[FKA570/305/102] A kép mérete: 30 x 21,2 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Európai művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Eredeti keretében.

Rézkarc, papír, 85x92 mm, 90x86 mm, j.j.l.: Berkovits

[FKA502/Bp305/92] A kép mérete: 19,5 x 14,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Német művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A kép alsó része beázott.

[1F116/007] Papír színezett rézkarc, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Kézzel jelezve jobbra lent: KOMJÁTI Mű címe balra lent, kézzel: NOSZVAJ Karcon belül datált jelzés és felirat: KOMJÁTI 1958 AUS Magasság: 36.5 cm Szélesség: 48.5 cm Súly: 1.155 kg KOMJÁTI-WANYERKA GYULA NYITRAKOMJÁT, 1894 - 1958, BUDAPEST KOMJÁTI GYULA, WANYERKA GYULA   Grafikus, festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mestere: Olgyai Viktor. Ismertségét az I. világháborúról készített rézkarcai hozták meg számára itthon és külföldön is. 1926-ban Ernst-díjat és Zichy-díjat nyert. 1927-ben állami ösztöndíjjal hosszabb ideig Londonban dolgozott, ahol sikeres résztvevője volt a grafikai tárlatoknak. Nagyobb önálló kiállítása volt 1922-ben Monzában, 1924-ben az Ernst Múzeumban. A második világháborút szintén rajzokon örökítette meg. 1953-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanáraként működött. 1954-ben a Fővárosi Képtárban, 1956-ban a Csók Galériában rendezett egyéni kiállítást. Művei találhatók a londoni British Múzeum és a Viktoria and Albert Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.  Forrás: kieselbach.hu   

[FK2586/Bp304/10] A kép mérete: 29 x 39 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Szentgyörgyvári Gyenes Lajos (Szentgyörgyvár, 1890, Budapest, 1971) alkotása. Jelezve Lent "Vársétány, Sz. Gyenes Lajos (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán és a szolnoki művésztelepen tanult. Az utóbbin Fényes Adolf és Szlányi Lajos voltak a tanítómesterei. Ezt követően Brassóban és Kolozsvárott működött mint rajztanár. 1918-tól Budapesten tevékenykedett. Itáliában járt tanulmányúton. Tagja volt a Munkácsy Céh-nek és a Rippl-Rónai Társaságnak. 1912-től szerepelt fővárosi és vidéki tárlatokon. 1937-ben aranyérmet nyert a barcelonai világkiállításon. Színezett rézkarcokat is készített. (Éber, MÉL, KÁ) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf és Szlányi Lajos mellett képezte magát. Előbb Brassóban, Kolozsvárott, később Újpesten tanított. 1923-ban a Sváb-hegyi Golf Szálló díszítésében vett részt. Hosszú éveken át volt a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének igazgatója. Tagja volt a Munkácsy Céhnek és a Rippl-Rónai Társaságnak. 1912-től állított ki, 1917-ben Kolozsvárott volt gyűjteményes kiállítása. 1937-ben ezüst érmet nyert a barcelonai világkiállításon. - MÉL Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán és a szolnoki művésztelepen, Fényes Adolf, val. Szlányi Lajos mellett tanult. Ezt követően Brassóban és Kolozsvárott működött mint rajztanár. 1918-tól Budapesten tevékenykedett. Tagja volt a Munkácsy Céh-nek és a Rippl-Rónai Társaságnak. 1912-től állított ki. 1937-ben aranyérmet nyert a barcelonai világkiállításon. (Éber, MÉL) Művészeti lexikon I-IV. Festő. Bp.-en és a szolnoki művésztelepen végezte tanulmányait, majd Brassóban és Kolozsvárott rajztanárként működött. Később Bp.-en a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének igazgatója, majd ügyvezető elnöke volt évtizedeken keresztül. A szakirodalomban is működött.

[FKC302/Bp58/33] A kép mérete: 22 x 34 cm keret nélkül. Készült: Akvarellel színezett rézkarc, Papír A kép Zádor István (Nagykikinda, 1882, Budapest, 1963) alkotása. Jelezve jobbra lent "Zádor István (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Huszonhat éves volt, amikor elhatározta, hogy fejét a művészetre adja. Éveken át tanulta a grafikai technikát. Budapesten, Párizsban és Firenzében folytatott tanulmányokat. Budapesten Olgyai Viktor volt a tanítómestere, Párizsban az École des Beaux Arts-on képezte magát. Nyáron a szolnoki művésztelepen, télen pedig Párizsban dolgozott, kisebb brüsszeli, antwerpeni kirándulásokkal tarkítva. 1910-ben Észak-Olaszországban tartózkodott, Firenzében az akadémián tanult. 1918-19-ben több forradalmi rajzriportot készített. A Tanácsköztársaság bukása után először Weimarba, majd Münchenbe emigrált, előbb a Bauhaus növendéke volt, majd ismét a rézkarc technikát tanulmányozta. Stuttgart volt az utolsó állomás. Csendéleteket, táj- és arcképeket, aktokat, enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Zádor igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Főképp városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. Egy német kiadó megbízásából sorozatban örökítette meg a Rajna-vidéki és tengerparti városokat, később a Ruhr-vidék gyárairól készített rézkarcokat. Neve ismertté vált mindenfelé. Olaszországba, Svájcba hívták meg kiállítani. Kiállítások, cserék, eladások, évkönyvek Angliától Japánig, Amerikáig. 1930-ban meghívták Hollandiába. Tájképeivel olyan sikert aratott, hogy megbízást kapott egy kiadótól 36 orvosprofesszor protréjának megrajzolásával, majd egy holland katonai szaklap bízta rá a tábornokok megörökítését. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. Illusztrációiért elnyerte a könyv-illusztrációs díjat, majd a Lipótvárosi Kaszinó díját. Később Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát. 1934-ben jelent meg ofszetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több olajképe, rézkarca és litográfiája található a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. (Éber, ML, Czeizing-Fehér: Művészek) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Kossuth-díjas festő, grafikus. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Párizsban az École des Beaux Arts-n képezte magát. A szolnoki művésztelep tagja volt. 1918-19-ben forradalmi rajzriportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után, először Weimarba, majd Münchenbe emigrált. Csendéleteket, táj- és arcképeket, valamint enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Olgyai Viktor volt a tanítómestere. Igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. 1934-ben jelent meg offsetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több kiállítása volt a fővárosban. Számos olajképe, rézkarca és litográfiája van a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után, "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. Kossuth-díjjal tüntették ki. (Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, grafikus, Kossuth-díjas. Festményei enteriőrök, portrék és tájképek. Legismertebb művei rézkarcok és rajzok. Albumai: Budapest 1945; Egy fél évszázad rajzokban (Budapest, 1959). 1958-ban az Ernst Múzeumban volt életmű kiállítása. Irod.: Dénes Tibor: Zádor István. Képzőművészet, 1938., Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógus. Ernst Múzeum. 1958. Művészeti lexikon I-IV. Festő és grafikus, Kossuht-díjas. Bp.-en, a párizsi École des Beaux-Arts-on és Firenzében tanult. A szolnoki művésztelep tagja volt. Festményei főleg intérieurök, tájak és kiváló karakterű portrék. Részletező, érzékeny rézkarcain líraian ábrázolta a Tisza menti tájat. 1918-19-ben forradalmi riportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után Weimarba, majd Münchenbe emigrált. 1929-től a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének elnöke volt. Számos kiállításon vett részt (1916, 1918, 1921, 1922), legutóbb 1958-ban az Ernst Múzeumban rendeztek nagy retrospektív kiállítást műveiből (Grantner Jenővel közösen). Budapest 1945 c. albuma a felszabadulás után, Egy fél évszázad rajzokban c. albuma 1959-ben jelent meg. Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Nagykikinda 1882. jan. 15. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Csendéleteket, tájképeket, arcképeket és interiöröket fest, bár elsősorban grafikával foglalkozik. Mestere a grafikában Olgyai Viktor volt. Technikai tudása a rézkarcolásban igen nagy, többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsol lapjaira. Több olajképe, számos rézkarca és litográfiája van a Szépműv. Múz.-ban és a Főv. Képtárban. A Szinyei-Merse Pál Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke. 1918. Ebédlő c. interiőrje állami kis aranyérmet kapott. 1916. a Nemzeti Szalónban, 1918., 1921. az Ernst-múzeumban volt kollektív kiállítása. 1934. jelent meg offsetnyomásban Egy hadifestő emlékei c. albuma. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő volt, de már 1901-től részt vett a bp.-i Mintarajzisk. tanfolyamain. 1906-09 közöttt Párizsban élt, az École des Beaux-Art-on tanult. Portréfestőnek készült, közben krokikat is rajzolt. T. A. Steinlen volt a mestere. 1909-10-ben a firenzei akadémián tanult tovább. 1958: Kossuth-díj. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő című művéért kis aranyérmet kapott. 1918-19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Később visszatért Mo.-ra. A Szinyei Társaság egyik alapító tagja volt. Sikeres portréfestő (Bajor Gizi arcképe), és mint grafikus is elismert művész volt. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is. Ek: 1916, 1918: Nemzeti Szalon; Ernst M.; 1921: Ernst M.; 1958: Ernst M. (Gartner Jenővel) (gyűjt. kat.) Irod.: Dénes T.: Zádor István, Képzőművészet, 1938; Zádor István és Gartner Jenő (kat., Ernst M., 1958).