Északeurópai grafikus 1940 körül : Putifárné

Eladási ár: 32 000 HUF

Leírás

[FKC236/Bp38/24]
A kép mérete: 40 x 36 cm keret nélkül.
Készült: Rézkarc, Papír
A kép Északeurópai grafikus 1940 körül alkotása.
Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Új

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Életkép

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. március. 27.

(A műtárgyat eddig 299-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Északeurópai grafikus 1940 körül : Putifárné

[FKC236/Bp38/24] A kép mérete: 40 x 36 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Északeurópai grafikus 1940 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Életkép

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. március. 27.

(A műtárgyat eddig 299-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
32 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2A227/PULT] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú, széles, aranyozott Blondel keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelzés balra lent: BERKES A. Magasság: 69 cm Szélesség: 79 cm Súly: 6.48 kg Berkes Anta   A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Berkes Antal Berkes: Utcarészlet Született 1874. Budapest Meghalt 1938. Budapest Nemzetisége magyar A Wikimédia Commons tartalmaz Berkes Antal témájú médiaállományokat. Berkes Antal (Budapest, 1874. március 28. – Budapest, 1938. november) magyar festő. Főleg utcaképeket festett.  Életpályája Berkes Antal és Bachl Mária fia. Az Iparművészeti Főiskolán tanult 1889-től 1894-ig. Először tájképeket festett, aztán áttért a budapesti, majd párizsi és bécsi utcaképek ábrázolására. Sikere nyomán nagy számban festett hasonló képeket, sokat kísérletezett a fények ábrázolásával a különböző évszakokban és napszakokban. 1907. július 27-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a nála nyolc évvel fiatalabb Szilágyi Ilonát, Szilágyi János és Polinger Rozália lányát. 1903-tól állított ki a Műcsarnokban. 1937-ben Debrecenben volt gyűjteményes kiállítása. 2007-ben a miskolci Herman Ottó Múzeumban volt retrospektív kiállítása „Párizs egy magyar szemével” címmel. A Magyar Nemzeti Galériában is látható egy műve.         Forrás: Wikipedia
Berkes Antal : Budapesti tavasz
550 000 HUF
[2A219/006] Nagyméretű olaj farost festmény, szép állapotú, sárga színű léckeretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. A keret festése kopott, sérült. Hátoldalán kiállítási papírcimke, rajta felirat: MÓCZÁN KÁROLY /1917 - 1975/ ÁDÁM-ÉVA 1969 Magasság: 114.5 cm Szélesség: 89 cm Súly: 5.04 kg MÓCZÁR KÁROLY (Kiskunfélegyháza, 1917.december 22) Móczár Károly festőművész-rajztanár. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. A főiskola nyári kurzusain Pécsett iparművészeti tárgyakat tervezett. 1949-ben kezdett el tanítani szülővárosa Polgári Fiúiskolájában. Több mint harminc évig tanított. 1950-től rajzszakkört vezetett. 1958-tól nyaranta a Tokaji Művésztelepen dolgozott. Kiállításai: Kiskunfélegyháza, 1962, 1969, 1970; Emlékkiállítás Budapesten, 1984. (Megjelent a "Kiskunfélegyháza helyismereti könyve" c. munkában a 368. oldalon) Dr. Móczár István emlékezése Móczár Károlyra: "- Móczár Károly, 1973-ban fogadott bennünket a - bűnbarlangjában -, ahogy írta a hozzám címzett levelében. Akkortájt a gyulai kórházban voltam cselédkönyves orvos. Nagymama halála, illetve temetése az egész rokonságot Félegyházára szólította. A temetés után Karcsi bácsi meghívta minden rokonát a Városi Bíróság padlásán berendezett műtermébe. Ezidáig keveset tudtam róla, csak annyit amit apám mondott róla, hogy különc ember, de csodálatosan tud festeni stb. Ezért aztán az izgatottságom a tetőfokára hágott, amikor beléptünk vagy huszan, rokonok a műtermébe. Rengeteg képe hevert mindenfelé a padlón, a gerendákra felfüggesztve. A képei közül az egyik önarcképe ragadott meg leginkább, mert fantasztikusan volt megfestve. A koncentrikusan megfestett képeit nem értettem, kérdésemre az felelte, hogy a sebességet festette meg. Gyönyörű színeket használt, de voltak közöttük szomorkás hangulatú képek is. Sokat beszélt a Temetés című festményéről. Ritka pillanatnak számított, ahogy a rokonait fogadta műtermében és rejtett titkait tárta fel előttünk. Arról is beszélt, hogy éppen mi motiválta egy-egy téma megfestésére, vagyis mit ábrázolt a kép. "- Az élet igazsága a születés és az elmúlás! Amint látjátok, bárkik is vagytok, a glóriátok lehullik egyszer a gödörbe, hogy egy újabb glória szülessen helyette és ez a körforgás örök, amíg ember él a Földön! A fejek, mint a gyümölcsök lógnak az életfáról - mondta rezignáltan. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felajánlotta számomra a Temetés című képet megvételre, jelképes áron, melyet az egyetemista "zsoldomból" is ki tudtam gazdálkodni. Hihetetlen hatással voltak rám a festményei, és munkássága. Karcsi bácsi nagyon örült annak, hogy édesapám is ott volt a műteremben, valamint sokan mások. Nagyon nagy válságban lehetett, mert nem tünt boldognak, és a savanykás hangulatú megjegyzéseiben felrémlett a közeljővő, a leskelődő végzet. Kétév múlva sajnos halálos motorbalesetet szenvedett." Sümegi György elemzése Móczár Károlyról, 1985. október 1-én Móczár Károlynak több mint másfél évtizeddel ezelőtt (1969. november 6-tól december 7-ig) volt már önálló tárlata szülővárosa, Kiskunfélegyháza múzeumában. Akkor még volt esély művészetének folytatására, amit évekkel később egy tragikus hirtelenségű baleset (A szerkesztő megjegyzése: motorkerékpárral történt baleset) - életével együtt - végérvényesen megvont tőle. A '70-es évek elején, félegyházi múzeumi munkáim során magam is többször találkoztam vele. Ha azt mondom róla, hogy festő, festőművész volt, akkor csak kevesen tudják művekkel is azonosítani a nevét. Életidejének utolsó részében ugyanis visszahúzódva élt, tépelődve és állandó kísérletezésbe merülve dolgozott műtermében. Ez a több emelet magasságban, padlássarokban kialakított műterem metaforája is lehetne Móczárnak. A dolgokat, jelenségeket, a megye s a város korabeli művészeti életét tudta így kivülről - talán felülről is -, de mindenképpen független pozícióból szemlélni. Ugyanakkor talán lemondóan is, hiszen művészeti visszavonultsága, függetlenségének elfogadtatásába s kiküzdésébe elsősorban az ötvenes évek tematikus elvárásai kényszeríthették. Móczár Károlyt szülővárosában elsősorban tanárként ismerték, szerették, tisztelték. Évtizedeken át tanított, előbb a Tanítóképzőben, majd a Móra Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet, 1950-től pedig képzőművészeti szakkört is vezetett. Életrajzából érdemes idézni, hogy Kiskunfélegyházán született (1917. december 22.) s az elemi iskoláit is ott végezte. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. Különösen Aba Nováktól beszélt nekem Móczár lelkesülten egyszer a padlás-műtermében, ahol a legfeltűnőbb, mindenhonnét látható helyre, egy nagyméretű festőállványra mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető egyaránt lehetett ez számára, festő munkájára vonatkozóan is. Mértéket adhatott és egyúttal őszinteségre is késztethetett. De talán bénító is volt kissé, és el is lehetett bújni mögé arra hivatkozva, hogy mestereink műveit utolérni, netán meghaladni szinte lehetetlen, s ezért megkísérelni sem érdemes. Mindenesetre a műterme akkor nem folyamatos - nulla dies sine linea - (egy nap sem vonal nélkül) munkáról árulkodott.A művek kis száma és milyensége kísérletezésekről, megtorpanásokról vallott és mindez művészi elbizonytalanodást sejtetett. De mihez képest lett bizonytalanabb, mikor és hogyan torpanhatott meg Móczár? Főiskolás rajzai, kísérleti darabjai munkássága kezdetét, irányulását, a biztos szakmai alapok lerakását egyaránt jelölik. Határozott rajzkészségét, biztos formaalakító tehetségét figyelhetjük meg a karakteres arckép tanulmányokon. Mestere, Aba Novák Vilmos művészete igézetében készítette el a diplomamunkáját nagy kartonra: ez 1:1 léptékű freskó vázlat. E munkáján (nagy kár, hogy elpusztult) az Élet sátora körül az élők, allegórikus, érzékien-telten megjelenített nőalakok, a sátor fölött pedig a Halál és elraboltjai, a Halottak táncolnak. Döbbenetes aktualitást adott e műnek készülési ideje, 1940-41, a második világháború pokla. Móczár egyébként maga is átélte a háborút, sőt, hadifogságból is későn szabadult. Hazatérte után, az újjáépítés idején életét-munkásságát, így művészetét is újraépítette, s a több éves törés, a kényszerű "hallgatás" után kitűnő főiskolai indulását igyekezett folytatni. Valószínűleg próbált festeni is, nyilván elővette rajzeszközeit és festőfelszerelését, de elég gyors ütemben jöttek tematikus elvárások, stiláris előírások a képzőművészetében, s mindezek megköthették a kezét. Ráadásul éppen ezidőtt, 1950-től vezetett rajzszakkört, ahol szintén nem maradhatott távol a kor aktuális követelményeitől. Ezidőből fönnmaradt művei (1954-es karaktúra sorozata - ez a '60-as években újabb darabokkal egészült ki - és akvarell arcmásai) tehetségének, művészi adottságának legerősebb oldalát, a karakterizáló képességét állítják a középpontba. Az '50-es évek végétől kb. egy évtizednyi időben hagyományos felfogásban arcképeket és tájképeket festett. Ez utóbbinál az alföldi, a gyermekkorában megismert síkvidéki táj megrögzítése, lefestése mellé (pl. Tanya vörös háttérrel) derűsebb színvilágú, oldottabb festőiségű, a szép-dombos Tokajt bemutató képek kerülnek (Tokaji utca, Tokaji dombok) mivel Móczár 1958-tól kezdődően több nyáron át dolgozott a Tokaji Művésztelepen. 1956-os szakállas, karakteres Önarcképe mellé főként dokumentum értéke miatt sorolható a festő Zilahy György és Tóth Menyhért arcképe. Az 1957-ben festett Parasztfej elnagyolt tömbössége, kemény és szikár vonásai Móczár legjobb művészi erényeit csillantják föl. Aztán színben és formában, a kifejezés indítékában és alapvető inspirációjában is lassú, de rá jellemző fordulat következik be festői munkásságában a '60-as évek közepétől. A változás elindítója - vallomása szerint - Boros Miklós lekerekített szobrai és Amerigo Tot Kavics-asszonyainak élménye lehetett. E festő megújulás lehetséges új tartalmait és kifejező értékeit az Öltöztetik a menyasszonyt című képe érezteti igazán. Az ezt követő munkák kísérleti darabok, fázistanulmányok inkább, mint érett alkotások. A színek fölhigulnak, elfinomodnak, a formák elvesztik plasztikai jelentőségüket és könnyűvé, önkényesen hajlíthatóvá és amorffá vállnak, eltestetlenednek. Valamiféle mesterkélt dekorativitás jellemzi e munkáit azzal a határozott alkotói szándékkal együtt, amely mindegyik kompozíciót egy ovális vagy körformába (egyfajta teljesség-érzetet sugallva) igyekszik beszorítani. Elvágyódás és valamiféle, a szecesszióhoz hasonlatos dekadencia ugyanúgy jellemzi ekkor, mint az újat teremtés szándéka, a valahová eljutás reménye és egyfajta egyéni képi rend megteremtésének az igénye. Más kérdés, hogy mi lett mindennek a művekben látható eredménye. Móczár Károly festői életműve ellentmondásos ugyan, de egyenetlenségeivel és érettebb munkáival együtt része a magyar és a felszabadulás utáni Bács-Kiskun megyei képzőművészetnek, művészeti életnek. Szülővárosában, Kiskunfélegyházán különösen figyelemre méltó. Forrás: http://moczar.freeweb.hu/html/mkaroly.htm
Móczár Károly /1917 - 1975/: "Ádám-Éva" kiállítási raglapon 110 x 85 cm
142 000 HUF
[2A218/006] Nagyméretű olaj vászon festmény, szép állapotú aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. A kereten egy - két apró sérülés, lepattanás látható. Magasság: 111 cm Szélesség: 116 cm Súly: 4.22 kg MÓCZÁR KÁROLY (Kiskunfélegyháza, 1917.december 22) Móczár Károly festőművész-rajztanár. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. A főiskola nyári kurzusain Pécsett iparművészeti tárgyakat tervezett. 1949-ben kezdett el tanítani szülővárosa Polgári Fiúiskolájában. Több mint harminc évig tanított. 1950-től rajzszakkört vezetett. 1958-tól nyaranta a Tokaji Művésztelepen dolgozott. Kiállításai: Kiskunfélegyháza, 1962, 1969, 1970; Emlékkiállítás Budapesten, 1984. (Megjelent a "Kiskunfélegyháza helyismereti könyve" c. munkában a 368. oldalon) Dr. Móczár István emlékezése Móczár Károlyra: "- Móczár Károly, 1973-ban fogadott bennünket a - bűnbarlangjában -, ahogy írta a hozzám címzett levelében. Akkortájt a gyulai kórházban voltam cselédkönyves orvos. Nagymama halála, illetve temetése az egész rokonságot Félegyházára szólította. A temetés után Karcsi bácsi meghívta minden rokonát a Városi Bíróság padlásán berendezett műtermébe. Ezidáig keveset tudtam róla, csak annyit amit apám mondott róla, hogy különc ember, de csodálatosan tud festeni stb. Ezért aztán az izgatottságom a tetőfokára hágott, amikor beléptünk vagy huszan, rokonok a műtermébe. Rengeteg képe hevert mindenfelé a padlón, a gerendákra felfüggesztve. A képei közül az egyik önarcképe ragadott meg leginkább, mert fantasztikusan volt megfestve. A koncentrikusan megfestett képeit nem értettem, kérdésemre az felelte, hogy a sebességet festette meg. Gyönyörű színeket használt, de voltak közöttük szomorkás hangulatú képek is. Sokat beszélt a Temetés című festményéről. Ritka pillanatnak számított, ahogy a rokonait fogadta műtermében és rejtett titkait tárta fel előttünk. Arról is beszélt, hogy éppen mi motiválta egy-egy téma megfestésére, vagyis mit ábrázolt a kép. "- Az élet igazsága a születés és az elmúlás! Amint látjátok, bárkik is vagytok, a glóriátok lehullik egyszer a gödörbe, hogy egy újabb glória szülessen helyette és ez a körforgás örök, amíg ember él a Földön! A fejek, mint a gyümölcsök lógnak az életfáról - mondta rezignáltan. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felajánlotta számomra a Temetés című képet megvételre, jelképes áron, melyet az egyetemista "zsoldomból" is ki tudtam gazdálkodni. Hihetetlen hatással voltak rám a festményei, és munkássága. Karcsi bácsi nagyon örült annak, hogy édesapám is ott volt a műteremben, valamint sokan mások. Nagyon nagy válságban lehetett, mert nem tünt boldognak, és a savanykás hangulatú megjegyzéseiben felrémlett a közeljővő, a leskelődő végzet. Kétév múlva sajnos halálos motorbalesetet szenvedett." Sümegi György elemzése Móczár Károlyról, 1985. október 1-én Móczár Károlynak több mint másfél évtizeddel ezelőtt (1969. november 6-tól december 7-ig) volt már önálló tárlata szülővárosa, Kiskunfélegyháza múzeumában. Akkor még volt esély művészetének folytatására, amit évekkel később egy tragikus hirtelenségű baleset (A szerkesztő megjegyzése: motorkerékpárral történt baleset) - életével együtt - végérvényesen megvont tőle. A '70-es évek elején, félegyházi múzeumi munkáim során magam is többször találkoztam vele. Ha azt mondom róla, hogy festő, festőművész volt, akkor csak kevesen tudják művekkel is azonosítani a nevét. Életidejének utolsó részében ugyanis visszahúzódva élt, tépelődve és állandó kísérletezésbe merülve dolgozott műtermében. Ez a több emelet magasságban, padlássarokban kialakított műterem metaforája is lehetne Móczárnak. A dolgokat, jelenségeket, a megye s a város korabeli művészeti életét tudta így kivülről - talán felülről is -, de mindenképpen független pozícióból szemlélni. Ugyanakkor talán lemondóan is, hiszen művészeti visszavonultsága, függetlenségének elfogadtatásába s kiküzdésébe elsősorban az ötvenes évek tematikus elvárásai kényszeríthették. Móczár Károlyt szülővárosában elsősorban tanárként ismerték, szerették, tisztelték. Évtizedeken át tanított, előbb a Tanítóképzőben, majd a Móra Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet, 1950-től pedig képzőművészeti szakkört is vezetett. Életrajzából érdemes idézni, hogy Kiskunfélegyházán született (1917. december 22.) s az elemi iskoláit is ott végezte. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. Különösen Aba Nováktól beszélt nekem Móczár lelkesülten egyszer a padlás-műtermében, ahol a legfeltűnőbb, mindenhonnét látható helyre, egy nagyméretű festőállványra mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető egyaránt lehetett ez számára, festő munkájára vonatkozóan is. Mértéket adhatott és egyúttal őszinteségre is késztethetett. De talán bénító is volt kissé, és el is lehetett bújni mögé arra hivatkozva, hogy mestereink műveit utolérni, netán meghaladni szinte lehetetlen, s ezért megkísérelni sem érdemes. Mindenesetre a műterme akkor nem folyamatos - nulla dies sine linea - (egy nap sem vonal nélkül) munkáról árulkodott.A művek kis száma és milyensége kísérletezésekről, megtorpanásokról vallott és mindez művészi elbizonytalanodást sejtetett. De mihez képest lett bizonytalanabb, mikor és hogyan torpanhatott meg Móczár? Főiskolás rajzai, kísérleti darabjai munkássága kezdetét, irányulását, a biztos szakmai alapok lerakását egyaránt jelölik. Határozott rajzkészségét, biztos formaalakító tehetségét figyelhetjük meg a karakteres arckép tanulmányokon. Mestere, Aba Novák Vilmos művészete igézetében készítette el a diplomamunkáját nagy kartonra: ez 1:1 léptékű freskó vázlat. E munkáján (nagy kár, hogy elpusztult) az Élet sátora körül az élők, allegórikus, érzékien-telten megjelenített nőalakok, a sátor fölött pedig a Halál és elraboltjai, a Halottak táncolnak. Döbbenetes aktualitást adott e műnek készülési ideje, 1940-41, a második világháború pokla. Móczár egyébként maga is átélte a háborút, sőt, hadifogságból is későn szabadult. Hazatérte után, az újjáépítés idején életét-munkásságát, így művészetét is újraépítette, s a több éves törés, a kényszerű "hallgatás" után kitűnő főiskolai indulását igyekezett folytatni. Valószínűleg próbált festeni is, nyilván elővette rajzeszközeit és festőfelszerelését, de elég gyors ütemben jöttek tematikus elvárások, stiláris előírások a képzőművészetében, s mindezek megköthették a kezét. Ráadásul éppen ezidőtt, 1950-től vezetett rajzszakkört, ahol szintén nem maradhatott távol a kor aktuális követelményeitől. Ezidőből fönnmaradt művei (1954-es karaktúra sorozata - ez a '60-as években újabb darabokkal egészült ki - és akvarell arcmásai) tehetségének, művészi adottságának legerősebb oldalát, a karakterizáló képességét állítják a középpontba. Az '50-es évek végétől kb. egy évtizednyi időben hagyományos felfogásban arcképeket és tájképeket festett. Ez utóbbinál az alföldi, a gyermekkorában megismert síkvidéki táj megrögzítése, lefestése mellé (pl. Tanya vörös háttérrel) derűsebb színvilágú, oldottabb festőiségű, a szép-dombos Tokajt bemutató képek kerülnek (Tokaji utca, Tokaji dombok) mivel Móczár 1958-tól kezdődően több nyáron át dolgozott a Tokaji Művésztelepen. 1956-os szakállas, karakteres Önarcképe mellé főként dokumentum értéke miatt sorolható a festő Zilahy György és Tóth Menyhért arcképe. Az 1957-ben festett Parasztfej elnagyolt tömbössége, kemény és szikár vonásai Móczár legjobb művészi erényeit csillantják föl. Aztán színben és formában, a kifejezés indítékában és alapvető inspirációjában is lassú, de rá jellemző fordulat következik be festői munkásságában a '60-as évek közepétől. A változás elindítója - vallomása szerint - Boros Miklós lekerekített szobrai és Amerigo Tot Kavics-asszonyainak élménye lehetett. E festő megújulás lehetséges új tartalmait és kifejező értékeit az Öltöztetik a menyasszonyt című képe érezteti igazán. Az ezt követő munkák kísérleti darabok, fázistanulmányok inkább, mint érett alkotások. A színek fölhigulnak, elfinomodnak, a formák elvesztik plasztikai jelentőségüket és könnyűvé, önkényesen hajlíthatóvá és amorffá vállnak, eltestetlenednek. Valamiféle mesterkélt dekorativitás jellemzi e munkáit azzal a határozott alkotói szándékkal együtt, amely mindegyik kompozíciót egy ovális vagy körformába (egyfajta teljesség-érzetet sugallva) igyekszik beszorítani. Elvágyódás és valamiféle, a szecesszióhoz hasonlatos dekadencia ugyanúgy jellemzi ekkor, mint az újat teremtés szándéka, a valahová eljutás reménye és egyfajta egyéni képi rend megteremtésének az igénye. Más kérdés, hogy mi lett mindennek a művekben látható eredménye. Móczár Károly festői életműve ellentmondásos ugyan, de egyenetlenségeivel és érettebb munkáival együtt része a magyar és a felszabadulás utáni Bács-Kiskun megyei képzőművészetnek, művészeti életnek. Szülővárosában, Kiskunfélegyházán különösen figyelemre méltó. Forrás: http://moczar.freeweb.hu/html/mkaroly.htm
Móczár Károly : Templom 106 x 100 cm
140 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK3831/FL-5] A kép mérete: 29 x 19,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, akvatinta, Papír A kép Kass János (Szeged, 1927, Budapest, 2010) alkotása. Jelezve lent "Mars, 94/100, Kass 78 (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő. A budapesti Iparművészeti Iskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, hol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György tanítványa volt. 1960-1961-ben a lipcsei Houchschule für Grafik und Buchkunst könyvművészeti tanszékén aspiráns, majd 1967-81 között a Magyar Iparművészeti Főiskola grafikai tanszékén tanít. 1973 óta postabélyegeket tervez, legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik, filmplakátokat is készít. Számos hazai és külhoni bemutatón szerepelt. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt önálló kiállítása. Önállóan mutatkozott be Olaszországban és Ausztriában, valamint Svájcban. Kiállított az 1960-as velencei Biennálén, az 1961-es párizsi Ifjúsági Biennálén, szerepelt a luganoi, a tokiói, a ljubjanai, a Sao Pauloi és a Buenos Airesi Beinnálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese. 1956-1959 között Derkovits-ösztöndíj, Munkácsy-díj (1954, 1967), a brüsszeli világkiállítás ezüstérmese (1958), Érdemes Művész (1966, 1977), Kiváló Művész (1986), Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztje (1992), Kossuth-díj (1999). Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paulóban, magyar és német "Szép könyv" versenyeken nyert díjakat. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon, "A legszebb könyv" díjat kapta. A Magyar Festők Társaságának, az ATIPY ICTA, DCC (London), CDL (Franciaország) és a Német Könyvművész Szövetség tagja. Szeged díszpolgára. Sokoldalú, eredeti művész, a legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, számos vidéki és külföldi közgyűjteményben. (MÉ, ML, Sasvári Edit-Pogány Gábor adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus, festő. A bp.-i Iparművészeti Iskola elvégézése után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, hol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György tanítványa volt. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon pannója ezüstérmet nyert. Legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik. Filmplakátokat is készít. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt önálló kiálllítása. Önállóan mutatkozott be Olaszországban és Ausztráliában, valam. Svájcban. Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, az 1961-es párizsi Ifjusági Biennálén, szerepelt a luganoi, a tokiói, a ljubjanai, a Sao Pauloi és a Buenos Airesi Biennálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese. 1958-ban, a brüsszeli világkiállításon ezüstérmet, 1966-ban és 1977-ben Lipcsében aranyérmet nyert. 1956-1959 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1954-ben, 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1977-ben pedig érdemes művészi címmel tüntették ki. Sokoldalú és eredeti művész, a legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. 1960-61-ben a Lipcsei Könyvművészeti Fősikolán aspiráns, majd a bp.-i Iparművészeti Főiskolán tanárként működött. (MÉ, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait 1951-ben Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György növendékeként. 1960-1961-ben a lipcsei Könyvművészeti Főiskolán aspiráns, majd az Iparművészeti Főiskola tanára. Több vidéki bemutató (Miskolc, Debrecen, Eger, Veszprém stb.) mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt egyéni kiállítása. Plasztikai kísérleteit 1975-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1976-ban a Csepel Galériában mutatta be csoportkiállításon. Önállóan mutatkozott be Olaszországban (1963), Ausztráliában (1970) és Svájcban (1976). Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, az 1961-es Párizsi Ifjúsági Biennálén, szerepelt a lugánói, tokiói, ljubjanai, Sao Paulo-i, Buenos Aires-i biennálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese, az 1958-as brüsszeli világkiállításon ezüstérmet, 1966-ban és 1977-ben Lipcsében aranyérmet kapott. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1977-ben pedig érdemes művész címmel tüntették ki. Sokoldalú és utolérhetetlenül eredeti művész. A legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. A hazai könyvművészet, tervezés és illusztrálás kiemelkedő egyénisége. Szülővárosának ajándékozott műveiből állandó kiállítása nyílt Szegeden. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Iskolán tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolát végezte el 1951-ben. Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György voltak a mesterei. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon pannója ezüstérmet nyert. Legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik (A kékszakállú herceg vára, Móricz Zsigmond-illusztrációi stb.). Filmplakátokat is készít. Grafikáiból 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Iparművészeti tanulmányok után iratkozott át a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben végzett Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György növendékeként. 1960-1961 között a lipcsei Könyvművészeti Főiskolán aspiráns, jelenleg az Iparművészeti Főiskola tipográfiai tanszékének tanára. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1975-ben ismét a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1976-ban a Csepel Galériában, 1977-ben a Csók Galériában, 1983-ban a Vigadó Galériában voltak egyéni kiállításai. Önálló kollekcióval mutatkozott be Olaszországban, Ausztráliában, Svájcban, Franciaországban és Angliában. Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, szerepelt több nemzetközi grafikai rendezvényen. Hét külföldi könyvművészeti díjat nyert, köztük az 1958-as brüsszeli világkiállítás ezüstérmét. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott. - Képalakításában és grafikai előadásában a sokoldalúság, a stílusok lelkiségébe való behatolnitudás és azok egyéniesítése adja meg művészi eredetiségének alapjait. Erőssége a gondolati töltés, a dolgok rejtett értelmének felmutatása. Kiemelkedő könyvművész és illusztrátor, de eredményei a plasztika terén is számottevőek. Tevékenyen közreműködött a pop-art hazai megismertetésében. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1942-46: Iparművészeti Iskola, kerámia-szak; 1946-51: MKF, grafika-szak, 1960-61: Hochschule für Grafik und Buchkunst, könyvművészeti tanszék, Lipcse; 1965-1973 között az Új Írás művészeti szerkesztője; 1967-1981: MIF grafikai tanszékén tanít; 1973 óta postabélyegeket is tervez. 1956-59: Derkovits-ösztöndíj; 1954, 1967: Munkácsy-díj; 1966, 1977: érdemes művész, 1986: kiváló művész; 1992: Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti kereszt; 1999: Kossuth-díj; A Brüsszeli Világkiállításon, Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paulóban, magyar és német "Szép könyv" versenyeken nyert díjakat. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon "A legszebb könyv" díjat kapta. Az MFT, Az ATIPY ICTA, DCC (London), CDL (FR), valamint a Német Könyvművész Szövetség tagja. Szeged díszpolgára. 1985 óta állandó kiállítása van Szegeden, a Móra Ferenc M. Kass Galériájában. Kass János sokrétű grafikai munkássága az irodalmi és zenei inspirációkból bontakozott ki. A 60-as évektől kezdve, bizonyos rajztudásáról árulkodó, könnyed és elegáns vonalvezetésű, expresszív formavilágú művei hozzájárultak a szöveg mellett a rajz autonómmá válásához, a könyvillusztráció fogalmának modern átrételmezéséhez. (A kékszakállú herceg vára, 1960; Gilgames, 1960; Mózes - Kass János 15 rézkarca Madách Imre költeményéhez, Bp., 1966; Kass János 15 rézkarca Az ember tragédiájához, 1967; Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus, 1977). Grafikai munkássága mellett a 70-es évek elején a szobrászathoz és a modern művészet új műfajaihoz közelálló műveket készít. 1971-ben Szombathelyen, a Savaria Múzeumban, majd 1973-ban a PIM-ben rendezi meg a kortárs modern művészet új törekvéseihez kapcsolódó Fejek című kiállítását. A közel 60 db plexiből és polisztirolból kiöntött műanyag fejet egy environment formájában, hullámpapírból kialakított labirintusban helyezi el. A köztéri szobrászat megújításának szándékával készültek az 1975-ben Vilt Tiborral és Gulyás Gyulával, a Dorottya utcai Galériában (Térformák) makett formájában bemutatott variálható plasztikái. A 70-es években Kass Jánost egyre inkább foglalkoztatja annak a folyamatnak a megindulása, amelyet a számítógép elterjedése okoz. 1977-ben a lipcsei könyvkiállításon mutatja be a mintegy 300 méternyi adatfeldolgozásból kivágott, 6 méteres komputer-grafikai anyagát. A komputer által felvetődő probémák kapcsán Kass János érdeklődése nem pusztán a könyvkészítés szempontjából is meghatározó technikai változásokra, hanem az emberi gondolkodást átformáló paradigmaváltásra, és az új vizuális lehetőségekre irányul. 1980-ban John Halassal közösen készíti el a világ első komputer-animációs filmjét Dilemma címmel. A 80-as években a könyvillusztrációk mellett tematikus sorozatokat is készít (A Biblia és az Ószövetség sorozata). A korábban plasztikák formájában megjelenő Fej-sorozatának gondolatiságát a xerox felhasználásával készült kollázsain, a Faludy-illusztrációkon fejleszti tovább. (Faludy György: Test és lélek, 1988). 1997-es Budapesti Galéria életmű kiállítása a műfaji sokrétűség és a szellemi egység jegyében Kass János eddigi munkásságának összegzésének is tekinthető. A családtagokkal és a kortárs szellemi élet általa nagyra tartott képviselőivel megszemélyesített - A kékszakállú herceg vára című Bartók-mű analógiájára felépített - hét kapu, nem csupán a kultúra különböző területeinek találkozási pontja, hanem egy rendkívül sokoldalú és gazdag életpálya szellemi stációinak szimbóluma is. A képzőművészeti mellett a 60-as évektől jelentős publicisztikai tevékenységet folytat, főként a könyvművészet tárgykörében. Ek: 1960: TIT Bartók T., Pécs; 1964: Dürer T. (kat.); 1967: KKI, Dorottya u. Kt.; 1970: Woollahra, Sidney (Hajnal Gabriellával); Műv. H., Hajdúszoboszló; Műv. H., Balmazújváros; TIT Csokonai Klub, Debrecen; 1972: Fejek, Savaria M., Szhely (Hajnal Gabriellával) (kat.); József Attila Kvtár, Miskolc; Műv. H., Hajdúszoboszló; 1973: Lo Squardo G., Torino (kat.); Fejek, PIM; Fem kunstnere fra Ungarn, Galleri F 15., Tromsö M., Moss, Norvégia (Bálint Endrével, Hajnal Gabriellával, Ország Lilivel, Varga Imrével); 1974: Shakespeare-illusztrációk, Csontváry T.; Miskolci G., Miskolc; 1975: Térformák, KKI, Kt. (Vilt Tiborral, Gulyás Gyulával) (kat.); Kápolnatárlat, Balatonboglár (Hajnal Gabriellával); Berzsenyi Dániel Megyei Knyvtár, Szhely; 1976: Megyei Knyvtár, Eger; Bartók Műv. Közp., Szeged; 1977: Életműv-kiállítás, KLTE, Debrecen (kat.); Csók G., Grafikai T.; Georgi Dimitrov Műv. Közp., Veszprém; 1979: Kápolnatárlat, Balatonboglár; Nagy Balogh T.; Klosterneuburg; 1980: Petőfi Színház, Veszprém, 1981: Megyei Műv. Közp., Szhely; Mini G., Miskolc; 1982: Bath festival, Pumproom, Turnbridge, Wells; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1983: Vigadó G.; Kass G., Szeged; 1985: Videoton Műv. H., Szfvár (kat.); 1986: Fitz William M., Cambridge; Békés Megyei Kvtár, Bcsaba; 1987: Katolikus Akadémia, Hamburg; Kass G., Szeged; 1989: Ivanoff G., Aachen; Heinonen G., Loimaa; Újvidéki Színház, Novi Sad; Műv. Közp., Ózd; Kass G., Szeged; Ateljee Hulmin, Loimaai (FIN); 1990, 1991: Olympia, National Hall, Londn; 1992: Paters's G., Limassol, Ciprus; Vigadó G.; Kass G., Szeged; 1993: EH2 2HB, Edinburg; Ciprusi Műv. Minisztérium Kt., Nicosia; A Kass család kiállítása, Kass G., Szeged; 1994: Arte Fiera, Bolgona; Magyar Int., Stuttgart; Gellért Szálló; Közgazdaságtud.-i Egy.; SOTE; 1995: (életmű-kiállítás), Vajdasági M., Újvidék; Kossuht Klub; Műv. Közp., Bcsaba; Magyar Operaház; Szent Korona G.-Szent István Műv. H., Szfvár; 1996: Magyar Nagykövetség, Koppenhága; Fórum Klub, Újvidék; Népház, Szabadka; Megyei és városi Kvtár, Kaposvár (kat.); 1997: KLTE, Debrecen; (életmű-kiállítás), Budapest G.; Bibliai lapok, Széchenyi kerti Református G., Dunakeszi; Művelődési H., Zsámbék; Rózsavölgyi Zeneisk. és Városi Kvtár, Balassagyarmat; Kass G., Szeged; Hollandi H., Dég; 1998: Csikász G., Veszprém; Magyar Köztársasági Kult. Int., Pozsony; Nógrádi M., Losonc; Bank Center, Bp.; Műv. H., Zsámbék; Kongresszusi Közp.; 1999: Műv. H., Veszprém; Berzsenyi Dániel Megyei Kvtár, Szhely; Várfal G., Szfvár; 2000: Zsámbéki Szombatok, Műv. H., Zsámbék; Magyar Akadémia, Róma; Móra Ferenc M.- Kass G., Szeged (kat.) Mk: Bankside G., London; Deutsche Bücherei, Lipcse; Fitz William M., Camridge; Herman O. M., Miskolc; Katolische Akademie, Hamburg; Kunstm., Basel; MTI, Boston; Moravska G., Brno; M. of Modern Art, Society of Printers, Cleveland; MNG; Nemzeti G., Pozsony; Pinakhotek, Bécs; PIM; Shakespeare M., Statford. Irod.: Plata, W.: Ungarische Buchgraphik, Hungarian Book Art, Le Livres Hongrois. Novumgebrauschgraphik, 1969/6.; Fejek (kat.), 1972; Somlyó Gy.: Kiss ballada a fejekről, 1972, in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Guasco, R.: Kass János, (kat. bev. tan., Lo Squardo, Torino, 1973); Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról. Kass János debreceni kiállítása, (kat., Debrecen, 1977); Juhász F.: Kass János remény-hite. Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról. Kass János Debreceni kiállítása, Debrecen, 1977; Gách M.: Beszélgetés Kass Jánossal, Fotóművészet, 1977/4.; Halas, J.: Kass János, Budapest: Köpfe - Heads - Tätes, Novumgebrauchsgraphik, 1977/12.; Halas, J.: Graphics in Motion, Novumgebrauchsgraphik, 1981/6.; Fejér E.: Kass János grafikusművész kiállítása (Mini G., Miskolc), MIV, 1981/6.; Gách M.: Londoni kiállítás, új tervek, Film, Színház, Muzsika, 1983. júl. 30.; Papp J.: Fejek. Kass János kiállítása, MIV, 1984/3.; Kass János könyvillusztrációi (kat. Videoton Műv. H., Szfvár, 1985);Tandi L.: Kass János grafikáiról - öt tételben - grafikái, Szeged, 1988; Kass János metszetei (A Magyar Bibliofil Társaság évkönyve, szerk: Szántó T., Bp., 1996); Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Bálint P.: Kőtáblák. Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged 1997; Juhász F.: Halálraítéltek. A Kass G. megnyitó beszéde (1985), in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Gál J.: Beszélgetés Kass Jánossal, Életünk 1997/11-12.; Gál J.: Kass János könyvillusztrációinak és könyveiben megjelent rajzainak jegyzéke, Szhelyi Képtár Baráti Köre, Szhely, 1999; Altorjay A.: Egy kifogyhatatlan kedvű ember rajzai, Árgus, 1999/3.; Hollósi Zs.: Szeged számomra az elveszett paradicsom. Kass János grafikusművész, In: A Tisza parton én mit keresek? Huszonkét szegedi beszélgetés, Tiszatáj könyvek, 2000; Mezei O.: "Higgyünk a szellem világmegváltóteremtés-tudatában". Kass János életművéről, Árgus, 1999/3.; Tandi L.: Don Quijote az ezredvégén (kat., bev. tan. Kass János, Móra F. M. -Kass G., Szeged, 2000.) Grafikai albumok-mappák: Mózes - Kass János 15 rézkarca Madách Imre drámai költeményéhez, Bp., 1966; Kass János 15 rézkarca Az ember tragédiájához (bev. tan.; Juhász F.: Találkozások, Bp. 1967); Kass János: Fejek, Bp., 1974; Rajzok, rézkarcok, Bcsaba, 1983; Kass János grafikái, Szeged, 1988. Összefoglaló munkák: Kass János metszetei (A Magyar Bibliofil Társaság évkönyve, szerk.: Szántó T., Bp., 1996); Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997. Írásai (válogatás): Lengyel Lajosról, in: Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról, Debrecen, 1977: A könyv mestere (uo.); A magyar tipográfia (uo.); A szép könyvről (uo.); A technika gyors fejlődése (uo.); A tipográfia mestere (uo.); Kass János: Gondolatok a könyvillusztrációiról, in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Rajzok, rézkarcok, Bcsaba, 1983 (kat.); Tipográfia és számítógép, 1986, in: Kass János Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Artner Margit kiállítása. Falusi G., Perbál, 1986. okt., MIV, 1987/2.; A kékszakállú herceg vára, in: Kass János: Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; A kortárs levelei. (kedves Maurits Ferenc!), Alföld, 1996/4.; Kass János: A kortárs levelei (Negyvenöt év), Alföld, 1996/9.; A kortárs levelei. (A pénzről - Az aranytojást tojó tyúk.), Alföld, 1997/1.; A kortárs levelei. (A napfogyatkozás), Alföld, 2000/1.; Kass János: A kortárs levelei. (A táncról és egyebekről), Alföld, 1997/12. Film: Takács G.: Három könyv-három művész, MTV, 1966; Dilemma (computer-animáció, forgatókönyv, story-board: Kass János producer: John Halas, Halas & Batchelor, 1980, London); Radó Gy.: Portré, MTV, 1992; Vértessy S.: Kass színes ceruzái, MTV, 1997. (S. E. - Po. G.)
Kass János : "Mars" 1978
31 000 HUF
[FK1342/033] A kép mérete: 8 x 6 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Szabó Vladimír (Balassagyarmat, 1905, Budapest, 1991) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Szabó Vladimír (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1927-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, ahol 1930-ig Rudnay Gyula, Vaszary János és Csók István, 1935-37 között pedig Benkhard Ágost növendéke volt. 1931-34-ben római ösztöndíjas volt. 1959-61 között Franciaországban dolgozott. 1930-tól szerepelt országos festészeti és grafikai tárlaton, külföldi kiállításokon. Egyéni bemutatók: Nemzeti Szalon, 1934, 1942; Csók Galéria, Műcsarnok, Vigadó Galéria, Csontváry Terem, Debrecen, Vác, Sárospatak, Balassagyarmat, Szeged, Kőszeg, Győr, Miskolc, Szirák, Veszprém, Tata, Simontornya, Sopron, Róma, Brüsszel, Amszterdam, Párizs, stb. Vegyes kiállítások: Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum, Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár, Salgótarján, stb. Számos díjjal, kitüntetéssel, ösztöndíjjal jutalmazták művészi munkásságát. 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díját, 1972-ben pedig az Egri Akvarell Biennálén és a Dózsa-emlékkiállításon, 1976-ban pedig a Magyar Nemzeti Galéria Zichy emléktárlatán díjazták, 1953-ban és 1957-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben Érdemes Művész, 1980-ban Kiváló Művész címet kapott. Életművének nagyobbik részét grafikák, kisebbik hányadát festmények alkotják. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi grafikáit, és ugyanez az erénye olajképeinek is. Kiválnak történelmi jellegű munkái, a magyar történelmi múlt nagy alakjai és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásai. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc, valamint a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek munkáiban, és megteremtik művészetének egyik sajátos vonását, a groteszket. Dinamikus, olykor humoros, naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. Festészete tematikus, az avantgárd irányzatoktól függetlenül bontakozik ki; Gulácsy Lajos és Csontváry művészetének szellemi örököse, látásmódjuk eredeti hangú megújítója. A századforduló szecessziós művészetét naiv realista, szürrealista jegyekkel elegyítette, színélménye pedig posztimpresszionista. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a Miskolci Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és római Modern Képtár. (MÉ, ML, A.L.: Műgyűjtő-1969/1, Sz.Á.: Műv. 1974/4, K.N.Z.: Műv. 1976/3, P.M.: Műv. 1986/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János, Benkhard Ágost voltak a mesterei. 1931-1934-ben római-ösztöndíjas volt. 1959-ben és 1960-ban tanulmányúton járt Franciaországban. 1930-tól szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafika-díját. 1972-ben az Egri Akri Akvarell Biennálén és a Dózsa-emlékkiállításon, 1976-ban pedig a Magyar Nemzeti Galéria Zichy emlékkiállításán díjazták műveit. 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész címet kapott. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedve, szárnyaló fantáziája jellemzi grafikáit, s ugyanez az erénye olajfestményeinek is. Kiválnak történelmi jellegű alkotásai, a magyar történelmi múlt nagy alakjai és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásai. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc és a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek műveiben és megteremtik művészetének egyik sajátos vonását, a groteszket. Dinamikus, olykor humoros és naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. (MÉ, ML, P.M.: Műv.-1986/3) Magyar festők és grafikusok adattára 1924-1926 között Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János, 1935-1937-ben Benkhard Ágost növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. 1931-1934-ben római-ösztöndíjas. 1959-1960-ban nagyobb tanulmányutat tesz Franciaországban. 1930 óta kiállító művész; egyéni kiállítása 1934-ben, 1942-ben és 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1969-ben Szegeden, 1973-ban a Csók Galériában és Balassagyarmaton, 1974-ben Hollandiában, 1975-ben Debrecenben volt. Alkotásai a külföldi magyar kiállítások révén határainkon túl is közismert. Munkássága elismeréseként 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díjat, 1972-ben az Egri Akvarell-biennálén és a Dózsa emlékkiállításon, 1976-ban a Nemzeti Galériában a Zichy emlékkiállításán díjazták műveit. 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művészi címet kapott. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi grafikáit, s ugyanez az erénye festményeinek is. Kiválnak közülük történeti témájú képei, a magyar múlt nagy alakjait és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásait, amelyek közül több reprodukció terjedt el. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc és a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek műveiben és megteremtik művészetének egyik igen sajátságos vonását, a groteszket. Stílusának nagy erénye az emberi és természeti világ egységének megjelenítése - nemegyszer romantikus, meseszerű keretben. Dinamikus, olykor humoros és naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. - Irod.: Supka Magdolna: Szabó Vladimir. Bp., 1974.; Frank János: Szabó Vladimir. Bp. 1976.; P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Pátzay Mária: Nem múlhat el az ifjúság. Szabó Vladimir festészetéről. Művészet, 1986. 1.; Kratochwill Mimi: Szabó Vladimir. Bp. 1987. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán - megszakításokkal - 1924-39 között végzett. Mesterei Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János és Benkhard Ágost voltak. 1931-től 1934-ig Rómában tanult. 1935-ben elnyerte a Szinyei Merse Társaság grafikai díját. A negyvenes években főleg újságok részére készített illusztrációkat, önálló rajzokat (Híd, Tükör stb.). A felszabadulás után nagyméretű, főleg Dózsa alakját és korát idéző, mesehangulatú olajképekkel szerepelt az országos tárlatokon. Műveit gazdag fantázia, színesség, aprólékos műgond jellemzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus, Munkácsy-díjas, kiváló művész. 1924-1926 között Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, majd 1935-1937-ben Benkhard Ágost osztályán folytatja tanulmányait. 1931-1934-ben római ösztöndíjas. 1959-1961-ben nagyobb tanulmányutat tesz Franciaországban. 1930 óta kiállító művész; egyéni kiállítása 1934-ben, 1941-ben és 1942-ben a Nemzeti Szalonban, 1973-ban és 1978-ban a Csók Galériában, 1980-ban a Műcsarnokban, 1982-ben a Vigadó Galériában volt. Bemutatkozott számos vidéki városban, kiállított Hollandiában és Olaszországban. 1935-ben a Szinyei Társaság grafikai díját kapta; 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. Számos kiállítási-díj tulajdonosa. - Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi művészetét, előszeretettel fordul a történelem, a kisvárosi élet, a régi életformák nyújtotta tematikák felé. Romantikus, meseszerű, olykor groteszk stílusa a naívokkal és a folklórral tart rokonságot.
Szabó Vladimír : Kecske, pásztor
38 000 HUF
[FKC754/Bp304/133] A kép mérete: 25 x 34 cm keret nélkül. Készült: Akvarellel színezett rézkarc, Papír A kép Paulovits Pál (Cegléd, 1892, 1975) alkotása. Jelezve lent "Csárdás Paulovits (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A Képzőművészeti Főiskola grafikai osztályán Olgyai Viktor növendéke volt, majd hosszú éveken át rajztanárként dolgozott. Az Iparrajziskola grafikai szakosztályának tanára, majd vezetőjeként tevékenykedett. Számos grafikai technika, de különösen a rézkarc elismert művelője volt. Realisztikus hangon szólt a természet, valamint a társadalom legkülönfélébb jelenségeiről. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári diplomát Olgyai Viktor növendékeként, majd közel 30 esztendeig tanárként dolgozott. Mint az Iparrajziskola grafikai szakosztályának vezetője ment nyugdíjba 1948-ban. - Számos grafikai technika, de különösen a rézkarc elismert művelője. Realisztikus hangon szól a természet és a társadalom legkülönfélébb jelenségeiről. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor növendéke volt, majd rajztanárként tevékenykedett. Az Iparrajziskola grafikai szakosztályának tanára, majd vezetőjeként működött. Számos grafikai technika, de különösen a rézkarc elismert művelője volt. Realisztikus hangon szól a természet, val. a társadalom legkülönfélébb jelenségeiről. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán Olgyay Viktor növendéke volt, majd közel 30 esztendeig tanárként dolgozott. Mint az Iparrajziskola grafikai osztályának vezetője 1948-ban ment nyugdíjba. Munkáival csoportos kiállításokon jelentkezik. - Számos grafikai, de különösen a rézkarc elismert művelője; realisztikus hangon szól a természet és a társadalom jelenségeiről.
Paulovits Pál : "Csárdás"
28 000 HUF