[FK3676/Bp402/9] A kép mérete: 29 x 38 cm keret nélkül. Készült: Hidegtű, Papír A kép Bordás Ferenc (Temesvár, 1911, Budapest, 1982) alkotása. Jelezve jobbra lent "Bordás F. (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. Korán megnyilatkozó tehetségét Devich Sándor szegedi rajztanár irányításával fejlesztette. Mint grafikus indult, elsősorban fametszéssel foglalkozott, melyre az akkor már Európa-szerte ismert szegedi grafikusművész, Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Woyty-Wimmer, bécsi mester keltette fel érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is érdeklődést váltott ki belőle. Vallomása szerint tőle tanult a legtöbbet, nem is formailag, hanem tartalmilag. Tanulmányúton járt Ausztriában, háromszor Olaszországban. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 fametszettel vett részt. Rendszeresen szerepelt Comóban, Luganóban, a hamburgi nemzetközi ex libris kongresszuson. A hadifogság után Székesfehérvárott Pallay Józseffel, valamint Áron Nagy Lajossal Képzőművészeti Kört vezetett 1950-ig. Indulása már az első években modern, s expresszionizmusba ágyazott szürrealista művek kerültek ki keze alól. Az '50-es évek végén inkább a színek felé hajlott, a grafikában is elsősorban a kolor-linó vonzotta, de itt is a vonalak és a színek teljes egyensúlyára törekedett. Prospektus, plakát, könyvcímlap, s a merkantil-grafika egyéb ágai mellett kirándult a könyvillusztráció területére is (Berczeli A.K., Fekete Madonna, Erdélyi album, stb.). A franciaországi Nancy-ban Diplome d'Honneur-rel tüntették ki, a Valentin Le Campion emlékpályázaton kitüntetést nyert. 1965-ben a Firenzei Akadémia megalapításának 500. évfordulóján tiszteletbeli tagjai közé sorolta. (T.E.: Műv. 1968/2, G.F.: Műv. 1971/3, Kiáll. Kat.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. Korán megnyilatkozó tehetségét Devich Sándor szegedi rajztanár irányításával fejlesztette. Mint grafikus indult, elsősorban fametszéssel foglalkozott, melyre az akkor már Európa-szerte ismert szegedi grafikusművész, Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Woythy-Wimmer, bécsi mester keltette fel érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is érdeklődést váltott ki belőle. Vallomása szerint tőle tanult a legtöbbet, nem is formailag, hanem tartalmilag. Tanulmányúton járt Ausztriában, háromszor Olaszországban. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 fametszettel vett részt. Rendszeresen szerepelt Comoban, Luganoban, a hamburgi nemzetközi ex librisz-kongresszuson. A hadifogság után Székesfehérváron Pallay Józseffel, valamint Áron Nagy Lajossal Képzőművészeti Kört vezetett 1950-ig. Indulása már az első években modern, s expresszionizmusba ágyazott szűrrealista művek kerültek ki keze alól. Az 50-es évek végén inkább a színek felé hajlott, grafikáiban is elsősorban a kolor-linó vonzotta, de itt a vonalak és a színek teljes egyensúlyára törekedett. Prospektus, plakát, könyvcímlap, s a merkantil-grafika egyéb ágai mellett kirándult a könyvillusztráció területére is (Berczeli A.K.-Fekete Madonna, Erdélyi album, stb.). Nancy-ban Diplome d'Honneur-rel tüntették ki, a Valentin Le Campion emlékpályázaton kitüntetést nyert, majd 1965-ben a Firenzei Akadémia megalapításának 500. évfordulóján tiszteletbeli tagjai közé sorolta. (T.E.: Műv.-1968/2, G.F.: Műv.-1971/3) Magyar festők és grafikusok adattára Korán megnyilatkozó tehetségével Devich Sándor foglalkozott. Grafikusi hajlamainak kibontakozásában, elsősorban is a fametszésre - Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Weyty-Wimmer bécsi mester keltette föl érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózott Aba-Novák Vilmos is lekötötte. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 különböző fametszettel szerepelt. Szovjet hadifogsága után Székesfehérváron orvosként dolgozik, szabadidejében pedig a képzőművészeti kört vezeti. Grafikai tevékenysége teljes kötetlenségében - az ötvenes évektől kezdve - Budapesten való végleges letelepedését követően bontakozott ki. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975. Művészeti lexikon I-IV. Grafikus. Orvosi diplomát szerzett, de már egyetemi hallgató korától foglalkozik grafikával. Különösen a fametszést műveli. Több könyvet illusztrált. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Orvosi tanulmányaival párhuzamosan Aba-Novák Vilmostól festészetet, Devich Sándortól és Buday Györgytől grafikát tanult Szegeden, majd kisgrafikával és ex librisszel kezdett foglalkozni. Kiállításai voltak Szegeden (1937, 1938, 1971), Budapesten (1961, 1965, 1967, 1970, 1974, 1977), valamint a lengyelországi Malborkban (1967) és Tarnowban (1972). Tagja volt a firenzei Képzőművészeti Akadémiának (1965), munkáit díjazták számos nemzetközi kisgrafikai rendezvényen. - Az egyformán jól kezelt grafikai technikák közül a fametszet állt hozzá a legközelebb, melyet intellektuális igénnyel, egyéni jelképrendszer megteremtésével művelt. Vonzódott a drámai és epikus témákhoz, de sajátos egyensúlyérzéke mindig megóvta a túlzásoktól.

[FKB845/Bp97/74] A kép mérete: 19,5 x 25 cm keret nélkül. Készült: rézkarc, hidegtű, Papír A kép Varga Nándor Lajos (Losonc, 1895, Budapest, 1978) alkotása. Jelezve lent "Tópart, Varga (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Eredetileg sepsiszentgyörgyi családból származott. A Felvidékre kerültek. Losoncról indult, majd Rozsnyó, Petrozsény, Sepsiszentgyörgy után művészeti tanulmányait a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán végezte (1913-1927 között) Olgyai Viktor és Réti István irányításával, közben (1922-ben) a kecskeméti művésztelepen is dolgozott Révész Imre mellett. A Képzőművészeti Főiskolán 1924-29 között Olgyai tanársegédeként, majd megbízott oktatóként működött. 1931-48 között a grafikai tanszék vezető tanára. 1929-1931 között Angliában tevékenykedett ösztöndíjasként. Számos európai országban és az USA-ban járt tanulmányúton. 1938-tól elnöke volt a Magyar Grafikusművészek Egyesületének. 1940-ben a Royal Society of Painter-Etchers and Engravers tagjává, majd 1970-ben tiszteletbeli tagjává választották. 1951-74 között Varga Akadémia néven rajziskolát működtetett. 1953-56 között a MÉSZ Mesteriskolájának tanára volt. 1959-ben egyik alapító tagja volt a Kisgrafika Barátok Körének, majd 1975-től ennek elnökeként működött. Az 1960-as években Erdélyben járt tanulmányúton. 1930-tól számos önálló tárlaton szerepelt (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Derkovits Terem, Dürer Terem, Műcsarnok, Csók Galéria, Barcsay Terem, Paál László Terem, Keszthely, Sárospatak, Szombathely, Pápa, Kolozsvár, Zilah, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Sespsiszentgyörgy, Szilágysomlyó, London, stb.). 1926-ban szerepelt a Velencei Biennálén, ezen kívül a Fővárosi Képtárban, a Szépművészeti Múzeumban, a Művész Galériában, az Ernst Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Csók Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és vidéken vett részt csoportos rendezvényeken. Díjak: Székely Bertalan-díj; a Szinyei Társaság grafikai díja, 1923, 1924; a Szinyei Társaság olaszországi és párizsi utazási ösztöndíja; Szinyei-díj, 1925, 1926; a barcelonai világkiállítás bronzérme; a fővárosi akvarell-díja; Érdemes Művész; a Munka Érdemrend arany fokozata. Korai, nagyrészt alakos, gyakran szimbolikus akt- és bibliai kompozícióin Rembrandt rézkarcainak hatása hagyott nyomot. Rézkarcaiban is Rembrandt világát idézi. Legjobbak tájképkarcai, amelyeken tisztán érvényesül művészete. 1928 után számtalan fa- és linómetszetet - tájábrázolásokat, portrékat, önarcképeket és ex libriseket - készített, ezek közül kiemelkedik az 1934-35-ben alkotott "Magyar Múlt" című sorozat, melynek lapjain a nemzeti múlt eseményeit, jelentős alakjait örökítette meg drámai erővel. 1937-től litográfiával is kísérletezett, ezek közül a legjelentősebb a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárainak képmásai. A '40-es, '60-as években számos tájképet, csendéletet, portrét festett, ez időben alkotta hazai tájakról (Aquincum, Balaton vidék, Eger, Rómaifürdő, Zsenye, Sárospatak, Visegrád, Zsámbék) lírai akvarell-sorozatait. Ezekhez kapcsolódnak a tanulmányutakon (Róma, Firenze, Prága) készített, topográfikus hűségű lavírozott tusrajzok, akvarellek és sokszorosított grafikai művek. 1995-ben Sepsiszentgyörgy díszpolgárává avatták. Számos műve a Magyar Nemzeti Galéria, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a szombathelyi képtár, a Székely Nemzeti Múzeum, a kecskeméti képtár, a bécsi Albertina, a londoni British Museum és washingtoni National Gallery tulajdona. Igen jelentős szakirodalmi tevékenysége is (A rézkarc, A rézmetszet, a fametszet, stb.). (D. I.: Műterem-1958/6, T. J. Műv. 1968/2, B. J.: Műv. 1970/7, MÉ, Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Olgyai Viktor növendékeként végzett a Főiskolán 1922-ben, ahol előbb tanársegédként, majd 1931-1948 között a grafikai tanszék tanáraként működött. 1939-1941-ben hosszabb időt töltött ösztöndíjaként Angliában, majd Romániában, a Szovjetunióban, Olaszországban és az USA-ban járt tanulmányúton. Önálló tárlatai: Ernst Múzeum (1925), Nemzeti Szalon (1941), Derkovits Terem (1958), Dürer Terem (1965), Műcsarnok (1970), keszthelyi Balatoni Múzeum (1975). 1926-ban Szinyei Merse-díjat kapott, az 1928-as barcelóniai világkiállíts bronzérmese. 1940-ben elnyerte a székesfőváros akvarell-díját. 1939 óta a londoni Royal Society of Painters, Etcherc and Engravers tiszteletbeli tagja, 1971-ben érdemes művészi címet kapott. - Vérbeli realista, akit elsősorban az antik világ szépségideáljai ihletnek. Jelentős szakirodalmi működése is. - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. Eredetileg sepsiszentgyörgyi családból származott. A Felvidékre kerültek. Losoncról indult, majd Rozsnyó, Petrozsény, Sepsiszentgyörgy után képzőművészeti tanulmányait a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán végezte Olgyai Viktor irányításával, majd a kecskeméti művésztelepen képezte magát, Révész Imre mellett. A Képzőművészeti Főiskolán eleinte tanársegédként, majd 1931-48 között a grafikai tanszék tanáraként működött. 1939-1941 k. Angliában tevékenykedett ösztöndíjasként. Számos európai országban, val. az USA-ban járt tanulmányúton. Önálló tárlatai: Ernst Múzeum - 1925, Nemzeti Szalon - 1941, Derkovits Terem - 1958, Dürer Terem - 1965, Műcsarnok - 1970, keszthelyi Balaton Múzeum - 1975. 1926-ban szerepelt a Velencei Biennálén. 1919-ben Székely Bertalan-díjat, 1923-ban és 1924-ben a Szinyei Társaság grafikai díját, 1924-ben a Szinyei Társaság egyik olaszországi és párizsi utazási ösztöndíját, 1925-ben és 1926-ban a Szinyei-díjat, az 1928-as barcelonai világkiállításon bronzérmet, 1940-ben elnyerte a főváros akvarell díját. 1939-től a londoni Royal Society of Painters, Etcherc and Engravers tiszteletbeli tagja. Munkásságáért, 1971-ben érdemes művészi címet adományoztak neki. Korai, nagyrészt alakos, gyakran szimbólikus akt- és bibliai kompozícióin Rembrandt rézkarcainak hatása nyomot hagyott. Rézkarcaiban is Rembrandt világát idézik. Legjobbak tájképkarcai, melyeken tisztán érvényesül művészete. Számos alkotása a MNG tulajdona. Jelentős volt szakirodalmi tevékenysége is (A rézkarc - 1935, A rézmetszet - 1938, A fatmetszet - 1940, stb.). (T. J. : Műv. - 1968/2, MÉ, Éber, ML) Művészeti lexikon I-IV. Rézkarcoló, rajzoló, fametsző, szakíró. A Képzőművészeti Főiskolán, majd Kecskeméten Révész Imrénél tanult. A rézkarc egyik nagy tudású hazai művelője. 1931-től a Képzőművészeti Főiskola grafikai szakosztályának volt tanára. Korai, nagyrészt alakos, gyakran szimbolikus akt- és bibliai kompozícióin Rembrandt karcainak hatása hagyott nyomot. Legjobbak tájképkarcai, melyeken tisztán érvényesül művészete. Jelentős irodalmi munkássága is: A rézkarc, 1935; A rézmetszet, 1938; A fametszet, 1940; Vonalművészet, 1944; Adattár a magyar művészi grafikához, 1-2. köt., 1937-45. 1964-ben grafikáiból kiállítás nyílt a Dürer Teremben) Pataky Dénes Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1922-ben, Olgyay Viktor növendékeként végzett a főiskolán, majd 1931-1948 között a grafikai tanszak tanáraként működött. 1929-1931 között Angliában ösztöndíjas, majd Romániában, a Szovjetunióban, Olaszországban és Amerikában járt tanulmányúton. Önálló tárlatai: Ernst Múzeum (1925), Nemzeti Szalon (1941), Derkovits Terem (1958), Dürer Terem (1965), Műcsarnok (1970), Balatoni Múzeum (1975), Csók Galéria (1979 - emlékkiállítás). Művei eljutottak több nemzetközi grafikai rendezvényre, kiállított a Velencei Biennálén. 1919-ben Székely Bertalan-díjat, 1925-ben és 1926-ban Szinyei-díjat kapott; 1940-ben elnyerte a főváros akvarell-díját, 1928-ban a barcelonai világkiállítás bronzérmét. 1939-ben a londoni királyi művésztársaság tagjává választották, 1971-ben érdemes művész lett. - Vérbeli realista volt, akit elsősorban az antik világ szépségideáljai ihlettek. Szívesen ábrázolt mitológiai jeleneteket, szimbolikus eseményeket, de érdekelte a közvetlen valóság, a táj is. Ötletgazdag, ugyanakkor szigorú kompozíció, mély lelki átélés és bravúros technikai tudás jellemezték lapjait. Ismert szakíró volt.

[FKA570/305/102] A kép mérete: 30 x 21,2 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Európai művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Eredeti keretében.

[FKB167/Bp72/485] A kép mérete: 20 x 29 cm keret nélkül. Készült: Hidegtű, Papír A kép Iván Szilárd (Újarad, 1912, Budapest, 1988) alkotása. Jelezve jobbra lent "Iván Szilárd" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajztanára, György Antal mellett Tatay Béla, az Iparrajziskola növendéke egyengette a művészi pálya felé vezető utat. Az Iparművészeti Iskola grafika szakán egy évig tanult, majd Marsovszkyné Szirmai Ilona magániskolájába iratkozott be, ahol Iványi-Grünwald Béla, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly mesterek korrigálták, később egyedül a művészre legjobban ható: Szőnyi István. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1930-1937 között Réti István és Varga Nándor Lajos tanítványa volt, közben egy évig, 1935-1936-ban római ösztöndíjasként Olaszországban dolgozott. Párizsban és Hollandiában járt tanulmányúton. A bécsi döntés után, Réti István tanácsára 4 évre (1940-44) elnyerte a nagybányai művésztelep egyik műtermét. Nagybányai évei alatt a művészetére később is jellemző lírai hangulatú tájképeket, képmásokat, kompozíciós műveket festett, amelyeket 1942-ben a Műbarátban mutatott be. Sűrű levelezést folytatott mesterével, e tudósítások a kolónia utolsó korszakának fontos dokumentumaiként maradnak meg (MNG Adattára). Már főiskolásként részt vett a Szinyei Ifjúsági Kiállításokon. Olajképeiből és akvarelljeiből 1942-ben a Nagybányai Szent István Ünnepi Hét kiállításán, ill. 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállításán mutatott be. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjteményes bemutatókat rendezett. 1966-ban a Nemzeti Galériában nyílt kiállítása, majd a Mednyánszky Teremben, a Csók István Galériában, a Csontváry Teremben, a Vigadó Galériában és több vidéki városban jelentkezett egyéni tárlatokon. 1932-től rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság kiállításain, a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok, a Fővárosi Képtár, az Ernst Múzeum seregszemléin. 1958-ban Antwerpenben mutatta be műveit egy kollektív tárlaton. Főleg lírai hangú tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat és akvarelleket alkotott. Szőnyi tanácsára, 1932-től rézkarccal és fametszéssel is foglalkozott. Monumentális munkái közül kiemelkednek seccói, sgraffitói, mozaik képei (a csepeli r.-intézet, a békéscsabai r.-intézet, az Országház stb.). Díjak: Székely Bertalan-plakett; a római Magyar Akadémia ösztöndíja; a Szinyei Társaság kitüntető elismerése; Nemes Marcell-díj; Káldi Jenő-díj; Munkácsy-díj; a Szinyei Társaság tájkép díja; a Szinyei Társaság-nagydíja; a Munka Érdemrend aranyfokozata. Egy ideig (1962-84 között) a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Arcképei egyik legkiválóbb arcképfestőnkké, tájképei tájképfestészetünk egyik jeles művelőjévé avatják. Több művét őrzi a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a budapesti Hadtörténeti Múzeum, a pécsi Janus P. Múzeum és a székesfehérvári István Király Múzeum. (ML, P.Ö.G.: Műv. 1987/6. U.B.: Műv. 1971/1, MJ-NFM, KMML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Rajztanára, György Antal mellett Tatay Béla, az Iparrajziskola növendéke egyengette a művészi pálya felé vezető utat. Az Iparművészeti Iskola grafika szakán egy évig tanult, majd Marsovszkyné Szirmai Ilona magániskolájába iratkozott be, ahol Iványi-Grünwald Béla, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly mesterek korrigálták, később egyedül a művészre legjobban ható: Szőnyi István. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán 1930-1937 között Réti István és Varga Nándor Lajos tanítványa volt. 1935-1936-ban római ösztöndíjasként Olaszországban végzett tanulmányokat. Négy évre (1940-1944) megkapta a nagybányai művésztelep egyik műtermét. Itt többnyire tájképeket festett, melyeket 1942-ben a Műbarátban mutatott be. Már főiskolásként részt vett a Szinyei Ifjúsági Kiállításokon. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjteményes tárlatokat rendezett. 1966-ban a Nemzeti Galériában nyílt kiállítása. Főleg lírai hangú tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat, valamint akvarelleket festett. Szőnyi tanácsára, 1932-től rézkarccal és fametszéssel is foglalkozott. Monumentális művei közül kiemelkednek seccói, sgraffitói, mozaik képei (a csepeli és békéscsabai rendelőintézet, az Országház stb.) 1937-ben Székely Bertalan plakettet, 1945-ben a Szinyei Társaság-díját, 1953-ban Munkácsy-díjat kapott. Külhoni tárlatokon is szerepelt. A bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Arcképei egyik legkiválóbb arcképfestőnkké, tájképei tájképfestészetünk egyik jeles művelőjévé avatják. Több művét őrzi a MNG. (ML,P.Ö.G.: Műv.-1987/6, U.B.: Műv.-1971/1) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke, majd 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Hazai kiállításai mellett (1942: Műbarát, 1949: Fővárosi Népművelési Központ, 1960: Csók Galéria, 1969: Mednyánszky Terem, 1973: Eger, 1975: Csók Galéria) bemutatta vásznait Franciaországban, Belgiumban, Finnországban és a Szovjetunióban is. 1984 novemberében a Csontváry Teremben (Konfár Gyulával és Ridovics Lászlóval együtt) mutatta be műveit. Munkássága elismeréseként 1937-ben megkapta a Székely Bertalan-díjat, 1945-ben a Szinyei Társaság nagydíját, 1953-ban a Munkácsy-díjat. 1969 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. - A természethez sok szállal fűződő, szoros érzelmi kapcsolat szövi át műveinek egészséges realizmusát. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Pogány Ö. Gábor: Hagyományos utakon. Iván Szilárdról. Művészet, 1987.6. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1930-37 között Réti István növendéke, 1936-ban római ösztöndíjas volt. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjt. kiállítást rendeztek műveiből. 1966-ban a Nemz. Gal.-ban nyílt kiállítása. Főleg lírai hangú csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat, valamint akvarelleket fest. Monumentális alkotásai közül kiemelkedik a csepeli rendelőintézet secco képe (1949), a békéscsabai rendelőintézet sgraffitója (1959), a kerepesi úti lakótelep négy mozaikképe (1960), az Országházban az Elnöki Tanács fogadótermének seccója (1964). Több művét őrzi a Nemz. Gal. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt, 1935-1936-ban ösztöndíjasként Rómában, a negyvenes évek elején Nagybányán dolgozott. Első önálló kiállítását 1942-ben, a Műbarát helyiségében rendezte, ezt követően a Fővárosi Népművelési Központban (1949), a Csók Galériában (1960, 1975), a Mednyánszky Teremben (1969), és több vidéki városban (Eger, Debrecen stb.) mutatkozott be. Képei eljutottak Franciaországba, Belgiumba, Finnországba, a Szovjetunióba stb. 1937-ben Székely Bertalan díjjal, 1945-ben a Szinyei Társaság nagydíjával, 1953-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1969-1980 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. - A természethez, az élethez gyermekkora óta fennálló, sok szállal fűződő, szoros érzelmi kapcsolat szövi át műveinek egészséges realizmusát, a gyermekévek élményei iránt érzett nosztalgikus vágy színezi képeinek hangulatát. Korábban a látványról közvetlenül, oldott színfoltokkal számolt be, újabban a jelenségek elemzése, összefüggéseik feltárása a legfőbb célja. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1927: Iparműv. Isk. grafikai osztálya; 1928-29: Szőnyi István magániskolája; 1930-37: MKF, Réti István, Varga Nándor Lajos volt a mestere. 1932: Szinyei Társaság kitüntető elismerése; 1935-1936: a római Magyar Akadémia ösztöndíja, 1937: Nemes Marcell-díj; 1941: Káldi Jenő-díj; 1944: a Szinyei Társaság tájkép díj; 1945: a Szinyei Társaság nagydíja; 1947: Székely Bertalan-díj; 1953: a Munkácsy-díj; 1972: a Munka Érdemrend Arany fokozata. Budapesten élet. 1940-44 között Nagybányán dolgozott. Hollandiában, Párizsban járt tanulmányúton. 1962-től 1984-ig az MKF-en tanított. Lírai hangulatú tájképeket, portrékat, csendéleteket, életképeket festett. Rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket alkotott. Ek: 1942: Műbarát; 1949: Főv. Népművelési Közp.; 1960: Csók G.; 1966: MNG; 1969: Mednyánszky T.; Helytörténeti M., Tokaj; 1973: Rudnay T., Eger; 1975: Csók G.; 1978: Medgyesy T., Debrecen; 1980: Csók G.; 1982: Medgyesy T. (Fehér Ilonával és ifj. Iván Szilárddal), Debrecen; 1984: Csontváry T. (Konfár Gyulával és Ridovics Lászlóval); Szőnyi I. Emlékm. (Kórusz Józseffel), Zebegény; 1986: Medgyessy T. (ifj. Iván Szilárddal), Debrecen; 1989: Vigadó G.; 1992: Hevesi S. Műv. Közp. (Ifj. Iván Szilárddal), Nagykanizsa. Vcsk: 1932-től: a Szinyei Társaság kiállításai, Nemzeti Szalon; 1944: Nyolc festő, nyolc szobrász, Nemzeti Szalon; A magyar művészet ötven éve, FK; 1947: Fókusz G.; Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; 1955: Képzőműv.-ünk tíz éve, Műcsarnok; 1955-től: Orsz. Képzőműv. Kiállítás, Herman Ot. M., Miskolc; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1958: Kortárs magyar festészeti, szobrászati, grafikai kiállítás, Zaal Wynen, Antwerpen; 1968: Kilencek, Műcsarnok; 1969: Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok; 1972: III. Orsz. Akvarell B., Eger. Km: secco (1949, Csepel); sgraffito (1959, Bcsaba, rendelőintézet); mozaik (1960, Bp., Kerepesi úti ltp.); secco (1964, Bp., Országh.) Mk: FK; Hadtörténeti M.; IKM, Szfvár; JPM, Pécs; MNG; PIM Irod.: Elekfy J.: (kat. bev. tan., Csók G., 1960); Ujváry B.: (kat. bev. tan., Csontváry T., 1984); Pogány Ö. G.: Hagyományos utakon. Iván Szilárdról, MŰV, 1987/6. (L.J.)

[1O995/125] Papír rézkarc üveglap mögött, régi kopottas vajszínű keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Datált jelzés jobbra lent: ...1973 Kép címe balra lent, lásd fotó. Magasság: 40 cm Szélesség: 73 cm Súly: 2.115 kg

[FKC481/Bp78/87] A kép mérete: 17 x 9,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Prim Zoltán (Hajdúböszörmény, 1932) alkotása. Jelezve lent "Tavaszi erdő; 1/100 Prim Zoltán (Debreceni műhely) (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Ötvös, grafikus (Hajdúböszörmény, 1932. nov. 22.) 1954-60: MIF, mesterei: Borsos Miklós, Hincz Gyula. 1983: a SZOT-ösztöndíj. 1972-ben Görögországban, 1975-ben Egyiptomban, 1985-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1960-65-ig az Állami Pénzverdében, 1965-69-ben a Hajdú-Bihari Naplónál dolgozott, 1969-75 között a Ruházati Kiskereskedelmi V. grafikusa. 1975-től önálló művészként alkot. 1983-93 között a Debreceni Műhely Képző- és Iparműv. Alkotóközösség tagja. 1984-94 között óraadó tanár a debreceni Svetits Katolikus Gimn.-ban. 1969-től rendszeresen részt vesz a Hajdú-Bihar megyei és területi tárlatokon. Ek: 1970, 1974: Medgyessy T., Debrecen; 1971: Balmazújváros; Hajdúböszörmény; Tokaj; 1979: Debrecen; 1981: TIT; Debrecen; 1983: Műv. H., Kaba; Műv. H. Balmazújváros; Műv. H., Berettyóújfalu; 1984: Hajdúböszörmény. Vcsk: 1970: Ékszer '70, Bp.: Iparműv. kiállítás; 1971, 1972, 1974, 1976, 1979, 1982: Őszi Tárlat, Debrecen; 1972: MNG; 1973: I. Egyetemi Tárlat, Debrecen; 1982, 1983: Ezüstgerely-pályázat, Ernst M.; 1985, 1986, 1987: Hajdú-Bihar Megyei Üzemi Tárlat; 1993, 1994, 1995: Tavaszi Tárlat, Debrecen; 2000: A debreceni grafika két évszázada, Debrecen. Mk: Déri M., Debrecen. Km: szökőkút (Debrecen, Svetits Gimn.); Recipe (cégér Debrecen, Petőfi tér, gyógyszertár); Nap patika (cégér, Balmazújváros); fazekas cégér (Debrecen); városcímer (tűzzománc, Létavértes); városcímer (tűzzománc, Bagamér); városcímer (tűzzománc, Mezősas); díszóra (tűzzománc, Tokaj, vasútállomás); Szélkakas (tűzzománc, Debrecen, Aranykakas Étterem); Trio (rézdomborítás, 1982, Debrecen, Bányai J. Ált. Isk.)