[FKD049/Bp9/42] A kép mérete: 73 x 102 cm keret nélkül. Készült: Akrill, Papír A kép Vinkler László (Szabadka, 1912, Szeged, 1980) alkotása. Jelezve jobbra lent "Vinkler László" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Lápossy-Hegedűs Géza irányításával kezdte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Karlovszky Bertalan tanítványa volt. 1935-ben diplomázott. 1933-ban a főiskola jubileumi tárlatán a "Nagymamám" című alkotásával elnyerte a Balló-díjat. 1935-1936-ban római ösztöndíjas volt, és a Collegium Hungaricum-ban töltött nyolc hónapot. Szorgalmasan dolgozott, közben tanulmányokat folytatott az Accademia delle Belle Arti freskó-osztályán, Ferazzi irányítása mellett. Az itt készült "Maria Surigia" című képmását 1936-ban a Collegium Hungaricum kiállításán mutatta be, amelyet az olasz állam vásárolt meg. A "Római szobrásznő" című képe 1937-ben elnyerte a Jellinek-díjat. Az alkotás jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. 1931-től szerepelt hazai és külföldi bemutatókon. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1942, 1958, 1963, 1972), az Ernst Múzeumban (1959), Olaszországban (1961), Jugoszláviában (1968). Nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi művészek 1967-es Magyar Nemzeti Galéria-béli kiállításán. 1932-ben Balló-díjat, 1937-ben Fényes Adolf-díjat kapott, 1972-ben Szeged város alkotói-díját, 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját nyerte el. Éveken keresztül (tizenöt év megszakítással) a szegedi Tanárképző Főiskola rajzi tanszékének vezetőjeként működött. Korábban protréfestőként volt ismeretes. Karlovszky mellett a rajz kultuszára és a csendéleti formalátásra kapott indíttatásokat, később Glatz hatott rá, így a rajzos analizálás helyett a művész a szélesebb festőiségre tért át. A naturalizmussal elvi szakítást jelentő harmadik stílusát a novocento jelképes, színesen dekoratív szellemében alakította ki. Jeles grafikus volt. Több irodalmi művet illusztrált. Monumentális feladatokkal is foglalkozott (freskók a Petőfi-telepi templomban stb.). 1957-ben a városban végzett művészi tevékenysége elismerésül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra F. Múzeum őrzi. (PZ-SzMF,D.E.: Műv. 1927/6, ML, Sz.Z.: Műv. 1973/1, Műv. 1982/10. D.F.Zs.: Műv. 1973/8.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait Lápossy-Hegedűs Géza irányításával kezdte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Karlovszky Bertalan tanítványa volt. 1931 óta kiállító művész. 1933-ban a főiskola jubileumi kiállításán a "Nagymamám" c. festményével elnyerte a Balló-díjat. 1935-36-ban római ösztöndíjas volt. Az Accademia della Bella Arti freskó-osztályán, Ferazzi mester mellett folytatott tanulmányokat. Az itt készült "Maria Surigia" c. portréját 1936-ban a Collegium Hungaricum kiállításán mutatta be, amelyet az olasz állam vásárolt meg. A "Római szobrásznő" c. képe 1937-ben elnyerte a Jellinek-díjat. A mű a MNG tulajdona. Több kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1942, 1958, 1963, 1972), az Ernst Múzeumban (1959), Olaszországban (1961), Jugoszláviában (1968). Nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi művészek 1967-es MNG-beli kiállításán. 1937-ben Fényes Adolf-díjat, 1972-ben elnyerte Szeged város alkotói-díját, 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját. Ezen kívül művészpedagógusi és alkotói tevékenysége elismeréseként még számos kitüntetéssel és díjjal jutalmazták. Hosszabb ideig a szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékének vezetőjeként tevékenykedett. Korábban arcképfestőként volt ismeretes. Karlovszky mellett a rajz kultuszára és a csendéleti formalátásra kapott indíttatásokat, később Glatz Oszkár hatott rá és a rajzos analizálás helyett a szélesebb festőiségre tért át. A naturalizmussal elvi szakítást jelentő harmadik stílusát a novocento jelképes, színesen dekoratív szellemében alakította ki. Jeles grafikus volt. Számos irodalmi művet illusztrált. Monumentális feladatokkal is foglalkozott. (freskók a Petőfi-telepi templomban, stb). (PZ-SzMF,ML,Sz.Z.: Műv.-1982/10) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait Lápossy-Hegedűs Géza irányításával kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár növendékeként fejezte be 1935-ben. 1931 óta kiállító művész. 1933-ban a főiskola jubileumi kiállításán a Nagymamám c. festményével elnyerte a Balló-díjat. A diploma megszerzését követően 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Az itt készült Maria Surigia c. portréját az olasz állam megvásárolta. A Római szobrásznő c. képe 1937-ben elnyerte a Jellinek-díjat, s amelyet ma az MNG őriz. Számos kelet- és nyugat-európai országban megfordult tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1942, 1958, 1963, 1968, 1972), az Ernst Múzeumban (1959) és Dunaújvárosban (1977), illetve külföldön Olaszországban (1961) és Jugoszláviában (1968). Nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi művészek 1967-ben MNG-beli bemutatóján. 1972-ben elnyerte Szeged város alkotói díját és 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját. Hosszabb időt töltött a Szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékének élén. Emlékkiállítását 1982-ben a szegedi Móra Ferenc Képtárban és a MNG-ban rendezték meg. Karlovszky mellett a rajz kultuszára és a csöndéleti formalátásra kapott indíttatásokat, később Glatz hatott rá és a rajzos analizálás helyett a szélesebb festőiségre tért át. A naturalizmussal elvi szakítást jelentő harmadik stílusát a novecento jelképes, színesen dekoratív szellemében alakította ki. - Irod.: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943. Művészeti lexikon I-IV. Festő, a szegedi Pedagógiai Főiskola tanára. A Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár tanítványa volt. 1935-36-ban Olaszo.-ban folytatta tanulmányait, majd több külföldi utat tett. Szegedi gyűjt. kiállításai után 1959-ben az Ernst Múzeumban is bemutatta anyagát. Korábban portréfestőként volt ismert, jelenleg a szürrealizmussal rokon szellemben fest. Monumentális feladatokkal is foglalkozik (freskók a Petőfi-telepi templomban stb.). Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus. 1935-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár növendékeként. 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban megfordult tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1943, 1958, 1936, 1938, 1972), az Ernst Múzeumban (1959) és Dunaújvárosban (1977), illetve külföldön Olaszországban (1961) és Jugoszáviában (1968). Hosszabb időt töltött a szegedi tanárképző főiskola rajztanszékének élén. Díja: Balló-díj (1933), Jellinek és Fényes Adolf-díj (1937), Szeged város alkotói díja (1972), a Szegedi Nyári Tárlat díja (1979). Emlékkiállítást 1982-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum Képtárban és a Nemzeti Galériában rendezték meg. - Gazdag arculatú festményei, monotypiái és tollrajzai híven tükrözték állandó megújulási vágyát, amelynek hajtóereje az intellektus és az intuició feszültségéből eredt. A művészet figuratív és absztrakt törekvései egyként érdekelték; elvont műveiben a szürrealizmus módszereivel közelítette meg napjaink jelenségeit; a kultúrhistória és a mitológiai eseményeit. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, grafikus, művészeti író 1930-35: MKF, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1932, 1933: Balló-díj; 1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az ELTE jogi karán. 1935-ben ösztöndíjat nyert: Rómában, a Coll. Hung.-ban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója korareneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római Iskola törekvéseihez. Szakma sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília. 1947-ben felkérésre megszervezte és elindította a szegedi TF Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza. Időközben festői pályája töretlenül folytatódott. Vinkler László pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt, szellemi rokona az 1945-47-ig hivatalosan, majd felosztása után laza csoportként működő Európai Iskolának, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figuráicót preferálta. A 60-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányázatával (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításának kifejezője, a szürrelaizmus mitológiai példázatának hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott. (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc.) Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elvenné.Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürreafaelllista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966). 1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kisérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hulámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontiniutáskeresés is, a görög mitolgóia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano: Vénusz) sorozata. Vinkler László élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc M. őrzi. Válogatott írásai: Aba Novák Vilmos, Délvidéki Szemle, 1942/1-2.; Képzőművészeti Alkotások, Bp., 1954; Szeged mai képzőművészete, Délmagyarország, 1966. aug. 7.; Összehasonlító biográfia, A szegedi TF rajz tanszéke III. képzőművészeti kiállításának katalógusa, Szeged, 1967; Oidipus (Egy műalkotás keletkezésének elemézése), Acta Academiae Paedagogiae Szegediensis, Series Artistica, Szeged, 1967; Szegedi festészet, MŰV, 1968/1.; Korstílus és térfelfogás, A tanárképzés módszertani problémái. A szegedi Tanárképző Főiskola 1967. okt. 25-28. között rendezett nközi tudományos ülésszakának anyaga. Szeged, 1968; Meditiazion sul dramma della vita umana nello specchio del cinquecento con considerazione speciale del Coreggio e del Parmigianino, Parma nell'arte, 1969/1.; Évszázadunk stiláris metamorfózisa, A szegedi TF Tudományos Közleményei, Szeged, 1969; Aktuális képzőművészeti problémák a differnciáció és az integráció aspektusában, A szegedi TF Tudományos Közleményei, Szeged, 1972; Rajzoktatás és művészeti nevelés koncepciójának fejlődése a tanárképző főiskolák negyedszázados története során, Az általános iskolai tanárképzés 25 éve, Bp., 1973; Stilisztikai jelcsoportok a képzőművészeti alkotás folyamatában, A Juhász Gyula TF Tudományos Közleményei, 1976; Művészet és mitológia, A szegedi Móra F. M. évkönyve, Szeged, 1978-79/1. Ek: 1942: Városi M., Kupolacsarnok, Szeged; 1975: A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzár téri terme, Szeged; 1959: Retrospektív kiállítás, Ernst M.; 1961: Reggio Emilia (OL); 1963: Képcsarnok, Szeged; 1968: Szabadka; 1971: Az év világon, Szeged; 1973: Salgótarján; 1976: Dunaújváros; 1979: Bartók B. Műv. Közp., Szeged; 1982: Emlékkiállítás, Móra F. M., Szeged; MNG; 1997: Pokolraszállás, Móra F. M., Szeged; 1998: Vinkler László 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra F. M., Szeged; 2001: Emlékkiállítás, Móra F. M., Szeged; Antik motívumok, Mátonfi G., Kecsekemét. Vcsk: 1947: A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok; 1956: II. Orsz. miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman O. M., Miskolc; 1960: Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra F. M., Szeged; 1967: Szegedi Képzőművészek Tárlata, MNG; 1970: Változatok egy témára, A szegedi Állami TF Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami TF, Szeged; 2001: Vinkler László és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza. Irod.: Szelesi Z.: Vinkler László - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6.; Dér E.: Vinkler László köszöntése, MŰV, 1972/6; Szelesi Z.: Művészet és személyiség, MŰV, 1973/1.; D. Fehér Zs.: Van-e szegedi műhely? MŰV, 1973/8.; Tandi L.: Vinkler Lászlónál, Tiszatáj, 1979/12.; P. Szabó E.: Vinkler László emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28.; Endrődy E.: Akropoliszi pillanatok. (Vinkler László rajzai Devecseri Gábor verseihez), Kortárs, 1983/2.; Papp L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9.; Szuromi P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994; Muladi B.: Vinkler László, Szeged, 2001; Szuromi P.: Vinkler László válogatott írásai, Szeged, 2001. (M. B.)

[FKD047/Bp110/7] A kép mérete: 85 x 100 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Szántó Piroska (Kiskunfélegyháza, 1913, Budapest, 1998) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szántó Piroska 85" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf írásmaradványok láthatók a képpel kapcsolatban. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus, gobelinművész. Budapesten az Iparművészeti Főiskolán 1931-ben kezdte tanulmányait, majd egy év után átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába, ahonnan baloldali politikai tevékenysége miatt kizárták. Ezután Rázsó Klára magániskolájában Vaszary János tanfolyamait látogatta. Több nyugat-európai országban járt tanulmányúton, többek között Itáliában is, ahol számos vázlatot készített későbbi képeihez. Hazai és külföldi kiállításokon szerepelt. A II. Világháború előtt az UME és a Szinyei Társaság tárlatain mutatta be műveit. Legelőször festményekkel jelentkezett a Szinyei Fiatalok Tárlatán, huszonkét éves korában. Első önálló kiállítását az Európai Iskolában rendezte 1946-ban. 1934-ben belépett a Szocialista Képzőművészek Csoportjába, majd csatlakozott annak 1939-1940 táján megalakult jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Szentendrére ment Bálint Endre hívására, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. Ettől kezdve haláláig a szentendrei művészélet szereplője volt. 1945-1948 között az Európai Iskola tagja volt. Korai tájábrázolásait és figurális kompozícióit, rajzait későbbi munkásságában is fel-feltűnő expresszív hangvétel jellemzi. Kiválik közülük a több változatban is megfestett "Kofahajó" (1939) c. képe, melyen a Szentendréről Pestre menő, vásározó asszonyok monumentálissá növelt alakjait ábrázolja Derkovits képszerkesztési módzserét továbbgondolva. A '40-es évek elejétől Vajda késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat. Az 1950-es években Arany, Karinthy, Apollinaire, Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy, Radnóti, stb. műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1956 eseményeit nyers riportrajzokban örökítette meg. Az '50-es évek második felében új stiláris vonások jelentek meg műveiben. A sziporkázó színek testes, fekete vonalak konstrukcióiba kényszerültek. Az e felfogásban készült művek, tárgyi utalásaik ellenére a francia lírai-absztrakció - többek közt - Manessier által képviselt vonulatával mutatnak rokonságot (Holdas kert, 1962). A '60-as évek elején születtek a század eleji aktivisták lendületét idéző, tussal készített, konstruktív tájrajzai. A rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásával való szembesülés inspirálta a '60-as évek végétől kezdődően esendő útszéli keresztekről, meggörbült pléhkrisztusokról, máladozó temetői piétákról lapidáris egyszerűséggel festett csoportját (Csonka feszület, 1969; Pléhkrisztus és Mária, 1985). Hasonló élményekben gyökerezik a bajóti asszonyokról a '70-es évek második felében készített, monumentális, a pasztell technikától líraivá szelídült figuráinak sora (Templomablak, 1977). Az 1970-es években indította életpályájának hátralevő idejét átívelő "Szerelmesek" című sorozatát. Jelentős műve a népművészetből inspirált "Falusi corpus" sorozat. Foglalkozott gobelinnel is. Díjak: 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díj; 1973-ban-Érdemes Művész cím; 1983-ban Kossuth-díj; 1988-ban Kiváló Művész kitüntető elismerés; ezüstérem, Certaldo; nívódíj; a Munka Érdemrend arany fokozata; Pro Urbe Budapest kitüntetés; a Magyar Köztársaság Érdemrend polgári tagozatának Középkeresztje. Képviselve van a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a szombathelyi képtárban, a szentendrei Ferenczy Múzeumban és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. (N. K.: Műv. 1963/7, P.K.: Műv. 1966/8, N.K.: Műv. 1970/11, Sz.Gy.-Sz.P., FJ, A.J.: Műv. 1984/7) Magyar festők és grafikusok adattára Az iparművészeti iskolában és a Képzőművészeti Főiskolán kezdte tanulmányait 1931-ben, majd Szőnyi István és Vaszary János szabadiskoláját látogatta, a 30-as évek végétől Szentendrén dolgozott. 1935 óta kiállító művész. A világháború előtt a Szinyei Társaság, az UME tárlatain szerepelt. 1946-ban nyílt meg első önálló tárlata az Európai Iskola keretében, majd Szentendrén (1954, 1974), a Csók István Galériában (1957, 1963), Esztergomban (1958), Kaposvárott (1964), Kiskunfélegyházán és a Műcsarnokban (1970), valamint a Helikon Galériában (1972) állított ki. Gyűjteményes anyagát 1977-ben mutatta be a Műcsarnok. Szerepelt a magyar művészek számos külföldi bemutatóján (Párizs, London). Fő művei könnyed rajzú szimbolikus jellegű kompozíciók, amelyeken a növényi organizmus metamorfózisát jeleníti meg. Sorozata a népművészettől inspirált Falusi corpus sorozat. Ismert illusztrátor és készít gobelint is. (Szombathely, Zeneiskola). 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban érdemes művész címet, Kossuth-díjat 1983-ban és kiváló művész kitüntető elismerést 1988-ban kapott. Kiadott írásai: Bálám szamara. Bp. 1982; Golgota. Bp., 1987. 131 darab alkotását 1987-ben a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta. - Irod.: Szabó György: Szántó Piroska. Bp., 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus, gobelinművész. A budapesti Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Szőnyi István és Vaszary János szabadiskoláját látogatta. Különböző hazai és külföldi tárlatokon szerepelt. A II. világháború előtt az UME és a Szinyei Társaság tárlatain mutatta be alkotásait. Mint szentendrei festő, tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának és az Európai Iskolának. Lelkesedett a tiszta népművészetért. Fő művei könnyed rajzú szimbólikus jellegű kompozíciók, melyeken a növényi organizmus metamorfózisát jeleníti meg. Sorozata a népművészetből inspirált "Falusi corpus" sorozat. Ismert illusztrátor volt és készített gobelint is. 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban érdemes művészi címet, 1983-ban Kossuth-díjat, 1988-ban kiváló művész kitüntető elismerést kapott. (N.K.: Műv.-1970/11, Sz.Gy.-Sz.P.) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Iskolában, a Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi Istvánnál és Vaszary Jánosnál tanult. 1935-ben a Tamás Galériában szerepelt először kiállításon. Kapcsolatban állt a Szocialista Képzőművészek Csoportjával, majd a Szentendrei Vajda-körrel. 1946-ban, 1957-ben és 1963-ban gyűjt. kiállítást rendeztek műveiből, 1966-ban a Dürer Teremben nyílt kiállítása. A festészet és a grafikai elemeit ötvöző képein a természetből indul ki, de gyakran a motívumok szimultán egybevetésével ér el a szürrealizmushoz közel álló művészi hatást. Fő művei közé tartozik virágmetamorfózis-sorozata. Számos könyvet illusztrált. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus, Kossuth- és Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1931-1932-ben az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, később Szőnyi István és Vaszary János magániskoláit látogatta. A 30-as évek óta Szentendrén dolgozik. 1935 óta kiállító művész, tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának és az Európai Iskolának. Első önálló tárlata 1946-ban nyílt meg az Európai Iskola keretében, ezt követően Szentendrén (1954, 1974, 1977, 1983), a Csók Galériában (1957, 1963), a Dürer Teremben (1966) és a Műcsarnokban (1970, 1977) voltak jelentősebb tárlatai. Bemutatkozott több vidéki városban és Olaszországban (1968). 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban érdemes művész címet, 1983-ban Kossuth-díjat kapott. - A festészet és a grafika elemeit ötvöző képein a természeti látványból indul ki, és a motívumok szimultán egybevetésével ér el a szürrealizmushoz közelálló művészi hatást. Szívesen elidőz a virágok, növények, állatok között; kicsiny modelljeit az idill és az öröm tágabb jelentésével is felruházza. Grafikáját dekoratív, játékos vonulatvezetés, tematikai és filozófiai sokrétűség jellemzi. Ismert illusztrátor.

[FKD046/Bp201/40] A kép mérete: 80 x 106 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Szegvári Károly (Tószeg, 1920, Budapest, 2002) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szegvári K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Krivátsy Szücs György magániskolájában kezdte. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Bencze László és Burghardt Rezső növendéke volt. 1942-ben ösztöndíjjal Olaszországba utazott, majd éveken át Párizsban és különböző olasz városokban élt. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezett egyéni tárlatával kezdődtek, amikor Róma város polgármestere aranyéremmel tüntette ki. 1976-ban a Cziffra György zongoraművész által megvásárolt franciaországi selisi gótikus kápolnájában, amely jelenleg Liszt-Bartók Zenei Művészképzőként működik, megfestette a Chapelle Royale táblaképeit. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Egyéni bemutatók: Csók Galéria, Nyíregyháza, Martfű, Nyírbátor, Pécs, Veszprém, Debrecen, Kisújszállás, stb. Tájképei megörökítik az elhagyott erdőt, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen festett virágcsendéleteket, portrékat, aktokat és falusi népéletképeket is. Megfestette Puskás Öcsi, Simándy József, stb. arcképét. "Terra di Madre" című alkotásával I. díjat nyert Fermoban, 2000-ben köztársasági aranyérmet kapott. Munkái helyet kaptak a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, Rómában a M. Vaticanoban, a londoni National Galeryben és a brüsszeli Royaux Múzeumban. (LÁ, MFGA) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait Krivátsy Szűcs György magániskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be, ahol Bencze László és Burghardt Rezső növendéke volt. Hosszú időn keresztül élt Párizsban és különböző olasz városokban. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezet önálló kiállításával kezdődtek, amikor művészetéért Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. Cziffra György, a világhírű zongoraművész megvásárolta a francia királyok Senlis-i gótikus kápolnáját, amelyet átalakíttatott Liszt-Bartók zenei művészképzővé. E művészképző részére 1977-ben Szegvárit bízta meg egy hatalmas táblakép, triptichon megfestésével. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Önálló tárlata volt Bécsben, Prágában, Bukarestben, Sokolovban, Fellbachban (NSZK 1986). Tájképei megörökítik az elhagyott erdők, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen fest virágcsöndéleteket, portrékat, aktokat is. Hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik, amelynek féltett darabja egy Lotz Károly emlékalbum 143 művész aláírásával. Hortobágyon magánmúzeumot rendezett be. - Irod.: Szombathy Viktor: Festőművész, erdők szerelmese. Turista, 1976. feb. 10.; Tóth Ervin: A kiérlelt látomás. Szegvári Károly kiállításáról. Kelet-Magyarország. 1979. okt. 11.; Bakó Endre: Tószegtől Párizsig. Hajdú-Bihari Napló. 1980. márc. 11. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait Krivátsy Szücs György magániskolájában kezdte. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Bencze László és Burghardt Rezső tanítványa volt. Éveken keresztül Párizsban és különböző olasz városokban élt. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezett egyéni tárlatával kezdődtek, amikor Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. A Cziffra György által megvásárolt Senlis-i gótikus kápolnában, amely Liszt-Bartók Zenei Művészképzőként működik, egy triptichont festett. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Tájképei megörökítik az elhagyott erdőt, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen festett virágcsendéleteket, portrékat, aktokat is. (MFGA) Művészeti lexikon I-IV. A Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső volt a mestere. Széles ecsetkezelésű, hangulatos tájképeivel rendszeresen szerepel kiállításokon. 1955-ben a Csók Galériában gyűjt. kiállításon mutatta be festményeit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Krivátsy Szűcs György magániskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Burghardt Rezső mellett. 1943-ban többedmagával ösztöndíjat kapott Firenzében, de a háborús viszonyok miatt már nem vehette igénybe. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Önálló tárlata volt Bécsben, Prágában, Bukarestben, Sokolovban, Budapesten a Csók Galériában, és Veszprémben. Rómában 1968-ban rendezett önálló kiállítást, ahol Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. - 1977-ben Cziffra György őt bízta meg a Liszt-Bartók zenei művészképzővé alakított Senlis-i kápolna, a francia királyok kápolnájának kifestésével. Ugyanott önálló kiállítást is rendezett. Világa a természeté: az erdők öreg fái, az omladozó tanyák világa képein mélységes emberi fájdalmak hordozói. Egy letűnő világot forrósít át a lélek melegével és egyéni stílussal.

[FKD043/Bp5/61] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Vértesi Péter alkotása. Jelezve balra lent "Vértesi P." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKD041/Bp407/10] A kép mérete: 70 x 41 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Berki Viola (Kiskunhalas, 1932, Budapest, 2001) alkotása. Jelezve jobbra lent "Berki Viola" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A fővárosi Képzőművészeti Gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd a Képzőművészeti Főiskolára nyert felvételt. Főnyi Géza növendéke volt. Számos európai országban járt tanulmányúton, többek között Németországban és Itáliában. Éveken át dolgozott a kecskeméti művészkolónián. Hazai és külföldi kiállításon vett részt (Mednyánszky Terem, Derkovits Terem, Műszaki Egyetem, Pécs, Debrecen, Helikon Galéria, Hódmezővásárhely, Sopron, stb.). 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1989-ben a Kiskunhalasi Házasságkötő Terembe készített pannójáért nívódíjjal jutalmazták. Témái: ódon templomok, török fürdők, történelmi alakok és a népi kultúra tárgyi emlékei. Mind alkalmat teremtenek számára a múlt korszerű felidézésére. A pravoszláv ikonok, a késői barokk népművészet, a romantika és a klasszicizmus világát vallja saját hagyományul. Művein örömmel lehet felfedezni a játékosságot. Egy rendkívül erőteljes, mégis az ékszerek finomságához hasonló festészetet hozott létre. Mint a növény a napfény felé, úgy vonzódik a tiszta, az egyszerű dolgok világába. Díjak: 1975-ben Munkácsy-díj, a szegedi Nyári Tárlat díja (1978, 1980), 1984-ben Érdemes Művész és 1994-ben a Magyar Köztársaság tiszti keresztje (polgári fok.). Több monumentális művet (mozaik, kerámiafal, pannó) alkotott. Könyveket illusztrált (Gárdonyi, Kármán J., Varga d., Biblia, stb.). Munkái megtalálhatóak a szolnoki, a szentendrei, a miskolci, a bajai, a kecskeméti, a sárospataki, a zalaegerszegi, stb. képtárakban. (MÉ, KF, Műv. 1966/10, I.M.: Műv. 1970/12, B.P.J.: Műv. 1974/7, B.K.: Műv. 1979/2, L.L.: Műv. 1982/2, Műv.Mag. 1990/3, FJ, KM) Magyar festők és grafikusok adattára 1958-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza tanítványaként. Tanulmányúton a Szovjetúnióban, Jugoszláviában, Olaszországban és az NSZK-ban járt. A hatvanas évek óta jelentkezik munkáival a nyilvánosság előtt. 1965-ben a Mednyánszky Teremben és Kiskunhalason, 1967-ben a Műszaki Egyetem Klubjában, 1969-ben a Derkovits Teremben (TV-Galéria), 1970-ben Pécsett, 1974-ben Debrecenben, 1975-ben a Helikon Galériában, 1976-ban Hódmezővásárhelyt volt önálló kiállítása. Szerepelt a magyar festészet több külföldi bemutatóján. Számos pályázati és kiállítási díj tulajdonosa, török fürdők, történelmi alakok, a népi kultúra tárgyi emlékei - alkalmat teremtenek számára a múlt korszerű fölidézésére. A pravoszláv ikonok, a késő barokk népművészet, a romantika és a klasszicizmus világát vállalja saját hagyományul. 1984-ben az érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza tanítványa volt. Számos európai országban járt tanulmányúton, többek között Németországban és Olaszországban. Hazai és külhoni tárlatokon szerepelt (Mednyánszky Teremben, Derkovits Teremben, műszaki Egyetem Klubjában, Pécsett, Debrecenben, a Helikon Galériában, Hódmezővásárhelyen, stb.). 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. Témái: ódon templomok, török fürdők, történelmi alakok és a népi kultúra tárgyi emlékei. Mind alkalmat teremtenek számára a múlt korszerű felidézésére. A pravoszláv ikonok, a késői barokk népművészet, a romantika és a klasszicizmus világát vallja saját hagyományul. Alkotásain örömmel lehet felfedezni a játékosságot. Egy rendkívül erőteljes, mégis az ékszerek finomságához hasonló festészetet hozott létre. Mint a növény a napfény felé, úgy vonzódik a tiszta, az egyszerű dolgok világába. 1984-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MÉ, Műv.-1966/10) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban végzett Fónyi Géza tanítványaként. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Olaszországban, Jugoszláviában és az NSZK-ban járt. A hatvanas évek óta jelentkezik munkáival a nyilvánosság előtt; 1965-ben a Mednyánszky Teremben és Kiskunhalason, 1967-ben a Műszaki Egyetemen, 1969-ben a Derkovits Teremben (TV-Galéria), 1970-ben Pécsett, 1974-ben Debrecenben, 1975-ben a Helikon Galériában, 1976-ban Hódmezővásárhelyen, 1981-ben a Csepeli Iskolagalériában volt önálló kiállítása. Munkáit számos külföldi országban, közöttük Indiában is bemutatták. 1975-ben Munkácsy-díjat, 1984-ban érdemes művészi címet kapott. - Művészete a pravoszláv ikonok, a késő barokk népművészet, a romantika és a klasszicizmus világából indul ki, archaikus témáival és stílusával a múlt korszerű felidézésére vállalkozik. Mesélőkedve, a groteszk iránti érzékenysége illusztrációit, faliképeit is sajátossá, egyénivé teszik.

[FKD037/Bp56/30] A kép mérete: 43 x 31 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Zalaváry Miklós alkotása. Jelezve jobbra lent "Zalaváry 64" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép