Hajdú László : Akvarell No 4. 1985

Eladási ár: 36 000 HUF

Leírás

[FKA432/Bp205/61]
A kép mérete: 17 x 15 cm keret nélkül.
Készült: Akvarell, Papír
A kép Hajdú László (Léva, 1938) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Hajdú L. 84"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
Festő.
Léva, 1938. dec. 17.
1957-63: MKF, mesterei: Domanovszky Endre, Kádár György, Barcsay Jenő. 1964-ben Stuttgart; München; 1971-ben Francia-, Olaszország; 1977-ben Pocitelju (YU) Nközi Művésztelep; 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjas. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, az Art'éria Galériának. 1989-től 1991-ig a Belvedere c. művészeti folyóirat képszerkesztője. 1968-tól Szentendrén él. Soha nem a naturalisztikus formától vagy konkrét tájélményből indul el a lírai absztrakt foltfestészet felé, hanem a természeti erők: víz, levegő, föld formáját kutatja. A 80-as évekre egy új tendencia mutatkozik az oeuvre-ben: az érzékeny, indulatosan megfestett felület mögül idolok, ferde tornyok sejlenek fel, sarkukra állított négyzetek állnak a pszeudohorizonton. A 90-es évek elején összefoglaló igényű kiállítást rendez a budapesti Francia Int.-ben, neogeometrikus sorozataiban Saint-John Perse gondolataira hivatkozva. Ezeken a munkákon mediterrán hangulatú emlékanyagra utalnak a mértanias formák. Négyzetei nem síkgeometriai jelek, hanem kultúrhistóriai szimbólumok. A 90-es évek derekára Hajdú festészete egyre filozofikusabbá válik. Tábláin okkerek, sárgák, szürkék különféle árnyalatai töltik ki a képmezőt. A felületet sötét, határozott vibrálások, diagonálisok, horizontális rendek tagolják. Archetipikus hangulatú munkáinak legjellemzőbb vonása a tér virtuális felosztása. Hajdú piktúrája mégis tartalmat szociális vonatkozásokat, amennyiben festészetét a monetáris világ elleni halk, de határozott tiltakozásnak tekinti.
Ek.: 1975: Művésztelepi G., Szentendre, (kat.); 1977: Műcsarnok (kat.); 1986: Hotel Kastély G., Szirák; 1989: Dorottya u.-i G. (kat.); 1990: Francia Int., Bp., (kat.); 1991: Kunstsammlungen der Stadt Limburg (Farkas Ádámmal és Regős Istvánnal); 1992: Art'éria G., Szentendre; 1996: Kanzlei Gartner; Stübel, Baumann & Partner, Stuttgart; 1997: Kaposfüredi G., Kaposfüred.
Vcsk: 1966: Stúdió '66, Ernst Ml; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1976: Szentendrei Művészet, MNG; 1978: Festészet '77, Műcsarnok; 1983: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1985: El Studio Grafico de Szentendre, Madrid; 1985: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár; 1986: Delmenhorst Zeitgenössische Kunst aus Ungarn; 1987: Art'éria G. kiállítása, Stadtm., Woerden (NL); Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1990: Otto Nagel, Hans der Staatlichen M., Berlin; 1993: Szentendre művészete, G. Contact, Böblingen (D); Az Art'éria művészei, Vigadó G.; 1996: Az én Múzeumom, A Vass-gyűjtemény, Ernst M.; 15 magyar művész, Hans Des Deutschen Oftens, München.
Mk: Dajmanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; MNG; Nközi Modern M., Hajdúszoboszló; R. Riz Collection, Bolzano; Kim Colleciton, Szöul.
Km: mozaik (1970, Lábatlan, Papírgyár); gobelin (1970, Lábatlan, Papírgyár); mozaik (1983, Bp., Pest megyei Köjál)
Irod.: Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Szentendre, 1975); Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Műcsarnok, 1977); Horváth Gy.: Hajdú képei a Műcsarnokban, Új Tükör, 1977. márc. 6; Hann F.: Mai mitológiák Hajdú kiállítása a Dorottya utcában, Belvedere, 1989/2; Wehner T.: (kat., előszó, Dorottya u. G.); Van Dam J.: Utazás a háromszög körül. Hajdú képeiről, MŰV. 1989/9; Hann F.: (kat., előszó, Francia Int., Bp.); Hann F.: HL-GEO, Playboy G., 1993; Wehner T.: Ék-képek. Hajdú festészetéről, Kortárs, 1994/7.; Sík Cs.: Mégsem veszett el. Hajdú retrospektív katalógusa, 1996; Krimmel G.: Helyzetek és érzetek. Hajdú festészete, ÚJ, 1997. máj-jún.
Portréfilm: Gulyás J.: Hajdú kiállítása a Kaposfüredi Galériában MTV, 1997 (H.F.)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Léva, 1938 -
Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában tanított. 1969 óra Szentendrén dolgozik és azóta szerepel különböző hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos tárlatokon, Stúdió Kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült. Színgazdag műveinek tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. (MÉ, M.M.: Műv.-1970/9, K.Gy.: műv.-1970/10, Máv.-1977/1)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Léva, 1938 -
Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában dolgozott, mint pedagógus. 1968 óta Szentendrén dolgozik és azóta szerepel hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos bemutatókon, Stúdió kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Német-, Francia- és Olaszországban járt tanulmányúton. 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek és az Art'éria Galériának. 1989-91 között a Belvedere c. művészeti folyóirat főszerkesztőjeként működött. Színgazdag alkotásainak tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szentendrei Ferenczy Múzeumban, a szolnoki Damjanich J. Múzeumban, a Bolzano-i R. Riz Collectionben, a Szöul-i Kim Collectionben. (KMML, MÉ, M.M.: Műv. 1970/9, K.Gy.: Műv. 1970/10, Műv. 1977/1)

Magyar festők és grafikusok adattára
Léva, Bars vm., 1938 -
1963-ban fejezte be tanulmányait a Főiskolán, mesterei Domanovszky Endre és Kádár György voltak. 1969 óta Szentendrén dolgozik, s azóta szerepel a nyilvánosság előtt. Egyéni bemutatója 1975-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában, 1977-ben a Műcsarnokban volt. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1974-ben bemutatkozott Párizsban. Színgazdag festményeinek tárgya a természet és a tenger. Ezt mintegy az emberi természet gigantikus jelképeként jeleníti meg. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel és kivitelezéssel is foglalkozik. - Irod: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Léva, 1938
1963-ban kapott diplomát Domanovszky Endre és Kádár György növendékeként. 1969 óta Szentendrén dolgozik. Csoportos és országos rendezvények mellett 1975-ben és 1979-ben Szentendrén, 1977-ben a Műcsarnokban jelentkezett önálló kollekciókkal. 1974-ben bemutatkozott Franciaországban. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjat nyert. - Dinamikus, színgazdag festményeinek alapélménye a folytonos változásban lévő természet, illetve a tenger. Festői előadásmódja olykor a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel, textillel is foglalkozik; művészi világa itt egyértelműbb, kiegyensúlyozottabb.

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Korszak: Kortárs (1949-től)
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: akvarell

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 10.

(A műtárgyat eddig 2191-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Hajdú László : Akvarell No 4. 1985

[FKA432/Bp205/61] A kép mérete: 17 x 15 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Hajdú László (Léva, 1938) alkotása. Jelezve jobbra lent "Hajdú L. 84" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő. Léva, 1938. dec. 17. 1957-63: MKF, mesterei: Domanovszky Endre, Kádár György, Barcsay Jenő. 1964-ben Stuttgart; München; 1971-ben Francia-, Olaszország; 1977-ben Pocitelju (YU) Nközi Művésztelep; 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjas. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, az Art'éria Galériának. 1989-től 1991-ig a Belvedere c. művészeti folyóirat képszerkesztője. 1968-tól Szentendrén él. Soha nem a naturalisztikus formától vagy konkrét tájélményből indul el a lírai absztrakt foltfestészet felé, hanem a természeti erők: víz, levegő, föld formáját kutatja. A 80-as évekre egy új tendencia mutatkozik az oeuvre-ben: az érzékeny, indulatosan megfestett felület mögül idolok, ferde tornyok sejlenek fel, sarkukra állított négyzetek állnak a pszeudohorizonton. A 90-es évek elején összefoglaló igényű kiállítást rendez a budapesti Francia Int.-ben, neogeometrikus sorozataiban Saint-John Perse gondolataira hivatkozva. Ezeken a munkákon mediterrán hangulatú emlékanyagra utalnak a mértanias formák. Négyzetei nem síkgeometriai jelek, hanem kultúrhistóriai szimbólumok. A 90-es évek derekára Hajdú festészete egyre filozofikusabbá válik. Tábláin okkerek, sárgák, szürkék különféle árnyalatai töltik ki a képmezőt. A felületet sötét, határozott vibrálások, diagonálisok, horizontális rendek tagolják. Archetipikus hangulatú munkáinak legjellemzőbb vonása a tér virtuális felosztása. Hajdú piktúrája mégis tartalmat szociális vonatkozásokat, amennyiben festészetét a monetáris világ elleni halk, de határozott tiltakozásnak tekinti. Ek.: 1975: Művésztelepi G., Szentendre, (kat.); 1977: Műcsarnok (kat.); 1986: Hotel Kastély G., Szirák; 1989: Dorottya u.-i G. (kat.); 1990: Francia Int., Bp., (kat.); 1991: Kunstsammlungen der Stadt Limburg (Farkas Ádámmal és Regős Istvánnal); 1992: Art'éria G., Szentendre; 1996: Kanzlei Gartner; Stübel, Baumann & Partner, Stuttgart; 1997: Kaposfüredi G., Kaposfüred. Vcsk: 1966: Stúdió '66, Ernst Ml; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1976: Szentendrei Művészet, MNG; 1978: Festészet '77, Műcsarnok; 1983: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1985: El Studio Grafico de Szentendre, Madrid; 1985: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár; 1986: Delmenhorst Zeitgenössische Kunst aus Ungarn; 1987: Art'éria G. kiállítása, Stadtm., Woerden (NL); Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1990: Otto Nagel, Hans der Staatlichen M., Berlin; 1993: Szentendre művészete, G. Contact, Böblingen (D); Az Art'éria művészei, Vigadó G.; 1996: Az én Múzeumom, A Vass-gyűjtemény, Ernst M.; 15 magyar művész, Hans Des Deutschen Oftens, München. Mk: Dajmanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; MNG; Nközi Modern M., Hajdúszoboszló; R. Riz Collection, Bolzano; Kim Colleciton, Szöul. Km: mozaik (1970, Lábatlan, Papírgyár); gobelin (1970, Lábatlan, Papírgyár); mozaik (1983, Bp., Pest megyei Köjál) Irod.: Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Szentendre, 1975); Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Műcsarnok, 1977); Horváth Gy.: Hajdú képei a Műcsarnokban, Új Tükör, 1977. márc. 6; Hann F.: Mai mitológiák Hajdú kiállítása a Dorottya utcában, Belvedere, 1989/2; Wehner T.: (kat., előszó, Dorottya u. G.); Van Dam J.: Utazás a háromszög körül. Hajdú képeiről, MŰV. 1989/9; Hann F.: (kat., előszó, Francia Int., Bp.); Hann F.: HL-GEO, Playboy G., 1993; Wehner T.: Ék-képek. Hajdú festészetéről, Kortárs, 1994/7.; Sík Cs.: Mégsem veszett el. Hajdú retrospektív katalógusa, 1996; Krimmel G.: Helyzetek és érzetek. Hajdú festészete, ÚJ, 1997. máj-jún. Portréfilm: Gulyás J.: Hajdú kiállítása a Kaposfüredi Galériában MTV, 1997 (H.F.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Léva, 1938 - Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában tanított. 1969 óra Szentendrén dolgozik és azóta szerepel különböző hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos tárlatokon, Stúdió Kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült. Színgazdag műveinek tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. (MÉ, M.M.: Műv.-1970/9, K.Gy.: műv.-1970/10, Máv.-1977/1) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Léva, 1938 - Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában dolgozott, mint pedagógus. 1968 óta Szentendrén dolgozik és azóta szerepel hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos bemutatókon, Stúdió kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Német-, Francia- és Olaszországban járt tanulmányúton. 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek és az Art'éria Galériának. 1989-91 között a Belvedere c. művészeti folyóirat főszerkesztőjeként működött. Színgazdag alkotásainak tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szentendrei Ferenczy Múzeumban, a szolnoki Damjanich J. Múzeumban, a Bolzano-i R. Riz Collectionben, a Szöul-i Kim Collectionben. (KMML, MÉ, M.M.: Műv. 1970/9, K.Gy.: Műv. 1970/10, Műv. 1977/1) Magyar festők és grafikusok adattára Léva, Bars vm., 1938 - 1963-ban fejezte be tanulmányait a Főiskolán, mesterei Domanovszky Endre és Kádár György voltak. 1969 óta Szentendrén dolgozik, s azóta szerepel a nyilvánosság előtt. Egyéni bemutatója 1975-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában, 1977-ben a Műcsarnokban volt. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1974-ben bemutatkozott Párizsban. Színgazdag festményeinek tárgya a természet és a tenger. Ezt mintegy az emberi természet gigantikus jelképeként jeleníti meg. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel és kivitelezéssel is foglalkozik. - Irod: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Léva, 1938 1963-ban kapott diplomát Domanovszky Endre és Kádár György növendékeként. 1969 óta Szentendrén dolgozik. Csoportos és országos rendezvények mellett 1975-ben és 1979-ben Szentendrén, 1977-ben a Műcsarnokban jelentkezett önálló kollekciókkal. 1974-ben bemutatkozott Franciaországban. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjat nyert. - Dinamikus, színgazdag festményeinek alapélménye a folytonos változásban lévő természet, illetve a tenger. Festői előadásmódja olykor a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel, textillel is foglalkozik; művészi világa itt egyértelműbb, kiegyensúlyozottabb.

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Korszak: Kortárs (1949-től)
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: akvarell

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 10.

(A műtárgyat eddig 2191-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
36 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2A227/PULT] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú, széles, aranyozott Blondel keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelzés balra lent: BERKES A. Magasság: 69 cm Szélesség: 79 cm Súly: 6.48 kg Berkes Anta   A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Berkes Antal Berkes: Utcarészlet Született 1874. Budapest Meghalt 1938. Budapest Nemzetisége magyar A Wikimédia Commons tartalmaz Berkes Antal témájú médiaállományokat. Berkes Antal (Budapest, 1874. március 28. – Budapest, 1938. november) magyar festő. Főleg utcaképeket festett.  Életpályája Berkes Antal és Bachl Mária fia. Az Iparművészeti Főiskolán tanult 1889-től 1894-ig. Először tájképeket festett, aztán áttért a budapesti, majd párizsi és bécsi utcaképek ábrázolására. Sikere nyomán nagy számban festett hasonló képeket, sokat kísérletezett a fények ábrázolásával a különböző évszakokban és napszakokban. 1907. július 27-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a nála nyolc évvel fiatalabb Szilágyi Ilonát, Szilágyi János és Polinger Rozália lányát. 1903-tól állított ki a Műcsarnokban. 1937-ben Debrecenben volt gyűjteményes kiállítása. 2007-ben a miskolci Herman Ottó Múzeumban volt retrospektív kiállítása „Párizs egy magyar szemével” címmel. A Magyar Nemzeti Galériában is látható egy műve.         Forrás: Wikipedia
Berkes Antal : Budapesti tavasz
550 000 HUF
[2A219/006] Nagyméretű olaj farost festmény, szép állapotú, sárga színű léckeretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. A keret festése kopott, sérült. Hátoldalán kiállítási papírcimke, rajta felirat: MÓCZÁN KÁROLY /1917 - 1975/ ÁDÁM-ÉVA 1969 Magasság: 114.5 cm Szélesség: 89 cm Súly: 5.04 kg MÓCZÁR KÁROLY (Kiskunfélegyháza, 1917.december 22) Móczár Károly festőművész-rajztanár. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. A főiskola nyári kurzusain Pécsett iparművészeti tárgyakat tervezett. 1949-ben kezdett el tanítani szülővárosa Polgári Fiúiskolájában. Több mint harminc évig tanított. 1950-től rajzszakkört vezetett. 1958-tól nyaranta a Tokaji Művésztelepen dolgozott. Kiállításai: Kiskunfélegyháza, 1962, 1969, 1970; Emlékkiállítás Budapesten, 1984. (Megjelent a "Kiskunfélegyháza helyismereti könyve" c. munkában a 368. oldalon) Dr. Móczár István emlékezése Móczár Károlyra: "- Móczár Károly, 1973-ban fogadott bennünket a - bűnbarlangjában -, ahogy írta a hozzám címzett levelében. Akkortájt a gyulai kórházban voltam cselédkönyves orvos. Nagymama halála, illetve temetése az egész rokonságot Félegyházára szólította. A temetés után Karcsi bácsi meghívta minden rokonát a Városi Bíróság padlásán berendezett műtermébe. Ezidáig keveset tudtam róla, csak annyit amit apám mondott róla, hogy különc ember, de csodálatosan tud festeni stb. Ezért aztán az izgatottságom a tetőfokára hágott, amikor beléptünk vagy huszan, rokonok a műtermébe. Rengeteg képe hevert mindenfelé a padlón, a gerendákra felfüggesztve. A képei közül az egyik önarcképe ragadott meg leginkább, mert fantasztikusan volt megfestve. A koncentrikusan megfestett képeit nem értettem, kérdésemre az felelte, hogy a sebességet festette meg. Gyönyörű színeket használt, de voltak közöttük szomorkás hangulatú képek is. Sokat beszélt a Temetés című festményéről. Ritka pillanatnak számított, ahogy a rokonait fogadta műtermében és rejtett titkait tárta fel előttünk. Arról is beszélt, hogy éppen mi motiválta egy-egy téma megfestésére, vagyis mit ábrázolt a kép. "- Az élet igazsága a születés és az elmúlás! Amint látjátok, bárkik is vagytok, a glóriátok lehullik egyszer a gödörbe, hogy egy újabb glória szülessen helyette és ez a körforgás örök, amíg ember él a Földön! A fejek, mint a gyümölcsök lógnak az életfáról - mondta rezignáltan. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felajánlotta számomra a Temetés című képet megvételre, jelképes áron, melyet az egyetemista "zsoldomból" is ki tudtam gazdálkodni. Hihetetlen hatással voltak rám a festményei, és munkássága. Karcsi bácsi nagyon örült annak, hogy édesapám is ott volt a műteremben, valamint sokan mások. Nagyon nagy válságban lehetett, mert nem tünt boldognak, és a savanykás hangulatú megjegyzéseiben felrémlett a közeljővő, a leskelődő végzet. Kétév múlva sajnos halálos motorbalesetet szenvedett." Sümegi György elemzése Móczár Károlyról, 1985. október 1-én Móczár Károlynak több mint másfél évtizeddel ezelőtt (1969. november 6-tól december 7-ig) volt már önálló tárlata szülővárosa, Kiskunfélegyháza múzeumában. Akkor még volt esély művészetének folytatására, amit évekkel később egy tragikus hirtelenségű baleset (A szerkesztő megjegyzése: motorkerékpárral történt baleset) - életével együtt - végérvényesen megvont tőle. A '70-es évek elején, félegyházi múzeumi munkáim során magam is többször találkoztam vele. Ha azt mondom róla, hogy festő, festőművész volt, akkor csak kevesen tudják művekkel is azonosítani a nevét. Életidejének utolsó részében ugyanis visszahúzódva élt, tépelődve és állandó kísérletezésbe merülve dolgozott műtermében. Ez a több emelet magasságban, padlássarokban kialakított műterem metaforája is lehetne Móczárnak. A dolgokat, jelenségeket, a megye s a város korabeli művészeti életét tudta így kivülről - talán felülről is -, de mindenképpen független pozícióból szemlélni. Ugyanakkor talán lemondóan is, hiszen művészeti visszavonultsága, függetlenségének elfogadtatásába s kiküzdésébe elsősorban az ötvenes évek tematikus elvárásai kényszeríthették. Móczár Károlyt szülővárosában elsősorban tanárként ismerték, szerették, tisztelték. Évtizedeken át tanított, előbb a Tanítóképzőben, majd a Móra Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet, 1950-től pedig képzőművészeti szakkört is vezetett. Életrajzából érdemes idézni, hogy Kiskunfélegyházán született (1917. december 22.) s az elemi iskoláit is ott végezte. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. Különösen Aba Nováktól beszélt nekem Móczár lelkesülten egyszer a padlás-műtermében, ahol a legfeltűnőbb, mindenhonnét látható helyre, egy nagyméretű festőállványra mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető egyaránt lehetett ez számára, festő munkájára vonatkozóan is. Mértéket adhatott és egyúttal őszinteségre is késztethetett. De talán bénító is volt kissé, és el is lehetett bújni mögé arra hivatkozva, hogy mestereink műveit utolérni, netán meghaladni szinte lehetetlen, s ezért megkísérelni sem érdemes. Mindenesetre a műterme akkor nem folyamatos - nulla dies sine linea - (egy nap sem vonal nélkül) munkáról árulkodott.A művek kis száma és milyensége kísérletezésekről, megtorpanásokról vallott és mindez művészi elbizonytalanodást sejtetett. De mihez képest lett bizonytalanabb, mikor és hogyan torpanhatott meg Móczár? Főiskolás rajzai, kísérleti darabjai munkássága kezdetét, irányulását, a biztos szakmai alapok lerakását egyaránt jelölik. Határozott rajzkészségét, biztos formaalakító tehetségét figyelhetjük meg a karakteres arckép tanulmányokon. Mestere, Aba Novák Vilmos művészete igézetében készítette el a diplomamunkáját nagy kartonra: ez 1:1 léptékű freskó vázlat. E munkáján (nagy kár, hogy elpusztult) az Élet sátora körül az élők, allegórikus, érzékien-telten megjelenített nőalakok, a sátor fölött pedig a Halál és elraboltjai, a Halottak táncolnak. Döbbenetes aktualitást adott e műnek készülési ideje, 1940-41, a második világháború pokla. Móczár egyébként maga is átélte a háborút, sőt, hadifogságból is későn szabadult. Hazatérte után, az újjáépítés idején életét-munkásságát, így művészetét is újraépítette, s a több éves törés, a kényszerű "hallgatás" után kitűnő főiskolai indulását igyekezett folytatni. Valószínűleg próbált festeni is, nyilván elővette rajzeszközeit és festőfelszerelését, de elég gyors ütemben jöttek tematikus elvárások, stiláris előírások a képzőművészetében, s mindezek megköthették a kezét. Ráadásul éppen ezidőtt, 1950-től vezetett rajzszakkört, ahol szintén nem maradhatott távol a kor aktuális követelményeitől. Ezidőből fönnmaradt művei (1954-es karaktúra sorozata - ez a '60-as években újabb darabokkal egészült ki - és akvarell arcmásai) tehetségének, művészi adottságának legerősebb oldalát, a karakterizáló képességét állítják a középpontba. Az '50-es évek végétől kb. egy évtizednyi időben hagyományos felfogásban arcképeket és tájképeket festett. Ez utóbbinál az alföldi, a gyermekkorában megismert síkvidéki táj megrögzítése, lefestése mellé (pl. Tanya vörös háttérrel) derűsebb színvilágú, oldottabb festőiségű, a szép-dombos Tokajt bemutató képek kerülnek (Tokaji utca, Tokaji dombok) mivel Móczár 1958-tól kezdődően több nyáron át dolgozott a Tokaji Művésztelepen. 1956-os szakállas, karakteres Önarcképe mellé főként dokumentum értéke miatt sorolható a festő Zilahy György és Tóth Menyhért arcképe. Az 1957-ben festett Parasztfej elnagyolt tömbössége, kemény és szikár vonásai Móczár legjobb művészi erényeit csillantják föl. Aztán színben és formában, a kifejezés indítékában és alapvető inspirációjában is lassú, de rá jellemző fordulat következik be festői munkásságában a '60-as évek közepétől. A változás elindítója - vallomása szerint - Boros Miklós lekerekített szobrai és Amerigo Tot Kavics-asszonyainak élménye lehetett. E festő megújulás lehetséges új tartalmait és kifejező értékeit az Öltöztetik a menyasszonyt című képe érezteti igazán. Az ezt követő munkák kísérleti darabok, fázistanulmányok inkább, mint érett alkotások. A színek fölhigulnak, elfinomodnak, a formák elvesztik plasztikai jelentőségüket és könnyűvé, önkényesen hajlíthatóvá és amorffá vállnak, eltestetlenednek. Valamiféle mesterkélt dekorativitás jellemzi e munkáit azzal a határozott alkotói szándékkal együtt, amely mindegyik kompozíciót egy ovális vagy körformába (egyfajta teljesség-érzetet sugallva) igyekszik beszorítani. Elvágyódás és valamiféle, a szecesszióhoz hasonlatos dekadencia ugyanúgy jellemzi ekkor, mint az újat teremtés szándéka, a valahová eljutás reménye és egyfajta egyéni képi rend megteremtésének az igénye. Más kérdés, hogy mi lett mindennek a művekben látható eredménye. Móczár Károly festői életműve ellentmondásos ugyan, de egyenetlenségeivel és érettebb munkáival együtt része a magyar és a felszabadulás utáni Bács-Kiskun megyei képzőművészetnek, művészeti életnek. Szülővárosában, Kiskunfélegyházán különösen figyelemre méltó. Forrás: http://moczar.freeweb.hu/html/mkaroly.htm
Móczár Károly /1917 - 1975/: "Ádám-Éva" kiállítási raglapon 110 x 85 cm
142 000 HUF
[2A218/006] Nagyméretű olaj vászon festmény, szép állapotú aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. A kereten egy - két apró sérülés, lepattanás látható. Magasság: 111 cm Szélesség: 116 cm Súly: 4.22 kg MÓCZÁR KÁROLY (Kiskunfélegyháza, 1917.december 22) Móczár Károly festőművész-rajztanár. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. A főiskola nyári kurzusain Pécsett iparművészeti tárgyakat tervezett. 1949-ben kezdett el tanítani szülővárosa Polgári Fiúiskolájában. Több mint harminc évig tanított. 1950-től rajzszakkört vezetett. 1958-tól nyaranta a Tokaji Művésztelepen dolgozott. Kiállításai: Kiskunfélegyháza, 1962, 1969, 1970; Emlékkiállítás Budapesten, 1984. (Megjelent a "Kiskunfélegyháza helyismereti könyve" c. munkában a 368. oldalon) Dr. Móczár István emlékezése Móczár Károlyra: "- Móczár Károly, 1973-ban fogadott bennünket a - bűnbarlangjában -, ahogy írta a hozzám címzett levelében. Akkortájt a gyulai kórházban voltam cselédkönyves orvos. Nagymama halála, illetve temetése az egész rokonságot Félegyházára szólította. A temetés után Karcsi bácsi meghívta minden rokonát a Városi Bíróság padlásán berendezett műtermébe. Ezidáig keveset tudtam róla, csak annyit amit apám mondott róla, hogy különc ember, de csodálatosan tud festeni stb. Ezért aztán az izgatottságom a tetőfokára hágott, amikor beléptünk vagy huszan, rokonok a műtermébe. Rengeteg képe hevert mindenfelé a padlón, a gerendákra felfüggesztve. A képei közül az egyik önarcképe ragadott meg leginkább, mert fantasztikusan volt megfestve. A koncentrikusan megfestett képeit nem értettem, kérdésemre az felelte, hogy a sebességet festette meg. Gyönyörű színeket használt, de voltak közöttük szomorkás hangulatú képek is. Sokat beszélt a Temetés című festményéről. Ritka pillanatnak számított, ahogy a rokonait fogadta műtermében és rejtett titkait tárta fel előttünk. Arról is beszélt, hogy éppen mi motiválta egy-egy téma megfestésére, vagyis mit ábrázolt a kép. "- Az élet igazsága a születés és az elmúlás! Amint látjátok, bárkik is vagytok, a glóriátok lehullik egyszer a gödörbe, hogy egy újabb glória szülessen helyette és ez a körforgás örök, amíg ember él a Földön! A fejek, mint a gyümölcsök lógnak az életfáról - mondta rezignáltan. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felajánlotta számomra a Temetés című képet megvételre, jelképes áron, melyet az egyetemista "zsoldomból" is ki tudtam gazdálkodni. Hihetetlen hatással voltak rám a festményei, és munkássága. Karcsi bácsi nagyon örült annak, hogy édesapám is ott volt a műteremben, valamint sokan mások. Nagyon nagy válságban lehetett, mert nem tünt boldognak, és a savanykás hangulatú megjegyzéseiben felrémlett a közeljővő, a leskelődő végzet. Kétév múlva sajnos halálos motorbalesetet szenvedett." Sümegi György elemzése Móczár Károlyról, 1985. október 1-én Móczár Károlynak több mint másfél évtizeddel ezelőtt (1969. november 6-tól december 7-ig) volt már önálló tárlata szülővárosa, Kiskunfélegyháza múzeumában. Akkor még volt esély művészetének folytatására, amit évekkel később egy tragikus hirtelenségű baleset (A szerkesztő megjegyzése: motorkerékpárral történt baleset) - életével együtt - végérvényesen megvont tőle. A '70-es évek elején, félegyházi múzeumi munkáim során magam is többször találkoztam vele. Ha azt mondom róla, hogy festő, festőművész volt, akkor csak kevesen tudják művekkel is azonosítani a nevét. Életidejének utolsó részében ugyanis visszahúzódva élt, tépelődve és állandó kísérletezésbe merülve dolgozott műtermében. Ez a több emelet magasságban, padlássarokban kialakított műterem metaforája is lehetne Móczárnak. A dolgokat, jelenségeket, a megye s a város korabeli művészeti életét tudta így kivülről - talán felülről is -, de mindenképpen független pozícióból szemlélni. Ugyanakkor talán lemondóan is, hiszen művészeti visszavonultsága, függetlenségének elfogadtatásába s kiküzdésébe elsősorban az ötvenes évek tematikus elvárásai kényszeríthették. Móczár Károlyt szülővárosában elsősorban tanárként ismerték, szerették, tisztelték. Évtizedeken át tanított, előbb a Tanítóképzőben, majd a Móra Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet, 1950-től pedig képzőművészeti szakkört is vezetett. Életrajzából érdemes idézni, hogy Kiskunfélegyházán született (1917. december 22.) s az elemi iskoláit is ott végezte. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. Különösen Aba Nováktól beszélt nekem Móczár lelkesülten egyszer a padlás-műtermében, ahol a legfeltűnőbb, mindenhonnét látható helyre, egy nagyméretű festőállványra mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető egyaránt lehetett ez számára, festő munkájára vonatkozóan is. Mértéket adhatott és egyúttal őszinteségre is késztethetett. De talán bénító is volt kissé, és el is lehetett bújni mögé arra hivatkozva, hogy mestereink műveit utolérni, netán meghaladni szinte lehetetlen, s ezért megkísérelni sem érdemes. Mindenesetre a műterme akkor nem folyamatos - nulla dies sine linea - (egy nap sem vonal nélkül) munkáról árulkodott.A művek kis száma és milyensége kísérletezésekről, megtorpanásokról vallott és mindez művészi elbizonytalanodást sejtetett. De mihez képest lett bizonytalanabb, mikor és hogyan torpanhatott meg Móczár? Főiskolás rajzai, kísérleti darabjai munkássága kezdetét, irányulását, a biztos szakmai alapok lerakását egyaránt jelölik. Határozott rajzkészségét, biztos formaalakító tehetségét figyelhetjük meg a karakteres arckép tanulmányokon. Mestere, Aba Novák Vilmos művészete igézetében készítette el a diplomamunkáját nagy kartonra: ez 1:1 léptékű freskó vázlat. E munkáján (nagy kár, hogy elpusztult) az Élet sátora körül az élők, allegórikus, érzékien-telten megjelenített nőalakok, a sátor fölött pedig a Halál és elraboltjai, a Halottak táncolnak. Döbbenetes aktualitást adott e műnek készülési ideje, 1940-41, a második világháború pokla. Móczár egyébként maga is átélte a háborút, sőt, hadifogságból is későn szabadult. Hazatérte után, az újjáépítés idején életét-munkásságát, így művészetét is újraépítette, s a több éves törés, a kényszerű "hallgatás" után kitűnő főiskolai indulását igyekezett folytatni. Valószínűleg próbált festeni is, nyilván elővette rajzeszközeit és festőfelszerelését, de elég gyors ütemben jöttek tematikus elvárások, stiláris előírások a képzőművészetében, s mindezek megköthették a kezét. Ráadásul éppen ezidőtt, 1950-től vezetett rajzszakkört, ahol szintén nem maradhatott távol a kor aktuális követelményeitől. Ezidőből fönnmaradt művei (1954-es karaktúra sorozata - ez a '60-as években újabb darabokkal egészült ki - és akvarell arcmásai) tehetségének, művészi adottságának legerősebb oldalát, a karakterizáló képességét állítják a középpontba. Az '50-es évek végétől kb. egy évtizednyi időben hagyományos felfogásban arcképeket és tájképeket festett. Ez utóbbinál az alföldi, a gyermekkorában megismert síkvidéki táj megrögzítése, lefestése mellé (pl. Tanya vörös háttérrel) derűsebb színvilágú, oldottabb festőiségű, a szép-dombos Tokajt bemutató képek kerülnek (Tokaji utca, Tokaji dombok) mivel Móczár 1958-tól kezdődően több nyáron át dolgozott a Tokaji Művésztelepen. 1956-os szakállas, karakteres Önarcképe mellé főként dokumentum értéke miatt sorolható a festő Zilahy György és Tóth Menyhért arcképe. Az 1957-ben festett Parasztfej elnagyolt tömbössége, kemény és szikár vonásai Móczár legjobb művészi erényeit csillantják föl. Aztán színben és formában, a kifejezés indítékában és alapvető inspirációjában is lassú, de rá jellemző fordulat következik be festői munkásságában a '60-as évek közepétől. A változás elindítója - vallomása szerint - Boros Miklós lekerekített szobrai és Amerigo Tot Kavics-asszonyainak élménye lehetett. E festő megújulás lehetséges új tartalmait és kifejező értékeit az Öltöztetik a menyasszonyt című képe érezteti igazán. Az ezt követő munkák kísérleti darabok, fázistanulmányok inkább, mint érett alkotások. A színek fölhigulnak, elfinomodnak, a formák elvesztik plasztikai jelentőségüket és könnyűvé, önkényesen hajlíthatóvá és amorffá vállnak, eltestetlenednek. Valamiféle mesterkélt dekorativitás jellemzi e munkáit azzal a határozott alkotói szándékkal együtt, amely mindegyik kompozíciót egy ovális vagy körformába (egyfajta teljesség-érzetet sugallva) igyekszik beszorítani. Elvágyódás és valamiféle, a szecesszióhoz hasonlatos dekadencia ugyanúgy jellemzi ekkor, mint az újat teremtés szándéka, a valahová eljutás reménye és egyfajta egyéni képi rend megteremtésének az igénye. Más kérdés, hogy mi lett mindennek a művekben látható eredménye. Móczár Károly festői életműve ellentmondásos ugyan, de egyenetlenségeivel és érettebb munkáival együtt része a magyar és a felszabadulás utáni Bács-Kiskun megyei képzőművészetnek, művészeti életnek. Szülővárosában, Kiskunfélegyházán különösen figyelemre méltó. Forrás: http://moczar.freeweb.hu/html/mkaroly.htm
Móczár Károly : Templom 106 x 100 cm
140 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK0037/Z018] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Paizs László (Szentpéterúr, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "P. L." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1959-ben. Z. Gács György, Rákosy Zoltán és Szentiványi Lajos növendéke volt. A '60-as évek első felében hagyományosabb felfogású olajképeket festett, mozaikokat, freskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman munkáival rokon műveket alkotott. 1961 óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Halászbástya, Bástya Galéria, Vigadó Galéria, Budapest Galéria, Győr, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg, Duisburg, Aix-en-Provence, stb). és vegyes (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Óbuda Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Székesfehérvár, Kaposvár, Pécs, Hódmezővásárhely, Firenze, Milano, Padova, Nápoly, Velence, Düsseldorf, Aachen, Genf, stb) tárlatokon vett részt. 1980-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1988-ban Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a szombathelyi képtár, a pécsi Janus P. Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. (H.B.: Műv, 1972/4, K.Gy.: Műv. 1977/2, K.G.: Műv. 1978/10, M.L.: Műv, 1983/5, R.G.: Műv, 1987/9, Sz.Gy.: Új Műv. 1995/4, MK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán végezte. Mozaikokat ferskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. Mozaikok: a Szegedi Megyei Tanács, a Pécsi Óvoda, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Freskók: Budapest - Csatárka úti Gyermekotthon. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, 1983-ban pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nagyszabású tárlatokon mutatta be munkáit. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MK) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán végzett 1959-ben. Mozaikokat (Szeged, Megyei Tanács; Pécs, Óvoda; Gödöllő, Agrártudományi Egyetem), freskókat (Budapest, Csatárka úti Gyermekotthon), újabban a pop art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállítása. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - MK Művészeti lexikon I-IV. (Szentpéterur, 1935. dec. 26.- ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán 1959-ben végzett Rákosy Zoltán, Z. Gách György és Szentiványi Lajos növendékeként. Épületdiszítő mozaikokat, (Szeged, Megyei Tanács, 1961; Pécs, Óvoda, 1964), műanyagfreskókat (Bp., Csatárka úti Gyermekotthon, 1964) és gobelinterveket készít. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, szobrász, grafikus. 1959: MIF, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felének hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei B.-n megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számító törekvésével, és részben ez inspirálta, hogy 1967-ben textil, fém, bőr anyagú "varrottas" képeket küldjön az FKS éves tárlatára; a megnyitó előtt többek között az ő munkáit is eltávolították a falról. A 70-es években pop art-os objekteket (A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett, 1970, plexiüveg, újság, szarvasbogarak), majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. A 80-as években készültek az anyagában színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai, majd színes poliészter táblaképeket alkotott, mesterségesen roncsolt felületekkel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni festmény-szurrogátumok lennének. Ekkor kezdett organikus plaszikájú bronzszobrokat is mintázni. A 90-es években, a táblaképek és szobrok mellett nagyméretű, egyedi grafikákat készített, formavilágában némileg a roncsolt táblaképekből kiindulva, de szinte kizárólag az emberi alakból elvonatkoztatott torzókat megjelenítve. Ek: 1966: Művészklub, Győr; 1971: Fényes A. T.; 1972: Bercsényi 28-30 G.; 1973: BME B-épület; 1976: Csók G.; 1977: G. Hildebrandt, Duisburg (NSZK); 1979: Bástya G., Halászbástya; Helyőrségi Műv. H., Nagyatád; József A. Műv. Közp., Szeged; Göcsej M., Zalaegerszeg; 1982: Bezzegh G., Küsnacht (CH); 1983: Móra F. M., Szeged; 1987: Műcsarnok (kat.); MNG; 1988: Pandora G., Badacsonytomaj; 1989: Parktheatter, Iserlohn (NSZK); Qualitas G.; Hevesi S. Színház, Zalaegerszeg; 1990: Vasarely Fondation (Ferdinánd Judittal, Fóth Ernővel), Aix-en-Provence (FR); 1994: Vigadó G.; 1997: Pest Center G.; 1998: Budapest G. (kat.); 1999: Pest Center G. (kat); G. Arcis, Sárvár; MMA, Bp.; 2001: SZK, Szhely; Ernst M. (kat.) Vcsk: 1961, 1964, 1966: FKS, Ernst M.; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Mai magyar festészet, Új-Delhi; 1969: Vas megyei művészek, Savaria M., Szhely; V. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1972: Fiatal művészek Budapestről. Likovni Salon, Újvidék (YU); 1972, 1973: Balatonboglári kápolnatárlatok; 1974, 1976: IV., V. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1975: Jubileiumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1978: Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1979: Arte figuratíva contemporanea ungherese, Salone Brunelleschiano, Firenze; Palazzo Reale, Milánó; 1980: Magyar konstruktivisták, Kunstm,. Álborg (DK), Hovikodden (NL); Kunstpalast, Düsseldorf; Tendenciák 1970-1980 I., Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; Tendenciák 1970-1980 III. Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda G.; XXXIX. Velencei B.; 1981: 13. Nközi Kisplasztikai B., Padova; V. Budapesti Nközi Kisplasztikai kiállítás (B.), Műcsarnok; 1985: 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda G.; 1986: 3. Kisplasztikai Triennálé, Fellbach (NSZK); 1987: Magyar művészek, Castell dell'Oro, Nápoly; Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Művészet ma Magyarországon, Neue G., Sammlung Ludwig, Aachen; Más-Kép, Ernst M.; Az avantgárd vége 1975/1980. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, MNG; Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből, MNG; 1992: Szinyei Társaság, Csók G.; 1993: Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; 1994: Szinyei Társaság, Vigadó G.; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1996: In memoriam 1956, Mosonmagyaróvár; Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; Magyar Szalon '97 Műcsarnok; Fehér képek, MGSZ, Vigadó G.; Budapest 125 éves, Budapest G.; Kortárs magyar művészet, Körmendi-Csák gyűjtemény, WIPO Center, Genf; 1998: 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1999: Majális, Palme H.; 2000: Történelem-kép, MNG; Úti kárpitok, IM; Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok; A Nközi Kepes Társaság kiállítása, Pest Center G.; Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektrotecnhikai M. Mk: FK; IKM, Szfvár; Pécs; KMG, Dunaszerdahely; M. Narodowe, Szczeczin (PL); MNG; SZK, Szhely. Km. Allegorikus alakzatok (sgraffito, 1958, Bp. Ódry Színpad); mozaik (1959, Kertészeti Egy., Aula); Három figura (gobelin, 1961, Művészeti Alap); Mezőgazdaság (mozaik, 1962, Szeged, Megyeháza); Állatfigurák (6 részes mozaik, 1964, Pécs, Nővérképző); Allegorikus figura (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártud. Egy.); Acrylic (akril, 1972. Szhely, Claudius Hotel); Két gömb (anyagában színezett poliészter, 1979, Kőszeg, Írottkő Szálló); háromrészes szobor (bronz, 1979, Bp., Gundel Étterem); háromrészes szobor (plasztik, 1979, Kecskemét, főposta (Szkok Ivánnal); Városköszöntő (krómacél, 1979, Zalaegerszeg); Kettős gömb (színezett poliészter, 1980, Bp., Kongresszusi Közp.); kút (réz, 1982. Hévíz, Postásüdülő); háromrészes szobor (poliészter, 1983, Szentendre, Honvéd Műv. H.); dombormű (színezett poliészter, 1984, Bécs, Hotel Hungaria); szobor (színezett poliészter, 1988, Miskolc, avasi postahivatal); dombormű (színezett poliészter, 1988, Bonn, Magyar Nagykövetség); Aranykor és Fehér kép (színezett poliészter, 1988, Paks, Atomerőmű); dombormű (bronz, 1990. Bp., Külügymin.); Közép-Európa földje és Üdvözlet (színezett poliészter, préselt lemez, 1990, München, Magyar Konzulátus); Fehér dombormű (poliészter, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség); három kép (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. New York, Magyar ENSZ-misszió); Budai Vár (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. Bp., VIII. ker., Rákóczi úti Irodaház); Allegorikus kompozíció (bronz, 1992. Bp., Hold u., MNB); Allegorikus figura (bronz, 1997. Bp., Thália Színház); cím nélkül (akril, papír, préselt lemez, 1998, Bp., Providencia Biztosító). Irod.: Horváth B.: Paizs László kiállítása, MŰV, 1972/4; Vadas J.: Ami a mappából kimaradt, ÉS, 1976. jún. 12.; Frank J.: Carving Light Rays. The Art of Paizs László, NHQ, 1976; Kovács Gy.: Az anyagátalakítás két módja, MŰV, 1977/2; Kernács G.: Térbe dermedt gesztusok. Paizs László alkotói korszakai, MŰV, 1978/10; Frank J.: Paizs László, Bp., 1979.; Török K.: Műalkotások műanyagból, Film, Színház, Muzsika, 1979. szept. 15.; Hárs É.-Romváry F.: Paizs László, Pécs, 1981; Menyhárt L.: Az ottfelejtett stafeláj. Beszélgetés Paizs Lászlóval, MŰV, 1983/5.; Hegyi L.: Megjegyzések Paizs László új munkáihoz (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1987); Rideg G.: Európai kövületek. Paizs László kiállítása a Műcsarnokban, MŰV, 1987/9.; Lóska L.: Angyallenyomatok, ÉS, 1994. szept. 24.; Szegő Gy.: Műanyag és a mű anyaga, Paizs László kiállítása a Vigadóban, ÚM, 1995/4.; Paizs László beszélgetése Paizs Lászlóval az önveszélyes képzőművészeti kritikáról, ÚM, 1995/7-8.; Graphical Works of Paizs László (Budapest, G., 1998); Paizs László (kat., Pest Center G., biboliogr.-val, 1999); Wehner T.-Révész E.: Paizs László, Bp. 2000. (PO.G.-W.T.)
Paizs László : Csendélet
120 000 HUF
[FK1845/Z24/18] A kép mérete: 50 x 66 cm keret nélkül. Készült: pasztell, tempera, Papír A kép Kéri László (Budapest, 1949) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kéri László 76" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola festőszakán végezte 1976-ban. Sarkantyu Simon festőművész útmutatásai mellett képezte magát, de mesterének tartja Svády Lajost is. Évekig Szentesen dolgozott, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1977-ben tartotta első tárlatát. Ezt számos csoportos és egyéni bemutató követte. 1998-ban a Szegedi Táblaképfestészeti Biennálén szerepelt sikerrel. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, valamint a békéscsabai Alföldi Tárlatokon nagyszámú díjat nyert el. Nem alföldi születésű, de tárgyi, valamint képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. Rajzai, tusrajzai elementáris grafikusi tehetségről árulkodnak. Emberi viszonyokat, meghökkentő - alkalmasint - megdöbbentő emberi helyzeteket ábrázolnak rajzai. Festészetét illletően, pályakezdő korában erőteljesen érződött képein választott mesterének hatása, valamint a kései manierizimus és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága. A '80-as évek elején színei egyszerűbbek, tisztábbak lesznek. A '80-as, '90-es évtizedfordulón újból zaklatottan fest, diszharmonikus szín és tónuskontrasztokat használ. Az évtized vége felé újra higgadtabb megoldásokkat próbálkozik. Akvarellben és pasztellben is elismert művész, díszletterveket is készít. Számos köztéri munkája ismert (többnyire pannók). Alkotásai a Magyar Nemzeti Galéria és a hódmezővásárhelyi Tornyai J. Múzeum őrzi. (Pogány Gábor, MÉ, N.I.: Új Műv, 1992/5, Sz.P.: Új Műv. 1998/10) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd egy ideig Szentesen, később Hódmezővásárhelyen működött, ahol 1977-ben tartotta első tárlatát. Festészetének meghatározója az Alföld, de tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait 1976-ban a Képzőművészeti Főiskolán végezte, a még ebben az évben Szentesre költözött. Jelenleg Hódmezővásárhelyen él, ahol 1977-ben tartotta első kiállítását. Festészetének meghatározója választott szűkebb hazája, az Alföld. Bár nem közvetlenül,inkább áttételesen, tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1976-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, s még ez évben Szentesre költözött. Jelenleg Hódmezővásárhelyen él; első kiállítása e városban volt 1977-ben. - Festészetének meghatározója választott szűkebb pátriája, az Alföld; bár nem közvetlenül, inkább áttételesen, tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi festészeti hagyományokhoz. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1976: MKF, festő szak, mestere: Sarkanyú Simon, de Sváby Lajost is mesterének tartja. 1976-84-ig Szentesen él, azóta Hmvhelyen. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon és a bcsabai Alföldi Tárlatokon nagyszámú díjat nyert; 1980: PIM, József A.-pályázat HNF díja; 1978, 1984, 1986: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1987: Tornyai Plakett; 1992: Akvarell B: Eger város Önkormányzat díja; 1998: Zene szemeimnek, MATÁV festészeti pályázat II. díja. Pályakezdő korában erőteljesen érződött képein választott mesterének hatása, valamint a kései manierizmus, és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága. A 80-as évek elején a színek egyszerűbbek, tisztábbak lesznek és előszeretettel alkalmaz a képen belső fényforrást. A 80-as, 90-es évtizedfordulón újból zaklatottaan fest, diszharmonikus szín és tónuskontrasztokat használ, szimbolikája áttételesebbé válik, majd kisméretű vásznakból sorozatokat készít, egy keretben álllítva ki azokat. Az évtized vége felé újra higgadtabb megoldásokat választ. Kéri László festészete mindvégig emberközpontú, figurális, az erőteljes emberi érzelmek közvetítője. Akvarellben és pasztellben is elismert művész, díszletterveket is készít. Ek: 1977: Medgyessy T., Hmvhely; 1979: Kisg. Szentes; 1981: Horváth E. G., Bgyarmat; 1983: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1985: Vaszary T., Kaposvár; Gyöngyösi G., Gyöngyös; 1988: M. Historii, Lódz (PL); Magyar Int. Varsó; 1989: Art Service G., Párizs (kat.); 1990: Chateau d' Eguilly, Pouilly en Auxois (FR); 1991: Coll. Hung., Bécs; Műv. Közp., Nagykanizsa; 1993: Art Service G., Párizs; 1995: Wesselényi 70 G.; Tornyai J. M., Hmvhely; Bartók G., Szeged; 1996: G. de Meerse, Haarelmmermeer (NL); Hódtói Ált. Isk., Hmvhely; 1997: Tiszai G., Csongrád Vcsk: 1977-től Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Szegedi Nyári Tárlatok, Alföldi Tárlatok, Bcsaba; 1981: Az út elején? Közben? Nyolc fiatal művész, Bartók 32 G.; 1982: I. Orsz. Rajzb., Salgótarján, Festőművészek a XI. kerületben, Bartók 32 G.; 1984: Vásárhelyi művészek, Zentai M. (Senta, YU), Vallomások az emberről, Juhász Gy. Műv. Közp., Szeged; 1987: Nközi Művésztelep, Iserlohn (NSZK); 1988: Görög Templom, Vác; Wilhelmshafen (D); 1994: Európa elrablása, Vigadó G.; 1997: Szimbiózis, Pest Center G.; 1998: Mednyánszky Társaság, S. Andrea G., Párma (OL); Belső rajz, Nádor G.; Kollázs, Vigadó G.; Zene szemeinknek, MATÁV pályázat, Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen, Bp.; 1999: Ne vakolj a freskóra, Móra F. M. Képtára, Szeged; Mednyánszky Társaság, Koller G.; Színes rajz, Nádor G.; Kortárs költészet és grafika, Kecskemét; Betű a képen. II. Festészeti B., Művészetek H., Szekszárd. Mk: MNG; Tornyai J. M., Hmvhely. Km: pannó (1983, Szentes, Ifjúsági és Műv. H.); pannó, (1984, Kistelek, Házasságkötő t.); A hajdúk letelepítése (pannó, 1986, Hajdúböszörmény, Műv. H.); Aradi Vértanúk (pannó, 1989, Bp., Stefánia Palota); pannó (1994, Bp., MNB, Vadász u.). Díszlettervek: Csehov: Hosszú úton (Csíky Gergely Színház, Kaposvár, 1986-87); Binder, H.: A gondok (Színház- és Filmműv. Főisk., 1997-98). Irod.: Szuromi P.: Elmozdulások, Kéri László festészetéről, MŰV 1981/2.; Tóth A.: Kéri László (kat. bev., 1989); Kéri László, Galeriscorpe (Guide des Galeries, Párizs), 1989/10-12.; Kéri László, La Gazette l'Hotel Drouot (Párizs), 1989. nov. 10; Nagy I.: Aradi vértanúk. Kéri László pannójáról, MŰV, 1989/10.; Kéri László, Le Bien Public (Dijon FR), 1990. máj. 3.; Nagy I.: Elemi agresszivitás, Kéri László legújabb munkáiról, ÚM, 1992/5.; Kéri László, La Gazette l'Hotel Drouot (Párizs), 1993. márc. 5.; Szuromi Pl: Kéri László, in: Tükrök, tükröződések, Szeged, 1994.; Szuromi P.: Riasztó mozgástér. Kéri László kiállítása a Tornyaiban, ÉS, 1995. ápr. 1.; Szilágyi A.: Kéri László, in: A képzőművészet hullámterében, Bp., 1998. (PO.G.)
Kéri László : "Vízpart" 1976
55 000 HUF