Boldizsár István : Alföldi tanya

Eladási ár: 22 000 HUF

Leírás

[FKC688/Bp98/41]
A kép mérete: 21 x 39 cm keret nélkül.
Készült: Rézkarc, Papír
A kép Boldizsár István (Orosháza, 1897, Budapest, 1984) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Boldizsár (ceruzával)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. Az 1917-18 tanévben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait. 1918 nyarán Lyka Károly támogatásával a nagybányai művésztelepre került, ahol Réti István és Thorma János szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti kolónián dolgozott Iványi Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is itt maradt. 1920-1921 nyarán a szabadiskolában Thorma János korrigálta. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor müncheni magániskolájában sajátította el. Ezt követően 1924-ben a fővárosban telepedett le, de másfél évtizeden keresztül, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába, Nagybányára. Itt és Felsőbányán készültek mélytüzű színekben pompázó festményei és finom apró részletekre is figyelő rézkarcai. Kapcsolata Aba Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal grafikai művészetét ösztönözte. A '30-as évek közepétől a II. Világháború kitöréséig nem látogatta a művésztelepet. A bécsi döntést követően 1941-ben és 1942-ben járt Nagybányán. Ekkor néhány képe is készült ott. Nagybánya utáni korszakai a Balaton vidékéhez, valamint alföldi szülőhelyéhez kapcsolják művészetét. Már a huszas évek elejétől jelen volt a kolónia közös kiállításain. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeumban rendeztek kollektív tárlatot alkotásaiból. 1928-ban a római magyar reprezentatív kiállításon rézkarcokkal vett részt, amelyekkel sikere volt. 1930-ban Mikola Andrással rendezett közös tárlatot, akihez szoros barátság fűzte. Ezen kívül számos erdélyi (Szatmárnémeti, Arad, Nagyvárad), magyarországi és külhoni bemutatón szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben pedig elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főleg naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de alkotott aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Művészete a harmincas évek elején előnyösen váltott formát: színben világosabb, könnyedebb, művészi törekvésében tudatosabb lett, előadásában pedig a francia impresszionisták, Monet és iskolája nyomába szegődött. Számos alkotását őrzik a Magyar Nemzeti Galériában. (MJ-NFM, ML, T.K.: Műv. 1967/5, Éber, RI-NM ú.k.)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. Az 1917-18. tanévben a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait, majd 1919-ben Lyka Károly támogatásával Nagybányára került, ahol Réti I. és Thorma J. szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti művésztelepen dolgozott, Iványi-Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is ott maradt. 1920-1921-ben a Szabadiskolában Thorma J. tanította. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették az Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. Ezt követően 1924-ben Budapesten telepedett le, de másfél évtizeden át, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába. Nagybányán részt vett a művésztelep tárlatain. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeum rendezett koll. kiállítást műveiből. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főképp naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de festett aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Számos festményét őrzik a MNG-ban. (ML, T.K.: Műv.-1967/5, Éber, RI-NM ú.k.)

Magyar festők és grafikusok adattára
A Képzőművészeti Főiskolán 1918-ban kezdte tanulmányait Réti István növendékeként, majd Nagybányán Thorma János tanítványa, később tanársegédje lett. 1919-ben rövid ideig a Kecskeméti Művésztelepen Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott. 1920-1923-ben Nemes Marcell támogatásával Münchenben tanult. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. Első kiállítását 1926-ban rendezte meg az Ernst Múzeumban. 1928-ban Rómában a magyar kiállításon rézkarcaival szerepelt. Munkásságában a festészet és a rézkarcolás egyaránt fontos szerepet töltött be. 1930-ban rézkarcaiért a Szinyei Társaság Zichy Mihály-díját, 1931-ben festményeiért a Társaság tájképdíját nyerte el. 1938-ban a Szinyei Társaság tagjává választotta. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Munkásságában három korszak fedezhető föl: a nagybányai képein a francia impresszionisták hatása érezhető, második korszakában fő témája a Balaton, a harmadik korszakában, az 1960-as évektől az alföldi tanyavilágot örökíti meg. Eleven színérzékenységgel festette finom hangulatú kastélybelsőit, aktjait és arcképeit. Műveiből Orosházán állandó kiállítást rendeztek. - Irod.: Bodnár Éva: Boldizsár István Bp. 1983.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő. Nagybányán Thorma Jánosnál, a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál, majd Münchenben tanult. Nyaranként Nagybányán festett, részt vett a művésztelep kiállításain. 1924 óta Bp.-en él. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. Tájképein a nagybányai iskola felfogása érvényesül. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Gyűjt. kiállítása 1960-ban a Csók Galériában volt. Több festményét őrzik a Nemz. Gal.-ban.
Bodnár Éva

Művészeti lexikon I-II.
Festő. A bpesti képz. főiskolán Réti Istvánnál tanult. Az Ernst-Múzeum 1926 és 1932-ben rendezett kollektív kiállítást műveiből. 1931-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál tájképfestészeti díjat. Zúzómalom Nagybányán c. képe a székesfőváros tulajdona. Főkép naturalista tájképeket fest a nagybányai tradíció alapján.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Nagybányán Thorma Jánosnál, a főiskolán Réti Istvánnál, majd a müncheni akadémián tanult. Megfordult Bécsben, Rómában, Párizsban. 1924-ben Budapesten telepedett le, de nyaranta Nagybányán dolgozott. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, gyűjteményes anyagát 1960-ban mutatta be a Csók Galériában. 1974-ben többször kiállított Amerikában. 1979-ben szülővárosa galériát nyitott műveiből. 1930-ban Zichy-díjat, 1929-ben a barcelonai világkiállításon bronzérmet, 1931-ben tájképdíjat nyert a Szinyei Társaságtól. - A nagybányai iskola utolsó élő képviselőinek egyike; képeinek zöme a hazai táj szépségeit örökíti meg a plein-air eszközeivel. Jeles portréfestő, ismert művelője a rézkarcnak.

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Tájkép

vásárlási információk

Feltöltve: 2026. február. 19.

(A műtárgyat eddig 9-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Boldizsár István : Alföldi tanya

[FKC688/Bp98/41] A kép mérete: 21 x 39 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Boldizsár István (Orosháza, 1897, Budapest, 1984) alkotása. Jelezve jobbra lent "Boldizsár (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Az 1917-18 tanévben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait. 1918 nyarán Lyka Károly támogatásával a nagybányai művésztelepre került, ahol Réti István és Thorma János szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti kolónián dolgozott Iványi Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is itt maradt. 1920-1921 nyarán a szabadiskolában Thorma János korrigálta. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor müncheni magániskolájában sajátította el. Ezt követően 1924-ben a fővárosban telepedett le, de másfél évtizeden keresztül, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába, Nagybányára. Itt és Felsőbányán készültek mélytüzű színekben pompázó festményei és finom apró részletekre is figyelő rézkarcai. Kapcsolata Aba Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal grafikai művészetét ösztönözte. A '30-as évek közepétől a II. Világháború kitöréséig nem látogatta a művésztelepet. A bécsi döntést követően 1941-ben és 1942-ben járt Nagybányán. Ekkor néhány képe is készült ott. Nagybánya utáni korszakai a Balaton vidékéhez, valamint alföldi szülőhelyéhez kapcsolják művészetét. Már a huszas évek elejétől jelen volt a kolónia közös kiállításain. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeumban rendeztek kollektív tárlatot alkotásaiból. 1928-ban a római magyar reprezentatív kiállításon rézkarcokkal vett részt, amelyekkel sikere volt. 1930-ban Mikola Andrással rendezett közös tárlatot, akihez szoros barátság fűzte. Ezen kívül számos erdélyi (Szatmárnémeti, Arad, Nagyvárad), magyarországi és külhoni bemutatón szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben pedig elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főleg naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de alkotott aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Művészete a harmincas évek elején előnyösen váltott formát: színben világosabb, könnyedebb, művészi törekvésében tudatosabb lett, előadásában pedig a francia impresszionisták, Monet és iskolája nyomába szegődött. Számos alkotását őrzik a Magyar Nemzeti Galériában. (MJ-NFM, ML, T.K.: Műv. 1967/5, Éber, RI-NM ú.k.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Az 1917-18. tanévben a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait, majd 1919-ben Lyka Károly támogatásával Nagybányára került, ahol Réti I. és Thorma J. szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti művésztelepen dolgozott, Iványi-Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is ott maradt. 1920-1921-ben a Szabadiskolában Thorma J. tanította. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették az Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. Ezt követően 1924-ben Budapesten telepedett le, de másfél évtizeden át, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába. Nagybányán részt vett a művésztelep tárlatain. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeum rendezett koll. kiállítást műveiből. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főképp naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de festett aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Számos festményét őrzik a MNG-ban. (ML, T.K.: Műv.-1967/5, Éber, RI-NM ú.k.) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1918-ban kezdte tanulmányait Réti István növendékeként, majd Nagybányán Thorma János tanítványa, később tanársegédje lett. 1919-ben rövid ideig a Kecskeméti Művésztelepen Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott. 1920-1923-ben Nemes Marcell támogatásával Münchenben tanult. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. Első kiállítását 1926-ban rendezte meg az Ernst Múzeumban. 1928-ban Rómában a magyar kiállításon rézkarcaival szerepelt. Munkásságában a festészet és a rézkarcolás egyaránt fontos szerepet töltött be. 1930-ban rézkarcaiért a Szinyei Társaság Zichy Mihály-díját, 1931-ben festményeiért a Társaság tájképdíját nyerte el. 1938-ban a Szinyei Társaság tagjává választotta. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Munkásságában három korszak fedezhető föl: a nagybányai képein a francia impresszionisták hatása érezhető, második korszakában fő témája a Balaton, a harmadik korszakában, az 1960-as évektől az alföldi tanyavilágot örökíti meg. Eleven színérzékenységgel festette finom hangulatú kastélybelsőit, aktjait és arcképeit. Műveiből Orosházán állandó kiállítást rendeztek. - Irod.: Bodnár Éva: Boldizsár István Bp. 1983. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Nagybányán Thorma Jánosnál, a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál, majd Münchenben tanult. Nyaranként Nagybányán festett, részt vett a művésztelep kiállításain. 1924 óta Bp.-en él. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. Tájképein a nagybányai iskola felfogása érvényesül. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Gyűjt. kiállítása 1960-ban a Csók Galériában volt. Több festményét őrzik a Nemz. Gal.-ban. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő. A bpesti képz. főiskolán Réti Istvánnál tanult. Az Ernst-Múzeum 1926 és 1932-ben rendezett kollektív kiállítást műveiből. 1931-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál tájképfestészeti díjat. Zúzómalom Nagybányán c. képe a székesfőváros tulajdona. Főkép naturalista tájképeket fest a nagybányai tradíció alapján. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Nagybányán Thorma Jánosnál, a főiskolán Réti Istvánnál, majd a müncheni akadémián tanult. Megfordult Bécsben, Rómában, Párizsban. 1924-ben Budapesten telepedett le, de nyaranta Nagybányán dolgozott. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, gyűjteményes anyagát 1960-ban mutatta be a Csók Galériában. 1974-ben többször kiállított Amerikában. 1979-ben szülővárosa galériát nyitott műveiből. 1930-ban Zichy-díjat, 1929-ben a barcelonai világkiállításon bronzérmet, 1931-ben tájképdíjat nyert a Szinyei Társaságtól. - A nagybányai iskola utolsó élő képviselőinek egyike; képeinek zöme a hazai táj szépségeit örökíti meg a plein-air eszközeivel. Jeles portréfestő, ismert művelője a rézkarcnak.

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Tájkép

vásárlási információk
Feltöltve: 2026. február. 19.

(A műtárgyat eddig 9-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
22 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[FKD044/Bp14/44] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Schéner Mihály (Medgyesegyháza, 1923, Budapest, 2009) alkotása. Jelezve balra lent és hátul "Schéner" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1942-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. Túl a mesterségbeli vonatkozáson, mestere, Rudnay Gyula pozitív mintaképet jelentett számára. A másik mintakép Gadányi volt, akivel 1956-ban ismerkedett meg a Szinyei Társaságban. Hozzá talán éppen a Rudnayból hiányzó színesség vonzotta. Elsőéves főiskolás kora - 1943 - óta kiállító művész. Első önálló kiállítását 1962-ben rendezte a Csók Galériában. Többször szerepelt a londoni Grosvenor Galériában, a kiállított képekből (1963-64-ben) sok Eric Estorick londoni műgyűjtő és műkereskedő tulajdonába került. E sikeres bemutatók megnyitották előtte a külföldi utazás, a nyugati tanulmányutak kapuját. Évekig külföldön tartózkodott, többnyire Párizsban és Stockholmban. Eleinte koloritgazdag, expresszív műveket alkotott, majd a népművészet formavilágának felhasználásával plasztikai hatásokat kereső, sajátos, jellegzetes stílust alakított ki. Schéner művészete modern és hagyományos, szenzibilis és férfias, megmunkálásában műves és rusztikus is egyszerre. Lépést tart az egyetemes művészettel, de speciálisan magyar irányzat is az övé. Készít grafikákat, szobrászattal, kerámiával és bábtervezéssel is foglalkozik. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. A Nagyatádi Faszobrász Alkotótepelen (1982) és a dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepen (1985) dolgozott. Díjak: Munkácsy-díj; Kiváló Művész; Érdemes Művész; Kossuth-díj. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szombathelyi képtárban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (D.F.Zs.: Műv. 1965/4. P.Sz.J.: Műv. 1978/3, L.L.: Műv. 1978/7, N.Z.: Új Műv. 1996/12, FJ, MFGA) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Eleinte koloritgazdag, expresszív műveket festett, majd a népművészet formavilágának felhasználásával plasztikai hatásokat kereső, jellegzetes stílust alakított ki. Számos kiállítási díj és elismerés, köztük a Munkácsy-plakett tulajdonosa. 1978-ban Munkácsy-díjat kapott, 1984-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Szobrászattal is foglalkozik. (MFGA) Magyar festők és grafikusok adattára 1942-1947 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, Rudnay Gyula irányításával. Kezdetben koloritgazdag, expresszív képeket festett, majd a népművészet formavilágának fölhasználásával plasztikai hatásokat kereső, jellegzetes stílust alakított ki. 1962-ben és 1969-ben a Csók Galériában, 1968-ban Kaposvárott és Medgyesegyházán, 1970-ben Vácott, 1974-ben Pécsett és Cegléden, 1975-ben Szegeden, Hajdúszoboszlón és Békéscsabán, 1976-ban Egerben, Dunaújvárosban és Kecskeméten, 1977-ben Veszprémben volt önálló tárlata. Külföldön Londonban, Párizsban, Oldenburgban és Varsóban mutatkozott be. Több kiállítási díj és elismerés, köztük a Munkácsy-plakett (1972) tulajdonosa. 1978-ban Munkácsy-díjat kapott. 1984-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Szobrokat is készít. 1983-ban Szegeden megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. - Irod.: Szamosi Ferenc: Schéner Mihály. Bp. 1978.; Menyhárt László: Schéner Mihály. Bp., 1981. Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1942-47 között Rudnay Gyula és Elekffy Jenő tanítványa volt. 1943 óta kiállító művész. Első önálló kiállítását 1962-ben a Csók Galériában rendezték. 1964-ben Konfár Gyulával közösen állított ki a londoni Grosvenor Galleryben. Festészetét expresszionista hevület és némi szürrealisztikus hatás jellemzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1947-ben fejezte be a főiskolát Rudnay Gyula irányításával. Számos kelet- és nyugat-európai országban, valamint Amerikában járt tanulmányúton. Az ötvenes évek óta szerepel a nyilvánosság előtt, fontosabb egyéni kiállításai: Csók Galéria (1963, 1969), Pécs (1974), Szeged, Békéscsaba (1975), Dunaújváros, Kecskemét (1976), Iparművészeti Múzeum (1977), Zalaegerszeg, Tihany (1979), Műcsarnok, Miskolc, Salgótarján (1983). Külföldön Londonban, Párizsban, Bécsben, Berlinben, Oldenburgban és Varsóban mutatkozott be. A Munkácsy-plakett (1972) és a Munkácsy-díj (1978) kitüntetettje, az érdemes művészi cím tulajdonosa (1984). - Korai munkáit impresszionista felfogás és realista hangütés jellemezte, majd expresszív és szürrealista tendenciák, illetve a párizsi iskola szellemében alkotott. Újabban a magyar folklór ismert típusai tűnnek fel képein a konstruálás szándékával; kontúrjaikból alakítja ki artisztikus színező vásznait, olykor már-már átlépve az absztrakció határán. Mint szobrász, kerámikus és iparművész is tevékenykedik, ismert játéktervező. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező. 1942-47: MKF, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Műv. Akad., 1993-tól a Széchenyi Irod. és Műv. Akad. tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó Schéner Mihály gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX.századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, texillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban, tervez, majd fest, szobrot készít, "formába önt", mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner Mihály művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner Mihály festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokak aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falára rótt mágikus jeleneteit idézik meg. a művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozatban. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókolós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kézplasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán Schéner Mihály újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner Mihály készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, "elkentaurosodott" lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner Mihály nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Báb- és díszlettervei: Tamás Ervin: Bolhabál, Bcsaba, Jókai Színház; Illyés Gyula: Tűvétevők, Pocci, Tersánszky Józsi Jenő: A varázshegedű, Bábszínház. Ek: 1962, 1969: Csók G.; 1964: Grosvenor G., London; 1968: Medgyesegyháza; Vaszary T., Kaposvár; KISZ-klub, Népköztársaság út 112.; 1970: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1974: Pécs; 1975: Atelier Mensch, Hamburg; Magyar Int., Varsó; Hajdúszoboszló; Móra F. M., Szeged; Frankel L. Műv. H. Óbuda; 1976: Rudnay T., Eger; 1977: Kamarakiállítás, IM; 1978: Mall G., London; 1979: Munkácsy M. M., (kat.) Bcsaba; Műhelykiállítás, MNG; Múzeum, Tihany; 1983: Műv. H., Szeged; Képcsarnok, Salgótarján; Műcsarnok (gyűjt.); 1984: Uitz T., Dunaújváros; Magyar Int. Szófia; 1985: Derkovits T., Szhely; 1987: Beethoven Műv. Közp., Martonvásár; 1993: Art G., Szeged; Munkácsy M. M. és Meseház. Bcsaba; 1994: Széchenyi Akadémia, Bcsaba; 1996: Csontváry T.; Körmendi G., Széchenyi Akadémia, Bcsaba; 1997: Ópusztaszer; Körmendi G.; 1999: Vigadó G. Vcsk: 1956: Megyei kiállítás, Munkácsy M. M., Bcsaba; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1960: 8. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1969: Csabai festők jubileumi kiállítása, Bcsaba; 1971: III. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1971, 1972: Salon de la Jeune Sculpture; Grands et Jeunes d'Aujourd'hui, Párizs; 1972: (Vigh Tamással), Városi Kt., Vác; Táblakép '72, Debrecen; 1973: Kortárs festők..., Csontváry T.; Tél a művészetben, Aba Novák T., Szolnok; 1976: XIX. Alföldi Tárlat, Bcsaba; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; 1978: Magyar H., Berlin; 1979: Magyar Kiállítás (kat.), Milánó; 1980: Pápa, Monza (l.) Mk: IKM, Szfvár; MNG; SZK, Szhely. Km: Dorottyás kocsi (Vörösmarty úti lakótelep); Berlinerkendős nyanya (Dunaújváros, 1985, Szoborpark); Csikó-huszár (Dunaújváros, Szoborpark). Válogatott írásai: Egy útkereső fiatal művész, Új Auróra, 1980/8; Áramlatok (Várnai Gitta), Tiszatáj, 1981/10,; Katkics Ilona, Új Auróra, 1983/3.; Gondolatok Kohán Györgyről, Új Auróra, 1983/3., Meditáció Barcsay művészetéről, Új Auróra, 1984/2.; Hommage á Huszárik Zoltán, ÉS, 1986. máj. 23.; Váradi Zoltán fotói, Új Auróra, 1987/1.; Építészeti és textilművészet, Csete György építész, Csete Ildikó textilművész, Új Auróra, 1987/2.; Diabolikon, Bcsaba, 1988; Kézkivirágzások, Bp., 1997. Irod.: Körner É.: Schéner Mihály kiállítása, M. Ép., 1962/4.; D. Fehér Zs.: Húsz év után, MŰV, 1965/4.; Bozóky M.: Schéner Mihály, Tiszatáj, 1968/5.; Perneczky G.: Nincs uborkaszezon, ÉS, 1969. aug. 8.; Baránszky-Jób L.: Schéner Mihály, MŰV, 1969/9.; László Gy.: Schéner Mihály kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4.; Major M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szept. 15.; Frank J.: Bemutatjuk Schéner Mihályt, ÉS, 1972. máj. 6.; Solymár I.: Schéner Mihályról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Bp., 1972., Iszlai Z.: Sötétkék kokasok, ÉS, 1973. szept. 9.; Major M.: Schéner Mihály játékai, ÉS, 1974. júl. 27.; Barta J.: Szárnykészítők, ÉS, 1975. okt. 4.; Juhász F.: A halál ellen játszani, ÉS. 1975. máj. 17.; Pap G.: Kincsek és műkincsek, MŰV, 1975/6.; Frank J.: Schéner Mihály, in: Szóra bírt műtermek, Bp., 1975.; Nagy I.: Játék és művészet, MŰV, 1976/6.; László Gy.: Schéner Mihály, in: Művészetről, művészekről, Bp., 19787.; P. Szűcs J.: Az utak kettéválnak, MŰV, 1978/3.; Lóska L.: Békési művészet, MŰV, 1978/7.; Székely A.: A beskatulyázhatatlan, Új Tükör, 1978. aug. 27.; Szamosi F.: Schéner Mihály (Kismonográfia), Bp., 1978.; Vadas J.: Játék a játékkal, ÉS, 1979. aug. 18.; Németh L.: Schéner Mihály műveiről, MŰV. 1979/4.; Miklós P.: Mit akar ez a múzeum?, MŰV, 1979/10.; Rozgonyi I.: Hosszú út a játszótérig, Beszélgetés a művésszel, MŰV, 1980/5.; Menyhárt L.: Schéner Mihály, Bp., 1982; Ritter, T. P.: Spielzeug von Schéner Mihály, Budapester Rundschau, 1983. ápr. 11.; Várnagy I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6.; Szuromi P.: Rezignáltan, kultúráltan, MŰV, 1983/6.; Láncz S.: Kiállítási Krónika, Jelenkor, 1983/6.; Szuromi P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11.; Mucsi A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3.; Nagy M.: Golgota, MŰV, 1984/9.; Banner Z.: Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11.; Láncz S.: A demiurgosz, ÚM, 1992/6.; Fogarassy A.-Kocsis I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1.; Cs. Tóth J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1.; Kabdebó L.: Schéner Mihály mítoszai, Magyar Napló, 1993. szept. 17.; Nagy Z.: Vándorévek és kibontakozás, ÚM, 1996/12.; P. Szabó E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4.; Mezei O.: Architepikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2.; Szakolczay.: Kikötő, Új Forrás, 1998/3. (M.B.)
Schéner Mihály : "Csendélet"
380 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKB150/Bp78/64] A kép mérete: 9,5 x 14,7 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Szabó Vladimír (Balassagyarmat, 1905, Budapest, 1991) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szabó Vladimír (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1927-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, ahol 1930-ig Rudnay Gyula, Vaszary János és Csók István, 1935-37 között pedig Benkhard Ágost növendéke volt. 1931-34-ben római ösztöndíjas volt. 1959-61 között Franciaországban dolgozott. 1930-tól szerepelt országos festészeti és grafikai tárlaton, külföldi kiállításokon. Egyéni bemutatók: Nemzeti Szalon, 1934, 1942; Csók Galéria, Műcsarnok, Vigadó Galéria, Csontváry Terem, Debrecen, Vác, Sárospatak, Balassagyarmat, Szeged, Kőszeg, Győr, Miskolc, Szirák, Veszprém, Tata, Simontornya, Sopron, Róma, Brüsszel, Amszterdam, Párizs, stb. Vegyes kiállítások: Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum, Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár, Salgótarján, stb. Számos díjjal, kitüntetéssel, ösztöndíjjal jutalmazták művészi munkásságát. 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díját, 1972-ben pedig az Egri Akvarell Biennálén és a Dózsa-emlékkiállításon, 1976-ban pedig a Magyar Nemzeti Galéria Zichy emléktárlatán díjazták, 1953-ban és 1957-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben Érdemes Művész, 1980-ban Kiváló Művész címet kapott. Életművének nagyobbik részét grafikák, kisebbik hányadát festmények alkotják. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi grafikáit, és ugyanez az erénye olajképeinek is. Kiválnak történelmi jellegű munkái, a magyar történelmi múlt nagy alakjai és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásai. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc, valamint a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek munkáiban, és megteremtik művészetének egyik sajátos vonását, a groteszket. Dinamikus, olykor humoros, naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. Festészete tematikus, az avantgárd irányzatoktól függetlenül bontakozik ki; Gulácsy Lajos és Csontváry művészetének szellemi örököse, látásmódjuk eredeti hangú megújítója. A századforduló szecessziós művészetét naiv realista, szürrealista jegyekkel elegyítette, színélménye pedig posztimpresszionista. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a Miskolci Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és római Modern Képtár. (MÉ, ML, A.L.: Műgyűjtő-1969/1, Sz.Á.: Műv. 1974/4, K.N.Z.: Műv. 1976/3, P.M.: Műv. 1986/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János, Benkhard Ágost voltak a mesterei. 1931-1934-ben római-ösztöndíjas volt. 1959-ben és 1960-ban tanulmányúton járt Franciaországban. 1930-tól szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafika-díját. 1972-ben az Egri Akri Akvarell Biennálén és a Dózsa-emlékkiállításon, 1976-ban pedig a Magyar Nemzeti Galéria Zichy emlékkiállításán díjazták műveit. 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész címet kapott. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedve, szárnyaló fantáziája jellemzi grafikáit, s ugyanez az erénye olajfestményeinek is. Kiválnak történelmi jellegű alkotásai, a magyar történelmi múlt nagy alakjai és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásai. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc és a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek műveiben és megteremtik művészetének egyik sajátos vonását, a groteszket. Dinamikus, olykor humoros és naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. (MÉ, ML, P.M.: Műv.-1986/3) Magyar festők és grafikusok adattára 1924-1926 között Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János, 1935-1937-ben Benkhard Ágost növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. 1931-1934-ben római-ösztöndíjas. 1959-1960-ban nagyobb tanulmányutat tesz Franciaországban. 1930 óta kiállító művész; egyéni kiállítása 1934-ben, 1942-ben és 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1969-ben Szegeden, 1973-ban a Csók Galériában és Balassagyarmaton, 1974-ben Hollandiában, 1975-ben Debrecenben volt. Alkotásai a külföldi magyar kiállítások révén határainkon túl is közismert. Munkássága elismeréseként 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díjat, 1972-ben az Egri Akvarell-biennálén és a Dózsa emlékkiállításon, 1976-ban a Nemzeti Galériában a Zichy emlékkiállításán díjazták műveit. 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művészi címet kapott. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi grafikáit, s ugyanez az erénye festményeinek is. Kiválnak közülük történeti témájú képei, a magyar múlt nagy alakjait és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásait, amelyek közül több reprodukció terjedt el. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc és a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek műveiben és megteremtik művészetének egyik igen sajátságos vonását, a groteszket. Stílusának nagy erénye az emberi és természeti világ egységének megjelenítése - nemegyszer romantikus, meseszerű keretben. Dinamikus, olykor humoros és naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. - Irod.: Supka Magdolna: Szabó Vladimir. Bp., 1974.; Frank János: Szabó Vladimir. Bp. 1976.; P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Pátzay Mária: Nem múlhat el az ifjúság. Szabó Vladimir festészetéről. Művészet, 1986. 1.; Kratochwill Mimi: Szabó Vladimir. Bp. 1987. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán - megszakításokkal - 1924-39 között végzett. Mesterei Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János és Benkhard Ágost voltak. 1931-től 1934-ig Rómában tanult. 1935-ben elnyerte a Szinyei Merse Társaság grafikai díját. A negyvenes években főleg újságok részére készített illusztrációkat, önálló rajzokat (Híd, Tükör stb.). A felszabadulás után nagyméretű, főleg Dózsa alakját és korát idéző, mesehangulatú olajképekkel szerepelt az országos tárlatokon. Műveit gazdag fantázia, színesség, aprólékos műgond jellemzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus, Munkácsy-díjas, kiváló művész. 1924-1926 között Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, majd 1935-1937-ben Benkhard Ágost osztályán folytatja tanulmányait. 1931-1934-ben római ösztöndíjas. 1959-1961-ben nagyobb tanulmányutat tesz Franciaországban. 1930 óta kiállító művész; egyéni kiállítása 1934-ben, 1941-ben és 1942-ben a Nemzeti Szalonban, 1973-ban és 1978-ban a Csók Galériában, 1980-ban a Műcsarnokban, 1982-ben a Vigadó Galériában volt. Bemutatkozott számos vidéki városban, kiállított Hollandiában és Olaszországban. 1935-ben a Szinyei Társaság grafikai díját kapta; 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. Számos kiállítási-díj tulajdonosa. - Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi művészetét, előszeretettel fordul a történelem, a kisvárosi élet, a régi életformák nyújtotta tematikák felé. Romantikus, meseszerű, olykor groteszk stílusa a naívokkal és a folklórral tart rokonságot.
Szabó Vladimír : Mátyás-templom
22 000 HUF
[FKB814/Bp302/86] A kép mérete: 19 x 29 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Mészáros Lajos (Sály, 1925, Szolnok, 1971) alkotása. Jelezve lent "Téli táj, Mészáros Lajos (cer.)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A Derkovits Kollégiumban kezdte tanulmányait Koffán Károly és Kmetty János irányításával. A Fővárosi Képzőművészeti Főiskolán 1948-53 között Pór Bertalan, Bencze László és Fónyi Géza növendékeként tanult. 1957-ben Szolnokra költözött. Festészeti tevékenysége mellett bőséggel készített rézkarcokat és linómetszeteket is. Figyelemreméltó az 1959-es öt lapból álló Bánk bán sorozata. Színes rézkarcain, monotípiáin, olajképein a Tisza-Zagyva partjait, a szolnoki Tabán ódon, hangulatos utcáit és vízre néző portáit, a város képeit különféle nézetekből örökítette meg. Koszta József és Fényes Adolf hagyományait követő természetes egyszerűségben festett. 1959-ben és 1967-ben Szolnokon, 1960-ban Egerben rendezett egyéni bemutatót. 1959-től rendszeresen szerepelt a Szolnoki Tárlatokon. Monumentális műveket is alkotott. "Bánk bán" linó-sorozata a szolnoki Damjanich Múzeumban található. (Műv. 1965/11) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolát 1953-ban végezte, ahol Pór Bertalan, Bencze László és Fónyi Géza voltak a mesterei. 1957-ben Szolnokra költözött. Festészeti tevékenysége mellett bőséggel készített rézkarcokat és linóleummetszeteket. Figyelemre méltó az 1959-es öt lapból álló Bánk bán sorozata. Színes rézkarcain, monotípiáin, olajképein a Tisza-Zagyva partjait, a szolnoki Tabán megunhatatlan, ódon, hangulatos utcáit, vízre néző portáit, a város képét különféle nézetből örökítette meg. mindenfajta pátosz nélkül Koszta, Fényes Adolf hagyományait követő természetes egyszerűségben festett. 1967-ben kapott nagyobb megbízást a Rudabányai Ércbánya Vállalat bányász rendelőintézete várótermének pannóira. 1961-ben a szolnoki szigligeti Színház előcsarnokában, 1967-ben a Képcsarnok Vállalat szolnoki, 1968-ban pedig az egri bemutató termében szerepeltek munkái. - Irod.: Egri Mária: A szolnoki művésztelep. Szolnok, 1977. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A Derkovits Kollégiumban kezdte tanulmányait Koffán Károly és Kmetty János irányításával. A fővárosi Képzőművészeti főiskolán 1948-53 között Pór Bertalan, Bencze László és Fónyi Géza növendékeként tanult. 1957-ben Szolnokra költözött. Festészeti tevékenysége mellett bőséggel készített rézkarcokat és linómetszeteket is. Figyelemreméltó az 1959-es öt lapból álló Bánk bán sorozata. Színes rézkarcain, monotypiáin, olajképein a Tisza-Zagyva partjait, a szolnoki Tabán ódon hangulatos utcáit, vízre néző portáit, a város képeit különféle nézetekből örökítette meg. Koszta József és Fényes Adolf hagyományait követő természetes egyszerűségben festett. Számos csoportos és egyéni tárlatokon szerepelt. Monumentális feladatokkal is foglalkozott (mozaik). "Bánk bán" linó-sorozata a szolnoki Damjanich Múzeumban található. (Műv.-1965/11)
Mészáros Lajos : "Téli táj"
16 000 HUF
[FK0484/Bp38/9] A kép mérete: 31 x 36 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Komjáti-Wanyerka Gyula (Nyitrakomját, 1894, Budapest, 1958) alkotása. Jelezve lemezen kívül, jobbra lent "Komjáthy Wanyerka Gyula 1927" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanítványa volt. Az I. Világháborúban fogságba esett, és a sipotei fogolytáborról, az ottani borzalmakról rajzok és rézkarcok sorozatát készített, melyekkel nagy feltűnést keltett. 1918-ban a fővárosba jött és Rembrandt hatására ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922-ben Monza-ban (Olaszország), 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Nemcsak itthon, hanem szerte a világon: Bécsben, Göteborgban, Londonban, Stockholmban, New Yorkban, Chicagó-ban agitált a háború ellen drámai erejű, költői szépségű rajzaival. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi bemutatóján Ernst-díjat s ugyancsak ez évben Zichy Mihály grafikai-díjat nyert. 1927-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment, s grafikai akadémián dolgozott, munkáival nagy sikert aratott, állandó résztvevője volt a londoni tárlatoknak. 1953-ban a budapesti Képző és Iparművészeti Gimnázium oktatója lett. 1954-ben a volt Fővárosi Képtárban rézkarc-sorozatokat, 1956-ban a Csók Galériában pedig vízfestményeket állított ki. Főleg tájakat és alakokat ábrázoló rézkarcokat, valamint rajzokat alkotott. A puha grafitceruzával készített rajzokat vörös krétával tette élénkebbé. Több kiváló technikájú rézkarcát és rajzát Londonban a British Museum és a Viktoria and Albert Museum vásárolta meg. Könyveket is illusztrált. (Éber, Műv. 1966/7. ML, Új Idők Lexikona/1939) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanítványa volt. Az I. világháborúban fogságba esett, és a sipotei fogolytáborról, az ottani borzalmakról több rajzot készített. 1918-ban Budapestre jött és Rembrandt hatására ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922-ben Monza-ban (Itália), 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Nemcsak itthon, hanem szerte a világon: Bécsben, Londonban, Stockholmban, Göteborgban, New York-ban és Chicagó-ban agitált a háború ellen drámai erejű, költői szépségű rajzaival. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi bemutatóján Ernst-díjat s ugyancsak ez évben a Zichy Mihály grafikai-díját nyerte el. 1927-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol műveivel nagy sikert aratott. A puha grafitceruzával készített rajzokat vörös krétával tette élénkebbé. A londoni British Museum két rajzát, és hat rézkarcát, a Viktória and Albert Museum kilenc rézkarcát vásárolta meg. Könyveket is illusztrált. (Éber; Műv. 1966/7) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktornak volt a tanítványa. A háborúban fogságba esett és az ottani borzalmakról rajzokat készített. 1918-ban Budapestre jött és Rembrandt hatása alatt ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922-ben Monzában, 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi kiálllításán az Ernst Endre - grafikai díjat, s ugyancsak ez évben a Zichy Mihály - grafikai díjat nyerte el. 1927-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol műveivel nagy sikert aratott. A British Museum két rajzát és hat rézkarcát, a Victoria and Albert Museum kilenc rézkarcát vásárolta meg. - Könyveket is illusztrált. - MTA Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Olgyai Viktor tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Az I. világháború alatt fogságba esett, s a sipotei fogolytáborról rajzok és rézkarcok sorozatát készítette. 1922-ben Monzában, 1924-ben az Ernst Múzeumban rendeztek kiállítást műveiből. 1927-29 között Londonban a grafikai akadémián dolgozott. Állandó résztvevője volt a londoni kiállításoknak, számos kiváló technikájú rézkarcát és rajzát vette meg a British és a Victoria and Albert Museum. 1953-ban a bp.-i Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára lett. Több nemzeti kiállításon vett részt, 1954-ben a volt Fővárosi Képtárban rézkarc-sorozatokat, 1956-ban a Csók Galériában vízfestményeket állított ki. Művészeti lexikon I-II. Grafikus. Nyitrakomját 1894. júl. 2. A bpesti Képzőm. Főiskolán Olgyai Viktornak volt tanítványa. A háborúban katona volt, román fogságba esett s 1918-ig a sipotei fogolytáborban élt, melynek borzalmairól számos rajzot készített. 1918. Budapestre jött s Rembrandt hatása alatt ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922. a Monzában, 1924. az Ernst-Múzeumban rendezett kiállítást. 1926. a Szinyei-Társaság tavaszi kiállításán az Ernst Endre grafikai díjat, s ugyancsak ez évben a Zichy Mihály-grafikai díjat nyerte. 1927. állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol műveivel nagy sikert aratott. A British Múzeum két rajzát és hat rézkarcát, a Victoria and Albert Múzeum kilenc rézkarcát vette meg.
Komjáti-Wanyerka Gyula : Zivatar
24 000 HUF