[0Q259/X170] Jelzett bronz szobor, márvány talapzaton. Európai művész, cca 1940 körül. Jelzés a talapzaton: PARENTA Magasság: 40 cm Szélesség: 18 cm Súly: 7.8 kg

[0X416/UZ-K] Márvány talapzaton álló, jelzett orientalista turbános pincér fiú, fiatal oszmán szolga bronz szobra. Arca és a tárgyak elefántcsont jellegűek. A márványtömb sarka sérült. Lábánál jelzés: PREIFS A 7634 Pecséten felirat: BRONZE GARANTI PARIS J.B DEPOSEE Magasság: 26 cm Szélesség: 7 cm Hosszúság: 13 cm Súly: 2.355 kg Ferdinand Preiss Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Ferdinand Preiss Preiss, c. 1912 Született 1882. február 13. Erbach , német birodalom Meghalt 1943. július 29. (61 éves) Berlin , náci Németország Állampolgárság német Ismert Szobor Figyelemre méltó munka Con Brio;Lángszóró;Kiegyensúlyozó;Elizabeth királynő Mozgalom Art Deco Johann Philipp Ferdinand Preiss (1882. február 13. - 1943. július 29.) német szobrász volt. Ő volt az Art Deco időszak egyik vezető szobrászja. tartalom 1Korai élet 2Karrier és házasság 3Halál és örökség 4Hivatkozások 5Külső linkek Korai élet [ szerkesztés ] Ferdinand Preiss [1] Erbach im Odenwaldban született , hat gyermek közül, Daniel Daniel Heinrich Preiss és felesége, Katharine Preiss, Elisabetham. Michelstadtban tanult, és mérnökökké vált. Mindkét szülei rövid időn belül meghaltak, amikor 15 éves volt, és röviddel azután elnyerte Philipp Willmann elefántcsont faragóját, és családjával együtt élt. 1901-ben Rómába és Párizsba utazott. Arthur Kassler barátja és ismerőse lett Baden-Baden-ben , ami a Preiss & Kassler cég berlini cégalapításához vezetett . Kassler lett az üzleti gondolkodású partner és a Preiss által irányított művészi produkció. [2] Karrier és házasság [ szerkesztés ] 1907-ben feleségül vette Margarethe Hilme-t, aki két gyermeket állított elő: Harry és Lucie. Kezdetben a kisgyermekek elefántcsont faragványait és klasszikus formájú szobrokat készítettek, amelyeket a régi elefántcsont- biliárd golyókból faragtak . 1910-től a cég korlátozott kiadású Art Deco szekrényszobrokba specializálódott, amelyek festett bronzot használtak elefántcsonton az onyx és márvány lábazatain, alkalmanként a kandalló órákra és a lámpaburkolatokra. Forradalmasította a chryselephantine szobrok termelését fogászati ​​fúróval , amely az elefántcsont pontosabb és gyorsabb faragására szolgál. [2] A Preiss szinte az összes cég modelljét tervezte, és leghíresebb alkotásai a modern, naturalista 20. századi nőstényeket ábrázolják a sport- és színházi világból. A darabok öntését kezdetben az Aktien-Gesellschaft Gladenbeck öntöde végzi Berlinben [2] és később saját Preiss & Kassler öntödében. Az első világháború kitörésével 1914-ben a vállalat hat rendkívül képzett elefántcsont faragót foglalkoztatott Erbachból, és rendszeresen exportált Angliába és az Egyesült Államokba. Egy kis gyárat hoztak létre Angliában, hogy összeállítsa a Németországban gyártott alkatrészekből készült szobrokat, amelyek szintén elkerülték a behozatali adókat. [3] Ferdinand Preiss néha helytelenül nevezték Fritz Preissnek. Művei, valamint a H. Chiparus Demetre művei az Art Deco szobor csúcsának tekinthetők, és a modern gyűjtők nagyra értékelik őket. [4] Halál és örökség [ szerkesztés ] A cég zárt Preiss halála egy agydaganat július 29-én, 1943. [2] A régi műhely Ritterstraße Berlinben, melyet ház a készlet minták, kibelezve a tűz következtében egy bombatámadás előtt nem sokkal a vége A második világháború . A Preiss-et az Art Deco korszak egyik legnagyobb szobrászának tartják.   Forrás: wikipédia

[1A623/UZ-K] Hibátlan állapotú, Samassa József (1828 - 1912) bíboros egri érseket ábrázoló bronz mellszobor, bronz büszt szögletes mészkő talapzaton. A talapzat egyik sarka sérült, lásd fotók. Magasság: 32 cm Szélesség: 20 cm Súly: 4.44 kg Samassa József A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Samassa József Fényképe a Vasárnapi Ujságban Született 1828. szeptember 30.[1][2] Aranyosmarót[2] Elhunyt 1912. augusztus 20. (83 évesen)[2] Eger[2] Állampolgársága osztrák–magyar osztrák Nemzetisége magyar Foglalkozása katolikus pap katolikus szerpap katolikus püspök Tisztsége megyéspüspök (1871. február 1. – 1873. június 18.) egri érsek (1873. június 18. – 1912. augusztus 20.) bíboros (1905. december 11. – ) Iskolái Bécsi Egyetem Pázmáneum (1847–) Kitüntetései Magyar Királyi Szent István-rend Halál oka tüdőgyulladás Sírhelye Egri főszékesegyház egri érsek Vallása római katolikus egyház Pappá szentelés 1852. július 23. Püspökké szentelés 1871. július 30. Esztergom Szentelők Simor János (főszentelő) Zalka János (társszentelő) Szabó József (társszentelő) Bíborossá kreálás 1905. december 11. Hivatal szepesi püspök Hivatali idő 1871–1873 Elődje Zábojszky László Utódja Császka György Hivatal egri érsek Hivatali idő 1873–1912 Elődje Bartakovics Béla Utódja Szmrecsányi Lajos Samassa József (Aranyosmarót, 1828. szeptember 30. – Eger, 1912. augusztus 20.) egyházjogi doktor, szepesi püspök, egri érsek, bíboros,[3] egyházi író, az MTA tagja (igazgató 1906).  Pályafutása Gimnáziumi iskoláit Nyitrán, Léván és Esztergomban végezte.[3] 1843-ban az esztergom-főmegyei papok között mint az Emericanum növendékeként Pozsonyban töltött egy év után 1844-től a bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát 1847-től a bécsi Pázmáneumban hallgatta. 1852. július 23-án Scitovszky János hercegprímás áldozópappá szentelte fel. Ezután Nagyszombatban az óklasszikus nyelvek (latin és görög) tanáraként dolgozott az érseki főgimnáziumban, ahol a klasszikus nyelvekben való jártasságát fejlesztette.[3] 1854-ben a pesti Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki. 1859-ben Esztergomban teológiai, 1861. április 14-én pesti egyetemi hittanár lett. 1869-ben szülővárosa országgyűlési képviselővé választotta.[3] Mint képviselő, a Deák-párthoz csatlakozott és általános figyelmet keltett felszólalásaival. E minőségében választották meg az akkor összeült katolikus autonómiai szervezőbizottság tagjává. 1869. szeptember 15-én báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Deák Ferenc ajánlására, kinevezte vallás- és közoktatási miniszteri osztálytanácsossá. Szeptember 23-án dunaföldvári címzetes apát és esztergomi kanonok lett; emellett újból egyhangúlag képviselővé választották 1875-ig.[3]  Püspöki pályafutása 1871. január 1-jén szepesi püspökké nevezték ki, IX. Piusz pápa június 26-án erősítette meg. Július 30-án szentelték püspökké, székét augusztus 27-én foglalta el. Ottani rövid működése alatt rendezte papsága anyagi helyzetét, restaurálta hazai műemlékeink egyik kincsét, a szepeshelyi Szapolyai-kápolnát[3] és sikeresen ápolta idegen ajkú hívei között a nemzeti szellemet. 1873. június 18-án az egri érseki székre emelték,[3] ahol szintén Deák Ferenc ajánlása jelölt számára képességeihez méltó helyet. 1873. augusztus 29-én belső titkos tanácsos, 1888-ban pedig pápai trónálló és prelátus lett.[3] A politikai élettől az 1875. évi fúzió után visszavonult. 1892-ben a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki, a budapesti egyetem pedig a millenniumi ünneplés alkalmával egyházjogdoktorrá választotta.[3] Számos főpásztori körlevele és rendelete által törekedett az egyházi fegyelmet megerősíteni. Körlevelei közül: De disciplina ecclesiastica, De conventibus cleri, De residentia és a házassági rendről szólók említendők. 1880-ban Trefort Ágoston miniszterhez írt az egri érseki jogakadémia megszüntetése ellen, és az egri tanítóintézetet az újabb igényeknek megfelelően berendezte; leánynevelő-intézeteket, iskolákat emelt és fenntartásukról gondoskodott; a miskolci leánynevelő-intézetre 100 000 forintnál nagyobb összeget áldozott; áldozatkészségéből egyházmegyéjében több új templom létesült (Ózd, Kótaj, Vécs, Kisújszállás, Sajókaza[3]); az egyházmegyei papság nyugdíjintézetére 30 000 forintnyi, az egyházmegyei lelkészek, segédlelkészek és tanítók fizetésének javítására 150 000 forintot meghaladó alapítványt tett. A művészetnek is hathatós pártfogója volt. Az árvíz által sújtott Szegednek 10 000 forintot, Miskolcnak, Egernek ugyanannyit adományozott. A csángók hazatelepítését nagy összeggel támogatta. Adományai már érseksége huszadik évében meghaladták a másfél millió forintot. Eger városa díszpolgárrá választotta[3] és lefestette arcképét a városterme számára. 1893-ban ünnepelték érseksége huszadik évfordulóját. Tevékenykedett a vallás- és tanulmányi alapok ellenőrző és azokra felügyelő ideiglenes bizottságban, a főrendiház pénzügyi bizottságában, melynek hosszabb ideje elnöke volt, a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságban, melynek rendszerint tagja volt. 1898-ban betöltötte egri 25. évét, erre az alkalomra kiadott főpásztori levelében vádolta a jelen társadalom hibáit, az érzületek gyökeres átalakulását sürgette, melyet csak Krisztus tana teremthet meg. Ugyanekkor gazdasági alkalmazottai részére 50 000, Erzsébet királyasszony emlékére 50 000, az egri egyházmegyei papi nyugdíjintézet javára 20 000, az egri egyházmegyei kántortanítók részére 20 000 koronát ajándékozott.[3] 1902-es aranymiséje alkalmából ajándékozta Nyíregyházának a Magyarok Nagyasszonya-templomot, melyet ő maga szentelt fel 1904. augusztus 20-án.[4] 1905. július 23-án érte meg áldozópapságának hatvanéves jubileumát. Ugyanezen évben X. Piusz pápa kinevezte bíborossá és 1906. december 6-án Rómában fejére tette a bíbornoki kalapot.[3] 1912 májusában Budapesten tüdőgyulladást kapott, ami végül a halálát okozta. Az Egri főszékesegyház kriptájában temették el.[5] Harminckilenc éves egri érseksége alatt az önmagához mindenkor szigorú, egyszerűségszerető főpap az adományairól vezetett számadások szerint, egyházi, kulturális, társadalmi és jótékony célokra 6 527 043 koronát áldozott, mely összegből egyházmegyei célokra, mint templomokra, iskolákra, lelkészek, segédlelkészek, tanárok, tanítók helyzetének javítására, neveltetési célokra stb. 4 540 271 korona jutott. Főképp az egyházmegyei papnyugdíjintézetet támogatta, melyet mintegy 400 000 korona adományával és állandó gondolkodásával egészen újjászervezett.  Emlékezete Arcképe: kőnyomat a Hajnal-Albumban (Budapest, 1873) és Vereby Soma, Honpolgárok Könyvében (IX. 1874.) rajz, Gerhart H., Bécs Nevét viselte a Galya-tető Délkeleti oldalában a Mátra Egylet által 1894-ben épített nyitott gerendakunyhó, a Samassa-menedékház, amely azonban már az első világháború után tönkrement.[6] Ugyancsak róla nevezték el a Samassa-házat, a Bükk legrégebbi (1889-ben épült), működő menedékházát,[7] valamint a közelében található Samassa-forrást.[8] Nyíregyházán a katolikus plébánia előtt 2012-ben teret neveztek el róla.[5]  Művei Votum ad synodum Provincialem Strigonii celebrandam de matrimoniis mixtis, nominatim de petenda dispensatione et de assistentia parochi in iisdem contrahendis. Pestini, 1858 De stultitia quorundam qui se Ciceronianos vocant. Contra Grammaticos e Borussia in Austriam accersitos directum. Pestini, 1858 (Hidassy Kornél: «De stilo bene latino» cz. czikke védelmére volt írva, de lefoglalták) Palaestina, quam in usum auditorum suorum strictim descripsit. Strigonii, 1860 A lelépett nagyságos rektorhoz intézett beszéd. Buda, 1865 Epistola pastoralis... de institutione aerarii ad sublevandos corpore deficientes e voluntariis oblationibus conflando. Scepusii, 1871 Epistola past., in qua oblatos annue 10,000 florenos pro meliore cleri sustentatione normat. Scepusii, 1871 Epistola past. de prolium in scholis institutione. Scepusii, 1871 Epistola, in qua clerum ab inpigre operandum in vinea Domini cohortatur. Scepusii, 1872 Epistola, quae instructionem pro congregationibus pastoralibus exhibet. Scepusii, 1872 Oratio, quam... quum regimen suum ADioeceseos ritu solemni capesseret, habuit Agriae in Metropolitana Ecclesia die 26. Mensis Octobris 1873. Bpestini, 1873. Magyarul: Főpásztori beszéd a papsághoz és hívekhez egri érsekké való ünnepélyes beiktatása alkalmával. Bpestini, 1873.) Epistola, past., in qua ut A.-Eppus Agriensis de civili S. Pontificis principatu disserit, et de celebrando Pii IX. Papae episcopali Jubilaeo congrua disponit. Eger, 1877 Zárbeszéd, melyet az egri egyházmegyei papság nyugdíjintézete ügyében 1885. okt. 27. Egerben tartott közgyűlésén mondott. Latinból fordítva. Eger, 1885 Zárbeszéd, melyet az egri egyházmegyei papság nyugdíjintézete ügyében 1888. okt. 23. Egerben tartott közgyűlésén mondott. Eger, 1888 (Megjelent a Religio 1888. II. 34-37. sz.) Megnyitó beszéd a szent István-társaság XXXVIII. nagygyűlésén. Bpest, 1891 (Kath. Szemléből) Beszéd, melyet... az egri egyházmegye papnyugdíjintézet 1893. okt. 26. tartott közgyűlésén papságához intézett. Latin eredetiből fordítva. Eger, 1893 A cs. és kir. 60. sz. br. Appel gyalogezred százéves fennállása megünneplésekor az ezred uj zászlójának felszentelésénél 1898. aug. 13. mondott beszéde. Eger, 1898 Sugarak. Szemelvények... irataiból és beszédeiből 1873-1898. huszonöt éves érseksége ünneplésére. Eger, 1898.[3] Beszéd, melyet... az egri egyházmegyei papnyugdíjintézet 1900. évi okt. 25. tartott közgyűlésén papságához intézett. Eger, 1900 Levele az egri egyházmegyei irodalmi egylet elnökéhez az «Egri Népkönyvtár» ügyében (M. Állam 1877. 253. sz.) Levele gr. Esterházy egri püspök életrajzát illetve (Főv. Lapok 1888. I. 99. sz.)

Márvány, 20 x 30 x 28 cm, j. oldalt: MATZON

[1E166/UZ-K] Régi, hibátlan állapotú, jelzett portugál bronz szobor márvány talapzaton. Jelzés: MILO Pecsét: L'ART BRONZE QUALITE FRANCE Magasság: 13 cm Szélesség: 8.5 cm Hosszúság: 20.3 cm Súly: 2.165 kg Miguel Fernando López (Milo) portugál | 1955 1 2021. 05. FEBRUÁR TEVÉKENYSÉG 1 Figyelmeztetés 1 eladott tétel  1/10 előadót követsz Miguel Fernando López (Milo) egy portugál háború utáni és kortárs szobrász, 1955-ben született. Miguel Fernando López (Milo) műveit többször kínálták aukción, Miguel Fernando López (Milo) portugál|1955    "Miguel Fernando López (Milo) egy portugál háború utáni és kortárs szobrász, 1955-ben született. Miguel Fernando López (Milo) műveit többször kínálták aukción..."  Forrás: https://www.mutualart.com/Artist/Miguel-Fernando-Lopez--Milo-/064ED1B126664E76

[1P134/Z027] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 17-ig Hibátlan állapotú, Varga Imre által készített, márvány talapzaton álló, ülő kalapos nő jelzett bronz kisplasztika. Halvány karcolt jelzés a bronzon: VARGA IMRE ODETTE Magasság: 44 cm Szélesség: 20.5 cm Hosszúság: 19.5 cm Súly: 8.195 kg Varga Imre szobrász Siófok, 1923-11-1 Elhalálozott: Budapest, 2019-12-9 1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1960: Marx-Engels emlékműpályázat díja; 1969: Munkácsy-díj; 1971: III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap különdíja; 1973: Kossuth-díj; 1975: érdemes művész; 1977: Pro Arte Budapest; A Kulturális Minisztérium nívódíja az 1976-ban elhelyezett művekért; 1979: kiváló művész; 1982: Herder-díj; 1983: A Német Akadémia tagja; Magyar Népköztársaság Zászlórendje; 1984: SZOT-díj; 1985: Siófok díszpolgára; 1989: Művészetek és Irodalom Érdemrendjének Parancsnoki Jelvénye, Franciaország; Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, lovag; A Lengyel Kultúráért; Hajdúböszörmény díszpolgára. 1980 és 1990 között országgyűlési képviselő volt. A Hazafias Népfront alelnöke, a Fészek Művészklub elnöke. 1991 óta az Európai Akadémia tagja. 1983-ban az óbudai Laktanya utcában állandó kiállítás nyílt alkotásaiból. Budapesten él. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercitáknál kezdte, majd Szombathelyen fejezte be. Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Egy véletlen, Pátzay Pál szobrászművésszel való találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolásként Vasmunkás című szobrával az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon szerepelt. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben részt vett a székesfehérvári Könnyűfémműben megrendezett szobrász alkotótelepen. A szobrászat minden ágazatában aktív alkotó (kisplasztikák és érmek); kiállítótermi léptékben tervezett munkák mellett munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése (emlékművek, portréemlékművek, portrék, díszítőplasztikák). Pályája egy-egy szakaszában táblaképeket, grafikákat, gobelineket is készített. Már 1967-es, bemutatkozó kiállítása is élénk szakmai figyelmet keltett, majd az 1972-es tihanyi tárlatával robbant be a kortárs művészetbe. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásai legfőként mintázással, bronzöntéssel készülnek, de kiemelkedő szerepű a 60-as évek második felében meghonosodott anyag és technika, a krómacél alkalmazása is. Egy-egy művön gyakran többféle anyagot, megmunkálásmódot is alkalmaz (bronz-krómacél, krómacél-bazalt, bronz-fa). Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, változatos szoboralkotórészekkel a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át. A 60-as évek végétől erőteljessé kibontakozó, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai (Lenin, II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Mihály, Kun Béla, Radnóti Miklós, József Attila, Liszt Ferenc, Bartók Béla stb.), de számos mitológiai (Zeusz, Pallasz Athéné, Orpheusz és Euridiké, Ikarusz) és bibliai téma és figura megjelenítésére is vállalkozik. Munkásságának fontos területe a síremlékszobrászat. Legerőteljesebb kisplasztikáit (Apokalipszis, Erőltetett menet, La Charogne, Babij Jar) expresszivitás, szürreális látomásosság jellemzi. Irodalom DUTKA M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18. FRANK J.: ~nél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2. TIMÁR Á.: ~ szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10. VADAS J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4. RÓZSA GY.: Négy portré, Budapest, 1977 ~ (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985) MENYHÁRT L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10. Köztéri szobraink, Budapest, 1986 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992 Film  ~ szobrászművésznél, Magyar Televízió, 1973 Műteremben, Magyar Televízió, 1984. augusztus 19. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany 1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest 1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. Velencei Biennálé, Velence 1986 • Bécs • Párizs 1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával] 1999 • Koller Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg 1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva 1973 • Mai magyar művészet, Belgrád 1974 • Mai magyar művészet, Bécs 1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence 1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest 1984 • Kunstmesse, Bázel 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Forrás: artportal.hu