[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[1H705/X236] Hibátlan állapotú, akasztási lehetőséggel rendelkező kerámia tál, fali tál. Rajta kézzel festett díszítések. Felületén templom mellett felirat: VASMISÉD EMLÉKÉRE ABONY 2007 AUGUSZTUS 20. Alján jelzés: DANKÓ ABONY 2007 Szélesség: 37 cm Súly: 1.5 kg

[FK0182/FL-4] A kép mérete: 30 x 40 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Papír A kép Vlasics Károly (Szeged, 1882, Szeged, 1968) alkotása. A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán jelezve Vlasics Károly, a Képzőművészeti Alap címkéjén. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Apja mellett segédkezett, aki templomi felszereléseket készített, közben Károlyi Lajos festőművésztől tanult festeni. 1907-től egy ideig Bécsben tartózkodott. A '10-es években Budapesten élt. Utazásai során elkerült Szentpétervárra, ahol közel egy évig tartózkodott. Hazatérve Szegeden telepedett le, és fontos szerepet töltött be a város művészeti életében. 1945 után Szegeden festőiskolát is vezetett, sok tehetséges festő került ki keze alól. 1962-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításán kb. 100 művét mutatták be. Világos tónusú táj- és figurális képeiből, a higgadt, leszűrt életszemlélet és a lágy színekkel kifejezett líra tükröződik. Sommás előadású munkáin általában alföldi, Tisza-parti részleteket és finoman megfigyelt utcai, piaci jeleneteket rögzített meg. A Szegedi Múzeum több művét őrzi. Állami-díjjal jutalmazták pedagógusi és festői munkásságát. (Sz. Z.: Műv. 1968/7) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Apja mellett segédkezett, aki templomi felszereléseket készített, közben Károlyi Lajostól festőművésztől tanult festeni. 1907-től egy idegi Bécsben tartózkodott. Az 1910-es években Budapesten élt. Utazásai során elkerült Szentpétervárra, ahol közel egy évig tartózkodott. Hazatérve Szegeden telepedett le, és fontos szerepet töltött be a város művészeti életében. 1945 után Szegeden festőiskolában is vezetett. Sok tehetséges festő került ki a keze alól. 1962-ben a Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításán kb. 100 művét mutatták be. Világos tónusú táj- és figurális képeiből, a higgadt, leszűrt életszemlélet és a lágy színekkel kifejezett líra tükröződik. Sommás előadású művein általában alföldi, Tisza-parti részleteket és finoman megfigyelt utcai, piaci jeleneteket rögzített meg. A Szegedi Múzeum több művét őrzi. Állami díjjal jutalmazták pedagógusi és festői munkásságát. (Sz. Z.: Műv.-1968/7) Magyar festők és grafikusok adattára Szeged egykori festő-doyenje, s a város utolsó félszázad képzőművészetének nemcsak hiteles tanúja, de tevékeny részese is volt. Érettségi után atyja mellett segédkezett, aki templomi fölszereléseket készített. Közben folytatta Károlyinál a festés elsajátítását. Az első világháború után a Tanácsköztársaság idején az akkor létrejött helyi forradalmi művész-szakszervezet titkári teendőit látta el. Ettől kezdve kapcsolódott be hosszú évtizedekre menően a szegedi művészeti életbe. A második világháború után a Magyar-Szovjet Baráti Társaság vezetősége képzőművészeti célokra termet adott Vlasicsnak, aki ott egy közel 100 tagú munkás festőiskolát indított be. 1962-ben a Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításán kb. 100 művét mutatták be. A városi tanács és a Móra Ferenc Múzeum több művét (Tisza partján, Batyuzók, Szénrakodás) őrzi. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975.

[FK0902/Bp30/5] A kép mérete: 50 x 60 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Kovács F. jelzéssel, magyar festő, XX. század alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kovács F." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK0302/Bp44/23] A kép mérete: 42 x 60 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Karton A kép Nemcsics Antal (Pápa, 1927) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Nemcsics 65" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János és Szőnyi István tanítványa volt. Ez utóbbi hatása maradandó: korai alkotásain felfedezhetők a nagy mesterek szuggesztivitásából kisugárzó remineszceniák. 1951-ben a fővárosi Műszaki Egyetem tanára lett, ahol mint adjunktus színkompozícióra, valamint színtanra oktatta a jövő építészeit. 1952 óta vesz részt kiállításokon. Derűs színharmóniájú tájfestményeit, karakteres portréit több mint 30 hazai és külföldi tárlaton mutatta be. A fővárosban és vidéken több sgraffittót készített. Munkásságára a legtovább és a legerősebben a természetelvű posztnagybányai hatásból táplálkozó atmoszférikus festésmód volt jellemző. A Cezánne-i kubizmus tanulságain és az expresszivitáson keresztül, a modern képi felfogás felé ösztönző úton a mozaikszerű folt- és színépítkezéshez jutott el. A falfestészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Nemcsics Antal tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel. Számos előadást tartott több színelméleti kongresszuson, külföldi egyetemen. Rézkarcolással is foglalkozott. A Nemzetközi Színtudományi Akadémia és a Színtervezők Nemzetközi Szövetségének alelnöke, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének elnöke. A Colorid színrendszer, a komplex színharmónia-elmélet, a színdinamikai környezetelméletet, a színreferencia indexszámrendszer kidolgozója. Díjak: VIT-díj; Giorgine-díj; Nemzetközi Színtervezési díj. A Ferihegyi Repülőtér, a budai Várnegyed,a budapesti metró színtervezési munkáit végezte. Mozaikok, falképek, kerámiaképek, színes üvegablakok (többnyire templomokban), többet között Erdélyben, Nyíregyházán, Pásztón és Lengyelországban az ő alkotásai. (ML, S. Szabó Katalin, E. E.: Műv. 1970/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János és Szőnyi István tanítványa volt. Ez utóbbi hatása maradandó: korai művein felfedezhetők a nagy mesterek szuggesztivitásából kisugárzó reminiszceniák. 1951-ben a fővárosi Műszaki Egyetem oktatója lett, ahol mint adjunktus színkompozícióra és színtanra tanította a jövő építészeit. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karakteres portréit 1957-ben és 1959-ben Budapesten, 1965-ben a Derkovits Teremben, 1963-ban Rómában, 1966-ban és 1967-ben Münchenben mutatta be. A fővárosban és vidéken több sgraffittót készített. Munkásságára a legtovább és a legerősebben a természetelvű posztnagybányai hatásból táplálkozó atmoszférikus festésmód volt jellemző. A Cézánne-i kubizmus tanulságain és az expresszivitáson keresztül, a modern képi felfogás felé ösztönző úton a mozaikszerű folt- és színépítkezéshez jutott el. A freskófesztésettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel. Előadott több színelméleti kongresszuson és külföldi egyetemen. Rézkarcolással is foglalkozott. Több kitüntetésben részesült. 1963-ban a "Caselfranco Veneto" című alkotásáért megkapta a Giorgione-díjat. (ML, E.E.: Műv.-1970/3) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János, majd Szőnyi István növendékeként végzett. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karakteres portréit 1957-ben és 1959-ben Budapesten, 1960-ban Pápán, 1961-ben Veszprémben mutatta be, 1965-ben a Derkovits Teremben, 1987-ben Pestlőrincen mutatta be. Külföldi kiállításai: Rómában (1963) és két alkalommal Münchenben (1966, 1967). Budapesten és vidéken több sgrafittót készített. A freskófestészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Ugyancsak tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel, pszchofizikai hatásaival. 1963-ban az olaszországi Castelfranco Venetaben Giorgine-díjat kapott. A budapesti Műszaki Egyetemen a színelmélet tanára. Előadott több színelméleti kongresszuson (Luzern, Drezda, Stockholm stb.) és külföldi egyetemen. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János, majd Szőnyi István növendékeként végzett 1950-ben. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karakteres portréit 1957-ben és 1959-ben Bp.-en, 1960-ban Pápán, 1961-ben Veszprémben mutatta be, 1965-ben a Derkovits-teremben rendeztek műveiből gyűjt. kiállítást. Bp.-en és vidéken több sgraffitót készített. A freskófestészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Ugyancsak tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel, pszichofizikai hatásaival. 1963-ban az olaszo.-i Castelfranco Venetóban Giorgione-díjat kapott. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. 1950-ben végzett a főiskolán, mestere Szőnyi István volt. Tanulmányutakat tett számos kelet- és nyugat-európai országban, megfordult Amerikában. 1949 óta kiállító művész, fontosabb egyéni tárlata a Fényes Adolf Teremben (1959), Rómában (1963), a Derkovits Teremben (1965), Münchenben (1966, 1967), a Balatonfüredi Galériában (1982) és a Csepeli Iskolagalériában (1983) volt. 1951 óta a Műszaki Egyetem tanára, a színelmélet nemzetközi rangú szakembere. 1949-ben VIT-díjat, 1963-ban Giorgione-díjat (Olaszország) kapott, 1980-ban kandidátusi fokozatot nyert a műszaki tudományok tárgyköréből. - Dekoratív, kubisztikus és expresszív tendenciák olvadnak eggyé tartózkodó eleganciával műveiben, amelyek koncentráltan rögzítik a világ jelenségeit. Kiváló művelője a murális műfajoknak, több freskót, mozaikot, üvegablakot stb. készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, színtervező. 1950: MKF, mestere: Szőnyi István. 1980: A műszaki tudományok kandidátusa; 1985: doktora. 1949: VIT-díj; 1963: Giorgione-díj; 1984: Nközi Színtervezési díj. 1951-tól a BME-n színdinamikát oktató egyetemi tanár. A Nközi Színtudományi Bizottság elnökségi tagja. A Magyar Nemzeti Színtudományi Bizottság elnöke. A Nközi Színtudományi Akad. és a Színtervezők Nközi Szöv. alelnöke. Az MTA Építészettud. Bizottság tagja. A Színelméleti Albizottság, az Építőipari Tud. Egyesület Színdinamikai Szakosztálya, a Magyar Rajztanárok Orsz. Egyesületének elnöke. A Coloroid színrendszer, a komplex színharmónai-elmélet, a színdinamikai környezetelmélet, a színreferencia indexszámrendszer kidolgozója. Városképi együttesek, középületek színtervezésével is foglalkozik. Ek: Több mint 30 hazai és külföldi kiállítás közül a fontosabbak: 1959: Fényes A. T.; 1963: Róma; 1965: Derkovits T.; 1966, 1967: München; 1991: Műcsarnok; 1996: Vigadó G.; 2000: Kondor Közösségi H. Km: A budai Várnegyed, a Ferihegyi Repülőtér, a budapesti metró színtervezési munkái. Mozaikok, falképek, kerámiaképek, színes üvegablakok (főleg templomokban), többek között Edelényben, Lengyekben, Pásztón és Nyíregyházán; Lovasok (metlachi dombormű, 1967, Bp. I. ker., Nőegylet u.); Tiszaparti Krisztus halászokkal (secco, 1967, Szeged, Szent Miklós templom) Írásai: Színtan-színdinamika, 1979; Coloroid Colour Atlas, 1988; Színdinamika tudomány, 1989; Nemcsics Antal: Színország törvényei, Bp., 1996. (S. Sz. K.)