Leopold Keramis (BF) : Leopold - Henriette belga királyi pár fajansz dísztányér 23.5 cm

Eladási ár: 26 000 HUF

Leírás

[1K944/UZ-N]
Antik, hibátlan állapotú fajansz tányér, dísztányér. Rajta a Belga király és királyné portréja.

Közepén korona alatt portrék mellett felirat:
CONSTITUTION BELGE 183
LEOPOLD 1ER

S.M. MARIE HENRIETTE REINE DES BELGES
S.M. LEOPOLD II. ROI DES BELGES
L'UNION TAIT L'FORCE

Alján jelzés:
LEOPOLD II. KERAMIS B.F.

Szélesség: 23.5 cm
Súly: 0.34 kg
Belga királyi család



Ez a cikk a belga királyi család egyéni és családi vonatkozásaival is foglalkozik  : nyelvi, genealógiai szempontok, kapcsolatok más európai dinasztiákkal; valamint e királyi család fenntartásának kilátásai a belga kontextus alakulásában. Az intézményi szempontokról, vagyis a monarchia jelenlegi funkcióiról és szerepéről Belgiumban olvassa el a Monarchia Belgiumban című cikket .

A belga királyi család "születése" , amely ma a belga királyságban uralkodó család , 1830-1831-ig tart. Leopold I st Belgium (1790-1865) az alapítója, amely nem akadályozza a leszármazottai és utódai a trónra Belgium maradt teljes jogú tagjai az ág „Ernestine” a hercegi ház Szász ( Das Haus Herzogliche Sachsen-Coburg und Gotha ). Ezért ő 1998 óta ennek a háznak ( Oberhaupt des Hauses ) a feje, Andreas Michael Fenséges herceg, Siegfried Hubertus Friedert -Hans, Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha herceg, aki 1943. március 21-én született az alsó Casel-kastélyban. Lusace ( Schloss Casel, Niederlausitz ), amely jelenleg elnököl a család származási királyok, a belgák (Albert II és Philippe) és az egyéb közvetlen férfiág leszármazottai Lipót király I st  ; meg kell jegyezni, hogy a belga szuverének ott, Németországban csak a "családi kadétok" alárendelt rangját foglalják el.


A Belgium, ami lett független Hollandia (a1830. október 4A Nemzeti Kongresszus választja először a belga király , 1830-ban, Louis Orleans (1814-1896) , Duke of Nemours, második fia, a francia király Louis-Philippe I er , de ő habozott.

A kongresszus azután fordult a német herceg által védett Angliában, Leopold Szász-Coburg-Saalfeld , özvegy hercegnő Charlotte Augusta walesi , aki elfogadta a trónt Belgium  : ő lett a király Leopold I st Belgium és tette diadalmasan lépett Brüsszel on1831. július 21, az a nap, amikor letette az esküt az alkotmányról, és amely most a belga nemzeti napot jelöli.

Az új király, aki a francia nyelv használatát annyi hercegek Európa akkori házasságot augusztus 1832 Louise Marie Orleans , lánya a francia király Louis-Philippe I st (ugyanaz, aki megtagadta a koronát Belgium ő fia, Louis d'Orléans ): ez a házasság és az azt követő születés ezután a belga dinasztia igazi kezdete.


Ez a fiatal királyság útja volt a királyi vér ( a francia király ) rangos szponzorálásával , hogy bekerüljön a fontos európai monarchiák zárt családjába. A királynő a bölcsőben meghalt fia után szülte a leendő II . Leopold belga királyt . 

Családja és leszármazottai
II. Lipót felesége Mária Henrietta osztrák főhercegnő (1836–1902) volt, József nádor és Mária Dorottya württembergi hercegnő leánya. A házasságból, amelyet 1853. augusztus 22-én kötöttek, négy gyermek született:


Lujza Mária Amália, 1858. február 18-án született Brüsszelben és 1924. március 1-jén halt meg Wiesbadenban. Férje Ferdinánd Fülöp szász–coburg–gothai herceg.

Léopold Ferdinand Elie Victor Albert Marie, Lipót legidősebb fia és örököse, Hainaut grófja, majd később Brabant hercege címet viselte. 1859. június 12-én született Laekenben és ugyanitt halt meg tüdőgyulladás következményeként 1869. január 22-én, miután beleesett a kastély udvarán lévő medencék egyikébe.

Stéphanie Clotilde Louise Herminie Marie Charlotte, 1864. május 21-én született Brüsszelben és 1945. augusztus 23-án halt meg a pannonhalmi apátságban. Első férje Rudolf osztrák főherceg (1858–1889), második férje nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Elemér magyar gróf (1863–1946)

Clémentine Albertine Marie Léopoldine, 1872. július 30-án született Brüsszelben és 1955. március 8-án halt meg Nizzában. Férje Napoléon Victor Jérôme Frédéric Bonaparte herceg (1862–1926), a Bonaparte család feje.


Házasságon kívüli kapcsolatából Lipótnak két további gyermeke született


Lucien Philippe Marie Antoine (1906. február 9. – 1984)

Philippe Henri Marie François (1907. október 16. – 1914. augusztus 21.)


A gyermekek anyja egy prostituált, Blanche Zélia Joséphine Delacroix (Bukarest, 1883. május 12. – Cambo-les-Bains, 1948. február 12.) volt, „művésznevén” Caroline Lacroix. A király és Caroline 1909. december 12-én, öt nappal a király halála előtt, összeházasodtak a laekeni királyi palota pálmaházában, de a szertartást a belga törvények nem ismerték el érvényesnek. A gyermekeket 1910-ben Caroline Lacroix második férje, Antoine Durrieux fogadta örökbe. 

 

Forrás: wikipedia 

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Anyag: fajansz
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2022. október. 10.

(A műtárgyat eddig 501-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Leopold Keramis (BF) : Leopold - Henriette belga királyi pár fajansz dísztányér 23.5 cm

[1K944/UZ-N] Antik, hibátlan állapotú fajansz tányér, dísztányér. Rajta a Belga király és királyné portréja. Közepén korona alatt portrék mellett felirat: CONSTITUTION BELGE 183 LEOPOLD 1ER S.M. MARIE HENRIETTE REINE DES BELGES S.M. LEOPOLD II. ROI DES BELGES L'UNION TAIT L'FORCE Alján jelzés: LEOPOLD II. KERAMIS B.F. Szélesség: 23.5 cm Súly: 0.34 kg Belga királyi család Ez a cikk a belga királyi család egyéni és családi vonatkozásaival is foglalkozik  : nyelvi, genealógiai szempontok, kapcsolatok más európai dinasztiákkal; valamint e királyi család fenntartásának kilátásai a belga kontextus alakulásában. Az intézményi szempontokról, vagyis a monarchia jelenlegi funkcióiról és szerepéről Belgiumban olvassa el a Monarchia Belgiumban című cikket . A belga királyi család "születése" , amely ma a belga királyságban uralkodó család , 1830-1831-ig tart. Leopold I st Belgium (1790-1865) az alapítója, amely nem akadályozza a leszármazottai és utódai a trónra Belgium maradt teljes jogú tagjai az ág „Ernestine” a hercegi ház Szász ( Das Haus Herzogliche Sachsen-Coburg und Gotha ). Ezért ő 1998 óta ennek a háznak ( Oberhaupt des Hauses ) a feje, Andreas Michael Fenséges herceg, Siegfried Hubertus Friedert -Hans, Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha herceg, aki 1943. március 21-én született az alsó Casel-kastélyban. Lusace ( Schloss Casel, Niederlausitz ), amely jelenleg elnököl a család származási királyok, a belgák (Albert II és Philippe) és az egyéb közvetlen férfiág leszármazottai Lipót király I st  ; meg kell jegyezni, hogy a belga szuverének ott, Németországban csak a "családi kadétok" alárendelt rangját foglalják el. A Belgium, ami lett független Hollandia (a1830. október 4A Nemzeti Kongresszus választja először a belga király , 1830-ban, Louis Orleans (1814-1896) , Duke of Nemours, második fia, a francia király Louis-Philippe I er , de ő habozott. A kongresszus azután fordult a német herceg által védett Angliában, Leopold Szász-Coburg-Saalfeld , özvegy hercegnő Charlotte Augusta walesi , aki elfogadta a trónt Belgium  : ő lett a király Leopold I st Belgium és tette diadalmasan lépett Brüsszel on1831. július 21, az a nap, amikor letette az esküt az alkotmányról, és amely most a belga nemzeti napot jelöli. Az új király, aki a francia nyelv használatát annyi hercegek Európa akkori házasságot augusztus 1832 Louise Marie Orleans , lánya a francia király Louis-Philippe I st (ugyanaz, aki megtagadta a koronát Belgium ő fia, Louis d'Orléans ): ez a házasság és az azt követő születés ezután a belga dinasztia igazi kezdete. Ez a fiatal királyság útja volt a királyi vér ( a francia király ) rangos szponzorálásával , hogy bekerüljön a fontos európai monarchiák zárt családjába. A királynő a bölcsőben meghalt fia után szülte a leendő II . Leopold belga királyt .  Családja és leszármazottai II. Lipót felesége Mária Henrietta osztrák főhercegnő (1836–1902) volt, József nádor és Mária Dorottya württembergi hercegnő leánya. A házasságból, amelyet 1853. augusztus 22-én kötöttek, négy gyermek született: Lujza Mária Amália, 1858. február 18-án született Brüsszelben és 1924. március 1-jén halt meg Wiesbadenban. Férje Ferdinánd Fülöp szász–coburg–gothai herceg. Léopold Ferdinand Elie Victor Albert Marie, Lipót legidősebb fia és örököse, Hainaut grófja, majd később Brabant hercege címet viselte. 1859. június 12-én született Laekenben és ugyanitt halt meg tüdőgyulladás következményeként 1869. január 22-én, miután beleesett a kastély udvarán lévő medencék egyikébe. Stéphanie Clotilde Louise Herminie Marie Charlotte, 1864. május 21-én született Brüsszelben és 1945. augusztus 23-án halt meg a pannonhalmi apátságban. Első férje Rudolf osztrák főherceg (1858–1889), második férje nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Elemér magyar gróf (1863–1946) Clémentine Albertine Marie Léopoldine, 1872. július 30-án született Brüsszelben és 1955. március 8-án halt meg Nizzában. Férje Napoléon Victor Jérôme Frédéric Bonaparte herceg (1862–1926), a Bonaparte család feje. Házasságon kívüli kapcsolatából Lipótnak két további gyermeke született Lucien Philippe Marie Antoine (1906. február 9. – 1984) Philippe Henri Marie François (1907. október 16. – 1914. augusztus 21.) A gyermekek anyja egy prostituált, Blanche Zélia Joséphine Delacroix (Bukarest, 1883. május 12. – Cambo-les-Bains, 1948. február 12.) volt, „művésznevén” Caroline Lacroix. A király és Caroline 1909. december 12-én, öt nappal a király halála előtt, összeházasodtak a laekeni királyi palota pálmaházában, de a szertartást a belga törvények nem ismerték el érvényesnek. A gyermekeket 1910-ben Caroline Lacroix második férje, Antoine Durrieux fogadta örökbe.    Forrás: wikipedia 

További részletek
Jelzett: Igen
Anyag: fajansz
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2022. október. 10.

(A műtárgyat eddig 501-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
26 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai