Ispánky József : M. Kir. Budapest Székesfőváros Katonai Parancsnokság bronz díj érem 1939

Eladási ár: 16 000 HUF

Leírás

[2B155/FSZ]
Gyönyörű plasztikus kétoldalas bronz plakett, bronz érem, emlékérem.

Egyik oldalon érdekes, két kutyát fogó, elkapó férfi plasztikus alakja látható.

Körben felirat:
M. KIR. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS KATONAI PARANCSNOKSÁG

Jelzés:
ISPÁNKY

Hátoldalán egy klasszikus görög női alak, győzelem, diadal, siker, dicsőség allegorikus megjelenítése látható.

Jelzés:
ISPÁNKY

Szélesség: 5.1 cm
Súly: 0.065 kg
Ispánki József 
Ispánki József (Budapest, 1906. március 16. – Budapest, 1992. november 3.) éremművész, szobrász.


Családja és származása

Egy kispolgári családban született.Apja Ispánki János (1880–1947), honvéd törzsőrmester, kaposvári vámőr, anyja Molnár Teréz. Az apai nagyszülei Ispánki György (1827–1896), mernyei takács és Szabó Julianna voltak.


Életpályája

1923 - 1927 az Iparművészeti Iskola, majd 1927 - 1930 között Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Mesterei Mátrai Lajos, Simai Imre és Szentgyörgyi István voltak. 1931 és 1933 között római ösztöndíjas, majd utána 1935-ig tanársegéd volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1930-tól kiállító művész; rendszeresen részt vett az országos tárlatokon.

Művészi stílusának kialakulásában döntő szerepet játszottak a római ösztöndíjas évek, a klasszikus művészet tanulmányozása. Stílusát tömbszerűség, a tiszta kontúrok hangsúlyozása, görögös, ideálisan szép alakjait plasztikusság jellemzi. Visszatérő szobrászi problémaként megfogalmazott lovas kompozícióiban különösen jól érvényesül nemes archaizmusa. Egész szobrászi működését ez a stílusfelfogás határozza meg, imponálóan egységes ouvre-t teremtve, melynek két hangsúlyos vonulata az éremművészet és a monumentális szobrászat. Éremművészetének kiemelkedő korszakai az 1935-1940 közötti és a 80-as évek. Éremstílusára a műfaj hagyománytisztelete jellemző, de ezt egyéni felfogásán belül, erőteljes plasztikai nyelven, közérthető szimbolikával érvényesíti. Portréiban az ábrázolt személy karakterét tükrözi. A 8 festő 8 szobrász kiállító csoport tagjaként nemzeti hangvételű, de a klasszikus hagyományokat őrző új monumentális szobrászat megteremtésén munkálkodott. Sikeres pályakezdését a háború után nem követte hasonló folytatás, feladatait főként a kétezrelékes megbízatásokból nyerte. 

 

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2026. augusztus. 07.

(A műtárgyat eddig 5-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Ispánky József : M. Kir. Budapest Székesfőváros Katonai Parancsnokság bronz díj érem 1939

[2B155/FSZ] Gyönyörű plasztikus kétoldalas bronz plakett, bronz érem, emlékérem. Egyik oldalon érdekes, két kutyát fogó, elkapó férfi plasztikus alakja látható. Körben felirat: M. KIR. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS KATONAI PARANCSNOKSÁG Jelzés: ISPÁNKY Hátoldalán egy klasszikus görög női alak, győzelem, diadal, siker, dicsőség allegorikus megjelenítése látható. Jelzés: ISPÁNKY Szélesség: 5.1 cm Súly: 0.065 kg Ispánki József  Ispánki József (Budapest, 1906. március 16. – Budapest, 1992. november 3.) éremművész, szobrász. Családja és származása Egy kispolgári családban született.Apja Ispánki János (1880–1947), honvéd törzsőrmester, kaposvári vámőr, anyja Molnár Teréz. Az apai nagyszülei Ispánki György (1827–1896), mernyei takács és Szabó Julianna voltak. Életpályája 1923 - 1927 az Iparművészeti Iskola, majd 1927 - 1930 között Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Mesterei Mátrai Lajos, Simai Imre és Szentgyörgyi István voltak. 1931 és 1933 között római ösztöndíjas, majd utána 1935-ig tanársegéd volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1930-tól kiállító művész; rendszeresen részt vett az országos tárlatokon. Művészi stílusának kialakulásában döntő szerepet játszottak a római ösztöndíjas évek, a klasszikus művészet tanulmányozása. Stílusát tömbszerűség, a tiszta kontúrok hangsúlyozása, görögös, ideálisan szép alakjait plasztikusság jellemzi. Visszatérő szobrászi problémaként megfogalmazott lovas kompozícióiban különösen jól érvényesül nemes archaizmusa. Egész szobrászi működését ez a stílusfelfogás határozza meg, imponálóan egységes ouvre-t teremtve, melynek két hangsúlyos vonulata az éremművészet és a monumentális szobrászat. Éremművészetének kiemelkedő korszakai az 1935-1940 közötti és a 80-as évek. Éremstílusára a műfaj hagyománytisztelete jellemző, de ezt egyéni felfogásán belül, erőteljes plasztikai nyelven, közérthető szimbolikával érvényesíti. Portréiban az ábrázolt személy karakterét tükrözi. A 8 festő 8 szobrász kiállító csoport tagjaként nemzeti hangvételű, de a klasszikus hagyományokat őrző új monumentális szobrászat megteremtésén munkálkodott. Sikeres pályakezdését a háború után nem követte hasonló folytatás, feladatait főként a kétezrelékes megbízatásokból nyerte.    Forrás: wikipédia 

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2026. augusztus. 07.

(A műtárgyat eddig 5-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
16 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B314/X021] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia bokály, oldalán virágdíszítés. Alján jelzés: KIS Z. HMV Magasság: 17.5 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.37 kg        Hódmezővásárhely - Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti. Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti, ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, 13 ezer lekvárosbödönt készített, amiért 15 ezer forintot kapott. Ebből vásárolta meg a házát.  – Már gyermekkoromban ott lábatlankodtam a műhelyben, gyúrtam az agyagot, majd amikor kijártam a hatodik osztályt, beálltam dolgozni édesapámhoz. 1939-ben szabadultam fel, a mestervizsgát 1942 nyarán tettem le, s még decemberben kiváltottam az ipart. Az Érsek utcai műhelyben nem díszes majolikákat, hanem egyszerű parasztedényeket gyártottunk, mert azokra hatalmas volt a kereslet. A kereskedők mindent azonnal elvittek tőlünk. Akkoriban kezdték Újvároson a díszedényeket is gyártani, ám azokra akkor még jóval kevesebb volt a vevő – mondta a nyolcvanötödik életévét nemrégiben ünnepelő Kis Zoltán. A rendkívül jó kedélyű mester elmesélte, hogy régmúlt időkben a cserepesek még a Kossuth téri piacon árulták a portékájukat, s édesapja placca mellett árult Vékony Sándor, aki a díszes majolikákat kezdte készíteni.  Egy lett a két s-ből Kis Zoltán édesapja, Kiss Sándor még két s-sel írta a nevét, ahogy azt a nagypapa és felmenői is. A mester kapuján még két s-sel, ám a mesterlevelén és minden iratán már csak egy s-sel szerepel a neve. A mester elmondta, hogy amikor a zsidótörvények idején igazolni kellett a család felmenőinek származását, az egyik hivatalnok hagyta el a vezetéknevük egyik betűjét, s lettek a Kissek Kissek. – Szinte megszakítás nélkül dolgoztam, s ha nem jön közbe a háború, az életem is zökkenőmentes lett volna. Csakhogy a háború alatt behívtak katonának, s híradósként megjártam az orosz frontot. Majd amikor visszavonultunk, kiképző lettem, végül Németországig, Oldenburg városáig menekültünk az oroszok elől. Végül angolok fogtak el bennünket, s csak 1946-ban engedtek haza.  Kis Zoltán idehaza ismét a korong mellé ült az Érsek utcai családi műhelyben, s 1949 szeptemberéig ott is dolgozott.  – A mostani, Széchenyi téri házamat előrelátásomnak és az 1948-as bőséges szilvatermésnek köszönhetem. Ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, nekiálltam lekváros bödönöket gyártani. Tizenháromezret tettem fel a padlásra. Lett is rá kereslet, összesen tizenötezer forintot árultam ki belőle. Ezt a kis házat 10 ezer 500 forintért adták el nekem annak idején – mondta a mester. Noha a kis fazekasműhelyeket nem államosították, nehéz idők jöttek a mesteremberekre a háború után, ugyanis elvették a cserepeket felvásárló kereskedők iparengedélyét. – Akkor döglött meg a szakma, s kellett másból megélni. Én például szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, teheneket tartottam, tenyészbikáimmal pedig országos versenyeket is nyertem. A fazekasság mellett egészen 1975-ig foglalkoztam állatokkal. Közben öt és fél évig a fővárosi majolikagyárnak is dolgoztam, én meóztam a termékeiket. Kis Zoltán hatvan év után, 2002-ben adta vissza az ipart, s azóta csak kedvtelésből ül vissza néha-néha a korong mellé. Forrás: www.delmagyar.hu    
Régi Kis Zoltán vásárhelyi kerámia bokály 17.5 cm
12 500 HUF