[FK2660/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Farostlemez A kép Tokay Ilona (Balassagyarmat, 1907, Budapest, 1988) alkotása. Jelezve Balra lent "Tokay" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1925-29 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1930-33 között a római Accademia di belle arti ösztöndíjasaként Rómában tartózkodott, majd egy ideig Franciaországban és a Szovjetunióban működött. Több mint 20 évig Alma-Atában élt, kazah származású férjével. Az 1950-es években visszatért Magyarországra, több ízben megfordult a kecskeméti festőtelepen. 1932 óta kiállító művész. Egyéni (Újpest, 1932) és vegyes (Műcsarnok, Ernst Múzeum, Kecskemét) kiállításokon szerepelt Korai festményeit a gazdag színvilág, az átgondolt kompozícióra törekvő igény jellemezte. Posztimpresszionista jellegű, nőies lírával áthatott művei a mindennapi élet jeleneteit és emberi pillanatait dolgozzák fel. Érzékeny csendéletkép-festő. Szívesen dolgozott temperával. (Gyulai Gergely adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1929-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendékeként. 1930-1933-ban római ösztöndíjas, majd Franciaországban és a Szovjetunióban, Francia- és Olaszországban szerepelt. - Posztimpresszionista hangvételű, nőies lírával áthatott festményei a mindennapi élet jeleneteit, emberi pillanatait dolgozzák föl. Érzékeny csöndéletfestő. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1930-1933-ban római ösztöndíjasként Rómában tartózkodott, majd egy ideig Franciaországban és a Szovjetúnióban élt. 1958 óta kiállító művész. Posztimpresszionista jellegű, nőies lírával áthatott művei a mindennapi élet jeleneteit és emberi pillanatait dolgozzák fel. Érzékeny csendéletképfestő. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1929-ben végzett a főiskolán Rudnay Gyula növendékeként. 1930-1933-ban római ösztöndíjas, majd Franciaországban és a Szovjetúnióban élt. 1958 óta jelentkezik a hazai művészeti életben, egyéni tárlata 1979-ben a Paál László Teremben volt. - Posztimpresszionista hangvételű, nőies lírával áthatott festményei a mindennapi élet jeleneteit, emberi pillanatait dolgozzák fel. Erőssége a csendéletfestészet.

[FK2758/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Farostlemez A kép Gaál Imre (Váchartyán, 1921) alkotása. Jelezve Balra lent "Gaál Imre" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő, szobrász. A fővárosi Iparrajziskola faipari szakán díszítő-festő-technikusi oklevelet szerzett, 1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, Hincz Gyula osztályába, de politikai okokból kifolyólag hamar ki is zárták onnan. Mesterének tartja Barcsay Jenőt is. 1957-ben tagja lett a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Egy ideig (1965) alkalmazottként dolgozott, 1966-tól önálló művész. Több kiállításon szerepelt 1966-tól. Főleg tájképeket és csendéletképeket fest. Élénk színeire az expresszionizmus, természetlátására a realizmus, valamint a posztimpresszionizmus hatottak. Komolyan érdeklődik a nyelvészet, a nyelvtörténet iránt. Díjak: a II. Pest megyei Tárlat emlékérme, a Dózsa-pályázat III. díja, Neufeld Anna Alapítvány díj. Több oltárképet festett római katolikus templomok számára (Csatár, Vácduka). (Gyulai Gergely adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A középiskola elvégzése után faipari szakiskolán és a fővárosi iparrajziskolában tanult szobrászatot, alakrajzot és grafikát. 1950-ben fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, de körülményei megakadályozták tanulmányai folytatásában. 1957-ben tagja lett a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Műveivel több csoportos kiállításon szerepelt. A Váci Dózsa emlékpályázaton III. díjat nyert. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és szobrász. A fővárosi Iparrajziskolában és egy ideig a Képzőművészeti Főiskolán is tanult. 1957-ben tagja lett a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Több kiállításon szerepelt. A Váci Dózsa emlékmű-pályázaton III. díjat nyert. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. A középiskola elvégzése után faipari szakiskolában és a fővárosi iparrajz-iskolában tanult szobrászatot, alakrajzot és grafikát. 1950-ben fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, de körülményei megakadályozták tanulmányai folytatásában. 1957-ben lett tagja a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Műveivel több csoportos kiállításon szerepelt (Váci Tárlat, Dunaműhely Tárlat, Stúdió csoportkiállítás 1957-ben a FÉSZEK Klubban). A Váci Dózsa emlékpályázaton III. díjat nyert.

[FK2777/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Farostlemez A kép Gaál Imre (Váchartyán, 1921) alkotása. Jelezve Balra lent "Gaál Imre" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő, szobrász. A fővárosi Iparrajziskola faipari szakán díszítő-festő-technikusi oklevelet szerzett, 1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, Hincz Gyula osztályába, de politikai okokból kifolyólag hamar ki is zárták onnan. Mesterének tartja Barcsay Jenőt is. 1957-ben tagja lett a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Egy ideig (1965) alkalmazottként dolgozott, 1966-tól önálló művész. Több kiállításon szerepelt 1966-tól. Főleg tájképeket és csendéletképeket fest. Élénk színeire az expresszionizmus, természetlátására a realizmus, valamint a posztimpresszionizmus hatottak. Komolyan érdeklődik a nyelvészet, a nyelvtörténet iránt. Díjak: a II. Pest megyei Tárlat emlékérme, a Dózsa-pályázat III. díja, Neufeld Anna Alapítvány díj. Több oltárképet festett római katolikus templomok számára (Csatár, Vácduka). (Gyulai Gergely adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A középiskola elvégzése után faipari szakiskolán és a fővárosi iparrajziskolában tanult szobrászatot, alakrajzot és grafikát. 1950-ben fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, de körülményei megakadályozták tanulmányai folytatásában. 1957-ben tagja lett a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Műveivel több csoportos kiállításon szerepelt. A Váci Dózsa emlékpályázaton III. díjat nyert. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és szobrász. A fővárosi Iparrajziskolában és egy ideig a Képzőművészeti Főiskolán is tanult. 1957-ben tagja lett a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Több kiállításon szerepelt. A Váci Dózsa emlékmű-pályázaton III. díjat nyert. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. A középiskola elvégzése után faipari szakiskolában és a fővárosi iparrajz-iskolában tanult szobrászatot, alakrajzot és grafikát. 1950-ben fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, de körülményei megakadályozták tanulmányai folytatásában. 1957-ben lett tagja a Fiatalok Képzőművészeti Alkotóközösségnek. Műveivel több csoportos kiállításon szerepelt (Váci Tárlat, Dunaműhely Tárlat, Stúdió csoportkiállítás 1957-ben a FÉSZEK Klubban). A Váci Dózsa emlékpályázaton III. díjat nyert.

[FKB093/Bp302/65] A kép mérete: 30 x 21 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Papír A kép Z. Gulyás Ferenc jelzéssel 1948 alkotása. Jelezve balra lent "Z. Gulyás Ferenc 948" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)

[FK3337/Bp404/1] A kép mérete: 80 x 51 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Sarkantyu Simon (Pincehely, 1921, Budapest, 1989) alkotása. Jelezve Balra lent "Sarkantyú" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1941-1944 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1946-ban fejezte be stúdiumait a Derkovits Kollégiumban. 1947-53 között a népi kollégium igazgatója volt Dombóváron, illetve Budapesten. 1960-81 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola adjunktusa-, majd docenseként tevékenykedett. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. Budapesten működött. Számos egyéni tárlaton szerepelt (Csók Galéria, Csontváry Terem, Dombóvár, Kölesd, Nagykanizsa, Szeged, Szekszárd, Szombathely, stb.). 1950-től rendszeresen jelen volt a magyar művészet hazai és külhoni csoportos rendezvényein (VElencei Biennále, Párizs Antwerpen, Prága, Stockholm, kisázsiai országok, Tokió, Moszkva, stb.). A Kilencek egyik alapító tagja és tárlataik aktív résztvevője volt. Sarkantyu festői felfogása a posztnagybányai hagyománykör folytatója, viszont az irányzat lírai kolorizmusa nála a képi elemek bizonyos megszerkesztettségével, illetve az előadás nagyvonalúságával párosul, ami stílusának eleven, dekoratív jelleget kölcsönöz. Problematikái zömmel a mindennapokban gyökereznek, elsősorban a modern szellemi élet szerkezetének, a kor életérzésének megragadása foglalkoztatta. Előszeretettel festett csendéleteket, melyeknek kis világából a valóság nagyobb összefüggéseire utalt, de tájképein, sőt alakos kompozícióin is az ábrázolt élmény vagy jelenség egyetemes érvényű vonásait emelte ki. Díjak: 1956-59 között Derkovits-ösztöndíj; 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díj; Prix d''Honneur, Salon Populistae, Párizs; MAOE-nívódíj. Sarkantyu művelője volt a murális műfajoknak is, több pannót a szekkót készített. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a miskolci képtár és a szekszárdi Wosinszky M. Múzeum. (K.Gy.: Műv. 1984/4, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Rudnay Gyula növendékeként végzett a főiskolán, 1960 óta ugyanitt docens. Tanulmányúton járt több népi demokratikus országba, a Szovjetunióban is, valamint Olasz- és Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Ausztriában. 1950 óta szerepel a hazai és külföldi tárlatokon, kiállított többek között az 1962-es Velencei Biennálén, Párizsban, Moszkvában, Antwerpenben, Varsóban, Prágában, Szófiában, a kisázsiai országokban, Stockholmban és Tokióban. Önálló tárlatai voltak Budapesten a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1959) és a Csók Galériában (1974), Nagykanizsán (1969), Szegeden (1970) és Szekszárdon (1972). A Kilencek alapító tagja és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat valamint a Miskolci Ország Kiállítás nagydíját. - Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: a summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak, több pannót, szekkót készített középületek számára. (Házasságkötőterem, Szekszárd; Madách Színház, Budapest; MSZMP székház, Gödöllő stb.) - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Rudnay Gyula növendékeként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1960 óta ugyanitt docensként működött. Tanulmányúton járt több európai országban. 1950-től szerepel hazai és külhoni tárlatakon (Velencei Biennálé-1962, Párizs, Antwerpen, Prága, kisázsiai országok, Stockholm, Tokió, Moszkva, stb.). A KILENCEK alapító tagja és kiállításaik aktív résztvevője. 1956-59 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. 1958-ban Párizsban elnyerte a Salon Populiste Prix d'Honneur-jét. Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak is, több pannót és szekkót készített (Szekszárdi Házasságkötőterem, bp.-i Madách Színház). (ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. 1941-44 között a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1945 után magániskolákban tanult tovább. 1960 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. Történelmi festményeket, tájképeket, csendéleteket fest, stílusára Domanovszky Endre és Szentiványi Lajos hatott. 1958-ban Párizsban a Salon Populiste-ben kiállított műveivel díjat nyert. 1959-ben gyűjt. kiállításon mutatta be újabb képeit. 1960-ban a Velencei Biennalén vett részt. Sgraffitóját Oroszlányban, két nagyméretű pannóját a bp.-i Madách Színházban helyezték el.