Hajdú László : Akvarell No 4. 1985

Eladási ár: 36 000 HUF

Leírás

[FKA432/Bp205/61]
A kép mérete: 17 x 15 cm keret nélkül.
Készült: Akvarell, Papír
A kép Hajdú László (Léva, 1938) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Hajdú L. 84"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
Festő.
Léva, 1938. dec. 17.
1957-63: MKF, mesterei: Domanovszky Endre, Kádár György, Barcsay Jenő. 1964-ben Stuttgart; München; 1971-ben Francia-, Olaszország; 1977-ben Pocitelju (YU) Nközi Művésztelep; 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjas. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, az Art'éria Galériának. 1989-től 1991-ig a Belvedere c. művészeti folyóirat képszerkesztője. 1968-tól Szentendrén él. Soha nem a naturalisztikus formától vagy konkrét tájélményből indul el a lírai absztrakt foltfestészet felé, hanem a természeti erők: víz, levegő, föld formáját kutatja. A 80-as évekre egy új tendencia mutatkozik az oeuvre-ben: az érzékeny, indulatosan megfestett felület mögül idolok, ferde tornyok sejlenek fel, sarkukra állított négyzetek állnak a pszeudohorizonton. A 90-es évek elején összefoglaló igényű kiállítást rendez a budapesti Francia Int.-ben, neogeometrikus sorozataiban Saint-John Perse gondolataira hivatkozva. Ezeken a munkákon mediterrán hangulatú emlékanyagra utalnak a mértanias formák. Négyzetei nem síkgeometriai jelek, hanem kultúrhistóriai szimbólumok. A 90-es évek derekára Hajdú festészete egyre filozofikusabbá válik. Tábláin okkerek, sárgák, szürkék különféle árnyalatai töltik ki a képmezőt. A felületet sötét, határozott vibrálások, diagonálisok, horizontális rendek tagolják. Archetipikus hangulatú munkáinak legjellemzőbb vonása a tér virtuális felosztása. Hajdú piktúrája mégis tartalmat szociális vonatkozásokat, amennyiben festészetét a monetáris világ elleni halk, de határozott tiltakozásnak tekinti.
Ek.: 1975: Művésztelepi G., Szentendre, (kat.); 1977: Műcsarnok (kat.); 1986: Hotel Kastély G., Szirák; 1989: Dorottya u.-i G. (kat.); 1990: Francia Int., Bp., (kat.); 1991: Kunstsammlungen der Stadt Limburg (Farkas Ádámmal és Regős Istvánnal); 1992: Art'éria G., Szentendre; 1996: Kanzlei Gartner; Stübel, Baumann & Partner, Stuttgart; 1997: Kaposfüredi G., Kaposfüred.
Vcsk: 1966: Stúdió '66, Ernst Ml; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1976: Szentendrei Művészet, MNG; 1978: Festészet '77, Műcsarnok; 1983: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1985: El Studio Grafico de Szentendre, Madrid; 1985: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár; 1986: Delmenhorst Zeitgenössische Kunst aus Ungarn; 1987: Art'éria G. kiállítása, Stadtm., Woerden (NL); Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1990: Otto Nagel, Hans der Staatlichen M., Berlin; 1993: Szentendre művészete, G. Contact, Böblingen (D); Az Art'éria művészei, Vigadó G.; 1996: Az én Múzeumom, A Vass-gyűjtemény, Ernst M.; 15 magyar művész, Hans Des Deutschen Oftens, München.
Mk: Dajmanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; MNG; Nközi Modern M., Hajdúszoboszló; R. Riz Collection, Bolzano; Kim Colleciton, Szöul.
Km: mozaik (1970, Lábatlan, Papírgyár); gobelin (1970, Lábatlan, Papírgyár); mozaik (1983, Bp., Pest megyei Köjál)
Irod.: Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Szentendre, 1975); Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Műcsarnok, 1977); Horváth Gy.: Hajdú képei a Műcsarnokban, Új Tükör, 1977. márc. 6; Hann F.: Mai mitológiák Hajdú kiállítása a Dorottya utcában, Belvedere, 1989/2; Wehner T.: (kat., előszó, Dorottya u. G.); Van Dam J.: Utazás a háromszög körül. Hajdú képeiről, MŰV. 1989/9; Hann F.: (kat., előszó, Francia Int., Bp.); Hann F.: HL-GEO, Playboy G., 1993; Wehner T.: Ék-képek. Hajdú festészetéről, Kortárs, 1994/7.; Sík Cs.: Mégsem veszett el. Hajdú retrospektív katalógusa, 1996; Krimmel G.: Helyzetek és érzetek. Hajdú festészete, ÚJ, 1997. máj-jún.
Portréfilm: Gulyás J.: Hajdú kiállítása a Kaposfüredi Galériában MTV, 1997 (H.F.)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Léva, 1938 -
Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában tanított. 1969 óra Szentendrén dolgozik és azóta szerepel különböző hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos tárlatokon, Stúdió Kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült. Színgazdag műveinek tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. (MÉ, M.M.: Műv.-1970/9, K.Gy.: műv.-1970/10, Máv.-1977/1)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Léva, 1938 -
Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában dolgozott, mint pedagógus. 1968 óta Szentendrén dolgozik és azóta szerepel hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos bemutatókon, Stúdió kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Német-, Francia- és Olaszországban járt tanulmányúton. 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek és az Art'éria Galériának. 1989-91 között a Belvedere c. művészeti folyóirat főszerkesztőjeként működött. Színgazdag alkotásainak tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szentendrei Ferenczy Múzeumban, a szolnoki Damjanich J. Múzeumban, a Bolzano-i R. Riz Collectionben, a Szöul-i Kim Collectionben. (KMML, MÉ, M.M.: Műv. 1970/9, K.Gy.: Műv. 1970/10, Műv. 1977/1)

Magyar festők és grafikusok adattára
Léva, Bars vm., 1938 -
1963-ban fejezte be tanulmányait a Főiskolán, mesterei Domanovszky Endre és Kádár György voltak. 1969 óta Szentendrén dolgozik, s azóta szerepel a nyilvánosság előtt. Egyéni bemutatója 1975-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában, 1977-ben a Műcsarnokban volt. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1974-ben bemutatkozott Párizsban. Színgazdag festményeinek tárgya a természet és a tenger. Ezt mintegy az emberi természet gigantikus jelképeként jeleníti meg. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel és kivitelezéssel is foglalkozik. - Irod: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Léva, 1938
1963-ban kapott diplomát Domanovszky Endre és Kádár György növendékeként. 1969 óta Szentendrén dolgozik. Csoportos és országos rendezvények mellett 1975-ben és 1979-ben Szentendrén, 1977-ben a Műcsarnokban jelentkezett önálló kollekciókkal. 1974-ben bemutatkozott Franciaországban. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjat nyert. - Dinamikus, színgazdag festményeinek alapélménye a folytonos változásban lévő természet, illetve a tenger. Festői előadásmódja olykor a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel, textillel is foglalkozik; művészi világa itt egyértelműbb, kiegyensúlyozottabb.

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Korszak: Kortárs (1949-től)
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: akvarell

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 10.

(A műtárgyat eddig 2130-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Hajdú László : Akvarell No 4. 1985

[FKA432/Bp205/61] A kép mérete: 17 x 15 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Hajdú László (Léva, 1938) alkotása. Jelezve jobbra lent "Hajdú L. 84" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő. Léva, 1938. dec. 17. 1957-63: MKF, mesterei: Domanovszky Endre, Kádár György, Barcsay Jenő. 1964-ben Stuttgart; München; 1971-ben Francia-, Olaszország; 1977-ben Pocitelju (YU) Nközi Művésztelep; 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjas. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, az Art'éria Galériának. 1989-től 1991-ig a Belvedere c. művészeti folyóirat képszerkesztője. 1968-tól Szentendrén él. Soha nem a naturalisztikus formától vagy konkrét tájélményből indul el a lírai absztrakt foltfestészet felé, hanem a természeti erők: víz, levegő, föld formáját kutatja. A 80-as évekre egy új tendencia mutatkozik az oeuvre-ben: az érzékeny, indulatosan megfestett felület mögül idolok, ferde tornyok sejlenek fel, sarkukra állított négyzetek állnak a pszeudohorizonton. A 90-es évek elején összefoglaló igényű kiállítást rendez a budapesti Francia Int.-ben, neogeometrikus sorozataiban Saint-John Perse gondolataira hivatkozva. Ezeken a munkákon mediterrán hangulatú emlékanyagra utalnak a mértanias formák. Négyzetei nem síkgeometriai jelek, hanem kultúrhistóriai szimbólumok. A 90-es évek derekára Hajdú festészete egyre filozofikusabbá válik. Tábláin okkerek, sárgák, szürkék különféle árnyalatai töltik ki a képmezőt. A felületet sötét, határozott vibrálások, diagonálisok, horizontális rendek tagolják. Archetipikus hangulatú munkáinak legjellemzőbb vonása a tér virtuális felosztása. Hajdú piktúrája mégis tartalmat szociális vonatkozásokat, amennyiben festészetét a monetáris világ elleni halk, de határozott tiltakozásnak tekinti. Ek.: 1975: Művésztelepi G., Szentendre, (kat.); 1977: Műcsarnok (kat.); 1986: Hotel Kastély G., Szirák; 1989: Dorottya u.-i G. (kat.); 1990: Francia Int., Bp., (kat.); 1991: Kunstsammlungen der Stadt Limburg (Farkas Ádámmal és Regős Istvánnal); 1992: Art'éria G., Szentendre; 1996: Kanzlei Gartner; Stübel, Baumann & Partner, Stuttgart; 1997: Kaposfüredi G., Kaposfüred. Vcsk: 1966: Stúdió '66, Ernst Ml; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1976: Szentendrei Művészet, MNG; 1978: Festészet '77, Műcsarnok; 1983: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1985: El Studio Grafico de Szentendre, Madrid; 1985: Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár; 1986: Delmenhorst Zeitgenössische Kunst aus Ungarn; 1987: Art'éria G. kiállítása, Stadtm., Woerden (NL); Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre; 1990: Otto Nagel, Hans der Staatlichen M., Berlin; 1993: Szentendre művészete, G. Contact, Böblingen (D); Az Art'éria művészei, Vigadó G.; 1996: Az én Múzeumom, A Vass-gyűjtemény, Ernst M.; 15 magyar művész, Hans Des Deutschen Oftens, München. Mk: Dajmanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; MNG; Nközi Modern M., Hajdúszoboszló; R. Riz Collection, Bolzano; Kim Colleciton, Szöul. Km: mozaik (1970, Lábatlan, Papírgyár); gobelin (1970, Lábatlan, Papírgyár); mozaik (1983, Bp., Pest megyei Köjál) Irod.: Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Szentendre, 1975); Mucsi A.: Előszó Hajdú kiállításához (kat., bev., Műcsarnok, 1977); Horváth Gy.: Hajdú képei a Műcsarnokban, Új Tükör, 1977. márc. 6; Hann F.: Mai mitológiák Hajdú kiállítása a Dorottya utcában, Belvedere, 1989/2; Wehner T.: (kat., előszó, Dorottya u. G.); Van Dam J.: Utazás a háromszög körül. Hajdú képeiről, MŰV. 1989/9; Hann F.: (kat., előszó, Francia Int., Bp.); Hann F.: HL-GEO, Playboy G., 1993; Wehner T.: Ék-képek. Hajdú festészetéről, Kortárs, 1994/7.; Sík Cs.: Mégsem veszett el. Hajdú retrospektív katalógusa, 1996; Krimmel G.: Helyzetek és érzetek. Hajdú festészete, ÚJ, 1997. máj-jún. Portréfilm: Gulyás J.: Hajdú kiállítása a Kaposfüredi Galériában MTV, 1997 (H.F.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Léva, 1938 - Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában tanított. 1969 óra Szentendrén dolgozik és azóta szerepel különböző hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos tárlatokon, Stúdió Kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült. Színgazdag műveinek tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. (MÉ, M.M.: Műv.-1970/9, K.Gy.: műv.-1970/10, Máv.-1977/1) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Léva, 1938 - Festő. Székesfehérvárott Áron Nagy Lajos szakkörében ismerkedett meg a rajzolás és festés alapelemeivel. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Kádár György tanítványa volt. A főiskola után két évig általános iskolában dolgozott, mint pedagógus. 1968 óta Szentendrén dolgozik és azóta szerepel hazai és külhoni tárlatokon. Sokszor szerepelt országos bemutatókon, Stúdió kiállításokon. 1974-ben bemutatkozott Párizsban is, a fiatal magyar festők tárlatán. 1967-1970 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Német-, Francia- és Olaszországban járt tanulmányúton. 1965-82 között adriai-, égei-, földközi-tengeri utazásokat tett. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek és az Art'éria Galériának. 1989-91 között a Belvedere c. művészeti folyóirat főszerkesztőjeként működött. Színgazdag alkotásainak tárgya a természet és a tenger. Lendületes ecsetvonásokkal alakít ki vibráló, lüktető foltokat. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Táblaképei mellett jelentősek kárpitjai, kék, fekete, szürke, barna színekre komponált faliszőnyegei. Mozaiktervezéssel is foglalkozik. 1984-ben elnyerte a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szentendrei Ferenczy Múzeumban, a szolnoki Damjanich J. Múzeumban, a Bolzano-i R. Riz Collectionben, a Szöul-i Kim Collectionben. (KMML, MÉ, M.M.: Műv. 1970/9, K.Gy.: Műv. 1970/10, Műv. 1977/1) Magyar festők és grafikusok adattára Léva, Bars vm., 1938 - 1963-ban fejezte be tanulmányait a Főiskolán, mesterei Domanovszky Endre és Kádár György voltak. 1969 óta Szentendrén dolgozik, s azóta szerepel a nyilvánosság előtt. Egyéni bemutatója 1975-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában, 1977-ben a Műcsarnokban volt. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1974-ben bemutatkozott Párizsban. Színgazdag festményeinek tárgya a természet és a tenger. Ezt mintegy az emberi természet gigantikus jelképeként jeleníti meg. Festői előadása a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel és kivitelezéssel is foglalkozik. - Irod: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Léva, 1938 1963-ban kapott diplomát Domanovszky Endre és Kádár György növendékeként. 1969 óta Szentendrén dolgozik. Csoportos és országos rendezvények mellett 1975-ben és 1979-ben Szentendrén, 1977-ben a Műcsarnokban jelentkezett önálló kollekciókkal. 1974-ben bemutatkozott Franciaországban. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjat nyert. - Dinamikus, színgazdag festményeinek alapélménye a folytonos változásban lévő természet, illetve a tenger. Festői előadásmódja olykor a nonfiguráció kereteiben mozog. Kárpittervezéssel, textillel is foglalkozik; művészi világa itt egyértelműbb, kiegyensúlyozottabb.

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Korszak: Kortárs (1949-től)
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: akvarell

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 10.

(A műtárgyat eddig 2130-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
36 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF
[1Y034/Z018] Olaj vászon festmény, üveglap mögött, szép állapotú képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: Balog A. Hátoldalán a kereten Képcsarnok Vállalat címke töredék látható, rajta felirat: A művészeti alkotás címe: LEÁNY Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 5.37 kg Balogh András (képei szignóján az 1960-as évektől Balog) (Budapest, 1919. március 14. — Budapest, 1992. március 18.) festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár. Életpályája és munkássága Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai fölmenői a Székelyföldön: Csíkban, ill. Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként. 1950-töl 1980-ig a Kertészeti Főiskolán (később Kertészeti Egyetem) tanított a kerttervezési tanszéken művészettörténetet, szabadkézi rajzot, ábrázoló geometriát és kertesztétikát. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő. 1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számtalan városában, kiállított Finnországban, Kanadában is. Egyéni kiállításai gyakran katalógusokkal jelentek meg.[1][2][3] Nyaranként Tihanyban vagy Zsennyén alkotott. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, stb.) Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is, 1978 és 1989 közt megfestette Mindszenty József bíboros portréját. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumainkban, olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai, ausztráliai gyűjteményekben vannak.
Balogh András : "Leány" 80 x 60 cm
225 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK0037/Z018] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Paizs László (Szentpéterúr, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "P. L." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1959-ben. Z. Gács György, Rákosy Zoltán és Szentiványi Lajos növendéke volt. A '60-as évek első felében hagyományosabb felfogású olajképeket festett, mozaikokat, freskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman munkáival rokon műveket alkotott. 1961 óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Halászbástya, Bástya Galéria, Vigadó Galéria, Budapest Galéria, Győr, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg, Duisburg, Aix-en-Provence, stb). és vegyes (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Óbuda Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Székesfehérvár, Kaposvár, Pécs, Hódmezővásárhely, Firenze, Milano, Padova, Nápoly, Velence, Düsseldorf, Aachen, Genf, stb) tárlatokon vett részt. 1980-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1988-ban Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a szombathelyi képtár, a pécsi Janus P. Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. (H.B.: Műv, 1972/4, K.Gy.: Műv. 1977/2, K.G.: Műv. 1978/10, M.L.: Műv, 1983/5, R.G.: Műv, 1987/9, Sz.Gy.: Új Műv. 1995/4, MK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán végezte. Mozaikokat ferskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. Mozaikok: a Szegedi Megyei Tanács, a Pécsi Óvoda, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Freskók: Budapest - Csatárka úti Gyermekotthon. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, 1983-ban pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nagyszabású tárlatokon mutatta be munkáit. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MK) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán végzett 1959-ben. Mozaikokat (Szeged, Megyei Tanács; Pécs, Óvoda; Gödöllő, Agrártudományi Egyetem), freskókat (Budapest, Csatárka úti Gyermekotthon), újabban a pop art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállítása. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - MK Művészeti lexikon I-IV. (Szentpéterur, 1935. dec. 26.- ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán 1959-ben végzett Rákosy Zoltán, Z. Gách György és Szentiványi Lajos növendékeként. Épületdiszítő mozaikokat, (Szeged, Megyei Tanács, 1961; Pécs, Óvoda, 1964), műanyagfreskókat (Bp., Csatárka úti Gyermekotthon, 1964) és gobelinterveket készít. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, szobrász, grafikus. 1959: MIF, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felének hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei B.-n megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számító törekvésével, és részben ez inspirálta, hogy 1967-ben textil, fém, bőr anyagú "varrottas" képeket küldjön az FKS éves tárlatára; a megnyitó előtt többek között az ő munkáit is eltávolították a falról. A 70-es években pop art-os objekteket (A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett, 1970, plexiüveg, újság, szarvasbogarak), majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. A 80-as években készültek az anyagában színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai, majd színes poliészter táblaképeket alkotott, mesterségesen roncsolt felületekkel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni festmény-szurrogátumok lennének. Ekkor kezdett organikus plaszikájú bronzszobrokat is mintázni. A 90-es években, a táblaképek és szobrok mellett nagyméretű, egyedi grafikákat készített, formavilágában némileg a roncsolt táblaképekből kiindulva, de szinte kizárólag az emberi alakból elvonatkoztatott torzókat megjelenítve. Ek: 1966: Művészklub, Győr; 1971: Fényes A. T.; 1972: Bercsényi 28-30 G.; 1973: BME B-épület; 1976: Csók G.; 1977: G. Hildebrandt, Duisburg (NSZK); 1979: Bástya G., Halászbástya; Helyőrségi Műv. H., Nagyatád; József A. Műv. Közp., Szeged; Göcsej M., Zalaegerszeg; 1982: Bezzegh G., Küsnacht (CH); 1983: Móra F. M., Szeged; 1987: Műcsarnok (kat.); MNG; 1988: Pandora G., Badacsonytomaj; 1989: Parktheatter, Iserlohn (NSZK); Qualitas G.; Hevesi S. Színház, Zalaegerszeg; 1990: Vasarely Fondation (Ferdinánd Judittal, Fóth Ernővel), Aix-en-Provence (FR); 1994: Vigadó G.; 1997: Pest Center G.; 1998: Budapest G. (kat.); 1999: Pest Center G. (kat); G. Arcis, Sárvár; MMA, Bp.; 2001: SZK, Szhely; Ernst M. (kat.) Vcsk: 1961, 1964, 1966: FKS, Ernst M.; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Mai magyar festészet, Új-Delhi; 1969: Vas megyei művészek, Savaria M., Szhely; V. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1972: Fiatal művészek Budapestről. Likovni Salon, Újvidék (YU); 1972, 1973: Balatonboglári kápolnatárlatok; 1974, 1976: IV., V. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1975: Jubileiumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1978: Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1979: Arte figuratíva contemporanea ungherese, Salone Brunelleschiano, Firenze; Palazzo Reale, Milánó; 1980: Magyar konstruktivisták, Kunstm,. Álborg (DK), Hovikodden (NL); Kunstpalast, Düsseldorf; Tendenciák 1970-1980 I., Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; Tendenciák 1970-1980 III. Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda G.; XXXIX. Velencei B.; 1981: 13. Nközi Kisplasztikai B., Padova; V. Budapesti Nközi Kisplasztikai kiállítás (B.), Műcsarnok; 1985: 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda G.; 1986: 3. Kisplasztikai Triennálé, Fellbach (NSZK); 1987: Magyar művészek, Castell dell'Oro, Nápoly; Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Művészet ma Magyarországon, Neue G., Sammlung Ludwig, Aachen; Más-Kép, Ernst M.; Az avantgárd vége 1975/1980. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, MNG; Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből, MNG; 1992: Szinyei Társaság, Csók G.; 1993: Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; 1994: Szinyei Társaság, Vigadó G.; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1996: In memoriam 1956, Mosonmagyaróvár; Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; Magyar Szalon '97 Műcsarnok; Fehér képek, MGSZ, Vigadó G.; Budapest 125 éves, Budapest G.; Kortárs magyar művészet, Körmendi-Csák gyűjtemény, WIPO Center, Genf; 1998: 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1999: Majális, Palme H.; 2000: Történelem-kép, MNG; Úti kárpitok, IM; Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok; A Nközi Kepes Társaság kiállítása, Pest Center G.; Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektrotecnhikai M. Mk: FK; IKM, Szfvár; Pécs; KMG, Dunaszerdahely; M. Narodowe, Szczeczin (PL); MNG; SZK, Szhely. Km. Allegorikus alakzatok (sgraffito, 1958, Bp. Ódry Színpad); mozaik (1959, Kertészeti Egy., Aula); Három figura (gobelin, 1961, Művészeti Alap); Mezőgazdaság (mozaik, 1962, Szeged, Megyeháza); Állatfigurák (6 részes mozaik, 1964, Pécs, Nővérképző); Allegorikus figura (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártud. Egy.); Acrylic (akril, 1972. Szhely, Claudius Hotel); Két gömb (anyagában színezett poliészter, 1979, Kőszeg, Írottkő Szálló); háromrészes szobor (bronz, 1979, Bp., Gundel Étterem); háromrészes szobor (plasztik, 1979, Kecskemét, főposta (Szkok Ivánnal); Városköszöntő (krómacél, 1979, Zalaegerszeg); Kettős gömb (színezett poliészter, 1980, Bp., Kongresszusi Közp.); kút (réz, 1982. Hévíz, Postásüdülő); háromrészes szobor (poliészter, 1983, Szentendre, Honvéd Műv. H.); dombormű (színezett poliészter, 1984, Bécs, Hotel Hungaria); szobor (színezett poliészter, 1988, Miskolc, avasi postahivatal); dombormű (színezett poliészter, 1988, Bonn, Magyar Nagykövetség); Aranykor és Fehér kép (színezett poliészter, 1988, Paks, Atomerőmű); dombormű (bronz, 1990. Bp., Külügymin.); Közép-Európa földje és Üdvözlet (színezett poliészter, préselt lemez, 1990, München, Magyar Konzulátus); Fehér dombormű (poliészter, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség); három kép (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. New York, Magyar ENSZ-misszió); Budai Vár (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. Bp., VIII. ker., Rákóczi úti Irodaház); Allegorikus kompozíció (bronz, 1992. Bp., Hold u., MNB); Allegorikus figura (bronz, 1997. Bp., Thália Színház); cím nélkül (akril, papír, préselt lemez, 1998, Bp., Providencia Biztosító). Irod.: Horváth B.: Paizs László kiállítása, MŰV, 1972/4; Vadas J.: Ami a mappából kimaradt, ÉS, 1976. jún. 12.; Frank J.: Carving Light Rays. The Art of Paizs László, NHQ, 1976; Kovács Gy.: Az anyagátalakítás két módja, MŰV, 1977/2; Kernács G.: Térbe dermedt gesztusok. Paizs László alkotói korszakai, MŰV, 1978/10; Frank J.: Paizs László, Bp., 1979.; Török K.: Műalkotások műanyagból, Film, Színház, Muzsika, 1979. szept. 15.; Hárs É.-Romváry F.: Paizs László, Pécs, 1981; Menyhárt L.: Az ottfelejtett stafeláj. Beszélgetés Paizs Lászlóval, MŰV, 1983/5.; Hegyi L.: Megjegyzések Paizs László új munkáihoz (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1987); Rideg G.: Európai kövületek. Paizs László kiállítása a Műcsarnokban, MŰV, 1987/9.; Lóska L.: Angyallenyomatok, ÉS, 1994. szept. 24.; Szegő Gy.: Műanyag és a mű anyaga, Paizs László kiállítása a Vigadóban, ÚM, 1995/4.; Paizs László beszélgetése Paizs Lászlóval az önveszélyes képzőművészeti kritikáról, ÚM, 1995/7-8.; Graphical Works of Paizs László (Budapest, G., 1998); Paizs László (kat., Pest Center G., biboliogr.-val, 1999); Wehner T.-Révész E.: Paizs László, Bp. 2000. (PO.G.-W.T.)
Paizs László : Csendélet
120 000 HUF
[FK1845/Z24/18] A kép mérete: 50 x 66 cm keret nélkül. Készült: pasztell, tempera, Papír A kép Kéri László (Budapest, 1949) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kéri László 76" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola festőszakán végezte 1976-ban. Sarkantyu Simon festőművész útmutatásai mellett képezte magát, de mesterének tartja Svády Lajost is. Évekig Szentesen dolgozott, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1977-ben tartotta első tárlatát. Ezt számos csoportos és egyéni bemutató követte. 1998-ban a Szegedi Táblaképfestészeti Biennálén szerepelt sikerrel. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, valamint a békéscsabai Alföldi Tárlatokon nagyszámú díjat nyert el. Nem alföldi születésű, de tárgyi, valamint képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. Rajzai, tusrajzai elementáris grafikusi tehetségről árulkodnak. Emberi viszonyokat, meghökkentő - alkalmasint - megdöbbentő emberi helyzeteket ábrázolnak rajzai. Festészetét illletően, pályakezdő korában erőteljesen érződött képein választott mesterének hatása, valamint a kései manierizimus és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága. A '80-as évek elején színei egyszerűbbek, tisztábbak lesznek. A '80-as, '90-es évtizedfordulón újból zaklatottan fest, diszharmonikus szín és tónuskontrasztokat használ. Az évtized vége felé újra higgadtabb megoldásokkat próbálkozik. Akvarellben és pasztellben is elismert művész, díszletterveket is készít. Számos köztéri munkája ismert (többnyire pannók). Alkotásai a Magyar Nemzeti Galéria és a hódmezővásárhelyi Tornyai J. Múzeum őrzi. (Pogány Gábor, MÉ, N.I.: Új Műv, 1992/5, Sz.P.: Új Műv. 1998/10) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd egy ideig Szentesen, később Hódmezővásárhelyen működött, ahol 1977-ben tartotta első tárlatát. Festészetének meghatározója az Alföld, de tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait 1976-ban a Képzőművészeti Főiskolán végezte, a még ebben az évben Szentesre költözött. Jelenleg Hódmezővásárhelyen él, ahol 1977-ben tartotta első kiállítását. Festészetének meghatározója választott szűkebb hazája, az Alföld. Bár nem közvetlenül,inkább áttételesen, tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1976-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, s még ez évben Szentesre költözött. Jelenleg Hódmezővásárhelyen él; első kiállítása e városban volt 1977-ben. - Festészetének meghatározója választott szűkebb pátriája, az Alföld; bár nem közvetlenül, inkább áttételesen, tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi festészeti hagyományokhoz. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1976: MKF, festő szak, mestere: Sarkanyú Simon, de Sváby Lajost is mesterének tartja. 1976-84-ig Szentesen él, azóta Hmvhelyen. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon és a bcsabai Alföldi Tárlatokon nagyszámú díjat nyert; 1980: PIM, József A.-pályázat HNF díja; 1978, 1984, 1986: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1987: Tornyai Plakett; 1992: Akvarell B: Eger város Önkormányzat díja; 1998: Zene szemeimnek, MATÁV festészeti pályázat II. díja. Pályakezdő korában erőteljesen érződött képein választott mesterének hatása, valamint a kései manierizmus, és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága. A 80-as évek elején a színek egyszerűbbek, tisztábbak lesznek és előszeretettel alkalmaz a képen belső fényforrást. A 80-as, 90-es évtizedfordulón újból zaklatottaan fest, diszharmonikus szín és tónuskontrasztokat használ, szimbolikája áttételesebbé válik, majd kisméretű vásznakból sorozatokat készít, egy keretben álllítva ki azokat. Az évtized vége felé újra higgadtabb megoldásokat választ. Kéri László festészete mindvégig emberközpontú, figurális, az erőteljes emberi érzelmek közvetítője. Akvarellben és pasztellben is elismert művész, díszletterveket is készít. Ek: 1977: Medgyessy T., Hmvhely; 1979: Kisg. Szentes; 1981: Horváth E. G., Bgyarmat; 1983: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1985: Vaszary T., Kaposvár; Gyöngyösi G., Gyöngyös; 1988: M. Historii, Lódz (PL); Magyar Int. Varsó; 1989: Art Service G., Párizs (kat.); 1990: Chateau d' Eguilly, Pouilly en Auxois (FR); 1991: Coll. Hung., Bécs; Műv. Közp., Nagykanizsa; 1993: Art Service G., Párizs; 1995: Wesselényi 70 G.; Tornyai J. M., Hmvhely; Bartók G., Szeged; 1996: G. de Meerse, Haarelmmermeer (NL); Hódtói Ált. Isk., Hmvhely; 1997: Tiszai G., Csongrád Vcsk: 1977-től Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Szegedi Nyári Tárlatok, Alföldi Tárlatok, Bcsaba; 1981: Az út elején? Közben? Nyolc fiatal művész, Bartók 32 G.; 1982: I. Orsz. Rajzb., Salgótarján, Festőművészek a XI. kerületben, Bartók 32 G.; 1984: Vásárhelyi művészek, Zentai M. (Senta, YU), Vallomások az emberről, Juhász Gy. Műv. Közp., Szeged; 1987: Nközi Művésztelep, Iserlohn (NSZK); 1988: Görög Templom, Vác; Wilhelmshafen (D); 1994: Európa elrablása, Vigadó G.; 1997: Szimbiózis, Pest Center G.; 1998: Mednyánszky Társaság, S. Andrea G., Párma (OL); Belső rajz, Nádor G.; Kollázs, Vigadó G.; Zene szemeinknek, MATÁV pályázat, Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen, Bp.; 1999: Ne vakolj a freskóra, Móra F. M. Képtára, Szeged; Mednyánszky Társaság, Koller G.; Színes rajz, Nádor G.; Kortárs költészet és grafika, Kecskemét; Betű a képen. II. Festészeti B., Művészetek H., Szekszárd. Mk: MNG; Tornyai J. M., Hmvhely. Km: pannó (1983, Szentes, Ifjúsági és Műv. H.); pannó, (1984, Kistelek, Házasságkötő t.); A hajdúk letelepítése (pannó, 1986, Hajdúböszörmény, Műv. H.); Aradi Vértanúk (pannó, 1989, Bp., Stefánia Palota); pannó (1994, Bp., MNB, Vadász u.). Díszlettervek: Csehov: Hosszú úton (Csíky Gergely Színház, Kaposvár, 1986-87); Binder, H.: A gondok (Színház- és Filmműv. Főisk., 1997-98). Irod.: Szuromi P.: Elmozdulások, Kéri László festészetéről, MŰV 1981/2.; Tóth A.: Kéri László (kat. bev., 1989); Kéri László, Galeriscorpe (Guide des Galeries, Párizs), 1989/10-12.; Kéri László, La Gazette l'Hotel Drouot (Párizs), 1989. nov. 10; Nagy I.: Aradi vértanúk. Kéri László pannójáról, MŰV, 1989/10.; Kéri László, Le Bien Public (Dijon FR), 1990. máj. 3.; Nagy I.: Elemi agresszivitás, Kéri László legújabb munkáiról, ÚM, 1992/5.; Kéri László, La Gazette l'Hotel Drouot (Párizs), 1993. márc. 5.; Szuromi Pl: Kéri László, in: Tükrök, tükröződések, Szeged, 1994.; Szuromi P.: Riasztó mozgástér. Kéri László kiállítása a Tornyaiban, ÉS, 1995. ápr. 1.; Szilágyi A.: Kéri László, in: A képzőművészet hullámterében, Bp., 1998. (PO.G.)
Kéri László : "Vízpart" 1976
55 000 HUF