Kivàló àllapot Méret: 35x20 cm

[1B976/BX-2] Antik, szép állapotú fésülködő asztal tükörrel és ülőkével. A tökrön két réz verete található, a többi dísz festett, aranyozott. Tükre metszett, fazettázott, hibátlan állapotú. A garnitúra részei: - 1 darab kétfiókos kis asztal, rajta levehető metszett tükör (210 cm magas, 78.5 cm széles, 30 cm mély. A tükör látható mérete: 130.5 x 56.5 cm) - 1 darab hattyúnyakas ülőke, szék (70 x 45 x 84 cm) Magasság: 210 cm Szélesség: 78.5 cm

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FK0213/Bp405/17] A kép mérete: 50 x 60 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Hénel Gusztáv (Bustyaháza, 1887, Pápa, 1966) alkotása. Jelezve Balra fent "Hénel Gusztáv, 1934" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Szinyei Merse Pál, Révész Imre és Aggházy Gyula tanítványa volt, Münchenben pedig Walter Thor iskolájában tanult. Legnagyobb szeretettel és megbecsüléssel azonban Mednyánszky Lászlót emlegette élete során, akivel hosszabb ideig dolgozott együtt a tízes évek elején. Másfél évtizedig mint rajztanár tevékenykedett. Tátrai képeire felfigyelt a szakma és ösztöndíjjal Svájcba ment havasokat festeni. Segantini piktúrájának hatását fedezhetjük fel gazdag színvilágú svájci festményein. Svájci, olasz, holland stb. városok voltak külhoni tanulmányútjainak, kiállításainak színhelyei. Itthon is főleg tájképeket festett, de alkotott figurális kompozíciókat és csendéletképeket is. 1913-tól sűrűn szerepelt fővárosi és vidéki bemutatókon. Utolsó éveit Pápán töltötte és többnyire oktatással foglalkozott. (Műv. 1966/4, Éber) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Szinyei Merse Pál, Révész Imre és Aggházy Gyula tanítványa volt. Münchenben pedig Walter Thor iskolájában tanult. Legnagyobb szeretettel és megbecsűléssel azonban Mednyánszky Lászlót emlegette élete során, akivel hosszabb ideig dolgozott együtt a tizes évek elején. Másfél évtizedig mint rajztanár dolgozott. Tátrai képeire felfigyelt a szakma és ösztöndíjjal ment Svájcba havasokat festeni. Se gantini piktúrájának hatását fedezhetjük fel gazdag színvilágú svájci festményein. Svájci, olasz, holland, stb. városok voltak külföldi tanulmányútjainak, kiállításainak színhelyei. Itthon is elsősorban tájakat festett, de alkotott alakos kompozíciókat és csendéletképeket is. 1913-tól sűrűn szerepelt fővárosi és vidéki bemutatókon. Utolsó éveit Pápán töltötte és többnyire oktatással foglalkozott. (Műv. - 1966/4) Magyar festők és grafikusok adattára Budapesten tanult s azután mint rajztanár működött. Táj- és csöndéletképeivel 1913 óta sűrűn vett részt a budapesti és vidéki tárlatokon. - Irod.: MTA, Jelencsik Sándor, Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 1985. nov. 14-i levele. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult s azután mint rajztanár működött. Pápán él. Táj- és csendéletképeivel 1913 óta sűrűn vett részt a bpesti és vidéki tárlatokon.

[FK0918/Bp54/9] A kép mérete: 29,5 x 33,5 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Karton A kép Dorogi Imre (Kisújszállás, 1890, Szeged, 1976) alkotása. Jelezve Hátul "Dorogi Imre vázlat (Halászok c. képhez)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Gimnázium rajztanára a nyaranta Hollósynál dolgozó Szunyogh Farkas volt, aki a nagybányai eredményeket adta útravalóul festegető tanítványának. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1908-1913 között Révész Imre, Balló Ede és Hegedűs László voltak a mesterei. 1913-ban szerezte meg a rajztanári oklevelet. Az I. világháborút végig katonáskodta, majd 1918-ban Szegeden vállalt rajztanári állást. 1925-30 között nyaranta a kecskeméti művésztelepen dolgozott Révész Imre mellett. 1928-tól állandó szereplője volt a budapesti kiállításoknak. Az 1938-as velencei biennálén két képével szerepelt. Aba-Novák főiskolai oktatói állást ajánlott fel számára, de a terv meghiúsult. Munkássága első szakaszában egyháztörténeti művekkel foglalkozott. Akadémikus korszaka után, Dorogi Imre a '30-as évek elejétől találta meg a számára megfelelő témát és az azt kifejező igazi hangját. Szegedi tartózkodása folyamán fedezte fel a Tisza festői szépségeit. Az 1960-as években festészetét atmoszférikus festés váltotta fel. Születésének 85. évfordulóján Szegeden kamarakiállítás nyílt. Díjak: A Népművelési Minisztérium Munkajutalma; Szeged Városi Tanács alkotói díja (1956, 1962, 1970); a Munka Érdemrend ezüst fokozata; a szegedi Nyári Tárlat díja. Munkáit a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. (A.F.: Műv. 1975/5, SzZ-SzK, Szuromi Pál) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Gimnázium rajztanára a nyaranta Hollósynál dolgozó Szunyogh Farkas volt, aki a nagybányai eredményeket adta útravalóul festegető tanítványának. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán 1908-1913 között Balló Ede és Hegedűs László voltak a mesterei. 1913-ban szerezte meg a rajztanári oklevelet. Az I. világháborút végig katonáskodta, majd 1918-ban Szegeden vállalt rajztanári állást. 1925-30 k. nyaranta a kecskeméti művésztelepen dolgozott Révész Imre mellett. 1928-tól állandó szereplője volt a fővárosi bemutatóknak. Az 1938-as Velencei Biennálén két képével szerepelt. Aba-Novák főiskolai oktatói állást ajánlott fel számára, de a terv meghiúsult. Munkássága első szakaszában egyháztörténeti művekkel foglalkozott. Akadémikus korszaka után a 30-as évek elejétől találta meg a számára megfelelő témát és az azt kifejező igazi hangját. Szegedi tartózkodása folyamán fedezte fel a Tisza festői szépségeit. A 60-as években festészetét atmoszférikus festés váltotta fel. Születésének 85. évfordulóján Szegeden kamarakiállítás nyílt. (A.F.: Műv. 1975/5, SzZ-SzK) Magyar festők és grafikusok adattára 1908-ban a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede volt a mestere. 1913-ban megszerezte a rajztanári oklevelet, a háború után 1918-ban Szegeden rajztanári állást vállalt. 1925-1930 között nyaranta a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. Munkásságának első szakaszában egyháztörténeti munkákkal foglalkozott. Akadémikus korszaka után, a harmincas évek elejétől találja meg a számára megfelelő témát és az azt kifejező igazi hangját (Tiszai csónakházak napsütésben. 1932). Szegeden tartózkodásának eredményeként fedezi föl a Tisza festői szépségét. A hatvanas években festészetét az atmoszférikus festés váltja föl. 1975-ben Szegeden kamarakiállítása nyílt, a mester születésének 85. évfordulóján. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975. Művészeti lexikon I-II. A bpesti Képzőműv. Főiskolán Balló Edénél, s a kecskeméti művésztelepen Révész Imrénél tanult. Vallásos tárgyú kompozíciókat (Árpádházi boldog Margit, Szent István végrendelete, Magdolna) valamint táj- és genreképeket fest. Művészi felfogása a neoimpresszionizmushoz áll közel. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1908-13: MKF, mesterei: Balló Ede, Révész Imre. 1952: Népművelési Minisztérium munkajutalma; 1954, 1962, 1970: Szegedi Városi Tanács alkotói díjai; 1970: a Munka Érdemrend ezüst fokozata; 1973: Szegedi Nyári Tárlat díja. Szegeden élt. Az alföldi táj, az itt élő ember s mindenekelőtt a Tisza elkötelezett festője volt. Korai művein még mestereinek tárgyilagos, naturalisztikus felfogását követte, habár monumentális iránti fogékonysága már itt is megmutatkoztott. Annál is inkább, mivel a 30-as évek körül több nagyméretű, egyházi témájú képet is festett. Hatással volt rá a nagybányaiak felszabadult színköltészete. Dorogi Imre atmoszférikus hatású, expresszív fényfestészete leginkább Szőnyi István és Egry József művészetével rokonítható. Ek: 1959: Móra F. M. Képtára, Szeged (gyűjt., kat.); 1970: Bartók B. Műv. Közp., Szeged; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1975: Móra F. M. Kupolaterme, Szeged. Vcsk: 1954: Vidéken elő képzőművészek kiállítása, Ernst M.; 1957: Ernst M.; 1958: Szegedi Művészek retrospektív tárlata, Móra F. M. Képtára, Szeged; 1959: Alföld a festészetben, Műcsarnok; 1967: Szegedi képzőművészek tárlata, MNG; 1973: Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1975: Szegedi Nyári Tárlat, Móra F. M. Képtára, Szeged; Móra F. M. (emlékkiállítás), Szeged. Mk: Móra F. M., Szeged. Irod.: Szelesi Z.: (kat. bev. tan., Móra F. M., Szeged, 1959); Horváth M.: Dorogi Imre gyűjt. kiállítása, Tiszatáj, 1959/6.; Pataj M., Cs.: Dorogi Imre, Tiszatáj, 1968/3; Vinkler L.: (kat., bev. tan. Móra F. M., Szeged, 1970); Laczó K.: Dorogi Imre gyűjt. kiállítása, Tiszatáj, 1970/11.; Pogány Ö. G.: Dorogi Imre gyűjt. kiállítása, MŰV, 1970/12.; Apró F.: A tiszatáji táj festője, MŰV, 1975/5.; Laczó K.: Dorogi Imre, Szeged, 1980; Dorogi Imre, Szeged, 1998. (Sz. P.)

[FK0302/Bp44/23] A kép mérete: 42 x 60 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Karton A kép Nemcsics Antal (Pápa, 1927) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Nemcsics 65" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János és Szőnyi István tanítványa volt. Ez utóbbi hatása maradandó: korai alkotásain felfedezhetők a nagy mesterek szuggesztivitásából kisugárzó remineszceniák. 1951-ben a fővárosi Műszaki Egyetem tanára lett, ahol mint adjunktus színkompozícióra, valamint színtanra oktatta a jövő építészeit. 1952 óta vesz részt kiállításokon. Derűs színharmóniájú tájfestményeit, karakteres portréit több mint 30 hazai és külföldi tárlaton mutatta be. A fővárosban és vidéken több sgraffittót készített. Munkásságára a legtovább és a legerősebben a természetelvű posztnagybányai hatásból táplálkozó atmoszférikus festésmód volt jellemző. A Cezánne-i kubizmus tanulságain és az expresszivitáson keresztül, a modern képi felfogás felé ösztönző úton a mozaikszerű folt- és színépítkezéshez jutott el. A falfestészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Nemcsics Antal tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel. Számos előadást tartott több színelméleti kongresszuson, külföldi egyetemen. Rézkarcolással is foglalkozott. A Nemzetközi Színtudományi Akadémia és a Színtervezők Nemzetközi Szövetségének alelnöke, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének elnöke. A Colorid színrendszer, a komplex színharmónia-elmélet, a színdinamikai környezetelméletet, a színreferencia indexszámrendszer kidolgozója. Díjak: VIT-díj; Giorgine-díj; Nemzetközi Színtervezési díj. A Ferihegyi Repülőtér, a budai Várnegyed,a budapesti metró színtervezési munkáit végezte. Mozaikok, falképek, kerámiaképek, színes üvegablakok (többnyire templomokban), többet között Erdélyben, Nyíregyházán, Pásztón és Lengyelországban az ő alkotásai. (ML, S. Szabó Katalin, E. E.: Műv. 1970/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János és Szőnyi István tanítványa volt. Ez utóbbi hatása maradandó: korai művein felfedezhetők a nagy mesterek szuggesztivitásából kisugárzó reminiszceniák. 1951-ben a fővárosi Műszaki Egyetem oktatója lett, ahol mint adjunktus színkompozícióra és színtanra tanította a jövő építészeit. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karakteres portréit 1957-ben és 1959-ben Budapesten, 1965-ben a Derkovits Teremben, 1963-ban Rómában, 1966-ban és 1967-ben Münchenben mutatta be. A fővárosban és vidéken több sgraffittót készített. Munkásságára a legtovább és a legerősebben a természetelvű posztnagybányai hatásból táplálkozó atmoszférikus festésmód volt jellemző. A Cézánne-i kubizmus tanulságain és az expresszivitáson keresztül, a modern képi felfogás felé ösztönző úton a mozaikszerű folt- és színépítkezéshez jutott el. A freskófesztésettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel. Előadott több színelméleti kongresszuson és külföldi egyetemen. Rézkarcolással is foglalkozott. Több kitüntetésben részesült. 1963-ban a "Caselfranco Veneto" című alkotásáért megkapta a Giorgione-díjat. (ML, E.E.: Műv.-1970/3) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János, majd Szőnyi István növendékeként végzett. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karakteres portréit 1957-ben és 1959-ben Budapesten, 1960-ban Pápán, 1961-ben Veszprémben mutatta be, 1965-ben a Derkovits Teremben, 1987-ben Pestlőrincen mutatta be. Külföldi kiállításai: Rómában (1963) és két alkalommal Münchenben (1966, 1967). Budapesten és vidéken több sgrafittót készített. A freskófestészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Ugyancsak tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel, pszchofizikai hatásaival. 1963-ban az olaszországi Castelfranco Venetaben Giorgine-díjat kapott. A budapesti Műszaki Egyetemen a színelmélet tanára. Előadott több színelméleti kongresszuson (Luzern, Drezda, Stockholm stb.) és külföldi egyetemen. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János, majd Szőnyi István növendékeként végzett 1950-ben. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karakteres portréit 1957-ben és 1959-ben Bp.-en, 1960-ban Pápán, 1961-ben Veszprémben mutatta be, 1965-ben a Derkovits-teremben rendeztek műveiből gyűjt. kiállítást. Bp.-en és vidéken több sgraffitót készített. A freskófestészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Ugyancsak tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényeivel, pszichofizikai hatásaival. 1963-ban az olaszo.-i Castelfranco Venetóban Giorgione-díjat kapott. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. 1950-ben végzett a főiskolán, mestere Szőnyi István volt. Tanulmányutakat tett számos kelet- és nyugat-európai országban, megfordult Amerikában. 1949 óta kiállító művész, fontosabb egyéni tárlata a Fényes Adolf Teremben (1959), Rómában (1963), a Derkovits Teremben (1965), Münchenben (1966, 1967), a Balatonfüredi Galériában (1982) és a Csepeli Iskolagalériában (1983) volt. 1951 óta a Műszaki Egyetem tanára, a színelmélet nemzetközi rangú szakembere. 1949-ben VIT-díjat, 1963-ban Giorgione-díjat (Olaszország) kapott, 1980-ban kandidátusi fokozatot nyert a műszaki tudományok tárgyköréből. - Dekoratív, kubisztikus és expresszív tendenciák olvadnak eggyé tartózkodó eleganciával műveiben, amelyek koncentráltan rögzítik a világ jelenségeit. Kiváló művelője a murális műfajoknak, több freskót, mozaikot, üvegablakot stb. készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, színtervező. 1950: MKF, mestere: Szőnyi István. 1980: A műszaki tudományok kandidátusa; 1985: doktora. 1949: VIT-díj; 1963: Giorgione-díj; 1984: Nközi Színtervezési díj. 1951-tól a BME-n színdinamikát oktató egyetemi tanár. A Nközi Színtudományi Bizottság elnökségi tagja. A Magyar Nemzeti Színtudományi Bizottság elnöke. A Nközi Színtudományi Akad. és a Színtervezők Nközi Szöv. alelnöke. Az MTA Építészettud. Bizottság tagja. A Színelméleti Albizottság, az Építőipari Tud. Egyesület Színdinamikai Szakosztálya, a Magyar Rajztanárok Orsz. Egyesületének elnöke. A Coloroid színrendszer, a komplex színharmónai-elmélet, a színdinamikai környezetelmélet, a színreferencia indexszámrendszer kidolgozója. Városképi együttesek, középületek színtervezésével is foglalkozik. Ek: Több mint 30 hazai és külföldi kiállítás közül a fontosabbak: 1959: Fényes A. T.; 1963: Róma; 1965: Derkovits T.; 1966, 1967: München; 1991: Műcsarnok; 1996: Vigadó G.; 2000: Kondor Közösségi H. Km: A budai Várnegyed, a Ferihegyi Repülőtér, a budapesti metró színtervezési munkái. Mozaikok, falképek, kerámiaképek, színes üvegablakok (főleg templomokban), többek között Edelényben, Lengyekben, Pásztón és Nyíregyházán; Lovasok (metlachi dombormű, 1967, Bp. I. ker., Nőegylet u.); Tiszaparti Krisztus halászokkal (secco, 1967, Szeged, Szent Miklós templom) Írásai: Színtan-színdinamika, 1979; Coloroid Colour Atlas, 1988; Színdinamika tudomány, 1989; Nemcsics Antal: Színország törvényei, Bp., 1996. (S. Sz. K.)