Cyránszki Mária : "Várakozás"

Eladási ár: 170 000 HUF

Leírás

[1S610/Z021]
Akasztási lehetőséggel rendelkező fa táblán található jelzett bronz relief plasztikus női alakkal.

Jelzés jobbra lent:
CYRANSKY

Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje található, rajta felirat:
CYRANSZKY
ZSŰRISZÁM: 13184
VÁRAKOZÁS

Magasság: 35 cm
Szélesség: 25 cm
Súly: 2.675 kg
Cyránski Mária






Cyránski Mária


Született
1940. október 21.
Budapest


Elhunyt
2018. április 13. (77 évesen)[1]
Dunaújváros


Állampolgársága
magyar


Házastársa
ifj. Koffán Károly


Gyermekei
Koffán Eszter 1963,
Koffán Balázs 1974


Foglalkozása
szobrászművész


Sírhelye
Dunaújvárosi temető







Cyránsky Mária (Budapest, 1940. október 21. – Dunaújváros, 2018. április 13.) magyar szobrászművész. Lírai realista szobrokat, domborműveket, érméket, plaketteket készített. Szobrászati munkáján kívül szívesen foglalkozott tűzzománccal is, e munkáiban a népművészet formanyelvéből merített. Férje ifj. Koffán Károly festőművész.

 Életpályája
1955-től 1959-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult. Érettségi után felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1964-ben végzett. Somogyi József, Szabó Iván és Pátzay Pál voltak a mesterei. A főiskola után Dunaújvárosban telepedett le, élete végén Dunaföldváron volt a műterme. 1974 és 1977 között Derkovits-ösztöndíjas volt. Kezdettől részt vett a városi és a Fejér megyei kiállításokon (a Dunaújvárosi képzőművészeti tárlatok egyik kezdeményezője), valamint a Képzőművészek észak-dunántúli Szervezete kiállításain. 1978-tól 2002-ig a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep munkájában is rendszeres közreműködő volt, 2001-től 2005-ig pedig a Budafoki Tűzzománc Workshop munkájában is részt vett.

Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Szobrászok Társaságának és a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete Elnökségének. Alapító tagja a Tűzzománcművészek Magyar Társaságának, a Szekszárdi Művészek Egyesületének és az ÚJPART Dunaújvárosi Képzőművészek Társaságának.

Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók: Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár), Intercisa Múzeum (Dunaújváros), Pécsváradi Művelődési Ház, Zománcművészeti Gyűjtemény (Kecskemét), Városi Múzeum (Nyíregyháza), Magyar Képzőművészeti Főiskola archívuma.

 Egyéni kiállításai

1969–71.: Dunaújváros

1978.: Uitz Terem, Dunaújváros (gyűjteményes kiállítás)

1970.: Szentes

1973.: Kossuth Művelődési Ház (ifj. Koffán Károllyal), Miskolc

1979.: Kápolna Galéria (ifj. Koffán Károllyal), Velence

1979.: Pécs

1982.: Paál László Terem, Budapest

1984.: Gulácsy Terem (ifj. Koffán Károllyal), Szeged

1987.: Ferenczy Terem (ifj. Koffán Károllyal), Pécs

1988.: Szekszárd

1989 októbere: Bécs, (HUNGEXPO)

1990.:Kölesd, Paks, Bécs

1991.: Kecskemét, Párizs

1991.: Szekszárd

1996.: Városi Múzeum, Paks

1997.: Vármúzeum, Simontornya

1997.: Dunaföldvár

1998.: Művészetek Háza, Szekszárd

2000. október 20. – november 17.: Dunaújváros, Institut of Contemporary Art.

2000. február–március: “A Hónap Műtárgya” bemutató a Szekszárdi könyvtárban.

2001. április 28. – június 3.: Simontornya, Vármúzeum.

2002: Taliándörögd, „Művészetek Völgye” (Csend Háza)

2004. augusztus 12. – szeptember 19.: Dunaföldvár, Vár-galéria.

2005. április 17. – május 29.: Dunaújváros, Bartók Színház és Művészetek Háza. (Szoboravatással egybekötve)

2010. november 6. – december 11.: Retrospektív (Institut of Contemporary Art, Dunaújváros)


 Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]

1966.: Dunaújvárosi Képzőművészek I. kiállítása, Dunaújváros

1968–1969: Fejér Megyei Őszi Tárlat, Székesfehérvár

1970.: V. Észak-dunántúli Képzőművészek kiállítása, Műcsarnok, Budapest

1971.: Stúdió '71, Ernst Múzeum, Budapest

1971.: Exhibition of Artists of Norther Transdanubia, Krakkó

1972.: 6. Balatoni Nyári Tárlat, Balatoni Múzeum, Keszthely

1977.: Fejér megyei képzőművészek kiállítása, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom

1977.: Derkovits-ösztöndíjasok, Szombathely

1978–80.: Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása, Kecskemét

1983 – Tavaszi Tárlat, Uitz Terem, Dunaújváros

1997.: Tűzzománcművészek Magyar Társasága, Alapító kiállítás;

1998.: Kortárs Magyar Zománcművészet, Kecskemét;

1998.: Minizománc-névjegy, Budapest;

1998.: Dunaújváros Művészetéért bemutató;

1999.: Fejér Megyei tárlat, Székesfehérvár, István Király Múzeum;

2000; 2002.: Dunaújvárosi Képzőművészek Tárlata, Kortárs művészeti Intézet, Dunaújváros;

2001.: I. Nemzetközi Budafoki Tűzzománc-művészeti Triennálé. Olof Palme Ház, Budapest;

2003.: Fej Vonulás Portrékiállítás, Pelikán Galéria, Székesfehérvár;

2004.: II. Nemzetközi Budafoki Tűzzománc-művészeti Triennálé;

2008-2010.: I.; III. Raáb Ervin Művésztelep Rácalmás, Jankovich kúria;

2012.: Szíverősítő Újpart Egyesület kiállítása, Institut of Contemporary Art, Dunaújváros.

2013.: Szekszárdi Tárlat, az AGORA-program keretében, Szekszárd, Művészetek Háza (2013.05.07.- 09.15. CD katalógus)

2014.: In memoriam Fertőszögi Béláné Szekszárd, Művészetek Háza. (2014.10.29.-11.15.)

2014.: Dunaújvárosi Szlalom Kortárs Művészeti Intézet. (2014.11.21.-2015.01.17.)

2018.: A dunaújvárosi képző- és iparművészek tavaszi tárlata. (2018. 04. 6. - 2018. 05. 11.)


 Köztéri művei[szerkesztés]

Álló leány – Ifjúság (mészkőkőszobor, Tatabánya)

Weiner Tibor emléktábla (bronz dombormű, Dunaújváros)

Ho Si Minh (bronz, Dunaújváros, jelenleg az Intercisa Múzeumban)

József Attila (dombormű, Dunaújváros)

József Attila (mellszobor, Székesfehérvár)

Münnich Ferenc (bronz mellszobor, Dunaújváros, Intercisa Múzeumban )

József Attila emléktábla (bronz dombormű, Dunaújváros)

Hajnal (bronzszobor, Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előtt)

Bartók Béla (bronz dombormű, Dunaújváros)

Lighea - Sellő (bronzszobor, Dunaújváros, uszoda előtt)

Merengő (bronzszobor, [a Hajnal változata] a művész síremléke, Dunaújváros)

Vénusz – Tavasz (bronzszobor, Várpalota)

Vénusz (másodpéldány, Dunaferr, Dunaújváros)

Borovszky Ambrus (Dunaferr, Dunaújváros)

Vénusz (másodpéldány, Gyönk)

Alvó kisgyermek I. (bronz dombormű, Házasságkötő terem, Ercsi)

Alvó kisgyermek II. (bronz dombormű, Egészségügyi Központ, Ercsi)

Jacquin Nikolaus (bronz mellszobor, Miskolci Egyetem, Miskolc)

Scopoli Giovanni (bronz mellszobor, Miskolci Egyetem, Miskolc)

Verő József (bronz mellszobor, Miskolci Egyetem, Miskolc)

Rózsa Ferenc (bronz, Dunaújváros)

Jankovich Mikslós (bronz dombormű, Rácalmás)

Márvány síremlék (Földes család, Székesfehérvár)

Raáb Ervin festőművész síremléke, (Bronz, terméskő) 2010. Rácalmás, Katolikus temető;

Széchenyi István 5/4 méretű büszt (Bronz, mészkő, 60 x 60 x 190 cm.), 2012. Rácalmás, Városháza előtt;

Petőfi Sándor 5/4 méretű büszt (Bronz, mészkő, 60 x 60 x 190 cm.), 2013. Rácalmás, Főtér.

Ányós Pál relief (Bronz, 60 x 40 cm) 2014. Agárd-puszta, Gárdonyi Géza emlékház




 



 Források

Bánóczi Zsuzsa: Cyránsky Mária – artPortal

Dunaújvárosi képző- és iparművészek – Cyránsky Mária

Árkád Szépirodalmi és Művészeti folyóirat – Cyránski Mária szobrászművész

DUOL – Cyránsky Mária (1940–2018) Archiválva 2018. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben

Aczél Gábor: Weiner Tibor Portréja. Dunaújvárosi Hírlap, (1967. szeptember 29.)

Torday Alíz: Műteremsarok. Fejér Megyei Hírlap, (1968. december 31.)

Kemény Dezső: Dunaújvárosi Képzőművészek, Cyránski. Dunaújvárosi Hírlap, (1969)

Zelei Béla: Fiatalok műtermében. „Én József Attila itt vagyok”. Üst, (1972. június 27.)

mekis: József Attila tanár úr, Szoboravatás. Fejér Megyei Hírlap, (1973. május 6.)

mekis: Egy szobor élni kezd… Dunaújvárosi Hírlap, (1978. április 7.)

–kovács-: Az életfa új virágai... Tűzzománcok a Múzeumban. Dunaújvárosi Hírlap, (1980. október 7.)

Tűzzománc (Cyránski és ifj. Koffán részvétele a Kecskeméti Nemzetközi szimpóziumon). Dunaújvárosi Hírlap, (1981. augusztus 11.)

Cyránski Dunakeszi kiállítása. Üst, (1981. január 27.)

Á. Sz. J. (Á. Szabó János): Cyránski Mária. Fejér Megyei Hírlap, (1982. szeptember 25.)

Sümegi György. „A kecskeméti Zománcművészeti alkotótelepről”, Művészet, 1983. február 1., 10-13. oldal 

Tandi Lajos: Cyránski Mária és ifj. Koffán Károly művei. Új tükör, (1984. augusztus 26.)

Tandi Lajos: Művész Életrajzok, Kortárs Magyar Képzőművészek. Képcsarnok, (1985)

Új köztéri szobor Ercsiben (Cyránski: „Merengő”). Fejér-Megyei-Hírlap, (1986. október 8.)

Új Egészségház Ercsiben (Cyránski: „Merengő c. szobrával). Szabad Föld, (1986. október 17.)

Decsi Kiss János: A tükör előtt állva. Tolna Megyei Népújság, (1988. május 28.)

Galambos Margit: A zománcművészet Otthona / Galambos Margit. Fejér Megyei Hírlap, (1988. augusztus 11.)

V.A: Kortársaink karácsonyi kiállítása Bécsben. Népszava, (1990. december 10.)

–hangyál-: Nem csak ünnepi szeretet. Tolnai Népújság, (1991. december 24.)

Szobrok, amelyek felelnek. Tolnai Népújság, (1993. március 11.)

Ungár Tamás: Szobor túlórapénzből. Népszabadság, (1995. április 10.)

„A nő” és a vármúzeum (Cyránski Simontornyán). Dunaújvárosi Hírlap, (1997. április 26.)

Ny.Zs. (Nyulasi Zsolt): Frissítő erővel hatott. Fejérmegyei Hírlap, (1999. június 24.)

Ny.Zs. (Nyulasi Zsolt): Frissítő erővel hatott. Dunaújvárosi Hírlap, (1999. június 24.) 



Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. október. 02.

(A műtárgyat eddig 327-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Cyránszki Mária : "Várakozás"

[1S610/Z021] Akasztási lehetőséggel rendelkező fa táblán található jelzett bronz relief plasztikus női alakkal. Jelzés jobbra lent: CYRANSKY Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje található, rajta felirat: CYRANSZKY ZSŰRISZÁM: 13184 VÁRAKOZÁS Magasság: 35 cm Szélesség: 25 cm Súly: 2.675 kg Cyránski Mária Cyránski Mária Született 1940. október 21. Budapest Elhunyt 2018. április 13. (77 évesen)[1] Dunaújváros Állampolgársága magyar Házastársa ifj. Koffán Károly Gyermekei Koffán Eszter 1963, Koffán Balázs 1974 Foglalkozása szobrászművész Sírhelye Dunaújvárosi temető Cyránsky Mária (Budapest, 1940. október 21. – Dunaújváros, 2018. április 13.) magyar szobrászművész. Lírai realista szobrokat, domborműveket, érméket, plaketteket készített. Szobrászati munkáján kívül szívesen foglalkozott tűzzománccal is, e munkáiban a népművészet formanyelvéből merített. Férje ifj. Koffán Károly festőművész.  Életpályája 1955-től 1959-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult. Érettségi után felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1964-ben végzett. Somogyi József, Szabó Iván és Pátzay Pál voltak a mesterei. A főiskola után Dunaújvárosban telepedett le, élete végén Dunaföldváron volt a műterme. 1974 és 1977 között Derkovits-ösztöndíjas volt. Kezdettől részt vett a városi és a Fejér megyei kiállításokon (a Dunaújvárosi képzőművészeti tárlatok egyik kezdeményezője), valamint a Képzőművészek észak-dunántúli Szervezete kiállításain. 1978-tól 2002-ig a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep munkájában is rendszeres közreműködő volt, 2001-től 2005-ig pedig a Budafoki Tűzzománc Workshop munkájában is részt vett. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Szobrászok Társaságának és a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete Elnökségének. Alapító tagja a Tűzzománcművészek Magyar Társaságának, a Szekszárdi Művészek Egyesületének és az ÚJPART Dunaújvárosi Képzőművészek Társaságának. Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók: Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár), Intercisa Múzeum (Dunaújváros), Pécsváradi Művelődési Ház, Zománcművészeti Gyűjtemény (Kecskemét), Városi Múzeum (Nyíregyháza), Magyar Képzőművészeti Főiskola archívuma.  Egyéni kiállításai 1969–71.: Dunaújváros 1978.: Uitz Terem, Dunaújváros (gyűjteményes kiállítás) 1970.: Szentes 1973.: Kossuth Művelődési Ház (ifj. Koffán Károllyal), Miskolc 1979.: Kápolna Galéria (ifj. Koffán Károllyal), Velence 1979.: Pécs 1982.: Paál László Terem, Budapest 1984.: Gulácsy Terem (ifj. Koffán Károllyal), Szeged 1987.: Ferenczy Terem (ifj. Koffán Károllyal), Pécs 1988.: Szekszárd 1989 októbere: Bécs, (HUNGEXPO) 1990.:Kölesd, Paks, Bécs 1991.: Kecskemét, Párizs 1991.: Szekszárd 1996.: Városi Múzeum, Paks 1997.: Vármúzeum, Simontornya 1997.: Dunaföldvár 1998.: Művészetek Háza, Szekszárd 2000. október 20. – november 17.: Dunaújváros, Institut of Contemporary Art. 2000. február–március: “A Hónap Műtárgya” bemutató a Szekszárdi könyvtárban. 2001. április 28. – június 3.: Simontornya, Vármúzeum. 2002: Taliándörögd, „Művészetek Völgye” (Csend Háza) 2004. augusztus 12. – szeptember 19.: Dunaföldvár, Vár-galéria. 2005. április 17. – május 29.: Dunaújváros, Bartók Színház és Művészetek Háza. (Szoboravatással egybekötve) 2010. november 6. – december 11.: Retrospektív (Institut of Contemporary Art, Dunaújváros)  Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés] 1966.: Dunaújvárosi Képzőművészek I. kiállítása, Dunaújváros 1968–1969: Fejér Megyei Őszi Tárlat, Székesfehérvár 1970.: V. Észak-dunántúli Képzőművészek kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1971.: Stúdió '71, Ernst Múzeum, Budapest 1971.: Exhibition of Artists of Norther Transdanubia, Krakkó 1972.: 6. Balatoni Nyári Tárlat, Balatoni Múzeum, Keszthely 1977.: Fejér megyei képzőművészek kiállítása, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom 1977.: Derkovits-ösztöndíjasok, Szombathely 1978–80.: Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása, Kecskemét 1983 – Tavaszi Tárlat, Uitz Terem, Dunaújváros 1997.: Tűzzománcművészek Magyar Társasága, Alapító kiállítás; 1998.: Kortárs Magyar Zománcművészet, Kecskemét; 1998.: Minizománc-névjegy, Budapest; 1998.: Dunaújváros Művészetéért bemutató; 1999.: Fejér Megyei tárlat, Székesfehérvár, István Király Múzeum; 2000; 2002.: Dunaújvárosi Képzőművészek Tárlata, Kortárs művészeti Intézet, Dunaújváros; 2001.: I. Nemzetközi Budafoki Tűzzománc-művészeti Triennálé. Olof Palme Ház, Budapest; 2003.: Fej Vonulás Portrékiállítás, Pelikán Galéria, Székesfehérvár; 2004.: II. Nemzetközi Budafoki Tűzzománc-művészeti Triennálé; 2008-2010.: I.; III. Raáb Ervin Művésztelep Rácalmás, Jankovich kúria; 2012.: Szíverősítő Újpart Egyesület kiállítása, Institut of Contemporary Art, Dunaújváros. 2013.: Szekszárdi Tárlat, az AGORA-program keretében, Szekszárd, Művészetek Háza (2013.05.07.- 09.15. CD katalógus) 2014.: In memoriam Fertőszögi Béláné Szekszárd, Művészetek Háza. (2014.10.29.-11.15.) 2014.: Dunaújvárosi Szlalom Kortárs Művészeti Intézet. (2014.11.21.-2015.01.17.) 2018.: A dunaújvárosi képző- és iparművészek tavaszi tárlata. (2018. 04. 6. - 2018. 05. 11.)  Köztéri művei[szerkesztés] Álló leány – Ifjúság (mészkőkőszobor, Tatabánya) Weiner Tibor emléktábla (bronz dombormű, Dunaújváros) Ho Si Minh (bronz, Dunaújváros, jelenleg az Intercisa Múzeumban) József Attila (dombormű, Dunaújváros) József Attila (mellszobor, Székesfehérvár) Münnich Ferenc (bronz mellszobor, Dunaújváros, Intercisa Múzeumban ) József Attila emléktábla (bronz dombormű, Dunaújváros) Hajnal (bronzszobor, Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előtt) Bartók Béla (bronz dombormű, Dunaújváros) Lighea - Sellő (bronzszobor, Dunaújváros, uszoda előtt) Merengő (bronzszobor, [a Hajnal változata] a művész síremléke, Dunaújváros) Vénusz – Tavasz (bronzszobor, Várpalota) Vénusz (másodpéldány, Dunaferr, Dunaújváros) Borovszky Ambrus (Dunaferr, Dunaújváros) Vénusz (másodpéldány, Gyönk) Alvó kisgyermek I. (bronz dombormű, Házasságkötő terem, Ercsi) Alvó kisgyermek II. (bronz dombormű, Egészségügyi Központ, Ercsi) Jacquin Nikolaus (bronz mellszobor, Miskolci Egyetem, Miskolc) Scopoli Giovanni (bronz mellszobor, Miskolci Egyetem, Miskolc) Verő József (bronz mellszobor, Miskolci Egyetem, Miskolc) Rózsa Ferenc (bronz, Dunaújváros) Jankovich Mikslós (bronz dombormű, Rácalmás) Márvány síremlék (Földes család, Székesfehérvár) Raáb Ervin festőművész síremléke, (Bronz, terméskő) 2010. Rácalmás, Katolikus temető; Széchenyi István 5/4 méretű büszt (Bronz, mészkő, 60 x 60 x 190 cm.), 2012. Rácalmás, Városháza előtt; Petőfi Sándor 5/4 méretű büszt (Bronz, mészkő, 60 x 60 x 190 cm.), 2013. Rácalmás, Főtér. Ányós Pál relief (Bronz, 60 x 40 cm) 2014. Agárd-puszta, Gárdonyi Géza emlékház    Források Bánóczi Zsuzsa: Cyránsky Mária – artPortal Dunaújvárosi képző- és iparművészek – Cyránsky Mária Árkád Szépirodalmi és Művészeti folyóirat – Cyránski Mária szobrászművész DUOL – Cyránsky Mária (1940–2018) Archiválva 2018. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben Aczél Gábor: Weiner Tibor Portréja. Dunaújvárosi Hírlap, (1967. szeptember 29.) Torday Alíz: Műteremsarok. Fejér Megyei Hírlap, (1968. december 31.) Kemény Dezső: Dunaújvárosi Képzőművészek, Cyránski. Dunaújvárosi Hírlap, (1969) Zelei Béla: Fiatalok műtermében. „Én József Attila itt vagyok”. Üst, (1972. június 27.) mekis: József Attila tanár úr, Szoboravatás. Fejér Megyei Hírlap, (1973. május 6.) mekis: Egy szobor élni kezd… Dunaújvárosi Hírlap, (1978. április 7.) –kovács-: Az életfa új virágai... Tűzzománcok a Múzeumban. Dunaújvárosi Hírlap, (1980. október 7.) Tűzzománc (Cyránski és ifj. Koffán részvétele a Kecskeméti Nemzetközi szimpóziumon). Dunaújvárosi Hírlap, (1981. augusztus 11.) Cyránski Dunakeszi kiállítása. Üst, (1981. január 27.) Á. Sz. J. (Á. Szabó János): Cyránski Mária. Fejér Megyei Hírlap, (1982. szeptember 25.) Sümegi György. „A kecskeméti Zománcművészeti alkotótelepről”, Művészet, 1983. február 1., 10-13. oldal  Tandi Lajos: Cyránski Mária és ifj. Koffán Károly művei. Új tükör, (1984. augusztus 26.) Tandi Lajos: Művész Életrajzok, Kortárs Magyar Képzőművészek. Képcsarnok, (1985) Új köztéri szobor Ercsiben (Cyránski: „Merengő”). Fejér-Megyei-Hírlap, (1986. október 8.) Új Egészségház Ercsiben (Cyránski: „Merengő c. szobrával). Szabad Föld, (1986. október 17.) Decsi Kiss János: A tükör előtt állva. Tolna Megyei Népújság, (1988. május 28.) Galambos Margit: A zománcművészet Otthona / Galambos Margit. Fejér Megyei Hírlap, (1988. augusztus 11.) V.A: Kortársaink karácsonyi kiállítása Bécsben. Népszava, (1990. december 10.) –hangyál-: Nem csak ünnepi szeretet. Tolnai Népújság, (1991. december 24.) Szobrok, amelyek felelnek. Tolnai Népújság, (1993. március 11.) Ungár Tamás: Szobor túlórapénzből. Népszabadság, (1995. április 10.) „A nő” és a vármúzeum (Cyránski Simontornyán). Dunaújvárosi Hírlap, (1997. április 26.) Ny.Zs. (Nyulasi Zsolt): Frissítő erővel hatott. Fejérmegyei Hírlap, (1999. június 24.) Ny.Zs. (Nyulasi Zsolt): Frissítő erővel hatott. Dunaújvárosi Hírlap, (1999. június 24.)  Forrás: wikipédia 

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. október. 02.

(A műtárgyat eddig 327-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
170 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[FKD030/Bp90/35] A kép mérete: 126 x 100 cm keret nélkül. Készült: Szén, tempera, Papír A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra fent "Szabó Z 72" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán kiállítási címke: Műcsarnoki törzslap 1973. X. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : "Leány portré" 1973
680 000 HUF
[FKD027/Bp4/60] A kép mérete: 60 x 82 cm keret nélkül. Készült: Olaj, pasztell, Papír (kasírozva) A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szabó Z 73" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : Holdfényes udvar 1973
430 000 HUF
[FKD019/Bp58/38] A kép mérete: 22 x 34 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Remsey Jenő György (Nagykőrös, 1885, Gödöllő, 1960) alkotása. Jelezve jobbra lent "Remsey (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1905-1909 között Budapesten az Iparrajziskolában tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett, ahol 1914-ig dolgozott. 1909-ben a KÉVE tagjai sorába választotta, s rendezésükben számos tárlaton vett részt. 1913-ban a nagybányai szabadiskolában képezte magát, majd a KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsbe és két ízben Münchenben is. 1924-ben egyik alapítója és elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének, majd létrehozta annak lapját, a Fáklyát. 1937-41 között a Nemzeti Figyelő munkatársaként dolgozott, 1952-ben tagja lett a Szinyei Alkotóközösségnek, 1960-ban pedig a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének. 1909-ben vett részt először a KÉVE tárlatán, 1920-ban újra. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben pedig a Szalmássy Galériában volt kiállítása. 1957-64 között több tárlatot is rendeztek műveiből Párizsban, de a KÉVE által alkotásai elkerültek berlini, düsseldorfi, bécsi, genfi, nürnbergi, lipcsei seregszemlékre is. Remsey hosszú pályájának kezdete a szecesszió stílusirányzatához kapcsolódott. Részt vett a szecesszió eszmeiségének elkötelezett gödöllői művésztelep munkájában, s egészen haláláig Gödöllőn élt. Így nem csoda, ha mindvégig ápolta a művésztelep emlékét, mely saját pályáján is az első döntő jelentőségű inspirációt és művészetközösséget jelentette. Akárcsak Körösfői és Nagy Sándor, ő is szimbolikus sugallatú műveket alkotott, amelyekre a lapidáris formaalkotás, a stilizáció, a vonalkontúrok hangsúlyos szerepe, a homogén színsíkok alkalmazása volt jellemző. Gobelintervezéssel is foglalkozott. Díjak: Benczúr-díj; Hors Conours-oklevél, Bécs; Gödöllő város díszpolgára. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát gazdagítja (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent család, Önarckép). A budapesti Lónyai utcai református gimnázium számára 1942-ben egy freskót alkotott (A magyar reformáció szellemtörténete). (Éber, RI-NM, MMFRA, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Budapesten tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909-ben koll. kiállítása volt a KÉVE tárlat keretében. 1913-ban a nagybányai festőiskolában dolgozott. A KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsben, és Münchenben is. 1920-ban ismételten állított ki műveket a KÉVE tárlatán. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. Alkotásait stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Több műve az MNG tulajdonában van. (Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Művészi képzettségét az a kapcsolat segítette kibontakozni, amelyet Gulácsy Lajossal, Erdei Viktorral és Fülep Lajossal teremtett. A KÉVE tagja lett és ösztöndíjjal Párizsba került. Tanulmányutakat tett Bécsben és Münchenben, majd itthon a Gödöllői Művésztelepre került. Alapító tagja volt az 1924-ben alakult Spirituális Művészek Szövetségének. 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban és 1947-ben a Szalmássy Galériában vett részt csoportos kiállításokon. Eleme a kompozíció, a sokalakos, a nagy csoportokat fölölelő képek problémája, amely képszerkesztő hajlandóságát, rendező képességét foglalkoztatja és alkalmat ad arra, hogy témáit a maga sajátos módján adja elő. Ez pedig a díszítő stilizálás nyelve. Képei síkszerűek, nagy dekoratív színfoltok mozaikszerű együttesei, amelyek erőteljes kontúrhatásukkal és fényproblémáikkal gobelin terveknek vagy üvegfestményeknek hatnak. Írói munkássága is számottevő. - Irod.: Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői kismesterek. MTA 1981. I. 441. Művészeti lexikon I-IV. Festő, költő és író. Bp.-en, Bécsben és Münchenben tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett. Számos külföldi kiállításán kívül 1909-ben és 1920-ban kollektív kiállítása nyílt a KÉVE-tárlat keretében, 1923-ban a Helikon szalonjában, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben a Szalmássy Galériában. 1957 és 1964 között Párizsban több kiállítást rendeztek műveiből. 1924-ben egyik alapítója s elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének. Több műve (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent Család, Önarckép stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. Szecessziósan stilizált, szimbolikus ihletésű képeivel expresszív hatásokra törekedett. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult, azután a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909. és 1920. kollektív kiállítása volt a Kéve tárlat keretében. 1923. a Helikon szalónjában, 1924. a Nemzeti Szalónban. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja. Énekes koldusok c. olajfestménye a Székesfővárosi Múzeum, Anyám arcképe, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, a Szent Család és Önarckép c. művei a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. Képeit stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Művészeti tanulmányait Bécsben, Münchenben és a gödöllői művésztelepen végezte. 1907 óta szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt, az évek során több franciaországi és amerikai kiállítása volt. 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Csók Galériában, 1979-ben Nagykőrösön voltak gyűjteményes tárlatai. Számos külföldi művésztársaság tagja és kitüntetettje, 1920-ban Budapest város nagydíjával, 1969-ben Milánó ezüstérmével tüntették ki. - A szecesszióban gyökerező szimbolikus stílusa a harmincas években alakult ki; munkáit erős stilizáltság, olykor groteszk ábrázolás, sejtelmes színvilág jellemzi. Mondanivalói az ember sorskérdései körül forognak.
Remsey Jenő György : Falu
28 000 HUF