Faragott csont Buddha szobor 7.3 cm

Eladási ár: 36 000 HUF

Leírás

[1Q936/Z017]
Egzotikus fa talapzatra állított faragott csont szobor. Buddha lótusszal.

Magasság: 7.3 cm
Szélesség: 5.3 cm
Súly: 0.025 kg

Tulajdonságok

Anyag: csont

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. március. 11.

(A műtárgyat eddig 332-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Faragott csont Buddha szobor 7.3 cm

[1Q936/Z017] Egzotikus fa talapzatra állított faragott csont szobor. Buddha lótusszal. Magasság: 7.3 cm Szélesség: 5.3 cm Súly: 0.025 kg

További részletek
Anyag: csont

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. március. 11.

(A műtárgyat eddig 332-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
36 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[0D773/UZ-K] Hibátlan állapotú, keményfa talapzaton álló csontból faragott kisméretű jelzetlen Madonna szobor, csontszobor. Amilcare Santini, Olaszországban született, Firenzében, 1910-ben. Magasság: 9.2 cm Súly: 0.013 kg   Amilcare Santini - The Sculptor's Life Amilcare Santini was born in 18th April 1910 in Cecina (Leghorn), not far away from the art cities of Florence, Siena, Pisa and Volterra. Until from the most tender age he showed obvious signs of predisposition to the modelling of clay.  When he finished the elementary school, without any guide and without to attend art school, he began to create his first models of animals in clay and alabaster inspiring himself to the nature of Tuscany’s land.  The parents had the certainty that the life of this son would have been dedicated entirely to the art when at the age of 11 years, he modelled a copy in clay (little dimension) of the “Monument to the fallen of Cecina”. He followed a period of apprenticeship of two years near one of the famous workshop of the Florentine sculptures masters to the term of which, in 1924, Tito Bianchi, owner of the most important factory of statues of the age in Cecina, impressed with his skill, decided to assume him as official sculptor of the society. In that period he had a remarkable experience in the execution of models of classic statues, greek and roman and in particular way in creation of little figures of children, angels and little ladies destined to the production of the alabaster and the painted chalk by hand.  His collaboration with Tito Bianchi finished in 1939 and Amilcare began to work alone. In this period he modelled little statues from crib that still today we find in the Italian houses and in all the countries of the world.  Many important Lucca’s factories (Fontanini, Marchi and Viviani) have had used of his collaboration and still today, after 50 years, they are using little figures drawn from the models of Amilcare Santini.  In the immediate post-war period, in the course of his collaboration with the manufactures of religious statues, he modelled a plaque representing the Virgin Mary of the Siracusa’s Tears that in 29th August 1953 wipped in the house of two humble workmen. In that occasion Amilcare Santini was convened to Siracusa in order to certify the truthfulness of the lachrymation and afterwards he was received in special audience from Pope Pio XII with the civil and religious authorities of Siracusa.  In the post war period he established a small laboratory for the fabrication of stamps in rubber drawn directly from his original models made in lead and assigned to the manufacturers of statues scattered all over the world.  In 1958 with his son Nedo, 23 years old, he decided to begin the production of statues in imitation alabaster and, some months later, the production of statue in alabaster powder and oxolyte under the name of ISAC DI SANTINI NEDO (INDUSTRIA STATUE ARTISTICHE CECINESI) in a small plant in Cecina, Via della Madonna n°12.  Amilcare Santini passed a great part of life in his workshop, “I like to make also the jobs, more humbles too” was usual to say “ as to prepare the clay because this is a fundamental operation to sensitize adequately my hands to the use of this matter for the work”. For the creation of his models Amilcare Santini has always used exclusively the clay; for this reason he went himself along the Cecina’s river in order to collect a muddy liquid that, put in a container of terracotta (in Tuscany called ‘coppo’) for about 4 weeks, had a slow sedimentation. Then he moulded the clay with the hands till it didn’t catch up the suitable consistency in order to proceed to the creation of the figure.  “When, on the morning, I set off on foot towards the workshop I see already to my left the support, next there is a small bench where I have put the clay and all the tools. In front of the door there is a long table where I have arranged some witness of terracotta and statues never finished; near there is a small bench where I chisel the models assigned to the production and from the other side of the room all the counter-copies in chalk and a great full bookcase of art books”.  Only a passion succeeded to distract him from the work: the hunting. During that period of the year his creativity was very reduced with remarkable disappointment of the parents.  To whom went to find him in his workshop, Amilcare Santini has always said that the 90% of his works was exclusive fruit of his creativity taking advantage himself of the aid of the hands and least wood tools. “All my tools could be in a hand; in fact I use only little wood sticks that I have constructed with my hands in order to put molding on the clay and some steel awls that I employ to chisel the production models so as to obtain the maximum perfection in the details of the eyes, hands, hats and the particular of dresses”.  Amilcare Santini never has not been a good promoter of himself or of his work; he said “I have always worked and I have always refused to participate to art-exhibition. I have never made promotion of any type”.  Amilcare Santini is dead after short disease in 15th January 1975.   FORRÁS: http://www.isac-statue.it/eng_amilcare.php
Antik AMILCARE SANTINI Madonna csont szobor
95 000 HUF