[1G771/X128] Régi jelzett fehér mázas, kézzel festett fazekas munka, cserép falitál, fali tányér. Alján mélynyomott jelzés: VÉKONY HMV Szélesség: 22 cm Súly: 0.45 kg Vékony Sándor Vékony Sándor fazekas 1913-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanott halt meg 2000-ben. Napszámos apa gyermekeként látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott. Édesanyja az elemi iskolái elvégzése után polgáriba is beíratta, de nem tudták fizetni a költségeket, ezért 1926-ban az ipariskolába került. A fazekas mesterséget tanulta nevelő apjától, Csikós István csúcsi fehértálastól, aki a hagyományos fehér alapú kobaltkék írókás díszítést alkalmazta díszedényein. Mellette inaskodott három évig, de a szakma szépségeit csak akkor kezdte megérezni, amikor saját elképzelése szerint formálhatta az agyagot. 1939-ig dolgozott nevelőapja műhelyében, ekkor mestervizsgát tett és önálló műhelyt nyitott. 1942-ben már 9 embert foglalkoztatott műhelyében. A hagyományos paraszti edény iránti szükséglet csökkenésével elsősorban díszedényeket készített. Tárgyaira hatással voltak a Majolikatelepen készült tárgyak valamint a szecesszió stílusjegyei is, melyek keveredtek a népi fazekassággal. Az 1950-es években a Néprajzi Múzeum kerámia osztályának vezetője, Kresz Mária segítette a vásárhelyi fazekasokat a hagyományos fazekassághoz való visszatéréshez, mely Vékony Sándor számára sikeres és eredményes volt. Belépett a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe, melynek 18 évig tagja volt. Munkáját elismerték, több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Budapesten a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban. Minden edényformát megkorongozott, ami a 19. századi mesterektől fennmaradt. Legszebb darabjai a formástálak, a tipikus csúcsi fazekas munkák. A fehér alapon kobaltkék színek hidegségét kisebb vörösbarna és lazúros zöld fontok ellensúlyozzák. Vázáinak tömör, népi formáin pöttyökből és csíkokból alakította ki egyéni díszítési rendszerét. Rákóczi utcai műhelyében múzeumot rendeztek be, emléket állítva a csúcsi tálasoknak. Első önálló kiállítása szülővárosában 1983-ban volt. 1988-ban Pro Urbe díjat kapott. 1954-ben lett népi iparművész.Vékony Sándor fazekas 1913-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanott halt meg 2000-ben. Napszámos apa gyermekeként látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott. Édesanyja az elemi iskolái elvégzése után polgáriba is beíratta, de nem tudták fizetni a költségeket, ezért 1926-ban az ipariskolába került. A fazekas mesterséget tanulta nevelő apjától, Csikós István csúcsi fehértálastól, aki a hagyományos fehér alapú kobaltkék írókás díszítést alkalmazta díszedényein. Mellette inaskodott három évig, de a szakma szépségeit csak akkor kezdte megérezni, amikor saját elképzelése szerint formálhatta az agyagot. 1939-ig dolgozott nevelőapja műhelyében, ekkor mestervizsgát tett és önálló műhelyt nyitott. 1942-ben már 9 embert foglalkoztatott műhelyében. A hagyományos paraszti edény iránti szükséglet csökkenésével elsősorban díszedényeket készített. Tárgyaira hatással voltak a Majolikatelepen készült tárgyak valamint a szecesszió stílusjegyei is, melyek keveredtek a népi fazekassággal. Az 1950-es években a Néprajzi Múzeum kerámia osztályának vezetője, Kresz Mária segítette a vásárhelyi fazekasokat a hagyományos fazekassághoz való visszatéréshez, mely Vékony Sándor számára sikeres és eredményes volt. Belépett a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe, melynek 18 évig tagja volt. Munkáját elismerték, több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Budapesten a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban. Minden edényformát megkorongozott, ami a 19. századi mesterektől fennmaradt. Legszebb darabjai a formástálak, a tipikus csúcsi fazekas munkák. A fehér alapon kobaltkék színek hidegségét kisebb vörösbarna és lazúros zöld fontok ellensúlyozzák. Vázáinak tömör, népi formáin pöttyökből és csíkokból alakította ki egyéni díszítési rendszerét. Rákóczi utcai műhelyében múzeumot rendeztek be, emléket állítva a csúcsi tálasoknak. Első önálló kiállítása szülővárosában 1983-ban volt. 1988-ban Pro Urbe díjat kapott. 1954-ben lett népi iparművész.1956-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet.  Forrás: http://nepmuveszetmesterei.hu/index.php/dijazottak-neve/305-vekony-sandor

[0C709/UZ-N] Nagyon szép, ritka mintázatú vajtartó, plasztikus szőlőlevél mintázattal, a teljes test egy méhkaptárt formáz rajta több plasztikus méhecskével. A vajtartó tányérján körben és a tető fogantyúja profi restaurátor által javított. Alján jelzés: WS & S Wilhelm Schiller & Son Formaszám: 16 Magasság: 12 cm Súly: 1.06 kg

[0Y864/UZ-K] Hibátlan állapotú, antik nagy méretű kőcserép korsó pár. Oldalát szárnyas oroszlánok, madarak és indás motívumok díszítik. Alján jelzés, lásd fotó. Magasság: 28 cm Szélesség: 16.5 cm Súly: 3.19 kg   Magassága 28 cm, szélessége 20,5 cm.    

[1R205/X298] Régi, szép állapotú, jelzett, mázas, Korondi kerámia falitányér, középen madár motívummal, falra akasztási lehetőséggel. Alján jelzés: KOROND TÓFALVI LAJOS 841.SZ. Szélesség: 21 cm Súly: 0.455 kg

[1R304/X291] Antik, nagy méretű szép állapotban megmaradt, akasztási lehetőséggel rendelkező kézi festéssel díszített cserép tál, fali tál. Alján jelzés, lásd fotó. Magasság: 8.5 cm Szélesség: 31 cm Súly: 1.36 kg

[1M416/X313] Hatalmas hibátlan állapotú fekete cserép falitányér, falra akasztási lehetőséggel. Alján jelzés: AGYAGIPARI H.SZ. KARCAG Szélesség: 35.5 cm Súly: 2.115 kg