Kézdi Kovács Elemér : Napkelte

Sale price: 220 000 HUF

Leírás

[FK3451/FL-4]
A kép mérete: 50 x 63 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Falemez
A kép Kézdi Kovács Elemér (Budapest, 1898) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Kézdi Kovács E."
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Budapest, 1898 - ?
Festő, iparművész. Kézdi-Kovács László fia. A budapesti Iparművészeti Főiskolán, majd ugyanitt a Képzőművészeti Főiskolán végzett művészeti tanulmányokat. Stílusos dekoratív tervezetekkel, tengerparti impressziókkal és arcképekkel 1916-17-ben szerepelt először az Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain, melyeknek ezt követően rendszeres és szorgalmas kiállítója lett. 1922-től Firenzében, Londonban és Brüsszelben főleg arcképeket festett. 1933-től a Nemzeti Szalon titkára volt. 1951-ben New Yorkban telepedett le. (Éber, LÁ, Új Idők Lexikona)

Magyar festők és grafikusok adattára
(Budapest, 1898 - )
Kézdi-Kovács László fia. Budapesten az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Dekoratív tervezetekkel 1916-1917-ben szerepel először a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. 1922-től Firenzében, Londonban és Brüsszelben főleg arcképeket festett, László Fülöp ösztönzésére. 1951-ben New Yorkban telepedett le. MTA

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Bp., 1898. -
Festő, iparművész. Kézdi-Kovács László fia. A budapesti Iparművészeti Főiskolán, és a Képzőművészeti Főiskolán végezte művészeti tanulmányait. Dekoratív tervezetekkel és tengerparti impressziókkal szerepelt először a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1922-től Firenzében, Londonban és Brüsszelben főleg arcképeket festett. 1933-tól a Nemzeti Szalon titkára volt. 1951-ben New York-ban telepedett le. (Éber)

Egyéb
Festő, iparművész. Kézdi Kovács László fia. A budapesti Iparművészeti
Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait.
1916-17-ben szerepelt először a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain dekoratív tervekkel és tengerparti impressziókkal.
1922-től Firenzében, Londonban és Brüsszelben járt, ahol portrékat festett.
1933-tól a Nemzeti Szalon titkára volt. 1951-ben New Yorkba költözött.

Tulajdonságok

Carrier: Wood
Jelzett: igen
Állapot: Mint
Festmény, kép, grafika technika: olaj

buying information

Uploaded: 2016. October. 07.

( 1576 views )

Seller:
Receiving:
Payment:

Kézdi Kovács Elemér : Napkelte

[FK3451/FL-4] A kép mérete: 50 x 63 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Kézdi Kovács Elemér (Budapest, 1898) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kézdi Kovács E." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Budapest, 1898 - ? Festő, iparművész. Kézdi-Kovács László fia. A budapesti Iparművészeti Főiskolán, majd ugyanitt a Képzőművészeti Főiskolán végzett művészeti tanulmányokat. Stílusos dekoratív tervezetekkel, tengerparti impressziókkal és arcképekkel 1916-17-ben szerepelt először az Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain, melyeknek ezt követően rendszeres és szorgalmas kiállítója lett. 1922-től Firenzében, Londonban és Brüsszelben főleg arcképeket festett. 1933-től a Nemzeti Szalon titkára volt. 1951-ben New Yorkban telepedett le. (Éber, LÁ, Új Idők Lexikona) Magyar festők és grafikusok adattára (Budapest, 1898 - ) Kézdi-Kovács László fia. Budapesten az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Dekoratív tervezetekkel 1916-1917-ben szerepel először a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. 1922-től Firenzében, Londonban és Brüsszelben főleg arcképeket festett, László Fülöp ösztönzésére. 1951-ben New Yorkban telepedett le. MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Bp., 1898. - Festő, iparművész. Kézdi-Kovács László fia. A budapesti Iparművészeti Főiskolán, és a Képzőművészeti Főiskolán végezte művészeti tanulmányait. Dekoratív tervezetekkel és tengerparti impressziókkal szerepelt először a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1922-től Firenzében, Londonban és Brüsszelben főleg arcképeket festett. 1933-tól a Nemzeti Szalon titkára volt. 1951-ben New York-ban telepedett le. (Éber) Egyéb Festő, iparművész. Kézdi Kovács László fia. A budapesti Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1916-17-ben szerepelt először a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain dekoratív tervekkel és tengerparti impressziókkal. 1922-től Firenzében, Londonban és Brüsszelben járt, ahol portrékat festett. 1933-tól a Nemzeti Szalon titkára volt. 1951-ben New Yorkba költözött.

More details
Carrier: Wood
Jelzett: igen
Állapot: Mint
Festmény, kép, grafika technika: olaj

buying information
Uploaded: 2016. October. 07.

( 1576 views )

Seller:
Receiving:
Payment:


Sale price:
220 000 HUF
To 0 offer to this artwork.

Further items from the seller view all of the artworks from this seller

similar artworks of this category

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)
Moldován István : "Tanya"
80 000 HUF
[FKB061/FL-4] A kép mérete: 13,7 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Edvi-Illés Aladár (Pest, 1870, Budapest, 1958) alkotása. Jelezve jobbra lent "E. Illés A." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1888-1892 között a budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképző növendéke volt, ahol Greguss János és Székely Bertalan oktatta. 1893-95 között Párizsban a Julian Akadémián képezte magát, majd Londonban az angol akvarellfestészetet tanulmányozta. 1897-ben ösztöndíjjal Olaszországban volt tanulmányúton. több ízben dolgozott Hollandiában és Dalmáciában. 1905-ben Erdélyben és Törökországban járt. Kecskeméten, Párizsban, Szentendrén és a nagybányai művésztelepen tevékenykedett. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain gondosan kidolgozott, bensőséges hangulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-tól 30 éven át a Képzőművészeti Főiskola vízfestészeti-tanáraként tevékenykedett. "Falurészlet" című vásznát 1909-ben a Müncheni Nemzetközi Kiállítás Aranyérmével jutalmazták. 1916-ban a Műcsarnokban Kis Állami Aranyérmet, 1925-ben Munkácsy-díjat, 1929-ben Barcelonában ezüstérmet, 1939-ben Állami Nagy Aranyérmet kapott. 1958-ben Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesítették. Edvi-Illés és a hazai akvarellfestészet egyik legjelentősebb alakja volt. Vízfestményeken kívül rézkarcok és olajfestmények is kikerültek műterméből. Többnyire posztimpresszionista tájképeket és csendéletek alkotott. Az Alföld áll szívéhez közel, a Kunság s a Szeged-Szolnok-környéki tanyák, az esőre áhító szikes föld, hazatérő állatok, égre meredő gémeskutak. A bámész gyerekek, a napszagú menyecskék, az öreg pásztorok úgy kerültek rá képeire, mint a földből lett fák, palánták vagy a szénaboglyák. Kevés változatosságot mutat a téma, de mélyen átrézett a tartalom. Minden egyes alkotását aprólékos gondosság jellemzi. Az érzelem, ha szemérmesen is, de állandóan szót kér. Kisméretű vízfestményekben és az alig nagyobb olajképekben áhítattal csodálkozik rá az élővilágra, s az emberkéz formálta tájakra. Számos alkotása tükrözi angliai, itáliai, törökországi, erdélyi és hollandi élményeink hatását. Illusztrálta Malonyai Dezső "A magyar nép művészete" című művének I. kötetét és Mikes Kelemen "Törökországi levelek" díszkiadását. Díjak, kitüntetések, megbízatások jutalmazták szorgalmát, tehetségét. Számos műve a Magyar Nemzeti Galéria és a szombathelyi képtár tulajdona. (ML, Éber, MÉL, D.I.: Műv. 1970/5, KMML, Czeizing-Fehér: Művészek) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. 1888-1893 k. a bp.-i Mintarajziskolában, mint Greguss János és Székely Bertalan tanítványa tanult. 1893-1895 k. Párizsban a Julian Akadémián képezte magát, majd Londonban az angol vízfestészetet tanulmányozta. 1897-ben ösztöndíjjal Itáliába ment. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain gondosan kidolgozott, bensőséges hangulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-tól a Képzőművészeti Főiskola vízfestészeti-tanára lett. 1905-ben Erdélyben és Törökországban járt. Több ízben dolgozott Hollandiában és Dalmáciában, a tengerparton. "Falurészlet" című vásznát 1909-ben Münchenben aranyéremmel tünetették ki. 1916-ban a Műcsarnokban kis állami aranyérmet, 1925-ben Munkácsy-díjat, 1929-ben Barcelonában díjat, állami nagy aranyérmet pedig 1939-ben nyert. 1958-ben érdemes művész kitüntető elismerést kapott. Akvarelleken kívül rézkarcok és olajfestmények is kikerültek műterméből. Számos alkotása tükrözi angliai, olasz- és törökországi, erdélyi és hollandiai élményeinek hatását. Illusztrálta Malonyai Dezső "A magyar nép művészete" c. művének I.kötetét és Mikes Kelemen "Törökországi levelek" díszkiadását. Számos műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. (ML, Éber, MÉL, D.I.: Műv.-1970/5) Magyar festők és grafikusok adattára 1888-tól 1893-ig a budapesti Mintarajziskolába Székely Bertalan és Greguss Ákos tanítványa volt. 1893-1895 között a párizsi Julian Akadémián tanult, majd Londonba az angol vízfestészetet tanulmányozta. 1903-tól 1935-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Főként gondosan kidolgozott vízfestményeivel aratott sikereket, 1916-ban a Műcsarnokban kis állami aranyérmet, 1925-ben Munkácsy-díjat, 1958-ban Érdemes művész kitüntető elismerést kapott. Számos műve tükrözi angliai, olasz-, törökországi, erdélyi és hollandiai élményeinek hatását. Illusztrálta Malonyai Dezső A magyar nép művészete c. művének I. kötetét (1903-1904) és Mikes leveleinek díszkiadását (1905-1906). Őszutó, Vihar előtt, Tehén az istállóban, Igás lovak, Pihenő c. képeit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. - MÉL Művészeti lexikon I-IV. Festő és grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1888-tól 1893-ig a Mintarajziskolában mint Greguss János és Székely Bertalan tanítványa tanult, majd rajztanári oklevelet szerzett. 1893-95 között Párizsban a Julian Akadémiára járt, majd Londonban az angol vízfestészetet tanulmányozta. 1897-ben ösztöndíjjal Olaszo.-ba ment. 1891-ben sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain gondosan kidolgozott, bensőséges hangulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1905-ben Erdélyben és Töröko.-ban, 1906-ban Hollandiában festett. Finom akvarelljeivel számos hazai és külföldi díjat, kitüntetést kapott. Halálának évében még részt vett nagy gyűjt. kiállítása rendezésében a Nemzeti Szalonban. Számos művét őrzik a Nemz. Gal.-ban, de vidéki múzeumokban és külföldön is vannak képei. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő. Budapest 1870. máj. 25. Szülővárosában és Párizsban végezte tanulmányait 1895-ig, azóta Budapesten működik s 1891 óta állítja ki a Műcsarnokban képeit, amelyek túlnyomórészt igen gondosan kidolgozott vízfestmények és itthon az összes akvarelldíjakat, európaszerte pedig nagy elismerést szereztek szerzőjüknek. Ily munkáinak, amelyek tájrészleteket, háziállatokat, népviseleteket mutatnak, igen nagy a száma. Ezt a technikát tanítja a Képzőművészeti Főiskolán is 1903 óta. Számos műve van a Szépm. Múzeumban és a székesfőváros tulajdonában. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1888-92: Országos Mintarajzisk. és Rajztanárképző, mesterei Greguss János, Székely Bertalan. 1909: müncheni nközi kiállítás aranyérme; 1929: barcelonai kiállítás ezüstérme; 1939: Képzőművészeti Társulat aranyérme; 1952: Munkácsy-díj. A hazai akvarellfestészet egyik legfontosabb alakja. Technikáját itthon, a párizsi Julian Akadémián és Londonban sajátította el. Tanulmányutakat tett még Olaszországban, Hollandiában és Törökországban is. 1903-tól 30 évig tanított vízfestészetet az MKF-en. Kecskeméten, Párizsban, Nagybányán, Szentendrén és Budapesten működött. Főként posztimpresszionista jellegű tájképeket és csendéleteket festett. Ek: 1957: De Waag Képzőműv. Szalon, Haarlem (NL); 1958: Gyűjt. kiáll. (Karády Etelel), Nemzeti Szalon (kat.); 1997: Budatétényi G. (kat.) Vcsk: 1948: Képzőművészek a bányákról, az üzemekről, az újjáépítésről, Magyar Képzőművészek Szabadszervezetek Kiállítóhelyiségei; Szinyei Társaság Kiállítása; 1950: 1. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1951: 2. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1953: 3. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1954: Fényes Adolf T.; 4. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Magyar festők Itáliában, MNG; Moszkva-Taskent; Debrecen; 1969: Benczúrtól napjainkig, Megyei Műv. Közp., Nyíregyháza; 1974: Nyíregyháza; 1975: Bécs-Graz; Szolnok; 1977: Szolnok; 1980: Csákvár (YU); 1984: Szentes Mk: MNG; SZK, Szhely. Irod.: Olemacher A.: (kat. bev., Fényes Adolf T., 1954); F. Van den Berg: Edvi Illés Aladár, Het Vrije Volk, Haarlem, 1958. jún.; Rónai: Színek szárnyán, Látogatás a 88 éves Edvi Illés Aladár festőművésznél, Ország Világ, 1958. ápr. 30.; Lyka K.: (kat., bev. tan., Nemzeti Szalon, 1958.); Dévényi I.: Edvi Illés Aladár (1970-1958), MŰV, 1970; Olemacher A.: A szocialista képzőművészet nyomában, Bp., 1975; Pogány Ö. G.: (kat. bev., Budatétényi G., 1997); Matits, F.: Difficile essere buono!, Gedächtnisausstellung von Edvi Illés Aladár in Budafok, Der Neue Pester Lloyd, 1997. szept. 24. (M. F.)
Edvi-Illés Aladár : Boci
65 000 HUF