[2B385/X154]
Kikészített marhabőr tekercsen kézzel festett, eredeti héber nyelvű, héber feliratos zsidó vallási kegytárgy, tóra tekercs.

Szélesség: 12 cm
Hosszúság: 51 cm
Súly: 0.025 kg
Tóratekercs 
A tóratekercs (héberül: széfer tóra / ספר תורה) a zsidó vallás egyik legfontosabb kegytárgya. Egy kézzel írott pergamentekercs, amely tartalmazza Mózes öt könyvét. A tóratekercsnek különösen szigorú elvárásoknak kell megfelelnie, például: kóser állatbőrből kell készülnie, kézzel kell másolni és semmit sem szabad változtatni rajta. Minden zsinagógában legalább három tekercsnek kell lennie, ezeket az imatér központi helyén, a tóraszekrényben vagy más néven frigyszekrényben tárolják.


Története

„Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.”(5Móz 31:19) Ezt a Tóra végéhez közel olvasható verset értelmezi úgy a zsidó hagyomány, mint az Örökkévaló utasítását a tóratekercs készítésére. Az ókori Izraelben minden szent szöveget pergamentekercsekre rögzítettek. Hagyománytiszteletből a mai napig tekercs formájú, pontozatlan szöveget használnak a zsinagógai liturgiához.


A legrégebbi tekercs

A világ legrégibb tóratekercsét az izraeli Ein Gedi zsinagógában találták meg. A tekercs i.e. 300 körül volt használatban. Ez az erősen összeégett tekercstöredék Mózes harmadik könyvének (Leviticus) kezdetét tartalmazza. Mivel ez a tekercs kezdete volt, arra következtetnek a kutatók, hogy ebben az időben még nem volt olyan halákhikus előírás, ami kimondta volna, hogy liturgikus célra csak Mózes öt könyvét egyben tartalmazó tekercset lehet használni.


Előállítása

Háromféle bőrt használnak íráshoz: a gevil-t, a keláf-ot és a dohszosztosz-t. Gevil-nek nevezik a kikészített bőrnek azt a fajtáját, amelyről csak a szőrt kaparták le, ez a tóratekercsek alapanyaga. Ha a bőrt kettérepesztették, akkor a külső részét keláf-nak a belső részét dohszosztosz-nak nevezték. A pergamen e két fajtája közül csak a keláf használható tóraíráshoz. Csak kóser állatbőrből készülhet a pergamen, vagyis olyan állat bőréből, amit el lehet fogyasztani. Csak fekete tintával szabad írni, a babiloni Talmud szerint koromból (olajkoromból) kell a tintát készíteni. A talmudi korban írónádat használtak, később madártollat, de nincs tiltva az acéltoll használata sem. A vonalazás a tóraírás elmaradhatatlan része: a vonalakat vékonyan a pergamenbe karcolják.

A szöveget hasábokra osztva írják: egy sorban kb. 40–50 betű és hasábonként 40–50 sor van, de erre nincsenek pontos szabályok. A mai tóratekercsek nagyobbak, mint korábban voltak, a tekercsek átlagos magassága 60–80 centiméter. A megnövekedett méret a szentkönyv tekintélyét nyomatékosítja. A lap mérete a feldolgozott bőr nagyságától függ. Egy nagyobb lapra 4–5 hasáb fér el, de nyolc hasábnál többre egy lapot sem szabad használni. A megírt lapokat összevarrják, a varrásra való fonalat is bőrből kell sodorni. Fönt és lent egy darabon nem szabad összevarrni, nehogy a legöngyölésnél megsérüljön. Ha megkarcolódik vagy tinta cseppen a bőrre, nem szabad a tóratekercset nyilvános felolvasásnál használni. 

(Forrás: wikipédia)