Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat! Az alkotás amit ajánlok: Alkotó: Mattis Teutsh János Alkotás címe: Mária Technika: Alumínium, gránit talp Méret: 59 cm magas Jelzés a szobor jobb oldalán, lent. A képek hibátlan hozzáillő keretben (azonnal kiállíthatóak). Az alkotás eredetiségéért garanciát vállalok (certifikátumot is adok) Átvétel kizárólag személyesen: Szolnok, vagy Budapest (Market Central Ferihegy kereskedelmi park Vecsés és Budapest határában, a 4-es út mentén) A személyes átvétel során, az alkotás megtekintése után még mindig módjában áll visszalépni a vásárlástól. Generációs gyűjtő vagyok, nézzen szét nálam, sok gyönyörű, különböző stílusú festményt és szobrot talál!

54x14x15cm méretű kisplasztika diófából,

87x8x5cm-es fából készült festett fa szobor, kő talpazaton

[1E861/Z022] Antik, hibátlan állapotú, jelzett, talapzaton álló ón kisplasztika. A svájci Altdorfban megtalálható szobor az 1800-as évek végéről. A talapzat hátoldalán jelzés: WMF 1/0 AS Magasság: 15 cm Szélesség: 7 cm Súly: 0.5 kg Tell Vilmos    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Tell Vilmos Tell Vilmos szobra Altdorfban Származási hely Svájc Specialitás szabadságharcos Tell Vilmos (német nevén Wilhelm Tell) svájci szabadságharcos, alakja valószínűleg a dán mondavilágból szivárgott Svájc függetlenségtörténetébe.[1][2] Tell a legendák szerint 13. és 14. század fordulóján élt a mai Uri kanton vidékén. Életéről később mesék és legendák születtek, melyeket Friedrich Schiller is feldolgozott Tell Vilmos című drámájában. Tell Vilmos Svájc nemzeti hőse, alakja az alpesi állam önállóságának jelképe, valójában kitalált személy volt. Tell Vilmos-mozaik a Svájci Nemzeti Múzeumban Tell Vilmos legenda illusztráció (1782), Schweizerisches Landesmuseum, Zürich  Tell Vilmos bosszúja[szerkesztés] Gessler arra kényszeríti az ijász Tell Vilmost, hogy az apa a saját fia fejére helyezett almát nyilával átlője, illusztráció, Sebastian Münster Cosmographia (1554) A Tell Vilmos-legenda[3] szerint 1307. november 18-án az Uri kantonban a Habsburg-házhelytartójaként uralkodó zsarnok Hermann Gessler arra kényszerítette az ijász Tell Vilmost, hogy az a saját fia fejére helyezett almát nyilával átlője, mivel a svájci hős nem tisztelgett a zsarnok póznára tűzött kalapja előtt. Az apa hiába könyörgött kegyelemért, a zsarnok megparancsolta, hogy célozzon. Az íjász egy nyilat tett a számszeríj idegére, de egy másikat is a keze ügyébe készített. Tell nyila 100 lépés távolságból kettéhasította az almát. Gessler gratulált a nagyszerű lövéshez és azt kérdezte Telltől, hogy miért készítette elő a második nyílvesszőt is. Tell azt válaszolta, hogy ha az első nyíl a fiút találta volna el, akkor a másodikkal magát a kormányzót ölte volna meg. A zsarnok dühében börtönbe vettette az íjászt, ám az a Luzerni-tavon kitört vihar közben megszökött, s bosszút forralva Gessler vára felé indult. Egy völgyszorosban lesből lelőtte a zsarnokot, aki haldoklása közben még hallotta, amint Tell felfedi kilétét. Tell Vilmos második nyíllövése szabadságharcot robbantott ki Svájcban, ami az ország függetlenné válásához vezetett. Bővebben: Morgarteni csata A Tell-legenda eredete[szerkesztés] A gyermeke fején nagyon apró célpontot eltaláló hős legendája a germán mitológiából származik. Több germán nép körében található hasonló történet, így Németország, Norvégia, Dánia, Izland és Anglia szájhagyományaiban is. Az egyik dán legendában amelyet Saxo Grammaticus Gesta Danorum (Dánia Története) című munkájában dokumentált, szerepel szintén egy íjász, akinek története kísértetiesen hasonlít Tell történetéhez. Az íjász, Toko, más verzióban Tiki Kékfogú Harald idejében élt és egyszer kérkedett tudományával, amit a király is meghallott. Harald hasonlóan szeszélyes és kegyetlen zsarnok mint Gessler, ezért arra kényszeríti Tikit, hogy fia fejéről lőjön le egy almát. Az íjász végrehajtja a feladatot, de félretesz egy nyílvesszőt, mert amennyiben fiát bármi érné, megöli Haraldot. Később lesben áll és egy jól irányzott lövéssel leteríti a zsarnokot. Minden bizonnyal, aki először kiötlötte Tell Vilmos történetét, az bizonyára felhasználta a Grammaticus által lejegyzett Tiki tettét. A legenda a 15. század első felében két változatban tűnt fel. Az első a Tell-ének nevű népszerű balladában terjedt, de 1512-től kezdve már színdarabként is ismert volt. Más művekben a Habsburgok ellen szőtt összeesküvőként szólnak Tell Vilmosról. Már e korai történetek központi cselekménye is a Tell és Gessler közötti konfliktus, illetve a híres nyíllövés, ám a történet más részei eltérnek a ma elterjedt változattól. Léteztek mesék Tell Vilmos későbbi kalandjairól is. Ezeket a nem túl ismert történeteket Bakonyi Antal gyűjtötte össze és dolgozta fel, 1783-ban. A svájci Aegidius Tschudi 1570 körül számos írásban és közszájon keringő Tell-történetet dolgozott össze egyetlen művé, amelyek Friedrich Schiller feldolgozása nyomán Európában, majd később az egész világon ismertté váltak.  A legenda halála A svájciak sokáig vakon hittek a legenda valóságában és felléptek azok ellen, akik kétségbe merték vonni.[4] Idővel azonban a történettudomány arra a meggyőződésre jutott, hogy Tell Vilmos kitalált alak. Lassan a svájci közvélemény javarésze ezt elfogadta a tényt, hogy Tell Vilmos nem létezett, ennek ellenére alakja a folklórban megőrződött és a mai napig népszerű. Forrás: wikipédia

[1R848/X035] Régi, hibátlan állapotú, egy fából faragott mosolygós bölcs férfi szobor sárkánnyal fafaragvány. Hátoldalán kalligrafikus jelzés, lásd fotó. Magasság: 28.5 cm Szélesség: 6 cm Súly: 0.375 kg

[0W716/UZ-K] Hibátlan állapotú, fa talapzaton álló, csontból faragott kisméretű jelzetlen keleti szobor, csontszobor. Magasság: 8.5 cm Súly: 0.02 kg