Eb védjegy kutya bárca biléta 1942 Budapest

Eladási ár: 9 500 HUF

Leírás

[1Q350/X024/19]
Régi sorszámozott alumínium biléta, kutyabárca. Rajta kutyafej látható.

Feliratok:
1942 EBVÉDJEGY BUDAPEST

Sorszám:
16283

Szélesség: 2.8 cm
Súly: 0.002 kg
Ebbárca

 Az ebbárcák, vagy ahogy több helyen említik ebvédjegyek kialakulása az ebadózás bevezetésével jelent meg.

A 19. század közepétől a városok a veszettség elterjedésének megakadályozására és a kutyák garázdálkodásai ellen különböző „elővigyázati és oltalmi intézkedéseket” hoztak. Gyökeres változást az ebadó bevezetése, és a fémből készült védjegy alkalmazása jelentett. Buda városa 1868-ban döntött a kutyabárcák alkalmazásáról, Pest 1870-től védjegy, majd ebvédjegy néven jelentette meg bárcáit, Nagykanizsa pedig 1876-ban vezette be. Az ebbárca alapján tehát könnyen megállapítható volt a kutya tulajdonosa és egyben igazolta az adófizetést is. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az ebbárca az esetek nagy többségében elsősorban nem az adó befizetésének volt a jól látható nyugtája, hanem a nyilvántartásba vételt jelentette.

A bárcák horgany- és rézlemezből, alumíniumból, ónból és cinkből öntési vagy sajtolási eljárással készültek. Az egylapúakat préseléssel, a mívesebb darabokat és a kétlapú érmeket pénzverési technikával állították elő. Anyaguk sokszor az „ebadó osztálytól” is függött: házőrző vagy foglalkozáshoz szükséges, I. osztályba sorolt kutyáké fehér, míg a „fényűzésre rendeltetett”, II. osztályba sorolt kutyáké sárga bádogból készült.

Az érmeken általában kutyafejeket, és egész alakos kutyákat ábrázoltak, valamint feltüntették az évszámot, helységnevet, adólajstromszámot is. Előállításukra nagyobb műhelyek szakosodtak, amelyek átvették egymástól a különféle motívumokat.

A múzeumban őrzött mindkét ebbárca rézből készült, viszont különböző időszakból származik (1888 és 1908), illetve az egyik Nagy-Kanizsa, míg a másik Zala Vármegye felirattal ellátott.

 










Forrás: https://www.tgym.hu/index.php/muzeumtortenet/a-honap-mutargya/161-2019/majus/419-ebbarca 

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. január. 15.

(A műtárgyat eddig 407-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eb védjegy kutya bárca biléta 1942 Budapest

[1Q350/X024/19] Régi sorszámozott alumínium biléta, kutyabárca. Rajta kutyafej látható. Feliratok: 1942 EBVÉDJEGY BUDAPEST Sorszám: 16283 Szélesség: 2.8 cm Súly: 0.002 kg Ebbárca  Az ebbárcák, vagy ahogy több helyen említik ebvédjegyek kialakulása az ebadózás bevezetésével jelent meg. A 19. század közepétől a városok a veszettség elterjedésének megakadályozására és a kutyák garázdálkodásai ellen különböző „elővigyázati és oltalmi intézkedéseket” hoztak. Gyökeres változást az ebadó bevezetése, és a fémből készült védjegy alkalmazása jelentett. Buda városa 1868-ban döntött a kutyabárcák alkalmazásáról, Pest 1870-től védjegy, majd ebvédjegy néven jelentette meg bárcáit, Nagykanizsa pedig 1876-ban vezette be. Az ebbárca alapján tehát könnyen megállapítható volt a kutya tulajdonosa és egyben igazolta az adófizetést is. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az ebbárca az esetek nagy többségében elsősorban nem az adó befizetésének volt a jól látható nyugtája, hanem a nyilvántartásba vételt jelentette. A bárcák horgany- és rézlemezből, alumíniumból, ónból és cinkből öntési vagy sajtolási eljárással készültek. Az egylapúakat préseléssel, a mívesebb darabokat és a kétlapú érmeket pénzverési technikával állították elő. Anyaguk sokszor az „ebadó osztálytól” is függött: házőrző vagy foglalkozáshoz szükséges, I. osztályba sorolt kutyáké fehér, míg a „fényűzésre rendeltetett”, II. osztályba sorolt kutyáké sárga bádogból készült. Az érmeken általában kutyafejeket, és egész alakos kutyákat ábrázoltak, valamint feltüntették az évszámot, helységnevet, adólajstromszámot is. Előállításukra nagyobb műhelyek szakosodtak, amelyek átvették egymástól a különféle motívumokat. A múzeumban őrzött mindkét ebbárca rézből készült, viszont különböző időszakból származik (1888 és 1908), illetve az egyik Nagy-Kanizsa, míg a másik Zala Vármegye felirattal ellátott.   Forrás: https://www.tgym.hu/index.php/muzeumtortenet/a-honap-mutargya/161-2019/majus/419-ebbarca 

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. január. 15.

(A műtárgyat eddig 407-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
9 500 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2A010/Z023] Hibátlan állapotú, jelzett, részben mázas biszkvit porcelán szobor. Hátoldalán mélynyomott jelzés: SJ *C ( SARKANTYU JUDIT ) Magasság: 28.6 cm Szélesség: 5.8 cm Hosszúság: 8 cm Súly: 0.64 kg Sarkantyu Judit keramikus Születési hely: Szakály Születési dátum: 1947 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  "Meséim" - Sarkantyu Judit keramikusművész kiállítása Mesterei: Csekovszky Árpád, Litkei József. 1968-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanul, tanárai: Csekovszky Árpád, Litkei József. 1973: FIM burkolóanyag-pályázat, III. díj; 1975: Az év legszebb terméke, Iparművészeti Vállalat; 1976: A Csontváry Teremben megrendezett csoportos kiállításon a Művészeti Alap nívódíja; 1985: a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nívódíja. 1973-tól az Iparművészeti Vállalat Mázsa utcai Kerámia Üzemének volt a tervezője, majd 1979-től önálló tervezőként dolgozik saját műtermében. 1977-ben részt vett a Kerámia a kertben szimpóziumon, 1981-ben a Kecskeméti Kerámia Stúdió ösztöndíjasa volt. 1985-ben Siklóson dolgozott egy tíztagú szobrászcsoporttal. 1973-79 között az üzemi tervezés mellett anyagkísérleteket és építészeti munkákat végzett. Ezt követően az önálló technika és stílus kialakítása, folyamatos anyag- és formakísérletek következnek. Alapvetően enteriőr kerámiákat készít, figurális kőplasztikákat és faliképeket samottból és porcelánból. Egyéni kiállítások 1984 • Kossuth Lajos Művelődési Ház, Kölesd [Sarkantyu Simonnal] • Babits Mihály Művelődési Ház, Szekszárd • Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központ, Debrecen 1988 • Vigadó Galéria, Budapest 1990 • Csók Galéria, Budapest • Kastélygaléria, Szirák 1996 • Csók Galéria, Budapest [Kiss Roóz Ilonával, Pannonhalmi Zsuzsával] 2000 • Szárnyak és árnyak, Szent Mihály-kápolna • Vincze Galéria, Szentendre. Válogatott csoportos kiállítások 1971 • Magyar Iparművészeti Főiskola Jubileumi Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1974 • Mai magyar iparművészet, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1975 • Köztulajdon 1945-75, Műcsarnok, Budapest 1976 • Műcsarnok Szoborkiállítása, Őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, Budapest 1981 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest 1982, 1984 • VII., VIII. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1983 • A tervezés értékteremtés. Országos Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest Nemzetközi Mini Kerámia Triennálé, Zágráb 1985 • Iparművészeti Vállalat Jubileumi Kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest 1986 • A zsennyei Művésztelep tíz éve, Szombathely 1986, 1990 • Pest Megyei Iparművészeti Tárlat, Képtár, Szentendre 1987 • Kölesdi program 10 éve, Művészetek Háza, Szekszárd 1990, 1993, 1995, 1996 • MKT kiállítása, Csók Galéria, Budapest 1994 • Magastűzön, A MKT kiállítása, Gödöllői Galéria Őszi Kerámia Kiállítás, Palme Ház, Budapest 2001 • Szentendre Salonban, MűvészetMalom, Szentendre. Művek közgyűjteményekben Nemzetközi Kerámia Stúdió Gyűjtemény, Kecskemét • Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Köztéri művei kerámia fríz (terrakotta, 1975, Somoskőújfalu, határátkelő állomás vámkezelő terem fala) térelválasztó rács és nagyméretű virágtartók (samott-porcelán keverék, mázatlan, 1986, Budapest, Államigazgatási Számítógépes Központ aulájában) plasztika, kerámia csobogókút (samott, 1990, Szekszárd, Mezőgazdasági Kombinát kajmádi kastélyának kertje) Irodalom  ~ kerámia képei és figurái, Művészet, 1984/4. VADAS J.: ~ kiállítása, Magyar Ifjúság, 1988. június 10. porcelán és samott faliképei, Magyar Iparművészet, 2000/4.  Szentendre, 2000. Forrás: www.artportal.hu
Sarkantyu Judit : Kék ruhás hölgy porcelán szobor 28.6 cm
44 000 HUF
[2A009/X326] Hibátlan állapotú, jelzett, talapzaton gugoló, pisztollyal játszó, festett terrakotta puttó szobor. A talapzaton elöl karolt jelzés: BORY J. 1910 Magasság: 24.5 cm Szélesség: 11.5 cm Hosszúság: 12 cm Súly: 2 kg Bory Jenő (Székesfehérvár, 1879. november 9. – Székesfehérvár, 1959. december 20.)  Magyar építészmérnök, szobrász- és festőművész, egyetemi tanár, 1943-tól 1945-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. Leghíresebb alkotása a „magyar Tádzs Mahal”-ként emlegetett székesfehérvári Bory-vár. Felesége Komócsin Ilona (1885–1974) festőművész volt. A József Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett (1903). Stróbl Alajosnál három évig mintázni tanult, majd a Mintarajziskolában Székely Bertalan festőnövendéke. Németországba (1905), majd ösztöndíjjal Olaszországba ment tanulmányútra (1906–1907); Carrarában, Pablo Triscorinál, a márványfaragást sajátította el. Kiállító művész (1906-tól). Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola r. tanára (1911–1920), a József Műegyetemen a szobrászat előadó tanára (1920-tól), a Képzőművészeti Főiskola rektora (1943-tól). Találmánya a pirobazalt nevű fekete kerámia. Az 1920-as évek elejétől a Székesfehérvár melletti Máriavölgyben építtette fel saját tervei alapján a Bory-várat betonból, neoromán stílusban. A plasztikai részek is tőle származtak. Néhány székesfehérvári vonatkozású érme is ismeretes.   forrás: intezet.nori.gov.hu, hu.wikipedia.org
Bory Jenő : Puttó pisztollyal - festett terrakotta szobor 24.5 cm
95 000 HUF