Buhály József : "Emlékeim között" 2010

Eladási ár: 125 000 HUF

Leírás

[FKB660/Bp1/69]
A kép mérete: 34,5 x 50,5 cm keret nélkül.
Készült: Tempera, kollázs, Papír
A kép Buhály József (Nyírtass, 1945) alkotása.
Jelezve balra lent "Buhály 2010"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Ho.: autográf írással "Emlékeim között" vegyes technika papír 34,5x50,5 2010 Buhály József régi művésztelep Szentendre Bp. u. 6. III. 4/B

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. A Dési Huber Körben és a tokaji művésztelepen kezdett alkotni. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szentiványi Lajos és Kokas Ignác tanítványa volt. 1977-78-ban ösztöndíjasként Moszkvában a Szurikov Művészeti Akadémián tanult. 1980-ban három évig Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. 1980-tól tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek. Számos külhoni (Bécs, USA, Ankara, Athén, Dachau, Meiningen, Klagenfurt, stb.) csoportos kiállítás mellett 1981-ben Szentendrén, 1983-ban pedig a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást. Olaj- és temperatáblaképek mellett jelentős részt képviselnek munkái között a pasztellkrétával és ceruzával készített alkotások. Sokszorosított grafikái is vannak. Művészetének alaphangja szürreális, melyet konstruktív elemekkel gazdagít. Több monumentális munka alkotója. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában és több vidéki múzeumban. Műv. díjak: szegedi Nyári Tárlat díja (1986), Reichelsheim város ösztöndíja (1987). (KF, Matits Ferenc adatközlése nyomán, MÉ)

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
A Képzőművészeti Főiskolán 1971-től 1977-ig előbb Szentiványi Lajos, majd annak halála után Kokas Ignác növendéke. 1977-1978-ban mint ösztöndíjas Moszkvában tanult. 1980-ban három évre Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. Bizonyos fokú rejtelmesség árad el képein, amelyeken a nehézéletű emberekről ad hírt, tág képzettársítási lehetőségeket nyújtva a szemlélőnek. Műveivel több külföldi csoportos kiállításon szerepelt. Egyéni kiállításai: Szentendre, 1981, Budapest, Stúdió Galéria, 1983.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Szentiványi Lajos és Kokas Ignác tanítványa volt. 1977-78-ban ösztöndíjasként Moszkvában tanult. 1980-ban három évig Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. Több külhoni csoportos kiállítás mellett 1981-ben Szentendrén, 1983-ban a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást. (MÉ)

Magyar festők és grafikusok adattára
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1971-től 1977-ig Szentiványi Lajos, majd annak halála után Kokas Ignác növendéke. 1977-től 1978-ig mint ösztöndíjas Moszkvában tanult. 1980-ban három év Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. Több külföldi csoportos kiállítás mellett 1981-ben Szentendrén, 1983-ban a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást műveiből. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
A Dési Huber Körben és a Tokaji Művésztelepen kezdett alkotni, majd felvették a főiskolára. 0971-77: MKF, mestere: Barcsay Jenő, Kokas Ignác és Szentiványi Lajos. 1980-83 között Derkovits-ösztöndíj; 1986: Szegedi Nyári Tárlat Díja; 1987: Reichelsheim város ösztöndíja. 1977-78-ban az MM ösztöndíjával Moszkvában dolgozott a Szurikov Műv. Akadémián. 1979-től tagja a szentendrei régi művésztelepnek; 1980-tól a Szentendrei Grafikai Műhelynek. Olaj- és temperatáblaképek mellett jelentős részt képviselnek művei között a pasztellkrétával és ceruzával készített művek. Sokszorosított grafikái is vannak. Művészetének alaphangja szürreális, melyet konstruktív elemekkel gazdagít. A vissza-visszatérő alakzatok szimbolikus rendszerekké állnak össze. A sajátos hangvételű, s különös, illuzórikus világban harmóniát teremt. Mindezt a fény- és színreflexekre épülő tereinek rendezettsége, valamint a szerkesztett metafizikus közegben felbukkanó valós elemek szerepeltetése teszik lehetővé. A párhuzamos vonalak alkotta rácsszerkezetek és a vibráló fénysugarak ismétlődő motívumai közé tartoznak.
Ek: 1977: József A. M. és Képtár, Makó; 1978: Ferencvárosi Pincet. (kat.); Műv. H., Abádszalók; 1979: MÁV Fiók Kvtár., Hatvan (kat.); 1980: a GAMF Kt., Kecskemét (kat.); Műv. H., Abádszalók (kat.); 1981: Művésztelepi G., Szentendre (kat.); 1982: MMK, Veszprém (kat.); Blaskovits M., Tápiószele; 1984: Pál Gyula T., Nyíregyháza (kat.); 1988: Városi G., Reichelsheim; 1989: Átrium Hyatt Hotel; 1992: Református Gyülekezeti H., Kiskunhalas; 1993: Pátria H., Miskolc; 1994: Műv. Közp., Bonyhád; G. Arcis, Sárvár; Iskola G., Abádszalók; Dürer T., Gyula; 1996: Palotaszálló, Lillafüred; Art-East G., Bfüred (kat.); 1997: Művészetek H., Kisvárda.
Vcsk: 1977-83: FKS éves kiállításai;; 1978-tól Csongrádi Művésztelep kiállításai; 1979-től Szentendrei tárlatok, Pest m.-i tárlatok, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1980-92: Debreceni Műhely Alkotóközösség Kiállításai, Debrecen; 1980: Szentendrei festők, Városi M., Meiningen; 1981: Coll. Hung., Bécs; Vigadó G.; 1982: Knoxville (USA); 1983: Szentendrei festészet, Isztambul, Ankara, Athén, Meiningen; 1984: Mai Magyar Grafika, MNG; 1985: Szentendrei művészet, Dachau, Meiningen; 1986: XXV. Nyári Tárlat, Móra F. M., Szeged; Szentendrei festészet, Delmenhorst; 1987: V. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, Damjanich J. M., Szolnok; 1988: Tavaszi Trálat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Téli Tárlat, Műcsarnok; 1991: Szentendrei Műhely G., New York; Klagenfurt; Vigadó G.; 1992: XVII. Szegedi Nyári Tárlat, Móra F. M., Szeged; 1993: VII. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, Damjanich J. M., Szolnok; 1994: Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok; 1995: Nyári Tárlat, Móra F. M., Szeged; 1996: VIII. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki G., Szolnok; VI. Orsz. Táblaképfestészeti B., Móra F. M., Szeged.
Mk: Báthori I. M., Nyírbátor; Damjanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; JPM, Pécs; MNG; Móra F. M., Szeged.
Km: Polgármesteri Hivatal, Nyíregyháza; Európai Biztonsági Tanács és Együttműködési Értekezlet Kult. Fóruma; SZOT Postás Üdülő, Boglárlelle; Polgármesteri Hivatal, Reichelsheim; Műv. H., Bonyhád, FORSZ Kft.
Irod.: Chikán B.: (kat. bev., Ferencvárosi Pincet., 1978); Chikán B.: (kat. bev., Hatvani MÁV Fiókktár Kiállítás, 1979); Chikán B.: (kat. bev., kecskeméti GAMF; abádszalóki Műv. H. Kiállítás, 1980); Hann F.: (kat. bev., Szentendrei Művésztelepi G. Kiállítás); Pálinkás L.: (kat., Veszprém m.-i Műv. Közp., 1982); Pálinkás L.: (kat. bev., nyíregyházi Pál Gyula T., 1984); Gál Zs. Z.: (kat. bev., balatonfüredi Art-East Kiállítás, 1996); Hann F.: Buhály József, Tiszavasvári, 1997. (M. F.)

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: vegyes

vásárlási információk

Feltöltve: 2020. május. 11.

(A műtárgyat eddig 1191-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Buhály József : "Emlékeim között" 2010

[FKB660/Bp1/69] A kép mérete: 34,5 x 50,5 cm keret nélkül. Készült: Tempera, kollázs, Papír A kép Buhály József (Nyírtass, 1945) alkotása. Jelezve balra lent "Buhály 2010" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Ho.: autográf írással "Emlékeim között" vegyes technika papír 34,5x50,5 2010 Buhály József régi művésztelep Szentendre Bp. u. 6. III. 4/B Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. A Dési Huber Körben és a tokaji művésztelepen kezdett alkotni. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szentiványi Lajos és Kokas Ignác tanítványa volt. 1977-78-ban ösztöndíjasként Moszkvában a Szurikov Művészeti Akadémián tanult. 1980-ban három évig Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. 1980-tól tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek. Számos külhoni (Bécs, USA, Ankara, Athén, Dachau, Meiningen, Klagenfurt, stb.) csoportos kiállítás mellett 1981-ben Szentendrén, 1983-ban pedig a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást. Olaj- és temperatáblaképek mellett jelentős részt képviselnek munkái között a pasztellkrétával és ceruzával készített alkotások. Sokszorosított grafikái is vannak. Művészetének alaphangja szürreális, melyet konstruktív elemekkel gazdagít. Több monumentális munka alkotója. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában és több vidéki múzeumban. Műv. díjak: szegedi Nyári Tárlat díja (1986), Reichelsheim város ösztöndíja (1987). (KF, Matits Ferenc adatközlése nyomán, MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán 1971-től 1977-ig előbb Szentiványi Lajos, majd annak halála után Kokas Ignác növendéke. 1977-1978-ban mint ösztöndíjas Moszkvában tanult. 1980-ban három évre Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. Bizonyos fokú rejtelmesség árad el képein, amelyeken a nehézéletű emberekről ad hírt, tág képzettársítási lehetőségeket nyújtva a szemlélőnek. Műveivel több külföldi csoportos kiállításon szerepelt. Egyéni kiállításai: Szentendre, 1981, Budapest, Stúdió Galéria, 1983. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Szentiványi Lajos és Kokas Ignác tanítványa volt. 1977-78-ban ösztöndíjasként Moszkvában tanult. 1980-ban három évig Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. Több külhoni csoportos kiállítás mellett 1981-ben Szentendrén, 1983-ban a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1971-től 1977-ig Szentiványi Lajos, majd annak halála után Kokas Ignác növendéke. 1977-től 1978-ig mint ösztöndíjas Moszkvában tanult. 1980-ban három év Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1979-től Szentendrén él a régi művésztelepen. Több külföldi csoportos kiállítás mellett 1981-ben Szentendrén, 1983-ban a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást műveiből. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. A Dési Huber Körben és a Tokaji Művésztelepen kezdett alkotni, majd felvették a főiskolára. 0971-77: MKF, mestere: Barcsay Jenő, Kokas Ignác és Szentiványi Lajos. 1980-83 között Derkovits-ösztöndíj; 1986: Szegedi Nyári Tárlat Díja; 1987: Reichelsheim város ösztöndíja. 1977-78-ban az MM ösztöndíjával Moszkvában dolgozott a Szurikov Műv. Akadémián. 1979-től tagja a szentendrei régi művésztelepnek; 1980-tól a Szentendrei Grafikai Műhelynek. Olaj- és temperatáblaképek mellett jelentős részt képviselnek művei között a pasztellkrétával és ceruzával készített művek. Sokszorosított grafikái is vannak. Művészetének alaphangja szürreális, melyet konstruktív elemekkel gazdagít. A vissza-visszatérő alakzatok szimbolikus rendszerekké állnak össze. A sajátos hangvételű, s különös, illuzórikus világban harmóniát teremt. Mindezt a fény- és színreflexekre épülő tereinek rendezettsége, valamint a szerkesztett metafizikus közegben felbukkanó valós elemek szerepeltetése teszik lehetővé. A párhuzamos vonalak alkotta rácsszerkezetek és a vibráló fénysugarak ismétlődő motívumai közé tartoznak. Ek: 1977: József A. M. és Képtár, Makó; 1978: Ferencvárosi Pincet. (kat.); Műv. H., Abádszalók; 1979: MÁV Fiók Kvtár., Hatvan (kat.); 1980: a GAMF Kt., Kecskemét (kat.); Műv. H., Abádszalók (kat.); 1981: Művésztelepi G., Szentendre (kat.); 1982: MMK, Veszprém (kat.); Blaskovits M., Tápiószele; 1984: Pál Gyula T., Nyíregyháza (kat.); 1988: Városi G., Reichelsheim; 1989: Átrium Hyatt Hotel; 1992: Református Gyülekezeti H., Kiskunhalas; 1993: Pátria H., Miskolc; 1994: Műv. Közp., Bonyhád; G. Arcis, Sárvár; Iskola G., Abádszalók; Dürer T., Gyula; 1996: Palotaszálló, Lillafüred; Art-East G., Bfüred (kat.); 1997: Művészetek H., Kisvárda. Vcsk: 1977-83: FKS éves kiállításai;; 1978-tól Csongrádi Művésztelep kiállításai; 1979-től Szentendrei tárlatok, Pest m.-i tárlatok, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1980-92: Debreceni Műhely Alkotóközösség Kiállításai, Debrecen; 1980: Szentendrei festők, Városi M., Meiningen; 1981: Coll. Hung., Bécs; Vigadó G.; 1982: Knoxville (USA); 1983: Szentendrei festészet, Isztambul, Ankara, Athén, Meiningen; 1984: Mai Magyar Grafika, MNG; 1985: Szentendrei művészet, Dachau, Meiningen; 1986: XXV. Nyári Tárlat, Móra F. M., Szeged; Szentendrei festészet, Delmenhorst; 1987: V. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, Damjanich J. M., Szolnok; 1988: Tavaszi Trálat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Téli Tárlat, Műcsarnok; 1991: Szentendrei Műhely G., New York; Klagenfurt; Vigadó G.; 1992: XVII. Szegedi Nyári Tárlat, Móra F. M., Szeged; 1993: VII. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, Damjanich J. M., Szolnok; 1994: Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok; 1995: Nyári Tárlat, Móra F. M., Szeged; 1996: VIII. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki G., Szolnok; VI. Orsz. Táblaképfestészeti B., Móra F. M., Szeged. Mk: Báthori I. M., Nyírbátor; Damjanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; JPM, Pécs; MNG; Móra F. M., Szeged. Km: Polgármesteri Hivatal, Nyíregyháza; Európai Biztonsági Tanács és Együttműködési Értekezlet Kult. Fóruma; SZOT Postás Üdülő, Boglárlelle; Polgármesteri Hivatal, Reichelsheim; Műv. H., Bonyhád, FORSZ Kft. Irod.: Chikán B.: (kat. bev., Ferencvárosi Pincet., 1978); Chikán B.: (kat. bev., Hatvani MÁV Fiókktár Kiállítás, 1979); Chikán B.: (kat. bev., kecskeméti GAMF; abádszalóki Műv. H. Kiállítás, 1980); Hann F.: (kat. bev., Szentendrei Művésztelepi G. Kiállítás); Pálinkás L.: (kat., Veszprém m.-i Műv. Közp., 1982); Pálinkás L.: (kat. bev., nyíregyházi Pál Gyula T., 1984); Gál Zs. Z.: (kat. bev., balatonfüredi Art-East Kiállítás, 1996); Hann F.: Buhály József, Tiszavasvári, 1997. (M. F.)

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: vegyes

vásárlási információk
Feltöltve: 2020. május. 11.

(A műtárgyat eddig 1191-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
125 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[FKD030/Bp90/35] A kép mérete: 126 x 100 cm keret nélkül. Készült: Szén, tempera, Papír A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra fent "Szabó Z 72" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán kiállítási címke: Műcsarnoki törzslap 1973. X. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : "Leány portré" 1973
680 000 HUF
[FKD027/Bp4/60] A kép mérete: 60 x 82 cm keret nélkül. Készült: Olaj, pasztell, Papír (kasírozva) A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szabó Z 73" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : Holdfényes udvar 1973
430 000 HUF
[FKD019/Bp58/38] A kép mérete: 22 x 34 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Remsey Jenő György (Nagykőrös, 1885, Gödöllő, 1960) alkotása. Jelezve jobbra lent "Remsey (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1905-1909 között Budapesten az Iparrajziskolában tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett, ahol 1914-ig dolgozott. 1909-ben a KÉVE tagjai sorába választotta, s rendezésükben számos tárlaton vett részt. 1913-ban a nagybányai szabadiskolában képezte magát, majd a KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsbe és két ízben Münchenben is. 1924-ben egyik alapítója és elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének, majd létrehozta annak lapját, a Fáklyát. 1937-41 között a Nemzeti Figyelő munkatársaként dolgozott, 1952-ben tagja lett a Szinyei Alkotóközösségnek, 1960-ban pedig a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének. 1909-ben vett részt először a KÉVE tárlatán, 1920-ban újra. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben pedig a Szalmássy Galériában volt kiállítása. 1957-64 között több tárlatot is rendeztek műveiből Párizsban, de a KÉVE által alkotásai elkerültek berlini, düsseldorfi, bécsi, genfi, nürnbergi, lipcsei seregszemlékre is. Remsey hosszú pályájának kezdete a szecesszió stílusirányzatához kapcsolódott. Részt vett a szecesszió eszmeiségének elkötelezett gödöllői művésztelep munkájában, s egészen haláláig Gödöllőn élt. Így nem csoda, ha mindvégig ápolta a művésztelep emlékét, mely saját pályáján is az első döntő jelentőségű inspirációt és művészetközösséget jelentette. Akárcsak Körösfői és Nagy Sándor, ő is szimbolikus sugallatú műveket alkotott, amelyekre a lapidáris formaalkotás, a stilizáció, a vonalkontúrok hangsúlyos szerepe, a homogén színsíkok alkalmazása volt jellemző. Gobelintervezéssel is foglalkozott. Díjak: Benczúr-díj; Hors Conours-oklevél, Bécs; Gödöllő város díszpolgára. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát gazdagítja (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent család, Önarckép). A budapesti Lónyai utcai református gimnázium számára 1942-ben egy freskót alkotott (A magyar reformáció szellemtörténete). (Éber, RI-NM, MMFRA, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Budapesten tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909-ben koll. kiállítása volt a KÉVE tárlat keretében. 1913-ban a nagybányai festőiskolában dolgozott. A KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsben, és Münchenben is. 1920-ban ismételten állított ki műveket a KÉVE tárlatán. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. Alkotásait stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Több műve az MNG tulajdonában van. (Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Művészi képzettségét az a kapcsolat segítette kibontakozni, amelyet Gulácsy Lajossal, Erdei Viktorral és Fülep Lajossal teremtett. A KÉVE tagja lett és ösztöndíjjal Párizsba került. Tanulmányutakat tett Bécsben és Münchenben, majd itthon a Gödöllői Művésztelepre került. Alapító tagja volt az 1924-ben alakult Spirituális Művészek Szövetségének. 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban és 1947-ben a Szalmássy Galériában vett részt csoportos kiállításokon. Eleme a kompozíció, a sokalakos, a nagy csoportokat fölölelő képek problémája, amely képszerkesztő hajlandóságát, rendező képességét foglalkoztatja és alkalmat ad arra, hogy témáit a maga sajátos módján adja elő. Ez pedig a díszítő stilizálás nyelve. Képei síkszerűek, nagy dekoratív színfoltok mozaikszerű együttesei, amelyek erőteljes kontúrhatásukkal és fényproblémáikkal gobelin terveknek vagy üvegfestményeknek hatnak. Írói munkássága is számottevő. - Irod.: Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői kismesterek. MTA 1981. I. 441. Művészeti lexikon I-IV. Festő, költő és író. Bp.-en, Bécsben és Münchenben tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett. Számos külföldi kiállításán kívül 1909-ben és 1920-ban kollektív kiállítása nyílt a KÉVE-tárlat keretében, 1923-ban a Helikon szalonjában, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben a Szalmássy Galériában. 1957 és 1964 között Párizsban több kiállítást rendeztek műveiből. 1924-ben egyik alapítója s elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének. Több műve (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent Család, Önarckép stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. Szecessziósan stilizált, szimbolikus ihletésű képeivel expresszív hatásokra törekedett. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult, azután a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909. és 1920. kollektív kiállítása volt a Kéve tárlat keretében. 1923. a Helikon szalónjában, 1924. a Nemzeti Szalónban. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja. Énekes koldusok c. olajfestménye a Székesfővárosi Múzeum, Anyám arcképe, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, a Szent Család és Önarckép c. művei a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. Képeit stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Művészeti tanulmányait Bécsben, Münchenben és a gödöllői művésztelepen végezte. 1907 óta szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt, az évek során több franciaországi és amerikai kiállítása volt. 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Csók Galériában, 1979-ben Nagykőrösön voltak gyűjteményes tárlatai. Számos külföldi művésztársaság tagja és kitüntetettje, 1920-ban Budapest város nagydíjával, 1969-ben Milánó ezüstérmével tüntették ki. - A szecesszióban gyökerező szimbolikus stílusa a harmincas években alakult ki; munkáit erős stilizáltság, olykor groteszk ábrázolás, sejtelmes színvilág jellemzi. Mondanivalói az ember sorskérdései körül forognak.
Remsey Jenő György : Falu
28 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKB680/Bp303/62] A kép mérete: 48 x 62 cm keret nélkül. Készült: Vegyes technika, Papír A kép Hanzl Klára (Szombathely, 1953) alkotása. Jelezve lent "Idolok, Hanzl 2009 XI. 13" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. 1967-ben a szombathelyi Munkácsy Mihály Képzőművészkörben tanult. Radnóti Kovács Árpád tanítványa volt. Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és megszűnéséig a Vasi Műhelynek. Elsősorban egyedi grafikákat alkot. Szuggesztív hatású kompozíciói a groteszkhez és a szürrealizmushoz való vonzódásról tanúskodnak. Rajzait és grafikáit rendszeresen közölték országos és megyei lapok, valamint időszaki kiadványok. Grafikán kívül kerámiával, textilfestéssel és szobrászattal is foglalkozik. Szombathelyen és Zsámbékon szerepelt egyéni tárlatokon. (Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Autodidakta művész. 1967-től a szombathelyi Munkácsy Mihály Képzőművészkörben tanult. Mestere: Radnóti Kovács Árpád. Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és megszűnéséig a Vasi Műhelynek. Elsősorban egyedi grafikákat alkot. Szuggesztív hatású kompozíciói a groteszkhez és a szürrealizmushoz való vonzódásáról tanúskodnak. Rajzait, grafikáit rendszeresen közölték országos és megyei lapok, valamint időszaki kiadványok. Grafikán kívül - alkalmanként - kerámiával, szobrászattal és textilfestéssel is foglalkozik. Ek: 1982: Pataky István Műv. Közp.; 1985: Műv. H., Zsámbék; 1987: Utcagaléria, Szhely; TIT G., Szhely; 1988: Műv. H., Zsámbék; Utcag., Szhely; 1990: Forgó Klub, Szhely. (Gy. G.)
Hanzl Klára : "Idolok" 2009
155 000 HUF