M. Smakov : Walt Whitman bronz plakett

Eladási ár: 15 000 HUF

Leírás

[1M140/X000]
Kétoldalas bronz plakett, bronz emlékplakett.

Egyik oldalán férfi portré és cirill betűs felirat:
УОЛТ УИТМЕН (Walt Whitman) 1819-1892

Másik oldalán jelzés:
М. ШМАКОВ (M. Smakov)

Szélesség: 6 cm
Súly: 0.125 kg
Whitman, Walt
Menjen a navigációhozMenjen a kereséshez





Walt Whitman


angol  Walt Whitman





Születési név
Walt Whitman


Születési dátum
1819. május 31. [1] [2] [3] […]


Születési hely
West Hills, Huntington , New York , USA


Halál dátuma
1892. március 26. [1] [2] [3] […] (72 éves)


A halál helye
Camden, New Jersey , USA


Állampolgárság (állampolgárság)


 USA





Foglalkozása
költő , publicista


Több éves kreativitás
1842 -től


A művek nyelve
angol


Díjak

New Jersey Hall of Fame [d] ( 2009 )



Autogram








Walt Whitman ( született  Walt Whitman , 1819. május 31., West Hills, Huntington , New York , USA  - 1892. március 26. , Camden , New Jersey , USA ) amerikai költő és esszéíró . A Free Verse megújítója .

Whitman élete végére az Egyesült Államok első nemzeti költőjeként szerzett hírnevet [4] .

Számos közszolgálati tisztséget töltött be, többek között a Legfőbb Ügyészi Osztályon [4] .

Whitman költészetében fontos helyet foglal el az ipari téma: ódák a gyári csövekről, kohókról, szerszámgépekről, gőzmozdonyokról az úgynevezett városi költészet előfutárává teszik.

Whitmant K. D. Balmont, I. A. Kashkin, K. I. Chukovsky fordította oroszra [4] .









 Életrajz 




Walt Whitman (1854)


1819. május 31-én született egy gazdálkodó családban, akiket érdekeltek a kvéker ötletek, egy Long Island -i faluban, Brooklyn közelében , New York államban. Édesanyja, Louise Van Velsor holland volt. Apja, Walter Whitman angol származású volt. Kilenc gyerek volt egy nagy családban, Walt volt a legidősebb.

1825-1830 között. egy brooklyni iskolában tanult, de pénzhiány miatt kénytelen volt otthagyni tanulmányait. 12 éves korom óta dolgozom. Számos szakmát váltott: hírnök, betűszedő, tanár, újságíró, tartományi lapok szerkesztője. Szeretett utazni, 17 államot járt be. Önképzéssel foglalkozik [4] .

Az 1930-as évek vége óta Whitman cikkei jelentek meg magazinokban, amelyekben a dollár kultusza ellen emelt szót, és hangsúlyozta, hogy a pénz lelki pusztuláshoz vezet.



Megtestesítem az összes szenvedőt és az összes kitaszítottat.



Amerika irodalmi életébe későn érkezett. Az első jelentős mű a "Franklin Evans" ("Franklin Evans", 1842) című regény, amelyet a józansági társaság [4] rendelt meg .

1850-ben megjelent a költő néhány verse, különösen az „Európa”. Ebben a műben a szerző a történelemről, az 1848-as forradalom eseményeiről alkotott felfogását fejezte ki, a szabadságot énekelte.

A korai versek csak előfutárai voltak egy eredeti költő születésének, aki bátran érvényesült a Leaves of Grass című gyűjteményben, amelynek első kiadása 1855-ben jelent meg New Yorkban. Ez az év jelentős volt a költő munkásságában, életét két szakaszra osztotta - a gyűjtés előtti és utáni. A könyv szerkezetében különleges helyet foglal el az Énekem, amely az egyik legfontosabb része. Az egész gyűjteményhez hasonlóan a szerző költői hitvallásának kifejeződése.

Egy legenda szerint 1849-ben Whitman erős erkölcsi sokkot élt át, amely meghatározta jövőbeli sorsát és munkája jellegét. De a titokzatos magyarázat mellett van egy természetes is: mindaz, amit a költő az életben elért, költői önfejlesztés és kemény munka eredménye.

Kedvenc írói közé tartozott W. Shakespeare , C. Dickens , George Sand , P.-J. Beranger , F. Cooper .

Az 1861-1865-ös polgárháború idején. Whitman délre utazott, hogy megtalálja bátyját, aki az Unió hadseregében volt, és hamisan bejelentették, hogy megölték (a végén kiderült, hogy George csak megsebesült). Whitman ezután Washington DC kórházakban dolgozott. A háború eseményeit a „Dobpergés” és „Amikor utoljára virágzott az orgona” (mindkettő 1865) című verseinek szentelik.

1873-ban a költőt bénultság érte, élete végéig nem tért magához. Továbbra is írt, és művei tele voltak optimizmussal és önbizalommal. Munkásságának tisztelője, a kanadai Richard Boeck többször is meglátogatta New Jersey -ben, 1880-ban csaknem négy hónapot töltöttek együtt, amikor Boeck elvállalta, hogy megírja a költő életrajzát, amelyet később Philadelphiában publikáltak (Walt Whitman, 1883) [5] .

Whitman egyik utolsó verse, amelyben búcsúzik a világtól, a „Farewell, my Inspiration!”. 1892. március 26-án a költő meghalt. 

 

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

Anyag: Bronz

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. január. 24.

(A műtárgyat eddig 279-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

M. Smakov : Walt Whitman bronz plakett

[1M140/X000] Kétoldalas bronz plakett, bronz emlékplakett. Egyik oldalán férfi portré és cirill betűs felirat: УОЛТ УИТМЕН (Walt Whitman) 1819-1892 Másik oldalán jelzés: М. ШМАКОВ (M. Smakov) Szélesség: 6 cm Súly: 0.125 kg Whitman, Walt Menjen a navigációhozMenjen a kereséshez Walt Whitman angol  Walt Whitman Születési név Walt Whitman Születési dátum 1819. május 31. [1] [2] [3] […] Születési hely West Hills, Huntington , New York , USA Halál dátuma 1892. március 26. [1] [2] [3] […] (72 éves) A halál helye Camden, New Jersey , USA Állampolgárság (állampolgárság)  USA Foglalkozása költő , publicista Több éves kreativitás 1842 -től A művek nyelve angol Díjak New Jersey Hall of Fame [d] ( 2009 ) Autogram Walt Whitman ( született  Walt Whitman , 1819. május 31., West Hills, Huntington , New York , USA  - 1892. március 26. , Camden , New Jersey , USA ) amerikai költő és esszéíró . A Free Verse megújítója . Whitman élete végére az Egyesült Államok első nemzeti költőjeként szerzett hírnevet [4] . Számos közszolgálati tisztséget töltött be, többek között a Legfőbb Ügyészi Osztályon [4] . Whitman költészetében fontos helyet foglal el az ipari téma: ódák a gyári csövekről, kohókról, szerszámgépekről, gőzmozdonyokról az úgynevezett városi költészet előfutárává teszik. Whitmant K. D. Balmont, I. A. Kashkin, K. I. Chukovsky fordította oroszra [4] .  Életrajz  Walt Whitman (1854) 1819. május 31-én született egy gazdálkodó családban, akiket érdekeltek a kvéker ötletek, egy Long Island -i faluban, Brooklyn közelében , New York államban. Édesanyja, Louise Van Velsor holland volt. Apja, Walter Whitman angol származású volt. Kilenc gyerek volt egy nagy családban, Walt volt a legidősebb. 1825-1830 között. egy brooklyni iskolában tanult, de pénzhiány miatt kénytelen volt otthagyni tanulmányait. 12 éves korom óta dolgozom. Számos szakmát váltott: hírnök, betűszedő, tanár, újságíró, tartományi lapok szerkesztője. Szeretett utazni, 17 államot járt be. Önképzéssel foglalkozik [4] . Az 1930-as évek vége óta Whitman cikkei jelentek meg magazinokban, amelyekben a dollár kultusza ellen emelt szót, és hangsúlyozta, hogy a pénz lelki pusztuláshoz vezet. Megtestesítem az összes szenvedőt és az összes kitaszítottat. Amerika irodalmi életébe későn érkezett. Az első jelentős mű a "Franklin Evans" ("Franklin Evans", 1842) című regény, amelyet a józansági társaság [4] rendelt meg . 1850-ben megjelent a költő néhány verse, különösen az „Európa”. Ebben a műben a szerző a történelemről, az 1848-as forradalom eseményeiről alkotott felfogását fejezte ki, a szabadságot énekelte. A korai versek csak előfutárai voltak egy eredeti költő születésének, aki bátran érvényesült a Leaves of Grass című gyűjteményben, amelynek első kiadása 1855-ben jelent meg New Yorkban. Ez az év jelentős volt a költő munkásságában, életét két szakaszra osztotta - a gyűjtés előtti és utáni. A könyv szerkezetében különleges helyet foglal el az Énekem, amely az egyik legfontosabb része. Az egész gyűjteményhez hasonlóan a szerző költői hitvallásának kifejeződése. Egy legenda szerint 1849-ben Whitman erős erkölcsi sokkot élt át, amely meghatározta jövőbeli sorsát és munkája jellegét. De a titokzatos magyarázat mellett van egy természetes is: mindaz, amit a költő az életben elért, költői önfejlesztés és kemény munka eredménye. Kedvenc írói közé tartozott W. Shakespeare , C. Dickens , George Sand , P.-J. Beranger , F. Cooper . Az 1861-1865-ös polgárháború idején. Whitman délre utazott, hogy megtalálja bátyját, aki az Unió hadseregében volt, és hamisan bejelentették, hogy megölték (a végén kiderült, hogy George csak megsebesült). Whitman ezután Washington DC kórházakban dolgozott. A háború eseményeit a „Dobpergés” és „Amikor utoljára virágzott az orgona” (mindkettő 1865) című verseinek szentelik. 1873-ban a költőt bénultság érte, élete végéig nem tért magához. Továbbra is írt, és művei tele voltak optimizmussal és önbizalommal. Munkásságának tisztelője, a kanadai Richard Boeck többször is meglátogatta New Jersey -ben, 1880-ban csaknem négy hónapot töltöttek együtt, amikor Boeck elvállalta, hogy megírja a költő életrajzát, amelyet később Philadelphiában publikáltak (Walt Whitman, 1883) [5] . Whitman egyik utolsó verse, amelyben búcsúzik a világtól, a „Farewell, my Inspiration!”. 1892. március 26-án a költő meghalt.    Forrás: wikipédia 

További részletek
Anyag: Bronz

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. január. 24.

(A műtárgyat eddig 279-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
15 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[1H914/X033] Szép, hibátlan állapotú, kétoldalas bronzplakett, bányászati kitüntetés díszdobozban. Rajta felirat: SOLTZ VILMOS 1833-1901 ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET MCMLXVII Gravírozva: 40 ÉVES TAGSÁGÉRT ÁRVAY LÁSZLÓ OKL. KOHÓMÉRNÖK Súly: 0.29 kg Sóltz Vilmos    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Sóltz Vilmos Született 1833. december 8.[1][2] Svedlér Elhunyt 1901. október 12. (67 évesen)[1][2] Budapest Foglalkozása feltaláló Sírhely Fiumei Úti Sírkert Sóltz Vilmos (Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz) (Svedlér, 1833. december 8. – Budapest, 1901. október 12.) magyar kohómérnök.  Pályafutása 1854–1858 között a selmecbányai akadémián tanult bányászatot és kohászatot, ezt követően állami szolgálatba lépett. 1858–1859-ben a fejérpataki kincstári vasgyárban gyakornok, 1859–1860-ban a pénzügyminisztérium által, a csehországi Přibramban szervezett tanfolyamon vett részt, gépészetet, mechanikát tanult. 1861–től Máramaros vármegyében dolgozott. 1861 és 1863 között Fejérpatakon volt gyakornok, majd ellenőr, 1864-től 1867-ig Kabolapojánán kohómester, majd 1867–1869-ben Fejérpatakon a kohászat vezetője volt. 1869–1871-ben a turjaremetei vasgyárban felügyelő, utána a diósgyőri, később a besztercebányai vasgyárakban volt mérnök. 1873-tól 1881-ig töltötte be a tiszolci vasgyár vezetői (kohófelügyelő) funkcióját. 1881-ben meghívták a Selmeci Akadémiára a vaskohászat–vasgyártás tanszék vezetőjének. Innen vonult nyugállományba 1901-ben. Az Akadémiának 1892–től 1896-ig vezetője is volt – igazgatóhelyettesi beosztásban. E tevékenysége alatt az oktatás és a szervezet jelentősen korszerűsödött. Selmecbányán 1891–1892-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület elnöke volt, majd ebből – Sóltz jelentős közreműködésével – 1892. június 27-én alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), aminek nyugdíjba meneteléig ügyvezető alelnöke is volt. Nyugdíjas élete rövid volt, még 1901-ben elhunyt. 1904. szeptember 25-én állított síremléke a Kerepesi temetőben áll (28–8–21), Damkó József és Hikisch Rezső munkája. Igen jelentős a szakirodalmi munkássága, sok szakcikkét az OMBKE lapjában, a Bányászati és Kohászati Lapokban tette közzé. Szakmai tevékenysége során számos találmányt dolgozott ki. Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, alapításának 75. éves jubileumán, 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított – az egyesületi élet fejlesztésében szerzett érdemek elismerésére.  Kitüntetései, címei, tisztségei III. osztályú Vaskorona–rend Magyar királyi bányafőtanácsos az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tb.tagja Selmec- és Bélabánya királyi bányaváros törvényhatósági bizottságának tagja  Találmányai Folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék; Sóltz–féle acélpest; Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz.  Forrás: wikipédia 
Soltz Vilmos bányász bronzplakett díszdobozban 1967
8 800 HUF
[1M123/X000] Kétoldalas plasztikus bronz plakett, emlék plakett. Ötágú csillag alatt felirat: FELSZABADULÁSUNK 40. ÉVFORDULÓJÁN MISKOLC VÁROS TANÁCSA Jelzés: CLS (CSL) Szélesség: 9.8 cm Súly: 0.35 kg Szabolcs Péter szobrász Diósgyőr, 1942-09-22 Névváltozat: Przetacznik Szabolcs 1967: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Szabó Iván, Somogyi József. 1967-től Zalaegerszegen él. 1975: Nemzetközi Dante Biennálé, aranyérem, Ravenna; Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Jubileumi kiállítás, II. díj; 1978: III. Dunántúli Tárlat, Somogy megyei Tanács díja; Szocialista Kultúráért kitüntetés; 1983: Zala megyei Tanács Alkotói Díja; 1984: Munkácsy-díj. Kezdetektől a mintázás, a lágy anyagból készített plasztika határozza meg munkásságát. ~ alapvetően bronzszobrász. Az Egervári Művésztelepen, a 70-es évek elején fával is dolgozott, később gyakran fa-fém kompozíciókat is készített, olykor egészen pop-artos fölfogásban (Göcsej, 80-as évek). A rézlemez domborításával is finom, érzékeny plasztikákat hozott létre. A feladat különlegessége olykor kemény, feszített komponálásra készteti (Tulipán, 1985, Zalaegerszeg, Dísz tér). Bronz plasztikáinak legfőbb értéke az érzelmi töltést hordozó érzékeny mintázásmód. Irodalom  ~ Munkácsy-díjas szobrászművész (kat., bev. tan., Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg, 1992) Huszonöt év munkái. ~ retrospektív tárlata, Új Művészet, 1993/1.  ~ szobrászművésszel, Pannon Tükör, 1996/6.  Zalaegerszeg, 2000. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Ifjúsági Ház, Zalaegerszeg 1982 • Színház, Körmend • Kőolajipari Vállalat, Zalaegerszeg 1986 • Balatoni Múzeum, Keszthely • Thury Gy. Múzeum, Nagykanizsa • Képcsarnok, Kecskemét 1989 • Mannheim (Német Szövetségi Köztársaság) 1994 • Művész Színház • Vármúzeum, Esztergom 2000 • Az én Millenniumom, CIB Bank, Zalaegerszeg. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • Pannonia Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1974 • Zalai művészek, Pécs 1975 • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Ifjúság a szocializmusban, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nemzetközi Dante Biennálé, Ravenna 1976 • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, Műcsarnok, Budapest • V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Fiatal művészek Magyarországról, Párizs 1977 • Nemzetközi Dante Biennálé, Ravenna • Művészet a Művészetben, Dél-Balatoni Kulturális Központ, Siófok 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1979 • Faszobrászat, Csontváry Terem, Pécs • Zalai művészek, Herszon (Szovjetunió) 1981 • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep, Nyíregyháza • Magyar művészek, Tolbuchin (BG) • Zalai művészek, Zalaegerszeg, Keszthely • Szobrászat, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Zalai művészek, Gorizia (OL) 1987 • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest • VII. Országos Éremművészeti Biennálé, Lábasház, Sopron 1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1996 • Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár • Vasarely Múzeum, Budapest 1997 • Magyar Szalon ’97, Műcsarnok, Budapest. Forrás: artportal.hu 
Cséri Lajos : Miskolc felszabadulásának 40. évfordulója
9 000 HUF
[1P722/X154] Hibátlan állapotú, jelzett bronz plakett ló portréval, fa táblán. Körben felirat: XXII.C.S.I. C.A.A. HORTOBÁGY 1986 Rajta jelzés: S.Á. Magasság: 21 cm Szélesség: 16.5 cm Súly: 0.61 kg Somogyi Árpád szobrász   Születési hely: Karcag Születési dátum: 1926 Kiállítások az adatbázisban: Mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. Főiskolai tanulmányai előtt, 1943 és 1945 között Medgyessy Ferenc műtermében tanult mintázni. 1948-53: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. 1951: Munkácsy-díj; 1958: VIT-díj. Realista szellemiségű, főként parasztalakokat mintázó szobrász. Jelentős portréművészete is. Elsősorban monumentális alkotásokat készít, megrendeléseket teljesít, de kisplasztikái is ismertek. Bronzból öntött, kőből faragott művei nyugalmat sugárzó, kiegyensúlyozott, tömbszerű, zárt kompozíciók. Egyéni kiállítások 1979 • Kisgaléria, Hajdúszoboszló 1981 • Városi Galéria, Debrecen 1996 • Hortobágyi Csárda (állandó) Művek közgyűjteményekben Déri Múzeum, Debrecen • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. Köztéri művei Agronómus lány (bronz, 1952, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Móricz Zsigmond (bronz, 1953, Kisújszállás) Kévén ülő parasztlány (mészkő, 1955, Budapest, Mezőgazdasági kiállítás) Kaszás legény (bronz, 1956, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Gábor Áron (kő, 1958, Karcag) Táncoló (alumínium, 1959, Diósgyőr, Papírgyár) Nő könyvvel (kő, 1961, Veszprém, Egyetem) Szerdahelyi József (márvány, 1961, Miskolc, Nemzeti Színház) Furulyázó fiú (bronz, 1962, Miskolc) Schönherz Zoltán (gipsz, 1965, Budapesti Műszaki Egyetem Kollégium) Ülő nő (kő, 1965, Záhony, Vasútállomás) Kőtömbön ülő fiú (alumínium, kő, 1966, Budapest, XVII. ker., Kép u.) Szovjet emlékmű (mészkő, 1967, Pétervására) Pásztorfiú (bronz, 1968, Hortobágy, Csárda) Anya (bronz dombormű, 1969, Karcag, Városi Tanács Házasságkötő Terem) Ülő munkásnő (kő, 1970 k., Győr) Lenin (márvány, 1970, Karcag, Városi Tanács) Veres Péter (bronz, 1972, Balmazújváros) Vízbenéző (bronz, 1972, Leányfalu) Vörösmarty Mihály (mészkő, 1972, Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, márvány portrédombormű, 1972, Makó, Erdei Ferenc-szülőház) Széchenyi István (kő, 1973, Budapest, Közgazdaságtudományi Egyetem) Vénusz (bronz, 1973, Tác, Gorsium Étterem) Gulyás Pál (kő, bronz, 1974, Debrecen, 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, 1974, Mezőtúr, Mezőgazdasági és Gépészeti Főiskola) Veres Péter (terrakotta, 1976, Budapest, Óbudai Bevásárlóközpont) 300 éves évforduló emléktábla (bronz, 1976, Karcag, Gábor Áron Gimnázium) Móricz Zsigmond (mészkő, 1976, Mezőtúr, Városi Könyvtár) Citerázó lány (mészkő, 1976, Karcag, Május 1. Tsz.) Somogyi Imre (kő, 1978, Budapest, XI. ker., Kertészeti Egyetem, Szüret u.-i Kollégium) Móricz Zsigmond (márvány, bronz, 1979, Szentendre, Móricz Zsigmond Gimnázium) Pásztor (bronz, 1980, Nádudvar) Kenyérvivő (bronz, 1980, Nagykőrös, Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet) MGTSZ jubileumi emlékszobor (Női szobor) (mészkő, 1983, Abony) József Attila (bronz, 1984, Abony, József Attila Tsz.) Ecsedi István (bronz, gránit domborműves emléktábla, 1987, Hortobágy, Nemzeti Park) Disznótoros jelenet (patinázott gipsz, 1987, Nádudvar, Vörös Csillag Étterem) Erdei Ferenc (bronz, 1988, Harta, Erdei Ferenc Tsz.) A II. világháború emlékműve (mészkő, 1989, Nádudvar) A II. világháború áldozatainak emlékműve (mészkő, bronz, 1992, Kunmadaras) Lány citerával (bronz, kő, 1997, Hajdúszovát, Általános Iskola)  (Dallas, Marjet Hall előtt). Irodalom POGÁNY Ö. G.: ~ (kat. bev., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1976), KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Szolláth György-Wehner Tibor Forrás: Artportal.hu
Somogyi Árpád : Hortobágyi lovas plakett 1986
12 000 HUF
[0F950/X043] Hibátlan állapotú kétoldalas bronz érem. Egyik oldalon felirat: ÉREMGYŰJTŐK HAJDÚ-BIHAR MEGYEI SZERVEZETE 1925 - 1989 Másik oldalon felirat: MOISES SZÉKELY DE SIMÉNFALVA Jelzés: TÓTH S. Szélesség: 4.2 cm Súly: 0.034 kg Tóth Sándor (1933) szobrász szobrász Születési hely: Miskolc Születési dátum: 1933     Mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1951-1959: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1959-ben a művészeti főiskolák Tanácsköztársasági Pályázatának nagydíját nyerte el. 1959-1960-ban a Művészeti Alap ösztöndíjával a hódmezővásárhelyi telepen alkotott. 1961-ben Szegeden telepedett le és 1974-ig a Művészeti Gimnázium tanára. Ezt követően Nyíregyházán kapott műtermet, ahol alkotótevékenysége mellett eredményes szakköröket vezetett. Egy évtizedig volt a szabolcsi művészek szervezetének titkára. Számos szegedi és nyíregyházi szobrászművészt indított el a pályán. 1977-ben kezdeményezte a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep alapítását, az Alkotótelepi Tanácsnak indulástól fogva tagja. Főiskolás éveiben 1954-től nyaranta a hódmezővásárhelyi, 1969-ben a zsennyei, 1971-1975 között a villányi, 1973-ban a kecskeméti és oronskói (PL), 1974-1976 között, 1983-ban, 1985-ben, 1991-ben a nyíregyháza-sóstói, 1975-ben a burgaszi (BG), 1976-ban a potsdami (Német Demokratikus Köztársaság) és a zamosci (PL); 1977-ben a rzeszówi (PL), 1988-ban a palangai (Litvánia), a dzintari-i (Lettország) és a zsdennyevoni (UA), 1988-ban a körmöcbányai, 1992-ben a klaipédai (Litvánia) művésztelepen dolgozott. Eredményes munkásságát számos elismerés jelzi: 1962: Szegedi Nyári Tárlat III. díja; 1963: Szegedi Nyári Tárlat II. díja; 1964: Alföldi Tárlat díja, Gyula; 1968: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1969: Szocialista Kultúráért; 1970: Békéscsabai Alföldi Tárlat Nívódíja; 1972: Szegedi Nyári Tárlat díja; Szabadka Város díja; 1973: Békéscsabai Alföldi Tárlat Munkácsy Emlékérme; 1974: Firenzei Giorgio Vasari Nemzetközi Éremverseny 3. díja; 1975: Felszabadulási Pályázat III. díja, Hódmezővásárhely; 1982: Munkácsy-díj; 1984: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1986: a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete az év legszebb egyesületi érme kitüntetése; 1989: Iserlohn Város díja; 1991: VI. Pál pápa ezüst Emlékérme; 1995: Ravenna Város Aranyérme; 1996: Hatvani Portré Biennálé díja; 1997: Hadtörténeti Múzem Kiállítási díja; Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala díja. Az 1986-1987-es tanévben az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára volt. Első kiállításain a szobrászati alkotások mellett festmények és rajzok is helyt kaptak. Rézlemez-domborításai és kisplasztikái témáit leginkább családja életéből vette. Realista stílusú - ritkán absztrakt felfogású (Madarak és halak sorozat, 1972) - alkotásai leggyakrabban bronzból készülnek, de jól bánik más anyagokkal is. Korábban gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Számos köztéri munkát készített, melyek között emléktáblák, emlékművek, büsztök, önálló térplasztikák sorakoznak. Legmonumentálisabb alkotásaként tarjuk számon a máriapócsi Bazilita templom kapuját. Vert és öntött érmeket is készít. Jelentős emlékérmeinek és orvosi vonatkozású érmeinek száma. Forrás: artportal.hu
Moises Székely de Siménfalva bronz érem
12 000 HUF