Súgó a keresőhöz Bezár
-
kinek feleségnek férjnek gyereknek nagypapának nagymamának női főnöknek férfi főnöknek barátnak barátnőnek
mire esküvőre temetésre karácsonyra születésnapra évfordulóra ballagásra

Herman Lipót : Téli falu 1959

Eladási ár: 165 000 HUF

Leírás

[FKC368/Bp3/48]
A kép mérete: 41 x 51 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Vászon
A kép Herman Lipót (Nagyszentmiklós, 1884, Budapest, 1972) alkotása.
Jelezve balra lent "Herman Lipót 959"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

A festmény hátoldalán autográf felirat látható, a festőtől.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő és grafikus. 1910-ben iratkozott be a budapesti Mintarajziskolában, ahol Balló Ede, Hegedűs László, Zemplényi Tivadar tanítványa volt. 1905-ben Asbetnél tanult Münchenben, 1908-tól ismét itthon a Mintarajziskolában folytatta tanulmányait. 1909-1910 között Berlinben dolgozott, Falus Elekkel plakátot tervezett és könyvillusztrációkat készített. 1910-ben hazatért, s részt vett a kecskeméti művésztelep létrehozásában. 1911-ben Párizsba ment, 1912-ben Budapesten telepedett le. 1914-ben Olaszországban járt tanulmányúton, majd a kecskeméti művésztelepen működött, ahonnan bevonult katonának. A Császári és Királyi Főhadiszállás festője lett, később ezred-festőként Prágába helyezték. 1919-ben a Képző- és Iparművészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökévé választották. 1920-ban alapító tagja volt a Szinyei Társaságnak s a Lechner Társaságnak. Ezen kívül tagja volt a Magyar Arcképfestők Társaságának, valamint a Munkácsy Céhnek. Ez utóbbi ügyvezető igazgatói tisztét is betöltötte. 1921-ben tanulmányúton járt Németországban, főleg Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Ebben az évben jelent meg Budapesten rajzalbuma Lehet Ferenc festő bevezetőjével. 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben pedig Itáliában járt tanulmányúton. A II. Világháború után Zsenyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1951-től a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának elnöke volt. Alkotásai 1903-tól szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. Képmásokat, tájképeket, csendéleteket, mitológiai és allegorikus jeleneteket, tájképi környezetben ábrázolt aktokat festett. Kompozíciói barokkosak, színei sötétek. Kecskeméti tartózkodását követően kezdett tájképeket festeni. Az 1920-as évek elejétől megváltozott a stílusa. Festésmódja oldottabb, könnyedebb lett, a színek kivilágosodtak. Arcképei, derűs hangulatú balatoni, szentendrei tájai, életörömtől duzzadó aktjai dekoratívabbak korábbi műveinél. A '30-as években romantikus tájképeket, idilli jeleneteket festett. A II. Világháború után korábbi témái mellett számos arcképet alkotott művésztársairól és közéleti személyiségekről. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a XX. század első évtizedeiben a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd a '10-es években a Vasárnapi Újságban, a '30-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Saját maga illusztrálta Művészasztal c. emlékezéseit. Díjak: Erzsébetvárosi Kaszinó díja, a Barcelónai Világkiállítás aranyérme, Munkácsy-díj, a Szocialista Munkáért Érdemrend, a Munka Érdemrend arany fokozata. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a szolnoki Damjanich Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. (Ladányi József, ML, Éber, H.M.: Műv. 1972/1, P.K.: Műv. 1972/7)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő és grafikus. A bp.-i Mintarajziskolában Balló Edénél, Hegedüs Lászlónál és Zemplényi Tivadarnál tanult. Ezt követően Kecskeméten dolgozott, egyik alapítója volt az itteni művésztelepnek. Ezek kívül, ott volt a Szinyei Társaság, s a Lechner Társaság alapítói között. Később a fővárosban működött. Impresszionista tájakat, arcképeket, figurális kompozíciókat, csendéleteket festett, s tanulmányfejeket rajzolt. Kitűnő karikatúrista volt, akinek e műfajbeli alkotásait finom szellemesség, jóízű humor tette különösen becsessé. Az első, s különösen a II. világháború borzalmas pusztításai, val. embertelensége következében megrendült művész oltárképszerű, apokaliptikus látomásokat festett. Számos lap illusztrátora volt. 1918-ban "Pásztorjáték" című festményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte el. Több kiállításon volt az Ernst Múzeumban (1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929, 1931). Munkácsy-díjas, érdemes művész volt. Saját maga illusztrálta "Művészasztal" c. emlékezéseit. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a MNG. (ML, Éber, H.M.: Műv.-1972/1, P.K.: Műv.-1972/7)

Magyar festők és grafikusok adattára
A Mintarajziskolában Balló Edénél, Hegedüs Lászlónál és Zemplényi Tivadarnál tanult. Munkácsy-díjas, érdemes művész. Impresszionista tájakat, portrékat, alakos kompozíciókat festett. Számos lap illusztrátora volt. Saját maga illusztrálta "Művészasztal", 1958 c. emlékezéseit. 1918-ban "Pásztorjáték" c. olajfestményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. 1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929 és 1931-ben gyűjteményes kiállításokat rendezett az Ernst Múzeumban. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. - ML

Művészeti lexikon I-IV.
Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1901-05 között a Mintarajziskolában Balló Ede növendéke volt. Több külföldi tanulmányúton vett részt. 1905 óta kiállító művész. Számos lap illusztrátora volt (Kakas Márton, Borsszem Jankó stb.). Több alkalommal rendezett gyüjt. kiállítást az Ernst Múzeumban, legutóbb 1954-ben és 1959-ben. A kecskeméti művésztelep alapító tagja volt. Tájképi környezetbe helyezett aktkompozíciókat, valósághűségre törekvő portrékat, derűs hangulatú, impresszionisztikus tájképeket fest. Több művét őrzi a Nemz. Gal. Számos művészeti cikket is írt. Művész kortársairól feljegyzett anekdotikus elbeszélései A művészasztal címen jelentek meg (1958) saját illusztrációival. - Irod.: Lehel F.: H. L. rajzai. Bp., 1921.

Művészeti lexikon I-II.
Budapesten tanult s Kecskeméten, majd a fővárosban működött, ahol 1905. óta állít ki nagyobbára tájképekbe helyezett aktcsoportokat, amelyeket zárt kompozícióra való törekvés és ekletikus megfestés jellemez. Grafikailag is működik. 1918. Pásztorjáték c. olajfestményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. 1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929 és 1931. gyüjt. kiállításokat rendezett az Ernst-Múzeumban. Jelentékenyebb művei: Tannhäuser, Szerelem kapuja, Arany-kor, Alvó Vénusz stb. A művész anyja, Az irgalmas szamaritánius, Önarckép, A pólai kikötő, Út az itatóhoz és Viharfelhő c. képei a Szépművészeti Múzeumban vannak, több képét a főváros szerezte meg. Újabban a "Magyar Művészet"-ben és az Est-lapokban értékes festészeti cikkei jelentek meg.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1901-ben iratkozott be a Mintarajzisk.-ba, ahol Balló Ede, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar volt a tanára. 1905-ben Asbénél tanult Münchenben. 1908-tól ismét a Mintarajzisk.-ban folytatta tanulmányait. 1918: Erzsébetvárosi Kaszinó díja, Műcsarnok: 1929: Világkiállítás aranyérme, Barcelona; 1952: Munkácsy-díj; 1954: Szocialista Munkáért Érdemérem; 1969: Munka Érdemrend arany fokozata. A Magyar Arcképfestők Társasága, a Munkácsy Céh és a Szinyei Társaság tagja volt. Ez utóbbi ügyvezető igazgatói tisztét is betöltötte. 1919-ben a Képző- és Iparművészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökévé választották. 1951-től a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának elnöke volt. 1909-10 között Berlinben dolgozott. Falus Elekkel plakátokat tervezett és könyvillusztrációkat készített. 1910-ben hazatért, s részt vett a kecskeméti művésztelep alapításában. 1911-ben Párizsba ment. 1912-ben Budapesten telepedett le. 1914-ben Olaszországban volt tanulmányúton, majd a kecskeméti művésztelepen dolgozott, ahonnan bevonult katonának. A Császári és Királyi Főhadiszállás festője lett, később ezred-festőként Prágába helyezték. 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapítója volt. 1921-ben Németországban volt tanulmányúton, főként Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Ebben az évben jelent meg Budapesten rajzalbuma Lehel Ferenc bevezetőjével. 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1930-ban Párizsban és Münchenben tartózkodott. 1929-ben a szentendrei szabadiskolában tanított. A II. világháború után Zsennyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1980-ban hagyatéka a gyöngyösi Mátra M.-ba került. Alkotásai 1903-tól szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. Portrékat, tájképeket, csendéleteket, mitológiai és allegorikus jeleneteket, tájképi környezetben ábrázolt aktokat festett. Kompozíciói barokkosak, színei sötétek. Kecskeméti tartózkodása után kezdett tájképeket festeni. A 20-as évek elejétől megváltozott stílusa. Festésmódja oldottabb, könnyedebb lett, a színek kivilágosodtak. Portréi, derűs hangulatú balatoni, szentendrei tájai, életörömtől duzzadó aktjai dekoratívabbak korábbi műveinél. A 30-as években romantikus tájképeket, idilli jeleneteket festett. 1945 után korábbi témái mellett számos arcképet alkotott művésztársairól, közéleti személyiségekről. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a XX. sz. első évtizedében a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd a 10-es években a Vasárnapi Ujságban, a 30-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Művészeti írásait a 20-as évek végétől a Pesti Napló, a Magyar Művészet és a Színházi Élet közölte. 1928-46 között a Szinyei Társaság kiállításait, Ernst Lajos halála után az Ernst M. tárlatait rendezte.
Ek.: 1913: VI. kiállítás, Ernst M.; 1946: Bibliotheca Officina; 1949: Fészek Klub; 1954: Ernst M. (kat.); 1959: Csók G. (kat.); Képcsarnok, Szeged; 1974: G., Szolnok; MNG; 1975: Herman O. M. Képtára, Miskolc; 1980: Móra F. M., Szeged; Mátra M., Gyöngyös (állandó kiállítás); 1981, 1984: Gyöngyösi G., Gyöngyös.
Vcsk.: 1903-tól: az OMKT kiállításai, Műcsarnok; 1910: Könyves Kálmán Szalon; 1913: XIII. kiállítás, Ernst M.; 1920: XLI. kiállítás, Ernst M.; 1921, 1922: Ernst M.; 1922-től: a Szinyei Társaság művésztagjainak kiállításai, Ernst M. és Nemzeti Szalon; 1924: Ernst M.; Magyar művészeti kiállítás, Bécs; 1925: Magyar művészeti kiállítás, London; 1928-tól: a Munkácsy Céh kiállításai, Ernst M. és Nemzeti Szalon; 1929: CVII. kiállítás, Ernst M.; 1940-től: Magyar Művészetért, Műcsarnok és régi Műcsarnok; 1947: Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1948: Kilencven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; A szolnoki művésztelep jubileumi kiállítása, Ernst M.; 1955: Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok.
Mk.: Damjanich J. M., Szolnok; MNG; Móra F. M., Szeged; PIM
Kötete: A művészasztal, Bp., 1958.
Irod.: Bálint A.: Hermann Lipót, Nyugat, 1913. jan. 16.; Bálint R.: Hermann Lipót, a KÉVE Könyve, Bp., 1913.; Lázár B.: (kat. bev. tan., Ernst M., 1913); Bálint A.: Hermann Lipót rajzai, Nyugat, 1921. dec. 1.; Lehel F.: Hermann Lipót rajzai, Bp., 1921; Eisler M. J.: Hermann Lipót művészete, Magyar Művészet, 1929/4.; Farkas Z.: Hermann Lipót kiállítása az Ernst Múzeumban, Nyugat, 1929. dec. 1.; Pérely I.: Magyar Újságrajzoló Művészek Könyve, Bp., 1930; D. Fehér Zs.: Hermann Lipót művészete (kat. bev. tan., Ernst. M., 1954); Lengyel G.: Hermann Lipótról (kat. bev. tan., Csók G., 1959); Lengyel G.: A nyolcvanéves Hermann Lipótnál, MŰV, 1964/6.; Pogány Ö. G.: Hermann Lipót emlékkiállítása a Szolnoki Galériában, Jászkunság, 1974/10.; Demény J.: Bartók "piktor" földije: Hermann Lipót, Dunatáj, 1984/1.; Mrvavik L.: Pascin Magyarországon, MÉ, 1991/1-2. (L.J.)

Tulajdonságok

Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. június. 14.

(A műtárgyat eddig 331-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Herman Lipót : Téli falu 1959

hasznos!
[FKC368/Bp3/48] A kép mérete: 41 x 51 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Herman Lipót (Nagyszentmiklós, 1884, Budapest, 1972) alkotása. Jelezve balra lent "Herman Lipót 959" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf felirat látható, a festőtől. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1910-ben iratkozott be a budapesti Mintarajziskolában, ahol Balló Ede, Hegedűs László, Zemplényi Tivadar tanítványa volt. 1905-ben Asbetnél tanult Münchenben, 1908-tól ismét itthon a Mintarajziskolában folytatta tanulmányait. 1909-1910 között Berlinben dolgozott, Falus Elekkel plakátot tervezett és könyvillusztrációkat készített. 1910-ben hazatért, s részt vett a kecskeméti művésztelep létrehozásában. 1911-ben Párizsba ment, 1912-ben Budapesten telepedett le. 1914-ben Olaszországban járt tanulmányúton, majd a kecskeméti művésztelepen működött, ahonnan bevonult katonának. A Császári és Királyi Főhadiszállás festője lett, később ezred-festőként Prágába helyezték. 1919-ben a Képző- és Iparművészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökévé választották. 1920-ban alapító tagja volt a Szinyei Társaságnak s a Lechner Társaságnak. Ezen kívül tagja volt a Magyar Arcképfestők Társaságának, valamint a Munkácsy Céhnek. Ez utóbbi ügyvezető igazgatói tisztét is betöltötte. 1921-ben tanulmányúton járt Németországban, főleg Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Ebben az évben jelent meg Budapesten rajzalbuma Lehet Ferenc festő bevezetőjével. 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben pedig Itáliában járt tanulmányúton. A II. Világháború után Zsenyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1951-től a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának elnöke volt. Alkotásai 1903-tól szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. Képmásokat, tájképeket, csendéleteket, mitológiai és allegorikus jeleneteket, tájképi környezetben ábrázolt aktokat festett. Kompozíciói barokkosak, színei sötétek. Kecskeméti tartózkodását követően kezdett tájképeket festeni. Az 1920-as évek elejétől megváltozott a stílusa. Festésmódja oldottabb, könnyedebb lett, a színek kivilágosodtak. Arcképei, derűs hangulatú balatoni, szentendrei tájai, életörömtől duzzadó aktjai dekoratívabbak korábbi műveinél. A '30-as években romantikus tájképeket, idilli jeleneteket festett. A II. Világháború után korábbi témái mellett számos arcképet alkotott művésztársairól és közéleti személyiségekről. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a XX. század első évtizedeiben a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd a '10-es években a Vasárnapi Újságban, a '30-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Saját maga illusztrálta Művészasztal c. emlékezéseit. Díjak: Erzsébetvárosi Kaszinó díja, a Barcelónai Világkiállítás aranyérme, Munkácsy-díj, a Szocialista Munkáért Érdemrend, a Munka Érdemrend arany fokozata. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a szolnoki Damjanich Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. (Ladányi József, ML, Éber, H.M.: Műv. 1972/1, P.K.: Műv. 1972/7) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Mintarajziskolában Balló Edénél, Hegedüs Lászlónál és Zemplényi Tivadarnál tanult. Ezt követően Kecskeméten dolgozott, egyik alapítója volt az itteni művésztelepnek. Ezek kívül, ott volt a Szinyei Társaság, s a Lechner Társaság alapítói között. Később a fővárosban működött. Impresszionista tájakat, arcképeket, figurális kompozíciókat, csendéleteket festett, s tanulmányfejeket rajzolt. Kitűnő karikatúrista volt, akinek e műfajbeli alkotásait finom szellemesség, jóízű humor tette különösen becsessé. Az első, s különösen a II. világháború borzalmas pusztításai, val. embertelensége következében megrendült művész oltárképszerű, apokaliptikus látomásokat festett. Számos lap illusztrátora volt. 1918-ban "Pásztorjáték" című festményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte el. Több kiállításon volt az Ernst Múzeumban (1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929, 1931). Munkácsy-díjas, érdemes művész volt. Saját maga illusztrálta "Művészasztal" c. emlékezéseit. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a MNG. (ML, Éber, H.M.: Műv.-1972/1, P.K.: Műv.-1972/7) Magyar festők és grafikusok adattára A Mintarajziskolában Balló Edénél, Hegedüs Lászlónál és Zemplényi Tivadarnál tanult. Munkácsy-díjas, érdemes művész. Impresszionista tájakat, portrékat, alakos kompozíciókat festett. Számos lap illusztrátora volt. Saját maga illusztrálta "Művészasztal", 1958 c. emlékezéseit. 1918-ban "Pásztorjáték" c. olajfestményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. 1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929 és 1931-ben gyűjteményes kiállításokat rendezett az Ernst Múzeumban. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1901-05 között a Mintarajziskolában Balló Ede növendéke volt. Több külföldi tanulmányúton vett részt. 1905 óta kiállító művész. Számos lap illusztrátora volt (Kakas Márton, Borsszem Jankó stb.). Több alkalommal rendezett gyüjt. kiállítást az Ernst Múzeumban, legutóbb 1954-ben és 1959-ben. A kecskeméti művésztelep alapító tagja volt. Tájképi környezetbe helyezett aktkompozíciókat, valósághűségre törekvő portrékat, derűs hangulatú, impresszionisztikus tájképeket fest. Több művét őrzi a Nemz. Gal. Számos művészeti cikket is írt. Művész kortársairól feljegyzett anekdotikus elbeszélései A művészasztal címen jelentek meg (1958) saját illusztrációival. - Irod.: Lehel F.: H. L. rajzai. Bp., 1921. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult s Kecskeméten, majd a fővárosban működött, ahol 1905. óta állít ki nagyobbára tájképekbe helyezett aktcsoportokat, amelyeket zárt kompozícióra való törekvés és ekletikus megfestés jellemez. Grafikailag is működik. 1918. Pásztorjáték c. olajfestményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. 1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929 és 1931. gyüjt. kiállításokat rendezett az Ernst-Múzeumban. Jelentékenyebb művei: Tannhäuser, Szerelem kapuja, Arany-kor, Alvó Vénusz stb. A művész anyja, Az irgalmas szamaritánius, Önarckép, A pólai kikötő, Út az itatóhoz és Viharfelhő c. képei a Szépművészeti Múzeumban vannak, több képét a főváros szerezte meg. Újabban a "Magyar Művészet"-ben és az Est-lapokban értékes festészeti cikkei jelentek meg. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1901-ben iratkozott be a Mintarajzisk.-ba, ahol Balló Ede, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar volt a tanára. 1905-ben Asbénél tanult Münchenben. 1908-tól ismét a Mintarajzisk.-ban folytatta tanulmányait. 1918: Erzsébetvárosi Kaszinó díja, Műcsarnok: 1929: Világkiállítás aranyérme, Barcelona; 1952: Munkácsy-díj; 1954: Szocialista Munkáért Érdemérem; 1969: Munka Érdemrend arany fokozata. A Magyar Arcképfestők Társasága, a Munkácsy Céh és a Szinyei Társaság tagja volt. Ez utóbbi ügyvezető igazgatói tisztét is betöltötte. 1919-ben a Képző- és Iparművészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökévé választották. 1951-től a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának elnöke volt. 1909-10 között Berlinben dolgozott. Falus Elekkel plakátokat tervezett és könyvillusztrációkat készített. 1910-ben hazatért, s részt vett a kecskeméti művésztelep alapításában. 1911-ben Párizsba ment. 1912-ben Budapesten telepedett le. 1914-ben Olaszországban volt tanulmányúton, majd a kecskeméti művésztelepen dolgozott, ahonnan bevonult katonának. A Császári és Királyi Főhadiszállás festője lett, később ezred-festőként Prágába helyezték. 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapítója volt. 1921-ben Németországban volt tanulmányúton, főként Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Ebben az évben jelent meg Budapesten rajzalbuma Lehel Ferenc bevezetőjével. 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1930-ban Párizsban és Münchenben tartózkodott. 1929-ben a szentendrei szabadiskolában tanított. A II. világháború után Zsennyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1980-ban hagyatéka a gyöngyösi Mátra M.-ba került. Alkotásai 1903-tól szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. Portrékat, tájképeket, csendéleteket, mitológiai és allegorikus jeleneteket, tájképi környezetben ábrázolt aktokat festett. Kompozíciói barokkosak, színei sötétek. Kecskeméti tartózkodása után kezdett tájképeket festeni. A 20-as évek elejétől megváltozott stílusa. Festésmódja oldottabb, könnyedebb lett, a színek kivilágosodtak. Portréi, derűs hangulatú balatoni, szentendrei tájai, életörömtől duzzadó aktjai dekoratívabbak korábbi műveinél. A 30-as években romantikus tájképeket, idilli jeleneteket festett. 1945 után korábbi témái mellett számos arcképet alkotott művésztársairól, közéleti személyiségekről. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a XX. sz. első évtizedében a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd a 10-es években a Vasárnapi Ujságban, a 30-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Művészeti írásait a 20-as évek végétől a Pesti Napló, a Magyar Művészet és a Színházi Élet közölte. 1928-46 között a Szinyei Társaság kiállításait, Ernst Lajos halála után az Ernst M. tárlatait rendezte. Ek.: 1913: VI. kiállítás, Ernst M.; 1946: Bibliotheca Officina; 1949: Fészek Klub; 1954: Ernst M. (kat.); 1959: Csók G. (kat.); Képcsarnok, Szeged; 1974: G., Szolnok; MNG; 1975: Herman O. M. Képtára, Miskolc; 1980: Móra F. M., Szeged; Mátra M., Gyöngyös (állandó kiállítás); 1981, 1984: Gyöngyösi G., Gyöngyös. Vcsk.: 1903-tól: az OMKT kiállításai, Műcsarnok; 1910: Könyves Kálmán Szalon; 1913: XIII. kiállítás, Ernst M.; 1920: XLI. kiállítás, Ernst M.; 1921, 1922: Ernst M.; 1922-től: a Szinyei Társaság művésztagjainak kiállításai, Ernst M. és Nemzeti Szalon; 1924: Ernst M.; Magyar művészeti kiállítás, Bécs; 1925: Magyar művészeti kiállítás, London; 1928-tól: a Munkácsy Céh kiállításai, Ernst M. és Nemzeti Szalon; 1929: CVII. kiállítás, Ernst M.; 1940-től: Magyar Művészetért, Műcsarnok és régi Műcsarnok; 1947: Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1948: Kilencven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; A szolnoki művésztelep jubileumi kiállítása, Ernst M.; 1955: Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok. Mk.: Damjanich J. M., Szolnok; MNG; Móra F. M., Szeged; PIM Kötete: A művészasztal, Bp., 1958. Irod.: Bálint A.: Hermann Lipót, Nyugat, 1913. jan. 16.; Bálint R.: Hermann Lipót, a KÉVE Könyve, Bp., 1913.; Lázár B.: (kat. bev. tan., Ernst M., 1913); Bálint A.: Hermann Lipót rajzai, Nyugat, 1921. dec. 1.; Lehel F.: Hermann Lipót rajzai, Bp., 1921; Eisler M. J.: Hermann Lipót művészete, Magyar Művészet, 1929/4.; Farkas Z.: Hermann Lipót kiállítása az Ernst Múzeumban, Nyugat, 1929. dec. 1.; Pérely I.: Magyar Újságrajzoló Művészek Könyve, Bp., 1930; D. Fehér Zs.: Hermann Lipót művészete (kat. bev. tan., Ernst. M., 1954); Lengyel G.: Hermann Lipótról (kat. bev. tan., Csók G., 1959); Lengyel G.: A nyolcvanéves Hermann Lipótnál, MŰV, 1964/6.; Pogány Ö. G.: Hermann Lipót emlékkiállítása a Szolnoki Galériában, Jászkunság, 1974/10.; Demény J.: Bartók "piktor" földije: Hermann Lipót, Dunatáj, 1984/1.; Mrvavik L.: Pascin Magyarországon, MÉ, 1991/1-2. (L.J.)
További részletek
Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj
vásárlási információk
Feltöltve: 2023. június. 14.

(A műtárgyat eddig 331-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét
Eladási ár:
165 000 HUF
Megveszem
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1U915/X304/2] Antik, Szűz Máriát kis Jézussal a kezében ábrázoló részletes, szépen kidolgozott, festett, laparanyozott faszobor, fafaragás. Magasság: 33 cm Szélesség: 14 cm Hosszúság: 8.8 cm Súly: 0.65 kg
Antik Szűz Mária a kis Jézussal szobor 33 cm
240 000 HUF
[1T379/Z029] Gyönyörű aranyozott antik egyházi, vallási kellék. Talapzaton álló feszület, rajta a keresztre feszített Jézus. Lábánál anyja, Mária, egy serleg, koponya és kígyó látható. Magasság: 51.5 cm Szélesség: 16.5 cm Súly: 1.305 kg
Antik aranyozott faragott oltárdísz feszület 51.5 cm
185 000 HUF
[1T368/Z029] Antik faragott fa szobor, Mária szobor. Alatta földgömb, azon körben kígyó. Aranyozott, festett antik darab, korának megfelelő patinás, kissé kopottas állapotban. Magasság: 26.5 cm Szélesség: 9.5 cm Súly: 0.345 kg
Antik XIX. századi faragott Mária szobor 26.5 cm
240 000 HUF
[1Y034/Z018] Olaj vászon festmény, üveglap mögött, szép állapotú képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: Balog A. Hátoldalán a kereten Képcsarnok Vállalat címke töredék látható, rajta felirat: A művészeti alkotás címe: LEÁNY Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 5.37 kg Balogh András (képei szignóján az 1960-as évektől Balog) (Budapest, 1919. március 14. — Budapest, 1992. március 18.) festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár. Életpályája és munkássága Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai fölmenői a Székelyföldön: Csíkban, ill. Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként. 1950-töl 1980-ig a Kertészeti Főiskolán (később Kertészeti Egyetem) tanított a kerttervezési tanszéken művészettörténetet, szabadkézi rajzot, ábrázoló geometriát és kertesztétikát. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő. 1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számtalan városában, kiállított Finnországban, Kanadában is. Egyéni kiállításai gyakran katalógusokkal jelentek meg.[1][2][3] Nyaranként Tihanyban vagy Zsennyén alkotott. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, stb.) Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is, 1978 és 1989 közt megfestette Mindszenty József bíboros portréját. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumainkban, olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai, ausztráliai gyűjteményekben vannak.
Balogh András : "Leány" 80 x 60 cm
225 000 HUF
[1Y030/Z036] Papír akvarell, üveglap mögött, natúr léckeretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat papírcímkéje látható. Jelezve jobbra lent: OSVÁTH MIKLÓS A kép címe balra lent: FÉNYÖZÖN '81 Magasság: 86 cm Szélesség: 65 cm Súly: 3.8 kg Osváth Miklós Szeged, 1935 - 2004, Budapest Festő. A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult Ridovics László, Csebi Pogány István és Ujvári Lajos növendékeként. Ezt követően szabadiskolákban képezte magát tovább. Fischer Ernő volt egyik mestere. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1957-1962 között. Grafikusként az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál dolgozott 1963-78 között, majd a Fővárosi Moziüzemi Vállalatnál volt osztályvezető (1978-1982). Több európai országban járt tanulmányúton, de eljutott Ázsiába és Afrikába is. Főként akvarellfestőként ismert. Hazai egyéni kiállításokon, így Nagyadáton (1981), Nyíregyházán (1982, 1986), Dunaújvárosban (1983), Nagykanizsán (1984), Gyöngyösön (1985) és Budapesten (1987) mutatta be munkáit. Forrás: kieselbach.hu
Osváth Miklós : "Fényözön"
65 000 HUF
[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)
Horváth Kálmán, Szatmári : Falusi utca
80 000 HUF
[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)
Moldován István : "Tanya"
80 000 HUF
[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép
Magyar festő 1940 : Erdély Gyilkostó
22 000 HUF
[FK0037/Z018] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Paizs László (Szentpéterúr, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "P. L." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1959-ben. Z. Gács György, Rákosy Zoltán és Szentiványi Lajos növendéke volt. A '60-as évek első felében hagyományosabb felfogású olajképeket festett, mozaikokat, freskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman munkáival rokon műveket alkotott. 1961 óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Halászbástya, Bástya Galéria, Vigadó Galéria, Budapest Galéria, Győr, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg, Duisburg, Aix-en-Provence, stb). és vegyes (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Óbuda Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Székesfehérvár, Kaposvár, Pécs, Hódmezővásárhely, Firenze, Milano, Padova, Nápoly, Velence, Düsseldorf, Aachen, Genf, stb) tárlatokon vett részt. 1980-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1988-ban Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a szombathelyi képtár, a pécsi Janus P. Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. (H.B.: Műv, 1972/4, K.Gy.: Műv. 1977/2, K.G.: Műv. 1978/10, M.L.: Műv, 1983/5, R.G.: Műv, 1987/9, Sz.Gy.: Új Műv. 1995/4, MK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán végezte. Mozaikokat ferskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. Mozaikok: a Szegedi Megyei Tanács, a Pécsi Óvoda, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Freskók: Budapest - Csatárka úti Gyermekotthon. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, 1983-ban pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nagyszabású tárlatokon mutatta be munkáit. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MK) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán végzett 1959-ben. Mozaikokat (Szeged, Megyei Tanács; Pécs, Óvoda; Gödöllő, Agrártudományi Egyetem), freskókat (Budapest, Csatárka úti Gyermekotthon), újabban a pop art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállítása. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - MK Művészeti lexikon I-IV. (Szentpéterur, 1935. dec. 26.- ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán 1959-ben végzett Rákosy Zoltán, Z. Gách György és Szentiványi Lajos növendékeként. Épületdiszítő mozaikokat, (Szeged, Megyei Tanács, 1961; Pécs, Óvoda, 1964), műanyagfreskókat (Bp., Csatárka úti Gyermekotthon, 1964) és gobelinterveket készít. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, szobrász, grafikus. 1959: MIF, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felének hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei B.-n megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számító törekvésével, és részben ez inspirálta, hogy 1967-ben textil, fém, bőr anyagú "varrottas" képeket küldjön az FKS éves tárlatára; a megnyitó előtt többek között az ő munkáit is eltávolították a falról. A 70-es években pop art-os objekteket (A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett, 1970, plexiüveg, újság, szarvasbogarak), majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. A 80-as években készültek az anyagában színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai, majd színes poliészter táblaképeket alkotott, mesterségesen roncsolt felületekkel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni festmény-szurrogátumok lennének. Ekkor kezdett organikus plaszikájú bronzszobrokat is mintázni. A 90-es években, a táblaképek és szobrok mellett nagyméretű, egyedi grafikákat készített, formavilágában némileg a roncsolt táblaképekből kiindulva, de szinte kizárólag az emberi alakból elvonatkoztatott torzókat megjelenítve. Ek: 1966: Művészklub, Győr; 1971: Fényes A. T.; 1972: Bercsényi 28-30 G.; 1973: BME B-épület; 1976: Csók G.; 1977: G. Hildebrandt, Duisburg (NSZK); 1979: Bástya G., Halászbástya; Helyőrségi Műv. H., Nagyatád; József A. Műv. Közp., Szeged; Göcsej M., Zalaegerszeg; 1982: Bezzegh G., Küsnacht (CH); 1983: Móra F. M., Szeged; 1987: Műcsarnok (kat.); MNG; 1988: Pandora G., Badacsonytomaj; 1989: Parktheatter, Iserlohn (NSZK); Qualitas G.; Hevesi S. Színház, Zalaegerszeg; 1990: Vasarely Fondation (Ferdinánd Judittal, Fóth Ernővel), Aix-en-Provence (FR); 1994: Vigadó G.; 1997: Pest Center G.; 1998: Budapest G. (kat.); 1999: Pest Center G. (kat); G. Arcis, Sárvár; MMA, Bp.; 2001: SZK, Szhely; Ernst M. (kat.) Vcsk: 1961, 1964, 1966: FKS, Ernst M.; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Mai magyar festészet, Új-Delhi; 1969: Vas megyei művészek, Savaria M., Szhely; V. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1972: Fiatal művészek Budapestről. Likovni Salon, Újvidék (YU); 1972, 1973: Balatonboglári kápolnatárlatok; 1974, 1976: IV., V. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1975: Jubileiumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1978: Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1979: Arte figuratíva contemporanea ungherese, Salone Brunelleschiano, Firenze; Palazzo Reale, Milánó; 1980: Magyar konstruktivisták, Kunstm,. Álborg (DK), Hovikodden (NL); Kunstpalast, Düsseldorf; Tendenciák 1970-1980 I., Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; Tendenciák 1970-1980 III. Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda G.; XXXIX. Velencei B.; 1981: 13. Nközi Kisplasztikai B., Padova; V. Budapesti Nközi Kisplasztikai kiállítás (B.), Műcsarnok; 1985: 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda G.; 1986: 3. Kisplasztikai Triennálé, Fellbach (NSZK); 1987: Magyar művészek, Castell dell'Oro, Nápoly; Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Művészet ma Magyarországon, Neue G., Sammlung Ludwig, Aachen; Más-Kép, Ernst M.; Az avantgárd vége 1975/1980. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, MNG; Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből, MNG; 1992: Szinyei Társaság, Csók G.; 1993: Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; 1994: Szinyei Társaság, Vigadó G.; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1996: In memoriam 1956, Mosonmagyaróvár; Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; Magyar Szalon '97 Műcsarnok; Fehér képek, MGSZ, Vigadó G.; Budapest 125 éves, Budapest G.; Kortárs magyar művészet, Körmendi-Csák gyűjtemény, WIPO Center, Genf; 1998: 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1999: Majális, Palme H.; 2000: Történelem-kép, MNG; Úti kárpitok, IM; Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok; A Nközi Kepes Társaság kiállítása, Pest Center G.; Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektrotecnhikai M. Mk: FK; IKM, Szfvár; Pécs; KMG, Dunaszerdahely; M. Narodowe, Szczeczin (PL); MNG; SZK, Szhely. Km. Allegorikus alakzatok (sgraffito, 1958, Bp. Ódry Színpad); mozaik (1959, Kertészeti Egy., Aula); Három figura (gobelin, 1961, Művészeti Alap); Mezőgazdaság (mozaik, 1962, Szeged, Megyeháza); Állatfigurák (6 részes mozaik, 1964, Pécs, Nővérképző); Allegorikus figura (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártud. Egy.); Acrylic (akril, 1972. Szhely, Claudius Hotel); Két gömb (anyagában színezett poliészter, 1979, Kőszeg, Írottkő Szálló); háromrészes szobor (bronz, 1979, Bp., Gundel Étterem); háromrészes szobor (plasztik, 1979, Kecskemét, főposta (Szkok Ivánnal); Városköszöntő (krómacél, 1979, Zalaegerszeg); Kettős gömb (színezett poliészter, 1980, Bp., Kongresszusi Közp.); kút (réz, 1982. Hévíz, Postásüdülő); háromrészes szobor (poliészter, 1983, Szentendre, Honvéd Műv. H.); dombormű (színezett poliészter, 1984, Bécs, Hotel Hungaria); szobor (színezett poliészter, 1988, Miskolc, avasi postahivatal); dombormű (színezett poliészter, 1988, Bonn, Magyar Nagykövetség); Aranykor és Fehér kép (színezett poliészter, 1988, Paks, Atomerőmű); dombormű (bronz, 1990. Bp., Külügymin.); Közép-Európa földje és Üdvözlet (színezett poliészter, préselt lemez, 1990, München, Magyar Konzulátus); Fehér dombormű (poliészter, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség); három kép (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. New York, Magyar ENSZ-misszió); Budai Vár (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. Bp., VIII. ker., Rákóczi úti Irodaház); Allegorikus kompozíció (bronz, 1992. Bp., Hold u., MNB); Allegorikus figura (bronz, 1997. Bp., Thália Színház); cím nélkül (akril, papír, préselt lemez, 1998, Bp., Providencia Biztosító). Irod.: Horváth B.: Paizs László kiállítása, MŰV, 1972/4; Vadas J.: Ami a mappából kimaradt, ÉS, 1976. jún. 12.; Frank J.: Carving Light Rays. The Art of Paizs László, NHQ, 1976; Kovács Gy.: Az anyagátalakítás két módja, MŰV, 1977/2; Kernács G.: Térbe dermedt gesztusok. Paizs László alkotói korszakai, MŰV, 1978/10; Frank J.: Paizs László, Bp., 1979.; Török K.: Műalkotások műanyagból, Film, Színház, Muzsika, 1979. szept. 15.; Hárs É.-Romváry F.: Paizs László, Pécs, 1981; Menyhárt L.: Az ottfelejtett stafeláj. Beszélgetés Paizs Lászlóval, MŰV, 1983/5.; Hegyi L.: Megjegyzések Paizs László új munkáihoz (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1987); Rideg G.: Európai kövületek. Paizs László kiállítása a Műcsarnokban, MŰV, 1987/9.; Lóska L.: Angyallenyomatok, ÉS, 1994. szept. 24.; Szegő Gy.: Műanyag és a mű anyaga, Paizs László kiállítása a Vigadóban, ÚM, 1995/4.; Paizs László beszélgetése Paizs Lászlóval az önveszélyes képzőművészeti kritikáról, ÚM, 1995/7-8.; Graphical Works of Paizs László (Budapest, G., 1998); Paizs László (kat., Pest Center G., biboliogr.-val, 1999); Wehner T.-Révész E.: Paizs László, Bp. 2000. (PO.G.-W.T.)
Paizs László : Csendélet
120 000 HUF
Olaj, vászon 40x30 cm, j.h.: B53
Bizse János (1920 - 1981 ): Kavicsok
95 000 HUF
[FKB378/Bp17/28] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Pádly Aladár (Budapest, 1881, Veresegyháza, 1949) alkotása. Jelezve jobbra lent "Pádly Aladár" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Budapesten és külföldön tanult. Az I. Világháborúban orosz hadifogságba került és a szamarkandi orosz festőiskolában művészkedett. 1921-ben 52 akvarell- és olajképpel mutatkozott be a Nemzeti Szalonban, ahol 1924-ben és 1929-ben újabb kollektív kiállításai voltak. "Szérűskert télen" című festménye a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Budapesten és külföldön tanult. Az I. világháborúban mint hadifogoly a szamarkandi orosz festőiskolában dolgozott. Bemutatkozó kiállítása 1921-ben volt a Nemzeti Szalonban, ahol 1924-ben és 1929-ben újabb csoportos kiállításon szerepelt. Szérűskert télen c. képét a főváros vásárolta meg. - ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Budapesten és külföldön tanult. Az I. Világháborúban orosz hadifogságba került és a szamarkandi orosz festőiskolában művészkedett. 1921-ben 52 akvarell- és olajképpel mutatkozott be a Nemzeti Szalonban, ahol 1924-ben és 1929-ben újabb kollektív kiállításai voltak. "Szérűskert télen" című festménye a MNG-ben alálható. (Éber) Művészeti lexikon I-IV. Festő. Bp.-en és külföldön tanult. Az I. világháborúban mint hadifogoly a szamarkandi orosz festőiskolában dolgozott. Bemutatkozó kiállítása 1921-ben volt a Nemzeti Szalonban, ahol 1924-ben és 1929-ben újabb kollektív kiállításon szerepelt. Szérűskert télen c. képét a főváros vette meg. Művészeti lexikon I-II. Itthon és külföldön tanult. A háborút végigkatonáskodta. Orosz hadifogságban a szamarkandi orosz festőiskolában művészkedett. 1921. ötvenkét darab akvarell- és olajképpel mutatkozott be a Nemzeti Szalónban, hol 1924. és 1929. újabb koll. kiállítása volt. Szérűskert télen c. festménye a Fővárosi Múzeumban van.
Pádly Aladár : Tavasz
185 000 HUF