Doby Jenő rézkarc : Vastagh Géza - "Ki a legény a csordában"

Eladási ár: 26 000 HUF

Leírás

[1S184/034]
Papír rézkarc, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Feliratok:
FESTETTE: VASTAGH GÉZA
DOBY JENŐ RÉZKARCA
KI A LEGÉNY A CSORDÁBAN

Magasság: 41.5 cm
Szélesség: 52.5 cm
Súly: 1.65 kg

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Technika: rézkarc
Témakör: Állatábrázolás

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. július. 10.

(A műtárgyat eddig 498-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Doby Jenő rézkarc : Vastagh Géza - "Ki a legény a csordában"

[1S184/034] Papír rézkarc, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Feliratok: FESTETTE: VASTAGH GÉZA DOBY JENŐ RÉZKARCA KI A LEGÉNY A CSORDÁBAN Magasság: 41.5 cm Szélesség: 52.5 cm Súly: 1.65 kg

További részletek
Hordozó: papír
Technika: rézkarc
Témakör: Állatábrázolás

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. július. 10.

(A műtárgyat eddig 498-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
26 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B314/X021] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia bokály, oldalán virágdíszítés. Alján jelzés: KIS Z. HMV Magasság: 17.5 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.37 kg        Hódmezővásárhely - Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti. Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti, ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, 13 ezer lekvárosbödönt készített, amiért 15 ezer forintot kapott. Ebből vásárolta meg a házát.  – Már gyermekkoromban ott lábatlankodtam a műhelyben, gyúrtam az agyagot, majd amikor kijártam a hatodik osztályt, beálltam dolgozni édesapámhoz. 1939-ben szabadultam fel, a mestervizsgát 1942 nyarán tettem le, s még decemberben kiváltottam az ipart. Az Érsek utcai műhelyben nem díszes majolikákat, hanem egyszerű parasztedényeket gyártottunk, mert azokra hatalmas volt a kereslet. A kereskedők mindent azonnal elvittek tőlünk. Akkoriban kezdték Újvároson a díszedényeket is gyártani, ám azokra akkor még jóval kevesebb volt a vevő – mondta a nyolcvanötödik életévét nemrégiben ünnepelő Kis Zoltán. A rendkívül jó kedélyű mester elmesélte, hogy régmúlt időkben a cserepesek még a Kossuth téri piacon árulták a portékájukat, s édesapja placca mellett árult Vékony Sándor, aki a díszes majolikákat kezdte készíteni.  Egy lett a két s-ből Kis Zoltán édesapja, Kiss Sándor még két s-sel írta a nevét, ahogy azt a nagypapa és felmenői is. A mester kapuján még két s-sel, ám a mesterlevelén és minden iratán már csak egy s-sel szerepel a neve. A mester elmondta, hogy amikor a zsidótörvények idején igazolni kellett a család felmenőinek származását, az egyik hivatalnok hagyta el a vezetéknevük egyik betűjét, s lettek a Kissek Kissek. – Szinte megszakítás nélkül dolgoztam, s ha nem jön közbe a háború, az életem is zökkenőmentes lett volna. Csakhogy a háború alatt behívtak katonának, s híradósként megjártam az orosz frontot. Majd amikor visszavonultunk, kiképző lettem, végül Németországig, Oldenburg városáig menekültünk az oroszok elől. Végül angolok fogtak el bennünket, s csak 1946-ban engedtek haza.  Kis Zoltán idehaza ismét a korong mellé ült az Érsek utcai családi műhelyben, s 1949 szeptemberéig ott is dolgozott.  – A mostani, Széchenyi téri házamat előrelátásomnak és az 1948-as bőséges szilvatermésnek köszönhetem. Ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, nekiálltam lekváros bödönöket gyártani. Tizenháromezret tettem fel a padlásra. Lett is rá kereslet, összesen tizenötezer forintot árultam ki belőle. Ezt a kis házat 10 ezer 500 forintért adták el nekem annak idején – mondta a mester. Noha a kis fazekasműhelyeket nem államosították, nehéz idők jöttek a mesteremberekre a háború után, ugyanis elvették a cserepeket felvásárló kereskedők iparengedélyét. – Akkor döglött meg a szakma, s kellett másból megélni. Én például szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, teheneket tartottam, tenyészbikáimmal pedig országos versenyeket is nyertem. A fazekasság mellett egészen 1975-ig foglalkoztam állatokkal. Közben öt és fél évig a fővárosi majolikagyárnak is dolgoztam, én meóztam a termékeiket. Kis Zoltán hatvan év után, 2002-ben adta vissza az ipart, s azóta csak kedvtelésből ül vissza néha-néha a korong mellé. Forrás: www.delmagyar.hu    
Régi Kis Zoltán vásárhelyi kerámia bokály 17.5 cm
12 500 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKC140/Bp302/95] A kép mérete: 19,5 x 29,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Gy. Molnár István (Kunhegyes, 1933) alkotása. Jelezve jobbra lent "Gy. Molnár (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél, Papp Gyula, Bán Béla és Fónyi Géza növendéke volt. A főiskola elvégzését követően, eleinte festészettel foglalkozott, de rövidesen a grafikára váltott át. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagjaként 1960 óta szerepel hazai és nemzetközi grafikai kiállításokon. A Stúdió Ernst Múzeumban megrendezett tárlatán, a Miskolci Grafikai Biennálén, a Székesfehérvári Téli Tárlaton, a balatoni Nyári Tárlaton bemutatott alkotásai csakhamar rá irányították a közönség, s a kritika érdeklődését. 1965-ben szerepelt a Párizsi Ifjúsági Biennálén, 1964-ben a Luganói Biennálén, 1967-ben a Berlini Intergrafikonon, itthon a Dürer Teremben és a Derkovits Teremben. Ezen kívül több külföldi seregszemlén mutatták be műveit. (Tokio-UNESCO kiállítás, Essen, Görögország, Moszkva, stb.). Több pályázati és kiállítási díj tulajdonosa. Már 1966-ban a Stúdió tárlatán díjat kapott. Realizmusból kinövő szürrealizmusa a modern ember szorongását fejezi ki. Lírai művész. Alkatában, absztrahálásában, kifejezésében is. Kedvelt technikája a rézkarc, az egyéni "vaskarc" és a vegyes technikák (rézkarc vagy rézmetszet aquatintával). Számos irodalmi művet illusztrált (Madách, Kafka, Babits, stb.) Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója vezetőségének, jelenleg a Szinyei Társaságnak. 1970 óta él az új szentendrei művésztelepen. Dolgozott a nagyatádi, valamint a vilányi szobrász alkotótelepen. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a szentendrei Ferenczy Múzeum. (MÉ, Műv. 1966/2, B.K.: Műv. 1968/2, K.Gy.: Műv. 1970/10, K. Gy.: Műv.: 1986/4, MMR, FJ) Magyar festők és grafikusok adattára 1959-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél növendékeként. 1960 óta szerepel a hazai és nemzetközi grafikai rendezvényeken, önálló tárlata 1967-ben a Dürer Teremben, 1970-ben a Derkovits Teremben, 1976-ban a szentendrei Ferenczy Múzeumban és Hajdúszoboszlón volt. 1965-ben kiállított a Párizsi Ifjúsági Biennálékon, 1964-ben a Luganói Biennálén, 1965-1967-ben a Berlini Intergrafikonon. Több pályázati és kiállítási díj tulajdonosa. - Realizmusból kinövő szürrealizmusa a modern ember szorongását fejezi ki. Kedverlt technikája a rézkarc, szereti a kis méreteket. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Kovács Gyula: A festő mestersége. Molnár István Gy. képe. Művészet, 1986. 4. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp-i Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél, Papp Gyula, Bán Béla és Fónyi Géza növendéke volt. A főiskola elvégzését követően, eleinte festészettel foglalkozott, de rövidesen a grafikára váltott át. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagjaként 1960 óta szerepel hazai és nemzetközi grafikai kiállításokon. A Stúdió Ernst Múzeumban megrendezett tárlatán, a Miskolci Grafikai Biennálén, a Székesfehérvári Téli Tárlaton, a balatoni Nyári Tárlaton bemutatott alkotásai csakhamar rá irányították a közönség, s a kritika érdeklődését. 1965-benm szerepelt a Párizsi Ifjúsági Biennálén, 1964-ben a Luganói Biennálén, 1967-ben a Berlini Intergrafikonon, itthon a Dürer Teremben és a Derkovits Teremben. Több pályázati és kiállítási díj tulajdonosa. Realizmusból kinövő szürrealizmusa a modern ember szorongását fejezi ki. Kedvelt technikája a rézkarc, valamint a vegyes technikák (rézkarc v. rézmetszet aquatintával). (MÉ, Műv.-1966/2, K.Gy.: Műv.-1970/10) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1959-ben fejezte be tanulmányait, mestere Bernáth Aurél volt. 1960 óta szerepel a hazai és nemzetközi grafikai rendezvényeken; önálló tárlata 1967-ben a Dürer Teremben, 1970-ben a Derkovits Teremben, 1976-ban Szentendrén és Hajdúszoboszlón volt. 1965-ben szerepelt a Párizsi Ifjúsági Biennálén. Több pályázati és kiállítási elismerés birtokosa. - Realizmusból kinövő szürrealizmusa főként intellektuális élményekből táplálkozik; a magány, az elidegenedés, a modern ember szorongása a leggyakoribb témája. Kedvelt technikája a rézkarc, szereti a kis méreteket, a sűrített előadásmódot.
Gy. Molnár István : "Termelő Szövetkezeti Csoport szervezése 1948"
24 000 HUF
[FK0881/Bp56/4] A kép mérete: 18 x 19 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Lacza Márta (Csepel, 1946) alkotása. Jelezve Lent "1982 " A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Sarkantyu Simon tanítványa volt. Első önálló kiállítása 1975-ben volt. Ettől kezdve rendszeresen szerepel országos és külhoni kiállításokon, pályázatokon (Józsefvárosi Művelődési Ház, Stúdió Galéria Budapest, Bástya Galéria, Pesterzsébeti Múzeum, Csili Galéria, Várszínház Galéria, TV Galéria, Fórum Galéria, Szolnok, Miskolc, Siófok, Hamburg, Belgium stb.). 1980-1983 között Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1983-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. Munkáin lényegében egyetlen témát variál sokoldalúan: molett, dús idomú nőalakok különböző szituációkban, helyzetekben. Technikában is változatosan adja elő a "Lacza-macákat": lágy, finom vonalú grafit-ceruzarajzokban, erőteljesebben fogalmazva színes ceruzával vagy krétával, expresszíven olajfestékkel vászon és egészen érzékenyen rézkarcban vagy hidegtűvel. (MÉ, Pogány Gábor adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Sarkantyu Simon tanítványa volt. Első önálló kiállítása 1975-ben volt. Ezt követően rendszeresen szerepelt országos kiállításokon, és pályázatokon (Józsefvárosi Művelődési Ház, Stúdió Galéria, Szolnok, Bástya Galéria, Pesterzsébeti Múzeum, Csili Galéria, Várszínház Galéria, TV Galéria, Fórum Galéria.). Alkotásai külföldön is bemutatásra kerültek. 1980-ban és 1983-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott, 1983-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. Művei - dús idomú nőalakjai - aprólékosan kidolgozott színesceruza rajzok, illetve sokszorosított grafikák. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1970-1974-ig a Képzőművészeti Főiskola felső tagozatán Sarkantyu Simon osztályán végezte művészeti tanulmányait. Első önálló kiállítása 1975-ben volt Budapesten a Józsefvárosi Művelődési Házban. Ezt követték 1976-ban Újpalotán, 1978-ban a Stúdió Galériában, 1979-ban Szolnokon és a Pesterzsébeti Múzeumban, 1980-ban a Csili Galériában, 1981-ben a Várszínház Galériában, 1982-ben a TV Galériában és a Siófoki Művelődési Központban, 1983-ban Bástya Galériában, 1984-ben Fórum Galériában és Miskolcon rendezett önálló kiállítást. 1975 óta rendszeresen szerepel országos tárlatokon és pályázatokon. Képei külföldön is bemutatásra kerültek. 1980-1983-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott, 1983-ban pedig Munkácsy-díjjal tüntették ki. Munkái - dús idomú nőalakjai - aprólékosan kidolgozott színesceruza rajzok, ill. sokszorosított grafikák. Irod.: - ÖLK. - P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1967-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban. Utána elvégezte a Kirakatrendező és Dekoratőr iskolát, majd 1970-1974 között a Képzőművészeti Főiskola felső tagozatát. 1974-ben kapott oklevelet. 1980-ban Derkovits ösztöndíjban részesült, 1978-1981 között évente egy-egy hónapig belgiumi művésztelepen dolgozott, ahol főleg kőrajzokat készített. Pályázatokon és kiállításokon számos díjat nyert. Sok-sok külföldi kiállításon szerepelt, itthon 1978-ban, 1979-ben, 1981-ben (Várszínház Galéria), és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban nyílt önálló kiállítása. - Főleg mint grafikus ismert, telt idomú alakjait többnyire színes ceruzával, leheletszerűen finom felülettel rajzolja, változatos helyzetekben.
Lacza Márta : "Fürge"
15 000 HUF