Papír, akvarell, 24X33 cm. j. j.l.: B 1965

[FKB241/Bp305/148] A kép mérete: 17,5 x 12,5 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Papír A kép Török festő 1998 alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FKB660/Bp1/69] A kép mérete: 34,5 x 50,5 cm keret nélkül. Készült: Tempera, kollázs, Papír A kép Buhály József (Nyírtass, 1945) alkotása. Jelezve balra lent "Buhály 2010" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Ho.: autográf írással "Emlékeim között" vegyes technika papír 34,5x50,5 2010 Buhály József régi művésztelep Szentendre Bp. u. 6. III. 4/B Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. A Dési Huber Körben és a tokaji művésztelepen kezdett alkotni. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szentiványi Lajos és Kokas Ignác tanítványa volt. 1977-78-ban ösztöndíjasként Moszkvában a Szurikov Művészeti Akadémián tanult. 1980-ban három évig Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. 1980-tól tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek. Számos külhoni (Bécs, USA, Ankara, Athén, Dachau, Meiningen, Klagenfurt, stb.) csoportos kiállítás mellett 1981-ben Szentendrén, 1983-ban pedig a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást. Olaj- és temperatáblaképek mellett jelentős részt képviselnek munkái között a pasztellkrétával és ceruzával készített alkotások. Sokszorosított grafikái is vannak. Művészetének alaphangja szürreális, melyet konstruktív elemekkel gazdagít. Több monumentális munka alkotója. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában és több vidéki múzeumban. Műv. díjak: szegedi Nyári Tárlat díja (1986), Reichelsheim város ösztöndíja (1987). (KF, Matits Ferenc adatközlése nyomán, MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán 1971-től 1977-ig előbb Szentiványi Lajos, majd annak halála után Kokas Ignác növendéke. 1977-1978-ban mint ösztöndíjas Moszkvában tanult. 1980-ban három évre Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. Bizonyos fokú rejtelmesség árad el képein, amelyeken a nehézéletű emberekről ad hírt, tág képzettársítási lehetőségeket nyújtva a szemlélőnek. Műveivel több külföldi csoportos kiállításon szerepelt. Egyéni kiállításai: Szentendre, 1981, Budapest, Stúdió Galéria, 1983. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Szentiványi Lajos és Kokas Ignác tanítványa volt. 1977-78-ban ösztöndíjasként Moszkvában tanult. 1980-ban három évig Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. Több külhoni csoportos kiállítás mellett 1981-ben Szentendrén, 1983-ban a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1971-től 1977-ig Szentiványi Lajos, majd annak halála után Kokas Ignác növendéke. 1977-től 1978-ig mint ösztöndíjas Moszkvában tanult. 1980-ban három év Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. Több külföldi csoportos kiállítás mellett 1981-ben Szentendrén, 1983-ban a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást műveiből. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. A Dési Huber Körben és a Tokaji Művésztelepen kezdett alkotni, majd felvették a főiskolára. 0971-77: MKF, mestere: Barcsay Jenő, Kokas Ignác és Szentiványi Lajos. 1980-83 között Derkovits-ösztöndíj; 1986: Szegedi Nyári Tárlat Díja; 1987: Reichelsheim város ösztöndíja. 1977-78-ban az MM ösztöndíjával Moszkvában dolgozott a Szurikov Műv. Akadémián. 1979-től tagja a szentendrei régi művésztelepnek; 1980-tól a Szentendrei Grafikai Műhelynek. Olaj- és temperatáblaképek mellett jelentős részt képviselnek művei között a pasztellkrétával és ceruzával készített művek. Sokszorosított grafikái is vannak. Művészetének alaphangja szürreális, melyet konstruktív elemekkel gazdagít. A vissza-visszatérő alakzatok szimbolikus rendszerekké állnak össze. A sajátos hangvételű, s különös, illuzórikus világban harmóniát teremt. Mindezt a fény- és színreflexekre épülő tereinek rendezettsége, valamint a szerkesztett metafizikus közegben felbukkanó valós elemek szerepeltetése teszik lehetővé. A párhuzamos vonalak alkotta rácsszerkezetek és a vibráló fénysugarak ismétlődő motívumai közé tartoznak. Ek: 1977: József A. M. és Képtár, Makó; 1978: Ferencvárosi Pincet. (kat.); Műv. H., Abádszalók; 1979: MÁV Fiók Kvtár., Hatvan (kat.); 1980: a GAMF Kt., Kecskemét (kat.); Műv. H., Abádszalók (kat.); 1981: Művésztelepi G., Szentendre (kat.); 1982: MMK, Veszprém (kat.); Blaskovits M., Tápiószele; 1984: Pál Gyula T., Nyíregyháza (kat.); 1988: Városi G., Reichelsheim; 1989: Átrium Hyatt Hotel; 1992: Református Gyülekezeti H., Kiskunhalas; 1993: Pátria H., Miskolc; 1994: Műv. Közp., Bonyhád; G. Arcis, Sárvár; Iskola G., Abádszalók; Dürer T., Gyula; 1996: Palotaszálló, Lillafüred; Art-East G., Bfüred (kat.); 1997: Művészetek H., Kisvárda. Vcsk: 1977-83: FKS éves kiállításai;; 1978-tól Csongrádi Művésztelep kiállításai; 1979-től Szentendrei tárlatok, Pest m.-i tárlatok, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1980-92: Debreceni Műhely Alkotóközösség Kiállításai, Debrecen; 1980: Szentendrei festők, Városi M., Meiningen; 1981: Coll. Hung., Bécs; Vigadó G.; 1982: Knoxville (USA); 1983: Szentendrei festészet, Isztambul, Ankara, Athén, Meiningen; 1984: Mai Magyar Grafika, MNG; 1985: Szentendrei művészet, Dachau, Meiningen; 1986: XXV. Nyári Tárlat, Móra F. M., Szeged; Szentendrei festészet, Delmenhorst; 1987: V. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, Damjanich J. M., Szolnok; 1988: Tavaszi Trálat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Téli Tárlat, Műcsarnok; 1991: Szentendrei Műhely G., New York; Klagenfurt; Vigadó G.; 1992: XVII. Szegedi Nyári Tárlat, Móra F. M., Szeged; 1993: VII. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, Damjanich J. M., Szolnok; 1994: Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok; 1995: Nyári Tárlat, Móra F. M., Szeged; 1996: VIII. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki G., Szolnok; VI. Orsz. Táblaképfestészeti B., Móra F. M., Szeged. Mk: Báthori I. M., Nyírbátor; Damjanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; JPM, Pécs; MNG; Móra F. M., Szeged. Km: Polgármesteri Hivatal, Nyíregyháza; Európai Biztonsági Tanács és Együttműködési Értekezlet Kult. Fóruma; SZOT Postás Üdülő, Boglárlelle; Polgármesteri Hivatal, Reichelsheim; Műv. H., Bonyhád, FORSZ Kft. Irod.: Chikán B.: (kat. bev., Ferencvárosi Pincet., 1978); Chikán B.: (kat. bev., Hatvani MÁV Fiókktár Kiállítás, 1979); Chikán B.: (kat. bev., kecskeméti GAMF; abádszalóki Műv. H. Kiállítás, 1980); Hann F.: (kat. bev., Szentendrei Művésztelepi G. Kiállítás); Pálinkás L.: (kat., Veszprém m.-i Műv. Közp., 1982); Pálinkás L.: (kat. bev., nyíregyházi Pál Gyula T., 1984); Gál Zs. Z.: (kat. bev., balatonfüredi Art-East Kiállítás, 1996); Hann F.: Buhály József, Tiszavasvári, 1997. (M. F.)

[FKC344/Z032] A kép mérete: 34 x 24,5 cm keret nélkül. Készült: tus, akvarell, Papír A kép Szántó Piroska (Kiskunfélegyháza, 1913, Budapest, 1998) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus, gobelinművész. Budapesten az Iparművészeti Főiskolán 1931-ben kezdte tanulmányait, majd egy év után átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába, ahonnan baloldali politikai tevékenysége miatt kizárták. Ezután Rázsó Klára magániskolájában Vaszary János tanfolyamait látogatta. Több nyugat-európai országban járt tanulmányúton, többek között Itáliában is, ahol számos vázlatot készített későbbi képeihez. Hazai és külföldi kiállításokon szerepelt. A II. Világháború előtt az UME és a Szinyei Társaság tárlatain mutatta be műveit. Legelőször festményekkel jelentkezett a Szinyei Fiatalok Tárlatán, huszonkét éves korában. Első önálló kiállítását az Európai Iskolában rendezte 1946-ban. 1934-ben belépett a Szocialista Képzőművészek Csoportjába, majd csatlakozott annak 1939-1940 táján megalakult jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Szentendrére ment Bálint Endre hívására, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. Ettől kezdve haláláig a szentendrei művészélet szereplője volt. 1945-1948 között az Európai Iskola tagja volt. Korai tájábrázolásait és figurális kompozícióit, rajzait későbbi munkásságában is fel-feltűnő expresszív hangvétel jellemzi. Kiválik közülük a több változatban is megfestett "Kofahajó" (1939) c. képe, melyen a Szentendréről Pestre menő, vásározó asszonyok monumentálissá növelt alakjait ábrázolja Derkovits képszerkesztési módzserét továbbgondolva. A '40-es évek elejétől Vajda késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat. Az 1950-es években Arany, Karinthy, Apollinaire, Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy, Radnóti, stb. műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1956 eseményeit nyers riportrajzokban örökítette meg. Az '50-es évek második felében új stiláris vonások jelentek meg műveiben. A sziporkázó színek testes, fekete vonalak konstrukcióiba kényszerültek. Az e felfogásban készült művek, tárgyi utalásaik ellenére a francia lírai-absztrakció - többek közt - Manessier által képviselt vonulatával mutatnak rokonságot (Holdas kert, 1962). A '60-as évek elején születtek a század eleji aktivisták lendületét idéző, tussal készített, konstruktív tájrajzai. A rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásával való szembesülés inspirálta a '60-as évek végétől kezdődően esendő útszéli keresztekről, meggörbült pléhkrisztusokról, máladozó temetői piétákról lapidáris egyszerűséggel festett csoportját (Csonka feszület, 1969; Pléhkrisztus és Mária, 1985). Hasonló élményekben gyökerezik a bajóti asszonyokról a '70-es évek második felében készített, monumentális, a pasztell technikától líraivá szelídült figuráinak sora (Templomablak, 1977). Az 1970-es években indította életpályájának hátralevő idejét átívelő "Szerelmesek" című sorozatát. Jelentős műve a népművészetből inspirált "Falusi corpus" sorozat. Foglalkozott gobelinnel is. Díjak: 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díj; 1973-ban-Érdemes Művész cím; 1983-ban Kossuth-díj; 1988-ban Kiváló Művész kitüntető elismerés; ezüstérem, Certaldo; nívódíj; a Munka Érdemrend arany fokozata; Pro Urbe Budapest kitüntetés; a Magyar Köztársaság Érdemrend polgári tagozatának Középkeresztje. Képviselve van a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a szombathelyi képtárban, a szentendrei Ferenczy Múzeumban és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. (N. K.: Műv. 1963/7, P.K.: Műv. 1966/8, N.K.: Műv. 1970/11, Sz.Gy.-Sz.P., FJ, A.J.: Műv. 1984/7) Magyar festők és grafikusok adattára Az iparművészeti iskolában és a Képzőművészeti Főiskolán kezdte tanulmányait 1931-ben, majd Szőnyi István és Vaszary János szabadiskoláját látogatta, a 30-as évek végétől Szentendrén dolgozott. 1935 óta kiállító művész. A világháború előtt a Szinyei Társaság, az UME tárlatain szerepelt. 1946-ban nyílt meg első önálló tárlata az Európai Iskola keretében, majd Szentendrén (1954, 1974), a Csók István Galériában (1957, 1963), Esztergomban (1958), Kaposvárott (1964), Kiskunfélegyházán és a Műcsarnokban (1970), valamint a Helikon Galériában (1972) állított ki. Gyűjteményes anyagát 1977-ben mutatta be a Műcsarnok. Szerepelt a magyar művészek számos külföldi bemutatóján (Párizs, London). Fő művei könnyed rajzú szimbolikus jellegű kompozíciók, amelyeken a növényi organizmus metamorfózisát jeleníti meg. Sorozata a népművészettől inspirált Falusi corpus sorozat. Ismert illusztrátor és készít gobelint is. (Szombathely, Zeneiskola). 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban érdemes művész címet, Kossuth-díjat 1983-ban és kiváló művész kitüntető elismerést 1988-ban kapott. Kiadott írásai: Bálám szamara. Bp. 1982; Golgota. Bp., 1987. 131 darab alkotását 1987-ben a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta. - Irod.: Szabó György: Szántó Piroska. Bp., 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus, gobelinművész. A budapesti Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Szőnyi István és Vaszary János szabadiskoláját látogatta. Különböző hazai és külföldi tárlatokon szerepelt. A II. világháború előtt az UME és a Szinyei Társaság tárlatain mutatta be alkotásait. Mint szentendrei festő, tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának és az Európai Iskolának. Lelkesedett a tiszta népművészetért. Fő művei könnyed rajzú szimbólikus jellegű kompozíciók, melyeken a növényi organizmus metamorfózisát jeleníti meg. Sorozata a népművészetből inspirált "Falusi corpus" sorozat. Ismert illusztrátor volt és készített gobelint is. 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban érdemes művészi címet, 1983-ban Kossuth-díjat, 1988-ban kiváló művész kitüntető elismerést kapott. (N.K.: Műv.-1970/11, Sz.Gy.-Sz.P.) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Iskolában, a Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi Istvánnál és Vaszary Jánosnál tanult. 1935-ben a Tamás Galériában szerepelt először kiállításon. Kapcsolatban állt a Szocialista Képzőművészek Csoportjával, majd a Szentendrei Vajda-körrel. 1946-ban, 1957-ben és 1963-ban gyűjt. kiállítást rendeztek műveiből, 1966-ban a Dürer Teremben nyílt kiállítása. A festészet és a grafikai elemeit ötvöző képein a természetből indul ki, de gyakran a motívumok szimultán egybevetésével ér el a szürrealizmushoz közel álló művészi hatást. Fő művei közé tartozik virágmetamorfózis-sorozata. Számos könyvet illusztrált. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus, Kossuth- és Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1931-1932-ben az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, később Szőnyi István és Vaszary János magániskoláit látogatta. A 30-as évek óta Szentendrén dolgozik. 1935 óta kiállító művész, tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának és az Európai Iskolának. Első önálló tárlata 1946-ban nyílt meg az Európai Iskola keretében, ezt követően Szentendrén (1954, 1974, 1977, 1983), a Csók Galériában (1957, 1963), a Dürer Teremben (1966) és a Műcsarnokban (1970, 1977) voltak jelentősebb tárlatai. Bemutatkozott több vidéki városban és Olaszországban (1968). 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban érdemes művész címet, 1983-ban Kossuth-díjat kapott. - A festészet és a grafika elemeit ötvöző képein a természeti látványból indul ki, és a motívumok szimultán egybevetésével ér el a szürrealizmushoz közelálló művészi hatást. Szívesen elidőz a virágok, növények, állatok között; kicsiny modelljeit az idill és az öröm tágabb jelentésével is felruházza. Grafikáját dekoratív, játékos vonulatvezetés, tematikai és filozófiai sokrétűség jellemzi. Ismert illusztrátor.

Akvarell, papír, 19,5 x 25,5 cm, j.b.l.: Barta Mária