó bonbonier.

Magasság: 3.5 cm
Szélesség: 7 cm
Súly: 0.105 kg

Tulajdonságok

Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2026. szeptember. 25.

(A műtárgyat eddig 3-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Aranyozott kobaltkék aranyfácános porcelán bonbonier

[2B627/X110] Régi, hibátlan állapotú, kobaltkék színű, aranyozott virág- és fácándíszítéses, fedeles porcelán ékszertartó, gyűrűtartó bonbonier. Magasság: 3.5 cm Szélesség: 7 cm Súly: 0.105 kg

További részletek
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2026. szeptember. 25.

(A műtárgyat eddig 3-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
6 900 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[FKC472/Bp403/49] A kép mérete: 50 x 40 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Vígh Bertalan (Rimaszombat, 1890) alkotása. Jelezve jobbra fent "Vígh Bertalan" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Hegedűs László, Balló Ede és Ferenczy Károly tanítványa volt. Gömör vármegye ösztöndíjában részesült. 1914-ben a nagybányai szabadiskolában dolgozott. 1913-tól főleg figurális képeket, később széles ecsettel igen könnyedén festett, színdús, naturalisztikus női alakokat állított ki a Műcsarnokban. Hadifogolyként karriert csinált az orosz társadalmi élet portréfestőjeként. (Éber, PZ-SzMF, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Hegedűs László, Balló Ede és Ferenczy Károly tanítványa volt. Gömör vármegye ösztöndíjában részesült. 1914-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1913-tól főleg figurális képeket, később széles ecsettel igen könnyedén festett, színdús, naturalisztikus női alakokat állított ki a Műcsarnokban. Hadifogolyként karriert csinált az orosz társadalmi élet portréfestőjeként. (Éber, PZ-SzMF, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, Hegedüs László, Balló Ede és Ferenczy Károly növendékeként. Gömör vármegye ösztöndíjában részesült. Mint hadifogoly Turkesztán szinpompás viseletű vidékére került és ez hatott dús kolorizmusára. Hadifogolyként karriert csinált, az orosz társadalmi élet portréfestője volt. Festészetének központja a kiteljesedett szépségű asszony, őt veszi körül színes drapériák pompájával és e képeinek hangulatát akvarellszerű könnyed festői modorával is fokozza. - Irod.: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943. Művészeti lexikon I-II. A bpesti képzőművészeti főiskolán Ferenczy Károly osztályán tanult. 1913 óta főleg figurális képeket, újabban széles ecsettel igen könnyedén festett, színdús, naturalisztikus egyes női alakokat állít ki a Műcsarnokban.
Vígh Bertalan : Asztali csendélet lila orgonákkal
380 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2658/Z086] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Somos Miklós (Miskolc, 1933) alkotása. Jelezve Balra lent "Somos" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1951-57 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza tanítványa volt. A '60-as és a '70-es években rendszeresen dolgozott Zsenyén. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az 1950-es évektől vesz részt országos tárlatokon. Kortárs magyar művészet külföldi seregszemléin is bemutatták munkáit. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, amelynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbolikus kifejezés, összefoglaló formaadás jellemzi műveit. Munkaábrázolásainál, tájképeinél, aktjainál, képmásainál túllép a valóság egyedi jelein. 1963-ban Hódmezővásárhelyen kerámiaképeket is készített. Az 1970-es évek elején művészete megújult. Komor jelenetek helyett, színesedő palettával kubo-szürrealisztikus tereket, csendéleteket festett, majd a '80-as évekre munkái még oldottabbá váltak. Választékos színvilága, látomásszerűen sejtelmes hangulatai lírai megfogalmazást nyernek. Továbbra is a világ összefüggéseit kutatja, festészete transzcendens elemekkel és allegóriákkal gazdagított. Vonzódik a bibliából kiinduló narratív jelenetek ábrázolásához. Egyházművészeti tevékenységét különböző templomokban lévő seccói jelzik. Nagyvonalúan dolgozza fel a korábbi korok művészi eredményeit, különösen vonzódik a román kor, a gótika és a reneszánsz mestereinek reminiszcenciáihoz. Számos díjjal jutalmazták munkásságát (Munkácsy-díj; Tornyai-plakett; Derkovits-ösztöndíj; Család pályázat II. díj; az egri I. Országos Akvarell Biennále; Művészeti Alap díja; Egry József-díj; a Szegedi Nyári Tárlat díja; a IV. Balatoni Nyári Tárlat festészeti díja, a miskolci Jubileium Tárlat III. díja; a Szegedi I. Táblaképfestészeti Biennále díja; SZOT-díj, a Hatvani XIV. Orsz. Tájképfestészeti tárlat ezüst diplomája; a Szent Miklós Érdemrend aranykeresztje; a Hatvani XIV. Orsz. Tájképfestészeti Biennále arany diplomája. A Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki közgyűjtemény őrzi alkotásait. (S.I.: Műv. 1964/5. P.K.: Műv. 1965/10. ML, P.K.: Műv. 1966/4. S.R.: Műv. 1969/5. Cs.Gy.: Műv. 1972/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza növendéke volt. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, amelynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbólikus kifejezés, összefoglaló formaadás jellemzi munkáit. 1961 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1968-ban Bécsben szerepelt egy csoport kiállításon. 1959-62 k. Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1972-ben Egry-díjat, 1968-ban az Egri Akvarell Biennálé-díját, 1969-ben a Tornyai-platettet, 1973-ban Munkácsy-díjat nyert. (ML, S.R.: Műv.-1969/5) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1957-ben végzett, Fónyi Géza növendékeként. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, melynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbolikus kifejezése, összefoglaló formaadás jellemzi munkáit. 1961 óta kiállító művész: tárlata 1965-ben és 1972-ben az Ernst Múzeumban, 1968-ban a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében, 1969-ben a Központi Fizikai Kutatóintézetben, 1971-ben a Fészek Klubban, 1976-ban Győrött és Szegeden volt. Ernst Múzeumbeli tárlati számos vidéki városban (Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Eger, Miskolc stb.) bemutatták. 1965-ben szerepelt a Párizsi Ifjúsági Biennálén, 1968-ban kiállított Bécsben és Bolognában. 1959-1962-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1972-ben Egry-díjat, 1973-ban Munkácsy-díjat kapott. 1969-ben elnyerte a Tornyai plakettet. 1968-ban az Egri Akvarell Biennálén, 1975-ben a Szolnoki Festészeti Triennálén díjazták. Könyve: Rousult. Bp. 1965. - Irod.: Szij Rezső: Somos Miklós. Alföld, 1964. 6. sz. - ML Művészeti lexikon I-IV. A Képzőművészeti Főiskolán (1951-57) Fónyi Géza növendéke volt. 1959 óta vesz részt kiállításokon. 1965-ben a Párizsi Ifjúsági Biennálén szerepelt és az Ernst Múzeumban volt első számottevő bemutatkozása. Figurális kompozíciót, tájképeket összefogott forma- és színvilág jellemzi. A hódmezővásárhelyi művésztelep hatására kerámiaképeket is készít. Könyve: Roualut, Bp., 1965. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1957-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Fónyi Géza növendékeként. Tanulmányutakat tett Olasz- és Franciaországban, Jugoszláviában, Norvégiában, Lengyelországban és Bulgáriában. 1961 óta kiállító művész, számos kisebb, vidéki bemutató mellett 1965-ben az Ernst Múzeumban, 1972-ben a Műcsarnokban, 1981-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében jelentkezett gyűjteményes anyaggal. Nagyobb kollekcióval szerepelt Párizsban, Bécsben és Bolognában. 1959-1962-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1972-ben Egry-díjat, 1973-ban Munkácsy-díjat kapott; 1969-ben elnyerte a Tornyai-plakettet, 1967-ben a szegedi nyári tárlaton, 1968-ban az egri akvarell-biennálén, 1975-ben a szolnoki festészeti triennálén díjazták. - Formanyelve sokban merít a középkori és a korareneszánsz művészet stílushagyományaiból; képeiből gyengédség, a tárgyi-figurális lényeglátás, kifejező szuggesztivitás sugárzik. Fest tájképeket, portrékat, figurális kompozíciókat, fő erőssége az intellektuális tartalmú csendélet és életkép. Jelentős akvarellista és a monumentális technikák avatott művelője.
Somos Miklós : Csendélet könyvvel
155 000 HUF