[1N964/Z009]
Régi, szép állapotú, jelzett terrakotta ülő női akt szobor, fésülködő nő szobor.

Talapzaton karcolt jelzés:
KISFALUDI STROBL

Talapzatán felirat:
FELSZABADULÁSUNK 25. ÉVFORDULÓJÁRA RENDEZETT KIOSZ FODRÁSZVERSENY 1970. III. 8.

Magasság: 23.3 cm
Szélesség: 9 cm
Hosszúság: 18.2 cm
Súly: 0.66 kg
Kisfaludi Strobl Zsigmond
szobrász




Születési hely: Alsórajk
Születési dátum: 1884
Honlap:







Kiállítások az adatbázisban: 
Miénk a tér

Mesterei: Mátrai Lajos György, Lóránfi Antal, Breneck, Anton, Radnai Béla.



1901-1904: Iparművészeti Iskola, 1904-1905: Stadtgewerbeschule, Bécs, 1905-1908: Országos Mintarajziskola, 1912-1913: Julian Akadémia, Párizs. Mesterei: Mátrai Lajos György, Lóránfi Antal, Anton Breneck, Radnai Béla. 1903: Iparművészeti Iskola kisplasztikai első díj, 1904: Deák ösztöndíj (Zala vm.), 1912: Rudics-díj, 1917: Ferenc József-rend hadiékítményes lovagkeresztje, 1919: Lipótvárosi Kaszinó díja, 1922: Erzsébetvárosi Kaszinó szobrász-díja, 1926: Gold Medal of Philadelphia, 1927: Pittsburgh város aranykulcsa, Varsói Szépművészeti Társulat aranyérme, 1929: Magyar Kis Állami Aranyérem, 1929: Barcelonai Nemzetközi Kiállítás aranyérme, 1930: Ipolyi Arnold-díj, Diploma di Partecipazione Monza, 1931: Corvin-koszorú, 1937: Párizsi Világkiállítás Diplome d' Honneur, 1941: Magyar Érdemrend középkeresztje, 1950 és 1953: Kossuth-díj, 1952: kiváló művész, 1954, 1955, 1970: Munka Vörös Zászló Érdemrendje, 1966: Munka Érdemrend arany fokozata, 1970: Lenin-emlékérem, 1974: Magyar Népköztársaság Zászlórendje. 1925: kormányfőtanácsosi cím, 1922-től Szinyei Társaság tagja, 1958-tól a Fészek Művészklub elnöke haláláig. Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Szövetség elnökségi tag 1949-től, Országos Béketanács tagja 1955-től, Magyar-Szovjet Baráti Társaság vezetőségi tagja, 1958-tól a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának tiszteletbeli tagja. 1921-től díjazás nélkül, 1924-től felkért, 1925-től rendes tanár a Képzőművészeti Főiskola-án 1960-ig. 1912-ben a Rudics-díj révén bejárta Európát (Firenze, Róma, London, Párizs), 1927-1928-ban angliai és amerikai utazást tett. 1931-1937 között több alkalommal, hosszabb időt töltött Angliában, 1948-ban Párizsban, majd ismét Londonban dolgozott rövid ideig. 1945 után többször járt a Szovjetunióban (1948 és 1955, 1960-ban Moszkva) és más szocialista országban, 1958-ban a Béke Világkongresszus magyar delegációjának tagjaként Stockholmban. Apja göcseji tanító volt. Az Iparművészeti Iskola kisplasztikusi első díját még Strobel Zsigmondként nyerte el. A tehetséges szobrásznövendék 1904-ben, Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult, ahol a bécsi barokk-szecesszió hatott rá. Bécsben kiállításon is szerepelt. 1904 és 1905 nyarán Stróbl Alajos és Telcs Ede műtermében képezte magát. 1907-ben vett részt először műcsarnoki kiállításon, de az Új Idők már 1906-tól közölte műveinek reprodukcióit. Ernst Lajos támogatásával jutott műteremhez, 1908-ban az Akácfa utcában. A Százados úti művésztelepen, annak alapításától, 1911-től 1944-ig dolgozott. Sokoldalú művész, készített portrét, aktot, domborművet, kisplasztikát, érmet, porcelán figurát és főként monumentális emlékművet. Minden munkában kitűnően érvényesítette technikai tudását. Műveit - a monumentális szobroktól az apró porcelán figurákig - lendület, elegancia, mozgalmasság, dekoratív kompozíció és formaképzés jellemzi. Művészete a német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának hatása alatt fejlődött, a példakép klasszikus fegyelmét azonban némileg feloldva, lágyabbá tette saját plasztikáját. Erőteljesen hatott rá az akadémizmus, melynek nemzetközileg elismert, jó felkészültségű mestere volt. Itthon a klasszicizáló akadémizmus három nagy, sokat foglalkoztatott képviselőjének egyike, Sidló, Szentgyörgyi mellett. Korai szűkszavú, zártan komponált figurái magukon viselik a korszak mértéktartó dekorativitását. Később romantikus lelkületéből fakadó formagazdagsága, lendületes ábrázoló képessége az expresszív realizmus mesterévé avatta, emlékműveiben a neobarokk akadémizmus vált uralkodóvá. Kései alkotói periódusában korábbi korszakainak tanulságait, stílustendenciáit érvényesítette, alkalmazta műveiben; szakmai felkészültségét a megrendelők elvárásaihoz igazította, de mindvégig megőrizve a klasszikus művészet hagyományait. Művészetének középpontjában az ember állt. Portrészobrászként kiemelkedően jelentős. 1910 körüli művei a korabeli kortárs művészeti törekvéseket mutatják (Gara Arnold portréja, 1909), akt szobraiban a klasszicizáló tendenciák jelentkeznek (Fürdő után,1910; Finálé, 1911) s őrződnek meg majd későbbi műveiben is (Vénusz születése, 1918; Lábát törlő asszony, 1922). Első köztéri megbízatását 1913-ban a szentesi szoborpályázat elnyerésével Horváth Mihály szobrára kapta (felállítva 1934-ben). 1914-ben részt vett a Munkácsy pályázaton. Az első világháborúban a sajtó-főhadiszállás tagjaként teljesített katonai szolgálatot, 1917-ben a Gorlicei áttörés emlékművére (Kassa, Katonai Akadémia, elpusztult) kapott királyi megbízást, illetve egymás után készítette el a hadsereg vezetőinek portréit (Arz vezérezredes, 1917). 1918-ban készült E. A. Bourdelle művészetének hatását mutató Ijász c. szobra (Városliget, 1929), mely barokkos szenvedélyével új hang szobrászatában. E felfogás később is jelen van művészetében (Horthy István emlékmű terve 1943). Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti életében, de politikai következmények nélkül. Tagja volt a Képzőművészeti Tanács Jóléti Bizottságának, Őszirózsás katonájának nagyméretű gipszváltozatát felállították 1919. május 1-jén az Alagút mellett és a Parlamentnél. A katona figura egyike a népies hangvételű, expresszív-realista szemléletű műveinek (Kukorica morzsoló,1912; Ápolónő, 1917), melyek a későbbi életműben is fel-feltűnnek (Ózdi hengerész; 1952; Sarjú kaszáló, 1954). A két világháború között a hivatalos művészet reprezentáns alakja, pályája ekkor teljesedett ki. Az 1920-as években Ligeti Miklós kerámiaműhelyében, az angyalföldi műhelyben dolgozott, s velük állított ki 1922-ben, majd 1925-ben és 1926-ban szerepelt a philadelphiai kiállításon. A két évtized alatt több első világháborús hősi emléket készített, elsőként egy ősmagyar keblére dőlő sebesült zászlótartót Kapuvár részére, később Rákoskeresztúr, Körmend, Nyíregyháza, Nagykanizsa, Gyöngyös hősi emlékeit. Az 1921-es, Szabadság téri irredenta emlékszobrok közül az Észak alkotója. Az 1928-as Madonna egyetlen fából készült, gótizáló műve, kevés vallásos szobrának egyike. A Szent Imre (1931) egyik legnagyobb köztéri kompozíciója, mely Izabella főhercegnő megrendelésére készült, és az érzelmes neobarokk emlékműstílus dokumentuma. A magyar huszár (1926, felállítva 1932, Budai vár) viszont rokokós eleganciájával alkalmassá vált a herendi porcelángyár tömeges sokszorosítására. Sok közvetlen megbízást kapott és rendszeresen meghívták a pályázatokra. 1938-ban ő nyerte a Madách-szoborpályázatot, 1942-ben a talapzat elkészült, de a háború miatt nem került felállításra, hasonlóan a Horthy-emlékműhöz, melynek tervei semminemű hasonlatosságot nem mutatnak az 1947-es gellérthegyi emlékművel. 1931-1939 között műterme volt Londonban. Különösen kedvelték portreistaként Angliában, a festő László Fülöp mellett. Kemény Simon segítségével, Lord Rotherme pártfogásával jutott Angliába, a királyi család és az arisztokrácia világába. Nevezetes arcmást készített az angol királyi család egyes tagjairól (Earl of Athlone, Alice hercegnő, Erzsébet hercegnő), ill. a politikai élet nagyságairól (Lord Allenby tábornok, Lord Camrose, Lord és Lady Snowden, A. Chamberlain) és Georg Bernard Shaw-ról, akihez közismert jó barátság fűzte. Shaw-ról 1932-ben mintázott portréja - az író által leghűbb ábrázolásként értékelt alkotás -, Kisfaludi portréművészetének kulcsfontosságú műve, karakterizáló képességének vitathatatlan dokumentuma. 1949-ben Somerset Maugham portréját készítette el az író megrendelésére. Angliában 72 mű képviseli ~ portréművészetét különböző gyűjteményekben, magántulajdonban és a királyi család palotáiban. Itthon is a legfelsőbb körökből (Görgey Artúr, 1913; Tisza István, Szakasits Árpád), illetve a művészvilágból valóak modelljei (Csók István, 1924; Bajor Gizi, 1932; Kodály Zoltán, 1963). 1945 után többször járt a Szovjetunióban, útjai alkalmával készítette a Manyizer és Vucsetics portrékat, 1955-ben Vorosilov marsall mellszobrát. ~ot mesterségbeli tudása, anyagismerete és biztos karakterizáló készsége korának legjobb portrészobrászainak egyikévé tette. A második világháború után művészi pályája töretlenül folytatódott. 1945-ös És mégis elindul a munka című műve a tízes évek expresszív hangját idézi, miként pár évvel későbbi Vándor Petőfije is. 1945-ben őt bízták meg a szovjet parancsnokság, ill. Vorosilov választása alapján, a hazai szobrászat egyik legmonumentálisabb, szimbólum értékű emlékművének, a gellérthegyi Felszabadulási emlékmű (1947) elkészítésével. 1950-ben részt vett a Sztálin szoborpályázaton, megbízást kapott az Ezredéves emlékmű Kossuth és Rákóczi alakjainak elkészítésére, 1952-ben a Parlament melletti Kossuth szoborra. 1960-1966 között több korai művét vásárolta meg Szukarno, Indonézia akkori elnöke. 1967-ben állították fel mozgalmas, monumentális emlékművét Egerben a Végvári harcokat (1930-as szoborterv alapján). A nyolcvankilenc éves szobrász utolsó, életében felállításra került műve az Ózdi hengerész (1973). ~ művészideálja a - politikai rendszertől független - reneszánsz művész volt, aki a legkülönfélébb, egymással esetleg ellenséges viszonyban levő megbízóknak is képes volt dolgozni. Önéletírásában ezért fájlalja a politikailag kompromittált témájú, a nacionalista propaganda körébe tartozó 1945 előtti szobrainak ledöntését, megsemmisítését, szerinte elég lett volna raktárba szállításuk, ahogy az történt az 1990-es években több 1945 utáni művével. Munkásságát mintegy 2600 portré, ötvennél több köztéri mű őrzi, művészetéről Basilides Ábris készített filmet. 1976-ban Zalaegerszegen a Göcsej Múzeumban nyílt meg állandó kiállítása.



Egyéni kiállítások
1955 • Moszkva • Leningrád
1957 • Tallin, Riga
1965, 1974 • Göcsej Múzeum, Zalaegerszeg
1984 • Szobrász és modelljei, Centenáriumi emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.



Válogatott csoportos kiállítások
1906 • Mintarajziskola kiállítása
1907, 1908 • Tavaszi kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1909, 1912, 1914, 1930, 1932, 1934, 1938, 1940 • Velencei Biennálé, Velence
1909 • Művészház első kiállítása, Budapest
1912, 1919 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1921 • Magyar kiállítás, Amszterdam • Hága
1922 • Csoport kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1925 • Aktkiállítás, Műcsarnok, Budapest • Egyházművészeti kiállítás, Róma
1926 • Magyar kiállítás, Philadelphia
1927 • Magyar kiállítás, Pittsburgh • Magyar kiállítás, Varsó • Magyar képzőművészeti kiállítás, Göteborg • Hősi emléktervek, Műcsarnok, Budapest
1928 • Magyar kiállítás, Malmö • Aktkiállítás, Secession, Bécs
1929 • Nemzetközi kiállítás, Barcelóna • Magyar reprezentatív kiállítás, Genf • Magyar képzőművészeti kiállítás - Magyar művészeti hét, Nürnberg
1930 • Nemzetközi kiállítás, Monza • Szent Imre kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1931 • Szinyei Társaság III. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest • Művészcsoportok Műcsarnok, Budapest • Horthy jubileumi kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1934 • Modern magyar művészek kiállítása, London
1935 • Iparművészeti Társulat jubiláris kiállítása, Iparművészeti Múzeum, Budapest • Szinyei Társaság kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest • Brüsszeli magyar kiállítás, Brüsszel
1936 • Munkácsy Céh kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest • A nő a művészetben, Műcsarnok, Budapest
1937 • Világkiállítás, Párizs • Szinyei Társaság kiállítása, Brüsszel • Magyar kiállítás, Bécs
1938 • Madách-pályázat I-II. kiállítása, Iparművészeti Múzeum, Budapest • Nemzeti Szalon, Budapest • Magyar képzőművészeti kiállítás, Riga • Helsinki • Tallinn • Kaunasz
1940 • Nyíregyházi Művészeti Hetek Országos képzőművészeti kiállítás, Nyíregyháza-Sóstó
1948 • Magyar kiállítás, London
1950, 1953, 1954, 1955, 1962 • 1., 3., 4., 6., 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1951 • Magyar Képzőművészeti kiállítás, Varsó • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest
1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest • Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1954 • Magyar plasztikai és grafikai kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1957 • Magyar forradalmi művészet, Budapest • Hetven művész kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest • III. Miskolci Országos Kiáll., Herman Ottó Múzeum, Miskolc
1958 • Magyar forradalmi művészet, Moszkva • Bukarest
1959 • Moszkvai Biennálé, Moszkva • Tavaszi Tárlat, Pécs • Pedagógus képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest
1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1962 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Ermitázs
1965 • A Százados úti művésztelep 50 éves jubileumi kiálllítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1966 • XX. századi magyar művészet, Szeged • Magyar szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete,Csók Képtár, Székesfehérvár
1967 • XX. századi magyar képzőművészet, London
1969 • Magyar Művészet 1896-1945, Ernst Múzeum, Budapest • Nemzetközi katonai képzőművészeti kiállítás,Műcsarnok, Budapest • Petőfi emlékkiállítás, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
1973 • Szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján • Herendi Porcelángyár kiállítása, Bécs • Magyar szobrászat 1957-1972,Puskin Múzeum, Moszkva
1974 • Telcs Ede és tanítványai, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1980 • Madách-kiállítás, Xantus János Múzeum, Győr.



Művek közgyűjteményekben
Ermitázs, Szentpétervár
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Puskin Múzeum, Szentpétervár
Vay Ádám Múzeum, Vaja.



Köztéri művei
Irredenta szobor, Észak (szobor, műkő, 1921, Budapest, V. ker., Szabadság tér, 1945 után lebontva)
Első világháborús hősök emlékműve (1921, Körmend, Kossuth u. sarok)
Limanovai 9. huszárezred - Nádasdy huszárok emlékműve (1924, Sopron, Deák tér)
Hűség kapu (1926-1928, Sopron, Hikisch Rezsővel, lebontva 1945)
gr. Károlyi Sándor (emléktábla, márvány, 1928, Budapest, VIII. ker., Múzeum 11. Károlyi palota)
Türr István emléktábla (bronz, 1929, Budapest, V. ker., Türr u. 6.)
Szent Imre (bronz, 1930, Budapest, XI. ker., Móricz Zs. körtér)
Darányi Ignác (bronz, 1931, Budapest, XIV. ker. Vajdahunyad sétány, Mezőgazdasági Múzeum, 1945-ben megsérült, 1950-ben megsemmisült)
Mahunka József és neje (bronz, 1931, Budapest, II. ker., József-hegyi lépcső 1-3., Móra Ferenc Nevelőotthon kertje)
Petőfi és Jókai mellszobor (1931, Pápa, Széchenyi tér Kollégium)
Benczúr Gyula (mellszobor, szürke homokkő, 1931, Szeged, Pantheon)
Huszár (szobor, bronz, 1932, Budapest, I. ker., Dísz tér)
Hősi emlékmű-48-as császári és kir. Gollner gyalogezred (1934-1935, Nagykanizsa, egyik figura Petőfi Sándor)
Horváth Mihály (1934, Szentes)
Krisztus (kő, 1935, Budapest, XVII. ker., Bajcsy-Zsilinszky tér, római katolikus templom előtt, eredetileg a rákoskeresztúri temetőben volt)
Komáromi Csipkés György (1938, Debrecen)
Hősi emlékmű (1939, Madocsa)
Magyar tábori vadászok első világháborús emlékműve (bronz, 1940-1941, Budapest, XII. ker., Városmajor, 1949-ben fej átalakítva)
Horthy István emlékmű (1943, Siófok, Balatonújhelyi-klub kert)
Állami zászló címere (bronz, 1947, Budapest, XI. ker., Gellérthegyi-emlékmű előtt)
Kis makrancos (kútszobor, műkő, 1951-1953, Budapest, XIII. ker., Debreceni park)
Kossuth Lajos (bronz, 1953-1955, Budapest, XIV. ker., Hősök tere, Ezredéves emlékmű)
II. Rákóczi Ferenc (bronz, 1953-1955, Budapest, XIV. ker., Hősök tere, Ezredéves emlékmű)
II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása (dombormű, 1953-1955, Budapest, XIV. ker., Hősök tere, Ezredéves emlékmű)
Libás lány (kútszobor, bronz, 1961-1966, Hódmezővásárhely, Népkert sétány)
Weiner Leó-síremlék (1962, Budapest, Kerepesi temető)
Csajkovszkij (dombormű, kő, 1963, Budapest, X. ker., Csajkovszkij park)
Állami zászló (kő, bronz, 1965, Budapest, V. ker., Kossuth tér, Országház főbejárat előtt)
1919-es mártírok emlékműve (1965, Zalaszentgrót)
Kis makrancos (bronz, 1923, felállítva 1966, Zalaegerszeg, Kálvária tér)
Liliom (kútszobor, alumínium, 1967, Zalaegerszeg, Vizsla park)
Petőfi (mellszobor, 1925, felállítva 1967, Alsórajk)
Lóczy Lajos (mellszobor, bronz, 1967, Budapest, XIV. ker., Népstadion út 14., Magyar Állami Földtani Intézet)
Lenin (1968, Kecskemét, Halasi út, Árpád körút sarok, lebontva)
Kodály Zoltán (mellszobor, bronz, 1969, Galyatető, SZOT Üdülő)
Lóczy Lajos (bronz, 1970, Balatonfüred, Lóczy L. Szakközépiskola előtt)
Ózdi hengerész (bronz, 1973, Ózd, Kohászati Művek
Székely Mihály (1973, Jászberény)
A vándor Petőfi (bronz, 1976, Zalaegerszeg, Petőfi Általános Iskola)
Vorosilov marsall (kő, 1981, Nyíregyháza, Magyar Néphadsereg, kő)
Ad Astra (bronz, 1927, felállítva 1984 körül, Zalaegerszeg, Göcsej Múzeum előkert)
Vízbe lépő nő (alumínium, 1987, Zalakaros, Strand)
Kodály Zoltán (portré, márvány, Budapest, XI. ker., Ménesi út 11-13., Eötvös Kollégium)
Honvéd szobor (Jászszentandrás)
Sárkányölő (bronz, Zalaegerszeg, Göcsej Múzeum)
Nimfa hallal (fém, Budapest, II. ker., Budakeszi út 69. kert)
Kagylós nő (műkő, 1970 körül elszállítva, Budapest, XIV. ker., Széchenyi Strand).
Vénusz születése (bronz, 1936, Santa Barbara, El Presidio tér, Kalifornia
Reggel/Morning (1927, New York)
Hamilton tábornok (1937 körül, Aberdeen, Katonai Akadémia, GB)
Íjász (1960, Indonézia, Djakarta, kormányzói palota előtt)
Vízbelépő lány (bronz, 1960, Indonézia, Djakarta, kormányzói palota előtt)
Kossuth Lajos (1977, Bulgária, Sumen, Kossuth Múzeum előtt, a budapesti Kossuth téri kicsinyített mása)
Több síremlék a Kerepesi, Rákoskeresztúri és Farkasréti temetőben (Ad Astra saját síremléke, Székely Mihály, Kmetty János, Rózsahegyi Kálmán).



Irodalom
Emlékeimből, Csillag, 1956. február
Emberek és szobrok, Budapest, 1969
VUCSETICS, J. V.: ~, Moszkva, 1960
BOROSS M.: Rákosi Jenő szobra, Képzőművészet, 1929
GY. N.: Magyar mesterek. ~, Szépművészet, 1931/56-59.
(-Y): Az angol arisztokrácia magyar szobrásza. Beszélgetés ~dal, Pesti Hírlap, 1934. október 14.
Portraits and figures by Sigismund de Strobl ( ~ gyűjteményes kiállítás, kat. bev., London, White Alton Gallery, 1935)
LÁZÁR B.: ~ újabb művei, Magyar Művészet, 1936
SHAW, G. B.: Sixteen Self Sketches, London, 1949
POGÁNY Ö. G.: Három Kossuth díjas szobrász. ~, Szabad Művészet, 1950/3-4.
HALÁPI LÁSZLÓ: Az új budapesti Kossuth-szobor, Szabad Művészet, 1952/10.
MIKUS S.: ~ művészete, Szabad Művészet, 1954/10.
POGÁNY Ö. G.: Ungarische Bildhauerkunst, Budapest, 1955
HERMAN L.: A művészasztal, Budapest, 1958
TYIHOMIROV, A.: Iszkusztvo Vengrii IX-XX, Moszkva, 1961
M. G. Manyizer portré szobra, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 1961/19.
CZEIZING L. -D. FEHÉR ZS.: Művészek, Budapest, 1963
LENGYEL G.: A nyolcvanéves ~nál, Művészet, 1964/7.
Húsz év után, Művészet, 1965/4.
N. PÉNZES É.: A túlerővel szemben, Művészet, 1968/11.
N. PÉNZES É.: Szobrász és modelljei. Kiállítás ~ centenáriumán (kat. bev., Magyar Nemzeti Galéria, 1984)
SZŰCS GY.: Szobrász és modellje, Művészet, 1984/10.
 ~, Budapest 1990
FRANK J.: Habent sua fata, Élet és Irodalom, 1991. november 29.
A kardját néző huszár története, Pavilon, 1994/9.
Emlékmű, politika, közgondolkodás, Budapest, 1990
KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992.




Bánóczi Zsuzsa 
Forrás: artportal.hu