Cyránszki Mária : "Várakozás"

Eladási ár: 170 000 HUF

Leírás

[1S610/Z021]
Akasztási lehetőséggel rendelkező fa táblán található jelzett bronz relief plasztikus női alakkal.

Jelzés jobbra lent:
CYRANSKY

Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje található, rajta felirat:
CYRANSZKY
ZSŰRISZÁM: 13184
VÁRAKOZÁS

Magasság: 35 cm
Szélesség: 25 cm
Súly: 2.675 kg
Cyránski Mária

Cyránski Mária

Született
1940. október 21.
Budapest

Elhunyt
2018. április 13. (77 évesen)[1]
Dunaújváros

Állampolgársága
magyar

Házastársa
ifj. Koffán Károly

Gyermekei
Koffán Eszter 1963,
Koffán Balázs 1974

Foglalkozása
szobrászművész

Sírhelye
Dunaújvárosi temető

Cyránsky Mária (Budapest, 1940. október 21. – Dunaújváros, 2018. április 13.) magyar szobrászművész. Lírai realista szobrokat, domborműveket, érméket, plaketteket készített. Szobrászati munkáján kívül szívesen foglalkozott tűzzománccal is, e munkáiban a népművészet formanyelvéből merített. Férje ifj. Koffán Károly festőművész.

Életpályája
1955-től 1959-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult. Érettségi után felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1964-ben végzett. Somogyi József, Szabó Iván és Pátzay Pál voltak a mesterei. A főiskola után Dunaújvárosban telepedett le, élete végén Dunaföldváron volt a műterme. 1974 és 1977 között Derkovits-ösztöndíjas volt. Kezdettől részt vett a városi és a Fejér megyei kiállításokon (a Dunaújvárosi képzőművészeti tárlatok egyik kezdeményezője), valamint a Képzőművészek észak-dunántúli Szervezete kiállításain. 1978-tól 2002-ig a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep munkájában is rendszeres közreműködő volt, 2001-től 2005-ig pedig a Budafoki Tűzzománc Workshop munkájában is részt vett.

Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Szobrászok Társaságának és a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete Elnökségének. Alapító tagja a Tűzzománcművészek Magyar Társaságának, a Szekszárdi Művészek Egyesületének és az ÚJPART Dunaújvárosi Képzőművészek Társaságának.

Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók: Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár), Intercisa Múzeum (Dunaújváros), Pécsváradi Művelődési Ház, Zománcművészeti Gyűjtemény (Kecskemét), Városi Múzeum (Nyíregyháza), Magyar Képzőművészeti Főiskola archívuma.

Egyéni kiállításai

1969–71.: Dunaújváros

1978.: Uitz Terem, Dunaújváros (gyűjteményes kiállítás)

1970.: Szentes

1973.: Kossuth Művelődési Ház (ifj. Koffán Károllyal), Miskolc

1979.: Kápolna Galéria (ifj. Koffán Károllyal), Velence

1979.: Pécs

1982.: Paál László Terem, Budapest

1984.: Gulácsy Terem (ifj. Koffán Károllyal), Szeged

1987.: Ferenczy Terem (ifj. Koffán Károllyal), Pécs

1988.: Szekszárd

1989 októbere: Bécs, (HUNGEXPO)

1990.:Kölesd, Paks, Bécs

1991.: Kecskemét, Párizs

1991.: Szekszárd

1996.: Városi Múzeum, Paks

1997.: Vármúzeum, Simontornya

1997.: Dunaföldvár

1998.: Művészetek Háza, Szekszárd

2000. október 20. – november 17.: Dunaújváros, Institut of Contemporary Art.

2000. február–március: “A Hónap Műtárgya” bemutató a Szekszárdi könyvtárban.

2001. április 28. – június 3.: Simontornya, Vármúzeum.

2002: Taliándörögd, „Művészetek Völgye” (Csend Háza)

2004. augusztus 12. – szeptember 19.: Dunaföldvár, Vár-galéria.

2005. április 17. – május 29.: Dunaújváros, Bartók Színház és Művészetek Háza. (Szoboravatással egybekötve)

2010. november 6. – december 11.: Retrospektív (Institut of Contemporary Art, Dunaújváros)

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]

1966.: Dunaújvárosi Képzőművészek I. kiállítása, Dunaújváros

1968–1969: Fejér Megyei Őszi Tárlat, Székesfehérvár

1970.: V. Észak-dunántúli Képzőművészek kiállítása, Műcsarnok, Budapest

1971.: Stúdió '71, Ernst Múzeum, Budapest

1971.: Exhibition of Artists of Norther Transdanubia, Krakkó

1972.: 6. Balatoni Nyári Tárlat, Balatoni Múzeum, Keszthely

1977.: Fejér megyei képzőművészek kiállítása, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom

1977.: Derkovits-ösztöndíjasok, Szombathely

1978–80.: Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása, Kecskemét

1983 – Tavaszi Tárlat, Uitz Terem, Dunaújváros

1997.: Tűzzománcművészek Magyar Társasága, Alapító kiállítás;

1998.: Kortárs Magyar Zománcművészet, Kecskemét;

1998.: Minizománc-névjegy, Budapest;

1998.: Dunaújváros Művészetéért bemutató;

1999.: Fejér Megyei tárlat, Székesfehérvár, István Király Múzeum;

2000; 2002.: Dunaújvárosi Képzőművészek Tárlata, Kortárs művészeti Intézet, Dunaújváros;

2001.: I. Nemzetközi Budafoki Tűzzománc-művészeti Triennálé. Olof Palme Ház, Budapest;

2003.: Fej Vonulás Portrékiállítás, Pelikán Galéria, Székesfehérvár;

2004.: II. Nemzetközi Budafoki Tűzzománc-művészeti Triennálé;

2008-2010.: I.; III. Raáb Ervin Művésztelep Rácalmás, Jankovich kúria;

2012.: Szíverősítő Újpart Egyesület kiállítása, Institut of Contemporary Art, Dunaújváros.

2013.: Szekszárdi Tárlat, az AGORA-program keretében, Szekszárd, Művészetek Háza (2013.05.07.- 09.15. CD katalógus)

2014.: In memoriam Fertőszögi Béláné Szekszárd, Művészetek Háza. (2014.10.29.-11.15.)

2014.: Dunaújvárosi Szlalom Kortárs Művészeti Intézet. (2014.11.21.-2015.01.17.)

2018.: A dunaújvárosi képző- és iparművészek tavaszi tárlata. (2018. 04. 6. - 2018. 05. 11.)

Köztéri művei[szerkesztés]

Álló leány – Ifjúság (mészkőkőszobor, Tatabánya)

Weiner Tibor emléktábla (bronz dombormű, Dunaújváros)

Ho Si Minh (bronz, Dunaújváros, jelenleg az Intercisa Múzeumban)

József Attila (dombormű, Dunaújváros)

József Attila (mellszobor, Székesfehérvár)

Münnich Ferenc (bronz mellszobor, Dunaújváros, Intercisa Múzeumban )

József Attila emléktábla (bronz dombormű, Dunaújváros)

Hajnal (bronzszobor, Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előtt)

Bartók Béla (bronz dombormű, Dunaújváros)

Lighea - Sellő (bronzszobor, Dunaújváros, uszoda előtt)

Merengő (bronzszobor, [a Hajnal változata] a művész síremléke, Dunaújváros)

Vénusz – Tavasz (bronzszobor, Várpalota)

Vénusz (másodpéldány, Dunaferr, Dunaújváros)

Borovszky Ambrus (Dunaferr, Dunaújváros)

Vénusz (másodpéldány, Gyönk)

Alvó kisgyermek I. (bronz dombormű, Házasságkötő terem, Ercsi)

Alvó kisgyermek II. (bronz dombormű, Egészségügyi Központ, Ercsi)

Jacquin Nikolaus (bronz mellszobor, Miskolci Egyetem, Miskolc)

Scopoli Giovanni (bronz mellszobor, Miskolci Egyetem, Miskolc)

Verő József (bronz mellszobor, Miskolci Egyetem, Miskolc)

Rózsa Ferenc (bronz, Dunaújváros)

Jankovich Mikslós (bronz dombormű, Rácalmás)

Márvány síremlék (Földes család, Székesfehérvár)

Raáb Ervin festőművész síremléke, (Bronz, terméskő) 2010. Rácalmás, Katolikus temető;

Széchenyi István 5/4 méretű büszt (Bronz, mészkő, 60 x 60 x 190 cm.), 2012. Rácalmás, Városháza előtt;

Petőfi Sándor 5/4 méretű büszt (Bronz, mészkő, 60 x 60 x 190 cm.), 2013. Rácalmás, Főtér.

Ányós Pál relief (Bronz, 60 x 40 cm) 2014. Agárd-puszta, Gárdonyi Géza emlékház

Források

Bánóczi Zsuzsa: Cyránsky Mária – artPortal

Dunaújvárosi képző- és iparművészek – Cyránsky Mária

Árkád Szépirodalmi és Művészeti folyóirat – Cyránski Mária szobrászművész

DUOL – Cyránsky Mária (1940–2018) Archiválva 2018. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben

Aczél Gábor: Weiner Tibor Portréja. Dunaújvárosi Hírlap, (1967. szeptember 29.)

Torday Alíz: Műteremsarok. Fejér Megyei Hírlap, (1968. december 31.)

Kemény Dezső: Dunaújvárosi Képzőművészek, Cyránski. Dunaújvárosi Hírlap, (1969)

Zelei Béla: Fiatalok műtermében. „Én József Attila itt vagyok”. Üst, (1972. június 27.)

mekis: József Attila tanár úr, Szoboravatás. Fejér Megyei Hírlap, (1973. május 6.)

mekis: Egy szobor élni kezd… Dunaújvárosi Hírlap, (1978. április 7.)

–kovács-: Az életfa új virágai... Tűzzománcok a Múzeumban. Dunaújvárosi Hírlap, (1980. október 7.)

Tűzzománc (Cyránski és ifj. Koffán részvétele a Kecskeméti Nemzetközi szimpóziumon). Dunaújvárosi Hírlap, (1981. augusztus 11.)

Cyránski Dunakeszi kiállítása. Üst, (1981. január 27.)

Á. Sz. J. (Á. Szabó János): Cyránski Mária. Fejér Megyei Hírlap, (1982. szeptember 25.)

Sümegi György. „A kecskeméti Zománcművészeti alkotótelepről”, Művészet, 1983. február 1., 10-13. oldal

Tandi Lajos: Cyránski Mária és ifj. Koffán Károly művei. Új tükör, (1984. augusztus 26.)

Tandi Lajos: Művész Életrajzok, Kortárs Magyar Képzőművészek. Képcsarnok, (1985)

Új köztéri szobor Ercsiben (Cyránski: „Merengő”). Fejér-Megyei-Hírlap, (1986. október 8.)

Új Egészségház Ercsiben (Cyránski: „Merengő c. szobrával). Szabad Föld, (1986. október 17.)

Decsi Kiss János: A tükör előtt állva. Tolna Megyei Népújság, (1988. május 28.)

Galambos Margit: A zománcművészet Otthona / Galambos Margit. Fejér Megyei Hírlap, (1988. augusztus 11.)

V.A: Kortársaink karácsonyi kiállítása Bécsben. Népszava, (1990. december 10.)

–hangyál-: Nem csak ünnepi szeretet. Tolnai Népújság, (1991. december 24.)

Szobrok, amelyek felelnek. Tolnai Népújság, (1993. március 11.)

Ungár Tamás: Szobor túlórapénzből. Népszabadság, (1995. április 10.)

„A nő” és a vármúzeum (Cyránski Simontornyán). Dunaújvárosi Hírlap, (1997. április 26.)

Ny.Zs. (Nyulasi Zsolt): Frissítő erővel hatott. Fejérmegyei Hírlap, (1999. június 24.)

Ny.Zs. (Nyulasi Zsolt): Frissítő erővel hatott. Dunaújvárosi Hírlap, (1999. június 24.)

Forrás: wikipédia

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve:	2024. október. 02. (A műtárgyat eddig 392-en nézték meg.)
Eladó:	( értékelés)
Átvétel:	futárszolgálat személyes átvét
Fizetés:	PayPal Átutalás Utánvét

[2A219/006] Nagyméretű olaj farost festmény, szép állapotú, sárga színű léckeretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. A keret festése kopott, sérült. Hátoldalán kiállítási papírcimke, rajta felirat: MÓCZÁN KÁROLY /1917 - 1975/ ÁDÁM-ÉVA 1969 Magasság: 114.5 cm Szélesség: 89 cm Súly: 5.04 kg MÓCZÁR KÁROLY (Kiskunfélegyháza, 1917.december 22) Móczár Károly festőművész-rajztanár. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. A főiskola nyári kurzusain Pécsett iparművészeti tárgyakat tervezett. 1949-ben kezdett el tanítani szülővárosa Polgári Fiúiskolájában. Több mint harminc évig tanított. 1950-től rajzszakkört vezetett. 1958-tól nyaranta a Tokaji Művésztelepen dolgozott. Kiállításai: Kiskunfélegyháza, 1962, 1969, 1970; Emlékkiállítás Budapesten, 1984. (Megjelent a "Kiskunfélegyháza helyismereti könyve" c. munkában a 368. oldalon) Dr. Móczár István emlékezése Móczár Károlyra: "- Móczár Károly, 1973-ban fogadott bennünket a - bűnbarlangjában -, ahogy írta a hozzám címzett levelében. Akkortájt a gyulai kórházban voltam cselédkönyves orvos. Nagymama halála, illetve temetése az egész rokonságot Félegyházára szólította. A temetés után Karcsi bácsi meghívta minden rokonát a Városi Bíróság padlásán berendezett műtermébe. Ezidáig keveset tudtam róla, csak annyit amit apám mondott róla, hogy különc ember, de csodálatosan tud festeni stb. Ezért aztán az izgatottságom a tetőfokára hágott, amikor beléptünk vagy huszan, rokonok a műtermébe. Rengeteg képe hevert mindenfelé a padlón, a gerendákra felfüggesztve. A képei közül az egyik önarcképe ragadott meg leginkább, mert fantasztikusan volt megfestve. A koncentrikusan megfestett képeit nem értettem, kérdésemre az felelte, hogy a sebességet festette meg. Gyönyörű színeket használt, de voltak közöttük szomorkás hangulatú képek is. Sokat beszélt a Temetés című festményéről. Ritka pillanatnak számított, ahogy a rokonait fogadta műtermében és rejtett titkait tárta fel előttünk. Arról is beszélt, hogy éppen mi motiválta egy-egy téma megfestésére, vagyis mit ábrázolt a kép. "- Az élet igazsága a születés és az elmúlás! Amint látjátok, bárkik is vagytok, a glóriátok lehullik egyszer a gödörbe, hogy egy újabb glória szülessen helyette és ez a körforgás örök, amíg ember él a Földön! A fejek, mint a gyümölcsök lógnak az életfáról - mondta rezignáltan. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felajánlotta számomra a Temetés című képet megvételre, jelképes áron, melyet az egyetemista "zsoldomból" is ki tudtam gazdálkodni. Hihetetlen hatással voltak rám a festményei, és munkássága. Karcsi bácsi nagyon örült annak, hogy édesapám is ott volt a műteremben, valamint sokan mások. Nagyon nagy válságban lehetett, mert nem tünt boldognak, és a savanykás hangulatú megjegyzéseiben felrémlett a közeljővő, a leskelődő végzet. Kétév múlva sajnos halálos motorbalesetet szenvedett." Sümegi György elemzése Móczár Károlyról, 1985. október 1-én Móczár Károlynak több mint másfél évtizeddel ezelőtt (1969. november 6-tól december 7-ig) volt már önálló tárlata szülővárosa, Kiskunfélegyháza múzeumában. Akkor még volt esély művészetének folytatására, amit évekkel később egy tragikus hirtelenségű baleset (A szerkesztő megjegyzése: motorkerékpárral történt baleset) - életével együtt - végérvényesen megvont tőle. A '70-es évek elején, félegyházi múzeumi munkáim során magam is többször találkoztam vele. Ha azt mondom róla, hogy festő, festőművész volt, akkor csak kevesen tudják művekkel is azonosítani a nevét. Életidejének utolsó részében ugyanis visszahúzódva élt, tépelődve és állandó kísérletezésbe merülve dolgozott műtermében. Ez a több emelet magasságban, padlássarokban kialakított műterem metaforája is lehetne Móczárnak. A dolgokat, jelenségeket, a megye s a város korabeli művészeti életét tudta így kivülről - talán felülről is -, de mindenképpen független pozícióból szemlélni. Ugyanakkor talán lemondóan is, hiszen művészeti visszavonultsága, függetlenségének elfogadtatásába s kiküzdésébe elsősorban az ötvenes évek tematikus elvárásai kényszeríthették. Móczár Károlyt szülővárosában elsősorban tanárként ismerték, szerették, tisztelték. Évtizedeken át tanított, előbb a Tanítóképzőben, majd a Móra Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet, 1950-től pedig képzőművészeti szakkört is vezetett. Életrajzából érdemes idézni, hogy Kiskunfélegyházán született (1917. december 22.) s az elemi iskoláit is ott végezte. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. Különösen Aba Nováktól beszélt nekem Móczár lelkesülten egyszer a padlás-műtermében, ahol a legfeltűnőbb, mindenhonnét látható helyre, egy nagyméretű festőállványra mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető egyaránt lehetett ez számára, festő munkájára vonatkozóan is. Mértéket adhatott és egyúttal őszinteségre is késztethetett. De talán bénító is volt kissé, és el is lehetett bújni mögé arra hivatkozva, hogy mestereink műveit utolérni, netán meghaladni szinte lehetetlen, s ezért megkísérelni sem érdemes. Mindenesetre a műterme akkor nem folyamatos - nulla dies sine linea - (egy nap sem vonal nélkül) munkáról árulkodott.A művek kis száma és milyensége kísérletezésekről, megtorpanásokról vallott és mindez művészi elbizonytalanodást sejtetett. De mihez képest lett bizonytalanabb, mikor és hogyan torpanhatott meg Móczár? Főiskolás rajzai, kísérleti darabjai munkássága kezdetét, irányulását, a biztos szakmai alapok lerakását egyaránt jelölik. Határozott rajzkészségét, biztos formaalakító tehetségét figyelhetjük meg a karakteres arckép tanulmányokon. Mestere, Aba Novák Vilmos művészete igézetében készítette el a diplomamunkáját nagy kartonra: ez 1:1 léptékű freskó vázlat. E munkáján (nagy kár, hogy elpusztult) az Élet sátora körül az élők, allegórikus, érzékien-telten megjelenített nőalakok, a sátor fölött pedig a Halál és elraboltjai, a Halottak táncolnak. Döbbenetes aktualitást adott e műnek készülési ideje, 1940-41, a második világháború pokla. Móczár egyébként maga is átélte a háborút, sőt, hadifogságból is későn szabadult. Hazatérte után, az újjáépítés idején életét-munkásságát, így művészetét is újraépítette, s a több éves törés, a kényszerű "hallgatás" után kitűnő főiskolai indulását igyekezett folytatni. Valószínűleg próbált festeni is, nyilván elővette rajzeszközeit és festőfelszerelését, de elég gyors ütemben jöttek tematikus elvárások, stiláris előírások a képzőművészetében, s mindezek megköthették a kezét. Ráadásul éppen ezidőtt, 1950-től vezetett rajzszakkört, ahol szintén nem maradhatott távol a kor aktuális követelményeitől. Ezidőből fönnmaradt művei (1954-es karaktúra sorozata - ez a '60-as években újabb darabokkal egészült ki - és akvarell arcmásai) tehetségének, művészi adottságának legerősebb oldalát, a karakterizáló képességét állítják a középpontba. Az '50-es évek végétől kb. egy évtizednyi időben hagyományos felfogásban arcképeket és tájképeket festett. Ez utóbbinál az alföldi, a gyermekkorában megismert síkvidéki táj megrögzítése, lefestése mellé (pl. Tanya vörös háttérrel) derűsebb színvilágú, oldottabb festőiségű, a szép-dombos Tokajt bemutató képek kerülnek (Tokaji utca, Tokaji dombok) mivel Móczár 1958-tól kezdődően több nyáron át dolgozott a Tokaji Művésztelepen. 1956-os szakállas, karakteres Önarcképe mellé főként dokumentum értéke miatt sorolható a festő Zilahy György és Tóth Menyhért arcképe. Az 1957-ben festett Parasztfej elnagyolt tömbössége, kemény és szikár vonásai Móczár legjobb művészi erényeit csillantják föl. Aztán színben és formában, a kifejezés indítékában és alapvető inspirációjában is lassú, de rá jellemző fordulat következik be festői munkásságában a '60-as évek közepétől. A változás elindítója - vallomása szerint - Boros Miklós lekerekített szobrai és Amerigo Tot Kavics-asszonyainak élménye lehetett. E festő megújulás lehetséges új tartalmait és kifejező értékeit az Öltöztetik a menyasszonyt című képe érezteti igazán. Az ezt követő munkák kísérleti darabok, fázistanulmányok inkább, mint érett alkotások. A színek fölhigulnak, elfinomodnak, a formák elvesztik plasztikai jelentőségüket és könnyűvé, önkényesen hajlíthatóvá és amorffá vállnak, eltestetlenednek. Valamiféle mesterkélt dekorativitás jellemzi e munkáit azzal a határozott alkotói szándékkal együtt, amely mindegyik kompozíciót egy ovális vagy körformába (egyfajta teljesség-érzetet sugallva) igyekszik beszorítani. Elvágyódás és valamiféle, a szecesszióhoz hasonlatos dekadencia ugyanúgy jellemzi ekkor, mint az újat teremtés szándéka, a valahová eljutás reménye és egyfajta egyéni képi rend megteremtésének az igénye. Más kérdés, hogy mi lett mindennek a művekben látható eredménye. Móczár Károly festői életműve ellentmondásos ugyan, de egyenetlenségeivel és érettebb munkáival együtt része a magyar és a felszabadulás utáni Bács-Kiskun megyei képzőművészetnek, művészeti életnek. Szülővárosában, Kiskunfélegyházán különösen figyelemre méltó. Forrás: http://moczar.freeweb.hu/html/mkaroly.htm

Cyránszki Mária : "Várakozás"

Eladási ár: 170 000 HUF

Leírás

Tulajdonságok

vásárlási információk

Cyránszki Mária : "Várakozás"

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát