Dankó Pista porcelán szobor talapzaton 13 cm

Eladási ár: 12 000 HUF

Leírás

[1F478/X199]
Hibátlan állapotú, talapzaton álló fehér mázas porcelán figura, porcelán szobor.

Felirat a talapzaton:
DANKÓ PISTA

Magasság: 13 cm
Szélesség: 5 cm
Súly: 0.14 kg
Dankó Pista

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





Dankó Pista





1890 körül


Született
Dankó István
1858. június 14.
Szeged-Szatymaz


Elhunyt
1903. március 29. (44 évesen)
Budapest


Álneve
Dankó Pista


Állampolgársága
magyar


Foglalkozása



zeneszerző

hegedűs






Sírhelye
Szeged Belvárosi Temető







Dankó István, művésznevén Dankó Pista (Szeged-Fölsőtanya [ma: Szatymaz],1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) magyar cigánymuzsikus, nótaszerző.





 Élete
Szülőházának helyéül egyes források a szegedi Fölsőváros cigányfertályán, a Hangász utcában állott házat (a mai Bihari utca 13. sz. helyén) jelölik meg, míg mások Szeged-Fölsőtanyára (ma: Szatymaz) teszik. Szülei, Dankó István és Mijó Rozália első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilencéves volt, amikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradtak még félárván.





Dankó Pista és édesanyja


Apja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit: egy református, meg egy lutheránus osztályt végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Leginkább id. Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte.

Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia: vályogvetőként kereste kenyerét. Virtuóz ugyan nem lett, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene, amikor játszott.

15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. A banda Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is megfordult, a 17 éves, kékszemű Pista (eredeti nevén – Dankó István – soha nem szólították, mindig művésznevét használta) beleszeretett a gazda Ilonka leányába, aki 13 éves volt, de nem neki szánták. Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja elzavarta őket a birtokáról. Ilonka átadott egy szál rózsát Pistának a kapuban. Kétszeri sikertelen leányszöktetés után, végül harmadjára vitte oltárhoz a lányt, a kisteleki templomban (A szegedi Móra Múzeum szerint 1880.07.13-án a szegedi Belvárosi plébánián vette el Joó Ilonát (1861.02.15.-1944.06.13.) Két gyermekük még kicsi korában elhunyt és Joó Ilonkát (halálakor már adorjáni és nagyrátoni Ráthonyi Sándorné) első férje mellé temették el).

Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írtak szöveget a dalaihoz.

Később Szegedre került. Blaha Lujza előadása révén tettek szert népszerűségre első dalai. 1890-ben Budapestre utazott, majd 1895-ben elnyerte az Új Idők pályadíját azzal, hogy Pósa Lajos balatoni nótáit megzenésítette.

Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban, s ennek köszönhetően a német daltársulatok népszerűsége a háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban is, Moszkvában és Szentpétervárott játszottak. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!"

A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, amelyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm.

A kottaíráshoz nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életét végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. Sanremóba küldték, ahol egy télen át kúrálták, azonban egészsége már nem tudott helyrejönni: 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában érte a halál.

Herczeg Ferenc búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta az „Eltörött a hegedűm…" című nótát. A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Szobra is készült, felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede szobrászművész formálta meg a dalköltő alakját, amiért honoráriumot nem kért, csupán a felhasznált márvány árát. Végül 1912. október 20-án állították fel művét, Erzsébet királyné szobrától nem messze.

A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát. 

 



Dankó Pista fehér márvány szobra Szegeden (Margó Ede alkotása, 1912)

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. január. 30.

(A műtárgyat eddig 1023-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Dankó Pista porcelán szobor talapzaton 13 cm

[1F478/X199] Hibátlan állapotú, talapzaton álló fehér mázas porcelán figura, porcelán szobor. Felirat a talapzaton: DANKÓ PISTA Magasság: 13 cm Szélesség: 5 cm Súly: 0.14 kg Dankó Pista    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Dankó Pista 1890 körül Született Dankó István 1858. június 14. Szeged-Szatymaz Elhunyt 1903. március 29. (44 évesen) Budapest Álneve Dankó Pista Állampolgársága magyar Foglalkozása zeneszerző hegedűs Sírhelye Szeged Belvárosi Temető Dankó István, művésznevén Dankó Pista (Szeged-Fölsőtanya [ma: Szatymaz],1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) magyar cigánymuzsikus, nótaszerző.  Élete Szülőházának helyéül egyes források a szegedi Fölsőváros cigányfertályán, a Hangász utcában állott házat (a mai Bihari utca 13. sz. helyén) jelölik meg, míg mások Szeged-Fölsőtanyára (ma: Szatymaz) teszik. Szülei, Dankó István és Mijó Rozália első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilencéves volt, amikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradtak még félárván. Dankó Pista és édesanyja Apja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit: egy református, meg egy lutheránus osztályt végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Leginkább id. Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte. Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia: vályogvetőként kereste kenyerét. Virtuóz ugyan nem lett, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene, amikor játszott. 15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. A banda Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is megfordult, a 17 éves, kékszemű Pista (eredeti nevén – Dankó István – soha nem szólították, mindig művésznevét használta) beleszeretett a gazda Ilonka leányába, aki 13 éves volt, de nem neki szánták. Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja elzavarta őket a birtokáról. Ilonka átadott egy szál rózsát Pistának a kapuban. Kétszeri sikertelen leányszöktetés után, végül harmadjára vitte oltárhoz a lányt, a kisteleki templomban (A szegedi Móra Múzeum szerint 1880.07.13-án a szegedi Belvárosi plébánián vette el Joó Ilonát (1861.02.15.-1944.06.13.) Két gyermekük még kicsi korában elhunyt és Joó Ilonkát (halálakor már adorjáni és nagyrátoni Ráthonyi Sándorné) első férje mellé temették el). Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írtak szöveget a dalaihoz. Később Szegedre került. Blaha Lujza előadása révén tettek szert népszerűségre első dalai. 1890-ben Budapestre utazott, majd 1895-ben elnyerte az Új Idők pályadíját azzal, hogy Pósa Lajos balatoni nótáit megzenésítette. Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban, s ennek köszönhetően a német daltársulatok népszerűsége a háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban is, Moszkvában és Szentpétervárott játszottak. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!" A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, amelyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm. A kottaíráshoz nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életét végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. Sanremóba küldték, ahol egy télen át kúrálták, azonban egészsége már nem tudott helyrejönni: 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában érte a halál. Herczeg Ferenc búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta az „Eltörött a hegedűm…" című nótát. A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Szobra is készült, felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede szobrászművész formálta meg a dalköltő alakját, amiért honoráriumot nem kért, csupán a felhasznált márvány árát. Végül 1912. október 20-án állították fel művét, Erzsébet királyné szobrától nem messze. A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát.    Dankó Pista fehér márvány szobra Szegeden (Margó Ede alkotása, 1912) Forrás: wikipédia 

További részletek
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. január. 30.

(A műtárgyat eddig 1023-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
12 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[FK0348/Bp304/40] A kép mérete: 51 x 35 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farost A kép Gábor Móric (Kisújszállás, 1889, Budapest, 1986) alkotása. Jelezve Jobbra fent "Gábor Móric 1969. XI." A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti mintarajziskolában Kölber Dezső és Vesztróczy Manó tanítványa volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a tanítómesterei. Különösen a nagytudású és gerinces egyéniségű Székely Bertalan volt rá hatással. 1907-ben és 1908-ban a párizsi École des Beaux Arts-ban képezte magát, Cormon professzornál, aki egykor Van Gogh és Toulouse-Lautrec mestere is volt. Ösztöndíjjal Olaszországban is végzett tanulmányokat. Tanulmányutakat tett több európai országban és az Egyesült Államokban. Aktív tagja volt a Cennini Társaságnak, a Céhbelieknek, a Munkácsy Céhnek, a Magyar Arcképfestők Társaságának. 1913-tól haláláig a Százados úti művésztelepen élt. 1945-48 között a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1916-tól szerepelt egyéni (Csók Galéria, Fészek Klub, Magyar Nemzeti Galéria, Derkovits Terem, Csepel Galéria, Medgyessy Terem, Karcag, Hódmezővásárhely, Amszterdam, London, stb.) és csoportos (Műcsarnok, Fővárosi Képtár, Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Magyar Nemzeti Galéria, Hódmezővásárhely, Sopron, stb.) tárlatokon. Klasszikus iskolázottságú, visszafogott színvilágú, realista portrékat, történelmi jeleneteket, tájképeket, virágcsendéleteket, enteriőröket, egyházi témájú képeket alkotott, üvegfestményeket készített. Élete utolsó éveiben érmeket, plaketteket is alkotott. Elmélyült megfigyelésről tanúskodnak színgazdag csendéletei, miniatűrjei. Díjak: a Munka Érdemrend arany fokozata, SZOT-díj. Több alkotása a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában van. (Műv. 1985/5, 1986/7, KMML, Ladányi József, Éber, H.L.: Műv. 1984-5) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Iparrajziskolában Kölber Dezső és Vesztróczy Manó tanítványa volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a tanítómesterei. Különösen a nagy tudású, és gerinces egyéniségű Székely hatott rá. 1907-1908-ban a Párizsi École des Beaux Arts-ban képezte magát, Cormon professzornál, aki Van Gogh és H. Toulouse-Lautrec mestere is volt. Ösztöndíjjal Olaszországban is tanult. Tanulmányutakat tett több európai országban és az USA-ban. 1906-tól szerepelt tárlatokon. Hazai kiállításain kivül bemutatkozott számos európai városban. Klasszikus iskolázottságú történelmi- és arcképfestő volt. Elmélyült megfigyelésről tanúskodnak színgazdag csendéletei és miniatűrjei. 1981-ben SZOT-díjat kapott. Több alkotása a MNG tulajdonában van. Érmeket és plaketteket is készített. (Műv.-1985/5, 1986/7, Éber, H. L.: Műv.-1984/5) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, ahol Kölber Dezső és Vesztróczy Manó voltak a mesterei. A Mintarajziskolában Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Balló Ede növendéke volt. 1908-tól a párizsi École des Beaux Arts-ban képezte magát. Nagyobb tanulmányutakat tett Francia-, és Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban, továbbá az Egyesült Államokban. Hazai kiállításain túl bemutatkozott Amsterdamban, Rotterdamban, Hágában, Londonban, Berlinben, és Rómában. Londoni tartózkodása során rajzolta a fizikus Einstent, Mac-Donald angol miniszterelnököt és több ismert személyiséget. Itthon is számos művész portréját készített el: Blaha Lujza, Fedák Sári, Svéd Sándor, Góth Sándor, Hegedüs Gyula, Bölönyi György, Krúdy Gyula, Pethes Sándor stb. Klasszikus iskolázottságú történelmi és portréfestő, több ismert irodalmi és közületi személyiség arcmásait is elkészítette. (Kossuth Ferenc, Thaly Kálmán stb.) Elmélyült megfigyelésről tanúskodnak színgazdag csöndéletei és miniatűrjei. A Cennini Társaság tagja. 1976-ban a hódmezővásárhelyi Medgyessy Teremben, majd az Óbudai Galériában jelentkezett gyűjteményes anyaggal. Tisztes kora ellenére rendszeres résztvevője volt a Vásárhelyi Őszi tárlatoknak. 1981-ben SZOT-díjat kapott. - Irod.: Heitler László: Képek és emlékek. Gábor Móric festőművészről. Művészet, 1985. 5.; Kiss Mária: Látogatás Gábor Móric műtermében. Művészet, 1986. 7.; ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan, Balló Ede és Szinyei Merse Pál voltak mesterei. 1907-08-ban Párizsban az École des Beaux-Arts-on tanult. 1906 óta kiállító művész. Tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciókat és főleg sok arcképet festett. 1932-ben Amsterdamban állított ki. Cypra c. aktfestménye, valamint a Melankólia és a Szobabelső c. képe a Nemz. Gal. tulajdona. Részt vett az 1952-i arcképkiállításon, mindegyik nemzeti kiállításon és az 1957-i tavaszi tárlaton. 1962-ben önálló kiállítása volt a Csók Galériában. Művészeti lexikon I-II. A bpesti képzőműv. főiskolán és Párizsban az École des Beaux-Arts-ban tanult, azután Budapesten telepedett le. A Műcsarnokban 1905 óta főleg arc- és tájképeket állított ki. Cipra c. képe az állam, Melancholia és Matuska Alajos arcképe c. festménye a főváros tulajdona. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Művészeti tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, mesterei Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál és Balló Ede voltak. Tanulmányúton járt több nyugat-európai országban, megfordult Amerikában. Hazai kiállításain túl bemutatkozott Hollandiában, Angliában, Olaszországban és az NSZK-ban. Legutóbb Hódmezővásárhelyen (1976), az Óbudai Galériában (1977), a Derkovits Teremben (1978) és a Csepeli Galériában (1979) állított ki. - Klasszikus iskolázottságú történelmi és portréfestő, több ismert politikai és irodalmi személyiség arcmásának elkészítője. Elmélyült természetmegfigyelésről, a valóság tartalmas művészi leírásának készségéről tanúskodnak színgazdag csendéletei és miniatűrjei. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1906-07: MKF, mesterei: Székely Bertalan, Balló Ede, Szinyei Merse Pál; 1907-08: párizsi École de Beaux-Arts, mestere: Fernand Cormon. 1979: Munka Érdemrend arany fokozata; 1981: SZOT-díj. Tagja volt a Cennini Társaságnak, a Céhbelieknek, a Magyar Arcképfestők Társaságának, a Munkácsy Céhnek. Párizsi tartózkodása után az USA-ban és Hollandiában dolgozott portréfestőként. Járt Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Belgiumban. 1913-ban tért haza, haláláig a Százados úti művésztelepen élt. 1945-48 között a MIF tanára volt. 1916-tól szerepeltek művei kiállításokon. Klasszikus iskolázottságú, visszafogott színvilágú, realista arcképeket - köztük magyar és külföldi közéleti személyeket -, virágcsendéleteket, tájképeket, enteriőröket, egyházi témájú képeket festett, üvegfestményeket készített. Élete utolsó éveiben érmeket is alkotott. Ek: 1932: Amszterdam; London; 1938: Amszterdam és más városok;1961: Tornyai J. M., Hmvhely;1962: Csók G. (kat.); Fészek Klub; 1964: Tornyai J. M., Hmvhely; 1976: Tornyai J. M., Hmvhely; Medgyessy T.; 1977: Derkovits T.; 1978: Derkovits T.; 1979: Csepel G.; MNG; 1984: Tornyai J. M., Hmvhely; 1986: Déryné Műv. K., Karcag. Vcsk: 1906-tól: az OMKT kiállításai, Műcsarnok; 1926-tól: a Cennini Társaság és a Céhbeliek kiállításai, Nemzeti Szalon; 1934-től: a Munkácsy Céh kiállításai, Ernst M.; 1944: A magyar műv. ötven éve, FK; 1948: a Rippl-Rónai Társaság kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; 1955: Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok; 1955-től: Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1965: A Százados úti művésztelep 50 éve, MNG; 1975: Jubileumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1979: A hmvhelyi Őszi Tárlatok negyedszázados jubileuma alkalmából rendezett retrospektív kiállítás, Műcsarnok; 1983-tól: Orsz. Éremművészeti B., Lábasház, Sopron; 1984: Orsz. Képzőműv. kiállítás '84. Műcsarnok. Mk: FK; MNG; PIM. Km: Üvegablakok (1931, Bp., az OTI Székh. tanácsterme). Irod: Chroniqueur: Látogatás Gábor Móric műtermében, Képzőműv. 1931/43-44.; Telepy K.: (kat. bev. tan., Csók I. G., 1962); Heitler L.: Képek és emlékek. Gábor Móric festőműv.-ről, MŰV, 1985/5.; Kiss M.: Látogatás Gábor Móric festőműv. műtermében, MŰV, 1986/7. (L.J.)
Gábor Móric : Csendélet
165 000 HUF