[FKA570/305/102] A kép mérete: 30 x 21,2 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Európai művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Eredeti keretében.

Színes rézkarc, 41,5x55 cm, j. J.l. Edvi Illés Aladár

[FKC758/Bp305/229] A kép mérete: 20 x 12 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Szemethy Imre (Budapest, 1945) alkotása. Jelezve: lent A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium után, a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványaként végzett 1971-ben. Sokszorosító grafikus diplomát szerzett. 1968 óta szerepel hazai (Stúdió Galéria, Helikon Galéria, Erzsébetvárosi Kisgaléria, Újpest Galéria, Vízivárosi Galéria, Vigadó Galéria, Várfok 14 Galéria, Csepel Galéria, Fehér Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Óbuda Galéria, Műcsarnok, Hódmezővásárhely, Veszprém, Balassagyarmat, Szombathely, Makó, Miskolc, stb.) és külföldi (Oslo, Bécs, Varsó, Prága, stb.) bemutatókon. 1973-76 között rendszeresen jelen volt a Stúdió tárlatokon, 1973-79 és 1983-87 között a miskolci Országos Grafikai Biennálékon, 1979-81 között a makói művésztelep munkakiállításain, 1982-ben, 1986-94 között, 1998-ban a salgótarjáni Országos Rajzbiennálékon. Írországban, nyugat- és kelet-európai országokban járt tanulmányúton. Díjak: 1972-75 között Derkovits-ösztöndíj; Munkácsy-díj; Érdemes Művész; a XII. miskolci Országos Grafikai Biennále nagydíja; Csohány Emlékplakett; a salgótarjáni Országos Rajzbiennále nagydíja. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét, lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. A grafika és még inkább illusztrációs grafika, amit Szemethy művel. Sokszorosított grafikái mellett igen jelentősek finom, pontozásos módszerrel készült tusrajzai (Paravánjelenet, Csokonai-illusztrációk) és modern újságrajzai. Számos irodalmi művet illusztrált (A. Joyce, Szentkuthy, Lautréamont, J. L. Burges, stb.). A modern magyar illusztráció jeles képviselője. Képviselve a Magyar Nemzeti Galériában, a szombathelyi képtárban, a Miskolci Galériában és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. (D.I.: Műv. 1974/8, N.Z.: Műv. 1984/3, Műv. 1989/11/12, S.I.: Új Műv. 1996/1/2, Sz.K.: ÉS 1991/1) Magyar festők és grafikusok adattára 1971-ben végzett a főiskolán Ék Sándor és Barcsay Jenő osztályán. Több csoportos bemutató után 1973-ban Norvégiában, 1974-ben a Stúdió Galériában, 1976-ban Szombathelyt, a Helikon Galériában, és az NSZK-ban jelentkezett önálló tárlatokkal. Több kiállítási és pályázati díj tulajdonosa. 1972-1975-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. - Fanyar, ironikus világképe jellemzi a művészetét; lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. - Irod.: Lóska Lajos: Szemethy Imre grafikáiról. Művészet, 1980. 2. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Gimnázium után, a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványaként végzett 1971-ben. Sokszorosító grafikus diplomát szerzett. 1968 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1973-ban Osloban mutatta be munkáit. Több lappal szerepelt az 1974-es "Moszkvai Mai Magyar Grafika" c. kiállításon. Részt vett a Stúdió kiállításokon és pályázatokon. 1972-1975 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. Írországban és több kelet-európai országban járt tanulmányúton. Fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét, lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. A grafika, és még inkább az illusztrációs grafika, amit Sz.I. művel. Számos irodalmi művet illusztrált. (D.I.: Műv.-1974/8) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1971-ben végzett a főiskolán Ék Sándor és Barcsay Jenő irányításával. Csoportos bemutatók mellett 1973-ban Norvégiában, 1974-ben a Stúdió Galériában, 1976-ban Szombathelyen, a Helikon Galériában és az NDK-ban, 1980-ban Miskolcon jelentkezett önálló tárlatokkal. Több kiállítási és pályázati díj mellett 1972-1975-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. - A ráismerés fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét; lapjai parafrázisok, vízuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. Ismert illusztrátor.

[FK3831/FL-5] A kép mérete: 29 x 19,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, akvatinta, Papír A kép Kass János (Szeged, 1927, Budapest, 2010) alkotása. Jelezve lent "Mars, 94/100, Kass 78 (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő. A budapesti Iparművészeti Iskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, hol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György tanítványa volt. 1960-1961-ben a lipcsei Houchschule für Grafik und Buchkunst könyvművészeti tanszékén aspiráns, majd 1967-81 között a Magyar Iparművészeti Főiskola grafikai tanszékén tanít. 1973 óta postabélyegeket tervez, legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik, filmplakátokat is készít. Számos hazai és külhoni bemutatón szerepelt. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt önálló kiállítása. Önállóan mutatkozott be Olaszországban és Ausztriában, valamint Svájcban. Kiállított az 1960-as velencei Biennálén, az 1961-es párizsi Ifjúsági Biennálén, szerepelt a luganoi, a tokiói, a ljubjanai, a Sao Pauloi és a Buenos Airesi Beinnálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese. 1956-1959 között Derkovits-ösztöndíj, Munkácsy-díj (1954, 1967), a brüsszeli világkiállítás ezüstérmese (1958), Érdemes Művész (1966, 1977), Kiváló Művész (1986), Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztje (1992), Kossuth-díj (1999). Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paulóban, magyar és német "Szép könyv" versenyeken nyert díjakat. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon, "A legszebb könyv" díjat kapta. A Magyar Festők Társaságának, az ATIPY ICTA, DCC (London), CDL (Franciaország) és a Német Könyvművész Szövetség tagja. Szeged díszpolgára. Sokoldalú, eredeti művész, a legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, számos vidéki és külföldi közgyűjteményben. (MÉ, ML, Sasvári Edit-Pogány Gábor adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus, festő. A bp.-i Iparművészeti Iskola elvégézése után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, hol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György tanítványa volt. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon pannója ezüstérmet nyert. Legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik. Filmplakátokat is készít. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt önálló kiálllítása. Önállóan mutatkozott be Olaszországban és Ausztráliában, valam. Svájcban. Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, az 1961-es párizsi Ifjusági Biennálén, szerepelt a luganoi, a tokiói, a ljubjanai, a Sao Pauloi és a Buenos Airesi Biennálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese. 1958-ban, a brüsszeli világkiállításon ezüstérmet, 1966-ban és 1977-ben Lipcsében aranyérmet nyert. 1956-1959 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1954-ben, 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1977-ben pedig érdemes művészi címmel tüntették ki. Sokoldalú és eredeti művész, a legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. 1960-61-ben a Lipcsei Könyvművészeti Fősikolán aspiráns, majd a bp.-i Iparművészeti Főiskolán tanárként működött. (MÉ, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait 1951-ben Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György növendékeként. 1960-1961-ben a lipcsei Könyvművészeti Főiskolán aspiráns, majd az Iparművészeti Főiskola tanára. Több vidéki bemutató (Miskolc, Debrecen, Eger, Veszprém stb.) mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt egyéni kiállítása. Plasztikai kísérleteit 1975-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1976-ban a Csepel Galériában mutatta be csoportkiállításon. Önállóan mutatkozott be Olaszországban (1963), Ausztráliában (1970) és Svájcban (1976). Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, az 1961-es Párizsi Ifjúsági Biennálén, szerepelt a lugánói, tokiói, ljubjanai, Sao Paulo-i, Buenos Aires-i biennálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese, az 1958-as brüsszeli világkiállításon ezüstérmet, 1966-ban és 1977-ben Lipcsében aranyérmet kapott. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1977-ben pedig érdemes művész címmel tüntették ki. Sokoldalú és utolérhetetlenül eredeti művész. A legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. A hazai könyvművészet, tervezés és illusztrálás kiemelkedő egyénisége. Szülővárosának ajándékozott műveiből állandó kiállítása nyílt Szegeden. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Iskolán tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolát végezte el 1951-ben. Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György voltak a mesterei. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon pannója ezüstérmet nyert. Legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik (A kékszakállú herceg vára, Móricz Zsigmond-illusztrációi stb.). Filmplakátokat is készít. Grafikáiból 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Iparművészeti tanulmányok után iratkozott át a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben végzett Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György növendékeként. 1960-1961 között a lipcsei Könyvművészeti Főiskolán aspiráns, jelenleg az Iparművészeti Főiskola tipográfiai tanszékének tanára. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1975-ben ismét a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1976-ban a Csepel Galériában, 1977-ben a Csók Galériában, 1983-ban a Vigadó Galériában voltak egyéni kiállításai. Önálló kollekcióval mutatkozott be Olaszországban, Ausztráliában, Svájcban, Franciaországban és Angliában. Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, szerepelt több nemzetközi grafikai rendezvényen. Hét külföldi könyvművészeti díjat nyert, köztük az 1958-as brüsszeli világkiállítás ezüstérmét. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott. - Képalakításában és grafikai előadásában a sokoldalúság, a stílusok lelkiségébe való behatolnitudás és azok egyéniesítése adja meg művészi eredetiségének alapjait. Erőssége a gondolati töltés, a dolgok rejtett értelmének felmutatása. Kiemelkedő könyvművész és illusztrátor, de eredményei a plasztika terén is számottevőek. Tevékenyen közreműködött a pop-art hazai megismertetésében. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1942-46: Iparművészeti Iskola, kerámia-szak; 1946-51: MKF, grafika-szak, 1960-61: Hochschule für Grafik und Buchkunst, könyvművészeti tanszék, Lipcse; 1965-1973 között az Új Írás művészeti szerkesztője; 1967-1981: MIF grafikai tanszékén tanít; 1973 óta postabélyegeket is tervez. 1956-59: Derkovits-ösztöndíj; 1954, 1967: Munkácsy-díj; 1966, 1977: érdemes művész, 1986: kiváló művész; 1992: Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti kereszt; 1999: Kossuth-díj; A Brüsszeli Világkiállításon, Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paulóban, magyar és német "Szép könyv" versenyeken nyert díjakat. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon "A legszebb könyv" díjat kapta. Az MFT, Az ATIPY ICTA, DCC (London), CDL (FR), valamint a Német Könyvművész Szövetség tagja. Szeged díszpolgára. 1985 óta állandó kiállítása van Szegeden, a Móra Ferenc M. Kass Galériájában. Kass János sokrétű grafikai munkássága az irodalmi és zenei inspirációkból bontakozott ki. A 60-as évektől kezdve, bizonyos rajztudásáról árulkodó, könnyed és elegáns vonalvezetésű, expresszív formavilágú művei hozzájárultak a szöveg mellett a rajz autonómmá válásához, a könyvillusztráció fogalmának modern átrételmezéséhez. (A kékszakállú herceg vára, 1960; Gilgames, 1960; Mózes - Kass János 15 rézkarca Madách Imre költeményéhez, Bp., 1966; Kass János 15 rézkarca Az ember tragédiájához, 1967; Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus, 1977). Grafikai munkássága mellett a 70-es évek elején a szobrászathoz és a modern művészet új műfajaihoz közelálló műveket készít. 1971-ben Szombathelyen, a Savaria Múzeumban, majd 1973-ban a PIM-ben rendezi meg a kortárs modern művészet új törekvéseihez kapcsolódó Fejek című kiállítását. A közel 60 db plexiből és polisztirolból kiöntött műanyag fejet egy environment formájában, hullámpapírból kialakított labirintusban helyezi el. A köztéri szobrászat megújításának szándékával készültek az 1975-ben Vilt Tiborral és Gulyás Gyulával, a Dorottya utcai Galériában (Térformák) makett formájában bemutatott variálható plasztikái. A 70-es években Kass Jánost egyre inkább foglalkoztatja annak a folyamatnak a megindulása, amelyet a számítógép elterjedése okoz. 1977-ben a lipcsei könyvkiállításon mutatja be a mintegy 300 méternyi adatfeldolgozásból kivágott, 6 méteres komputer-grafikai anyagát. A komputer által felvetődő probémák kapcsán Kass János érdeklődése nem pusztán a könyvkészítés szempontjából is meghatározó technikai változásokra, hanem az emberi gondolkodást átformáló paradigmaváltásra, és az új vizuális lehetőségekre irányul. 1980-ban John Halassal közösen készíti el a világ első komputer-animációs filmjét Dilemma címmel. A 80-as években a könyvillusztrációk mellett tematikus sorozatokat is készít (A Biblia és az Ószövetség sorozata). A korábban plasztikák formájában megjelenő Fej-sorozatának gondolatiságát a xerox felhasználásával készült kollázsain, a Faludy-illusztrációkon fejleszti tovább. (Faludy György: Test és lélek, 1988). 1997-es Budapesti Galéria életmű kiállítása a műfaji sokrétűség és a szellemi egység jegyében Kass János eddigi munkásságának összegzésének is tekinthető. A családtagokkal és a kortárs szellemi élet általa nagyra tartott képviselőivel megszemélyesített - A kékszakállú herceg vára című Bartók-mű analógiájára felépített - hét kapu, nem csupán a kultúra különböző területeinek találkozási pontja, hanem egy rendkívül sokoldalú és gazdag életpálya szellemi stációinak szimbóluma is. A képzőművészeti mellett a 60-as évektől jelentős publicisztikai tevékenységet folytat, főként a könyvművészet tárgykörében. Ek: 1960: TIT Bartók T., Pécs; 1964: Dürer T. (kat.); 1967: KKI, Dorottya u. Kt.; 1970: Woollahra, Sidney (Hajnal Gabriellával); Műv. H., Hajdúszoboszló; Műv. H., Balmazújváros; TIT Csokonai Klub, Debrecen; 1972: Fejek, Savaria M., Szhely (Hajnal Gabriellával) (kat.); József Attila Kvtár, Miskolc; Műv. H., Hajdúszoboszló; 1973: Lo Squardo G., Torino (kat.); Fejek, PIM; Fem kunstnere fra Ungarn, Galleri F 15., Tromsö M., Moss, Norvégia (Bálint Endrével, Hajnal Gabriellával, Ország Lilivel, Varga Imrével); 1974: Shakespeare-illusztrációk, Csontváry T.; Miskolci G., Miskolc; 1975: Térformák, KKI, Kt. (Vilt Tiborral, Gulyás Gyulával) (kat.); Kápolnatárlat, Balatonboglár (Hajnal Gabriellával); Berzsenyi Dániel Megyei Knyvtár, Szhely; 1976: Megyei Knyvtár, Eger; Bartók Műv. Közp., Szeged; 1977: Életműv-kiállítás, KLTE, Debrecen (kat.); Csók G., Grafikai T.; Georgi Dimitrov Műv. Közp., Veszprém; 1979: Kápolnatárlat, Balatonboglár; Nagy Balogh T.; Klosterneuburg; 1980: Petőfi Színház, Veszprém, 1981: Megyei Műv. Közp., Szhely; Mini G., Miskolc; 1982: Bath festival, Pumproom, Turnbridge, Wells; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1983: Vigadó G.; Kass G., Szeged; 1985: Videoton Műv. H., Szfvár (kat.); 1986: Fitz William M., Cambridge; Békés Megyei Kvtár, Bcsaba; 1987: Katolikus Akadémia, Hamburg; Kass G., Szeged; 1989: Ivanoff G., Aachen; Heinonen G., Loimaa; Újvidéki Színház, Novi Sad; Műv. Közp., Ózd; Kass G., Szeged; Ateljee Hulmin, Loimaai (FIN); 1990, 1991: Olympia, National Hall, Londn; 1992: Paters's G., Limassol, Ciprus; Vigadó G.; Kass G., Szeged; 1993: EH2 2HB, Edinburg; Ciprusi Műv. Minisztérium Kt., Nicosia; A Kass család kiállítása, Kass G., Szeged; 1994: Arte Fiera, Bolgona; Magyar Int., Stuttgart; Gellért Szálló; Közgazdaságtud.-i Egy.; SOTE; 1995: (életmű-kiállítás), Vajdasági M., Újvidék; Kossuht Klub; Műv. Közp., Bcsaba; Magyar Operaház; Szent Korona G.-Szent István Műv. H., Szfvár; 1996: Magyar Nagykövetség, Koppenhága; Fórum Klub, Újvidék; Népház, Szabadka; Megyei és városi Kvtár, Kaposvár (kat.); 1997: KLTE, Debrecen; (életmű-kiállítás), Budapest G.; Bibliai lapok, Széchenyi kerti Református G., Dunakeszi; Művelődési H., Zsámbék; Rózsavölgyi Zeneisk. és Városi Kvtár, Balassagyarmat; Kass G., Szeged; Hollandi H., Dég; 1998: Csikász G., Veszprém; Magyar Köztársasági Kult. Int., Pozsony; Nógrádi M., Losonc; Bank Center, Bp.; Műv. H., Zsámbék; Kongresszusi Közp.; 1999: Műv. H., Veszprém; Berzsenyi Dániel Megyei Kvtár, Szhely; Várfal G., Szfvár; 2000: Zsámbéki Szombatok, Műv. H., Zsámbék; Magyar Akadémia, Róma; Móra Ferenc M.- Kass G., Szeged (kat.) Mk: Bankside G., London; Deutsche Bücherei, Lipcse; Fitz William M., Camridge; Herman O. M., Miskolc; Katolische Akademie, Hamburg; Kunstm., Basel; MTI, Boston; Moravska G., Brno; M. of Modern Art, Society of Printers, Cleveland; MNG; Nemzeti G., Pozsony; Pinakhotek, Bécs; PIM; Shakespeare M., Statford. Irod.: Plata, W.: Ungarische Buchgraphik, Hungarian Book Art, Le Livres Hongrois. Novumgebrauschgraphik, 1969/6.; Fejek (kat.), 1972; Somlyó Gy.: Kiss ballada a fejekről, 1972, in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Guasco, R.: Kass János, (kat. bev. tan., Lo Squardo, Torino, 1973); Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról. Kass János debreceni kiállítása, (kat., Debrecen, 1977); Juhász F.: Kass János remény-hite. Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról. Kass János Debreceni kiállítása, Debrecen, 1977; Gách M.: Beszélgetés Kass Jánossal, Fotóművészet, 1977/4.; Halas, J.: Kass János, Budapest: Köpfe - Heads - Tätes, Novumgebrauchsgraphik, 1977/12.; Halas, J.: Graphics in Motion, Novumgebrauchsgraphik, 1981/6.; Fejér E.: Kass János grafikusművész kiállítása (Mini G., Miskolc), MIV, 1981/6.; Gách M.: Londoni kiállítás, új tervek, Film, Színház, Muzsika, 1983. júl. 30.; Papp J.: Fejek. Kass János kiállítása, MIV, 1984/3.; Kass János könyvillusztrációi (kat. Videoton Műv. H., Szfvár, 1985);Tandi L.: Kass János grafikáiról - öt tételben - grafikái, Szeged, 1988; Kass János metszetei (A Magyar Bibliofil Társaság évkönyve, szerk: Szántó T., Bp., 1996); Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Bálint P.: Kőtáblák. Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged 1997; Juhász F.: Halálraítéltek. A Kass G. megnyitó beszéde (1985), in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Gál J.: Beszélgetés Kass Jánossal, Életünk 1997/11-12.; Gál J.: Kass János könyvillusztrációinak és könyveiben megjelent rajzainak jegyzéke, Szhelyi Képtár Baráti Köre, Szhely, 1999; Altorjay A.: Egy kifogyhatatlan kedvű ember rajzai, Árgus, 1999/3.; Hollósi Zs.: Szeged számomra az elveszett paradicsom. Kass János grafikusművész, In: A Tisza parton én mit keresek? Huszonkét szegedi beszélgetés, Tiszatáj könyvek, 2000; Mezei O.: "Higgyünk a szellem világmegváltóteremtés-tudatában". Kass János életművéről, Árgus, 1999/3.; Tandi L.: Don Quijote az ezredvégén (kat., bev. tan. Kass János, Móra F. M. -Kass G., Szeged, 2000.) Grafikai albumok-mappák: Mózes - Kass János 15 rézkarca Madách Imre drámai költeményéhez, Bp., 1966; Kass János 15 rézkarca Az ember tragédiájához (bev. tan.; Juhász F.: Találkozások, Bp. 1967); Kass János: Fejek, Bp., 1974; Rajzok, rézkarcok, Bcsaba, 1983; Kass János grafikái, Szeged, 1988. Összefoglaló munkák: Kass János metszetei (A Magyar Bibliofil Társaság évkönyve, szerk.: Szántó T., Bp., 1996); Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997. Írásai (válogatás): Lengyel Lajosról, in: Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról, Debrecen, 1977: A könyv mestere (uo.); A magyar tipográfia (uo.); A szép könyvről (uo.); A technika gyors fejlődése (uo.); A tipográfia mestere (uo.); Kass János: Gondolatok a könyvillusztrációiról, in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Rajzok, rézkarcok, Bcsaba, 1983 (kat.); Tipográfia és számítógép, 1986, in: Kass János Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Artner Margit kiállítása. Falusi G., Perbál, 1986. okt., MIV, 1987/2.; A kékszakállú herceg vára, in: Kass János: Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; A kortárs levelei. (kedves Maurits Ferenc!), Alföld, 1996/4.; Kass János: A kortárs levelei (Negyvenöt év), Alföld, 1996/9.; A kortárs levelei. (A pénzről - Az aranytojást tojó tyúk.), Alföld, 1997/1.; A kortárs levelei. (A napfogyatkozás), Alföld, 2000/1.; Kass János: A kortárs levelei. (A táncról és egyebekről), Alföld, 1997/12. Film: Takács G.: Három könyv-három művész, MTV, 1966; Dilemma (computer-animáció, forgatókönyv, story-board: Kass János producer: John Halas, Halas & Batchelor, 1980, London); Radó Gy.: Portré, MTV, 1992; Vértessy S.: Kass színes ceruzái, MTV, 1997. (S. E. - Po. G.)

[FKB380/Z013] A kép mérete: 14,5 x 11 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Iván Szilárd (Újarad, 1912, Budapest, 1988) alkotása. Jelezve jobbra lent "Iván Szilárd (cer.)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajztanára, György Antal mellett Tatay Béla, az Iparrajziskola növendéke egyengette a művészi pálya felé vezető utat. Az Iparművészeti Iskola grafika szakán egy évig tanult, majd Marsovszkyné Szirmai Ilona magániskolájába iratkozott be, ahol Iványi-Grünwald Béla, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly mesterek korrigálták, később egyedül a művészre legjobban ható: Szőnyi István. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1930-1937 között Réti István és Varga Nándor Lajos tanítványa volt, közben egy évig, 1935-1936-ban római ösztöndíjasként Olaszországban dolgozott. Párizsban és Hollandiában járt tanulmányúton. A bécsi döntés után, Réti István tanácsára 4 évre (1940-44) elnyerte a nagybányai művésztelep egyik műtermét. Nagybányai évei alatt a művészetére később is jellemző lírai hangulatú tájképeket, képmásokat, kompozíciós műveket festett, amelyeket 1942-ben a Műbarátban mutatott be. Sűrű levelezést folytatott mesterével, e tudósítások a kolónia utolsó korszakának fontos dokumentumaiként maradnak meg (MNG Adattára). Már főiskolásként részt vett a Szinyei Ifjúsági Kiállításokon. Olajképeiből és akvarelljeiből 1942-ben a Nagybányai Szent István Ünnepi Hét kiállításán, ill. 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállításán mutatott be. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjteményes bemutatókat rendezett. 1966-ban a Nemzeti Galériában nyílt kiállítása, majd a Mednyánszky Teremben, a Csók István Galériában, a Csontváry Teremben, a Vigadó Galériában és több vidéki városban jelentkezett egyéni tárlatokon. 1932-től rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság kiállításain, a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok, a Fővárosi Képtár, az Ernst Múzeum seregszemléin. 1958-ban Antwerpenben mutatta be műveit egy kollektív tárlaton. Főleg lírai hangú tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat és akvarelleket alkotott. Szőnyi tanácsára, 1932-től rézkarccal és fametszéssel is foglalkozott. Monumentális munkái közül kiemelkednek seccói, sgraffitói, mozaik képei (a csepeli r.-intézet, a békéscsabai r.-intézet, az Országház stb.). Díjak: Székely Bertalan-plakett; a római Magyar Akadémia ösztöndíja; a Szinyei Társaság kitüntető elismerése; Nemes Marcell-díj; Káldi Jenő-díj; Munkácsy-díj; a Szinyei Társaság tájkép díja; a Szinyei Társaság-nagydíja; a Munka Érdemrend aranyfokozata. Egy ideig (1962-84 között) a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Arcképei egyik legkiválóbb arcképfestőnkké, tájképei tájképfestészetünk egyik jeles művelőjévé avatják. Több művét őrzi a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a budapesti Hadtörténeti Múzeum, a pécsi Janus P. Múzeum és a székesfehérvári István Király Múzeum. (ML, P.Ö.G.: Műv. 1987/6. U.B.: Műv. 1971/1, MJ-NFM, KMML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Rajztanára, György Antal mellett Tatay Béla, az Iparrajziskola növendéke egyengette a művészi pálya felé vezető utat. Az Iparművészeti Iskola grafika szakán egy évig tanult, majd Marsovszkyné Szirmai Ilona magániskolájába iratkozott be, ahol Iványi-Grünwald Béla, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly mesterek korrigálták, később egyedül a művészre legjobban ható: Szőnyi István. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán 1930-1937 között Réti István és Varga Nándor Lajos tanítványa volt. 1935-1936-ban római ösztöndíjasként Olaszországban végzett tanulmányokat. Négy évre (1940-1944) megkapta a nagybányai művésztelep egyik műtermét. Itt többnyire tájképeket festett, melyeket 1942-ben a Műbarátban mutatott be. Már főiskolásként részt vett a Szinyei Ifjúsági Kiállításokon. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjteményes tárlatokat rendezett. 1966-ban a Nemzeti Galériában nyílt kiállítása. Főleg lírai hangú tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat, valamint akvarelleket festett. Szőnyi tanácsára, 1932-től rézkarccal és fametszéssel is foglalkozott. Monumentális művei közül kiemelkednek seccói, sgraffitói, mozaik képei (a csepeli és békéscsabai rendelőintézet, az Országház stb.) 1937-ben Székely Bertalan plakettet, 1945-ben a Szinyei Társaság-díját, 1953-ban Munkácsy-díjat kapott. Külhoni tárlatokon is szerepelt. A bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Arcképei egyik legkiválóbb arcképfestőnkké, tájképei tájképfestészetünk egyik jeles művelőjévé avatják. Több művét őrzi a MNG. (ML,P.Ö.G.: Műv.-1987/6, U.B.: Műv.-1971/1) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke, majd 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Hazai kiállításai mellett (1942: Műbarát, 1949: Fővárosi Népművelési Központ, 1960: Csók Galéria, 1969: Mednyánszky Terem, 1973: Eger, 1975: Csók Galéria) bemutatta vásznait Franciaországban, Belgiumban, Finnországban és a Szovjetunióban is. 1984 novemberében a Csontváry Teremben (Konfár Gyulával és Ridovics Lászlóval együtt) mutatta be műveit. Munkássága elismeréseként 1937-ben megkapta a Székely Bertalan-díjat, 1945-ben a Szinyei Társaság nagydíját, 1953-ban a Munkácsy-díjat. 1969 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. - A természethez sok szállal fűződő, szoros érzelmi kapcsolat szövi át műveinek egészséges realizmusát. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Pogány Ö. Gábor: Hagyományos utakon. Iván Szilárdról. Művészet, 1987.6. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1930-37 között Réti István növendéke, 1936-ban római ösztöndíjas volt. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjt. kiállítást rendeztek műveiből. 1966-ban a Nemz. Gal.-ban nyílt kiállítása. Főleg lírai hangú csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat, valamint akvarelleket fest. Monumentális alkotásai közül kiemelkedik a csepeli rendelőintézet secco képe (1949), a békéscsabai rendelőintézet sgraffitója (1959), a kerepesi úti lakótelep négy mozaikképe (1960), az Országházban az Elnöki Tanács fogadótermének seccója (1964). Több művét őrzi a Nemz. Gal. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt, 1935-1936-ban ösztöndíjasként Rómában, a negyvenes évek elején Nagybányán dolgozott. Első önálló kiállítását 1942-ben, a Műbarát helyiségében rendezte, ezt követően a Fővárosi Népművelési Központban (1949), a Csók Galériában (1960, 1975), a Mednyánszky Teremben (1969), és több vidéki városban (Eger, Debrecen stb.) mutatkozott be. Képei eljutottak Franciaországba, Belgiumba, Finnországba, a Szovjetunióba stb. 1937-ben Székely Bertalan díjjal, 1945-ben a Szinyei Társaság nagydíjával, 1953-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1969-1980 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. - A természethez, az élethez gyermekkora óta fennálló, sok szállal fűződő, szoros érzelmi kapcsolat szövi át műveinek egészséges realizmusát, a gyermekévek élményei iránt érzett nosztalgikus vágy színezi képeinek hangulatát. Korábban a látványról közvetlenül, oldott színfoltokkal számolt be, újabban a jelenségek elemzése, összefüggéseik feltárása a legfőbb célja. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1927: Iparműv. Isk. grafikai osztálya; 1928-29: Szőnyi István magániskolája; 1930-37: MKF, Réti István, Varga Nándor Lajos volt a mestere. 1932: Szinyei Társaság kitüntető elismerése; 1935-1936: a római Magyar Akadémia ösztöndíja, 1937: Nemes Marcell-díj; 1941: Káldi Jenő-díj; 1944: a Szinyei Társaság tájkép díj; 1945: a Szinyei Társaság nagydíja; 1947: Székely Bertalan-díj; 1953: a Munkácsy-díj; 1972: a Munka Érdemrend Arany fokozata. Budapesten élet. 1940-44 között Nagybányán dolgozott. Hollandiában, Párizsban járt tanulmányúton. 1962-től 1984-ig az MKF-en tanított. Lírai hangulatú tájképeket, portrékat, csendéleteket, életképeket festett. Rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket alkotott. Ek: 1942: Műbarát; 1949: Főv. Népművelési Közp.; 1960: Csók G.; 1966: MNG; 1969: Mednyánszky T.; Helytörténeti M., Tokaj; 1973: Rudnay T., Eger; 1975: Csók G.; 1978: Medgyesy T., Debrecen; 1980: Csók G.; 1982: Medgyesy T. (Fehér Ilonával és ifj. Iván Szilárddal), Debrecen; 1984: Csontváry T. (Konfár Gyulával és Ridovics Lászlóval); Szőnyi I. Emlékm. (Kórusz Józseffel), Zebegény; 1986: Medgyessy T. (ifj. Iván Szilárddal), Debrecen; 1989: Vigadó G.; 1992: Hevesi S. Műv. Közp. (Ifj. Iván Szilárddal), Nagykanizsa. Vcsk: 1932-től: a Szinyei Társaság kiállításai, Nemzeti Szalon; 1944: Nyolc festő, nyolc szobrász, Nemzeti Szalon; A magyar művészet ötven éve, FK; 1947: Fókusz G.; Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; 1955: Képzőműv.-ünk tíz éve, Műcsarnok; 1955-től: Orsz. Képzőműv. Kiállítás, Herman Ot. M., Miskolc; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1958: Kortárs magyar festészeti, szobrászati, grafikai kiállítás, Zaal Wynen, Antwerpen; 1968: Kilencek, Műcsarnok; 1969: Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok; 1972: III. Orsz. Akvarell B., Eger. Km: secco (1949, Csepel); sgraffito (1959, Bcsaba, rendelőintézet); mozaik (1960, Bp., Kerepesi úti ltp.); secco (1964, Bp., Országh.) Mk: FK; Hadtörténeti M.; IKM, Szfvár; JPM, Pécs; MNG; PIM Irod.: Elekfy J.: (kat. bev. tan., Csók G., 1960); Ujváry B.: (kat. bev. tan., Csontváry T., 1984); Pogány Ö. G.: Hagyományos utakon. Iván Szilárdról, MŰV, 1987/6. (L.J.)

[FK2270/Z032] A kép mérete: 20 x 11 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Kovács Tamás (Budapest, 1942, Budapest, 1999) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kovács Tamás (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kádár György, Ék Sándor, Rozanits Tibor és Raszler Károly voltak a mesterei. 1969 óta számos hazai (PIM, Stúdió Galéria, Óbudai Galéria, Helikon Galéria, Csepel Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Ernst Múzeum, Erzsébetvárosi Galéria, Fészek Klub, Makó, Szolnok, Balassagyarmat, Nagyatád, Salgótarján, Székesfehérvár, stb.) és külföldi (Bécs, Firenze, London, Hamburg, Potsdam, Hannover, Berlin, Karlstad, Pozsony, stb.) tárlaton szerepelt alkotásaival. A Magyar Grafikusok Szövetségének, a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, a Rézkarcolók Munkácsy Mihály Alkotóközösségének és 1993-tól a Széchenyi Művészeti Akadémiának tagja. 1977-1984 között a makói művésztelep rendszeres látogatója volt. 1983-87 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola rajztanáraként dolgozott. Művészeti díjak: a Stúdió pályázatainak és tárlatainak többszörös díjnyertese. Szép Magyar Könyv nívódíj (1974, 1975, 1977, 1978), Kondor Béla-emlékérem és a IX. Miskolci Grafikai Biennále díja (1977), a Kult. Minisztérium fődíja, BIB aranyplakett (Pozsony), a Magyar Nemzeti Galéria Rajzkiállítás díja, Munkácsy-díj, a Salgótarjáni Országos Rajzbiennále MNMA díja, PIM Mikszáth Pályázat I. díja. Somogyi Győző, Szemethy Imre mellett a Kondor Béla nemzedékét követő, erőteljes, új grafikusnemzedék karakteres képviselője volt. K. meseszerű, költői világát a páratlan formaérzék, cizellált finomságú, pontozásos rajztechnika jellemzi. Romantikus és historizáló lapjait különös, fantasztikus lények népesítik be. Saját mitológiával benépesített, a múlt század romantikus mesevilágát idézik lapjai. Illusztrálással is foglalkozik. Munkái helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. (Verba Andrea adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Kádár György, Ék Sándor és Raszler Károly voltak a mesterei. 1969 óta számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. 1972-ben a Stúdió Galériában, 1975-ben a Helikon Galériában volt önálló kiállítása. A Stúdió pályázatainak és kiállításainak többszörös díjnyertese. 1981-ben Munkácsy-díjat kapott. Saját mitológiával benépesített, a múlt század romantikus mesevilágát idézik lapjai. Illusztrálással is foglalkozik. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1964-1968-ban Kádár György, Ék Sándor és Raszler Károly növendéke volt. 1969 óta jelentkezik a nyilvánosság előtt; önálló kiállítása 1972-ben a Stúdió Galériában, 1975-ben a Helikon Galériában volt. A Stúdió pályázatainak és kiállításainak többszörös díjnyertese. 1981-ben Munkácsy-díjat kapott. - Saját mitológiával benépesített, a múlt század romantikus mesevilágát idézik lapjai. Illusztrálással is foglalkozik. - Irod.: Lóska Lajos: Kovács Tamás grafikái. Művészet, 1983. 7. P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1968-ban kapott diplomát Kádár György, Ék Sándor és Raszler Károly növendékeként. 1969 óta kiállító művész, egyéni tárlata 1972-ben a Stúdió Galériában volt. Számos kiállítási és pályázati díj, köztük az 1982-es salgótarjáni rajzbiennálé díjazottja, a Munkácsy-díj (1981) kitüntetettje. - Saját mitológiával benépesített, a múlt század romantikus mesevilágát idéző lapjai érzékeny rajzkultúráról és asszociatív készségről tanúskodnak. Jeles illusztrátor.