Aszódi Weil Erzsébet (1901-1976) : "Szigliget"

Verkaufspreis: 18 000 13 500 HUF

Leírás

[1T606/144]
25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 15-ig
Papír rézkarc, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Jelezve jobbra lent:
ASZÓDI WEIL ERZSÉBET

Kép címe balra lent:
SZIGLIGET

Magasság: 43 cm
Szélesség: 52 cm
Súly: 1.485 kg
Aszódi Weil Erzsébet
festő, grafikus, rézkarcoló
Budapest, 1901-05-14

Elhalálozott: Budapest, 1976. december 31.

1917: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Deák-Ébner Lajos, Olgyai Viktor, Fényes Adolf. 1922: a Szinyei Társaság jutalma; 1929: Zichy Mihály grafikai díj; 1942: Nemzeti Szalon, Tavaszi Szalon díja; a Szinyei Társaság ösztöndíja; 1949: Munkajutalom; 1953, 1961: Munkácsy-díj; 1971: Munka Érdemrend arany fokozata; 1975: érdemes művész. Az 1920-as évek második felétől fölhagyott a festészettel, szinte kizárólag rézkarcokat készített. Képein a magyar tájat, a paraszti életformát ábrázolta. Alakos kompozícióinak meghatározó elemei a ritkább és sűrűbb vonalhálók kombinációjával megidézett fény-árnyék hatások.

Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1960 • Dürer Terem, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1931 • Cleveland
1973 • Magyar Intézet, Szófia. 

 

Forrás: artportal.hu 

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett:
Témakör:

2024. November. 21.

(Das Produkt haben bisher 205-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:

Aszódi Weil Erzsébet (1901-1976) : "Szigliget"


nützlich!
[1T606/144] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 15-ig Papír rézkarc, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: ASZÓDI WEIL ERZSÉBET Kép címe balra lent: SZIGLIGET Magasság: 43 cm Szélesség: 52 cm Súly: 1.485 kg Aszódi Weil Erzsébet festő, grafikus, rézkarcoló Budapest, 1901-05-14 Elhalálozott: Budapest, 1976. december 31. 1917: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Deák-Ébner Lajos, Olgyai Viktor, Fényes Adolf. 1922: a Szinyei Társaság jutalma; 1929: Zichy Mihály grafikai díj; 1942: Nemzeti Szalon, Tavaszi Szalon díja; a Szinyei Társaság ösztöndíja; 1949: Munkajutalom; 1953, 1961: Munkácsy-díj; 1971: Munka Érdemrend arany fokozata; 1975: érdemes művész. Az 1920-as évek második felétől fölhagyott a festészettel, szinte kizárólag rézkarcokat készített. Képein a magyar tájat, a paraszti életformát ábrázolta. Alakos kompozícióinak meghatározó elemei a ritkább és sűrűbb vonalhálók kombinációjával megidézett fény-árnyék hatások. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1960 • Dürer Terem, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1931 • Cleveland 1973 • Magyar Intézet, Szófia.    Forrás: artportal.hu 

Weitere Details
Hordozó: papír
Jelzett:
Témakör:

2024. November. 21.

(Das Produkt haben bisher 205-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:


Verkaufspreis:
18 000 anstatt
13 500 HUF

[1W707/Z035] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, festetlen Herendi porcelán figura, Hadik András lovasszobra. A csákó tolldísze restaurátor által szakszerűen javított. Alján mélynyomással: HEREND Formaszám: 5475 Talapzaton formatervező neve: VASTAGH GYÖRGY BUDAPEST 1937 Magasság: 32.5 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 27.5 cm Súly: 1.42 kg Hadik András (hadvezér)  [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk a hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még: Hadik András (egyértelműsítő lap). Hadik András Hadik András (Georg Weikert festménye, 1783) Erdély kormányzója Hivatali idő 1764. július 17. – 1768. március 7. Előd Adolf Nikolaus Buccow Utód Karl O’Donnell Az Udvari Haditanács elnöke Hivatali idő 1774 – 1790. március 12. Előd Franz Moritz von Lacy Utód Michael Johann von Wallis Katonai pályafutása Csatái Lengyel örökösödési háború Született 1710. október 16.  Magyarország, Csallóköz Elhunyt 1790. március 12.(79 évesen)  Habsburg Birodalom, Bécs Szülei Hadik Mihály, Hardy Franciska Házastársa Francziska Lichnowsky Gyermekei Mária Jozefa, János, Károly József, András Foglalkozás Condottieri Díjak Knight Grand Cross of the Military Order of Maria Theresa   A Wikimédia Commons tartalmaz Hadik András témájú médiaállományokat. Gróf futaki Hadik András (németül: Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16. – Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), földbirtokos, politikus. Ükunokája: Hadik JánosUnokája: Hadik Ágoston   Tartalomjegyzék    [elrejtés]  1Élete 1.1Pályafutása 1.2Berlin megsarcolása 1.3További karrierje 1.4Házassága és gyermekei 2Emlékezete 2.1Szobra 3Irodalom 4Külső hivatkozások 5Jegyzetek    Élete[szerkesztés]  Pályafutása[szerkesztés] Hadik András kisnemesi családba született futaki Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára. Szolgálatát 1732-ben kezdte egy magyarokból szervezett huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. 1762-63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.  Berlin megsarcolása[szerkesztés] 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta. A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután már azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Oderafrankfurtvárosát is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.  További karrierje[szerkesztés] Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rendnagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Ebben a minőségében – Magyarországon elsőként – ő indítványozta a jobbágyrendszerfelszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, majd a Habsburg Birodalomhoz csatolt lengyel–román terület, Bukovina első polgári kormányzója lett. 1774-től tábornagy és a bécsi Udvari Haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Habsburg kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából.  Emlékezete[szerkesztés] Van több Hadik-kastély is, egy Hadik András utca a XII. kerületben, és számos egyéb szervezet is viseli a Hadik nevet. Nevezetes Hadik hely volt a Hadik kávéház, amely a közeli Hadik laktanyáról kapta a nevét. A Magyar Honvédség 42. Baranya Felderítő Zászlóaljának mélységi felderítő ejtőernyős százada gróf Hadik András nevét viselte, egészen a zászlóalj megszűntéig. 2004. szeptember 1-jétől a szlovák Védelmi Minisztérium a fegyveres erők új Akadémiáját nevezte el róla. Bécsben, a 14. kerületében 1894 óta van Hadik köz (németül: Hadikgasse), és Hadikpark, amely Schönbrunni kastéllyalszemben található. Kőszegen, a volt Bencés Gimnázium helyén emléktábla őrzi annak emlékét, hogy Hadik András valaha itt tanult. Szobra[szerkesztés]   Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve, a Budai Várnegyedben a Szentháromság utca – Úri utca sarkon található. 1937. április 29-én avatták fel; készítője Vastagh György. „Mágikus” erejében sokáig hittek a közeli BME központi kollégiumban lakó fiatalok, de számtalanszor nézik meg a szobrot még ma is a kíváncsiskodók. Sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek – revétlenítettek – a diákvirtus jegyében. Történt ez időnként annak ellenére, hogy a szobrot rendőrök felügyelték. A diákság ezt kicselezendő, jóval a diplomaosztó előtt kifényesítette a szobor ezen részét, aztán cipőkrémmel bekente, amit a megfigyelés mellett is egy mozdulattal le lehetett törölni egy óvatlan pillanatban. Bár a várban lévő kollégium épületét ma már más célra használják, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának hallgatói mérnökké válásukkor még ápolják a szobornál a hagyományokat.[1] A hagyomány alapja az, hogy a második világháborús bombázást épségben vészelte át a szobor, bár a környező épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Erről egy korabeli fénykép is tanúskodik, amely a diavetítőben is látszik (a 4.). Forrás: wikipédia.hu
VASTAGH GYÖRGY: Hadik András festetlen Herendi porcelán lovasszobra 32.5 cm
190 000 HUF
[FKC693/Bp201/38] A kép mérete: 86 x 71 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Henczné Deák Adrienne (Budapest, 1890, Budapest, 1956) alkotása. Jelezve balra lent "Henczné, Deák Adrienne" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt, majd Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepen dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életkép-díjat. "Csöndélet" c. olajfestménye az MNG-ben van. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. Később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" c. olajfestménye a MNG-ban található. (Éber)
Henczné Deák Adrienne : Sárga virágok
450 000 HUF

gleiche Produkten der Kategorie

[FK1456/Bp72/9] A kép mérete: 29 x 19,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, foltmaratás, Papír A kép Csohány Kálmán (Pásztó, 1925, Budapest, 1980) alkotása. Jelezve Lent "Virágok és fák este, 4/5, Csohány Kálmán 1970 (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő. 1947-től a Magyar Iparművészeti Főiskolát látogatta. 1948-1952 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Ék Sándor, Koffán Károly és Konecsni György irányításával folytatott művészeti tanulmányokat. Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, a Művészeti Alapnak és a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek. 1952-től vett részt itthoni és külhoni kiállításokon. 1964-ben a velencei biennálén vett részt grafikáival, 1965-ben Budapesten a Dürer Teremben állították ki ballada tömörségű, egyéni hangú rézkarcait. Ezen kívül szerepelt számos budapesti és vidéki tárlaton, Ausztriában, Itáliában, Bulgáriában, Lengyelországban, Hollandiában, Törökországban, Iránban, Argentínában, Angliában, Csehszlovákiában, Romániában, stb. 1958-ban a Luganói Grafikai Biennálén, 1964-ben a Tokiói Biennálén, 1965-ben a Sao Pauló-i Biennálén szerpelt grafikai alkotásaival. Díjak: Derkovits-ösztöndíj; Munkácsy-díj (1964, 1967); Munkácsy-emlékérem; Érdemes Művész; Tornyai-plakett; a Dürer Kiállítás Nagydíja; a IV. Miskolci Grafikai Biennále Nagydíja; Miskolc város tanácsának díja a III. Országos Grafikai Biennálén; a III. Debreceni Országos Nyári Tárlat díja; a Szakszervezetek Megyei Tanácsának különdíja a Békéscsabai XVI. Alföldi Tárlaton; Madách-emlékérem; Salgótarján Városának Pro Arte Plakettje és Aranydiplomája. 1988-ban Pásztó város díszpolgárává avatták (postumusz). Tiszta vonalú rajzait balladai hangvétel, a népi szimbolika tömörsége, költőisége jellemzi. Szülőföldje világát, emlékeit ábrázolja. Munkásságának jelentős része könyvillusztráció, irodalmi műhöz kötődő, egyéni rajz, rézkarc és litográfia. Akvarelleket is festett. 1957-től kerámiával is foglalkozott a hódmezővásárhelyi majolikagyárban. Egyedi kerámiákat, tálakat, vázakat és falképeket készített. Félszázánál több grafikai alkotása található a Ráday Múzeum Szíj Rezső-Kovács Rózsa gyűjteményében. Ezen kívül a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a salgótarjáni Nógrádi Múzeum őrzi munkáit. 1996-ban Pásztón emlékmúzeuma nyílt. (MÉ, ML, MMK, MMR, Műv. 1989/11/12, KF, IF) Magyar festők és grafikusok adattára 1947-1952-ben végezte főiskolai tanulmányait Hincz Gyula, Ék Sándor és Konecsni György növendékeként. 1952 óta szerepel a hazai és külföldi kiállításokon, résztvevője a nemzetközi grafikai biennáléknak. Budapesten (1965, 1973, 1977) és az ország sok más városában volt önálló kiállítása; külföldön Ausztriában, Olaszországban, Bulgáriában és Lengyelországban mutatkozott be. 1964-ben nagyobb anyaggal szerepelt a Velencei Biennálén. 1958-1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1964-ben és 1967-ben a Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes művészi címet kapott; 1967-ben a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját, 1971-ben a Dürer-kiállítás nagydíját, 1972-ben a Dózsa-kiállítás első díját nyerte el. A Tornyai-plakett (1970) és a Munkácsy-emlékérem (1975) tulajdonosa. - Tiszta vonalú rajzait balladai hangvétel, a népi szimbolika tömörsége és költőisége jellemzi. Félszáznál több műve található a Ráday Múzeum Szij Rezső - Kovács Rózsa gyűjteményében. - Irod.: Szij Rezső. Csohány Kálmán. Művész Élet 1. sz.; Solymári István: Csohány Kálmán Bp. 1976,; P. Sz. T. Művész Életrajzok Budapest, 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Ék Sándor és Konecsni György tanítványa volt. 1952-től vett részt itthoni és külföldi kiállításokon. 1964-ben a Velencei Biennálén szerepelt grafikáival, 1965-ben Budapesten a Dürer Teremben állították ki ballada tömörségű, egyéni hangú rézkarcait. Ezen kívül szerepelt Ausztriában, Olaszországban, Bulgáriában, Lengyelországban, Ankarában, Buenos Aires-ben, Londonban, stb. 1958-ban a Luganói Grafikai Biennálén, 1964-ben a Tokiói Biennálén, 1965-ben a Sao Paulói Biennálén. 1958-61-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1964-67-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes művészi címet kapott. A Tornyai-plakett, val. a Munkácsy-emlékérem tulajdonosa. A Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját nyerte el. Tiszta vonalú rajzait balladai hangvétel, a népi szimbólika tömörsége és költőisége jellemzi. Majolika falképek tervezésével is foglalkozik. Számos könyvet illusztrált. Félszáznál több műve található a Ráday Múzeum Szíj Rezső-Kovács Rózsa gyűjteményében. (MÉ, ML, MMK, MMR) Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. Tanulmányait 1947-52 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Számos könyvet illusztrált, emellett majolika falképek tervezésével is foglalkozik. Válogatott grafikai anyagát az 1964-i Velencei Biennalén mutatták be. 1965-ben a Dürer-teremben állították ki balladatömörségű, egyéni hangú rézkarcait. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1952-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Hincz Gyula, Ék Sándor és Konecsni György növendékeként. Állandó résztvevője volt műfaja hazai és nemzetközi rendezvényeinek. Budapesten (1965, 1973, 1978) és az ország sok más városában volt önálló kiállítása; külföldön Ausztriában, Olaszországban, Bulgáriában és Lengyelországban mutatkozott be önálló kollekciókkal. 1964-ben nagyobb anyaggal szerepelt a Velencei Biennálén. 1958-1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1964-ben és 1967-ben a Miskolci Grafikai Biennálél nagydíját, 1971-ben a Dürer kiállítás nagydíját; 1972-ben a Dózsa kiállítás első díját nyerte el. A Tornyai-plakett (1970) és a Munkácsy-emlékérem (1975) tulajdonosa. Emlékkiállítását 1980-ban Miskolcon és Debrecenben, 1981-ben a Vígadó Galériában és az olaszországi Alfonsine-ben, 1982-ben a Nemzeti Galériában rendezték meg. Szülőfalujában, Pásztón állandó kiállítása tekinthető meg. - Tiszta vonalú rajzait balladai hangvétel, a népi szimbolika tömörsége és költőisége jellemezte. Erőssége volt a tollrajz és a rézmetszet, de foglalkozott akvarellel és más grafikai technikákkal is.
Csohány Kálmán : "Virágok és fák este" 1970
55 000 HUF
[FKA289/Bp61/26] A kép mérete: 29 x 30,5 cm keret nélkül. Készült: rézkarc (foltmaratás), Papír A kép Tassy Béla (Budapest, 1942) alkotása. Jelezve lent "50/36 Juhász F. Létvonásokkal áldott életem Tassy B. 969" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Budapest, 1942 – Grafikus. 1964-65-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. Mestere Gerzson Pál volt. 1967-től szerepel különböző tárlatokon. Egyéni bemutatók: Madách Színház, Stúdió Galéria, Lila Iskola, Kék Iskola, Helikon Galéria, Aquincum Hotel, Békéscsaba, Zalaszentgrót, Zalaegerszeg, Eger, Hatvan, Kazincbarcika, Szentendre, Szombathely, Zürich, Frankfurt am Main, Svéd- és Lengyelország, Szófia, stb. Koll. tárlatok: Szeged, Miskolc, Szolnok, Tihany, Róma, Berlin, München, Graz, Bradford stb. Kedvelt technikája a színes rézkarc. Alkotásai gyakran szépirodalmi ihletettségűek. Díjak: Derkovits ösztöndíj; Stúdió-díj; a lipcsei N. Könyvkiállítás ezüstérme; a Szegedi Kisgrafikai Biennálé díja; a Tihanyi Kisgrafikai Biennále díja; a szolnoki VII. Képzőművészeti Triennále díja, a miskolci X. Grafikai Biennále díja; a Szegedi Nyári Tárlat díja. (IF, P.J.: Műv. 1982/2, MK) Magyar festők és grafikusok adattára Budapest, 1942 – Grafikus. 1967 óta vesz részt kiállításokon. 1973-ban a Dürer-Teremben mutatta be montázs kompozícióra épülő, igényes technikai kiállítású munkáit. – MK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Bp., 1942 – Grafikus. 1967-től szerepel különböző tárlatokon. 1973-ban mutatta be a Dürer Teremben montázs kompozícióra épülő, igényes technikai kiállítású alkotásait. (MK) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Budapest, 1942 Autodidakta művész, 1967 óta jelentkezik munkáival a hazai és külföldi grafikai rendezvényeken. Egyéni tárlata volt a Madách Színházban (1970), a Stúdió Galériában (1970, 1977), Zalaegerszegen és Zalaszentgróton (1973), az újpalotai Lila iskolában (1974) és a Helikon Galériában (1982). Kiállított Lengyelországban (1973) és az NDK-ban (1975). Számos kiállítási és pályázati díj tulajdonosa; a Derkovits-ösztöndíj kitüntetettje. – Látványos, színes rézkarcai montázskompozícióra épülnek; mondanivalójuk az egymás mellé halmozott valóságtöredékek asszociatív összefüggéseiből alakul ki. Tematikáit gyakran meríti irodalmi alapanyagokból.
Tassy Béla : Juhász F.: Létvonásokkal áldott életem 1968
22 000 HUF
[FKC939/Bp58/37] A kép mérete: 30,5 x 40 cm keret nélkül. Készült: Akvarellel színezett rézkarc, Papír A kép Révész Imre (Sátoraljaújhely, 1859, Nagyszőllős, 1945) alkotása. Jelezve jobbra lent "Révész Imre (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. Művészeti tanulmányait az osztrák fővárosban kezdte. Ezt követően a Munkácsy mellett Párizsban töltött ösztöndíjas időszaka után, bécsi évtizedeiben nyaranta rendszeresen az Alföldön, jobbára Szentesen dolgozott. A magyar népéletből vett, realisztikus szemléletű, tónushatásokra épített festményeivel tűnt fel a fővárosi Műcsarnokban. 1904-ben Bécsből meghívták a Képzőművészeti Főiskolára tanárnak. Számos kiváló festőművész tanítómestereként tartják számon. 1918 nyarán a nagybányai művésztelepen dolgozott, 1921-1932 között pedig a kecskeméti művésztelep tanára és vezetőjeként működött. 1882-ben "Csárdai jelenet" című képére Munkácsy-díjat kapott. 1889-ben Párizsban "Menekülő" című képét bronzéremmel tüntették ki. Munkásságának későbbi szakaszában többnyire humoros tartalmú, népies életképeket alkotott és karakteres alakos színes-rézkarcokat készített. Illusztrálással is foglalkozott. Gyanús alak, Osztozkodás című fő műve, a Panem! című kompozíció a Magyar Nemzeti Galériában talált otthonra. Az utóbbi a magyar kritikai realizmus egyik jelentős alkotása. Korai munkáját, a Petőfi a nép között, valamint a Petőfi a táborban c. képét a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik. Ezen kívül alkotásai különböző vidéki múzeumokban, külföldi képtárakban és magángyűjteményekben kaptak helyet. (Éber, KM, Új Idők Lexikona, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. Bécsben és Párizsban tanult, majd 1904-ig Bécsben működött. A magyar népéletből vett, realisztikus szemléletű, tónushatásokra épített festményeivel tűnt fel a fővárosi Műcsarnokban. Számos illusztrációt is készített. 1904-ben Bécsből meghívták a fővárosi Képzőművészeti Főiskolára tanárnak. Számos kiváló festőművész tanítómestereként tartják számon. 1918-ban dolgozott a nagybányai művésztelepen is. 1921-től a kecskeméti művésztelep tanára és vezetőjeként tevékenykedett. 1882-ben "Csárdai jelenet" c. képére Munkácsy-díjat kapott. 1889-ben Párizsban "Menekülő" c. képét bronzéremmel tüntették ki. Munkásságának későbbi szakaszában többnyire humoros tartalmú, népies életképeket festett, és karakteres alakos színes-rézkarcokat készített. Számos műve található a Magyar Nemzeti Galériában, különböző vidéki múzeumokban és magángyűjteményekben. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Bécsben és Párizsban tanult. Főiskolai tanár. Népéletképeket, történelmi zsánerképeket festett naturalista stílusban. Fő műve a Panem c. alkotás (Magyar Nemzeti Galéria) a magyar kritikai realizmus jellegzetes műve. Közismertek Petőfi a nép között és Petőfi a táborban c. képei is (MNG). Csárdai jelenet c. képe 1882-ben Munkácsy-díjat kapott. 1889-ben Menekülők c. képével Párizsban bronzérmet nyert. Utóbb népieskedő, humoros tartalmú életképeket festett. 1912-től a kecskeméti művésztelep vezetője volt. - Irod.: Nagy László: Révész Imre emlékének. Kiskunság. 1955. 2. sz. - MK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Bécsben és Párizsban tanult, majd Bécsben élt. A magyar népéletből vett, realisztikus szemléletű, tónushatásokra épített képeivel tűnt fel a Műcsarnokban. 1882-ben Csárdai jelenet c. képe Munkácsy-díjat kapott, 1889-ben Párizsban Menekülő c. képét bronzéremmel tüntették ki. Számos illusztrációt is rajzolt. 1904-ben meghívták a Képzőművészeti Főiskolára tanárnak, s ily minőségben 1921-től a kecskeméti művésztelep vezetője volt. Gyanús alak, Osztozkodás s fő műve, a Panem! c. kompozíció a Nemz. Gal. tulajdonában van. Az utóbbi a magyar kritikai realizmus egyik jelentős alkotása, mely az agrárproletariátus nyomorára hívja fel a figyelmet. Korai művét, a Petőfi a nép között, valamint a Petőfi a táborban c. képét a Petőfi-múzeumban őrzik. Pályájának későbbi szakaszában humoros tartalmú, népies életképeket festett. Művészeti lexikon I-II. Festő. Bécsben és Párisban tanult s a magyar népéletből vett, realisztikus szemléletű, tónushatásokra épített képeivel tűnik fel a Műcsarnokban (Csárdai jelenet, Petőfi a csárdában, Panem stb.). Számos illusztrációt is rajzolt. 1904-ben Bécsből meghívták Budapestre a Képzőművészeti Főiskolára tanárnak s ily minőségben 1921 óta vezetője a kecskeméti művésztelepnek.
Révész Imre : "Tornácon"
32 000 HUF
[FKC170/Bp96/50] A kép mérete: 18 x 29 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Kórusz József (Veszprém, 1927) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kórusz József (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Pór Bertalan és Szőnyi István növendéke volt. 1960-66 között Zebegényben dolgozott, 1969-től az itteni szabadiskola tanáraként tevékenykedett. Tanulmányúton járt Hollandiában, Francia-, Olasz- és Spanyolországban. 1953-tól kiállító művész. Realista szemléletű alkotó, a természeti és a társadalmi valóság költői szépségében jelenik meg rézkarcain. Olajfestményein feldolgozta a zebegényi táj szépségét és népéletét. A Szőnyi-hagyomány következetes és méltó folytatója. 1946-ban a Derkovits Kollégium alapító tagja. Díjak: 1953-54-ben a Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíja, a Szocialista Kultúráért kitüntetés. Gazdagon képviselve a Ráday Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Művelődésügyi Minisztérium és a Vízügyi Minisztérium gyűjteményében. (MÉ, Heitler László adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán Pór Bertalan és Szőnyi István növendékeként. 1953-1954-ben a Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíjasa, majd a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének tagja. 1960-1966-ig Zebegényben dolgozott, 1968-tól az itteni szabadiskola tanára. Tanulmányúton Francia- és Olaszországban, Hollandiában és Spanyolországban járt. 1953 óta kiállító művész. - Realista szemléletű alkotó, természeti és társadalmi valóság költői szépségében jelenik meg rézkarcain. Szeged, Veszprém stb. nevezetességeiről rézkarcsorozatokat készített, festményeken dolgozta föl Zebegény táji szépségét és népéletét. Gazdagon van képviselve Nagy Márton magángyűjteményében, valamint a Szij Rezső - Kovács Rózsa gyűjteményében (Ráday Múzeum), továbbá a Magyar Nemzeti Galériában - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.
Kórusz József : Istállóban
20 000 HUF