Csiky András : "Park" 1960

Eladási ár: 45 000 HUF

Leírás

[FKC313/Bp303/78]
A kép mérete: 26 x 36 cm keret nélkül.
Készült: Akvarell, Papír
A kép Csiky András (Zilah, 1894, Budapest, 1971) alkotása.
Jelezve balra lent "Csiky A. 960"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Egyéb
Csiky András festő- és fotóművész életrajza, művészi pályafutása

Csiky András 1894. február 28-án született Zilahon, Szilágy megyében.

Édesapja az erzsébetvárosi (Bihar megye) nemesi Csiky örmény családból származó dr. Csiky L. János. Édesanyja Verzár Róza, szintén nemesi örmény családból származott. András a tíz gyermekes család elsőszülöttje volt. Közülük 1971-ig nyolcan életben voltak.

Születése után nemsokára szülei Háromszék megyébe, Uzonba költöztek, ahol édesapja körorvosi állást kapott. Ide járt elemi iskolába. A középiskolát az erzsébetvárosi Magyar Királyi Állami Gimnáziumban végezte, ahol 1912-ben érettségizett. Az 1913/14-es tanévben a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója, rajztanári szakon.

1915. október 17-én katonai behívót kapott a Magyar Királyi 24-es Honvéd Gyalogezredhez. Rövidesen a galíciai frontra vitték, ahol 1918. április 14-én tartalékos hadapród lett, később, mint hadapród szakaszparancsnok-helyettest Károly csapatkereszttel tüntették ki, majd zászlósként orosz, később szovjet hadifogságba került. Jekaterinburg, Krasznojárszk, Petrográd, Riga voltak fogva tartásának helyei. Hadifogságának emlékeit ceruzavázlatokon örökítette meg. Pénzszerzés céljából, gyufaszálakból elkészítette egy krasznojárszki pravoszláv templom modelljét, amely hamar gazdára talált. Fogolytársaival műkedvelő színi előadásokat szerveztek, melyre a városból is érkezett nézőközönség. Ezekhez ő készítette a német nyelvű meghívókat és plakátokat. Szökési kísérletei eredménytelenek voltak. A fogságból 1921. október 20-án szabadult.

Hazatérésekor, korán, 1921. július 18-án elhunyt édesapját már nem találta életben. Ez részére azt is jelentette, hogy képzőművészeti főiskolai tanulmányait már nem folytathatta. Megélhetése biztosítása végett elsajátította Kolozsvárott Gárdinál a fényképész szakmát, és nagybátyjai támogatásával Tordán fényképészeti műtermet nyitott. A fényképészi munkát művészi színvonalon törekedett végezni. Eredményeiről 1929-1941 között nyert oklevelek és újságközlemények tanúskodnak.
Műtermi munkája mellett tájképeket és csendéleteket festett akvarellel, néha olajjal is. Torda környéki és erdélyi kirándulásokon látottak képezték tájképeinek üde témáit. Az 1940-es bécsi döntés után, az év szeptemberében bezárta tordai műtermét, ideiglenesen Kolozsvárra költözött, és ott OTI biztosítási ellenőrként dolgozott. Ez a kényszerű változás egy ideig bizonytalanságot idézett elő megszokott életmódjában. 1942 tavaszán Budapestre jött, és letelepedése után 1944-ig az MFI-HUNNIA filmgyárnak és az MTI-nek dolgozott. Más munkákat is vállalt, de túlnyomóan fényképezésből biztosította megélhetését. Minden szabad idejét kirándulással és festegetéssel töltötte. Festményei iránt megnőtt az érdeklődés, és művészeti körökben is elismerésben részesült.

Kellemes társasági magatartásával nagy ismeretségi körre tett szert. Társaságokba szeretettel fogadták be. Erről sok emlékkép tanúskodik.

A második világháború vége Ausztria területén érte, és ott 1945. március 30-án angol fogságba került, ahonnan 1946 nyarán szabadult. A nyugati pályaudvarra érkezve a magyar hatóságok azonban nem engedték a szerelvényről leszállni. Annyi lehetősége volt, hogy értesítette Magda húgát és Lajos öccsét, akikkel pár szót tudott váltani. A továbbiakban az 1946. augusztus 28-án kelt orvosi igazolás szerint Debrecenbe vitték, ahonnan ismét szovjet hadifogságba került. Ez alkalommal Lettországba, Valgába vitték. Erről az utóbbi fogságról is sok ceruzavázlat maradt fenn.

A hadifogságból 1947. augusztus 30-án érkezett haza, Budapestre. Megélhetése és nyugdíjának biztosítása érdekében dekorációs munkát vállalt, de festményeinek értékesítéséből is jövedelemhez jutott.

Üde, kiváló tájképei és ízlésesen jól megkomponált csendéletei iránt megnőtt az érdeklődés. Néhány olaj, zsírkréta és tempera képétől eltekintve túlnyomóan akvarellel festette képeit. Az utóbbiban kiváló ecsetkezelési technikára tett szert. Képei rendkívül gyorsan készültek el. Fáradhatatlanul dolgozott életkörülményeire és időjárás viszonyokra való tekintet nélkül.

Az 1950-es évek második felében három képpel szerepelt a Műcsarnokban rendezett kiállításon, ahol ezek el is keltek.

1956 és 1958 között az Új Képzőművészeti Munkaközösség tagja. Itt zsűrizték és értékesítették képeit. A munkaközösség megszüntetése után a Képzőművészeti Alaphoz került, amellyel kezdetben elfogadható volt a viszonya. Néhány képét eladták, három akvarelljét megvették, és ezekről készített másolatait képes levelezőlapként forgalmazták. Később ez a kapcsolat nem volt felhőtlen.

Képei sok magyar családnál megtalálhatók, de számos közülük külföldre került: Erdélybe, Ausztriába, Németországba, Svájcba, Franciaországba, Svédországba, Horvátországba, Kanadába, USA-ba, Ausztráliába, stb. Képeinek száma emiatt bizonytalan, de jó becsléssel 500-1000 közé tehető.

A családban is maradtak képek, mert szeretettel ajándékozott családi események alkalmával.

Budapesten halt meg 1971. november 16-án. A képek hálás birtokosai, rokonai és ismerősei szeretettel őrzik emlékét, és gondozzák sírját a Farkasréti temetőben.

Összeállította: Tutsek János fotóművész, Csiky András unokaöccse

forrás: https://www.bing.com/search?q=csiky+andr%C3%A1s+%C3%A9letrajz&qs=n&form=QBRE&sp=-1&lq=0&pq=csiky+andr%C3%A1+%C3%A9letrajz&sc=6-20&sk=&cvid=7F2C3EDDD2534916BD3C62DD3054D913&ghsh=0&ghacc=0&ghpl=

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: akvarell

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. február. 06.

(A műtárgyat eddig 407-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Csiky András : "Park" 1960

[FKC313/Bp303/78] A kép mérete: 26 x 36 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Csiky András (Zilah, 1894, Budapest, 1971) alkotása. Jelezve balra lent "Csiky A. 960" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Egyéb Csiky András festő- és fotóművész életrajza, művészi pályafutása Csiky András 1894. február 28-án született Zilahon, Szilágy megyében. Édesapja az erzsébetvárosi (Bihar megye) nemesi Csiky örmény családból származó dr. Csiky L. János. Édesanyja Verzár Róza, szintén nemesi örmény családból származott. András a tíz gyermekes család elsőszülöttje volt. Közülük 1971-ig nyolcan életben voltak. Születése után nemsokára szülei Háromszék megyébe, Uzonba költöztek, ahol édesapja körorvosi állást kapott. Ide járt elemi iskolába. A középiskolát az erzsébetvárosi Magyar Királyi Állami Gimnáziumban végezte, ahol 1912-ben érettségizett. Az 1913/14-es tanévben a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója, rajztanári szakon. 1915. október 17-én katonai behívót kapott a Magyar Királyi 24-es Honvéd Gyalogezredhez. Rövidesen a galíciai frontra vitték, ahol 1918. április 14-én tartalékos hadapród lett, később, mint hadapród szakaszparancsnok-helyettest Károly csapatkereszttel tüntették ki, majd zászlósként orosz, később szovjet hadifogságba került. Jekaterinburg, Krasznojárszk, Petrográd, Riga voltak fogva tartásának helyei. Hadifogságának emlékeit ceruzavázlatokon örökítette meg. Pénzszerzés céljából, gyufaszálakból elkészítette egy krasznojárszki pravoszláv templom modelljét, amely hamar gazdára talált. Fogolytársaival műkedvelő színi előadásokat szerveztek, melyre a városból is érkezett nézőközönség. Ezekhez ő készítette a német nyelvű meghívókat és plakátokat. Szökési kísérletei eredménytelenek voltak. A fogságból 1921. október 20-án szabadult. Hazatérésekor, korán, 1921. július 18-án elhunyt édesapját már nem találta életben. Ez részére azt is jelentette, hogy képzőművészeti főiskolai tanulmányait már nem folytathatta. Megélhetése biztosítása végett elsajátította Kolozsvárott Gárdinál a fényképész szakmát, és nagybátyjai támogatásával Tordán fényképészeti műtermet nyitott. A fényképészi munkát művészi színvonalon törekedett végezni. Eredményeiről 1929-1941 között nyert oklevelek és újságközlemények tanúskodnak. Műtermi munkája mellett tájképeket és csendéleteket festett akvarellel, néha olajjal is. Torda környéki és erdélyi kirándulásokon látottak képezték tájképeinek üde témáit. Az 1940-es bécsi döntés után, az év szeptemberében bezárta tordai műtermét, ideiglenesen Kolozsvárra költözött, és ott OTI biztosítási ellenőrként dolgozott. Ez a kényszerű változás egy ideig bizonytalanságot idézett elő megszokott életmódjában. 1942 tavaszán Budapestre jött, és letelepedése után 1944-ig az MFI-HUNNIA filmgyárnak és az MTI-nek dolgozott. Más munkákat is vállalt, de túlnyomóan fényképezésből biztosította megélhetését. Minden szabad idejét kirándulással és festegetéssel töltötte. Festményei iránt megnőtt az érdeklődés, és művészeti körökben is elismerésben részesült. Kellemes társasági magatartásával nagy ismeretségi körre tett szert. Társaságokba szeretettel fogadták be. Erről sok emlékkép tanúskodik. A második világháború vége Ausztria területén érte, és ott 1945. március 30-án angol fogságba került, ahonnan 1946 nyarán szabadult. A nyugati pályaudvarra érkezve a magyar hatóságok azonban nem engedték a szerelvényről leszállni. Annyi lehetősége volt, hogy értesítette Magda húgát és Lajos öccsét, akikkel pár szót tudott váltani. A továbbiakban az 1946. augusztus 28-án kelt orvosi igazolás szerint Debrecenbe vitték, ahonnan ismét szovjet hadifogságba került. Ez alkalommal Lettországba, Valgába vitték. Erről az utóbbi fogságról is sok ceruzavázlat maradt fenn. A hadifogságból 1947. augusztus 30-án érkezett haza, Budapestre. Megélhetése és nyugdíjának biztosítása érdekében dekorációs munkát vállalt, de festményeinek értékesítéséből is jövedelemhez jutott. Üde, kiváló tájképei és ízlésesen jól megkomponált csendéletei iránt megnőtt az érdeklődés. Néhány olaj, zsírkréta és tempera képétől eltekintve túlnyomóan akvarellel festette képeit. Az utóbbiban kiváló ecsetkezelési technikára tett szert. Képei rendkívül gyorsan készültek el. Fáradhatatlanul dolgozott életkörülményeire és időjárás viszonyokra való tekintet nélkül. Az 1950-es évek második felében három képpel szerepelt a Műcsarnokban rendezett kiállításon, ahol ezek el is keltek. 1956 és 1958 között az Új Képzőművészeti Munkaközösség tagja. Itt zsűrizték és értékesítették képeit. A munkaközösség megszüntetése után a Képzőművészeti Alaphoz került, amellyel kezdetben elfogadható volt a viszonya. Néhány képét eladták, három akvarelljét megvették, és ezekről készített másolatait képes levelezőlapként forgalmazták. Később ez a kapcsolat nem volt felhőtlen. Képei sok magyar családnál megtalálhatók, de számos közülük külföldre került: Erdélybe, Ausztriába, Németországba, Svájcba, Franciaországba, Svédországba, Horvátországba, Kanadába, USA-ba, Ausztráliába, stb. Képeinek száma emiatt bizonytalan, de jó becsléssel 500-1000 közé tehető. A családban is maradtak képek, mert szeretettel ajándékozott családi események alkalmával. Budapesten halt meg 1971. november 16-án. A képek hálás birtokosai, rokonai és ismerősei szeretettel őrzik emlékét, és gondozzák sírját a Farkasréti temetőben. Összeállította: Tutsek János fotóművész, Csiky András unokaöccse forrás: https://www.bing.com/search?q=csiky+andr%C3%A1s+%C3%A9letrajz&qs=n&form=QBRE&sp=-1&lq=0&pq=csiky+andr%C3%A1+%C3%A9letrajz&sc=6-20&sk=&cvid=7F2C3EDDD2534916BD3C62DD3054D913&ghsh=0&ghacc=0&ghpl=

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: akvarell

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. február. 06.

(A műtárgyat eddig 407-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
45 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKA431/Bp305/89] A kép mérete: 14,5 x 13 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Hajdú László (Léva, 1938) alkotása. Jelezve jobbra fent "Hajdú L. 81" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő. Léva, 1938. dec. 17. 1957-63: MKF, mesterei: Domanovszky Endre, Kádár György, Barcsay Jenő. 1964-ben Stuttgart; München; 1971-ben Francia-, Olaszország; 1977-ben Pocitelju (YU) Nközi Művésztelep; 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjas. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, az Art'éria Galériának. 1989-től 1991-ig a Belvedere c. művészeti folyóirat képszerkesztője. 1968-tól Szentendrén él. Soha nem a naturalisztikus formától vagy konkrét tájélményből indul el a lírai absztrakt foltfestészet felé, hanem a természeti erők: víz, levegő, föld formáját kutatja. A 80-as évekre egy új tendencia mutatkozik az oeuvre-ben: az érzékeny, indulatosan megfestett felület mögül idolok, ferde tornyok sejlenek fel, sarkukra állított négyzetek állnak a pszeudohorizonton. A 90-es évek elején összefoglaló igényű kiállítást rendez a budapesti Francia Int.-ben, neogeometrikus sorozataiban Saint-John Perse gondolataira hivatkozva. Ezeken a munkákon mediterrán hangulatú emlékanyagra utalnak a mértanias formák. Négyzetei nem síkgeometriai jelek, hanem kultúrhistóriai szimbólumok. A 90-es évek derekára Hajdú festészete egyre filozofikusabbá válik. Tábláin okkerek, sárgák, szürkék különféle árnyalatai töltik ki a képmezőt. A felületet sötét, határozott vibrálások, diagonálisok, horizontális rendek tagolják. Archetipikus hangulatú munkáinak legjellemzőbb vonása a tér virtuális felosztása. Hajdú piktúrája mégis tartalmat szociális vonatkozásokat, amennyiben festészetét a monetáris világ elleni halk, de határozott tiltakozásnak tekinti. Ek.: 1975: Művésztelepi G., Szentendre, (kat.); 1977: Műcsarnok (kat.); 1986: Hotel Kastély G., Szirák; 1989: Dorottya u.-i G. (kat.); 1990: Francia Int., Bp., (kat.); 1991: Kunstsammlungen der Stadt Limburg (Farkas Ádámmal és Regős Istvánnal); 1992: Art'éria G., Szentendre; 1996: Kanzlei Gartner; Stübel, Baumann & Partner, Stuttgart; 1997: Kaposfüredi G., Kaposfüred. Vcsk: 1966: Stúdió '66, Ernst Ml; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1976: Szentendrei Művészet, MNG; 1978: Festészet '77, Műcsarnok; 1983: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1985: El Studio Grafico de Szentendre, Madrid; 1985: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár; 1986: Delmenhorst Zeitgenössische Kunst aus Ungarn; 1987: Art'éria G. kiállítása, Stadtm., Woerden (NL); Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1990: Otto Nagel, Hans der Staatlichen M., Berlin; 1993: Szentendre művészete, G. Contact, Böblingen (D); Az Art'éria művészei, Vigadó G.; 1996: Az én Múzeumom, A Vass-gyűjtemény, Ernst M.; 15 magyar művész, Hans Des Deutschen Oftens, München. Mk: Dajmanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; MNG; Nközi Modern M., Hajdúszoboszló; R. Riz Collection, Bolzano; Kim Colleciton, Szöul. Km: mozaik (1970, Lábatlan, Papírgyár); gobelin (1970, Lábatlan, Papírgyár); mozaik (1983, Bp., Pest megyei Köjál) Irod.: Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Szentendre, 1975); Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Műcsarnok, 1977); Horváth Gy.: Hajdú képei a Műcsarnokban, Új Tükör, 1977. márc. 6; Hann F.: Mai mitológiák Hajdú kiállítása a Dorottya utcában, Belvedere, 1989/2; Wehner T.: (kat., előszó, Dorottya u. G.); Van Dam J.: Utazás a háromszög körül. Hajdú képeiről, MŰV. 1989/9; Hann F.: (kat., előszó, Francia Int., Bp.); Hann F.: HL-GEO, Playboy G., 1993; Wehner T.: Ék-képek. Hajdú festészetéről, Kortárs, 1994/7.; Sík Cs.: Mégsem veszett el. Hajdú retrospektív katalógusa, 1996; Krimmel G.: Helyzetek és érzetek. Hajdú festészete, ÚJ, 1997. máj-jún. Portréfilm: Gulyás J.: Hajdú kiállítása a Kaposfüredi Galériában MTV, 1997 (H.F.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Léva, 1938 - Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában tanított. 1969 óra Szentendrén dolgozik és azóta szerepel különböző hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos tárlatokon, Stúdió Kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült. Színgazdag műveinek tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. (MÉ, M.M.: Műv.-1970/9, K.Gy.: műv.-1970/10, Máv.-1977/1) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Léva, 1938 - Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában dolgozott, mint pedagógus. 1968 óta Szentendrén dolgozik és azóta szerepel hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos bemutatókon, Stúdió kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Német-, Francia- és Olaszországban járt tanulmányúton. 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek és az Art'éria Galériának. 1989-91 között a Belvedere c. művészeti folyóirat főszerkesztőjeként működött. Színgazdag alkotásainak tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szentendrei Ferenczy Múzeumban, a szolnoki Damjanich J. Múzeumban, a Bolzano-i R. Riz Collectionben, a Szöul-i Kim Collectionben. (KMML, MÉ, M.M.: Műv. 1970/9, K.Gy.: Műv. 1970/10, Műv. 1977/1) Magyar festők és grafikusok adattára Léva, Bars vm., 1938 - 1963-ban fejezte be tanulmányait a Főiskolán, mesterei Domanovszky Endre és Kádár György voltak. 1969 óta Szentendrén dolgozik, s azóta szerepel a nyilvánosság előtt. Egyéni bemutatója 1975-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában, 1977-ben a Műcsarnokban volt. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1974-ben bemutatkozott Párizsban. Színgazdag festményeinek tárgya a természet és a tenger. Ezt mintegy az emberi természet gigantikus jelképeként jeleníti meg. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel és kivitelezéssel is foglalkozik. - Irod: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Léva, 1938 1963-ban kapott diplomát Domanovszky Endre és Kádár György növendékeként. 1969 óta Szentendrén dolgozik. Csoportos és országos rendezvények mellett 1975-ben és 1979-ben Szentendrén, 1977-ben a Műcsarnokban jelentkezett önálló kollekciókkal. 1974-ben bemutatkozott Franciaországban. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjat nyert. - Dinamikus, színgazdag festményeinek alapélménye a folytonos változásban lévő természet, illetve a tenger. Festői előadásmódja olykor a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel, textillel is foglalkozik; művészi világa itt egyértelműbb, kiegyensúlyozottabb.
Hajdú László : "Ősz" 1981
36 000 HUF
[FKB664/Bp202/80] A kép mérete: 15 x 21 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Németh Miklós (Budapest, 1943) alkotása. Jelezve középen lent "monogrammal" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1950-54 között Márffy Ödön festőiskoláját látogatta. Ilosvai Varga István, Gádor Emil és Tóth Menyhért tanítványa volt. 1990-98 között a Budai Művészcsoport főtitkáraként tevékenykedett. A tokaji és telkibányai művésztelepek munkájában vett részt. Budapesten működik. Egyéni tárlatok: Tiszti Ház, Jókai Klub, Műcsarnok, Csillaghegyi Galéria, Gutenberg Galéria, Fészek Klub, Kaesz Gy. Faipari Középiskola, Csepel, MOM Műv. Ház, Soroksár, Gyöngyös, Tokió, stb. Rendszeresen szerepel az Országos Akvarell Biennálékon. Expresszív, szürreális jegyekkel készített táblaképeinek témái aktok, életképek és csendéletek. Témaválasztása egyre inkább szimbolikus jellegűvé vált. Művészete besorolható az Art Brut művészet sorába, de nevezhetjük punk művésznek, új expresszionistának is. Díjak: a Pesterzsébeti Tavaszi Tárlat díja; a Pest-Buda egyesítése 100. évfordulójára kiírt pályázat I. díja. Több díjat nyert helyi és országos amatőr kiállításokon. Munkáit a Fővárosi Képtár, a szentendrei Ferenczy K. Múzeum és a nagycenki Széchenyi Múzeum őrzi. (Fitz Péter adatközlése nyomán)
Németh Miklós : "Átszállás" sic 1995
95 000 HUF