Rézkarc, papír, 85x92 mm, 90x86 mm, j.j.l.: Berkovits

[FKA570/305/102] A kép mérete: 30 x 21,2 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Európai művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Eredeti keretében.

[FKC353/Bp75/65] A kép mérete: 11 x 7,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Magyar grafikus 1926 alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan István 26 (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKC415/Z032] A kép mérete: 26 x 21 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Stettner Béla (Budapest, 1928, Budapest, 1984) alkotása. Jelezve jobbra lent "Stettner Béla (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, szobrász. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán 1947-1952 között Berény Róbert, Kmetty János és Koffán Károly voltak a tanárai. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesítették. Egyik alapítója volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1966-69 között a Kilencek művészcsoport tagjaként működött, évekig a Kisgrafika Barátok Körének a művészeti vezetője volt. Tanulmányúton járt több európai országban. Egyéni (Fiatal Művészek Klubja, Dürer Terem, Műcsarnok, Országos Széchenyi Könyvtár, Szeged, Jászberény, Miskolc, Bécs, Szófia, stb.) és csoportos (Krakkó, Berlin, Sao Paulo, Tokió, Párizs, stb.) tárlatokon szerepelt. 1953-tól haláláig rendszeresen szerepelt az országos rendezvényeken és a magyar művészet külföldi bemutatóin. Egyes művei eljutottak Afrikába. A Kilencek fővárosi és vidéki kiállításainak résztvevője. Díjak: Munkácsy-díj; Érdemes Művész; SZOT-díj; a Művészeti Alap képzőművészeti Szakosztályának díja; SZOT művészeti ösztöndíj. Művészeti szerkesztője volt a KBK "Kisgrafika" című negyedéves szemléjének. Realista művészetét egyéni formaalakító készség, kiváló technikai felkészültség jellemezte. Alakos kompozícióinak drámai atmoszféráját az anatómiai szabályok túllépésével, valamint a részleteket mellőző sommázó előadásmódokkal teremtette meg. Gazdag tematikájában előszeretettel foglalkozott az ifjúság, a külvárosok világának problémáival és az emberiség jövőjét fenyegető jelenségekkel (Apokalypszis I.-III., Passió-sorozat). Főképpen linóban, rézkarcban, monotípiában dolgozott. Az ex libris és a kisgrafika kiváló mestereként tartják számon. (G.F.: Műv. 1970/2, 1982, MFGA, K. Gy.: Műv. 1983/1) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert, Kmetty János, Koffán Károly voltak a mesterei. Derkovits-ösztöndíjat kapott 1960-1963-ban. Egyik alapítója volt 1968-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Önellátó tárlattal 1961-ben jelentkezett a Fiatal Művészek Klubjában. Közreműködője volt a Kilencek kiállításának. Külföldön Párizs, Tokió, Sao Paulo, Szófia, Berlin kiállítótermeiben ismerhették meg művészetét. Egyik vezetője a Kisgrafikai Barátok Körének, művészeti szerkesztője a KBK "Kisgrafika" c. negyedéves szemléjének. Munkácsy-díjas, érdemes művész. SZOT-díjjal 1970-ben tüntették ki. - Irod.: Kulcsár Ödön: SZOT-díjasok. Bp. 1981.; Kovács Gyula: Kötődés a valósághoz. Stettner Béla ethosza. Művészet, 1982. 11. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán 1947-1952 k. Berény Róbert, Kmetty János és Koffán Károly voltak a tanárai. 1960-1963 között Derkovits-ösztöndíjban részesítették. Egyik alapítója volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Itthon, Párizsban, Tokióban, Brazíliában és Németországban voltak tárlatai. Munkácsy-díjas és érdemes művész. 1970-ben SZOT-díjat kapott. Egyik vezetője a Kisgrafikai Barátok Körének. Művészeti szerkesztője volt a KBK "Kisgrafika" c. negyedéves szemléjének. Az ex libris és a kisgrafika kiváló mestere. Kisgrafikái túlnyomórészt linómetszetek. (MFGA, G. F.: Műv.-1970/2, 1982.) Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1947-52 között Kmetty János és Koffán Károly voltak a mesterei. 1951 óta szerepel kiállításokon. 1961-ben a "Fiatal művészek klubjá"-ban, 1965-ben a Dürer Teremben mutatta be grafikáit és monotípiáit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1952-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Kmetty János és Koffán Károly vezetésével. Csoportos bemutatók mellett 1961-ben a Fiatal Művészek Klubjában, 1965-ben a Dürer Teremben, 1969-ben a Széchenyi Könyvtárban, 1970-ben Vácott, 1973-ban a Műcsarnokban és Szegeden, 1976-ban Jászberényben, 1979-ben Miskolcon, Szófiában és a Pataky István Művelődési Házban jelentkezett önálló tárlattal. Kiállított számos nemzetközi grafikai rendezvényen (Belin, Sao Paulo, Tokió, stb.). 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1982-1983-ban SZOT-ösztöndíjat kapott; 1966-ban Munkácsy-díjjal, 1970-ben SZOT-díjjal, 1972-ben érdemes művészi címmel tüntették ki. - Humanista gondolkodású és realista szemléletű művész volt, akinek szikár alakjai, drámai kompozíciói a politikus lelkiismeret éberségét tükrözik. Gazdag tematikájában előszeretettel foglalkozott az ifjúság, a munkásmozgalom, az üzemi élet és a külvárosok problémáival, majd tájképekkel és szimbolikus célzatú jelenetekkel. Fő műfaja a színes monotypia. A Kisgrafika Barátok Körének művészeti vezetője volt haláláig.

[FKC758/Bp305/229] A kép mérete: 20 x 12 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Szemethy Imre (Budapest, 1945) alkotása. Jelezve: lent A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium után, a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványaként végzett 1971-ben. Sokszorosító grafikus diplomát szerzett. 1968 óta szerepel hazai (Stúdió Galéria, Helikon Galéria, Erzsébetvárosi Kisgaléria, Újpest Galéria, Vízivárosi Galéria, Vigadó Galéria, Várfok 14 Galéria, Csepel Galéria, Fehér Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Óbuda Galéria, Műcsarnok, Hódmezővásárhely, Veszprém, Balassagyarmat, Szombathely, Makó, Miskolc, stb.) és külföldi (Oslo, Bécs, Varsó, Prága, stb.) bemutatókon. 1973-76 között rendszeresen jelen volt a Stúdió tárlatokon, 1973-79 és 1983-87 között a miskolci Országos Grafikai Biennálékon, 1979-81 között a makói művésztelep munkakiállításain, 1982-ben, 1986-94 között, 1998-ban a salgótarjáni Országos Rajzbiennálékon. Írországban, nyugat- és kelet-európai országokban járt tanulmányúton. Díjak: 1972-75 között Derkovits-ösztöndíj; Munkácsy-díj; Érdemes Művész; a XII. miskolci Országos Grafikai Biennále nagydíja; Csohány Emlékplakett; a salgótarjáni Országos Rajzbiennále nagydíja. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét, lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. A grafika és még inkább illusztrációs grafika, amit Szemethy művel. Sokszorosított grafikái mellett igen jelentősek finom, pontozásos módszerrel készült tusrajzai (Paravánjelenet, Csokonai-illusztrációk) és modern újságrajzai. Számos irodalmi művet illusztrált (A. Joyce, Szentkuthy, Lautréamont, J. L. Burges, stb.). A modern magyar illusztráció jeles képviselője. Képviselve a Magyar Nemzeti Galériában, a szombathelyi képtárban, a Miskolci Galériában és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. (D.I.: Műv. 1974/8, N.Z.: Műv. 1984/3, Műv. 1989/11/12, S.I.: Új Műv. 1996/1/2, Sz.K.: ÉS 1991/1) Magyar festők és grafikusok adattára 1971-ben végzett a főiskolán Ék Sándor és Barcsay Jenő osztályán. Több csoportos bemutató után 1973-ban Norvégiában, 1974-ben a Stúdió Galériában, 1976-ban Szombathelyt, a Helikon Galériában, és az NSZK-ban jelentkezett önálló tárlatokkal. Több kiállítási és pályázati díj tulajdonosa. 1972-1975-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. - Fanyar, ironikus világképe jellemzi a művészetét; lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. - Irod.: Lóska Lajos: Szemethy Imre grafikáiról. Művészet, 1980. 2. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Gimnázium után, a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványaként végzett 1971-ben. Sokszorosító grafikus diplomát szerzett. 1968 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1973-ban Osloban mutatta be munkáit. Több lappal szerepelt az 1974-es "Moszkvai Mai Magyar Grafika" c. kiállításon. Részt vett a Stúdió kiállításokon és pályázatokon. 1972-1975 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. Írországban és több kelet-európai országban járt tanulmányúton. Fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét, lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. A grafika, és még inkább az illusztrációs grafika, amit Sz.I. művel. Számos irodalmi művet illusztrált. (D.I.: Műv.-1974/8) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1971-ben végzett a főiskolán Ék Sándor és Barcsay Jenő irányításával. Csoportos bemutatók mellett 1973-ban Norvégiában, 1974-ben a Stúdió Galériában, 1976-ban Szombathelyen, a Helikon Galériában és az NDK-ban, 1980-ban Miskolcon jelentkezett önálló tárlatokkal. Több kiállítási és pályázati díj mellett 1972-1975-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. - A ráismerés fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét; lapjai parafrázisok, vízuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. Ismert illusztrátor.

[FKC546/Bp49/28] A kép mérete: 23 x 15 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Rudnay Gyula (Pelsőc, 1878, Budapest, 1957) alkotása. Jelezve jobbra lent "Rudnay (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1894-ben a budapesti Iparrajziskolában, 1895-1902 között pedig Münchenben Hollósy Simonnál tanult, közben nyaranta a nagybányai festőiskolában dolgozott. 1902-ben Rómában, 1903-ban Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hódmezővásárhelyen élt, ahol barátságot kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal, Tornyai Jánossal. 1910-ben a fővárosba költözött. 1922-52 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika, Munkácsy realizmusa és a nagybányai iskola. Hódmezővásárhelyi tartózkodása alatt széles horizontú alföldi tájakat festett. Endre Bélával és Tornyai Jánossal egy jellegzetesen alföldi festői stílus kidolgozásán munkálkodtak. Második önálló tárlatán már önálló, kiforrott, egyéni stílusával jelentkezett, erőteljes, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával (Krumplihámozó, 1912; Pihenő hegedűs, 1913). Az I. Világháború alatt drámaian realista képsorozatot festett Losoncon a galíciai menekültekről (Menekülő asszony, 1917). A '20-as, '30-as években újból előtérbe került a magyar történelmi táj vagy történelmi témavilág (A pusztaszeri országgyűlés, 1926; Kuruc lovasok, 1928). 1919-től a Somogy megyei Báhony faluban számos tájképet készített. 1922- től foglalkozott rézkarccal is, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet. Számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Kitűnő, bensőséges, oldottan lírai arcképeket is festett. 1945 után lényegében korábbi stílusában dolgozott. Rudnay lírájának ereje, hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték el. Első egyéni kiállítását Párizsban rendezte, de első nagy sikerét 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezett kolletkív bemutatójával aratta. Önálló tárlata 1953-ban a Szépművészeti Múzeumban, 1969-ben pedig a Magyar Nemzeti Galériában volt. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Brüsszelben, Londonban, majd az USA-beli Pittsburgben fogadták nagy elismeréssel. Több ízben tüntették ki (Kossuth-díj, Kiváló Művész, Pro Arte díj, a székesfőváros képzőművészeti nagy aranyérme, a Céhbeliek jubiláris aranyérme), és külföldi képtárak is vásároltak műveiből. 1926-ban fejezte be egyik legnagyobb szabású alkotását, a képviselőház számára megrendelt "Honfoglalás" című szőnyegkárpit kartonját, majd 1927-ben megfestette két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára (Csokonai diákjai körében, Magyar toborzó a '40-es években). Több műve a Magyar Nemzeti Galériában és vidéki múzeumokba került. (Éber, ML, KMML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. Budapesten az Iparrajziskolában kezdte tanulmányait, majd Münchenben Hollósy Simonnál képezte magát, közben nyaranta a nagybányai művésztelepen dolgozott. Rómában és Párizsban fejezte be tanulmányait. Többnyire vidékre elvonulva (Gömör megye, Hódmezővásárhely, stb.) festette mély tónusú, közvetlen erejű karakteralakjait, mozgalmas tömegképeit (Menekülők, Tánc, Lakoma) és finom hangulatú, egyszerűre fogott tájképeit. Lírájának ereje, hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték el. Rézkarccal is foglalkozott. 1910-ben Budapestre költözött. Első tárlatát Párizsban rendezte, de első nagy sikerét 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezett koll. kiállításával aratta. Ugyanott rendezett gyűjteményes kiállításokat 1919-ben, 1921-ben, 1924-ben, 1929-ben. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Londonban, Brüsszelben, val. az USA-beli Pittsburgban fogadták nagy elismeréssel. Több ízben kitüntették és külföldi képtárak vásároltak műveiből. 1926-ben fejezte be egyik legnagyobb szabású alkotását a képviselőház számára megrendelt "Honfoglalás" c. szőnyegkárpit kartonját. 1927-ben megfestett két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára: "Csokonai diákjai körében" és "Magyar toborzó a 40-es években". 1934-ben megkapta a székesfőváros képzőművészeti nagy aranyérmét, és a Céhbeliek jubiláris aranyérmét. 1922-től három évtizeden át a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett. 1948-ban Pro Arte kitüntetést, 1949-ben Kossuth-díjat, 1953-ban kiváló művész címet kapott. (Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában kezdte 1894-ben, majd 1895-től közel hét évig Münchenben Hollósy Simonnál folytatta; közben nyaranta Nagybányán festett. Egy évre Rómába, majd 1903-ban Párizsba ment, ahonnan csak a következő évben tért haza. Először Gömör megyében, később Hódmezővásárhelyen élt, ahol Tornyai Jánossal került szoros barátságba. 1910-ben Budapestre költözött, első kiállítását a Párizsi Nagyáruház Lotz Termében rendezte Pásztor Jánossal közösen. Következő évben a Műcsarnokban kiállított képei (Pihenj hegedűs, 1913. MNG; Krumplihámozók, 1920. MNG.) már kiforrott stílusát mutatják. Művészetének második korszaka Losonchoz kapcsolódik, ahol az első világháború idején drámai sorozatot festett a háború áldozatairól (Menekülők, 1917. MNG; Gömöri öreg házaspár, 1917. MNG.), amelyet 1918-ban az Ernst Múzeumban mutatott be. 1919-től egyre többet festett a Somogy megyei Bábonyban. 1922-től foglalkozott rézkarcolással, művei 1923-ban albumban is megjelentek. Bensőséges portréi nagy sikerrel szerepeltek itthon és külföldön, Velencétől Barcelonáig és Amerikában is több helyen. Nemzetközi kitüntetéseket, aranyérmeket (Bécs, Genova, Barcelona) kapott, képeit a velencei, római, genovai, brüsszeli múzeum megvásárolta. 1922-től három évtizeden át a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett és művésztelepet alapított. 70 éves korában Pro Arte kitüntetést, 1949-ben Kossuth-díjat, 1953-ban Kiváló művész címet kapott. 1969-ben a MNG emlékkiállítást rendezett műveiből. - Irod.: Bényi László: Rudnay. Bp., 1961.; Bodnár Éva: Rudnay Gyula emlékkiáll. kat bev. 1969.; Aradi Nóra: Rudnay Gyula. MTA 1981 I.; Bodnár Éva: Rudnay Gyula. Diakonia 1982/1. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas, kiváló művész. Bp.-en, majd Münchenben Hollósy Simonnál végezte tanulmányait. Nagybányán, Rómában, Párizsban képezte tovább magát, végül is a maga útját járva teremtette meg festői stílusát, amelyben Goya és Munkácsy örökét ébresztette. 1918-ban volt az első nagy sikerű kiállítása, 1953-ban az utolsó a Szépm. Múz.-ban, s közben számos kiállítást rendezett külföldön is. Mind mondanivalója, mind festői előadásmódja a magyar festészeti romantika legizzóbb hagyományaihoz fűzi őt vérmérséklete, széles ecsetkezelése, kedélyének mélysége, lelkesültsége révén. Témavilága merőben eltért a kortársakétól: letűnt magyar korok hangulatát idézte. Csataképei Rugendas műveire emlékeztetnek. Regényes hangú múltba révedezése mellett valóságos élményei is szerepet játszottak festészetében (katonáskodása idején Losoncban a galíciai menekültek látványa, drámai jelenetsorozata megfestésére ösztökélte, a húszas években a Dunántúl tája, Bábony-falu jelent meg festészetének szelíd lírájában). Hódmezővásárhelyi művész barátaival, az "alföldiekkel": Tornyai Jánossal, Pásztor Jánossal és Endre Bélával, utóbb pedig Koszta Józseffel a nyugati festészeti irányoktól eltérő, sajátosan magyar piktúra megteremtéséért küzdött. Stílusára jellemző az erős fény-árnyék kontraszt. Mint az alföldi iskola vezéralakjának, a bajai művésztelep alapítójának és vezetőjének hatása igen nagy volt. Számos képét őrzi a Nemz. Gal. - Irod. Lázár B.: R. Gy. Bp., 1921; Peterdi A.: R. Gy. Bp., 1931; Bényi L.: R. Gy. Bp., 1961. Bényi László Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Budapesten, Münchenben, Nagybányán, Párizsban tanult s többnyire vidéken elvonulva festette mély tónusú, közvetlen erejű karakteralakjait, mozgalmas tömegképeit (Menekülők, Tánc, Lakoma), és finom hangulatú, egyszerűre fogott tájképeit. Lírájának ereje és hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték fel. Rézkarccal is foglakozik s tanára a Képzőművészeti Főiskolának. Első nagy sikerét 1918. az Ernst Múzeumban rendezett kollektív kiállításával aratta, s ugyanott 1919., 1921., 1924., és 1929., volt gyűjt. kiállítása. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Londonban, Brüsszelben, és Pittsburgban fogadták nagy elismeréssel, többízben kitüntették s külföldi képtárak vásároltak képeiből. 1926. fejezte be egyik legnagyobb szabású művét a képviselőház számára megrendelt Honfoglalás c. szőnyegkárpit kartonját. 1927. festette két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára: Csokonai diákjai körében a debrenceni Nagyerdőben és Magyar toborzó a negyvenes évekből. 1934. megkapta a székesfőváros és a Céhbeli jubiláris aranyérmét. Csipkekendős asszony c. műve és egy tájképe a Szépművészeti Múzeumban, Anya gyermekével, Kozák Koronázás és Falusi ház c. képei a Fővárosi Múzeumban vannak. Rézkarcainak egy sorozatát 1923. Tamás Henrik adta ki. - Irodalom: Lázár B., Rudnay Gyula, Budapest, 1921. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, grafikus. 1894: bp.-i Iparműv. Isk.; 1895-1902 között Hollósy Simonnál tanult Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. 1902-ben Rómában, 1903-ban Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hmvhelyen élt, szoros barátságot kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal. 1922-52 között az MKF tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett. 1948: Pro Arte-díj; 1949: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. Számos nközi kiállítás kitüntetettje. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika, Munkácsy-realizmusa és a nagybányai iskola. Hmvhelyi tartózkodása idején széles horizontú alföldi tájakat festett. Endre Bélával és Tornyai Jánossal egy jellegzetesen alföldi festői stílus kidolgozásán munkálkodtak. Második önálló kiállításán már kiforrott, egyéni stílusával jelentkezett, erőteljes, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával (Krumplihámozó, 1912; Pihenő hegedűs, 1913). Az első világháború alatt drámaian realista képsorozatot festett Losoncon a galíciai menekültekről (Menekülő asszony, 1917). A 20-as, 30-as években újból előtérbe került a magyar történelmi témavilág Rudnay Gyula festészetében (A pusztaszeri országgyűlés, gobelinterv, 1926; Kuruc loavsok, 1928). 1919-től a Somogy megyei Bábony faluban számos tájképet készített. 1922-től foglalkozott rézkarccal, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet; számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Sok kitűnő, bensőséges, oldottan lírai portrét festett. 1945 után lényegében korábbi stílusában dolgozott; posztnagybányai realizmusa megfelelt az 1949 utáni elvárásoknak, bár kifejezetten szocreál tematikájú képet nem festett. Csoportos kiállításon többek között Velencében, Genovában, Milánóban, Rómában, Bécsben, Barcelonában és az USA-ban vett részt. Ek: 1912: Párizsi Nagyáruház, Bp. (Pásztor Jánossal); 1913: Műcsarnok; 1918: Ernst M.; 1925: Milánó (kat.);1953: SZM; 1969: MNG (kat.) Mk: Cá Pesaro, Velence; FK; JPM, Pécs; MNG; Palazzo Bianco, Genova; Palazzo delle Belle Arti, Róma, Tornyai J. M., Hmvhely; Uffizi Képtár Önarcképgyűjt. Firenze. Irod.: Lázár B.: Rudnay Gyula, Bp., 1921; Elek A.: Rudnay Gyula, Műbarát, 1922/4.; Dömötör I.: Rudnay Gyula Auróra, 1922; Pica, V.: Mostra individuale del pittore Rudnay Gyula (kat. bev. tan., Milánó, 1925); Ybl E.: Rudnay Gyula, Budapesti Szemle, 1925; Kállai M.: Rudnay Gyula és művészete, Magyar Művészet, 1926; Peterdi A.: Rudnay Gyula, Bp. 1931; Genthon I.: Az új magyar festőművészet története, Bp., 1935; Pogány Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Bp., 1947; Bényi L.: Rudnay Gyula, Művészettörténeti Tanulmányok, Bp., 1954; Lyka K.: Emlékezés Rudnay Gyulára, Építéstudomány, 1957/2.; Bényi L.: Rudnay Gyula, Bp., 1961; Bodnár É.: Rudnay Gyula (kat., bev. tan., MNG, 1969); Aradi N.: Rudnay Gyula, in; Magyar Művészet 1890-1919, Bp., 1981; Bodnár É.: Rudnay Gyula, Diakonia, 1982/1. (Po.G.)