Régi jelzett fajansz jegesmedve szobor 19 x 23 cm

Eladási ár: 38 000 HUF

Leírás

[1K907/UZ-K]
Régi, hibátlan állapotú, jelzett, nagy méretű fajansz jegesmedvés asztali dísz, dísztárgy.

Alján elmosódott zöld baglyos jelzés, lásd fotó.

Magasság: 19 cm
Szélesség: 21 cm
Hosszúság: 23 cm
Súly: 1.41 kg
 

 

 




Komlos kerámiák:


 

 
Komlos Miklós és Komlos István  1931-ben alakítottak Nyíregyházán egy kis kerámia műhelyt. Saját tervezésű kerámia szobraikkal, az egész országba

gyorsan ismertek lettek. Főként a polgári, és paraszti, élet vidám jeleneteiből vették a témáikat. Nagy példányszámban készültek az elegáns urak és dámák,

néger zenészek, kedves állat és gyerek figurák. A Komlos kerámiák statikailag igen jól tervezettek, vidám élénk színeikkel szinte azonnal felismerhetőek.

1934-ben megnyitották Budapesten VII. ker. Hársfa utca 7.-ben második műhelyüket. Az itt gyártott kerámiákat új, Komlos testvérek Budapest bélyegzővel jelezték. A háború után még rövid ideig, működött a műhely

Majd az államosítás után, beleolvadt a Kerámia Iparművész KTSZ-be.

Forrás: http://www.magyarkeramia.hu/keramia/komlos/page.html

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Anyag: fajansz
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2022. szeptember. 05.

(A műtárgyat eddig 457-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Régi jelzett fajansz jegesmedve szobor 19 x 23 cm

[1K907/UZ-K] Régi, hibátlan állapotú, jelzett, nagy méretű fajansz jegesmedvés asztali dísz, dísztárgy. Alján elmosódott zöld baglyos jelzés, lásd fotó. Magasság: 19 cm Szélesség: 21 cm Hosszúság: 23 cm Súly: 1.41 kg       Komlos kerámiák:     Komlos Miklós és Komlos István  1931-ben alakítottak Nyíregyházán egy kis kerámia műhelyt. Saját tervezésű kerámia szobraikkal, az egész országba gyorsan ismertek lettek. Főként a polgári, és paraszti, élet vidám jeleneteiből vették a témáikat. Nagy példányszámban készültek az elegáns urak és dámák, néger zenészek, kedves állat és gyerek figurák. A Komlos kerámiák statikailag igen jól tervezettek, vidám élénk színeikkel szinte azonnal felismerhetőek. 1934-ben megnyitották Budapesten VII. ker. Hársfa utca 7.-ben második műhelyüket. Az itt gyártott kerámiákat új, Komlos testvérek Budapest bélyegzővel jelezték. A háború után még rövid ideig, működött a műhely Majd az államosítás után, beleolvadt a Kerámia Iparművész KTSZ-be. Forrás: http://www.magyarkeramia.hu/keramia/komlos/page.html

További részletek
Jelzett: Igen
Anyag: fajansz
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2022. szeptember. 05.

(A műtárgyat eddig 457-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
38 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Z261/133] Tempera papír festmény kartonra kasírozva, üveglap mögött, világos színű képcsarnokos keretben. A festményen egy szakadás fut végig, lásd fotó. Grafitceruzás jelzés jobbra lent: KAPCSA J. Hátoldalán Képcsarnokos papírcímke: Művész neve: KAPCSA JÁNOS Művészeti alkotás címe: KRIZANTÉM Magasság: 76.5 cm Szélesség: 56 cm Súly: 4.44 kg Kapcsa János festőművész.   (Álmosd, 1940. június 9. – Debrecen, 2011. május 9.)    Élete   Kapcsa János 1940-ben született Álmosdon. A debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körben tanult, Félegyházi László és Bíró Lajos tanítványaként. 1963-tól szerepelt megyei és országos tárlatokon, köztük több alkalommal Debrecenben és más országos tárlatokon is. 1968-tól tagja a Képzőművészeti Alapnak is. 1970-ben a budapesti Fényes Adolf Teremben mutatta be alkotásait. Festményei figuratív és nonfiguratív megfogalmazásúak. Mindig eredeti élményekől indul ki, ugyanakkor felhasználja a klasszikus avantgárd tanulságait is. Festészete többnyire szociális témakörű. Érzelmi kötődéssel az Alföldhöz, az ott élő emberekhez és motívumokhoz. A világot kissé műemlékszerűen látja, talán ezért is tűnnek tragikusnak, ahogyan megfesti képein. Alkotásait a grafika és a festői elemek ötvözetéből alakítja ki. Szűkebb világának népi hagyományai is megjelennek műveiben. Debrecenben, 71 évesen, 2011 május 9-én hunyt el.   Forrás: wikipédia.hu
Kapcsa János (1940-2011) : "Krizantém"
92 000 HUF
[1Z260/132] Olaj papír festmény, paszpartuzva, üveglap mögött, aranyozott keretben. A kereten néhány apró kopás látható. Jelezve jobbra lent: POLDI Magasság: 53.5 cm Szélesség: 67.5 cm Súly: 2.26 kg Böhm Lipót festő Budapest, 1916-02-28 Névváltozat: Poldi, Dávid Ferenc Szerző: Ladányi József 1941-1946: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Szőnyi István tanítványa, majd tanársegédje volt. 1946-1948 között a római Magyar Akadémia ösztöndíjában részesült. Ebben az időben Bécsben és Olaszországban tartózkodott, Dávid Ferenc néven állított ki. Az 1960-as években Olaszországban és Franciaországban járt tanulmányúton. Főiskolás kora óta szerepeltek kiállításon alkotásai. Művészetét mindvégig a kompozíciók konstruktív, szerkesztett megformálása jellemezte. Gazdag koloritú figurális művek, portrék után a 80-as években geometrikus-absztrakt képeket festett. A táblaképek mellett monumentális kompozícók foglalkoztatták, mozaik- és freskóterveket készített. Kisplasztikákat is alkotott. Irodalom FRANK J.: ~nál, Élet és Irodalom, 1970. május 16. B. N. E.: Poldi, Élet és Irodalom, 1981. szeptember 27. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1970 • Aba Novák Terem, Szolnok 1973 • Fészek Klub, Budapest 1978 • Kisfaludi Strobl Terem, Zalaegerszeg 1991 • Csontváry Terem, Pécs Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1946 • Fiatal magyar képzőművészek, Fővárosi Képtár, Budapest 1948 • Circo Ariosto, Róma • Kortárs Magyar Festészeti és Szobrászati kiállítás, Catania 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1971 • Új Művek, Műcsarnok, Budapest 1975 • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1984 • Országos Képzőművészeti Kiállítás ’84, Műcsarnok, Budapest 1988 • Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Forrás: artportal
Bőhm Lipót ( Poldi ) : Téli liget
65 000 HUF
[1Z256/116] Keretezett, jelzett, selyemkollázs kép, üveglap mögött, fehér színű modern keretben. Jelzés jobbra lent: Macskássy Izolda Hátoldalán a művész pecsétje és szignója látható, lásd fotó. Magasság: 55 cm Szélesség: 23 cm Súly: 0.88 kg   A művész munkásságát bemutató publikációk: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Erdélyben, majd román ösztöndíjjal Ausztriában és Bulgáriában végezte. 1968-ban diplomázott. 1971 óta magyar állampolgár. Sok hazai és külföldi kiállítás mellett grafikai pályázatokon vett részt, ahol díjakat nyert. Hatvanban és Kiskőrösön rendezett kiállításokon bemutatott munkáit kivétel nélkül selyemre festette. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái nagy sikert arattak. ÖLK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA) Forrás: www.festmenyek.hu Macskássy Izolda  (Marosvásárhely, 1945 január 10. - )   Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.: Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA)   Magyar festők és grafikusok adattára: Tanulmányait Erdélyben, majd román ösztöndíjjal Ausztriában és Bulgáriában végezte. 1968-ban diplomázott. 1971 óta magyar állampolgár. Sok hazai és külföldi kiállítás mellett grafikai pályázatokon vett részt, ahol díjakat nyert. Hatvanban és Kiskőrösön rendezett kiállításokon bemutatott munkáit kivétel nélkül selyemre festette. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái nagy sikert arattak. ÖLK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve: Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA)    
Macskássy Izolda : Sárga liliomok
75 000 HUF
[1Z246/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú díszes ezüst keretben. Datált jelzés balra lent: SÁRDY BRUTUS '927 A kép hátoldalán kiállítási címke, lásd fotó. Magasság: 46.5 cm Szélesség: 62 cm Súly: 2.065 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Dunaparti sétány 1927
155 000 HUF
[1Z243/132] Olaj vászon festmény kartonra kasírozva, hibátlan barna - arany keretben. Datált jelzés jobbra lent: SÁRDY BRUTUS '966 Magasság: 53.5 cm Szélesség: 69 cm Súly: 1.735 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Virágos domboldal 1966
125 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1K944/UZ-N] Antik, hibátlan állapotú fajansz tányér, dísztányér. Rajta a Belga király és királyné portréja. Közepén korona alatt portrék mellett felirat: CONSTITUTION BELGE 183 LEOPOLD 1ER S.M. MARIE HENRIETTE REINE DES BELGES S.M. LEOPOLD II. ROI DES BELGES L'UNION TAIT L'FORCE Alján jelzés: LEOPOLD II. KERAMIS B.F. Szélesség: 23.5 cm Súly: 0.34 kg Belga királyi család Ez a cikk a belga királyi család egyéni és családi vonatkozásaival is foglalkozik  : nyelvi, genealógiai szempontok, kapcsolatok más európai dinasztiákkal; valamint e királyi család fenntartásának kilátásai a belga kontextus alakulásában. Az intézményi szempontokról, vagyis a monarchia jelenlegi funkcióiról és szerepéről Belgiumban olvassa el a Monarchia Belgiumban című cikket . A belga királyi család "születése" , amely ma a belga királyságban uralkodó család , 1830-1831-ig tart. Leopold I st Belgium (1790-1865) az alapítója, amely nem akadályozza a leszármazottai és utódai a trónra Belgium maradt teljes jogú tagjai az ág „Ernestine” a hercegi ház Szász ( Das Haus Herzogliche Sachsen-Coburg und Gotha ). Ezért ő 1998 óta ennek a háznak ( Oberhaupt des Hauses ) a feje, Andreas Michael Fenséges herceg, Siegfried Hubertus Friedert -Hans, Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha herceg, aki 1943. március 21-én született az alsó Casel-kastélyban. Lusace ( Schloss Casel, Niederlausitz ), amely jelenleg elnököl a család származási királyok, a belgák (Albert II és Philippe) és az egyéb közvetlen férfiág leszármazottai Lipót király I st  ; meg kell jegyezni, hogy a belga szuverének ott, Németországban csak a "családi kadétok" alárendelt rangját foglalják el. A Belgium, ami lett független Hollandia (a1830. október 4A Nemzeti Kongresszus választja először a belga király , 1830-ban, Louis Orleans (1814-1896) , Duke of Nemours, második fia, a francia király Louis-Philippe I er , de ő habozott. A kongresszus azután fordult a német herceg által védett Angliában, Leopold Szász-Coburg-Saalfeld , özvegy hercegnő Charlotte Augusta walesi , aki elfogadta a trónt Belgium  : ő lett a király Leopold I st Belgium és tette diadalmasan lépett Brüsszel on1831. július 21, az a nap, amikor letette az esküt az alkotmányról, és amely most a belga nemzeti napot jelöli. Az új király, aki a francia nyelv használatát annyi hercegek Európa akkori házasságot augusztus 1832 Louise Marie Orleans , lánya a francia király Louis-Philippe I st (ugyanaz, aki megtagadta a koronát Belgium ő fia, Louis d'Orléans ): ez a házasság és az azt követő születés ezután a belga dinasztia igazi kezdete. Ez a fiatal királyság útja volt a királyi vér ( a francia király ) rangos szponzorálásával , hogy bekerüljön a fontos európai monarchiák zárt családjába. A királynő a bölcsőben meghalt fia után szülte a leendő II . Leopold belga királyt .  Családja és leszármazottai II. Lipót felesége Mária Henrietta osztrák főhercegnő (1836–1902) volt, József nádor és Mária Dorottya württembergi hercegnő leánya. A házasságból, amelyet 1853. augusztus 22-én kötöttek, négy gyermek született: Lujza Mária Amália, 1858. február 18-án született Brüsszelben és 1924. március 1-jén halt meg Wiesbadenban. Férje Ferdinánd Fülöp szász–coburg–gothai herceg. Léopold Ferdinand Elie Victor Albert Marie, Lipót legidősebb fia és örököse, Hainaut grófja, majd később Brabant hercege címet viselte. 1859. június 12-én született Laekenben és ugyanitt halt meg tüdőgyulladás következményeként 1869. január 22-én, miután beleesett a kastély udvarán lévő medencék egyikébe. Stéphanie Clotilde Louise Herminie Marie Charlotte, 1864. május 21-én született Brüsszelben és 1945. augusztus 23-án halt meg a pannonhalmi apátságban. Első férje Rudolf osztrák főherceg (1858–1889), második férje nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Elemér magyar gróf (1863–1946) Clémentine Albertine Marie Léopoldine, 1872. július 30-án született Brüsszelben és 1955. március 8-án halt meg Nizzában. Férje Napoléon Victor Jérôme Frédéric Bonaparte herceg (1862–1926), a Bonaparte család feje. Házasságon kívüli kapcsolatából Lipótnak két további gyermeke született Lucien Philippe Marie Antoine (1906. február 9. – 1984) Philippe Henri Marie François (1907. október 16. – 1914. augusztus 21.) A gyermekek anyja egy prostituált, Blanche Zélia Joséphine Delacroix (Bukarest, 1883. május 12. – Cambo-les-Bains, 1948. február 12.) volt, „művésznevén” Caroline Lacroix. A király és Caroline 1909. december 12-én, öt nappal a király halála előtt, összeházasodtak a laekeni királyi palota pálmaházában, de a szertartást a belga törvények nem ismerték el érvényesnek. A gyermekeket 1910-ben Caroline Lacroix második férje, Antoine Durrieux fogadta örökbe.    Forrás: wikipedia 
Leopold Keramis (BF) : Leopold - Henriette belga királyi pár fajansz dísztányér 23.5 cm
26 000 HUF