[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[1R669/BX-8] Hibátlan állapotú, talapzaton álló botján támaszkodó, búsuló juhász Herendi figura, kezében pipa. Alján kék ecsetes Herendi jelzés: HEREND Mélynyomású jelzés: HEREND Formaszám: 5427 Magasság: 29.3 cm Szélesség: 12.5 cm Súly: 1.015 kg

[1S003/Z046] Régi, hibátlan állapotú, kör alakú talapzaton álló piros szemű nyuszi pár. Alján kék Herendi jelzés: HEREND HUNGARIA HANDPAINTED Mélynyomással: HEREND Formaszám: 5033 Magasság: 5.3 cm Szélesség: 5.8 cm Súly: 0.075 kg

[1S700/X208] Hibátlan állapotú, jelzett, mázas kerámia női figura, kezében csecsemővel. Nyaka restaurált. Belsejében karcolt jelzés: BERKOVITS A. Magasság: 10.5 cm Szélesség: 9.3 cm Súly: 0.19 kg Berkovits Anna (Glauber Andorné)   (Budapest, 1911. - Budapest, 1986.)     Tanulmányait magántanítványként Kende Juditnál kezdte.  Majd 1931-töl önállóan saját kerámia műhelyében dolgozik.  Nővérével Berkovits Erzsébettel és Gáldy Évával együtt megalapítja  A Begébe ( Berkovits-Gáldy-Berkovits) műhelyt.  Egyedi stílusvilágú kerámiákat tervez. A harmincas évektől több kiállítás résztvevője.  Szerepel műveivel a magyar csoport részeként 1933-as milánói Triennálén és az 1939-es New York-i világkiállításon. Forrás: http://www.magyarkeramia.hu/

[FKC676/Bp208/8] A kép mérete: 30 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Szegvári Károly (Tószeg, 1920, Budapest, 2002) alkotása. Jelezve balra lent "Szegvári K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Krivátsy Szücs György magániskolájában kezdte. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Bencze László és Burghardt Rezső növendéke volt. 1942-ben ösztöndíjjal Olaszországba utazott, majd éveken át Párizsban és különböző olasz városokban élt. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezett egyéni tárlatával kezdődtek, amikor Róma város polgármestere aranyéremmel tüntette ki. 1976-ban a Cziffra György zongoraművész által megvásárolt franciaországi selisi gótikus kápolnájában, amely jelenleg Liszt-Bartók Zenei Művészképzőként működik, megfestette a Chapelle Royale táblaképeit. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Egyéni bemutatók: Csók Galéria, Nyíregyháza, Martfű, Nyírbátor, Pécs, Veszprém, Debrecen, Kisújszállás, stb. Tájképei megörökítik az elhagyott erdőt, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen festett virágcsendéleteket, portrékat, aktokat és falusi népéletképeket is. Megfestette Puskás Öcsi, Simándy József, stb. arcképét. "Terra di Madre" című alkotásával I. díjat nyert Fermoban, 2000-ben köztársasági aranyérmet kapott. Munkái helyet kaptak a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, Rómában a M. Vaticanoban, a londoni National Galeryben és a brüsszeli Royaux Múzeumban. (LÁ, MFGA) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait Krivátsy Szűcs György magániskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be, ahol Bencze László és Burghardt Rezső növendéke volt. Hosszú időn keresztül élt Párizsban és különböző olasz városokban. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezet önálló kiállításával kezdődtek, amikor művészetéért Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. Cziffra György, a világhírű zongoraművész megvásárolta a francia királyok Senlis-i gótikus kápolnáját, amelyet átalakíttatott Liszt-Bartók zenei művészképzővé. E művészképző részére 1977-ben Szegvárit bízta meg egy hatalmas táblakép, triptichon megfestésével. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Önálló tárlata volt Bécsben, Prágában, Bukarestben, Sokolovban, Fellbachban (NSZK 1986). Tájképei megörökítik az elhagyott erdők, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen fest virágcsöndéleteket, portrékat, aktokat is. Hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik, amelynek féltett darabja egy Lotz Károly emlékalbum 143 művész aláírásával. Hortobágyon magánmúzeumot rendezett be. - Irod.: Szombathy Viktor: Festőművész, erdők szerelmese. Turista, 1976. feb. 10.; Tóth Ervin: A kiérlelt látomás. Szegvári Károly kiállításáról. Kelet-Magyarország. 1979. okt. 11.; Bakó Endre: Tószegtől Párizsig. Hajdú-Bihari Napló. 1980. márc. 11. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait Krivátsy Szücs György magániskolájában kezdte. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Bencze László és Burghardt Rezső tanítványa volt. Éveken keresztül Párizsban és különböző olasz városokban élt. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezett egyéni tárlatával kezdődtek, amikor Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. A Cziffra György által megvásárolt Senlis-i gótikus kápolnában, amely Liszt-Bartók Zenei Művészképzőként működik, egy triptichont festett. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Tájképei megörökítik az elhagyott erdőt, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen festett virágcsendéleteket, portrékat, aktokat is. (MFGA) Művészeti lexikon I-IV. A Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső volt a mestere. Széles ecsetkezelésű, hangulatos tájképeivel rendszeresen szerepel kiállításokon. 1955-ben a Csók Galériában gyűjt. kiállításon mutatta be festményeit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Krivátsy Szűcs György magániskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Burghardt Rezső mellett. 1943-ban többedmagával ösztöndíjat kapott Firenzében, de a háborús viszonyok miatt már nem vehette igénybe. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Önálló tárlata volt Bécsben, Prágában, Bukarestben, Sokolovban, Budapesten a Csók Galériában, és Veszprémben. Rómában 1968-ban rendezett önálló kiállítást, ahol Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. - 1977-ben Cziffra György őt bízta meg a Liszt-Bartók zenei művészképzővé alakított Senlis-i kápolna, a francia királyok kápolnájának kifestésével. Ugyanott önálló kiállítást is rendezett. Világa a természeté: az erdők öreg fái, az omladozó tanyák világa képein mélységes emberi fájdalmak hordozói. Egy letűnő világot forrósít át a lélek melegével és egyéni stílussal.

[1T504/Z040] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, szépen kidolgozott porcelán bohóc figura. Ritkán előforduló darab. Alján zöld koronás márkajelzés: ROSENTHAL SELB - BAVARIA Talapzaton formatervező neve: FRED. LIEBERMANN (Ferdinand Liebermann - Sculptor - szobrász, a Rosenthal legfontosabb, legnevesebb tervezője) Magasság: 15 cm Szélesség: 11.5 cm Súly: 0.205 kg   Ferdinand Liebermann Ferdinand Liebermann (1883–1941), the son of a toy manufacturer, was a German sculptor. He studied at the Munich School of Arts and Crafts and the Art Academy. After taking study trips to Rome and Paris, he opened a studio in 1910 in Munich. In the same year he received the Great Austrian Golden State Medal for a small bronze sculpture. Several exhibitions followed. He became one of the most important designers for the porcelain manufacturer Rosenthal AG. Liebermann’s work-spectrum encompasses bronze sculpturing, monumental sculpturing and memorials. In 1926 he received the professor title for monumental and portrait sculpturing in Munich.  After 1933, Liebermann  produced at the orders of the Nazi party 32 busts of Hitler (all 1½ life size), one of which was a commission from the city of Munich for the city hall. In appreciation he was made city councillor of the Capital of the Movement, the 'Haupstadt der Bewegung'. Liebermanns Führerbust was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 ('Cancelliere del Reich Adolf Hitler') and also at the GDKs of 1937, 1938 and in the Münchener Kunstausttellungen 1934, 1940 and 1941. It is said that the busts designed by Liebermann were favoured by the German leader over all the others.  His sculpture 'L'Abbandoro' ('Abandoned') was displayed at the XIV Biennale 1924 in Venice; ‘Erhebung’ (‘Elevatione’ or ‘Elevation’) was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 and later again at the GDK 1937, room 9. In 1938 his bronze ‘Abwehr’ (‘Defence’ or 'Ripulso') was displayed at the XXI Venice Biennale. Liebermann also completed a bronze bust of Hitler's half-niece Geli Raubal, who had shot herself in Hitler’s apartment in 1931. From this bust Hitler had numerous copies made for display in his residences.  At the Great German Art Exhibitions Ferdinand Liebermann was represented with 16 works, among them the two Hitler busts, the relief 'Wille’ (design for the Freikorps-monument), a bust of Riechsleiter Alfred Rosenberg, Reichsleiter Amann and two 'Kampf' sculptures.  In 1941, the year of his death, he created the massive sculpture for the  Freikorpsdenkmal in Munich. In the possession of the Bayerische Staatsgemäldesammlungen are the following works: 'Eva' (GDK 1939 room 35), 'Abwehr', 'In Erwartung', Frisches Lachen', 'Paolo', 'Rhythmus' and 'Knabe auf einem Waller reitend'. A copy of 'Eva' in bronze (72 cm high) was displayed at the exhibition ‘Kunst im 3. Reich, Dokumente der Unterwerfung’; the exhibition, instigated by the Frankfurter Kunstverein, was held from 1974 to 1975 in Frankfurt, Hamburg, Stuttgart, Ludwigshafen and Wuppertal.Ferdinand Liebermann: Ferdinand Liebermann: (1883–1941), the son of a toy manufacturer, was a German sculptor. He studied at the Munich School of Arts and Crafts and the Art Academy. After taking study trips to Rome and Paris, he opened a studio in 1910 in Munich. In the same year he received the Great Austrian Golden State Medal for a small bronze sculpture. Several exhibitions followed.r He became one of the most important designers for the porcelain manufacturer Rosenthal AG. Liebermann’s work-spectrum encompasses bronze sculpturing, monumental sculpturing and memorials. In 1926 he received the professor title for monumental and portrait sculpturing in Munich.  After 1933, Liebermann  produced at the orders of the Nazi party 32 busts of Hitler (all 1½ life size), one of which was a commission from the city of Munich for the city hall. In appreciation he was made city councillor of the Capital of the Movement, the 'Haupstadt der Bewegung'. Liebermanns Führerbust was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 ('Cancelliere del Reich Adolf Hitler') and also at the GDKs of 1937, 1938 and in the Münchener Kunstausttellungen 1934, 1940 and 1941. It is said that the busts designed by Liebermann were favoured by the German leader over all the others.  His sculpture 'L'Abbandoro' ('Abandoned') was displayed at the XIV Biennale 1924 in Venice; ‘Erhebung’ (‘Elevatione’ or ‘Elevation’) was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 and later again at the GDK 1937, room 9. In 1938 his bronze ‘Abwehr’ (‘Defence’ or 'Ripulso') was displayed at the XXI Venice Biennale. Liebermann also completed a bronze bust of Hitler's half-niece Geli Raubal, who had shot herself in Hitler’s apartment in 1931. From this bust Hitler had numerous copies made for display in his residences.  At the Great German Art Exhibitions Ferdinand Liebermann was represented with 16 works, among them the two Hitler busts, the relief 'Wille’ (design for the Freikorps-monument), a bust of Riechsleiter Alfred Rosenberg, Reichsleiter Amann and two 'Kampf' sculptures.  In 1941, the year of his death, he created the massive sculpture for the  Freikorpsdenkmal in Munich. In the possession of the Bayerische Staatsgemäldesammlungen are the following works: 'Eva' (GDK 1939 room 35), 'Abwehr', 'In Erwartung', Frisches Lachen', 'Paolo', 'Rhythmus' and 'Knabe auf einem Waller reitend'. A copy of 'Eva' in bronze (72 cm high) was displayed at the exhibition ‘Kunst im 3. Reich, Dokumente der Unterwerfung’; the exhibition, instigated by the Frankfurter Kunstverein, was held from 1974 to 1975 in Frankfurt, Hamburg, Stuttgart, Ludwigshafen and Wuppertal.