Mladonyiczky Béla : Kemény Gábor bronz emlékplakett 10 cm

Eladási ár: 22 000 HUF

Leírás

[1S355/X165]
Jelzett hibátlan állapotú bronz plakett, rajta férfi portré.

Feliratok:
KEMÉNY GÁBOR

Jelzés:
MB (M.B. Mladonyiczky Béla)

Súly: 0.53 kg
Mladonyiczky Béla






Mladonyiczky Béla


Született
1936. május 20.
Békésszentandrás


Elhunyt
1995. október 17. (59 évesen)
Békéscsaba


Foglalkozása



szobrász

éremművész






Kitüntetései
Magyar Arany Érdemkereszt (1994)







Mladonyiczky Béla (Békésszentandrás, 1936. május 20. – Békéscsaba, 1995. október 17.) Székely Bertalan-díjas magyar szobrászművész, éremművész.

 Életpálya
Mladonyiczky Béla családja Kondorosról származik, édesapja, Mladonyiczky Pál, bognár volt. Mivel a szociáldemokrata Kéthly Anna politikai hívének számított, ez rányomta bélyegét az egész család életére. Az üldöztetés miatt számtalan kilakoltatásban, költözésben volt részük, míg 1944-ben az apját le nem tartóztatták és a buchenwaldi lágerbe nem hurcolták. A Magyar Vöröskereszt adatai szerint 1945. január 15-én hunyt el.

Az özvegyen maradt édesanyja – aki korábban háztartásbeli volt – amíg tudta, alkalmi munkákból tartotta el két gyermekét. Mladonyiczky Béla a Gyomai Gyermekotthonba került állami gondozásba. Az általános iskola 3. osztályát azonban már Sárospatakon végezte, ahol tanárai felfedezték művészi hajlamát és adottságait. Nevelői kezdeményezésére a középiskolát ezért már a Budapesti Művészeti Gimnáziumban folytathatta, ahol a pedagógusok szintén felkarolták. Életre szóló nyomokat hagytak benne az '56-os események: egyetlen főiskolai barátját halálos lövés érte mellette.

A Képzőművészeti Főiskolán, ahol szobrászatot tanult, mestere volt Domanovszky Endre, Beck András, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Martsa István, Pátzay Pál, Somogyi József, Vígh Tamás, Borsos Miklós. A szobrászat mellett pedagógiai érdeklődése is előtérbe került, ezért felvette a tanári szakot is. Így 1961-ben két diplomával költözhetett haza szülőföldjére.

Először Békésen, a Szegedi Kis István Református Kollégiumban kapott nevelőtanári állást, majd 1963-tól a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban oktathatott rajzot, szakrajzot és művészettörténetet. 1966-ban az akkor induló „Új Gimnázium és Szakközépiskola” vette át, de 1969-ben a Rózsa Ferenc Gimnázium visszakérte azzal, hogy az állás mellett egy 25 négyzetméteres műtermet is biztosítottak számára. Békéscsaba külterületén, a Dobozi úton 1972-ben utalták ki részére a megszűnt tanyasi iskola felét és egy kis kertet szükséglakás és műterem gyanánt. Valódi alkotói munkája itt indult el, amelyben jelentős mentori szerepet vállalt második felesége, Mladonyiczkyné Sík Sára.

Az alkotói és tanári munka mellett egyéb tevékenységként TIT előadásokat tartott, valamint együttműködött a Megyei Művelődési Központtal (MMK) is. Ennek keretében 1971-től tíz éven át részt vett a megyei Díszítőművészeti Körvezetők képzésében, valamint megszervezte és vezette a megyei Képzőművész Szakbizottságot is. A megye hivatásos alkotói számára Koszta Rozália festőművésszel és Takács Győző keramikussal megszervezte a Kohán Műhelyt, később létrehozták a Körösök Vidéke az Alkotókért egyesületet.

Művészi irányultsága egyre inkább az éremművészet, a kisplasztika felé fordult. Mivel azonban valamennyi kis- és nagyméretű szobrát, műemlékét saját kezűleg készítette, emiatt a por és a használt vegyszerek megtámadták szervezetét, és a kór végzetesnek bizonyult számára.

 Kiállítások
 Egyéni kiállítások

1967 • Képcsarnok, Békéscsaba

1971, 1976 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

1972 • Orosháza

1974 • Agrártudományi Egyetem Kollégiuma, Gödöllő • Balassagyarmat • Hódmezővásárhely

1976 • Dürer Terem [Takács Győzővel], Gyula

1977 • Művelődési Központ [Takács Győzővel], Szeghalom • Fővárosi Művelődési Ház, Budapest

1978 • Szegedi Képtár, Szeged • Medgyessy Terem, Hódmezővásárhely • FIMCOOP, Budapest • Szabadtéri kiállítás, Dürer Terem, Gyula • Fegyveres Erők Klubja, Pécs • Művelődési Ház, Szeged

1979 • Pécs

1982 • Művelődési Központ, Hajdúböszörmény

1985 • Az én műhelyem, Munkácsy Múzeum, Békéscsaba (kat.)

1986 • Hatvani Galéria, Hatvan [Csohány Kálmánnal]

1987 • Fimcoop Stúdió

1989 • Bécs

1992 • Művelődési Ház, Sárospatak • Törökszentmiklós

1996 • ~ emlékkiállítása, a Szlovák Kultúra Háza, Békéscsaba.


 Válogatott csoportos kiállítások

1945-1969 • Békéscsaba, Gyula, Békés

1961-től Alföldi Tárlatok, Békéscsaba

1965-től Dél-alföldi Tárlatok, Szeged

1961-től Békés megyei művészek tárlatai

1969, 1971, 1974 • II., III. és IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs

1977-1983 • I-VI. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron

1978 • Békés megyei művészek szobrai és plasztikái, Békéscsaba • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest

1980 • Penza (SZU)

1984, 1986, 1988 • Dante Biennálé, Centro Dantesco, Ravenna.


 Válogatott művek
 Köztéri művei

Szegedi Kiss István (mészkő, portré relief, 1965, Békés, gimnázium)

Boszorkány (fehér márvány, 1966, Szeghalom)

Alföld (mészkő szobor, 1969, Békéscsaba)

Munkácsy Mihály (bronz dombormű, 1978, Békéscsaba)

Munkácsy Mihály (mészkő szobor, 1980, Gyula)

Mag (fehér márványszobor, 1981, Békéscsaba, Gabona Múzeum)

Vita (mészkő szobor, 1982, Câşeiu, RO)

Kígyóölő (mészkő szobor, 1983, Újkígyós)

Zene (márványszobor, 1984, Békéscsaba, lakótelep)

Györffy István (mellszobor, 1988, Vésztő)

13 aradi vértanú (bronz emlékmű, 1988, Sarkad)

Comenius (bronz emléktábla, 1990, Sárospatak)

II. világháború áldozatainak emlékhelye (bronzszobrok, 1990-94 között: Endrőd, Csorvás, Elek, Mezőmegyer, Köröstarcsa, Körösladány)

Rózsafüzér titkai (körtefa, 1993, Békéscsaba, erzsébethelyi római katolikus templom faragott kapuja).


 Művek közgyűjteményekben

Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba


 Elismerései

Székely Bertalan-díj (1984.)

Dante Biennálé különdíja (1984.)

Békés megyei Művészeti-díj (1986.)

Magyar Arany Érdemkereszt (1994.) 



Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

Anyag: Bronz

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. június. 21.

(A műtárgyat eddig 365-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Mladonyiczky Béla : Kemény Gábor bronz emlékplakett 10 cm

[1S355/X165] Jelzett hibátlan állapotú bronz plakett, rajta férfi portré. Feliratok: KEMÉNY GÁBOR Jelzés: MB (M.B. Mladonyiczky Béla) Súly: 0.53 kg Mladonyiczky Béla Mladonyiczky Béla Született 1936. május 20. Békésszentandrás Elhunyt 1995. október 17. (59 évesen) Békéscsaba Foglalkozása szobrász éremművész Kitüntetései Magyar Arany Érdemkereszt (1994) Mladonyiczky Béla (Békésszentandrás, 1936. május 20. – Békéscsaba, 1995. október 17.) Székely Bertalan-díjas magyar szobrászművész, éremművész.  Életpálya Mladonyiczky Béla családja Kondorosról származik, édesapja, Mladonyiczky Pál, bognár volt. Mivel a szociáldemokrata Kéthly Anna politikai hívének számított, ez rányomta bélyegét az egész család életére. Az üldöztetés miatt számtalan kilakoltatásban, költözésben volt részük, míg 1944-ben az apját le nem tartóztatták és a buchenwaldi lágerbe nem hurcolták. A Magyar Vöröskereszt adatai szerint 1945. január 15-én hunyt el. Az özvegyen maradt édesanyja – aki korábban háztartásbeli volt – amíg tudta, alkalmi munkákból tartotta el két gyermekét. Mladonyiczky Béla a Gyomai Gyermekotthonba került állami gondozásba. Az általános iskola 3. osztályát azonban már Sárospatakon végezte, ahol tanárai felfedezték művészi hajlamát és adottságait. Nevelői kezdeményezésére a középiskolát ezért már a Budapesti Művészeti Gimnáziumban folytathatta, ahol a pedagógusok szintén felkarolták. Életre szóló nyomokat hagytak benne az '56-os események: egyetlen főiskolai barátját halálos lövés érte mellette. A Képzőművészeti Főiskolán, ahol szobrászatot tanult, mestere volt Domanovszky Endre, Beck András, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Martsa István, Pátzay Pál, Somogyi József, Vígh Tamás, Borsos Miklós. A szobrászat mellett pedagógiai érdeklődése is előtérbe került, ezért felvette a tanári szakot is. Így 1961-ben két diplomával költözhetett haza szülőföldjére. Először Békésen, a Szegedi Kis István Református Kollégiumban kapott nevelőtanári állást, majd 1963-tól a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban oktathatott rajzot, szakrajzot és művészettörténetet. 1966-ban az akkor induló „Új Gimnázium és Szakközépiskola” vette át, de 1969-ben a Rózsa Ferenc Gimnázium visszakérte azzal, hogy az állás mellett egy 25 négyzetméteres műtermet is biztosítottak számára. Békéscsaba külterületén, a Dobozi úton 1972-ben utalták ki részére a megszűnt tanyasi iskola felét és egy kis kertet szükséglakás és műterem gyanánt. Valódi alkotói munkája itt indult el, amelyben jelentős mentori szerepet vállalt második felesége, Mladonyiczkyné Sík Sára. Az alkotói és tanári munka mellett egyéb tevékenységként TIT előadásokat tartott, valamint együttműködött a Megyei Művelődési Központtal (MMK) is. Ennek keretében 1971-től tíz éven át részt vett a megyei Díszítőművészeti Körvezetők képzésében, valamint megszervezte és vezette a megyei Képzőművész Szakbizottságot is. A megye hivatásos alkotói számára Koszta Rozália festőművésszel és Takács Győző keramikussal megszervezte a Kohán Műhelyt, később létrehozták a Körösök Vidéke az Alkotókért egyesületet. Művészi irányultsága egyre inkább az éremművészet, a kisplasztika felé fordult. Mivel azonban valamennyi kis- és nagyméretű szobrát, műemlékét saját kezűleg készítette, emiatt a por és a használt vegyszerek megtámadták szervezetét, és a kór végzetesnek bizonyult számára.  Kiállítások  Egyéni kiállítások 1967 • Képcsarnok, Békéscsaba 1971, 1976 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1972 • Orosháza 1974 • Agrártudományi Egyetem Kollégiuma, Gödöllő • Balassagyarmat • Hódmezővásárhely 1976 • Dürer Terem [Takács Győzővel], Gyula 1977 • Művelődési Központ [Takács Győzővel], Szeghalom • Fővárosi Művelődési Ház, Budapest 1978 • Szegedi Képtár, Szeged • Medgyessy Terem, Hódmezővásárhely • FIMCOOP, Budapest • Szabadtéri kiállítás, Dürer Terem, Gyula • Fegyveres Erők Klubja, Pécs • Művelődési Ház, Szeged 1979 • Pécs 1982 • Művelődési Központ, Hajdúböszörmény 1985 • Az én műhelyem, Munkácsy Múzeum, Békéscsaba (kat.) 1986 • Hatvani Galéria, Hatvan [Csohány Kálmánnal] 1987 • Fimcoop Stúdió 1989 • Bécs 1992 • Művelődési Ház, Sárospatak • Törökszentmiklós 1996 • ~ emlékkiállítása, a Szlovák Kultúra Háza, Békéscsaba.  Válogatott csoportos kiállítások 1945-1969 • Békéscsaba, Gyula, Békés 1961-től Alföldi Tárlatok, Békéscsaba 1965-től Dél-alföldi Tárlatok, Szeged 1961-től Békés megyei művészek tárlatai 1969, 1971, 1974 • II., III. és IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1977-1983 • I-VI. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron 1978 • Békés megyei művészek szobrai és plasztikái, Békéscsaba • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1980 • Penza (SZU) 1984, 1986, 1988 • Dante Biennálé, Centro Dantesco, Ravenna.  Válogatott művek  Köztéri művei Szegedi Kiss István (mészkő, portré relief, 1965, Békés, gimnázium) Boszorkány (fehér márvány, 1966, Szeghalom) Alföld (mészkő szobor, 1969, Békéscsaba) Munkácsy Mihály (bronz dombormű, 1978, Békéscsaba) Munkácsy Mihály (mészkő szobor, 1980, Gyula) Mag (fehér márványszobor, 1981, Békéscsaba, Gabona Múzeum) Vita (mészkő szobor, 1982, Câşeiu, RO) Kígyóölő (mészkő szobor, 1983, Újkígyós) Zene (márványszobor, 1984, Békéscsaba, lakótelep) Györffy István (mellszobor, 1988, Vésztő) 13 aradi vértanú (bronz emlékmű, 1988, Sarkad) Comenius (bronz emléktábla, 1990, Sárospatak) II. világháború áldozatainak emlékhelye (bronzszobrok, 1990-94 között: Endrőd, Csorvás, Elek, Mezőmegyer, Köröstarcsa, Körösladány) Rózsafüzér titkai (körtefa, 1993, Békéscsaba, erzsébethelyi római katolikus templom faragott kapuja).  Művek közgyűjteményekben Janus Pannonius Múzeum, Pécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba  Elismerései Székely Bertalan-díj (1984.) Dante Biennálé különdíja (1984.) Békés megyei Művészeti-díj (1986.) Magyar Arany Érdemkereszt (1994.)  Forrás: wikipédia 

További részletek
Anyag: Bronz

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. június. 21.

(A műtárgyat eddig 365-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
22 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[1H914/X033] Szép, hibátlan állapotú, kétoldalas bronzplakett, bányászati kitüntetés díszdobozban. Rajta felirat: SOLTZ VILMOS 1833-1901 ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET MCMLXVII Gravírozva: 40 ÉVES TAGSÁGÉRT ÁRVAY LÁSZLÓ OKL. KOHÓMÉRNÖK Súly: 0.29 kg Sóltz Vilmos    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Sóltz Vilmos Született 1833. december 8.[1][2] Svedlér Elhunyt 1901. október 12. (67 évesen)[1][2] Budapest Foglalkozása feltaláló Sírhely Fiumei Úti Sírkert Sóltz Vilmos (Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz) (Svedlér, 1833. december 8. – Budapest, 1901. október 12.) magyar kohómérnök.  Pályafutása 1854–1858 között a selmecbányai akadémián tanult bányászatot és kohászatot, ezt követően állami szolgálatba lépett. 1858–1859-ben a fejérpataki kincstári vasgyárban gyakornok, 1859–1860-ban a pénzügyminisztérium által, a csehországi Přibramban szervezett tanfolyamon vett részt, gépészetet, mechanikát tanult. 1861–től Máramaros vármegyében dolgozott. 1861 és 1863 között Fejérpatakon volt gyakornok, majd ellenőr, 1864-től 1867-ig Kabolapojánán kohómester, majd 1867–1869-ben Fejérpatakon a kohászat vezetője volt. 1869–1871-ben a turjaremetei vasgyárban felügyelő, utána a diósgyőri, később a besztercebányai vasgyárakban volt mérnök. 1873-tól 1881-ig töltötte be a tiszolci vasgyár vezetői (kohófelügyelő) funkcióját. 1881-ben meghívták a Selmeci Akadémiára a vaskohászat–vasgyártás tanszék vezetőjének. Innen vonult nyugállományba 1901-ben. Az Akadémiának 1892–től 1896-ig vezetője is volt – igazgatóhelyettesi beosztásban. E tevékenysége alatt az oktatás és a szervezet jelentősen korszerűsödött. Selmecbányán 1891–1892-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület elnöke volt, majd ebből – Sóltz jelentős közreműködésével – 1892. június 27-én alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), aminek nyugdíjba meneteléig ügyvezető alelnöke is volt. Nyugdíjas élete rövid volt, még 1901-ben elhunyt. 1904. szeptember 25-én állított síremléke a Kerepesi temetőben áll (28–8–21), Damkó József és Hikisch Rezső munkája. Igen jelentős a szakirodalmi munkássága, sok szakcikkét az OMBKE lapjában, a Bányászati és Kohászati Lapokban tette közzé. Szakmai tevékenysége során számos találmányt dolgozott ki. Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, alapításának 75. éves jubileumán, 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított – az egyesületi élet fejlesztésében szerzett érdemek elismerésére.  Kitüntetései, címei, tisztségei III. osztályú Vaskorona–rend Magyar királyi bányafőtanácsos az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tb.tagja Selmec- és Bélabánya királyi bányaváros törvényhatósági bizottságának tagja  Találmányai Folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék; Sóltz–féle acélpest; Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz.  Forrás: wikipédia 
Soltz Vilmos bányász bronzplakett díszdobozban 1967
8 800 HUF
[1M123/X000] Kétoldalas plasztikus bronz plakett, emlék plakett. Ötágú csillag alatt felirat: FELSZABADULÁSUNK 40. ÉVFORDULÓJÁN MISKOLC VÁROS TANÁCSA Jelzés: CLS (CSL) Szélesség: 9.8 cm Súly: 0.35 kg Szabolcs Péter szobrász Diósgyőr, 1942-09-22 Névváltozat: Przetacznik Szabolcs 1967: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Szabó Iván, Somogyi József. 1967-től Zalaegerszegen él. 1975: Nemzetközi Dante Biennálé, aranyérem, Ravenna; Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Jubileumi kiállítás, II. díj; 1978: III. Dunántúli Tárlat, Somogy megyei Tanács díja; Szocialista Kultúráért kitüntetés; 1983: Zala megyei Tanács Alkotói Díja; 1984: Munkácsy-díj. Kezdetektől a mintázás, a lágy anyagból készített plasztika határozza meg munkásságát. ~ alapvetően bronzszobrász. Az Egervári Művésztelepen, a 70-es évek elején fával is dolgozott, később gyakran fa-fém kompozíciókat is készített, olykor egészen pop-artos fölfogásban (Göcsej, 80-as évek). A rézlemez domborításával is finom, érzékeny plasztikákat hozott létre. A feladat különlegessége olykor kemény, feszített komponálásra készteti (Tulipán, 1985, Zalaegerszeg, Dísz tér). Bronz plasztikáinak legfőbb értéke az érzelmi töltést hordozó érzékeny mintázásmód. Irodalom  ~ Munkácsy-díjas szobrászművész (kat., bev. tan., Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg, 1992) Huszonöt év munkái. ~ retrospektív tárlata, Új Művészet, 1993/1.  ~ szobrászművésszel, Pannon Tükör, 1996/6.  Zalaegerszeg, 2000. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Ifjúsági Ház, Zalaegerszeg 1982 • Színház, Körmend • Kőolajipari Vállalat, Zalaegerszeg 1986 • Balatoni Múzeum, Keszthely • Thury Gy. Múzeum, Nagykanizsa • Képcsarnok, Kecskemét 1989 • Mannheim (Német Szövetségi Köztársaság) 1994 • Művész Színház • Vármúzeum, Esztergom 2000 • Az én Millenniumom, CIB Bank, Zalaegerszeg. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • Pannonia Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1974 • Zalai művészek, Pécs 1975 • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Ifjúság a szocializmusban, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nemzetközi Dante Biennálé, Ravenna 1976 • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, Műcsarnok, Budapest • V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Fiatal művészek Magyarországról, Párizs 1977 • Nemzetközi Dante Biennálé, Ravenna • Művészet a Művészetben, Dél-Balatoni Kulturális Központ, Siófok 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1979 • Faszobrászat, Csontváry Terem, Pécs • Zalai művészek, Herszon (Szovjetunió) 1981 • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep, Nyíregyháza • Magyar művészek, Tolbuchin (BG) • Zalai művészek, Zalaegerszeg, Keszthely • Szobrászat, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Zalai művészek, Gorizia (OL) 1987 • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest • VII. Országos Éremművészeti Biennálé, Lábasház, Sopron 1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1996 • Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár • Vasarely Múzeum, Budapest 1997 • Magyar Szalon ’97, Műcsarnok, Budapest. Forrás: artportal.hu 
Cséri Lajos : Miskolc felszabadulásának 40. évfordulója
9 000 HUF
[1P722/X154] Hibátlan állapotú, jelzett bronz plakett ló portréval, fa táblán. Körben felirat: XXII.C.S.I. C.A.A. HORTOBÁGY 1986 Rajta jelzés: S.Á. Magasság: 21 cm Szélesség: 16.5 cm Súly: 0.61 kg Somogyi Árpád szobrász   Születési hely: Karcag Születési dátum: 1926 Kiállítások az adatbázisban: Mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. Főiskolai tanulmányai előtt, 1943 és 1945 között Medgyessy Ferenc műtermében tanult mintázni. 1948-53: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. 1951: Munkácsy-díj; 1958: VIT-díj. Realista szellemiségű, főként parasztalakokat mintázó szobrász. Jelentős portréművészete is. Elsősorban monumentális alkotásokat készít, megrendeléseket teljesít, de kisplasztikái is ismertek. Bronzból öntött, kőből faragott művei nyugalmat sugárzó, kiegyensúlyozott, tömbszerű, zárt kompozíciók. Egyéni kiállítások 1979 • Kisgaléria, Hajdúszoboszló 1981 • Városi Galéria, Debrecen 1996 • Hortobágyi Csárda (állandó) Művek közgyűjteményekben Déri Múzeum, Debrecen • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. Köztéri művei Agronómus lány (bronz, 1952, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Móricz Zsigmond (bronz, 1953, Kisújszállás) Kévén ülő parasztlány (mészkő, 1955, Budapest, Mezőgazdasági kiállítás) Kaszás legény (bronz, 1956, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Gábor Áron (kő, 1958, Karcag) Táncoló (alumínium, 1959, Diósgyőr, Papírgyár) Nő könyvvel (kő, 1961, Veszprém, Egyetem) Szerdahelyi József (márvány, 1961, Miskolc, Nemzeti Színház) Furulyázó fiú (bronz, 1962, Miskolc) Schönherz Zoltán (gipsz, 1965, Budapesti Műszaki Egyetem Kollégium) Ülő nő (kő, 1965, Záhony, Vasútállomás) Kőtömbön ülő fiú (alumínium, kő, 1966, Budapest, XVII. ker., Kép u.) Szovjet emlékmű (mészkő, 1967, Pétervására) Pásztorfiú (bronz, 1968, Hortobágy, Csárda) Anya (bronz dombormű, 1969, Karcag, Városi Tanács Házasságkötő Terem) Ülő munkásnő (kő, 1970 k., Győr) Lenin (márvány, 1970, Karcag, Városi Tanács) Veres Péter (bronz, 1972, Balmazújváros) Vízbenéző (bronz, 1972, Leányfalu) Vörösmarty Mihály (mészkő, 1972, Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, márvány portrédombormű, 1972, Makó, Erdei Ferenc-szülőház) Széchenyi István (kő, 1973, Budapest, Közgazdaságtudományi Egyetem) Vénusz (bronz, 1973, Tác, Gorsium Étterem) Gulyás Pál (kő, bronz, 1974, Debrecen, 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, 1974, Mezőtúr, Mezőgazdasági és Gépészeti Főiskola) Veres Péter (terrakotta, 1976, Budapest, Óbudai Bevásárlóközpont) 300 éves évforduló emléktábla (bronz, 1976, Karcag, Gábor Áron Gimnázium) Móricz Zsigmond (mészkő, 1976, Mezőtúr, Városi Könyvtár) Citerázó lány (mészkő, 1976, Karcag, Május 1. Tsz.) Somogyi Imre (kő, 1978, Budapest, XI. ker., Kertészeti Egyetem, Szüret u.-i Kollégium) Móricz Zsigmond (márvány, bronz, 1979, Szentendre, Móricz Zsigmond Gimnázium) Pásztor (bronz, 1980, Nádudvar) Kenyérvivő (bronz, 1980, Nagykőrös, Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet) MGTSZ jubileumi emlékszobor (Női szobor) (mészkő, 1983, Abony) József Attila (bronz, 1984, Abony, József Attila Tsz.) Ecsedi István (bronz, gránit domborműves emléktábla, 1987, Hortobágy, Nemzeti Park) Disznótoros jelenet (patinázott gipsz, 1987, Nádudvar, Vörös Csillag Étterem) Erdei Ferenc (bronz, 1988, Harta, Erdei Ferenc Tsz.) A II. világháború emlékműve (mészkő, 1989, Nádudvar) A II. világháború áldozatainak emlékműve (mészkő, bronz, 1992, Kunmadaras) Lány citerával (bronz, kő, 1997, Hajdúszovát, Általános Iskola)  (Dallas, Marjet Hall előtt). Irodalom POGÁNY Ö. G.: ~ (kat. bev., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1976), KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Szolláth György-Wehner Tibor Forrás: Artportal.hu
Somogyi Árpád : Hortobágyi lovas plakett 1986
12 000 HUF
[0F950/X043] Hibátlan állapotú kétoldalas bronz érem. Egyik oldalon felirat: ÉREMGYŰJTŐK HAJDÚ-BIHAR MEGYEI SZERVEZETE 1925 - 1989 Másik oldalon felirat: MOISES SZÉKELY DE SIMÉNFALVA Jelzés: TÓTH S. Szélesség: 4.2 cm Súly: 0.034 kg Tóth Sándor (1933) szobrász szobrász Születési hely: Miskolc Születési dátum: 1933     Mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1951-1959: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1959-ben a művészeti főiskolák Tanácsköztársasági Pályázatának nagydíját nyerte el. 1959-1960-ban a Művészeti Alap ösztöndíjával a hódmezővásárhelyi telepen alkotott. 1961-ben Szegeden telepedett le és 1974-ig a Művészeti Gimnázium tanára. Ezt követően Nyíregyházán kapott műtermet, ahol alkotótevékenysége mellett eredményes szakköröket vezetett. Egy évtizedig volt a szabolcsi művészek szervezetének titkára. Számos szegedi és nyíregyházi szobrászművészt indított el a pályán. 1977-ben kezdeményezte a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep alapítását, az Alkotótelepi Tanácsnak indulástól fogva tagja. Főiskolás éveiben 1954-től nyaranta a hódmezővásárhelyi, 1969-ben a zsennyei, 1971-1975 között a villányi, 1973-ban a kecskeméti és oronskói (PL), 1974-1976 között, 1983-ban, 1985-ben, 1991-ben a nyíregyháza-sóstói, 1975-ben a burgaszi (BG), 1976-ban a potsdami (Német Demokratikus Köztársaság) és a zamosci (PL); 1977-ben a rzeszówi (PL), 1988-ban a palangai (Litvánia), a dzintari-i (Lettország) és a zsdennyevoni (UA), 1988-ban a körmöcbányai, 1992-ben a klaipédai (Litvánia) művésztelepen dolgozott. Eredményes munkásságát számos elismerés jelzi: 1962: Szegedi Nyári Tárlat III. díja; 1963: Szegedi Nyári Tárlat II. díja; 1964: Alföldi Tárlat díja, Gyula; 1968: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1969: Szocialista Kultúráért; 1970: Békéscsabai Alföldi Tárlat Nívódíja; 1972: Szegedi Nyári Tárlat díja; Szabadka Város díja; 1973: Békéscsabai Alföldi Tárlat Munkácsy Emlékérme; 1974: Firenzei Giorgio Vasari Nemzetközi Éremverseny 3. díja; 1975: Felszabadulási Pályázat III. díja, Hódmezővásárhely; 1982: Munkácsy-díj; 1984: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1986: a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete az év legszebb egyesületi érme kitüntetése; 1989: Iserlohn Város díja; 1991: VI. Pál pápa ezüst Emlékérme; 1995: Ravenna Város Aranyérme; 1996: Hatvani Portré Biennálé díja; 1997: Hadtörténeti Múzem Kiállítási díja; Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala díja. Az 1986-1987-es tanévben az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára volt. Első kiállításain a szobrászati alkotások mellett festmények és rajzok is helyt kaptak. Rézlemez-domborításai és kisplasztikái témáit leginkább családja életéből vette. Realista stílusú - ritkán absztrakt felfogású (Madarak és halak sorozat, 1972) - alkotásai leggyakrabban bronzból készülnek, de jól bánik más anyagokkal is. Korábban gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Számos köztéri munkát készített, melyek között emléktáblák, emlékművek, büsztök, önálló térplasztikák sorakoznak. Legmonumentálisabb alkotásaként tarjuk számon a máriapócsi Bazilita templom kapuját. Vert és öntött érmeket is készít. Jelentős emlékérmeinek és orvosi vonatkozású érmeinek száma. Forrás: artportal.hu
Moises Székely de Siménfalva bronz érem
12 000 HUF