[1M055/X305] Retro hibátlan állapotú iparművészeti kerámia váza, díszváza. Alján jelzés: B. VÁRDEÁK Alján zsűri címke, rajta felirat: IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT ZSŰRISZÁM: 108154 69-995 Magasság: 10.5 cm Szélesség: 6.5 cm Hosszúság: 10.5 cm Súly: 0.35 kg B.Várdeák Ildikó keramikus Abony, 1929-05-13 Névváltozat: Bődy Oszkárné 1953-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán Gádor István és Borsos Miklós növendékeként. 1971-ben és 1972-ben részt vett a Siklósi Kerámia Szimpóziumon. 1979: Faenza, aranyérem [Bődy Oszkárral]; 1980: Patikaedény-kiállítás, aranyérem, Gualdo Tadino. Kezdetben porcelán- és kerámiaedények tervezésével, kivitelezésével foglalkozott, majd kerti plasztikákat készített samottos agyagból. Jelenleg cserépkályhát, kandallót tervez és kivitelez, valamint régi épületkerámiák restaurálásával foglalkozik. Irodalom Mai magyar iparművészet. Kerámia, porcelán, üveg, Budapest, 1975. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1971 • Népház, Budapest-Óbuda 1980 • Faipari Szakiskola, Budapest 1992 • Angelika Cukrászda, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1955 • Fiatal Iparművészek Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1955, 1959, 1965 • 2., 4., 5. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1958 • Magyar Iparművészek Kiállítása, Világkiállítás, Brüsszel 1959 • Magyar Képzőművésznők II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1960 • Képzőművésznők nemzetközi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1963 • Modern magyar kerámia, Royal Festival Hall, London 1966 • Gádor István és tanítványai kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1967 • Kerámia kiállítás, Vármúzeum, Siklós 1968, 1972, 1975, 1978, 1980 • I., III-VI. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1968, 1972, 1977, 1979 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza 1971, 1972 • Kerámia Szimpozion, Siklós 1972 • Edénykultúra, Műcsarnok, Budapest 1974 • Mai Magyar Iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest 1975 • Jubileumi Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1979 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Sopot 1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1982 • Magyar Kerámia, Palazzo delle Esposizione, Faenza 1983 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Perugia – Gualdo Tadino 1995 • XX. századi magyar keramikusok. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1998 • In Memoriam Tornyai, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1998 • Őszi kerámia kiállítás, Palme Ház, Budapest Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu

[0J556/BX-9] Szép állapotú, jelzett, réz rátétes, rák díszítésű samott fali dísztál, dísztányér. Alján karcolt jelzés: M KISS Az egyik apró réz rátét díszítés hiányzik. Szélesség: 34.5 cm Súly: 1.645 kg Kiss Katalin, M. keramikus Születési hely: Debrecen Születési dátum: 1941 Kiállítások az adatbázisban: Mesterei: Litkei József, Illés Gyula, Csekoszky Árpád, Jánossy György, Gádor István. 1967: Magyar Iparművészeti Főiskola, mesterei: Litkei József, Illés Gyula, Csekoszky Árpád, Jánossy György, Gádor István. Részt vesz a mártélyi, zsennyei, vásárhelyi művésztelepek munkájában. Tagja a Magyar Keramikusok Társaságának. Korai művei az üveg, fém kombinációjára épültek. A 80-as évektől reliefszerű, plasztikus faliképeket készített, amelyre rusztikusság, leegyszerűsítés jellemző. Egyéni kiállítások 1981 • Vasas Minigaléria, Budapest 1987 • Lágymányosi Galéria, Budapest 1989 • Csepel Galéria, Budapest 1991 • Művelődési Központ, Nádudvar • Kölcsey Kisgaléria, Debrecen Forrás: www.artportal.hu

[1A022/Z053] Régi hibátlan állapotú art deco Komlós kerámia figura. Kalapos vadász fiú, vállán vadászpuska, kezében nyuszi, előtte kutya. Alján gumibélyegzős Komlós jelzés: KOMLÓS KERÁMIA BUDAPEST Magasság: 29 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 17.5 cm Súly: 1.435 kg

[1D916/X208] Hibátlan állapotú, máz nélküli, talapzaton álló népviseletes kerámia férfi. Kezében kosfejes duda. Alján mélynyomású jelzés, lásd fotó. Magasság: 24.5 cm Szélesség: 10.5 cm Súly: 0.595 kg A duda A duda elsősorban a pásztorok hangszere. Ezért Magyarországon legelterjedtebb a Dunántúlon, Felső Magyarországon és Erdélyben volt. A dudás a fúvókán át adagolja a levegőt a kecsketömlőbe, ami innen áramlik a sípokba. A dallamsípnak 6 esetleg 7 lyuka van, hangterjedelme 1 oktáv. Az alatta lévő hosszabb síp 1 lyukú. A leghosszabb síp a basszus síp, más néven "bordó" v. "gordó". Ez egyetlen mély hangot ad és állandóan szól. A népi elnevezés szerint a dallamsíp neve prímcső és a rajta lévő lyukak neve fentről lefelé bolhaluk, fölkiáltóluk, második luk, váltóluk, kontraegyenlítő v. hangjátszó. A belső lyuk neve sikajtóluk. A hosszabb cső a kontracső, a kontralukkal. A dudát általában faragott kecskefej, illetve kosfej díszíti, de az Alföldön menyecske-, és férfifejű duda is található. Forrás: https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/nepi-hangszerek 

[1H733/Z009] Régi, szép állapotú, csorgatott mázas, barna színű, mázas kerámia két füles talpas váza. Magasság: 22.5 cm Szélesség: 11.5 cm Súly: 0.715 kg

[1M314/X046] Régi, hibátlan állapotú, csorgatott díszítéses, nagy méretű retro kerámia váza, díszváza. Oldalán felirat: ZALAEGERSZEG KERÁMIA KUPA Magasság: 31.5 cm Szélesség: 11 cm Súly: 0.825 kg ...valahol erről a túlélésről szól a Tófej kerámia is. Alig találni róla valami információt, holott mindannyiunk polcán, vagy padlásán van egy-egy (nem csak) narancssárga, karakteres dísztárgy a tófeji üzemből. Nem iparművészek tervezték, de nekem ez most tökéletesen mindegy. Csak érdekel, hogy honnan kerülnek elő ezek a nagyon szerethető, semmivel sem összetéveszthető darabok.       Tófej kerámiák. Fotó: saját.  Forrás  https://regikeramiak.blog.hu/2018/01/05/orsegi_tradicionalis_keramiatol_a_kadar-korszak_modernitasaig Tófej Zala megyében van. A két világháború között egy Oroszországból ide került, viharok által edzett nő pénzéből egy kis téglagyár jött itt létre.[1] A második világháború után a kis üzem nem tud tartósan megmaradni (még mészégetéssel is próbálkoztak), így a hatvanas évek első felére abszolút megállt a termelés.[2] A magyar zománcipar ekkor fordult a kihasználatlan tófeji gyár felé: a kecskeméti LAMPART üzemtől elvette a kerámiamáz gyártását, azt a tófeji üzemre bízta, a létesítmény irányítására a zala megyei vezetés pedig egy bizonyos Czugh Dezső és Czugh János[3] magyarszombatfai fazekast helyezett ide 1964-ben.[4] „Április elsejétől nekünk kellett ellátni az egész országot (kerámiamázzal), két hetet engedélyeztek az előkészületekre. Még lakásunk sem volt, az irodába tettek be egy tábori ágyat, azon aludtunk felváltva a bátyámmal, amíg helyre nem hozták a romos, régi Celotti-házat (azaz a téglagyár épületét).”[5] Czugh-testvérek: Czugh János és Dezső. Képek forrása: http://www.studiolum.com/nm/hu/czughjanos.htm és Czugh Mária felvétele.   Forrás: https://regikeramiak.blog.hu/2018/01/05/orsegi_tradicionalis_keramiatol_a_kadar-korszak_modernitasaig