Balogh Ervin : "Utca"

Eladási ár: 120 000 HUF

Leírás

[FKB810/Bp24/53]
A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül.
Készült: Tempera, Farostlemez
A kép Balogh Ervin (Kecskemét, 1925) alkotása.
Jelezve balra lent "BERVIN"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található. A festmény hátoldalán BERVIN "Utca" (autográf írással) olvasható.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő. Műegyetemi tanulmányok után kezdett festészettel foglalkozni. 1955 óta szerepel különböző csoportos és egyéni tárlatokon. A Fiatal Művészek I. Országos Kiállításán mutatkozott be először az Ernst Múzeumban. Azóta rendszeres résztvevője országos tárlatoknak Budapesten és más városokban. 1966-ban a budapesti Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában, 1975-ben Miskolcon jelentkezett önálló kiállítással. 1977-ben Szombathelyen volt egyéni bemutatója. Külföldön többek között Varsóban, Prágában, Tokióban, New Yorkban, Sedanban, Épernayben, Eislebenben, Berlinben állított ki. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. A Talentum Képzőművészeti Egyesület elnöke. Számos pályázati díj, kitüntetés, különdíj tulajdonosa. Míves érzékenységű festőművész, különös gondot fordít a képfelület megmunkálására. Érzelmi és gondolati találékonyságát főként a színek érzékeltetik. Számos munkája van gyűjtők, múzeumok és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában. (KK, MÉ)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. Műegyetemi tanulmányok után kezdett festészettel foglalkozni. 1955 óta kiállító művész. 1966-ban a bp.-i Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában, 1975-ben pedig Miskolcon jelentkezett önálló kiállítással. 1977-ben Szombathelyen volt önálló bemutatója. Míves érzékenységű festő, különös gondot fordít a képfelület megmunkálására. Érzelmi és gondolati találékonyságát leginkább a színek érzékeltetik. (MÉ)

Magyar festők és grafikusok adattára
Műegyetemi tanulmányok után kezdett el festészettel foglalkozni. 1955 óta kiállító művész, 1966-ban a Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában, 1975-ben Miskolcon, 1977-ben Szombathelyt jelentkezett önálló kiállítással. Míves érzékenységű festő, nagy gondot fordít a képfölület megmunkálására. Érzelmi és gondolati találékonyságát leginkább a színek érzékeltetik. - Irod.: P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Műegyetemi tanulmányok után kezdett el festészettel foglalkozni. 1955 óta kiállító művész, 1966-ban a Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepeli Galériában, 1975-ben Miskolcon, 1977-ben Szombathelyen, 1979-ben Veszprémben, 1981-ben Szegeden, 1982-ben Győrött, 1983-ban Sopronban jelentkezett önálló kollekciókkal. Képei eljutottak számos szocialista országba és Japánba. - Műves érzékenységű festő, nagy gondot fordít a képfelület megmunkálására. Érzelmi és gondolati invencióit leginkább a színek, amelyek egy-egy képének alaphangját meghatározzák, tolmácsolják, melyekkel a látvány hangulatát visszaadja.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1943-46: BME; 1950-56: Honvéd Tisztiház Képzőműv. Stúdió, mestere: Szalatnyay József. 1974: az MKISZ és a fegyveres erők pályázatán II. díj; 1975: Kult. Min. díja; 1978, 1985: I. díj; 1984, 1987, 1989: különdíj; 1993: II. Balatoni Tárlat különdíja. 1955 óta kiállító művész, 1956 óta szabadfoglalkozású. Tagja 1956-61 között a Szinyei Alkotóközösségnek, 1999-ig a Tálentum Társaságának és a Magyar Festők Társaságának. Budapesten él. A festő különös színvilága köti össze az első időszak impresszionista, könnyed ecsetkezelésű képeit a későbbi expresszionista-szimbolikus korszakaival. Miközben fest és kollázsokat készít, talán ez utóbbi hatására, folyamatosan egyszerűsödnek eszközei. Mivel sok képének témája a Balaton, Egry fénnyel telített képeihez hasonlítják tájait. Expresszív időszakának városképei a 90-es években is feltűnnek: szelíd, déli, "talált városok" ezek, egy-egy megkapó, hangsúlyos motívummal.
Ek: 1966: Csók G.; 1970: Rudnay T., Eger; 1974: Csepel G.; 1975: Szőnyi T., Miskolc; 1977: Derkovits T., Szhely; Láng Műv H.; 1979: Dési Huber T., Szeged; Megyei Kvtár, Veszprém; 1984: Honvéd-üdülő, Balatonkenese; 1986: TIT, Szhely; 1988: Derkovits T.; Néphadsereg Műv. H.; 1989: Műv. H., Csorna; 1991: Műv. H., Alsóörs; Kapuvár; Csontváry T.; 1992: Műv. H., Alsóörs; 1993: Tapolcai G.; 1994: Zsigmondi G., Nagykanizsa; Hidegkúti Kisg.; 1996: Közösségi H., Balatonalmádi; 1997: Novotel Szálló, Liget Szálloda.
Vcsk: 1955: Fiatal Műv. I. Orsz. Tárlata; 6. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1958: IKM, Szfvár; 1959: 7. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1972: Téli Tárlat, Miskolc; 1974: Tokió; 1975: Nyári Tárlat, Szeged; Mezőgazdaság a képzőművészetben, Mezőgazdasági M.; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; 1980-1982: Bakony-Balaton, Veszprém; 1981, 1983: Őszi Tárlat, Veszprém; 1982: V. Tájkép B., Hatvan; 1983: I. Táblakép-festészeti B., Móra F. M., Szeged; 1984: Orsz. Képzőművészeti kiállítás '84, Műcsarnok; 1988: Tavaszi Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1991, 1993, 1995, 1997: I., II., III., IV. Balatoni Tárlat, Balatonalmádi; Éperné (FR), Sedan (FR); 1992, 1994, 1996: Tavaszi Tárlat, Balatonalmádi; 1994: Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok; Európa elrablása, Vigadó G.; 1996: Asszomblázs, Vigadó G.; 1997: Fehér képek, Vigadó G.; Olaszország magyar ecsettel, Olasz Int.; 1998: Kollázs, Vigadó G.; Ecce Homo, Vigadó G.
Mk: Déri M., Debrecen; FK; Hadtörténeti M.; MNG; SZM; Vízügyi M.
Irod.: Geszti L.: Balogh Ervin művészetéről, MŰV, 1967/7.; Szelényi P.: A művészi értelem népszerűsége, Napló, Veszprém, 1975. május 11.; Tandi L.: Balogh Ervin szegedi kiállítása elé, megnyitóbeszéd, 1981; Veszeli L.: A csend víziója, Napló, Veszprém, 1981. jún. 14. (T. A.)

Tulajdonságok

Hordozó: farost
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: tempera

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. augusztus. 16.

(A műtárgyat eddig 1154-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Balogh Ervin : "Utca"

[FKB810/Bp24/53] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Farostlemez A kép Balogh Ervin (Kecskemét, 1925) alkotása. Jelezve balra lent "BERVIN" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található. A festmény hátoldalán BERVIN "Utca" (autográf írással) olvasható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Műegyetemi tanulmányok után kezdett festészettel foglalkozni. 1955 óta szerepel különböző csoportos és egyéni tárlatokon. A Fiatal Művészek I. Országos Kiállításán mutatkozott be először az Ernst Múzeumban. Azóta rendszeres résztvevője országos tárlatoknak Budapesten és más városokban. 1966-ban a budapesti Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában, 1975-ben Miskolcon jelentkezett önálló kiállítással. 1977-ben Szombathelyen volt egyéni bemutatója. Külföldön többek között Varsóban, Prágában, Tokióban, New Yorkban, Sedanban, Épernayben, Eislebenben, Berlinben állított ki. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. A Talentum Képzőművészeti Egyesület elnöke. Számos pályázati díj, kitüntetés, különdíj tulajdonosa. Míves érzékenységű festőművész, különös gondot fordít a képfelület megmunkálására. Érzelmi és gondolati találékonyságát főként a színek érzékeltetik. Számos munkája van gyűjtők, múzeumok és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában. (KK, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Műegyetemi tanulmányok után kezdett festészettel foglalkozni. 1955 óta kiállító művész. 1966-ban a bp.-i Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában, 1975-ben pedig Miskolcon jelentkezett önálló kiállítással. 1977-ben Szombathelyen volt önálló bemutatója. Míves érzékenységű festő, különös gondot fordít a képfelület megmunkálására. Érzelmi és gondolati találékonyságát leginkább a színek érzékeltetik. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára Műegyetemi tanulmányok után kezdett el festészettel foglalkozni. 1955 óta kiállító művész, 1966-ban a Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában, 1975-ben Miskolcon, 1977-ben Szombathelyt jelentkezett önálló kiállítással. Míves érzékenységű festő, nagy gondot fordít a képfölület megmunkálására. Érzelmi és gondolati találékonyságát leginkább a színek érzékeltetik. - Irod.: P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Műegyetemi tanulmányok után kezdett el festészettel foglalkozni. 1955 óta kiállító művész, 1966-ban a Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepeli Galériában, 1975-ben Miskolcon, 1977-ben Szombathelyen, 1979-ben Veszprémben, 1981-ben Szegeden, 1982-ben Győrött, 1983-ban Sopronban jelentkezett önálló kollekciókkal. Képei eljutottak számos szocialista országba és Japánba. - Műves érzékenységű festő, nagy gondot fordít a képfelület megmunkálására. Érzelmi és gondolati invencióit leginkább a színek, amelyek egy-egy képének alaphangját meghatározzák, tolmácsolják, melyekkel a látvány hangulatát visszaadja. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1943-46: BME; 1950-56: Honvéd Tisztiház Képzőműv. Stúdió, mestere: Szalatnyay József. 1974: az MKISZ és a fegyveres erők pályázatán II. díj; 1975: Kult. Min. díja; 1978, 1985: I. díj; 1984, 1987, 1989: különdíj; 1993: II. Balatoni Tárlat különdíja. 1955 óta kiállító művész, 1956 óta szabadfoglalkozású. Tagja 1956-61 között a Szinyei Alkotóközösségnek, 1999-ig a Tálentum Társaságának és a Magyar Festők Társaságának. Budapesten él. A festő különös színvilága köti össze az első időszak impresszionista, könnyed ecsetkezelésű képeit a későbbi expresszionista-szimbolikus korszakaival. Miközben fest és kollázsokat készít, talán ez utóbbi hatására, folyamatosan egyszerűsödnek eszközei. Mivel sok képének témája a Balaton, Egry fénnyel telített képeihez hasonlítják tájait. Expresszív időszakának városképei a 90-es években is feltűnnek: szelíd, déli, "talált városok" ezek, egy-egy megkapó, hangsúlyos motívummal. Ek: 1966: Csók G.; 1970: Rudnay T., Eger; 1974: Csepel G.; 1975: Szőnyi T., Miskolc; 1977: Derkovits T., Szhely; Láng Műv H.; 1979: Dési Huber T., Szeged; Megyei Kvtár, Veszprém; 1984: Honvéd-üdülő, Balatonkenese; 1986: TIT, Szhely; 1988: Derkovits T.; Néphadsereg Műv. H.; 1989: Műv. H., Csorna; 1991: Műv. H., Alsóörs; Kapuvár; Csontváry T.; 1992: Műv. H., Alsóörs; 1993: Tapolcai G.; 1994: Zsigmondi G., Nagykanizsa; Hidegkúti Kisg.; 1996: Közösségi H., Balatonalmádi; 1997: Novotel Szálló, Liget Szálloda. Vcsk: 1955: Fiatal Műv. I. Orsz. Tárlata; 6. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1958: IKM, Szfvár; 1959: 7. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1972: Téli Tárlat, Miskolc; 1974: Tokió; 1975: Nyári Tárlat, Szeged; Mezőgazdaság a képzőművészetben, Mezőgazdasági M.; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; 1980-1982: Bakony-Balaton, Veszprém; 1981, 1983: Őszi Tárlat, Veszprém; 1982: V. Tájkép B., Hatvan; 1983: I. Táblakép-festészeti B., Móra F. M., Szeged; 1984: Orsz. Képzőművészeti kiállítás '84, Műcsarnok; 1988: Tavaszi Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1991, 1993, 1995, 1997: I., II., III., IV. Balatoni Tárlat, Balatonalmádi; Éperné (FR), Sedan (FR); 1992, 1994, 1996: Tavaszi Tárlat, Balatonalmádi; 1994: Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok; Európa elrablása, Vigadó G.; 1996: Asszomblázs, Vigadó G.; 1997: Fehér képek, Vigadó G.; Olaszország magyar ecsettel, Olasz Int.; 1998: Kollázs, Vigadó G.; Ecce Homo, Vigadó G. Mk: Déri M., Debrecen; FK; Hadtörténeti M.; MNG; SZM; Vízügyi M. Irod.: Geszti L.: Balogh Ervin művészetéről, MŰV, 1967/7.; Szelényi P.: A művészi értelem népszerűsége, Napló, Veszprém, 1975. május 11.; Tandi L.: Balogh Ervin szegedi kiállítása elé, megnyitóbeszéd, 1981; Veszeli L.: A csend víziója, Napló, Veszprém, 1981. jún. 14. (T. A.)

További részletek
Hordozó: farost
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: tempera

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. augusztus. 16.

(A műtárgyat eddig 1154-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
120 000 HUF
Elkelt tétel

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)
Moldován István : "Tanya"
80 000 HUF
[FK2777/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Farostlemez A kép Gaál Imre (Váchartyán, 1921) alkotása. Jelezve Balra lent "Gaál Imre" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő, szobrász. A fővárosi Iparrajziskola faipari szakán díszítő-festő-technikusi oklevelet szerzett, 1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, Hincz Gyula osztályába, de politikai okokból kifolyólag hamar ki is zárták onnan. Mesterének tartja Barcsay Jenőt is. 1957-ben tagja lett a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Egy ideig (1965) alkalmazottként dolgozott, 1966-tól önálló művész. Több kiállításon szerepelt 1966-tól. Főleg tájképeket és csendéletképeket fest. Élénk színeire az expresszionizmus, természetlátására a realizmus, valamint a posztimpresszionizmus hatottak. Komolyan érdeklődik a nyelvészet, a nyelvtörténet iránt. Díjak: a II. Pest megyei Tárlat emlékérme, a Dózsa-pályázat III. díja, Neufeld Anna Alapítvány díj. Több oltárképet festett római katolikus templomok számára (Csatár, Vácduka). (Gyulai Gergely adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A középiskola elvégzése után faipari szakiskolán és a fővárosi iparrajziskolában tanult szobrászatot, alakrajzot és grafikát. 1950-ben fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, de körülményei megakadályozták tanulmányai folytatásában. 1957-ben tagja lett a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Műveivel több csoportos kiállításon szerepelt. A Váci Dózsa emlékpályázaton III. díjat nyert. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és szobrász. A fővárosi Iparrajziskolában és egy ideig a Képzőművészeti Főiskolán is tanult. 1957-ben tagja lett a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Több kiállításon szerepelt. A Váci Dózsa emlékmű-pályázaton III. díjat nyert. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. A középiskola elvégzése után faipari szakiskolában és a fővárosi iparrajz-iskolában tanult szobrászatot, alakrajzot és grafikát. 1950-ben fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, de körülményei megakadályozták tanulmányai folytatásában. 1957-ben lett tagja a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Műveivel több csoportos kiállításon szerepelt (Váci Tárlat, Dunaműhely Tárlat, Stúdió csoportkiállítás 1957-ben a FÉSZEK Klubban). A Váci Dózsa emlékpályázaton III. díjat nyert.
Gaál Imre : "Csendélet"
160 000 HUF