[0I726/X024/13] Régi, kétoldalas jelzett érem, emlékérem, piros-fehér-zöld trikoloron. Egyik oldalon Csengery Antal portréja és felirat: CSENGERY ANTAL A POLGÁRI ISKOLA MEGTEREMTŐJE 1868 Jelzés: ZS. CSISZÉR J. Másik körben koszorú és felirat: JELES ELŐMENETELÉRT RAJZBÓL ÉS KÉZIMUNKÁBÓL Szélesség: 3.5 cm Hosszúság: 8.3 cm Súly: 0.021 kg Csengery Antal [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Csengery Antal Született 1822. június 2. Nagyvárad Elhunyt 1880. július 13. (58 évesen) Budapest Foglalkozása politikus, országgyűlési képviselő, közgazdász, publicista A Wikimédia Commons tartalmazCsengery Antal témájú médiaállományokat. Csengery Antal (Nagyvárad, 1822. június 2. – Budapest, 1880. július 13.) politikus, közgazdász, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, a Magyar Földhitelintézetigazgatója, országgyűlési képviselő.   Forrás: www.wikipedia.hu   Csiszér János A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Csiszér János, zsákodi (Héjjasfalva, 1883. április 18. – Budapest, 1953. április 30.) szobrászművész. Pályafutása[forrásszöveg szerkesztése] A székelyudvarhelyi kő- és agyagipari szakiskola elvégzése után a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult, majd a párizsi Académie de la Grande Chaumière növendéke lett. Auguste Rodinnél tanult. Itthon Zala Györgynél folytatta tanulmányait, majd önállóan dolgozott. Hősi emlékműveket, portrékat, zsáner- és egyházi témájú szobrokat, épület-domborműveket, síremlékeket, emléktáblákat készített. 1897 óta foglalkozott plakett- és éremművészettel. 1904 óta mellszobraival, plakettjeivel állandó szereplője volt a budapesti Műcsarnokkiállításainak. Ő mintázta Görgei Artúr visegrádi emlékművét 1933-ban és a városligeti hajdani Művészsétányra   

[0T824/Z264] Antik kétoldalas emlékérem szalag nélkül. Egyik oldalon Ferencz József császár domború portréja és felirat: FRANC IOS I.D.G. IMP. AUST. REX BOH. ETC ET REX AP. HUNG Másik oldalon babér és tölgyfa ág koszorú, körülötte felirat: SIGNUM MEMORIAE MDCCCXLVIII - MDCCCXCVIII (1848 - 1898) Szélesség: 3.4 cm Súly: 0.02 kg

[1Q703/X024/19] Szép állapotú svájci lövész kitüntetés. Emlék adomány. Feliratok az elején: 1958 SSV SSC EFS TFC Jelzés: HUGUENIN R Hátoldalán felirat: DER WEHRHAFTE SCHWEIZER AN DER ARBEIT LA SUISSE AU TRAVAIL LA SVIZZERA AL LAVORO Jelzés: HUGUENIN LOCLE Szélesség: 3.3 cm Hosszúság: 9.3 cm Súly: 0.03 kg   A mi történelmünk 1868-ban a fiatal metsző, Fritz Huguenin és testvére, Guillocheur Albert egy kis óraház-tervező műhelyt hozott létre. Nem sokkal később felismerték, hogy a dombornyomás milyen értéket adhat munkájukhoz. Ezért vásároltak egy orsóprést, amelyre 1888-ban domborították ki első érmüket. Az idő múlásával a Huguenin fivérek a Niel-módszerre specializálódtak, amellyel az ezüst órákat fekete színben részesítik. Ezzel a módszerrel világszerte ismertté váltak, és újdonsült sikerük eredményeként 1899-ben áttértek a kézi gyártásról az ipari termelésre, felépítették a ma is használt gyárat Le Locle-ban. Ezzel egy időben három fiuk átvette a céget, és új termékekkel, például lövészdíszekkel bővítették a palettát. A vállalatot súlyosan érintette az első világháború és az 1930-as évek pénzügyi válsága, amelynek következtében az ezüst zsebórákat rozsdamentes acél karórák váltották fel. Ennek eredményeként 1934-ben részvénytársasággá vált, és az azt követő években a Huguenin Frères et Cie SA jelentős növekedésnek örvendett az óratokok és érmek területén. A századik évforduló alkalmából 1968-ban a cég új nevet kapott. A Huguenin család harmadik generációjának egy tagja vezette, az újjáéledt Huguenin Médailleurs SA újult magabiztossággal és lendülettel lépett be a második századába. 1992-ben Huguenin megkezdte az első színes érmék verését és értékesítését. A neuchâteli Kramer céggel 1999-ben történt egyesülés után a Huguenin + Kramer 2002-ben egyesítette erőit a Faude céggel, így megszületett a Faude & Huguenin SA.                                             Forrás: http://www.huguenin.ch/en/about-us/history  

[1K961/FSZ] Régi, jelzett, bronz sportérem párban. Egyik oldalán felirat: BUDAPESTI KORCSOLYÁZÓ EGYLET ALAKULT: 1869 Másik oldalán felirat és jelzés: 1943.XII.19. BERÁN BUDAPEST Szélesség: 2.7 cm Súly: 0.02 kg Berán Lajos Berán Lajos Berán Lajos és Istvánffy Elemér Született 1882. június 9.[1] Budapest Elhunyt 1943. január 5. (60 évesen)[1] Budapest Állampolgársága magyar Foglalkozása művész szobrász éremművész   Rösler Endre sírja (Budapest, Kerepesi temető) Berán Lajos egyik műve: Szt. István 5 pengő 1938 Springer Ferenc domborműve (Budapest, Groupama Aréna főbejárat) Berán Lajos (Budapest, 1882. június 9. – Budapest, 1943. január 5.) magyar szobrász, éremművész. Testvére, Berán József labdarúgó, az FTC első csapatkapitánya.  Életpályája Telcs Edénél, majd Bécsben tanult képzőművészetet. 1903-tól csak éremművészettel foglalkozott, 1932-től az Állami Pénzverde művészeti vezetője lett, ebben a beosztásában számos pénzérménk tervezőjévé vált. Nagy számban vésett arckép- és sportérmeket is, köztük Semmelweis Ignác, Fadrusz János, Kőrösi Csoma Sándor, Erkel Ferenc, Petőfi Sándor, ebben a műfajban talán a mai napig ő volt hazánkban a legtermékenyebb mester. Emléktáblákat, bélyegeket is tervezett. 2006-ban az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Vésnökök és mesterek c. kiállításán Berán Lajos 28 db. éremművészeti alkotása volt kiállítva.  Műveiből Háborús emlékérem (1915) (Öntött bronz, átmérő 96 mm ; MNG) Kálvin János érem Alpár Ignác érem (1925) (Öntött bronz, 81 mm ; MNG) Liber Endre érem[2](1932) (Vert bronz, 72 mm ; MNG) Pázmány Péter érem (1935) Több pengőérmét is tervezett és egyes forintérmékhez is felhasználták terveit. Emléktáblák (pl. a Hatvani kapué az Astoriánál) Bélyegtervek: Vöröskereszt (sorozat 6 f-es és 20 f-es névérték, 1942) Rösler Endre operaénekes síremléke a Kerepesi temetőben.  Kiállításaiból Nemzeti Szalon (1902) Kiállítás Milánóban (1906) Nemzeti Szalon (1923) Nemzeti Szalon (1925) Nemzeti Szalon (1927) OPKM Vésnökök és mesterek c. kiállítás (2006)  Társasági tagság Benczúr Társaság Forrás: wikipedia