Akvarell, papír, 19,5 x 25,5 cm, j.b.l.: Barta Mária

Akvarel, papír, 238x325 mm, j.j.l.:Losonczy T. 1964 leltári szám: 24-182

Doboz, papír, 29 x 37,5 x 3,5, j.hátul: Zoltán Sándor 2004. 11.

[1B843/054] Papír akvarell festmény, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Jelezve jobbra lent: MAROSÁN GYULA 195? Magasság: 66 cm Szélesség: 47.5 cm Súly: 2.38 kg Marosán Gyula festő, grafikus, szobrász Budapest, 1915-02-1 hirdetés Elhalálozott: Toronto (Kanada), 2003. május 10. 1931: Iparrajziskola, 1932-1938: Aba Novák Vilmos iskolája, a nyarakat a szolnoki és a kecskeméti művésztelepen tölti. 1946-1948: az Elvont Művészek Csoportjának tagja. 1956-ban elhagyja Magyarországot, 1957-ben Kanadába költözött, 1958-tól Torontóban élt, a 60-as évek közepétől gyakran tett tanulmányutakat Európába. 1961-1963 között a Taurus Artists csoport tagja volt. 1933: Szinyei Merse Fiatalok díja; 1949: Munka és Újjáépítés freskópályázat díja; 1966: Yale and Town Manufacturing Co. grafikai díja. Aba Novák tanítványaként feszes újklasszicista képekkel aratott korai sikereket, majd a 30-as évek végétől a Kállai Ernő-féle “újromantika” jegyében expresszív-szürrealisztikus karakterű műveket alkotott. 1939-ben készítette el első nonfiguratív sorozatát. Sokoldalú, kísérletező kedvű alkotó, aki azonban mindvégig élt a hivatalos művészeti élet kínálta lehetőségekkel is. A 40-es évek második felében első feleségével, Zemplényi Magdával együtt részt vett a nonfiguratív csoportkiállításokon, csillogóan tiszta színei, szeszélyesen indázó vonalai, amőbaszerű lényei a magyar absztrakt művészet egyik legderűsebb vonulatát teremtette meg. Szürrealista tárgyösszeállításokat és fotókat is készített. Egy rövid szocreál kitérő után Kanadában folytatta nonfiguratív műveinek addigi hangütését, de a lírai absztrakció mellett a 60-as évek elejétől pop-artos elemek is feltűntek művein. Ekkor kezdte plasztikai kísérleteit, érmeinek sorozatát is. Később néhány konceptuális jellegű, színrácsokból álló mű mellett főként vattás puhaságú színelemekből építi fel képeit, melyek a 80-as évekre mind expresszívebbé válnak, emellett a 90-es években egy dekoratív, tiszta színsíkokból felépített geometrikus sorozata is születik. Jelentősek ironikus hangvételű kollázsai is. 1986-ban régebbi műveivel, 1994-es kiállításain kanadai képeivel mutatkozott be itthon. Irodalom KÁLLAI E.: Vier Künstler-Galerie Műbarát, Pester Lloyd, 1941. április 5. HAMVAS B.-KEMÉNY K.: Forradalom a művészetben. Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon, Budapest, 1947 MCCALLUM, B.: Yulius Marosan, The Art Review, 1962. április 7. KESERÜ K.: Egy elfelejtett festő. ~ kiállítása, Művészet, 1987/1. ~ művészete az emigrációban 1957-1993, Új Művészet, 1994/12. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1962 • Chiltern Gallery, London • Robertson G., Ottawa [Édery-Hunt Dórával] 1969 • Gallery of Fine Art, Toronto 1973 • Gallery Schonberg, Toronto 1986 • Budapest Galéria, Budapest (kat.) 1991 • Thebes Gallery, Toronto 1995 • Robert McLaughlin Gallery, Oshawa 1997 • Kassák Lajos Múzeum, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1933 • Szinyei Társaság Tavaszi Szalonja, Budapest 1940 • A magyar művészetért, Műcsarnok, Budapest 1942 • A Szabadság és a Nép, Vasas Székház, Budapest 1945 • SZDP Képzőművészeinek Társasága és meghívott művészek kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1946 • Moderne ungarische Kunst, Galerie des Eaux-Vives, Zürich • Elvont művészet I. magyar csoportkiállítása, Képzőművészek Szabadszervezete, Budapest 1947 • Új világkép, a Galéria a 4 Világtájhoz kiállítása, Misztótfalusi Könyvesbolt, Budapest • Elvont művészet II. csoportkiállítása, Képzőművészek , Budapest • Szabadszervezete, Salon des Réalités Nouvelles, Párizs 1948 • A magyar képzőművészet újabb irányai, Nemzeti Szalon, Budapest 1956 • Secession, Bécs 1962 • A természet rejtett arca, Chiltern Gallery, London 1963 • Taurus Artists, Minotaur Gallery, Toronto 1965 • First Open-Air Sculpture Exhibition, Stratford (GB) 1970 • 20. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, Budapest 1973 • Európai Iskola. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1978 • Sculpture Today, BMS Gallery, Toronto 1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása,Műcsarnok, Budapest 1984 • Az (ismeretlen) Európai Iskola, Budapest Galéria, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Gemeentemuseum, Hága Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Robert McLaughlin G., Oshawa (JP). Forrás: artportal.hu

[1S133/138] Papír akvarell üveglap mögött, vajszínű keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jobbra lent datált jelzés: ... 1973 Magasság: 53.5 cm Szélesség: 67.5 cm Súly: 2.495 kg

[FK0863/Bp15/14] A kép mérete: 34 x 54 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Élesdy István (Cegléd, 1912, Budapest, 1987) alkotása. Jelezve Balra lent "Élesdy I." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátulján a Képcsarnok Vállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1933-tól pedig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult, ahol egy ideig tanársegéd is volt. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként, 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányokat folytatott. A '40-es évek elején a nagybányai művésztelepen is megfordult. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakiskola tanára volt, 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Számos egyéni kiállítása volt Budapesten. 1962-től több olasz városban mutatta be műveit. Rendszeresen szerepelt a Nemzeti Szalon csoportos tárlatain, fővárosi akvarell kiállításokon, Kolozsvárott az Erdélyi Képzőművészek kiállításain, ill. a Magyar Rézkarcolók Egyesülete, a Barabás Miklós Céh, az Olasz Rézkarcolók Szövetsége seregszemléjén. Díjak: a Főváros fametszet díja; a budapesti akvarell kiállítás díja; a budapesti rézkarc kiállítás díja. 1960 Firenze, 1961 Róma, 1966 pedig San Marino nemzetközi díja. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. A Várnegyeddel és olasz műemlékekkel sokat foglalkozott. Témáit számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Számos balladát illusztrált. Nagyobb rézkarcsorozatokban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. Munkáit őrzi a Fővárosi Képtár és a Magyar Nemzeti Galéria. (Horváth Teréz adatközlése nyomán, ML, MÉ, NF) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként. A nagybányai művésztelepen is folytatott tanulmányokat. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. Több európai országban járt tanulmányúton. Itthon és külföldön rendezett kiállításokat. Olaszországban többször is szerepelt alkotásaival. 1940-ben a főváros fametszetdíját, 1941-ben pedig az akvarell-díját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. 1964-ben a Firenzei Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell, val. a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. (ML, MÉ, NF) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Olaszországban folytatott tanulmányokat, ahova azóta is többször visszatért. Franciaországban, Ausztriában, Németországban és Jugoszláviában járt tanulmányúton. 1940 óta kiállító művész, hazai bemutatói (1955, 1963, 1972, 1974) mellett többször kiállított Olaszországban. 1940-ben a főváros fametszet-, 1941-ben akvarelldíját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinoban nyert nemzetközi díjat. 1964 óta megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta föl a budai vár építészeti emlékeit. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; - Tóth Ervin: Élesdy István. Bp. 1987. Művészeti lexikon I-IV. Festő és rézkarcoló. Előbb Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál és Varga N. Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában volt ösztöndíjas. Főleg rézkarcokat készít. 1955-ben és 1963-ban önálló kiállításon mutatta be munkáit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Rómában folytatott tanulmányokat. Tanulmányutakon Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Marokkóban, Németországban és Jugoszláviában járt. 1940 óta kiállító művész, számos hazai bemutatója mellett (Budapest, Veszprém, Szombathely stb.) több alkalommal kiállított Olaszországban. Legutóbb a Csontváry Teremben (1982), Szolnokon (1983) és Pécsett (1984) szerepelt. 1940-ben a fővárosi fametszet, 1941-ben akvarell díját nyerte el; 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. A Firenzei Akadémia tiszteleti tagja (1964). - Érzékeny,kiváló megfigyelőkészségű grafikus, kedvvel rajzolja és festi a főváros régi városnegyedeinek vedutáit. (26 akvarellje díszíti Pereházy Károly: A Várnegyed című könyvét.) Fő műfaja, az akvarell és a rézkarc, de foglalkozik olajfestészettel is; ilyen technikájú képeinek témája a vidéki élettel kapcsolatos. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Művészeti tanulmányait Szolnokon Pólya Tibornál kezdte, majd Szőnyi Istvánnál tanult. 1933-38: MKF, ahol ugyanekkor tanársegéd is volt. Mestere: Glatz Oszkár és Varga Nándor Lajos. 1940: Bp.-i rézkarc kiállítás díja; 1941: Bp.-i Akvarell Kiáll. díja; 1960: Firenze, 1961; Róma; 1966: San Marino díja; 1939: római ösztöndíjas. 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányutakat folytatott. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakisk. tanára. 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Főleg akvarelleket és rézkarcokat, de fametszetet, hidegtűt és akvatinta műveket is készített. Témáit a számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Sokat foglalkozott a Várnegyeddel, olasz műemlékekkel. Illusztrált balladákat is. Ek: 1947, 1948, 1956: Bp. (gyűjt. kiállítás); 1962: KKI Kt.; 1962: több olasz városban állított ki; 1964: Cegléd; 1981, 1984, 1986: Bp.-i kiállítások; 1984: Zalaegerszeg. Vcsk: 1933, 1934, 1936, 1937: Tavaszi Tárlat, Nemzeti Szalon; 1940, 1941: Akvarell Kiállítás, Bp.; 1942, 1943, 1944: Erdélyi Képzőművészek kiállítása, Kolozsvár; 1946: Magyar Rézkarcolók Egyesülete, Barabás Miklós Céh, Olasz Rézkarcolók Szövetsége; 1951-54, 1960: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok. Km: FK, MNG. Irod.: MŰV, 1963/2., 1964/10., 1965/4., 1961/12., 1967/8.; Új Tükör, 1981/41. (H. T.)