[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK3264/FL-4] A kép mérete: 31,5 x 70,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, tempera, Farostlemez A kép Kurucz D. István (Hódmezővásárhely, 1914, Budapest, 1996) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kurucz 977" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1940-ig volt a tanítványa. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai államban, Mongóliában, Japánban, Algériában. 1940-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, 1943-1947 között bekapcsolódott szülővárosa művészeti és közéletébe. A Vásárhely Népe c. lap munkatársa volt. 1949-59 között Szőnyi tanársegédjeként freskótechnikát tanított a főiskolán. 1951-52-ben megszervezte a Honvédségi Képzőművészeti Stúdiót, majd kinevezték a Honvéd Képzőművészeti Iskola igazgatójának. A vásárhelyi iskola reprezentáns egyéniségeként jelentős szerepe volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatok elindításában. Megszervezete és vezette a Mednyánszky Társaságot, s haláláig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Évekig elnöke volt a Hortobágyi Alkotótábornak. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készültek. Számos falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1941-től számos kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt, bemutatkozott több hazai és külhoni városban. 1941-től minden jelentősebb országos rendezvény és a magyar művészek külföldi bemutatóinak résztvevője. Rendszeresen szerepelt a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, a Hatvani Tájkép és Portrébiennálékon, a Szegedi Nyári Tárlatokon. Képei bemutatásra kerültek a vásárhelyi iskola jubileumi rendezvényein. 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén. Díjak: SZOT-díj, Munkácsy-díj, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés, Tornyai-plakett, római ösztöndíj, a Munka Érdemrend arany fokozata, Káplár Miklós-díj és emlékplakett, Kossuth-díj. Művei megtalálhatók minden jelentősebb hazai, több olasz és japán közgyűjteményben. (ML, D.J.: Műv. 1985/5, Tasnádi Attila adatközlése nyomán, L.L.: Műv. 1983/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1941-ig volt a növendéke. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Egy ideig tanársegédként működött Szőnyi mellett. Több ízben járt Itáliában tanulmányúton. Évekig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. A II. világháború alatt szerepet vállalt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának akcióiban. 1949-1960 k. a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén, SZOT-díjas, Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. (ML, D.J.: Műv.-1985/5, L.L: Műv.-1983/3) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Rudnay Gyula és Réti István voltak a mesterei. 1941-1943-ban ösztöndíjas Rómában. 1943-1947 között Hódmezővásárhelyen dolgozik, egyidejűleg a Vásárhelyi Hétfő c. hetilap szerkesztője. 1949-1960 közötti években a budapesti Képzőművészeti Főiskola freskó tanszékének tanára. Az 1940-es évek eleje óta kiállító művész. 1962-ben a Velencei Biennálén állították ki műveit. 1970-ben Csók István Galériában volt kiállítása. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok és a Szegedi Nyári Tárlatok rendszeres kiállító művésze. Az alföldi festészet egyéni hangú továbbfejlesztője. Táblaképeket, freskókat és kerámia falképeket alkot. Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. A SZOT a legelső képzőművészek közt, 1962-ben tüntette ki díjával. A 70. születésnapját ünneplő művész 1984 decemberében életmű kiállítást rendezett műveiből a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. 1986-ban a budapesti Hollósy Galériában nyílt kiállítása. - Irod.: Szij Rezső: Kurucz Dezső István festőművész. Bp. 1967.; Kulcsár Ödön: SZOT-díjasok. Bp., 1981.; Lóska Lajos: Mindig freskót szerettem volna festeni. Beszélgetés Kurucz Dezső Istvánnal. Művészet, 1984. 3. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István növendéke volt 1934-40 között. Több ízben járt külföldi tanulmányúton. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. 1949-60 között a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia; Hódmezővásárhely, iskola, pápai pártház, 1965). Legutóbb 1959-ben volt gyűjt. kiállítása. 1962-ben több művével szerepelt a Velencei Biennálén. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Tanulmányait Szőnyi István szabadiskolájában kezdte, majd 1934-1940 között Rudnay Gyula és Réti István növendéke a főiskolán. 1941-ben római ösztöndíjas. Mintegy 20 országban járt tanulmányúton, köztük Japánban, Észak-Afrikában, Mongóliában. Egyéni kiállítása volt Hódmezővásárhelyen (1943, 1945, 1959, 1978), Budapesten (1947, 1959, 1970, 1976, 1977, 1979), bemutatkozott több vidéki városban (Eger, Kaposvár, Debrecen, Hajdúböszörmény stb.). Önálló tárlatai voltak Olaszországban (1942, 1965, 1976), Franciaországban (1957) és Japánban (1979); szerepelt az 1962-es Velencei Biennálén. 1949-1959 között a Képzőművészeti Főiskola freskótanára volt. 1950-ben Munkácsy-díjat, 1962-ben SZOT-díjat, 1971-ben érdemes művész címet kapott, 1978-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. A Tornyai-plakett (1960) kitüntetettje. - A paraszti élet szófukar zártsága, a behavazott tanyák monumentális csendje jelenik meg freskóra emlékeztető, szilárd szerkezetű, neoprimitív hangú temperaképein. Számos faliképet festett állami megbízásra. - 1985-ben Kossuth-díjat kapott.

[FK1845/Z24/18] A kép mérete: 50 x 66 cm keret nélkül. Készült: pasztell, tempera, Papír A kép Kéri László (Budapest, 1949) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kéri László 76" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola festőszakán végezte 1976-ban. Sarkantyu Simon festőművész útmutatásai mellett képezte magát, de mesterének tartja Svády Lajost is. Évekig Szentesen dolgozott, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1977-ben tartotta első tárlatát. Ezt számos csoportos és egyéni bemutató követte. 1998-ban a Szegedi Táblaképfestészeti Biennálén szerepelt sikerrel. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, valamint a békéscsabai Alföldi Tárlatokon nagyszámú díjat nyert el. Nem alföldi születésű, de tárgyi, valamint képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. Rajzai, tusrajzai elementáris grafikusi tehetségről árulkodnak. Emberi viszonyokat, meghökkentő - alkalmasint - megdöbbentő emberi helyzeteket ábrázolnak rajzai. Festészetét illletően, pályakezdő korában erőteljesen érződött képein választott mesterének hatása, valamint a kései manierizimus és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága. A '80-as évek elején színei egyszerűbbek, tisztábbak lesznek. A '80-as, '90-es évtizedfordulón újból zaklatottan fest, diszharmonikus szín és tónuskontrasztokat használ. Az évtized vége felé újra higgadtabb megoldásokkat próbálkozik. Akvarellben és pasztellben is elismert művész, díszletterveket is készít. Számos köztéri munkája ismert (többnyire pannók). Alkotásai a Magyar Nemzeti Galéria és a hódmezővásárhelyi Tornyai J. Múzeum őrzi. (Pogány Gábor, MÉ, N.I.: Új Műv, 1992/5, Sz.P.: Új Műv. 1998/10) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd egy ideig Szentesen, később Hódmezővásárhelyen működött, ahol 1977-ben tartotta első tárlatát. Festészetének meghatározója az Alföld, de tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait 1976-ban a Képzőművészeti Főiskolán végezte, a még ebben az évben Szentesre költözött. Jelenleg Hódmezővásárhelyen él, ahol 1977-ben tartotta első kiállítását. Festészetének meghatározója választott szűkebb hazája, az Alföld. Bár nem közvetlenül,inkább áttételesen, tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1976-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, s még ez évben Szentesre költözött. Jelenleg Hódmezővásárhelyen él; első kiállítása e városban volt 1977-ben. - Festészetének meghatározója választott szűkebb pátriája, az Alföld; bár nem közvetlenül, inkább áttételesen, tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi festészeti hagyományokhoz. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1976: MKF, festő szak, mestere: Sarkanyú Simon, de Sváby Lajost is mesterének tartja. 1976-84-ig Szentesen él, azóta Hmvhelyen. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon és a bcsabai Alföldi Tárlatokon nagyszámú díjat nyert; 1980: PIM, József A.-pályázat HNF díja; 1978, 1984, 1986: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1987: Tornyai Plakett; 1992: Akvarell B: Eger város Önkormányzat díja; 1998: Zene szemeimnek, MATÁV festészeti pályázat II. díja. Pályakezdő korában erőteljesen érződött képein választott mesterének hatása, valamint a kései manierizmus, és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága. A 80-as évek elején a színek egyszerűbbek, tisztábbak lesznek és előszeretettel alkalmaz a képen belső fényforrást. A 80-as, 90-es évtizedfordulón újból zaklatottaan fest, diszharmonikus szín és tónuskontrasztokat használ, szimbolikája áttételesebbé válik, majd kisméretű vásznakból sorozatokat készít, egy keretben álllítva ki azokat. Az évtized vége felé újra higgadtabb megoldásokat választ. Kéri László festészete mindvégig emberközpontú, figurális, az erőteljes emberi érzelmek közvetítője. Akvarellben és pasztellben is elismert művész, díszletterveket is készít. Ek: 1977: Medgyessy T., Hmvhely; 1979: Kisg. Szentes; 1981: Horváth E. G., Bgyarmat; 1983: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1985: Vaszary T., Kaposvár; Gyöngyösi G., Gyöngyös; 1988: M. Historii, Lódz (PL); Magyar Int. Varsó; 1989: Art Service G., Párizs (kat.); 1990: Chateau d' Eguilly, Pouilly en Auxois (FR); 1991: Coll. Hung., Bécs; Műv. Közp., Nagykanizsa; 1993: Art Service G., Párizs; 1995: Wesselényi 70 G.; Tornyai J. M., Hmvhely; Bartók G., Szeged; 1996: G. de Meerse, Haarelmmermeer (NL); Hódtói Ált. Isk., Hmvhely; 1997: Tiszai G., Csongrád Vcsk: 1977-től Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Szegedi Nyári Tárlatok, Alföldi Tárlatok, Bcsaba; 1981: Az út elején? Közben? Nyolc fiatal művész, Bartók 32 G.; 1982: I. Orsz. Rajzb., Salgótarján, Festőművészek a XI. kerületben, Bartók 32 G.; 1984: Vásárhelyi művészek, Zentai M. (Senta, YU), Vallomások az emberről, Juhász Gy. Műv. Közp., Szeged; 1987: Nközi Művésztelep, Iserlohn (NSZK); 1988: Görög Templom, Vác; Wilhelmshafen (D); 1994: Európa elrablása, Vigadó G.; 1997: Szimbiózis, Pest Center G.; 1998: Mednyánszky Társaság, S. Andrea G., Párma (OL); Belső rajz, Nádor G.; Kollázs, Vigadó G.; Zene szemeinknek, MATÁV pályázat, Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen, Bp.; 1999: Ne vakolj a freskóra, Móra F. M. Képtára, Szeged; Mednyánszky Társaság, Koller G.; Színes rajz, Nádor G.; Kortárs költészet és grafika, Kecskemét; Betű a képen. II. Festészeti B., Művészetek H., Szekszárd. Mk: MNG; Tornyai J. M., Hmvhely. Km: pannó (1983, Szentes, Ifjúsági és Műv. H.); pannó, (1984, Kistelek, Házasságkötő t.); A hajdúk letelepítése (pannó, 1986, Hajdúböszörmény, Műv. H.); Aradi Vértanúk (pannó, 1989, Bp., Stefánia Palota); pannó (1994, Bp., MNB, Vadász u.). Díszlettervek: Csehov: Hosszú úton (Csíky Gergely Színház, Kaposvár, 1986-87); Binder, H.: A gondok (Színház- és Filmműv. Főisk., 1997-98). Irod.: Szuromi P.: Elmozdulások, Kéri László festészetéről, MŰV 1981/2.; Tóth A.: Kéri László (kat. bev., 1989); Kéri László, Galeriscorpe (Guide des Galeries, Párizs), 1989/10-12.; Kéri László, La Gazette l'Hotel Drouot (Párizs), 1989. nov. 10; Nagy I.: Aradi vértanúk. Kéri László pannójáról, MŰV, 1989/10.; Kéri László, Le Bien Public (Dijon FR), 1990. máj. 3.; Nagy I.: Elemi agresszivitás, Kéri László legújabb munkáiról, ÚM, 1992/5.; Kéri László, La Gazette l'Hotel Drouot (Párizs), 1993. márc. 5.; Szuromi Pl: Kéri László, in: Tükrök, tükröződések, Szeged, 1994.; Szuromi P.: Riasztó mozgástér. Kéri László kiállítása a Tornyaiban, ÉS, 1995. ápr. 1.; Szilágyi A.: Kéri László, in: A képzőművészet hullámterében, Bp., 1998. (PO.G.)

[FK2682/Z006] A kép mérete: 95 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Veress Sándor László (Heves, 1934) alkotása. Jelezve Balra lent "Veress S L 79" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1962-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Kmetty János és Domanovszky Endre tanítványa volt. Csoportos (Ernst Múzeum, Budapest Galéria, Kempinski Galéria, Brüsszel, Párizs) és egyéni (Műcsarnok, Barcsay Terem, Vigadó Galéria, Szolnok, Heves) kiállításokon szerepelt. 1986-96 között rendszeresen részt vett a Szegedi Festészeti Triennálékon. Tagja a Magyar Szépmíves Társaságnak. 1969-97 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított alakrajzot és festészetet. Főleg alakos kompozíciókat fest. Néhány alkotásán a XVII. századi holland mesterek - elsősorban Adriaen Brouwer - kompozícióit gondolja tovább. A képfelületen néha valós tárgyakat is rögzít. Festészetének sajátossága: erős színvilág, expresszivitás. Szívesen fest olyan témájú kompozíciókat, amelyeken megragadja a mozgás dinamizmusát. Ilyen jellegű képein is mesterien állítja a színeket a jelent szolgálatába. Díjak: Derkovits-ösztöndíj; az FKS kiállítás I. díja; Stúdió-díj; az Ezüstgerely-pályázat fődíja; a szolnoki IV. Képzőművészeti Triennále díja; a szegedi Nyári Tárlat fődíja; a IX. Képzőművészeti Triennále Jász-Kun-Szolnok Megyei Önkormányzatának díja; az V. ker. önkormányzati díja. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a szolnoki Damjanich J. Múzeum, a szombathelyi Savaria Múzeum és a kaposvári Rippl-Rónai J. Múzeum. (Sz.P.: Új Műv. 1998/10, Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára 1956-1962-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Fónyi Géza és Domanovszky Endre növendékeként. Jelenleg ugyanitt tanársegéd. A hatvanas évek óta szerepel a művészeti életben, önálló kiállítása 1976-ban volt a Műcsarnokban. 1967-ben kiállított a Párizsi Ifjúsági Biennálén. 1964-1967-ben a Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1966-ban és 1969-ben díjakat nyert a Stúdió rendezvényein. - Expresszív, a festői eszközök kifejezőerejére épített képein főként a hazai táj, valamint csöndéleti, enteriőrt és figurális témák foglalkoztatják. Nagy gondot fordít a fölületek megmunkálására, a képszerkezet színharmóniájának kialakítására. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Fónyi Géza és Domanovszky Endre tanítványa volt, később ugyanitt hét évig működött, mint tanársegéd. 1962 óta szerepel hazai és külhoni rendezvényeken. 1967-ben kiállított a párizsi Ifjúsági Biennálén. 1964-1967 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1966-ban és 1969-ben díjakat nyert a Stúdió rendezvényein. Dinamikus, erőteljes színek, változatos témaválasztás, oldott képszerkesztés jellemzi műveit. Expresszív, a festői eszközök kifejezőerejére épített alkotásain többnyire a hazai táj, valamint csendéleti, enteriőr és figurális témák foglalkoztatják. Sok műve szerepel különböző közgyűjteményekben. (Műv.: 1976/5, MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1962-ben fejezte be főiskolai tanulmányait, mesterei Kmetty János, Domanovszky Endre és Fónyi Géza voltak. Jelenleg a főiskola adjunktusa. A hatvanas évek óta szerepel a művészi életben, gyűjteményes tárlata 1976-ban a Műcsarnokban volt. 1967-ben kiállított a Párizsi Ifjúsági Biennálén. 1964-1967-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1966-ban és 1969-ben díjakat nyert a Stúdió tárlatain. - Expresszív, a festői eszközök kifejezőerejére épített képein főként a hazai táj, valamint csendéleti, enteriőr és figurális témák foglalkoztatják. Nagy gondot fordít a felületek megmunkálására, a képszerkezet színharmóniájának kialakítására.

[FK1418/Bp49/1] A kép mérete: 30 x 40 cm keret nélkül. Készült: Akrill, olaj, tempera, Farost A kép Xantus Gyula (Borosbenedek, 1919, Budapest, 1993) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Xantus 92" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán a Szőnyi I. Alkotóközösség raglapja található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Varga Nándor Lajos oktatta. 1946-ban végzett. 1947-50 között középiskolai tanár volt, 1960-62 között az Országos Pedagógiai Intézet Vizuális Nevelési Tanszékének vezetőjeként működött. 1963-tól nyugdíjazásáig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tanulmányúton járt számos kelet- és nyugat-európai országban. 1954 óta szerepel egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Ernst Múzeum, Mednyánszky Terem, Somogyapáti, Siklós, Mohács, Szigetvár, Kaposvár, Veszprém, Miskolc, Tata, Salgótarján, Hódmezővásárhely, Pécs, Tokaj, Debrecen, Békéscsaba, Kisvárda, Mátészalka, Nyíregyháza, Vásárosnamény, Szerencs, Kazincbarcika, Boglárlelle, Cegléd, Kapuvár, Győr, Csorna, Biharkeresztes, Simontornya, Mosonmagyaróvár, Rakamaz, Fehérgyarmat, Kisújszállás, Nyírbátor, Berettyóújfalu, Nagykálló, stb.) tárlatokon. Festészetére hatott a klasszikus művészet, gyakorta jelentek meg képein a mitológia alapjai, éppúgy, mint a népművészet formavilága és hiedelmei. Igen nagy kompozíciós fegyelemmel építette fel képszerkezeteit. Díjak: SZOT-díj; Székely Bertalan-díj és -emlékérem; Kiváló Népművelő kitüntetés; a Munka Érdemrend fokozata. A tokaji római katolikus templomba seccót festett. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Bihari Múzeum, a Simontornyai Vármúzeum, a csornai Városi Műgyűjtemény és a győri Xantus János Múzeum. (Szíj Rezső: X. Gy./Budapest, 1977, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. Szimbólikus, szűrrealisztikus festményeket és grafikákat készít. 1954-1963 k. az Országos Pedagógiai Intézet vizuális nevelési tanszékének vezetőjeként tevékenykedett. 1963-tól a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanára. Tanulmányúton járt számos kelet- és nyugat európai országban. 1954 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon (Fényes Adolf Terem-1957, Csók Galéria-1961, Ernst Múzeum-1968 gyűjteményes kiállítások). 1968-ban SZOT-díjat, 1969-ben Székely Bertalan-emlékérmet kapott. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István növendéke volt. Szimbolikus, szürrealisztikus festményeket és grafikákat készít. A művészeti nevelés és a rajzoktatás problémáival is foglalkozik. 1945-1963 között az Országos Pedagógiai Intézet vizuális nevelési tanszékének vezetője volt. 1963 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. Tanulmányúton járt számos kelet- és nyugat-európai országban. 1954 óra kiállító művész, számos vidéki bemutatója (Hódmezővásárhely, Debrecen, Pécs, Szeged, Veszprém, Kaposvár stb.) mellett 1957-ben a Fényes Adolf Teremben, 1961-ben a Csók Galériában, 1968-ban az Ersnt Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása. Munkássága elismeréseként 1968-ban SZOT-díjat, 1969-ben Székely Bertalan-emlékérmet kapott. 1983. márciusában a Csók Galériában állította ki művét. Irod.: Szij Rezső: Xantus Gyula, Bp. 1977. P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Borosbenedek, 1919. dec. 28.- ): festő, a Képzőművészeti Főiskola pedagógiai tanszékének tanára. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. 1950-től szerepel kiállításokon. 1957-ben a Fényes Adolf Teremben, 1961-ben a Csók Galériában, 1967-ben Tokajon nyílt kiállítása. Konstruktív szellemű képein gyakran használ szimbolikus motívumokat. A művészeti nevelés kérdéseivel foglalkozik, a rajzoktatásról és a vizuális nevelés problematikájáról cikkei és kézikönyvei jelentek meg. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus, SZOT-díjas, Borosbenedek, 1919. 1946-ban végzett Szőnyi István növendékeként és a művészetoktatásban vállalt állást. Tanított az Országos Pedagógiai Intézetben, és 1963-tól 1983-ig a Képzőművészeti Főiskolán. Számos kelet- és nyugat-európai országban megfordult tanulmányúton, többször járt az NDK-ban és Franciaországban. Eddig mintegy félszáz egyéni kiállítása volt, a legfontosabbak a Fényes Adolf Teremben (1957), a Csók Galériában (1961, 1983), az Ernst Múzeumban (1968), a Mednyánszky Teremben (1974) és Győrött (1981). Önálló anyaggal mutatkozott be Indiában (1969). 1968-ban SZOT-díjat, 1969-ben Székely Bertalan emlékérmet kapott. A Budapesti Műgyűjtők Egyesületének elnöke. - Művészete klasszikus és népművészeti ihletésű. Mitológiai alakjai csakúgy, mint a népművészeti motívumok, szimbolikus értékűek. E jelképes közlés a szigorú kompozíció és az érzékeny vonalvezetés nyelvén szólal meg. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, pedagógus. (Borosbenedek, 1919. dec. 28.-Bp., 1993. dec. 29.) 1946: MKF, mesterei: Szőnyi István, Varga Nándor. 1963: Kiváló Népművelő kitüntetés; 1968: SZOT-díj; 1969: Székely Bertalan-díj és emlékérem; 1979: Munka Érdemrend ezüst fokozata. 1947-50 között középiskolai tanár; 1950-54-ben a Bp.-i Pedagógiai Főisk. tanára; 1954-től a Pedagógiai Tud. Int. munkatársa volt. 1960-62-ben Orsz. Pedagógiai Int. Vizuális Nevelési Tanszékének vezetője; 1963-től nyugdíjazásáig az MKF tanára volt. Festészetére hatott a klasszikus művészet, gyakorta jelentek meg képein a mitológia alakjai, éppúgy, mint a népművészet formavilága és hiedelmei. Igen nagy kompozíciós fegyelemmel építette fel képszerkezeteit. Ek: 1945: Fényes A. T.; 1957: Csók G.; 1961, 1962: Tornyai J. M., Hmvhely; Déri M., Debrecen; JPM, Pécs; Kuny D. M., Tata; 1963: Bakony M., Veszprém; 1967: Helytörténeti M., Tokaj; 1968: Ernst M., Bolyai Gimn. Iskola G., Salgótarján; 1969: Újdelhi; Katmandu; Bagdad; 1970: Veszprém; 1972: Csók G., Nehézipari Műszaki Egy., Miskolc; 1973: Városi Tanács Klubja, Oroszlány; HNF VI. ker. Klubja, Bp.; Kulich Gyula Tízek Ifj. Klubja, Bcsaba; 1974: Műv. H., Pécs, Mednyánszky T.; 1975: Mohács; Szigetvár; Somogyapáti; Siklós; 1977: Ernst M.; Vaszary T., Kaposvár; Műv. Közp. Nyíregyháza; Alkaloida Gyógyszergyár Klubja, Tiszavasvári; Kisvárda; Mátészalka; Vásárosnamény; 1978: Műv. H., Tokaj; Rákóczi Várm., Szerencs; Guttenberg Műv. H.; 1979: Városi Kt., Kazincbarcika; Benczúr T., Nyíregyháza; Építők Műszaki Klubja, Bp.; 1980: Goldberger Műv. H.; Mini G., Újpest; Kápolnatárlat, Boglárlelle; 1981: Kossuth M., Cegléd; FHM; Rábaközi M., Kapuvár; 1982: Xantus J. M., Győr; Néprajzi és Helytört. M., Csorna; 1983: Vigadó G.; Csók G.; Műv. H., Biharkeresztes; Városi Kt., Mosonmagyaróvár; 1984: Fáklya Klub; Várm., Simonytornya, Helyőrségi Műv. H.; DOTE, Debrecen; Rakamaz, Medgyessy T.; Műv. Közp., Nyíregyháza; Műv. Közp., Fehérgyarmat; Műv. H., Vásárosnamény; Városi Tanács díszterme, Kisújszállás; 1985: Báthory M., Nyírbátor; Műv. Közp., Nagykálló; Műv. Közp., Kecskemét; 1986: Bihari M., Berettyóújfalu; 1989: Vigadó G.; 1991: Műv. H., Berettyóújfalu; 1992: GAMF, Kecskemét. Km: secco (Tokaj, római katolikus templom). Mk: Bihari M.; MNG; Várm., Simontornya; Városi Műgyűjtemény, Csorna; Xantus J. M., Győr. Irod.: Szíj R.: Xantu Gyula, Bp., 1977. (H. L.)

[FK0037/Z018] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Paizs László (Szentpéterúr, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "P. L." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1959-ben. Z. Gács György, Rákosy Zoltán és Szentiványi Lajos növendéke volt. A '60-as évek első felében hagyományosabb felfogású olajképeket festett, mozaikokat, freskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman munkáival rokon műveket alkotott. 1961 óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Halászbástya, Bástya Galéria, Vigadó Galéria, Budapest Galéria, Győr, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg, Duisburg, Aix-en-Provence, stb). és vegyes (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Óbuda Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Székesfehérvár, Kaposvár, Pécs, Hódmezővásárhely, Firenze, Milano, Padova, Nápoly, Velence, Düsseldorf, Aachen, Genf, stb) tárlatokon vett részt. 1980-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1988-ban Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a szombathelyi képtár, a pécsi Janus P. Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. (H.B.: Műv, 1972/4, K.Gy.: Műv. 1977/2, K.G.: Műv. 1978/10, M.L.: Műv, 1983/5, R.G.: Műv, 1987/9, Sz.Gy.: Új Műv. 1995/4, MK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán végezte. Mozaikokat ferskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. Mozaikok: a Szegedi Megyei Tanács, a Pécsi Óvoda, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Freskók: Budapest - Csatárka úti Gyermekotthon. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, 1983-ban pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nagyszabású tárlatokon mutatta be munkáit. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MK) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán végzett 1959-ben. Mozaikokat (Szeged, Megyei Tanács; Pécs, Óvoda; Gödöllő, Agrártudományi Egyetem), freskókat (Budapest, Csatárka úti Gyermekotthon), újabban a pop art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállítása. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - MK Művészeti lexikon I-IV. (Szentpéterur, 1935. dec. 26.- ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán 1959-ben végzett Rákosy Zoltán, Z. Gách György és Szentiványi Lajos növendékeként. Épületdiszítő mozaikokat, (Szeged, Megyei Tanács, 1961; Pécs, Óvoda, 1964), műanyagfreskókat (Bp., Csatárka úti Gyermekotthon, 1964) és gobelinterveket készít. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, szobrász, grafikus. 1959: MIF, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felének hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei B.-n megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számító törekvésével, és részben ez inspirálta, hogy 1967-ben textil, fém, bőr anyagú "varrottas" képeket küldjön az FKS éves tárlatára; a megnyitó előtt többek között az ő munkáit is eltávolították a falról. A 70-es években pop art-os objekteket (A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett, 1970, plexiüveg, újság, szarvasbogarak), majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. A 80-as években készültek az anyagában színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai, majd színes poliészter táblaképeket alkotott, mesterségesen roncsolt felületekkel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni festmény-szurrogátumok lennének. Ekkor kezdett organikus plaszikájú bronzszobrokat is mintázni. A 90-es években, a táblaképek és szobrok mellett nagyméretű, egyedi grafikákat készített, formavilágában némileg a roncsolt táblaképekből kiindulva, de szinte kizárólag az emberi alakból elvonatkoztatott torzókat megjelenítve. Ek: 1966: Művészklub, Győr; 1971: Fényes A. T.; 1972: Bercsényi 28-30 G.; 1973: BME B-épület; 1976: Csók G.; 1977: G. Hildebrandt, Duisburg (NSZK); 1979: Bástya G., Halászbástya; Helyőrségi Műv. H., Nagyatád; József A. Műv. Közp., Szeged; Göcsej M., Zalaegerszeg; 1982: Bezzegh G., Küsnacht (CH); 1983: Móra F. M., Szeged; 1987: Műcsarnok (kat.); MNG; 1988: Pandora G., Badacsonytomaj; 1989: Parktheatter, Iserlohn (NSZK); Qualitas G.; Hevesi S. Színház, Zalaegerszeg; 1990: Vasarely Fondation (Ferdinánd Judittal, Fóth Ernővel), Aix-en-Provence (FR); 1994: Vigadó G.; 1997: Pest Center G.; 1998: Budapest G. (kat.); 1999: Pest Center G. (kat); G. Arcis, Sárvár; MMA, Bp.; 2001: SZK, Szhely; Ernst M. (kat.) Vcsk: 1961, 1964, 1966: FKS, Ernst M.; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Mai magyar festészet, Új-Delhi; 1969: Vas megyei művészek, Savaria M., Szhely; V. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1972: Fiatal művészek Budapestről. Likovni Salon, Újvidék (YU); 1972, 1973: Balatonboglári kápolnatárlatok; 1974, 1976: IV., V. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1975: Jubileiumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1978: Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1979: Arte figuratíva contemporanea ungherese, Salone Brunelleschiano, Firenze; Palazzo Reale, Milánó; 1980: Magyar konstruktivisták, Kunstm,. Álborg (DK), Hovikodden (NL); Kunstpalast, Düsseldorf; Tendenciák 1970-1980 I., Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; Tendenciák 1970-1980 III. Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda G.; XXXIX. Velencei B.; 1981: 13. Nközi Kisplasztikai B., Padova; V. Budapesti Nközi Kisplasztikai kiállítás (B.), Műcsarnok; 1985: 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda G.; 1986: 3. Kisplasztikai Triennálé, Fellbach (NSZK); 1987: Magyar művészek, Castell dell'Oro, Nápoly; Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Művészet ma Magyarországon, Neue G., Sammlung Ludwig, Aachen; Más-Kép, Ernst M.; Az avantgárd vége 1975/1980. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, MNG; Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből, MNG; 1992: Szinyei Társaság, Csók G.; 1993: Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; 1994: Szinyei Társaság, Vigadó G.; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1996: In memoriam 1956, Mosonmagyaróvár; Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; Magyar Szalon '97 Műcsarnok; Fehér képek, MGSZ, Vigadó G.; Budapest 125 éves, Budapest G.; Kortárs magyar művészet, Körmendi-Csák gyűjtemény, WIPO Center, Genf; 1998: 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1999: Majális, Palme H.; 2000: Történelem-kép, MNG; Úti kárpitok, IM; Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok; A Nközi Kepes Társaság kiállítása, Pest Center G.; Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektrotecnhikai M. Mk: FK; IKM, Szfvár; Pécs; KMG, Dunaszerdahely; M. Narodowe, Szczeczin (PL); MNG; SZK, Szhely. Km. Allegorikus alakzatok (sgraffito, 1958, Bp. Ódry Színpad); mozaik (1959, Kertészeti Egy., Aula); Három figura (gobelin, 1961, Művészeti Alap); Mezőgazdaság (mozaik, 1962, Szeged, Megyeháza); Állatfigurák (6 részes mozaik, 1964, Pécs, Nővérképző); Allegorikus figura (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártud. Egy.); Acrylic (akril, 1972. Szhely, Claudius Hotel); Két gömb (anyagában színezett poliészter, 1979, Kőszeg, Írottkő Szálló); háromrészes szobor (bronz, 1979, Bp., Gundel Étterem); háromrészes szobor (plasztik, 1979, Kecskemét, főposta (Szkok Ivánnal); Városköszöntő (krómacél, 1979, Zalaegerszeg); Kettős gömb (színezett poliészter, 1980, Bp., Kongresszusi Közp.); kút (réz, 1982. Hévíz, Postásüdülő); háromrészes szobor (poliészter, 1983, Szentendre, Honvéd Műv. H.); dombormű (színezett poliészter, 1984, Bécs, Hotel Hungaria); szobor (színezett poliészter, 1988, Miskolc, avasi postahivatal); dombormű (színezett poliészter, 1988, Bonn, Magyar Nagykövetség); Aranykor és Fehér kép (színezett poliészter, 1988, Paks, Atomerőmű); dombormű (bronz, 1990. Bp., Külügymin.); Közép-Európa földje és Üdvözlet (színezett poliészter, préselt lemez, 1990, München, Magyar Konzulátus); Fehér dombormű (poliészter, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség); három kép (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. New York, Magyar ENSZ-misszió); Budai Vár (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. Bp., VIII. ker., Rákóczi úti Irodaház); Allegorikus kompozíció (bronz, 1992. Bp., Hold u., MNB); Allegorikus figura (bronz, 1997. Bp., Thália Színház); cím nélkül (akril, papír, préselt lemez, 1998, Bp., Providencia Biztosító). Irod.: Horváth B.: Paizs László kiállítása, MŰV, 1972/4; Vadas J.: Ami a mappából kimaradt, ÉS, 1976. jún. 12.; Frank J.: Carving Light Rays. The Art of Paizs László, NHQ, 1976; Kovács Gy.: Az anyagátalakítás két módja, MŰV, 1977/2; Kernács G.: Térbe dermedt gesztusok. Paizs László alkotói korszakai, MŰV, 1978/10; Frank J.: Paizs László, Bp., 1979.; Török K.: Műalkotások műanyagból, Film, Színház, Muzsika, 1979. szept. 15.; Hárs É.-Romváry F.: Paizs László, Pécs, 1981; Menyhárt L.: Az ottfelejtett stafeláj. Beszélgetés Paizs Lászlóval, MŰV, 1983/5.; Hegyi L.: Megjegyzések Paizs László új munkáihoz (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1987); Rideg G.: Európai kövületek. Paizs László kiállítása a Műcsarnokban, MŰV, 1987/9.; Lóska L.: Angyallenyomatok, ÉS, 1994. szept. 24.; Szegő Gy.: Műanyag és a mű anyaga, Paizs László kiállítása a Vigadóban, ÚM, 1995/4.; Paizs László beszélgetése Paizs Lászlóval az önveszélyes képzőművészeti kritikáról, ÚM, 1995/7-8.; Graphical Works of Paizs László (Budapest, G., 1998); Paizs László (kat., Pest Center G., biboliogr.-val, 1999); Wehner T.-Révész E.: Paizs László, Bp. 2000. (PO.G.-W.T.)